07 feb

Erőszakos véleménynyilvánítás középkori módszerekkel

A történelem többször visszaigazolta, hogy erőszakkal nem terjeszthetjük meggyőződéseinket, legalábbis hosszútávon biztosan nem. Ami igazán értékes szellemi vagy lelki kincs, kizárólag belső felajánlás, belső alkotás eredménye. Savonarola az akkori egyház szörnyű életmódja, s a hívek túlzottan világias élete ellen lépett fel. 

Belső megújulást hirdetett, majd követelt. Ezzel iskolapéldáját adta annak, hogy erőszakkal senkit sem lehet jobbá tenni. Savonarola elhitette a firenzeiekkel: ha a hiúságok máglyája elégeti kedvenc tárgyaikat, azzal életük jobb irányba fordul. Egy évre rá kivégezték, majd máglyán elégették.

ahimsza kutatás terror történelem filozófia

150 évvel később Cromwell megismételte a rossz példát, az angol népet akarta jó útra téríteni. Ő már nemcsak tárgyakat égetett, csapatával halomszámra ölette az embereket is, hogy saját elveit rájuk kényszerítse. Mindkét híresség meg volt győződve arról, hogy a népet szolgálja.

A reneszánsz árnyéka


520 éve, 1497. február 7-én Savonarola prédikációi nyomán lobbant fel a nagy firenzei máglya, ahol elégették a hivalkodónak számító dolgokat, de több értékes műremeket is. Mi előzte meg?


Firenzében Lorenzo de Medici a reneszánsz bűvöletében élt. Virágzó államában több jómódú ember volt, mint szegény, folyamatosan karneválok, zajos utcabálok, mulatságok szórakoztatták a népet. A kor legismertebb művészei Michelangelo, Leonardo da Vinci és Botticelli. Rómában a képzőművészet és az építészet csodálatos alkotásai születtek meg, a pápák voltak a legnagyobb mecénások. Ilyen volt még a hírhedt Rodrigo Borgia, VI. Sándor is, akit buja, korrupt életmódja miatt Savonarola joggal támadott.

A véres kezű pápának számos szeretője és törvénytelen gyermeke volt, jellemének alapvonása a kielégíthetetlen kapzsiság. 1475-ben az ifjú Girolamo Savonarola belépett a dominikánus rendbe, búcsúlevelében ezt írta atyjának: „A kor odáig jutott, hogy már nem találni helyesen cselekvő embert… Nem tudom tovább kibírni Itália elvakult népeinek nagy romlottságát, annál kevésbé, mert láttam, hogy alapjában megrendült az erkölcs, és a bűn lett úrrá.” Így kezdődött reformokra törekvő életútja.

 Hiúságok máglyája – a tűz csak a mulandót égeti


Savonarola Firenzében vissza akarta állítani a köztársaságot, és prédikációiban nemcsak a zsarnokság, hanem a nép bűnös életmódja ellen is harsányan kikelt. Apokaliptikus katasztrófát jövendölt, mindezt oly szuggesztív módon, hogy rövid időre maga mellé állította a tömeget. Prédikációi hatásosak voltak, érzelmileg úgy tudta manipulálni az embereket, hogy hamarosan már nagy közönség hallgatta.

ahimsza kutatás terror történelem filozófia

Az erkölcsi fertő ellen beszélt, lenyűgözte a kicsapongásba belefáradt és a jövőtől rettegő hallgatóságát. Követői között nemcsak a szegényebbek, hanem nemesi családok tagjai, kiváló művészek is megjelentek. Sandro Botticelli is lelkes híve lett, s egyesek szerint a nagy firenzei több festményét elégette a máglyán. 

A fráter nemcsak a kicsapongást és a fényűző lakomákat szüntette meg, hanem szélsőségesen vallásos életet kényszerített a népre. A tobzódást törvényszerűen felváltotta az egyszerű életre való igény, így sokan rövid ideig átvették fanatizmusát, de a többség egyszerűen félelemből követte. Égett a hiúságok máglyája.

Bandái, fundamentalista fiúk és fiatal férfiak – jámbor gengszterekként – járőröztek az utcákon, ezek a kóbor bandák gyakran erőszakkal „segítették” a polgárokat, hogy megtaláljanak minden hívságos tárgyat, és azt a tűzbe dobják. A fanatikus fiatalok erőszakosan behatoltak a házakba, átkutatták a szekrényeket, elkobozták, amit hívságosnak ítéltek, a gyerekektől még a játékokat is elvették. A nagy máglya a főtéren több ezer kozmetikumot, hangszereket, ruhákat és tükröket nyelt el, de felbecsülhetetlen művészi könyveket, szobrokat, festményeket és bútorokat is. 

A fanatizmus nem hoz megoldást


Úgy tűnt, mindenki a bűnbánat tavában fürdik, az utcán és a piactereken nem lehetett hallani káromkodást, inkább egyházi himnuszokat énekeltek, segítették a náluknál szegényebbeket, és el nem mulasztották volna a fráter beszédeit. De erőszakkal kényszerítette hallgatóira mindezt, és fanatikus karizmájával el is érte, hogy a pillanat hevében hallgassanak rá.

Mihelyt elmúlt ez a lázas állapot, az emberek körülnéztek, és becsapva érezték magukat. Nem kaptak, mert anyagi tettek révén nem kaphattak belső megnyugvást. Anyagi szépségektől megfosztották magukat, de lelki szépségre így nem tehettek szert, ott maradt az üresség, és a maró hiány a korábban dicsőített fráter ellen fordította őket. Valakit hibáztatni kellett a lelki ürességért, amiért kizárólag saját maguk voltak a felelősek. 

Machiavelli személyesen nem találkozott Savonarolával, mégis ravasz politikusként sokat tanult a domonkosrendi barát példájából. Többek között azt, hogy nem lehet nyíltan megkövetelni semmit, mert pont az ellenkezőjét éri el vele, aki ezt teszi. Amit az utókor láthatott, az is hasonló: a tekintélyelvű kormányok, a tekintélyelvű tanítók eleve kudarcra vannak ítélve.

A történelemben több példát is látunk arra, hogy sem az erőszak, sem külső nyomás soha senkit nem fog belső változásra késztetni. Savonarola ugyanakkor a társadalmi igazságosság és a reform egy korai modellje is. Tizenkilenc évvel Luther Márton fellépése előtt halt meg, de a pápai visszaéléseket támadó munkája is hozzájárult ahhoz, hogy Luther a wittenbergi vártemplom ajtajára tűzte 95 pontját.

Cromwell etikai meggyőződése 


150 évvel a hiúságok máglyája után, sorsfordító események zajlottak Angliában is. A polgárháború közeledett a királygyilkosság felé. Míg Savonarola fanatikus követői csak megbotozták azokat, akik esetleg ellenszegültek a puritán életre való felszólításnak, Cromwell serege „fegyveres egyház” is volt. A katonák magukat kiválasztottaknak tartották, és ezt tüzelte bennük vezérük is. Azt hitték, hogy Isten aktívan irányítja őt és seregét. Oliver Cromwell azonban nem Isten szeretetének eszköze akart lenni, hanem abban a meggyőződésben élt, hogy majd ő tesz rendet Isten helyett.

A puritánok az anglikán egyház reformációjában odáig mentek, hogy eltörölték a karácsonyt, mint katolikus ünnepet. Ez közfelháborodást váltott ki. 1647-ben Canterburyben a tüntetők összetörték az árut azokban a boltokban, amelyek kinyitottak karácsony napján, majd megszállták és uralmuk alá vették az egész várost.

