India Hangja

Az indiai közmondások tömören megfogalmazott kijelentések. Szinte minden élethelyzetre adnak valamilyen jó tanácsot. Lehetnek filozofikus jellegűek vagy gyakorlati útmutatást tartalmazók. Általában a népi bölcsesség az alapja, de egy-egy híres szólás is közmondássá alakulhat.

Közmondások Keleten és Nyugaton

Biztosan nem meglepő, hogy azonos tartalmú szólásokkal is találkozunk a világ különböző pontjain. Miért? Mert az üzenet is megegyezik. Az alábbi néhány indiai közmondások alatt olvasható a „nyugati” változat is.

  
Nem változtathatjuk meg a szél irányát, de beállíthatjuk a vitorlákat.
Céltalan hajósnak egy szélirány sem jó. 

A gyöngyök értéktelenek a sivatagban.
Mit ér a szép tányér, ha üres.

A pénz, amiről álmodsz, nem fizet a számládért. 
Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér.

A test különböző végtagokból és szervekből áll. Az erkölcsös ember is minden élőlény barátja.
Senki sem egy különálló sziget.

A szita azt mondja a tűnek: Van egy lyuk rajtad.
Bagoly mondja verébnek: nagyfejű.

Minden fehér dolog, még nem tej.
Nem mind arany, ami fénylik. 

Kevés haszna van kutat ásni, miután a ház leégett. 
Eső után köpönyeg.

 
Életbölcsességek

Az életbölcsesség mindig tanítási jelleggel hagyományozódott az utókorra. Olyan szállóigék, melyet minden korban megszívlelendőnek tarthat az ember. Ezek az indiai gondolatok nemcsak időben kortalanok, de határok nélküliek is.

Nincs abban semmi nemes, ha más fölé kerekedsz. Az igazi nemesség az, ha korábbi önmagadnál vagy emelkedettebb. 

A nagy emberek megvitatják a gondolatokat, a közepes szintűek az eseményeket, a sekélyesek az embereket.

A jellemed hibáit okolni még nem változtatja meg a hibáid természetét. 

Akinek igaz barátja van, nincs szüksége tükörre. 

A fa egy maggal kezdődik.

 A vízzel teli kókuszhéj a hangya tengere.

Amikor megszülettél, sírtál, és a világ örült. Éld az életed oly módon, hogy amikor meghalsz, a világ sírjon, és te örülj.

 A kölcsönadás veszekedést vásárol.

Amikor a harag jön, a bölcsesség megy.

A harag olyan, mint a kő, melyet egy darázsfészekbe dobtak.

Soha ne használj törpét a víz mélységének mérésére.

A jó emberek, mint a felhők, csak azért fogadnak el dolgokat, hogy továbbadják. 

Ha nem tudsz cukrot adni, akkor édesen beszélj.

A mohóság a bánat gyökere.

Közmondások az állatvilág példáival

Ezek a közmondások rendkívül szemléletesek. Olyan hasonlattal élnek, melyet könnyű értelmezni. Minden nép kultúrájában vannak az állatvilág életével kapcsolatos üzenetek, hiszen az ember is a természet része.

  
Ne hibáztasd Istent, mert létrehozta a tigrist, inkább köszönd meg, hogy nem adott neki szárnyakat.

A kobra harapni fog akkor is, ha Kobra Úrnak nevezed.

Ha a folyón élsz, ismerkedj a krokodilokkal. 

Legyetek öt méterre egy szekértől, tíz méterre egy lótól és húsz méterre egy elefánttól; de a gonosz embertől való távolság nem is mérhető.

Ne hívj macskát, hogy rendezd két madár érvelését.

Közmondások India különféle tájegységein

Indiában sokféle hivatalos nyelv létezik. A szólások hasonlóképpen fogalmazódnak meg, a hindi, telugu vagy marathi stb. nyelvben. Némi eltéréssel ugyanaz a gondolat megtalálható. Nézzük, miként fejezik ki néhány nyelven ezt a gondolatot: Igazgyöngyöt nem érdemes disznók elé vetni.

बंदर क्या जाने अदरक स्वाद (hindi) – Mit tud a majom a gyömbér ízéről?

