24 nov

Hálaadás napja – egyiknek ünnep, másiknak halál 

Magyarországon a karácsony a legnagyobb ünnep, angolszász területen a Hálaadás napja is. Közeleg az év vége és az ünnepek, melyek jó esetben színessé, szeretetteljesebbé teszik életünket. Jó, ha nem a megszokás rutinja szerint zajlik. Mi lenne a megszokás?

Ha bele sem gondolunk, mi húzódik egy-egy ünnep mögött, s ha nem vesszük figyelembe, hogy a mi örömünkért esetleg mások fizettek vagy fizetnek meg. Ha nem teszünk fel a kérdéseket a körülöttünk levő világ felé, ha csak éldegélünk a kis megszokott díszletek között. Mi a hálaadás? Hogyan alakult ki? Kinek és miért kellene hálát adnunk, s főleg hogyan? 


A ma emberének nincs ideje leülni, és elgondolkozni azon, mi van a dolgok hátterében, hiszen napirendjében még arra sem futja, hogy a látható dolgokat elemezze, nemhogy a mögöttes információt. A többit csak erősebb idegzetű olvasóknak ajánljuk.

ahimsza karma terror tradíció ünnepek


 
Mióta van Hálaadás napja? 


Az angolszász Hálaadás napja főleg az Egyesült Államokban nagy ünnep, de Kanadában és Angliában is megtartják. Egy különleges nő, Sarah Josepha Hale érdeme. Addig, ha meg is emlékeztek róla, ez különböző módon és időpontokban történt. Hale a XIX. században élt, a Ladies’ Magazine, egyben az ország első női szerkesztője volt. Nagyon szerette volna elérni, hogy minden tagállamban egyszerre legyen a Hálaadás napja. Tizenhét évig írt újságcikkeket, levelezett a politikusokkal, megindokolta, miért lenne szükség egy közös ünnepre.1861-ben az unió szétesett, elkezdődött Észak és Dél polgárháborúja. Sarah már az ötödik elnöknek, Abraham Lincolnnak írta levelét, aki meglátta benne az egységre való esélyt.1863-ban nemzeti ünneppé nyilvánította a Hálaadást, melyet minden évben november utolsó csütörtökén tartanak. Sara 58 évesen állt ki először az ünnep ötlete mellett, és 75 éves volt, amikor küzdelmét siker koronázta.


Egy szép legenda szerint Lincoln elnök kisfiának, a 10 éves Tadnek volt egy Jack nevű pulykája. Jellemző, a gyerekek szeretik az állatokat, barátként tekintik őket. A Hálaadás közeledtével Tad egyre jobban féltette kedvencét. Rettegett attól, hogy az asztalon tálalva látja viszont. Egy fontos megbeszélést félbeszakítva a felnőttek közé rohant, és könyörögni kezdett apjának, hogy mentse meg Jacket. Sikerült elérnie.

ahimsza karma terror tradíció ünnepek
A pulykák meseháza zsalugáterrel, virágkoszorúval

A Hálaadás napja Amerikában - két madár megmenekül

A valóságban Bush elnök kegyelmezett meg először az asztalára szánt madárnak, azóta minden elnök követi a szokást, s a fotósok előtt parádézik egy élő pulykával. A Hálaadás ünnep forgatókönyve szerint négy pulykát adományoznak az elnöknek. Kettő pecsenyeként az ünnepi asztalra kerül, a másik kettő megmenekül. Még nevet is kapnak: Szabadság, Béke, Becsületes stb. A Nemzeti Pulyka nyilvános ceremónia keretén belül kegyelmet kap, a másik, a Pót-Nemzeti Pulyka, tartalék, de ő is túléli a véres napot.

Ha arról olvasunk, hogyan készítik elő a ceremóniát, azt kérdezhetjük magunktól: Ugye, csak egy rossz álom mindez? Ez a bolygó lenne az én valódi otthonom? Fűtött pulyka álom-házban nevelik a kegyelemre esélyes madarakat és kikelésüktől fogva paparazzi képzést kapnak, rendszeresen vakukat villantanak előttük. Kisgyerekek csoportjait arra kérik, hogy zajongjanak, sikongassanak a ház körül, hogy a madarak mindezt megszokják. A húsz legnagyobb és legjobban viselkedő közülük kerül ki a két döntős. Amikor megérkeznek a fővárosba, egy luxus szállodába viszik őket. Itt a legolcsóbb szoba 50000.-Ft/éj fölött van, de ezek a szárnyasok lakosztályt kapnak! A padlót leterítik ponyvával és felszórják forgáccsal. Másnap viszik őket a Fehér Ház rózsakertjébe, a ceremóniára.

Volt néhány év, amikor az ünnep után Disneylandbe vitték őket, és egy show keretén belül mutogatták, mint a parádé marsalljait, de az utóbbi években mindkettő egy állatkertbe vagy farmra kerül. Mivel a kezdetektől természetellenes életre kényszerítették őket, egy év múlva elpusztulnak, pedig az átlagéletkor 5 év lenne. Társaik azonban a sütőben végzik… Évente 235 millió pulykát esznek meg az amerikaiak, csak Hálaadáskor körülbelül 50 milliót.


 
Vajon a pulykák is élvezik? 