A puritánok az anglikán egyházat akarták megtisztítani a pápaság minden korábbi vonásától. Hitbuzgó, sokszor fanatikus emberek álltak közéjük, akik egy része kivándorolt Amerikába. Leszármazottaikból lettek a telepesek – természetesen más országok bevándorlóival egyetemben. Jusson eszünkbe: az indián áldozatok emlékére minden évben Nemzeti Gyásznapot tartanak az óceán partján Plymouth Rocknál, ahová az angol Mayflower megérkezett… Bővebben: Hálaadás napja – egyiknek ünnep, másiknak halál

Oliver Cromwellről a történettudósok megállapították, hogy nem lehetett mentálisan teljesen ép, többször volt idegösszeomlása, és depressziótól szenvedett. A parlamentért küzdött, majd a köztársaságért, a királygyilkosság szorgalmazója lett, aztán bevezette katonai diktatúráját, sőt a királyi palotába költözve felségnek szólíttatta magát. Firenze városállamához hasonlóan Anglia is köztársaság lett, de csak rövid időre: az egyik diktátort felváltotta a másik.

ahimsza kutatás terror történelem filozófia


 
1660-ban a hatalom újra a királypártiak kezébe került. Amikor a kivégzett király fia, II. Károly visszatért, a már halott Cromwellt árulónak minősítette. Jellemző, mennyire gyűlölték, mert még a tetemét is kiásták, összeabroncsozták, lefejezték úgy akasztották fel. Fejét mumifikálva a westminsteri apátság előtti póznára tűzték, ott lógott 20 évig…

A történelemtudomány számon tartja: Cromwell uralma idején több mint 300 ezer ember halt meg. A katolikus Írországban brutális vérengzést hajtott végre, ott még ma is gyűlölt alak, nem felejtik el a 220 ezer ír halottat. A vallási radikalizmusnak semmi köze az Isten-tudatos élethez. Semmilyen szélsőséges csoport nem hivatkozhat arra, hogy Isten útját járja. Cromwell is Isten kiválasztottjának tartotta magát, de ma népirtással vádolhatnánk. Az angol parlament épülete előtt álló szobra felállítása óta megosztja az embereket.

Összegzés: A tudás megőrzése erőszakmentes továbbörökítés 


Savonarola nyíltan beszélt a pápa erkölcstelen életmódjáról, és követelte a megújulást, erre VI. Sándor eretneknek bélyegezte, majd kitagadta és kivégeztette. Jóval később Savonarola egyik műve a jezsuita rend tankönyve lett, és az Egyház majdnem szentté avatta. Savonarola élete nagyon jól példázza, hogy még az egyén számára hasznos dolgokat sem lehet erőszakkal megértetni másokkal, akarata ellenére senkit nem lehet üdvözíteni. Senkire sem lehet belső megújulást kényszeríteni, mint azt a szó is jelöli, annak belülről kell fakadnia. 

Cromwell úgy gondolta egy diktátort dönt le a trónról, és szintén az erkölcsi megújulás nevében lépett fel, aztán maga is diktátorrá vált. Mindkettő puritán, erkölcsös életre buzdított, de erőszakkal akarta elérni, így természetes, hogy velük együtt eszméiknek is bukniuk kellett. Erőszakkal, az intolerancia eszközével nem lehet jobbá tenni sem az egyént, sem a világot. A történelemnek ez a két fejezete is fényesen igazolja Gandhi erőszakmentes politikáját, aki úgy ért el tartós eredményt, hogy nemhogy vér nem tapadt a kezéhez, de valóban az egyszerű élet példaképévé válhatott.

Erőszakkal lehetetlen a tudás megőrzése és továbbadása is. Az életmód pozitív változtatását sem lehet előírni, fanatikusan megparancsolni. Shakespeare azt kérdezi:

„Kivont szablyával békét prédikálsz?”

De feltehette volna a kérdést így is: Erőszakkal akarsz jobbá tenni? Sem az egyénnek, sem a társadalomnak nem fog sikerülni ily módon. A történelem bebizonyította, hogy minden háború, kizsákmányolás alapja az, ha valaki vagy valakik úgy érzik, ők az igazság birtokosai, és ez feljogosítja őket mások leigázására. De a történelem számtalanszor bebizonyította azt is, hogy belső változás igénye nélkül nem lehet embereket vagy népeket megváltoztatni. Ideig-óráig talán sikerülhet, de tartósan pozitív változás csakis akkor lehetséges, akár az egyéni, akár a társadalmi életben, ha azt az ember maga akarja, s ha képes azért komoly áldozatot is hozni. 

Kapcsolódó cikkek


 
 

Tovább olvasom

17 jan

Szereted az állatokat? Akkor ne edd meg őket!

Január 17-e a háziállatok védőszentjének, Remete Szent Antalnak az ünnepe. Felmerül a kérdés: miért csak házi kedvenceinket szeretjük és sok esetben extrém módon dédelgetjük, miközben a többit nagy szenvedésnek tesszük ki? Vajon amikor a kínai kutyapiac nyugati ember számára iszonyatos képeit látjuk, miért nem jut eszünkbe, hogy nyugat ugyanezt teszi a vágóhidakon. Node hogy kerülnek az állatok a templomba?

 
Szelektív szeretet

ahimsza főzés kultúra állatok

Szent Antalra emlékezve egy szép katolikus szertartás zajlik minden évben. Ezen a napon áldásban részesülnek a gazdik házi kedvencei a római Sant’Eusebio all’Esquilino templom előtti téren. Azt is olvashatjuk, hogy a nagytestű háziállatok a Szent Péter téren kapnak áldást. Természetesen ezt a szokást más templomok is követik szerte a világban, és ősszel Szent Ferencnek, az állatok védőszentjének ünnepén is megismétlődik.

Annak idején Pekingben a kínai császárok kutyatemetőben helyezték el kedvenceiket, az aranyozott, ezüstözött márvány sírköveket lazúrkő és elefántcsont díszítette. Sok nyugati ember is szívesen őrzi kedvenc kutyája emlékét. Európában Párizs mellett van a legrégebbi kisállattemető, a híres Cimetière des Chiens, a „Kutyák temetője”. Több mint 40.000 tetem gyűlt össze itt az évek során. 

ahimsza főzés kultúra állatok


Magyarországon, ha valaki a nyaralása idejére kutyahotelbe akarja tenni kedvencét, választhat kamerás benti kennelt, napi 3500.- Ft-ért, így a távolról is figyelheti kutyusát. A végső búcsúvételt is pompásan megrendelheti, volt, aki papot is akart hívni. Hazánkban is sok helyen van kisállattemető, a legdrágább kutya síremlék 2-300 ezer forintba került.

