Márpedig erdei tündérek vannak. Csak éppen manapság a fák anyjaként ismerik őket. Egy idős indiai asszony kapta ezt a megtisztelő nevet. Saalumarada Thimmakka 4 km hosszú szakaszon banyan fákat (szent fügefa) ültetett. Eleinte férje segítette, de annak halála után is folytatta munkáját. 105 évesen is, amikor fizikailag már nem volt aktív, még sok meghívást kapott zöld programokra, erdősítéssel kapcsolatban kérték ki véleményét. Összesen 384 fát ültetett, melynek értékét körülbelül 1,5 millió rúpiára (6 millió forint) becsülik. 

 

indiai nők környezetvédelem társadalom
A banyan a világ legtöbb oxigént termelő fája. Az ájurvédában tejszerű levélnedve meddőségi problémák kezekésére használatos.  Az idősebb banyanfák esetében nagyon jellegzetesek a vastag fás törzzsé növekedő léggyökerek, amelyek megkülönböztethetetlenné válnak az eredeti törzstől. A fák a léggyökerek segítségével oldalirányba terjednek. A világ legnagyobb banyan fája Chennaiban található.

Az emberek ma sokszor beszélnek ökológiai tudatosságról, de nem mindig azért, mert őszintén óvni akarják a környezetüket. Kezdték felismerni: Az életem veszélyben van. Ha ez folytatódik, nekem és főleg a gyermekeimnek nagyon kemény feltételekkel kell szembenézni. Ez a körülöttünk lévő élet védelmének kissé önző módja. Ennek épp ellenkezőjét tette Saalumarada Thimmakka, indiai környezetvédő, akit A madarak és fák napja alkalmából tisztelettel köszöntünk.
 

A fák az életünkben 

A fák nagyon keményen dolgoznak, hogy megőrizzék a tiszta és egészséges levegőt. Leveleik lélegeznek, és a kívánatos szén-dioxidot helyettesítik oxigénnel, amelyre oly nagy szükségünk van. A fa gyökerei mélyen a földbe mélyednek, együtt tartják a talajt, hogy az eső és a szél ne mossa le, vagy ne fújja el. A gyökerek a folyópartokat szilárdan tartják, nem hagyják, hogy összeomoljanak, megakadályozzák az árvizet. Az erdőben lévő fák vonzzák az esőt. Sok madár, állat és rovar otthona. Ezek mindegyike fontos a természet egyensúlyának fenntartásában.

  
Egy figyelemre méltó nő

Saalumarada Thimmakka egy Banglore vidéki körzetben, szegény családban született. Felnőve megházasodott, de 25 év házasság után sem tudott teherbe esni. Férjével elkezdtek fákat ültetni, mert spirituális szempontból ez áldásos tettnek számít. Mivel nem lehetett saját gyermeke, a pár banyán facsemetékről gondoskodott. Úgy gondozták a fákat, mintha a gyermekeik lettek volna. A több mint 50 év alatt ezek a csemeték gyönyörű banyan fákká fejlődtek, és csodálatos 4 km-es fasort alkotnak.

indiai nők környezetvédelem társadalom
Saalumarada Thimmakka az általa ültetett banyan-soron

Eleinte a legközelebbi kútról vödörben cipelték a vizet. Majd a csemetéket többnyire a monszun szezon alatt ültették, hogy elegendő esővizet kapjanak. A munka semmiképpen sem volt könnyű. Egy kemény napi munkát követően Thimmakka még növényi mintákat gyűjtött be a környékről. Férje 1991-ben meghalt, ő volt az, aki a kis csemetefák körül tüskés bokrokat ültetett, hogy megóvja őket, nehogy lelegeljék az állatok. Felesége tovább folytatta környezetvédő munkáját.

Thimmakka számos díjat nyert az évek során. A helyi közösség ma példaként állítja a fiatalok elé, így kapta a „Saalumarada” nevet. Ez anyanyelvén, a dél-indiai kannadai nyelven azt jelenti: „fák sora”.

  
Csodálatos öregkor

Salumarada Thimmakka, a legendás faültető ez év februárjában részt vett a Vindhyagiri hegységben tartott spirituális ünnepen. 106 éves, jó egészségben van, de gyaloghintóban vitték fel a szentélyhez, ahová Rajnath Singh miniszterelnököt is várták. „Örülök, hogy részese lehetek egy ilyen nagy ünnepnek” – mondta mosolyogva az idős asszony.

indiai nők környezetvédelem társadalom

Manapság Thimmakka már nem ültet aktívan fákat, de sok meghívást kap számos erdősítési programra Indiában. Más zöld projekteken is dolgozik, mint például az esővíz megóvása, víztározó létrehozása a faluban. Az álma, hogy férjének emlékére kórházat építsen falujában. A CNN-nek adott interjújában többek között ezt mondta: „Ahhoz hogy éljünk, meg kell őriznünk a környezetet. Nem élhetünk a természet nélkül.”

A banyan fa spirituális gyökerei

Az emberek és a környezet közötti kapcsolat az ősi Indiában a harmónián, az együttélésen, a kölcsönös gondosságon, gondoskodáson alapult. A Földanya tisztelete megkérdőjelezhetetlen alapelvként működött. Bizonyos földterületeket vagy erdőket szent ligetként tartottak fenn, ezeket valamely istenségnek szentelték. Hasonló volt az ókori Görögországban vagy Írországban is. Indiában mind a mai napig találhatók ilyen védett és megszentelt területek. 

A korai erdőgazdálkodás koncepció megemlíti a „panchavati” területek (öt fajtájú fák) felügyeletét ellátó falusi bizottságokat. A védikus korszak hagyományai azt is megerősítik, hogy minden falu akkor lesz teljes, ha az erdők bizonyos fajtái védettek. Az első a mahavan, a természetes erdő, ahol minden élőlény menedékre talál. A második shrivan, a jólétet szolgáló és a tapovan, a vallás erdeje, ahol meditálni lehet, mint a bölcsek, akik az igazságot keresik. A fák fontosságát a Rámájana és a Mahábhárata is hangsúlyozta. 

Kapcsolódó cikkek