Feltette már a kérdést valaha: Miért kell a szerencsétlen pulykákat megölni ahhoz, hogy ünnepeljünk? Ha tudatosak vagyunk Istenről, és köszönetet szeretnénk mondani, Ő nem vár el semmilyen „pogány” véres áldozatot. De még materialista szemmel is furcsa, hogy egy államelnök „megbocsát” egy szárnyasnak, ugyanis ez az eredeti ünnep, a „pardoning” ceremónia. Mi volt a „bűne”, amiért megbocsátást kapott? Ennyire szánalmasak vagyunk? A New York állambeli Erie megye vezetője például húsvét előtt egy báránynak kegyelmez meg…


Az őshonos pulyka tud repülni, szépen alszanak a fákon. A nagyüzemi tenyésztéssel a pulykák olyan természetellenesen nagyok, hogy sokan fel sem tudnak állni. A fogyasztásra tenyésztetteket felhizlalják, gyakoriak az elhízással összefüggő betegségek, a szív és légzőszervi elégtelenség és az ízületi fájdalom. Akkora mellük van, hogy még ha párosodhatnának, akkor sem lennének képesek rá. Mivel a minél nagyobb tömeg a cél, jellemző, hogy legtöbbször a saját súlyukat sem bírják megtartani, sőt a vágó koruk, vagyis körülbelül 18 hét előtt kimúlnak. Mindez jellemző a hazai pulykatenyésztésre is, és hazánk a világ 3. legnagyobb pulykahús fogyasztó nemzete!
 

ahimsza karma terror tradíció ünnepek

 
A Hálaadás napja az indiánmészárlás emléknapja? 


A hagyománynak kétféle verziója van. Egyik kedves, emberi történet, de félő, hogy a rémisztő valóság más volt. Íme az első:


1620-ban Angliából megérkezett a Mayflowernek nevezett vitorlás Amerikába, fedélzetén a Pilgrimnek (zarándoknak) nevezett emberekkel. Ők az anglikán egyháztól különvált csoporthoz tartoztak, mert szerintük az anyaország nem határolódott el eléggé a számukra hírhedt katolikus egyháztól. Az utazástól, betegségtől, nélkülözéstől legyengült telepeseket egy indián törzs segítette az első időkben. Tőlük tanulták a kukoricatermesztést, a juharfák megcsapolásának, az édes szirup kinyerésének titkát is. A következő év sikeres betakarítása után a tradicionális angol szüreti fesztivál mintájára nagy ünnepséget rendeztek, ahová meghívták az indiánokat is.
 
Többen viszont úgy vélik, hogy az első Hálaadás napjának megtartása több millió indián lemészárlásának megünneplése volt. Erről ma nem beszélnek, a mai generáció tagjainak legtöbbje talán nem is tud róla. Az őslakosokra emlékezve sok amerikai állampolgárnak ez a dátum nemzeti gyásznap. Eszerint az első hivatalos Hálaadás nem egy ünnepélyes összejövetel volt, hanem 700 pequot indián férfi, nő és gyerek lemészárlásának, megünneplése. 1637-ben angol és holland telepesek meglepték az éves betakarítást ünneplő indiánokat, lelőtték vagy agyonverték őket, akik pedig a közösségi épületben kerestek menedéket, azokra élve tűzhalál várt. Másnap a kormányzó bejelentette, a hálaadás napját, amit ebben az államban 100 éven keresztül meg is tartottak. E „győzelem” után a bátor telepesek falu után falut romboltak le, a lakosokat megölték, vagy eladták rabszolgának. Egy Pequot elleni különösen sikeres rajtaütés után is bejelentették a „pogány vadak” feletti hálaadást. A bennszülöttek levágott fejét úgy rugdosták az utcákon, mint a futball-labdát. 
 
Az indián áldozatok emlékére minden évben Nemzeti Gyásznapot tartanak Plymouth Rocknál, ahová a Mayflower megérkezett. A kis massachusettsi tengeri kikötőnél áll Amerika egyik leghíresebb műemléke. A nemes vonású indián a tengert kémleli, s az aktivistákkal együtt talán arra figyelmeztet, hogy a hiteles és pontos történelem-oktatás segíthet, hogy tanulni tudjunk a múlt hibáiból.

Hálaadás ünnepe Angliában


Az angolszász kultúrkörben a Hálaadás Szüreti Fesztiváljának nincs hivatalos dátuma, az Egyesült Királyságban ezt a holdnaptár szerint tartották. Az egyik legrégebbi fesztivál, de nem nyilvánították nemzeti ünneppé. A Szüreti Hálaadás Nagy-Britanniában megelőzte a kereszténységet, ekkor a szászok kínálták az első kéve kukoricát a termékenység istenének. A betakarítás végén aztán összejöttek egy szüreti vacsorára. Mai változata 1843-ban, Cornwallban kezdődött, amikor Robert Hawker meghívta a helyi híveket egy speciális hálaadásra a templomba. Ez eredményezte később a templomok szokásos, házilag előállított díszítését. A régi időkben a gazdák sikerét a növények határozták meg. Úgy tartják, az utolsó kéve kukoricából készült „kukoricababák” szimbolizálják a gabona istennőjének szellemét. Ilyenkor az egész közösség meghívást kap egy ünnepi vacsorára. A gyerekek himnuszokat énekelnek, és aki teheti, ajándékba gyümölcsöt és zöldséget osztogat. Kanadához hasonlóan szeptember végére, október elejére esik ez a nap. Kosarakat díszítenek fel étellel, gyümölcsökkel, hogy megünnepeljék a sikeres aratást, és köszönetet mondjanak érte. Az összegyűjtött élelmiszert általában helyi karitatív szervezetek kapják, amelyek segítik a hajléktalanokat és a rászorulókat.