 
Néhány hónap elteltével párezer kilométerre kezdődik majd a kínai kutyaevő fesztivál. Nem kevesebb, mint 10 millió kutyát ölnek meg évente Kínában, csak a Jülin fesztivál alkalmával több, mint tízezret. A youtube-on is látni azt a dokumentumfilmet, ami a tavalyi „ünnep” zavargását mutatja: állatvédő aktivisták és a kutyahús kedvelők közelharcot folytattak a dél-kínai Jülin főterén. Ezidőtájt terjedt az interneten az a szívszorító fotó is, amelyen egy vietnámi kislány siratta kutyusát. Vietnámban is kedvelt élelmiszer a kutyahús. A Daily Mail közölte a cikket: A gyermek napokig kereste barátját, és összeroppant, amikor megsütve látta… A cikkhez többen hozzászóltak. Íme, néhány: Az emberek olyan kegyetlenek. Milyen szörnyű, undorító emberek. Fújj, hogy lehet a kutyát megenni! 

ahimsza főzés kultúra állatok

A kínai kutyapiac, ahol kis rekeszekben árulják a levágni szánt ebeket elborzaszt, de arra már nincs szemünk, hogy ugyanígy taszítson a marha, a kisborjú, a baromfi vagy a malac levágása. Az egyiket a szobánkba, a másikat a tányérunkra szánjuk. Miért ez a szelektív szeretet?

Deviáns, aberrált „szeretet”


Január tizenegyediki hír: Floridában letartóztattak egy 23 éves férfit, állatkínzással és állattal történt közösüléssel vádolják. Az USA tíz államában legális az állatokkal folytatott szexuális aktus. Úgy gondolják: magánügy. Most éppen Kentuckyban gondolkoznak azon, hogy talán mégsem normális dolog. Wesley Morgan, republikánus képviselő javaslata értelmében bűncselekmény a kutyával vagy a macskával való fajtalankodás. Később a haszonállatok is felkerülnek majd a listára.


Dániában legális volt az állatokkal való közösülés 2015 tavaszáig, míg utolsó európai országként ott is betiltották. Norvégiában, Svédországban, Németországban és Nagy-Britanniában már korábban büntetendő tettnek számított. Na, azért nem sokkal, csak néhány évvel előzték meg Dániát.

A valódi szeretet nem elvesz, csak ad


Norvégiában rénszarvas vágóhídra visznek kisiskolásokat, hogy tudják, honnét származik az asztalukra kerülő étel. Ez egy természetes, bevett szokás. Néhány gyerek mindig rosszul lesz, de nem számít, mert fő a tananyag, egyébként is meg kell edzeni őket.
Sir Paul McCartney a legendás Beatles együttes gitárosa volt. Készített egy filmet, hogy felhívja a figyelmet az állattenyésztés szörnyűségeire, és az állatok brutális lemészárlására. Egy rövid részlet a filmszöveg elejéről:

ahimsza főzés kultúra állatok
Paul McCartney vegetáriánus kampányfilmje itt megtekinthető

„Hello, Paul McCartney vagyok. Gyakran mondogatom, ha a mészárszéknek üvegfalai lennének, mindenki vegetáriánussá válna. A korszerű nagyüzemi gazdaságokban nevelt és mészárszéken leölt állatok szinte elképzelhetetlen szenvedésen mennek keresztül. Remélem, hogy amint rájössz arra a rutinszerű kegyetlenségre, amivel az élelmiszer céljából tartott állatok nevelése, szállítása és leölése jár, csatlakozol a sok-sok millió emberhez, akik úgy döntöttek, hogy örökre elhagyják a húst.”

Az az ember, aki tudatosan él, és érzékeny mások szenvedéseire, az látni fogja, mi folyik körülötte. Egy ilyen személy nem elégszik meg azzal, hogy az élelmiszerbolt hűtőjéből kivegye élőlénytársa testének egy darabját, mert számára nem szépen becsomagolt árut jelent.

Még csak nem is a „Ne ölj” bibliai parancsát, hiszen senkit nem lehet felszólítani a szeretetre és az önzetlenségre. Különféle szinteken élünk, van, akinek az állatokkal való fajtalankodás csak természetes szükségleteinek kiélése. Van, akinek napi 300 kutya feltrancsírozása csak elvégzett munka, amiből eltartja a családját. És vannak, akik azt mondják: semmilyen vér ne tapadjon a kezemhez. Ettől ők még nem szentek vagy hősök, de az bizonyos, hogy ez a magatartás egy jó alap, amire már lehet építeni, ha a cél az emberi nemesség, harmónia, boldogság és lelki tisztaság elérése. 

Kapcsolódó cikkek


 

Tovább olvasom

14 jan

Ezerszeres áldás a vidámság és művészet napján

A híres Pongal-fesztivál a tamiloknál, Dél-India 3 napos vidámsága, északon ennek megfelelője a Makar Sankranti, mely minden évben január 14-ére esik. A hagyomány úgy tartja, hogy ezen a napon ezerszeresen hatnak a tettek eredményei, a jó tettekért ezerszeres áldás, a negatív cselekedetekért pedig ugyanennyi rossz következményre lehet számítani. Az ünnep része a rangoli művészet – a díszítés lényege, hogy színes porból, vagy apró rizs szemcsékből gyönyörű ábrákat alkotnak. Északon pedig a sárkányeregető fesztivál, mely mára már nemzetközi hírűvé vált. Az a csodálatos mindkettőben, hogy nem öncélúak: a művészet, a színek tobzódása, a finom ételek révén ott van az Istennek szóló felajánlás, a köszönet és a hála. 

ahimsza hinduizmus kultúra ünnepek

 
A hinduizmus nemcsak egy vallás, hanem egy életforma is. A kemény munkát számtalan fesztivál, sőt ünnepek sorozata színezi. Egy-egy ilyen fesztivál annyira túláradó, hogy nehéz leírni minden részletét. A monszun miatt Indiában két aratás van, a tavaszi és az őszi betakarítás. Amikor a Nap a Bak (Makara) jegyébe lép, változás (Sankranti) következik be. A Föld északi féltekéje újra a Nap felé közeledik, kezdődik a tavasz, a természet megújulása. A Makar Sankranti az egyik legkedvezőbb nap a hinduk számára, és szinte az ország minden részén odaadással, felfokozott vidámsággal ünneplik meg.


Amikor a tél ereje csökken, várakozó érzés, öröm és ujjongás bontakozik ki, de a mulatozás alkalmából nem felejtik el a hálaadást sem. Ezen a napon különösen ajánlják a jótettek végzését, ami a szentírások szerint ezerszeresen térül meg. A jótékonykodás értéke Makar Sankranti napján sokkal jelentősebb, mint máskor, de az írások azt is említik, ha valaki nem tud adományozni, akkor sincs semmi baj, hiszen egy kis édességet vagy egy jó szót mindenki tud adni a másik embernek. A fesztivál arra is emlékeztetni kíván, hogy a bennünk levő szeretet Isten felé irányíthat minket.

A Makara Sankranti jó alkalom az esetleges nézeteltérések elengedésére és a megértés növelésére. Ennek egyik módja az, amikor az emberek ezen a napon édességeket kínálnak egymásnak. A főleg szezámmagból készült finomságokat először felajánlják Istennek, ez segít megőrizni a saktit, az isteni energiát és a csaitanját, az isteni tudatosságot. Az ájurvéda szerint a szezámmag télen nagyon előnyös. Aki valamely szent folyó közelében lakik, rituális fürdőt vesz, mások otthon végzik ezt el.

ahimsza hinduizmus kultúra ünnepekKínálgatják egymást, a jólét, az egészség és a boldogság jókívánságaival együtt. Nagy tábortüzet raknak, és minden régi, haszontalan dolgot rádobnak a máglyára.

Ez szimbolizálja az új kezdetet, a rossz dolgok, a negatív gondolkodás eltörlését. Ugye ismerős? A magyar busójárás hagyományában is megtaláljuk a tűzbe vetett vicik-vacak tárgyakat, mely a megtisztulást jelképezi. 