চাষা কি জানে কর্পূরের গুণ (bengáli) – Mit tud egy ostoba a kámfor tulajdonságairól?  

A kámfort a hindu vallási szertartásokban és édességek ízesítésénél is használják.

கழுதைக்குத் தெரியுமா கற்பூர வாசனை? (tamil) – Mit tud a szamár a kámfor illatáról?

गाढवाला गुळाची चव काय (marathi) – A szamár nem értékeli a nádcukor ízét.

గాడిదకేం తెలుసు గంధపు వాసన? (telugu) – A szamár nem ismeri a szantálfa illatát.

Közmondások, melyekhez magyarázat kell

Vannak olyan szólások, melyeket néhány szóban érdemes megvilágítani, mert csak azok értik, akik egy bizonyos kultúrkörben élnek. Ennek ellenére elterjedhetnek, hiszen a tartalmuk egyetemes igazságot foglal magába.

Ki látott páva táncot az erdőben?

Jelentése: Még egy nagyon jó dolgot is nyilvánosságra kell hozni, hogy az emberek megismerjék. Ismert hazai megfelelője: A gyertyát nem rejtik véka alá.

Egy kovács egyetlen ütése egyenlő az aranyműves száz ütögetésével.

Jelentés: Általánosan használt egy erősebb ember gyenge teljesítményének bemutatására.

A bennfentes, aki ismeri az összes titkot, le tudja győzni Lankát. 

Lanka a Rámájanából ismert virágzó város. A szólás jelentése: Vigyázni kell a jól értesült emberrel, mert bennfentes tudása révén le tudja győzni környezetét.

Ha a pálmafák alatt akarsz tejet inni, az emberek azt mondják, hogy pálmabor.

A környezet megválasztása fontos, mert a rossz társaság rád is árnyékot vet.

Vezess valakit fülön, a feje követni fogja.

Indiában hagyományosan hallás révén tanultak a diákok. Az ősi időkben olyan fejlett memóriával rendelkeztek, hogy egész hosszú szövegeket megjegyeztek. Így öröklődött tovább a tudás. A komoly ember a hallás, sravanam folyamatát követve megértette a tanultakat. 
 

Robert Millikan, amerikai kísérleti fizikus többször kritizálta azt a világnézetet, amely csak az anyagi világot látja és tanítja. Arra a következtetésre jutott, hogy bár a materializmust néha tudománynak nevezték, „a maga módszerében és lényegében tudománytalan volt”, mert „egyetemesen állító és dogmatikus”.

Millikan 1923-ban fizikai Nobel-díjat kapott az elektron töltésének megméréséért, és a fotoeffektussal kapcsolatos munkájáért. Különleges gondolkodóként is ismertté vált, sokat foglalkozott a tudomány és a vallás kapcsolatával.

Robert Millikan a XX. század egyik legkiválóbb fizikusa. Gondolatai a tudomány és vallás kapcsolatáról különösen felrázóak. Összesen 25 tiszteletbeli doktorátust és számos rangos érmet kapott. Még fiatalon, 1906-ban szerzőtársa volt egy népszerű és nagy hatású tankönyvsorozatnak, ami sok tekintetben megelőzte korát.

A hit és tudomány eltávolodása

Millikan szerint „a tudomány és a vallás kombinációja ... biztosítja az egyetlen alapot a racionális intelligens élethez”. A vallás és a tudomány pedig „két nagy testvérerő, mely az emberiséget húzta és ma is húzza előre és felfelé.”

Egy régi indiai mese szintén erről tanít: a tudomány és a vallás jó testvérek voltak, segítették egymást a közös cél érdekében. Mi volt az? Az ember tudatának egyre magasabb szintre emelése, szívének megtisztítása. Egy idő után azonban a tudomány egyeduralomra tört, és elkezdődtek a nehézségek.