 
Valóban a háláról szóljon


Decemberben, mielőtt megvenné a pulykát, álljon meg egy pillanatra, mert talán nem teszi majd a kosarába. Gondoljon bele a fagyasztott tetemek láttán, hogy önkezével valószínűleg nem lenne képes elvágni a torkát egyetlen élőlénynek sem. Magyarországon nincs Hálaadás napja, de igenis van hálaadás ünnepe. Legyen az erőszakmentes, valóban a szeretetről, a minden lény iránti szeretetről szóljon. A háláról, mert kaptunk választási lehetőséget, mindig eldönthetjük, melyik utat választjuk! 


 

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

29 aug

Dr. Frankenstein munkában - kérdések a fejátültetésről

Nagy figyelem kíséri a nem mindennapi orvosi bejelentést, mely szerint egy emberi fej transzplantációját akarják elvégezni. A még bizakodó fejtegetések is nagyon szkeptikusak, és számtalan etikai kérdést vetnek fel. Egy orosz férfi, Valery Spiridonov elsőként szeretné magát alávetni fej transzplantációnak. Igen, jól olvasták: olyan agyhalott személyre vár, akinek testére átoperáltathatja a fejét.

egészség kutatás tudomány érdekes ahimsza

Valery Spiridonov mérnök, saját oktatási-szoftver cége van. Ritka genetikai betegségben szenved, nem tud járni, kerekesszékből intézi ügyeit. Egyes orvosok számára meglepő, hogy még életben van. Spiridonovról azt írták: mély hite van – no, nem Istenben, hanem a technológiában. Úgy gondolja, a fejlett tudomány képes megmenteni az életét. Azt akarja, hogy orvosai várjanak, amíg találnak olyan donort, aki agyhalott ember, és korábban hozzájárult ahhoz, hogy a teljes testét felhasználják. Mivel az orosz állam nem vállalja a műtét költségeit, reméli, hogy a média hírverése révén összegyűlik a kívánt összeg. Ez csak találgatások tárgya, 20 és 100 millió dollár közöttre saccolják.

Spiridonov, ez a szomorú szemű fiatalember kijelentette: nem drága eutanáziára regisztrál. A betegsége miatt természetes együttérzést vált ki minden emberből, ugyanakkor gondolkodásra is késztet. A fej transzplantáció terve sokak számára horror: nem a másodlagos okok, a hihetetlen költségek és a siker elenyésző valószínűsége, hanem erkölcsi kérdések miatt. Szükséges állatok százait megkínozni? Hány beteg embert lehetne meggyógyítani ekkora összegből? – kérdezik sokan. Nem meglepő, hogy sok tudós és etikus azzal vádolja ezeket a sebészeket, hogy csupán a selejtes tudomány előmozdításában vesznek részt, növelve a hamis reményeket. 

A tudósok egyik legmegszívlelendőbb kijelentése szerint nem vagyunk azonosak az agyunkkal, hiszen számtalan eset bizonyítja, hogy az agyhalott emberek harcolnak a fertőzések ellen, és több esetről tudunk, amikor agyhalott nő adott életet egészséges kisbabának. Többek között erről értekezik Thomas Nagel és Alva Noe is. Az egyetemi professzorok kimutatták, hogy egy jól működő, egészséges agy nem kielégítő magyarázat az emberi létre. Ezzel teljes mértékben egyetért a Védák ősi bölcselete, amely kijelenti: nem a test a valódi énünk, az csak egy öltözete a léleknek, igazi önvalónknak. Aki pedig ezzel tisztában van, az nem bánkódik testének elvesztése miatt, melyre előbb-utóbb sor kerül, hiszen tudja, hogy halál nem is létezik, csupán átlépés egy másik létformába. Ez már a reinkarnáció kérdése.
   
egészség kutatás tudomány érdekes ahimszaAz anyagi tudomány az ideiglenes test megoldásait keresi. Nem ez lenne az első alkalom, hogy valaki megpróbál átültetni egy fejet egy új testbe. A kínai Xiaoping Ren és csapata képes volt 18 egér fejét kicserélni. A szánalmas élőlények nyaktól lefelé megbénultak, és csak körülbelül három órán át élték túl az operációt. 2013 óta nagyjából 1000 fej transzplantációt végzett egereken, s további kísérletekre törekszik. Ki akarja próbálni a technikát majmokon vagy kutyákon, abban a reményben, hogy létrehozza az első fej-transzplantált főemlőst, amely él és lélegzik – legalább egy kis időre. Korábban Vladimir Demikhov egy kutya fejét és mellső lábait ültette át egy nagyobb kutya testébe – 1954-ben. A szerencsétlen állat 23 napig élt még. Ezt az orvosok sikernek könyvelték el!

egészség kutatás tudomány érdekes ahimsza

1970-ben Robert White által vezetett idegsebész csapat átültette egy majom fejét egy másikra. A majmot mesterségesen lélegeztették, nem tudott mozogni. A szervezet immunrendszere a transzplantáció után kilenc nappal végül elutasította a beültetést… Mindez inspirálta az olasz neurológust, Sergio Canaverot, aki egyesek szerint Frankenstein megtestesülése. Canavero vállalta Spiridonov műtétének végzését, melyre tervei szerint 2017 decemberében kerülne sor, valószínűleg Kínában.