  
Színek, formák végtelene


Tamil Naduban a Makar Sankranti neve „Pongal”, mely a kifutott szóból származik. Tejben új rizs, dal (lencseféle), jaggery (a kókuszpálma nedvéből nyert cukor) és szárított gyümölcs fő egy új agyagedényben, melyet forrni hagynak, jelezve az elkövetkező évre kívánt bőséget és jólétet. Az újonnan betakarított rizs, lencse és a jaggery vadonatúj agyag edényekbe kerül.


A január közepén négy napig tartó szüreti fesztivál hálaadás a természetnek, a rizs és egyéb gabonafélék, cukornád, kurkuma szürete, ezek a tamil főzés nélkülözhetetlen elemei. A nők korán reggel kelnek, feldíszítik otthonaikat, a kis házi szentélyeket és a házak előtt az utat. Csodálatos mintákat festenek, semmi sem szab határt a kreativitás művészetének. A motívumok India különböző részein eltérőek, de már a 16. századból maradt fenn adat, hogyan alakult a rangoli művészet, melynek alkotásai ünnepekkor egész Indiában megtalálhatóak. A padlóra rajzolt, sokszor virágokkal is díszített művészi minták alapanyaga rizsliszt vagy finom mészkőpor.


Az Istenség köszöntéséhez is használják. Emellett a rangoli még két fontos dolgot jelez: a színeket, mely oly jellemző India minden vidékére, és az ünnepségeket, hiszen évente több száz fesztivál van, amit családi körben töltenek el. Legyen az bármilyen alkalom, a rangoli emelni tudja a hangulatot, és színt visz a hétköznapokba. Rangoli versenyeket is szerveznek, az emberek egyre inkább tudatában vannak, hogy milyen fontos megőrizni ezt a kincset, ezt a gyönyörű hagyományos művészetet. Díválikor is szokás a színes rizsporból, virágszirmokból álló rangolit készíteni.


Nagyon népszerű a páva vagy a pávatoll motívum, hiszen ez India nemzeti madara, ráadásul a hívőket Krisnára emlékezteti. A rangoli versenyek ihlető forrásai a színek és a virágok, ehhez összegyűjtik a szirmok különböző árnyalatait és a leveleket. Vannak, akik kis gyertyákat, mécseseket is használnak. 

Bikaviadal, ahol az állat nem sérül meg


A dél-indiai falvakban a Pongal ünnep arra is jó alkalom, hogy ökrösszekér versenyeket rendezzenek, és olyan bikaviadalt, ahol az állatot nem bántják, csak megmérkőznek futásban, birkózásban. 

ahimsza hinduizmus kultúra ünnepekA szarvasmarha és különösen a tehenek nagy tiszteletben állnak, hiszen egy tradicionális hindu számára olyan, mint az édesanya, aki tejjel lát el. A tehén a jólét előfutára, a finom tejtermékeket és a bikák földeken végzett munkáját megköszönik. A gazdák szépen megmossák az állatokat, majd megetetik finom cukornáddal. Feldíszítik kagylókkal, gyöngyökkel és virágfüzérekkel, majd kiveszik a falu körüli felvonulásra. Az egész légkör ünnepi és egyben szórakoztató. A fiatal férfiak megmutatják bátorságukat, a férfiak úgy birkóznak egy erős bikával, hogy a szarvánál fogva megpróbálja a földre teperni. A győztes nyereménye egy erszény, amit előzőleg a szarvak közé kötnek. 
A bikaviadal indiai változatának semmi köze ahhoz a barbár európai szokáshoz, ahol többen éles fegyverekkel megsebzik a szerencsétlen állatot, nyilakat lőnek bele, palánkok mögé bújhatnak, és az számít hősiességnek, amikor a legyengült, meghajszolt állatot ledöfik.

Tábortüzek, tánc, édességek édes szavakkal


Orisszában tábortüzek fényével, a körülötte lejtett tánccal és sajátos ételekkel ünnepelnek.


Pandzsábban is, ahol a december és a január az év leghidegebb hónapja, hatalmas máglya világít Sankrant előestéjén. Édességeket, cukornádat és rizst dobnak a tűzbe, mely körül a barátok és rokonok összegyűlnek. A híres pandzsábi Bhangra táncot kimerülésig járják. Aztán pazar lakoma következik, amelyet speciálisan erre az alkalomra készítenek. 


Maharashtra államban az emberek szezámmagból készült sokszínű édes golyókat cserélnek, közben így köszönnek egymásnak: „Fogadja el ezeket az édességeket és édes szavakat.” Aztán jó szándékú megjegyzések és jókívánságok következnek. A szokás lényege, hogy elfelejtsék a múlt rossz emlékeit, az esetleges sértődéseket és az ellenségeskedést. Megoldásra, jóvátételre törekednek az „édes” beszéddel, hogy barátok maradjanak. 


A nők sokféle ajándékokat kapnak, Gudzsarátban pedig van egy szokás, amelyben a család idősebb tagjai megajándékozzák a fiatalabbakat. Ezen a kedvező napon több segítséget adnak a hallgatói ösztöndíjak, a magasabb tanulmányok terén, különösen az asztrológia és a filozófia élvez támogatást. Ez a fesztivál így segíti a családon és a közösségen belüli társas kapcsolatok karbantartását. 

 
A szabadság gyönyörű szimbólumai


Gudzsarátban nemcsak tisztelettel néznek fel a Napra, hanem szép sárkányok formájában ezer színes ajándékot kínálnak az égnek az egész városban. Ezek Isten dicsőségét, az Ő megközelítését és a szabadságot képviselik. A családok nagy része étellel és itallal látja el magát a háztetőkön, ahonnét jól figyelemmel kísérhető a színes forgatag. Ilyenkor több száz sárkány látható az égen, kivilágított formában még éjjel is.

ahimsza hinduizmus kultúra ünnepek

Mára a sárkány-gyártás komoly üzletággá fejlődött ebben a régióban, az alapanyag könnyű, vékony papír, esetleg textil vagy műanyag, a váz pedig könnyű és rugalmas bambusz. Aki teheti, ezen a napon papírsárkányt ereget. Narendra Modit, India miniszterelnökét is rendszeresen lefényképezik sárkányröptetés közben. Néha jó pár papírsárkányt sorba fűznek, s ügyesen terelgetik, szép látvány, ahogy az égen kígyózik. Számos városban sárkányeregető fesztivált rendeznek, melyek némelyike nemzetközi hírű, ahol több ezer külföldi látogató vagy versenyző is megfordul.

A papírsárkányokat az indiai kulturális örökség részeként tekintik. Az első említése egészen a Mahábháratáig nyúlik vissza. A papírsárkányokat kommunikációs eszközként, üzenetek továbbítására is használták, sőt a háborús időkben távolságok mérésére is alkalmas volt. A középkori uralkodók is élvezték a sárkányeregetést, királyi sportként kezdődött, de idővel a lakosság közös szórakozása lett. Lucknow navabjai egy kis arannyal vagy ezüsttel bélelt erszényt rakattak a reptetett sárkányokra, jutalomként a megtalálójának. Jaipur egyik maharadzsája szintén nagyon szerette a sárkányokat és a 16. században külön műhelyt alapított a sárkánykészítők számára. Az első nagy nemzetközi sárkányeregető fesztivál 1989-ben volt, ma már mintegy 8-10 millió ember vesz részt az eseményeken. Ez egy jó játék, amiben mindenki részt vesz, függetlenül a nemi, vallási hovatartozástól vagy a képzettségtől.

A hívő számára az ég és föld közötti kapcsolatot is jelent, a zsinór a hit, az kapcsolja össze a földön állót és az ég felé törekvőt. Az azúrkék eget a szárnyaló sárkányok színkavalkádja tarkítja, a hívek számára ez vidám, boldog és örök köteléket jelent ember és Isten között. 


Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

02 jan

Szamuráj kódex és állatvédelem 

A szamuráj harcosokkal kapcsolatban először a heves küzdelmek, a harcművészetek gyakorlása és a szigorú fegyelem jut eszünkbe. Ezt a harcos szellemet mind a mai napig tisztelik Japánban is. Ugyanakkor egy szamuráj sokkal összetettebb jellemű ember volt, akinek a spirituális gyakorlatok épp oly fontosak voltak, mint a többféle művészetben való jártasság. Érdekes dolgokra bukkantunk a japán harcosokkal kapcsolatban. Nézzük, mit mond a szamuráj kódex az állatvédelemezésről.

ahimsza kutatás sport tradíció állatok egészség


Ma úgy gondoljuk, a tehénvédelem Indiára jellemző, Japánra nem. Tévedés. Amerikai befolyásra csak az elmúlt 150 évben változott meg a japán kultúra ősi hagyománya. A japán császárok évszázadokon keresztül megvédték a teheneket, sőt betiltották a húsfogyasztást. A tehén egyik legnagyobb védelmezője a szamuráj volt. 

A japán szamuráj


A harcosok rendje egy széles társadalmi osztályt jelentett, eleinte csak a nemesség soraiból kerültek ki, később vitézség révén alacsonyabb születésű is azzá válhatott, és örökölni is lehetett. Mivel Japán történetében nagy számban és hosszú ideig tartott a befolyásuk, minden egyes ma élő japán ember elmondhatja, hogy valamelyik őse révén ereiben szamuráj vér csörgedezik. 

ahimsza kutatás sport tradíció állatok egészség


A szamuráj rend kialakulása előtt jó néhány híres női harcos élt, akik magasan képzett kard- és lándzsaforgatók voltak. Háború esetén védték a családot és a női erényt. Később női szamurájok is szép számmal voltak. Az 1580-as híres Senbon Matsubaru-i csata helyén maradt csontvázmaradványok DNS tesztje azt mutatta, hogy a 105 halott közül 35 nő volt. A 17. században, ahogy megjelent a nyugati hatás, a nők egyre jobban háttérbe szorultak.

A legtöbb szamuráj jól képzett volt. Egy olyan időszakban, amikor még kevés európai tudott olvasni, a szamuráj műveltségi szint rendkívül magasnak számított. A szamuráj gyakorolta a kalligráfiát, jártas volt a költészet, a zene, a festészet, a matematika terén, sőt még a híres teaszertartásban is. Értett a sziklakertek művészi kialakításához, a dráma előadáshoz. A szamuráj részt vett számos kulturális és művészeti törekvésben. Számára a művészet szorosan az élethez tartozott, éppen olyan fontos volt, mint a testedzés és a meditációs gyakorlatok.

  
Szamuráj kódex


A szamuráj követte a Bushido, a harcos útját. Ezt a sajátos magatartási kódexet a konfuciánus szellemiség hatotta át. Őszinteség, tisztelet, hűség, az együttérzés és a bátorság voltak a legfontosabb értékek, melyeket követtek. Szigorú erkölcsi törvények alkották, komoly filozófiával a háttérben, amely szabályozta az egész életet. Bármit is gyakorolt a szamuráj, arra törekedett, hogy szakértővé váljon. Nemcsak a bátorság és a fegyelem terén. Az „elég jó” nem volt elfogadható számára. Bölcsen felismerték, hogy előbb-utóbb mindenki hibázik. Ezt szem előtt tartva tanították az

„amit elvégzel a lehető legtökéletesebb legyen”

alapelvet. Egyetlen feladat vár: a ma tökéletesen elvégzett munka. Nem számít a tegnap ejtett hiba, és nincsenek elvárásai a holnapnak. Ma cselekedj tökéletesen. Ez a filozófiai megközelítés csak erősítette az akaraterőt, nem okozott a múlton való kesergéssel depressziót, vagy stresszt a jövőtől való félelem miatt. Egyértelműen a jelenre összpontosított.

Hasonlóan az európai lovagkultúrához a szamuráj kódex legfőbb alapelve az urához való megkérdőjelezhetetlen hűség volt. Ez számára erkölcsi fölényt jelentett, mert az urához tartozó védtelenekért küzdött. Akár élete árán is mindent és mindenkit védett feljebbvalója közelében. Ezt a rendkívül erős hagyományt használták ki a politikusok a II. világháborúban a kamikazék esetében.

Harcosok étrendje: Mit eszik a szamuráj?


Manapság szamuráj diéta néven sokféle valótlan recept olvasható, ami nem felel meg a valóságnak, mert a szamurájok életformája eleve egyszerű életmódot diktált. Az Edo korszakban (1603-1868), egy tipikus szamuráj étkezés a következő fogásokból állt: egy tál rizs hántolt fehér vagy hántolatlan barna rizs egy tál valamilyen pácolt vegyes zöldséggel, retek vagy uborka és talán grillezett hal. Vörös babot, borsót, tofut vagy édesburgonyát is gyakran fogyasztottak, valamint a tök, a dinnye és a tökfélék egészítették ki az étrendet. Dísztelen menü, mégis tápanyaggal teli, a kalória bevitele jelentős. Ezek az ételek tükrözik a bushido fegyelem elvét. Többnyire rizst fogyasztottak, de gyógynövényekkel összefőzve az árpa, búza és köles kása is előfordult. 

Népszerű országúti csemege volt a datolyaszilva és a rizs torta, amelyet mézzel vagy gyümölccsel édesítettek, és egy nagy levélbe csomagolva árultak. Állítólag 24 féle burgonyát, 9 féle retket, 14 féle uborkát ismertek. A szójababból készült az ásványi anyagokban és vitaminokban gazdag tofu. A búzasikér, más néven búzahús, szeitán volt a fő fehérjeforrás.

Különösen népszerű volt a katonák körében a savanyú, pácolt, ecetes szilva Emellett a gesztenye, a különböző dióféle, tengeri moszat, hagyma, gomba, a lótusz- és jamgyökér, sárgabarack, őszibarack, alma és narancs. 
Az 1700-as években sokféle új élelmiszer jelent meg. Ez alatt az idő alatt a zen buddhista vegetáriánus étrend volt a domináns. Népszerű volt a párolt zsemle, a babból készült paszta, miso, a szójaszósz és a zöld torma, valamint a hal, annak ellenére, hogy a buddhista vallás szerint nem volt engedélyezett élelmiszer.