Mary Shelley megteremtette az őrült, megszállott tudós figuráját, aki az orvostudomány nevében, a morális határokat áthágva a borzalmak világába lép.

egészség kutatás tudomány érdekes ahimszaDe ki is volt Frankenstein? Mary Shelley (az angol romantikus költészet egyik legjelentősebb képviselőjének a felesége), írónő 1818-ban, 19 évesen alkotta meg főhősét, Victor Frankensteint. Victor egy fiatal egyetemista, aki hullákat használ fel, hogy összeférceljen egy új élőlényt, mely aztán életre kel. Mary Shelley főhőse életet teremtve Istent játszik, de csak a teremtés paródiája jön létre. Ezzel többek között barátja és felesége halálát is okozva számtalan tragédiát indít el, tettei következményei elől pedig elmenekül.

A regény alcíme: A modern Prométheusz. Azonban Mary Shelley számára Prométheusz antihős, sőt gonosztevő, aki a tűz ellopásával az emberiséget a vadászatra és gyilkolásra, húsevésre késztette. E felfogásban Prométheusz az istenek szerepét bitorolta. Shelley regénye részben figyelmeztetés a modern ember számára, hogy bár hatalmas tudományos áttörés is lehetséges, óriási a tévedés veszélye. A teljes, szerteágazó tudás sokkal összetettebb, és beláthatatlan következményekkel járhat a természet törvényeinek megsértése. Ellentétben sok gótikus mesével, amelyben kötelező helyszín a temető, Victor Frankenstein a lény kreálásakor a vágóhídra is elmegy alapanyagért. Mary Shelley tudatosan viszi Frankensteint a sírrablás mellett a vágóhídra. Mary Shelley egy olyan szellemi környezetben nőtt fel, ahol a vegetarianizmusról sok szó esett, ő maga és férje is vegetáriánus volt. Szerintük a főzés elfedi egy halott test borzalmait, és a húsevést lélektanilag és esztétikailag elfogadhatóvá teszi. A nagy költő, Percy Shelley romantikus vegetáriánus értelmezésében a mítosz jelentése: Prométheusz, aki az emberi fajt képviseli, végre valami nagy dolgot akar létrehozni, hogy az ember az állatok fölé emelkedhessen, ezért ellopja a tűzet, hogy étkezési célra használhassa. A következmény, hogy a máját (mivel a májnak kellene feldolgozni a hús által keletkezett méreganyagokat) újra és újra felfalta egy saskeselyű, vagyis a betegség. E kor nagy romantikus alakjai, mint a szintén vegetariánus Rousseau, az állatok megölésében az emberiség erkölcsi hanyatlását látták, mely egy degenerált világhoz vezet. Vajon mit szóltak volna az állatkínzáshoz?
 
Még egy érdekes adalék: A regényben Frankensteinnek van, a szörnynek nincs neve, aki rémítő külseje ellenére eleinte jó szándékú figura. A későbbi feldolgozások ugyan kezdettől gonosz teremtményként ábrázolják, de az írónő nem így alkotta meg. A rémalak eleinte jóra törekszik, sőt tudni akarja, ki is ő valójában. Hát nem elgondolkoztató? Tanul másoktól, érdekli a tudomány, de megszerzett tudását később rosszra használja fel. Mary Shelley története azóta is nagy hatással van az irodalomra, és egy teljesen új műfajt szült, a horror történetek és filmek kategóriáját, sőt ez tekinthető az első sci-fi regénynek is. A köztudatban a Frankenstein-karakter azóta is az Isten nélküli világ cinikus tudósalakja, aki a természet és az ember általános erkölcsi törvényeit is áthágja. 

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

24 jún

Egy kasmíri ember káposztával sétált

érdekes ahimszaSzrinagar utcáin furcsa látvány tanúi voltak a járókelők, a kép azóta bejárta a fél világot. Egy ember pórázon „vezetett” káposztával sétált. Hogy ez miért nem abszurd? Az ismeretlen meg akarta őrizni névtelenségét, de kijelentette, hogy tettének komoly oka van. A titokzatos férfi abszurd cselekedete eleinte őrült kísérletnek tűnt, de miután egy interjúban ismeretlenül elmondta célját, mindjárt értelmet nyert ez a fajta figyelemfelkeltés. Így akart rámutatni a Kasmírban levő feszült helyzetre, arra, hogyan befolyásolja az ártatlan civilek életét a militarizálódás.

érdekes ahimsza
A hatóság sem tiltakozik a békés figyelemfelkeltés ellen.

Kasmírból származom, melyet traumatizált a háború és az erőszak, s ez sokkal céltalanabb, mint egy káposztával sétálgatni. Az egész célja egyfajta ellenállás, de egyben szórakoztat, az emberek nevetnek, így a hatóságok semmilyen kifogást nem emeltek. A folyamatos és stagnáló konfliktus, a háború a közönséges civilekkel is abszurd dolgokat végeztet.