A két évszázados elszigeteltség során, Japán kifejlesztett egy sajátos konyhát. Ebben az időben, nagyon kevés húst fogyasztottak, vörös húst szinte egyáltalán nem. Egyrészt a buddhista vallás fejlett etikája miatt, amely az ahimsza, az erőszaknélküliség elvét követte. A minden érző lény iránti tisztelet a természetközeli népeknél könnyen kialakult. Az egymás közti érintkezés rendkívül komoly udvariassági szertartásai mellett az állatvédelem is fontos szerepet kapott. Másrészt az ősi japán sinto hit is tisztátalannak bélyegezte az állatmészárlást, sőt megtiltotta az érintkezést a hentesmunkát végzőkkel.

ahimsza kutatás sport tradíció állatok egészség

 
A középkori Japánban egy paraszt szokásos étkezése zöldség, rizs és hal (ha halásztak), főzelék vagy sűrű leves volt. A szegény azonban csak rizst evett gyógynövényekkel. A legtöbb japán falu 2-3 bivallyal rendelkezett, ezek jelentős értéket képviseltek, hiszen velük szántottak. Mivel a falu a daimjó tulajdonában volt, a szamuráj mindent megtett, hogy védje ura birtokát és az azon élőket. Tudta, hogy a saját étele is a parasztok munkájából szármatik, így a tehenekkel együtt gondosan védte őket. A japán paraszt számára a tehén szent állat volt. A tejivás nem volt általános, de voltak esetek, amikor a tejszín és vaj szerepelt adófizetési eszközként. A szamurájok védték a teheneket, és lehetővé tették, hogy azok a királyi kerteket békésen körüljárják. Egy japán tejtermék, a „daigo”, a szó jelentése a „daigomi” azaz „a legjobb rész” fogalomból származik. Szimbolikusan úgy látták, hogy a tisztított vaj, a ghí használata segít a megvilágosodás felé. Első említése megtalálható a Nirvana Szútrában:

„A tehenektől jön a friss tej, friss tejből tejszín vagy aludttej, aludttejből vaj, vajból a ghí (daigo). Daigo a legjobb.”


Egy másik tejtermék a raku, a cukorral kevert tej, melyet addig főztek, míg kemény sajtféle lett. Olyan korban, amikor még nincs hűtőszekrény, ez nagyon jó tartósító eljárásnak bizonyult, lehetővé tette a tejfehérje megőrzését, és szállítása is könnyű volt. A raku forgácsait eladták, vagy forró teához tették.

A szamuráj: a tehenek védelmezője 


1549-ben Francis Xavier, a jezsuita rend egyik alapítója, valamint portugál misszionáriusok érkeztek Nagasaki partjához, és elkezdtek prédikálni. Japánban ebben az időben politikai megosztottság uralkodott. Kezdetben a jezsuiták óvatos megfigyelők voltak, mert belátták, hogy egy magas szintű idegen kultúrát találtak.

Megjegyezték, hogy a japánok a tisztaság megszállottjai, mert mindennap fürödnek. Ez szokatlan volt számukra, mert az európaiak csak ritkán tették ezt, vagy egyáltalán nem fürödtek. Az idegenek látták, hogy míg ők erős katonai felszereléssel rendelkeztek, a szamurájok karddal és nyíllal harcoltak. A jezsuiták engedélyt kaptak, hogy részt vegyenek a kereskedelemben. Idővel a keresztény misszionáriusok több daimjót áttérítettek, a kereskedők pedig nagyon gazdaggá váltak. 

Mivel a portugálok száma is bővült, kezdték bevezetni a húsevést. Eleinte csak a szállásukon, mondván, hogy egészségük érdekében szükséges a hús. Ahol az új hitet elterjesztették, ott a húsevés is népszerű lett. Japánban ugyanakkor volt egy társadalmi osztály, az „eta”(szó szerinti fordítása: „rengeteg mocsok”), ahol a számukra tisztátalan foglalkozásúak csoportosultak. Hóhérok, vágóhidakon dolgozók, hentesek, tímárok alkották. Mai nevük Burakumin, s bár illegálisan, de még ma is létezik kirekesztettségük. 

De a húsevés terjedése csak a kezdet volt. A portugálok voltak ekkoriban az egyik fő rabszolga-kereskedők. Több ezer japán nőt fogdostak össze és adtak el a világ minden tájára. III. János, portugál király arról is nevezetes volt, hogy hazájában bevezette az inkvizíciót. A pápával folytatott levelezése szerint 50 japán lányért 1 hordó nitrát (lőpor) járt. 

ahimsza kutatás sport tradíció állatok egészség

 
A betolakodók az ősi buddhista templomokat és szentélyeket – mint „pogány” helyeket – ahol tudták, lerombolták. Ekkor jelent meg a történelem színpadán egy szamuráj: Toyotomi Hidejosi. Paraszt családban született, de kiemelkedő tehetségű tábornokká vált. A hatalom birtokában már felléphetett az idegenek ellen. Toyotomi Hidejosi törvényekkel védte hazáját a nyugati „barbárokkal” szemben.

1587-ben Hidejosi maga elé rendelte Gaspar Coelho jezsuita papot, és átnyújtott neki egy dokumentumot. A 11 pont között ezek is szerepeltek:

  1. Minden japánok ellen irányuló rabszolga-kereskedelemnek véget kell vetni, és minden japán nőt a világ minden tájáról vissza kell szolgáltatni. 
  2. Minden húsevést meg kell szüntetni, különösen a tehenet és a lovat soha nem lehet megölni.
  3. A buddhista templomok megszentségtelenítésének véget kell vetni. 
  4. Minden kényszeráttérésnek véget kell vetni. 


Azzal érkezésük után 38 évvel kiutasította a jezsuitákat Japánból. 
Amikor Hidejosi seregei élén megérkezett a déli barbárok földjére, borzadva látta a levágott tetemeket árusító utcai üzleteket. A szamurájokkal kihirdettette mindenfelé a húsfogyasztás tilalmát, mert számára a hús nem csupán egy „tisztátalan” étkezési szokást jelentett, hanem együtt járt a külföldi barbár gonoszsággal: a szexuális rabszolgaságot, a buddhista vallás gyalázását és a politikai felforgatást jelentette.

Hidejosi halála után, 1598-ban egy másik szamuráj Tokugava Ieyasu még tovább ment: látta, hogy a misszionáriusok csak előőrsök, de az idegen kormányok célja Japán meghódítása. Ezért 1614-ben teljesen betiltották a kereszténységet. Végül a Sakoku (zárt ország) ediktum 1635-ben lezárta Japánt a külföldi befolyás elől. A kereskedelem Dejima kis félszigetére korlátozódott, és mindössze 19 külföldi lehetett egy időben ott.
A következő 218 évben Japán elszigetelt maradt, de politikailag stabil. Ez az időszak lehetővé tette, hogy többek között az állatvédelem hagyományos kultúráját is megőrizzék.

A barbárok visszatérnek


Amerika Kínával folytatott növekvő kereskedelme, valamint az amerikai bálnavadászok igénye a japán vizekre azt eredményezte, hogy elhatározták, ha másképp nem megy, katonai erővel kényszerítik ki Japántól kapuinak megnyitását. 

1853-ban M. Perry sorhajókapitány megjelent négy amerikai hadihajóval Uraga megerősített kikötője előtt, és blokád alá vonta az öblöt. A japánok technológiailag messze lemaradtak, így esélyük sem volt a modern amerikai hadihajókkal szemben. Az alkoholista Perry az Egyesült Államok nevében, a teljes megsemmisítéssel fenyegetőzve követelte, hogy a japánok a szabad kereskedelem megnyitása érdekében írjanak alá egy szerződést. Erre a következő évben került sor.

A dokumentum neve „Amerikai-japán béke és barátsági szerződés”, melynek értelmében az Egyesült Államok konzult is küldhetett Japánba. Nem sokkal később az angol, holland és orosz követek is hasonló fegyveres taktikákkal kikényszerítették a szabadkereskedelmi megállapodást. Japán kiszolgáltatottá vált…

  
A lemészárolt tehén temploma


Az állatvédelem lehetővé tette, hogy 1200 évig egyetlen tehenet sem vágtak le Japánban. Aztán az amerikai főkonzul, Townsend Harris 1856-ban kedvenc steak vacsorájához lemészároltatott egy tehenet, és tolmácsa, Hendrick Heusken társaságában vidáman eszegetett, és itta mellé a bort. A vérontás óriási sokkot okozott, a parasztok kezdték elrejteni teheneiket. Végül Heuskent egy szamuráj megölte. Így kezdődött a modern Japán története… 

ahimsza kutatás sport tradíció állatok egészség


A húsevés bevezetése nem ment könnyen, a tehén a japán gazdák számára olyan volt, mint egy családtag. Ahol megnyílt egy vágóhíd, ott pánik keletkezett. A japán ember azt érezte, meggyalázták a környéket, tisztátalan és kedvezőtlen jövő kezdődik. 1869-ben a japán pénzügyminisztérium létrehozott egy vállalatot, melynek célja a marhahús értékesítése külföldi kereskedőknek. Aztán 1872-ben Meiji császár nyilvánosan bejelentette, hogy személy szerint szereti a marha- és birkahúst. A császár feloszlatta a szamuráj harcosokat, akik egyik napról a másikra elszegényedtek. Helyükbe nyugati stílusú sorozott hadsereget állított, és modern fegyvereket vásárolt az Egyesült Államokból és Európából. 

A húst a modernitáshoz, a fejlett nyugati technikához kapcsolták, a bőséget és a jólétet jelentette. De a nagyközönség ennek ellenére még tisztátalannak és bűnös tettnek tekintette az állatmészárlást. Ravaszul kellett elhitetni ennek ellenkezőjét. Az egyik technika az volt, hogy a húst átnevezték. Például, vaddisznó „Botan” (pünkösdi rózsa virág), a szarvas „Momiji” (juharlevél), és a ló „Sakura” (cseresznyevirág) lett. Hasonló marketing-fogás a mai Happy Meal, annak érdekében, hogy elrejtse az erőszakot. A népámító folyamat lassan sikeressé vált...

1931-ben az amerikai konzulátus egykori épülete „A lemészárolt tehén temploma” nevet kapta. Buddha szobra őrzi, az emelvény domborművén pedig tehenek néznek az épület felé. Japán bombázása után amerikai tisztségviselők az iskolai ebéd részeként elkezdtek marhahúsos ételt adni az alultáplált japán gyerekeknek. Ez csalánkiütéshez hasonló járványt okozott, mielőtt sikeresen hozzászoktatták a gyerekeket a számukra idegen ételekhez. Végül elérték céljukat, megnyithatták az utat az amerikai szarvasmarha export előtt.

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

24 nov

Hálaadás napja – egyiknek ünnep, másiknak halál 

Magyarországon a karácsony a legnagyobb ünnep, angolszász területen a Hálaadás napja is. Közeleg az év vége és az ünnepek, melyek jó esetben színessé, szeretetteljesebbé teszik életünket. Jó, ha nem a megszokás rutinja szerint zajlik. Mi lenne a megszokás?

Ha bele sem gondolunk, mi húzódik egy-egy ünnep mögött, s ha nem vesszük figyelembe, hogy a mi örömünkért esetleg mások fizettek vagy fizetnek meg. Ha nem teszünk fel a kérdéseket a körülöttünk levő világ felé, ha csak éldegélünk a kis megszokott díszletek között. Mi a hálaadás? Hogyan alakult ki? Kinek és miért kellene hálát adnunk, s főleg hogyan? 


A ma emberének nincs ideje leülni, és elgondolkozni azon, mi van a dolgok hátterében, hiszen napirendjében még arra sem futja, hogy a látható dolgokat elemezze, nemhogy a mögöttes információt. A többit csak erősebb idegzetű olvasóknak ajánljuk.

ahimsza karma terror tradíció ünnepek


 
Mióta van Hálaadás napja? 


Az angolszász Hálaadás napja főleg az Egyesült Államokban nagy ünnep, de Kanadában és Angliában is megtartják. Egy különleges nő, Sarah Josepha Hale érdeme. Addig, ha meg is emlékeztek róla, ez különböző módon és időpontokban történt. Hale a XIX. században élt, a Ladies’ Magazine, egyben az ország első női szerkesztője volt. Nagyon szerette volna elérni, hogy minden tagállamban egyszerre legyen a Hálaadás napja. Tizenhét évig írt újságcikkeket, levelezett a politikusokkal, megindokolta, miért lenne szükség egy közös ünnepre.1861-ben az unió szétesett, elkezdődött Észak és Dél polgárháborúja. Sarah már az ötödik elnöknek, Abraham Lincolnnak írta levelét, aki meglátta benne az egységre való esélyt.1863-ban nemzeti ünneppé nyilvánította a Hálaadást, melyet minden évben november utolsó csütörtökén tartanak. Sara 58 évesen állt ki először az ünnep ötlete mellett, és 75 éves volt, amikor küzdelmét siker koronázta.


Egy szép legenda szerint Lincoln elnök kisfiának, a 10 éves Tadnek volt egy Jack nevű pulykája. Jellemző, a gyerekek szeretik az állatokat, barátként tekintik őket. A Hálaadás közeledtével Tad egyre jobban féltette kedvencét. Rettegett attól, hogy az asztalon tálalva látja viszont. Egy fontos megbeszélést félbeszakítva a felnőttek közé rohant, és könyörögni kezdett apjának, hogy mentse meg Jacket. Sikerült elérnie.

ahimsza karma terror tradíció ünnepek
A pulykák meseháza zsalugáterrel, virágkoszorúval

A Hálaadás napja Amerikában - két madár megmenekül

A valóságban Bush elnök kegyelmezett meg először az asztalára szánt madárnak, azóta minden elnök követi a szokást, s a fotósok előtt parádézik egy élő pulykával. A Hálaadás ünnep forgatókönyve szerint négy pulykát adományoznak az elnöknek. Kettő pecsenyeként az ünnepi asztalra kerül, a másik kettő megmenekül. Még nevet is kapnak: Szabadság, Béke, Becsületes stb. A Nemzeti Pulyka nyilvános ceremónia keretén belül kegyelmet kap, a másik, a Pót-Nemzeti Pulyka, tartalék, de ő is túléli a véres napot.

Ha arról olvasunk, hogyan készítik elő a ceremóniát, azt kérdezhetjük magunktól: Ugye, csak egy rossz álom mindez? Ez a bolygó lenne az én valódi otthonom? Fűtött pulyka álom-házban nevelik a kegyelemre esélyes madarakat és kikelésüktől fogva paparazzi képzést kapnak, rendszeresen vakukat villantanak előttük. Kisgyerekek csoportjait arra kérik, hogy zajongjanak, sikongassanak a ház körül, hogy a madarak mindezt megszokják. A húsz legnagyobb és legjobban viselkedő közülük kerül ki a két döntős. Amikor megérkeznek a fővárosba, egy luxus szállodába viszik őket. Itt a legolcsóbb szoba 50000.-Ft/éj fölött van, de ezek a szárnyasok lakosztályt kapnak! A padlót leterítik ponyvával és felszórják forgáccsal. Másnap viszik őket a Fehér Ház rózsakertjébe, a ceremóniára.