Úgy nőttem fel, hogy a gyerekek nyugodtan jártak iskolába, és a tantermekben egymás mellett ültek a különböző vallású diákok. Akkoriban nem voltak bunkerek, hadsereg, katonai táborok szögesdrót épületekkel, sem fegyverrel ellátott járművek az utcán, valamint fogolyközpontok és az ott folyó kínzások…

érdekes ahimsza
Han Bing, a "káposztasétáltatás" ötletének atyja.

Az ötlet nem az enyém, egy kínai művész, Han Bing híres „Séta a káposztával”projektje 2014-ben futótűzként terjedt el. A The New York Times, a Wall Street Journal, The Huffington Post lapjain és máshol is megjelent. Vitát provokált a gépies hétköznapi gyakorlattal szemben, és kritikus gondolkodásra késztetett. Ő többek között a divatos éttermeket látogató újgazdagok hivalkodó falánksága ellen tiltakozott ezzel, hiszen a szegényeknek sokszor még káposzta sem jutott. Han Bing performanszának példáját sokan követték, apró falvakban és nagyvárosokban szerte a világon. 

Én csak kölcsönvettem a jól ismert szimbólumot, az ötletet, és a saját elképzelésem szerint alakítottam tovább. Ilyen szomorú módon próbálom felfrissíteni az emlékezetet, hogy a nézők gondoljanak arra az időre, amikor még nem volt konfliktus és militarizálódás. Az erőszak és a háború már több évtizede folyik, Kasmír az „erőszak”, „zűrzavar”, „felkelés” szinonimájává vált. Azt akarom, hogy az emberek rájönnek, hogy a kasmíri konfliktus, mint minden viszály a világon, csak átmeneti.

Durván 8000 eltűnt embert említenek a statisztikák Kasmírban, és több mint 70000 halt meg a katonai beavatkozás miatt. Véleményem szerint folyamatosan tiltakozni kell a háború és a katonai megszállás ellen. Ehhez szükséges a tudatosság növelése. Hogy nem érek el semmi konkrétumot? Művész vagyok, ez az én kifejezési formám, mint korábban az írás. 

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

06 ápr

Terrorveszély Indiából nézve

Az utóbbi évtizedekben megszokhattuk, hogy a nyugati félteke a világ biztonságosabb oldala. Ebbe a komfortzónába hasított bele a szeptember 11-i merénylet. Akkor még nem sejtettük, hogy a mi Európánk is, a II. világháború után újra az aggodalom helyszínévé válhat. A párizsi és a brüsszeli merényletek új korszakot nyitottak Európában. A bizonytalan helyzet mindannyiunkat újraértékelésre késztet. Ahogyan a bajba jutott kisded mamájánál keres menedéket, cikkünkkel az európai kultúra bölcsőjében, az ókori India bölcsességében keresünk választ a sok megválaszolatlan kérdésre.

Leveles Zoltán írása

terror ahimsza karma környezetvédelem menekültválság állatok Nobel-díj

Jelen tények

A világsajtót és a világ minden tévécsatornáját bejáró brüsszeli robbantásos merényletek képei mindenkit mélységesen megráztak. Ártatlanul életüket vesztett áldozatok és sebesültek. A túlélők megszólalásai tovább sokkolnak bennünket. Az ember azon veszi észre magát, hogy szeme összeszűkül, ajkai összeszorulnak, és fejcsóválva hitetlenkedik, hogy ez nem lehet igaz. Magatehetetlensége akaratlanul is egyfajta dühvel párosul, amikor azt mondja magában, hogy most már aztán álljon meg a menet. Miért kell ártatlan embereknek meghalnia, miért kell rettegésben élnünk, amikor már éppen minden olyan szépen alakult? Mindenki jót akar és mégis minden rosszra fordult.

Nem kívánok végeláthatatlan politikai fejtegetésbe bocsátkozni. Viszont a bennünk lakó bölcsesség meg szeretné velünk értetni a problémák kialakulását. Szeretnénk tudni, hogy mi vezetett a nemkívánatos körülmények kialakulásához. Miért kell szenvednünk, ha egyszer mindannyian boldogok szeretnénk lenni? Vajon milyen távolra kell eljutnunk az okfejtésben?

Az igazság törvénye

Ha az ember pofont kap valakitől, akkor óhatatlanul is neheztel a támadóra. Elvileg tudjuk, hogy kenyeret kéne adni cserébe, de ösztöneinkben a szemet szemért, fogat fogért törvénye működik. A törvény szerint ne okozzunk senkinek sem szenvedést. Ha azonban az erőszakmentesség természetünkké válik, akkor a nem-ártás alapvető hozzáállás lesz. Sőt, azon túlmenően, talán egyszer eljön majd az a nap is, amikor őszintén kegyessé válunk, és kenyérrel válaszolunk a ránk támadónknak.

Tény, hogy első reakciónk egy dühös értetlenség lesz. Aztán, ha verekedésbe torkollik a pofonos konfliktus, és valaki ki szeretné bogozni, akkor a végtelenségig nyomozgathatna, hogy végül is ki ütött először? Ha már mindkét fél ezer sebből vérzik, elég nehéz dolgunk van az eredeti ok megkeresésekor. Ami biztos, szét kell szedni őket és ellátni a sebeket, majd valami kompromisszumot találni. Így leírva aránylag egyszerűnek tűnik a megoldás, de lássuk be, sokszor még két ember esetében is szélmalomharc a kialakult konfliktus feloldása. Ha egyik felet meghallgatjuk, neki adunk igazat, ha a másikat hallgatjuk meg, akkor neki adunk igazat, és ide-oda pattogunk, akár egy ping-pong labda. Persze ha egyik fél bizonyos határon túllép, mondjuk, nyolc napon túl gyógyuló sérülést okoz, vagy netán emberi életet kiolt, akkor nincs helye különösebb diskurálásnak. A törvény szerint majdnem mindegy, hogy ki ütött először, ha valamelyik fél túllépte a vita és a bűncselekmény határát. Igazságot kell tenni, a törvény ellen vétkezőket megbüntetni.