Volt néhány év, amikor az ünnep után Disneylandbe vitték őket, és egy show keretén belül mutogatták, mint a parádé marsalljait, de az utóbbi években mindkettő egy állatkertbe vagy farmra kerül. Mivel a kezdetektől természetellenes életre kényszerítették őket, egy év múlva elpusztulnak, pedig az átlagéletkor 5 év lenne. Társaik azonban a sütőben végzik… Évente 235 millió pulykát esznek meg az amerikaiak, csak Hálaadáskor körülbelül 50 milliót.


 
Vajon a pulykák is élvezik? 


Feltette már a kérdést valaha: Miért kell a szerencsétlen pulykákat megölni ahhoz, hogy ünnepeljünk? Ha tudatosak vagyunk Istenről, és köszönetet szeretnénk mondani, Ő nem vár el semmilyen „pogány” véres áldozatot. De még materialista szemmel is furcsa, hogy egy államelnök „megbocsát” egy szárnyasnak, ugyanis ez az eredeti ünnep, a „pardoning” ceremónia. Mi volt a „bűne”, amiért megbocsátást kapott? Ennyire szánalmasak vagyunk? A New York állambeli Erie megye vezetője például húsvét előtt egy báránynak kegyelmez meg…


Az őshonos pulyka tud repülni, szépen alszanak a fákon. A nagyüzemi tenyésztéssel a pulykák olyan természetellenesen nagyok, hogy sokan fel sem tudnak állni. A fogyasztásra tenyésztetteket felhizlalják, gyakoriak az elhízással összefüggő betegségek, a szív és légzőszervi elégtelenség és az ízületi fájdalom. Akkora mellük van, hogy még ha párosodhatnának, akkor sem lennének képesek rá. Mivel a minél nagyobb tömeg a cél, jellemző, hogy legtöbbször a saját súlyukat sem bírják megtartani, sőt a vágó koruk, vagyis körülbelül 18 hét előtt kimúlnak. Mindez jellemző a hazai pulykatenyésztésre is, és hazánk a világ 3. legnagyobb pulykahús fogyasztó nemzete!
 

ahimsza karma terror tradíció ünnepek

 
A Hálaadás napja az indiánmészárlás emléknapja? 


A hagyománynak kétféle verziója van. Egyik kedves, emberi történet, de félő, hogy a rémisztő valóság más volt. Íme az első:


1620-ban Angliából megérkezett a Mayflowernek nevezett vitorlás Amerikába, fedélzetén a Pilgrimnek (zarándoknak) nevezett emberekkel. Ők az anglikán egyháztól különvált csoporthoz tartoztak, mert szerintük az anyaország nem határolódott el eléggé a számukra hírhedt katolikus egyháztól. Az utazástól, betegségtől, nélkülözéstől legyengült telepeseket egy indián törzs segítette az első időkben. Tőlük tanulták a kukoricatermesztést, a juharfák megcsapolásának, az édes szirup kinyerésének titkát is. A következő év sikeres betakarítása után a tradicionális angol szüreti fesztivál mintájára nagy ünnepséget rendeztek, ahová meghívták az indiánokat is.
 
Többen viszont úgy vélik, hogy az első Hálaadás napjának megtartása több millió indián lemészárlásának megünneplése volt. Erről ma nem beszélnek, a mai generáció tagjainak legtöbbje talán nem is tud róla. Az őslakosokra emlékezve sok amerikai állampolgárnak ez a dátum nemzeti gyásznap. Eszerint az első hivatalos Hálaadás nem egy ünnepélyes összejövetel volt, hanem 700 pequot indián férfi, nő és gyerek lemészárlásának, megünneplése. 1637-ben angol és holland telepesek meglepték az éves betakarítást ünneplő indiánokat, lelőtték vagy agyonverték őket, akik pedig a közösségi épületben kerestek menedéket, azokra élve tűzhalál várt. Másnap a kormányzó bejelentette, a hálaadás napját, amit ebben az államban 100 éven keresztül meg is tartottak. E „győzelem” után a bátor telepesek falu után falut romboltak le, a lakosokat megölték, vagy eladták rabszolgának. Egy Pequot elleni különösen sikeres rajtaütés után is bejelentették a „pogány vadak” feletti hálaadást. A bennszülöttek levágott fejét úgy rugdosták az utcákon, mint a futball-labdát. 
 
Az indián áldozatok emlékére minden évben Nemzeti Gyásznapot tartanak Plymouth Rocknál, ahová a Mayflower megérkezett. A kis massachusettsi tengeri kikötőnél áll Amerika egyik leghíresebb műemléke. A nemes vonású indián a tengert kémleli, s az aktivistákkal együtt talán arra figyelmeztet, hogy a hiteles és pontos történelem-oktatás segíthet, hogy tanulni tudjunk a múlt hibáiból.

Hálaadás ünnepe Angliában


Az angolszász kultúrkörben a Hálaadás Szüreti Fesztiváljának nincs hivatalos dátuma, az Egyesült Királyságban ezt a holdnaptár szerint tartották. Az egyik legrégebbi fesztivál, de nem nyilvánították nemzeti ünneppé. A Szüreti Hálaadás Nagy-Britanniában megelőzte a kereszténységet, ekkor a szászok kínálták az első kéve kukoricát a termékenység istenének. A betakarítás végén aztán összejöttek egy szüreti vacsorára. Mai változata 1843-ban, Cornwallban kezdődött, amikor Robert Hawker meghívta a helyi híveket egy speciális hálaadásra a templomba. Ez eredményezte később a templomok szokásos, házilag előállított díszítését. A régi időkben a gazdák sikerét a növények határozták meg. Úgy tartják, az utolsó kéve kukoricából készült „kukoricababák” szimbolizálják a gabona istennőjének szellemét. Ilyenkor az egész közösség meghívást kap egy ünnepi vacsorára. A gyerekek himnuszokat énekelnek, és aki teheti, ajándékba gyümölcsöt és zöldséget osztogat. Kanadához hasonlóan szeptember végére, október elejére esik ez a nap. Kosarakat díszítenek fel étellel, gyümölcsökkel, hogy megünnepeljék a sikeres aratást, és köszönetet mondjanak érte. Az összegyűjtött élelmiszert általában helyi karitatív szervezetek kapják, amelyek segítik a hajléktalanokat és a rászorulókat.


 
Valóban a háláról szóljon


Decemberben, mielőtt megvenné a pulykát, álljon meg egy pillanatra, mert talán nem teszi majd a kosarába. Gondoljon bele a fagyasztott tetemek láttán, hogy önkezével valószínűleg nem lenne képes elvágni a torkát egyetlen élőlénynek sem. Magyarországon nincs Hálaadás napja, de igenis van hálaadás ünnepe. Legyen az erőszakmentes, valóban a szeretetről, a minden lény iránti szeretetről szóljon. A háláról, mert kaptunk választási lehetőséget, mindig eldönthetjük, melyik utat választjuk! 


 

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom


India Hangja

blogavatar

India elgondolkodtat. Valami, misztikum hatja át évezredek óta, amitől a legnagyobb káosz is harmóniává lesz. Ezt a békét kutatja az India Hangja csapata. Olykor indiai vagy éppen nyugati napi aktualitásokra reagálunk, máskor pedig az ősi bölcsek szavait vesszük elő. Jó olvasást és jó utazást kívánunk India szellemi tárházában! Adó 1% India Klub Alapítvány – Adószám: 19561383-2-43

Bharata a Facebookon