Káosz vagy harmónia

Kétségkívül, a terrortámadás óriási és elítélendő pofon. Legnehezebb a közvetlen érintetteknek, az áldozatok hozzátartozóinak és barátainak. Együtt érzünk velük. Tegyük hozzá, nekünk sem könnyű. Minden európai közvetlenül érintett. Mindannyian szenvedjük a terrortámadás következményeit.

Mint korábban említettem, ebben az írásban nem a politikai okokat fejtegetjük, hogy miként a menekültválság, hogyan az öbölháború stb. Inkább a szenvedést, mint alapvető létkérdést járjuk körbe. Mindenekelőtt leszögezhetjük, hogy a védikus bölcselet szerint nincs okunk aggodalomra, ugyanis a világot abszolút harmónia hatja át. Itt máris meg kell állnunk egy pillanatra. Hogyan lehet ott abszolút harmónia, ahol ártatlan embereket gyilkolnak meg? Szórakozik velünk a Mindenható, vagy netán kínozna, büntetne bennünket, hogy ezt a fájdalmasan sajgó káoszt abszolút harmóniának nevezi? A kérdés jogos. Legalábbis innen nézve annak tűnik. Ha csak egyetlen emberéletet is kioltanak ártatlanul, az minden körülmények között elítélendő. Nekünk, az itt maradtaknak pedig fájdalmas és igazságtalannak tűnő.

terror ahimsza karma környezetvédelem menekültválság állatok Nobel-díj
A belső béke ösvényén az ember nem hagy maga mögött karma-lábnyomot.  Fotó: Leveles Zoltán

Energiamegmaradás

Közelítsük meg a kérdést másik oldalról. A tetteknek a fizikai hatáson túl bizonyos finomabb síkon tapasztalható energiájuk van. Vegyünk egy példát: ha megsimogatjuk a gyermek buksiját, vagy ugyanazt a gyermeket a másik utcabéli csibészek jól elagyabulálják, akkor a fizikai világ számára látható jelenségen túl is történik valami. A gyermek mosolyán vagy sírásán túl még valami történik. Pozitív vagy negatív energiák gerjednek a gyermekben. Ezek az energiák nem állnak meg a bensőjében, hanem környezetére kisugározza azokat.

Hasonlóan, minden tettnek energiája van. Az indiai lelki szakirodalom a tettet és annak bevonzott energiáját nevezi karmának. Minden tettnek súlya van. A tett minősége határozza meg, hogy ez a súly mennyit nyom a mérlegen, vagy úgy is mondhatnák, hogy a lélek milyen súllyal kerül a mérlegre. Az égi tettek pedig olyanok, mint a héliummal teli lufik: kiemelik a lelket a súly világából, fel a magasba.

A tettek természete

Az égi tettek alaptermészete az erőszakmentesség, és hogy mindenkinek örömet szerez. Nem csak a mi megítélésük szerint, hanem mindenki szerint. Természetesen beleértve a Legfelsőbbet is. Ebből következően a minden élőlény lelki felemelkedését szolgálják, rövid és hosszútávon is elégedettséget eredményez.

Az anyagi tettek pedig a lelki boldogság helyett valamilyen élvezet délibábját kergetik. Ez önmagában végül is nem volna baj. A gond viszont az, hogy az anyagi tettek érintettjei az elégedettség helyett az élvezet utáni szomjukat fokozzák. Anyagi értelemben az élőlény nem igazán tud elégedetté válni. Ha van egy, kell kettő. Ha van kettő, kell nagyobb. Ha van nagyobb, kell az újabb. Ha van újabb, kell az édesebb. Ha pedig megvan az édesebb, akkor hamar rájövünk, hogy egészségünk rovására ment a sok édes. A játéknak pedig néhány évtized alatt vége. Az anyagi tettek ártatlannak tűnnek, de elégedettség helyett végül bonyodalmakat szülnek.

Egyéni tettek, globális következmények

Arra nem is gondolnánk, hogy az egyéni tettek energiái nem állnak meg az egyénnél. A mosolygó, vagy síró gyermek nem csak a gyermek kedélyállapotát határozza meg.  Hat a szülőkre, az egész családra, sőt ha valóban nagy az öröm vagy a baj, akár az egész osztályra vagy iskolára is hatással lesz.

Felületesség volna azt gondolni, hogy az egyéni tettek nincsenek kihatással az egészre. Butaság azt gondolni, hogy ha cián kerül a Tiszába, akkor az nincs hatással a Dunára. Hanyagság azt hinni, hogy ha Magyarországon sósavazzák a fürdőszobát, akkor az nincs hatással Ausztráliára. Önzés azt gondolni, hogy ha műanyag zacskóból csipszet esznek, akkor az nincs hatással a messzi sarkvidékre. Ezek a szemmel látható összefüggések kezdenek összeállni a XXI. század ember fejében. Más kérdés, hogy a mindennapi egyéni tettekben ez hogyan és miként nyilvánul meg.

A tudatosság fogalma

Tudatosan élni azt jelenti, hogy minél kisebb ökológiai lábnyomot hagyunk magunk után. Ez így érthető. Kevesebb cián, sósav, csipsz. A tudatosságunk nem csökkenhet a nagyok pusztítását látva. A tudatos ember szerint egy fecske képes nyarat csinálni. Lásd Gandhi példáját. Egyetlen ember szembefordult a legerősebb világhatalommal. És volt értelme. Idáig világos.

No de mi van a tettek energiáival? Az ökológiai lábnyom mellett kell lennie egy tett-energialábnyomnak is. Milyen jó volna, ha lenne erre egy megfelelő kifejezésünk. Van. Ez volna a szanszkrit szakirodalomban használt karma szó. A karma az elkövetett tett, és a tett által keltett energia együtt. Megvan az új kifejezés: karma-lábnyom. Úgy kell élni, hogy minél kisebb karma-lábnyomot hagyjuk magunk mögött. A karma-lábnyom magában foglalja az ökológiai lábnyomot is.

Gandhi komoly erkölcsi és életviteli kódexet állított össze a követői számára. A sok más érték mellett kettőre hívnám fel a figyelmet. Önmegtartóztatás és nem-ártás. Az önmegtartóztatás nem feltétlenül azonos az aszkézissel. Sokkal inkább azt jelenti, hogy életünket nem az érzékek és az élvezetvágy irányítja, hanem az értelem. Értelmünk segítségével felállíthatjuk a saját értékrendszerünket. Aki megérti a dolgok összefüggését, annak az önmagára és a környezetre nézve káros dolgokról való lemondás nem aszkézis, hanem a magasabb minőség elérése.

Erőszakmentesség

Elérkeztünk a desszerthez. Ki mondja meg, hogy mikor ártok másoknak, és mikor nem? Kell lennie egy általános mércének. A különféle nációk társadalmi normái eltérőek. Valahol belefér a kutyahús fogyasztása, miközben másutt a kutyát bántalmazó akár elzárásra is kerülhet. Hol az objektív mérce? A hús fogyasztása a Föld lakosságának nagyobbik fele számára természetes. Gandhi számára nem volt az. Nála a nem-ártás elve nem állt meg az embereknél.  Az általános mérce tehát az, hogy mennyi fájdalmat okozunk másoknak azzal, hogy élünk. Súlyos kérdés. Végtére, mint mondták elődeink, minden szentnek maga felé hajlik a keze: „Ó, én soha senkinek sem ártottam, mindig mindenkinek jót akartam, segítettem…” Viszont az objektív mérce a mérvadó, nem pedig a saját véleményünk. Aztán jön a kopp, amikor úgy érezzük, hogy ártatlanul kell szenvednünk.

Ártatlanul? És mi a helyzet a sósavazással, meg a csipszes zacskókkal? Mi a helyzet a miattunk leölt állatokkal? Nagy vakmerőség azt gondolni, hogy a húsfogyasztás nem gerjeszt energiákat. Hús az asztalunkra csak állatmészárlás árán kerülhet. Ha a gyermeket ért pofon kihat a tágabb környezetre, az állatmészárlás fájdalma miért ne gerjesztene fájdalmas energiákat? Az energia nem vész el. Az általunk közvetve vagy közvetlenül okozott szenvedés energiája sem vész el. Gyűlik egy ideig, majd túlgerjedés után nagyot üt.

Ezek a gondolatok sokak számára természetesek. G.B. Shaw a Béke dala című versében súlyosan, és egyértelműen fogalmaz:

Akár a varjak, húst eszünk és húson élünk,

Nem törődve fájdalommal, szenvedéssel, hogy így teszünk.

Miközben világbékét imádkozunk,

Áldozatok katakombáinál erkölcsi törvényt szegünk.

Ekként szül a kegyetlenség háborút.

terror ahimsza karma környezetvédelem menekültválság állatok Nobel-díj
G. B. Shaw 1925-ben kapott irodalmi Nobel-dijat „irodalmi munkásságáért amelyet idealizmus és humanizmus jellemez, valamint sajátos költői szépséggel párosuló erőteljes szatírájáért”

G.B. Shaw egyenes összefüggést lát a hús fogyasztása és a háború kialakulása között. Nincs ebben egyedül. Mögötte áll az évezredes óind bölcselet is.

Végkövetkeztetés

A világbéke az egyén belső békéjével kezdődik. Hogyan is érhetnénk el világbékét, ha az egyénekben háború dúl. A bennünk kavarodó békétlenségnek olyan súlyos okai vannak, mint amilyen az önteltség, mohóság, irigység, fanatizmus és hasonló belső ellenségek.

Viszont a belső ellenségek leküzdése mellett tetteinkkel is hozzájárulunk a belső béke eléréséhez. Hogyan is érhetnénk el a belső békét, ha miattunk, azaz hogy a nyelvünk miatt szisztematikusan, szervezetten ártatlan állatokat mészárolnak le? Miért is kellene bármilyen módon bármilyen erőszakot támogatni? Ilyen súlyú kérdést nem bagatellizálhatunk el. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy a vágóhidakon keletkező energiák megállnak a falakon belül, vagy hogy nem is keletkeznek. E cikk olvasása után senki sem kérdezheti, hogy mi köze a békének a húsevéshez.

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

11 márc

Már a Victoria's Secret modelljei is erőszakmentesen táplálkoznak

A világ vezető fehérnemű márkájaként ismert Victoria's Secret extravagáns
bemutatóin a leggyönyörűbb szupermodellek vesznek részt.
Minden év végén, decemberben rendezik meg a látványos divatshowt, ahol a VS angyaloknak hívott manökenek a kifutón több országot képviselnek. Természetesen sokszor kerül középpontba a lányok étkezési szokása, mely időnként kisebb botrányt is kavar. Ezúttal azonban az erőszakmentes étkezésen volt a hangsúly.

hírességek indiai ételek egészség ahimsza
Caroline Trentini, vegetáriánus
Victoria's Secret angyal

Egész éves előkészületek, kemény edzések előzik meg a fehérneműcég szemkápráztató bemutatóját. Elsősorban a jóga, a kick box, a masszázs és a különféle tornatermi tréningek kerülhetnek szóba. A VS angyalok úgy élnek, mint a sportolók, mielőtt a Victoria's Secret kifutójára lépnének. Nem csontsovány, hanem karcsú lányokat keresnek, akiknek megvan a sajátos, nőies kisugárzásuk.

A Food World News beszámolója szerint a hölgyek legutóbb Sakara Life, a csak teljesen természetes alapanyagokat használó ételszállító szolgáltatást vették igénybe, amely specializálódott a vegetáriánus és növényi alapú élelmiszerekre. A cég jelmondata: „Egyél tisztán, teljes értékűen.” A hírek szerint a VS angyalok szerették a különleges programot.

 Két fiatal hölgy, Whitney Tingle és Danielle DuBoise a Sakara Life alapítója. A hindi szó jelentése édes, mely kifejezi a vállalkozás célkitűzését: a teljes értékű ételek fogyasztását, a valódi édes életet. „Ez egy életmód, nem egy diéta, vitaminok, ásványi anyagok és makrotápanyagok változatos skáláját tartalmazza, amellett az ízlelőbimbóknak is különlegesen finom” – mondják. Az egykori modell és színésznő, Danielle a holisztikus táplálkozás, a kémia és az antropológia terén fejti ki szakértelmét, kedvenc edzése a jóga, mint ahogy Whitney e munkája mellett még jógaoktató is. A jóga és a meditációs órák is helyet kapnak a cég irodáiban. Whitney kedvenc mondása: amit gondolok, azt valósítom meg.

A VS angyalok számára változatosan összeállított menük többek között tartalmaztak gluténmentes bagelt, tetején kesudió krémsajttal, mely nemcsak finom, de tökéletes, ha valaki laktóz-érzékeny. Szamószát, a zöldséggel töltött péksüteményt, zöldsalátákat különféle fantasztikus öntetekkel, könnyen emészthető cukkinit és olajos magvakat egyaránt kínáltak. Természetesen az arany-gyógyszer, a kurkuma sem hiányzott az ételekből, miként az esti méregtelenítő tea sem. Az étrend különlegessége az ásványi anyagokban gazdag, rózsavízzel ízesített „reggeli ital” volt, mert a rózsaolaj segít a stressz feloldásában.

hírességek indiai ételek egészség ahimsza
Magdalena Fackowiak elküldte a diétájáról kérdező riportert, mondván, ilyen buta kérdésre nincs válasz.

A Victoria's Secret divatbemutatóin az újságírók alig várják, hogy interjút készíthessenek a modellekkel. Valaki úgy döntött, hogy a diétára kellene összpontosítani a kérdéseket, s úgy állította be, mintha a kulisszák mögött a lányok „zsíros ételekre vágynának”. A férfiriporter megkérdezte a hölgyeket, mit esznek a show után. De az egyik angyal, a lengyel származású Magdalena Frackowiak nem hagyta annyiban, követelte, hogy kérdezzen intelligensebben. 
– Mit? Nem srácok, az ilyen típusú kérdésekre nincs válasz, ez hülyeség! – mondta a szemét forgatva. – Kérdezz okosabbat, nem azt, mit eszem a műsor után. Úgy állítotok be, mint egy idiótát! Úgy tűnik, éhezem, és alig várom, hogy a show végén ehessek?
Ezután elutasította a riportert, amikor az megpróbálta másképp feltenni a kérdést, és neki nem volt hajlandó válaszolni többé. 

A topmodellek közül egyébként sokan hívei az erőszak-mentes étkezésnek. Egy korábbi híres angyal, a brazil szépség, Caroline Trentini akkor lett vegetáriánus, amikor egy hús fagyasztóban fényképezték. Rosszul lett a látványtól.

Kapcsolódó cikkek:

Tovább olvasom


India Hangja

blogavatar

India elgondolkodtat. Valami, misztikum hatja át évezredek óta, amitől a legnagyobb káosz is harmóniává lesz. Ezt a békét kutatja az India Hangja csapata. Olykor indiai vagy éppen nyugati napi aktualitásokra reagálunk, máskor pedig az ősi bölcsek szavait vesszük elő. Jó olvasást és jó utazást kívánunk India szellemi tárházában! Adó 1% India Klub Alapítvány – Adószám: 19561383-2-43

Bharata a Facebookon