A történelemben éppen ezt tapasztalhatjuk: az első jelentős vita akkor keletkezett, amikor Kopernikusz kifejtette nézeteit, miszerint a Föld gömbölyű, ráadásul nem is az univerzum középpontja. Millikan így folytatja:

„Kopernikusz pap volt – egy katedrális kanonokja –, és elsősorban vallásos, nem tudományos ember. Tudta, hogy az igaz vallás alapjai máshol vannak lerakva, mint ahol tudományos felfedezések kikezdhetnék őket. Nem azért üldözték őt, mert a vallás tanításaival szembement, hanem azért, mert az elméletében az ember kikerült az univerzum középpontjából, és ez felettébb kellemetlen hír volt egy halom egoistának.” 

 
Millikan élettörténete dióhéjban

Robert A. Millikan egy skót származású tiszteletes fiaként, szerető családban született, és élete végéig mélyen vallásos volt. Klasszikus humán szakon kezdte komolyabb tanulmányait.

1893-ban diplomázott, utána doktorátust szerzett. A Chicagói Egyetem asszisztense majd professzora lett. Millikan 1910-ben folytatta azóta híressé vált olajcsepp kísérletét. Az elemi töltés nagyságának mérését végezte. 1923-ban fizikai Nobel-díjjal jutalmazták.

Nagyszabású tanulmányt készített arról a sugárzásról, amelyet Victor Hess fizikus észlelt a világűrből. Millikan bebizonyította, hogy ez a sugárzás valóban földön kívüli eredetű. Kozmikus sugárzásnak nevezte el. Negyvenhét évesen a Nemzeti Tudományos Akadémia tagja volt. A következő évben a fotoeffektussal kapcsolatos kísérlete a legfigyelemreméltóbb. Nyugdíjazásáig a Caltech, az Egyesült Államok egyik vezető kutatóintézete végrehajtó tanácsának elnöke volt.

Hit és tudomány Millikan munkásságában

Millikan meggyőződéssel vallotta, hogy a tudomány és a vallás között nincs valódi konfliktus. 1923-ban „A tudomány és a vallás viszonyáról szóló közös nyilatkozat” címmel megfogalmazott egy összefoglalót, amelyet a vallás, a tudomány és a szociális ügyek negyvenöt vezetője írt alá. 

Dr. Millikan szerint:

„az igazi modern tudomány lassan tanul, hogy alázatosan járjon Istenével.”

Millikan logikusan kifejtette, hogy a materializmus több korábbi állítását is felülbírálta már a tudomány. Rendkívül érdekes, ahogy felsorolja ezeket. 

Érdemes lenne minden „tudomány és vallás” témájú megnyilatkozás előtt felidézni azt, amit Millikan olyan tökéletesen megfogalmazott. Szerinte mindenféle vita értelmetlen, csak meg kell vizsgálnunk, mi a tudomány és a vallás célja.

„A tudomány célja a tények, a törvények és a természeti folyamatok ismerete. A vallás még ennél is fontosabb feladata pedig az emberiség lelkiismeretének, eszméinek és törekvéseinek a fejlesztése.”

Talán az egyik legfontosabb gondolata e témában:

„…nincs tudományos alapja a vallás tagadásának, és véleményem szerint annak sem, hogy konfliktust keressünk a tudomány és a vallás közt, hiszen teljesen más területtel foglalkoznak. Azok az emberek, akik nagyon keveset tudnak a tudományról, illetve azok, akik nagyon keveset tudnak a vallásról, valóban vitákat gerjesztenek, és a kívülállók azt a benyomást szerzik ezekből, hogy a tudomány és a vallás között van konfliktus, miközben a konfliktus csak két különböző fajta tudatlanság között jött létre.” 

 
Millikan idézetek, melyek önmagukért beszélnek

 „Hogy pontosan hogyan illeszkedünk a Nagy Építőmester terveibe, és mennyit bíz ezekből ránk, azt nem tudjuk. De illeszkedünk ezekbe a terveibe, azt már biztosan tudjuk, különben nem volna felelősségérzetünk. Egy teljesen materialista filozófia számomra az ostobaság csúcsa.” 

„Számos nagy tudósunk mély vallásos meggyőződésű és életű ember volt: Sir Isaac Newton, Michael Faraday, James Clerk Maxwell, Louis Pasteur. Ők egytől-egyig nem csak vallásos emberek voltak, hanem gyülekezetük hűséges tagjai is. A legfontosabb dolog a világon ugyanis az erkölcsi és lelki értékekben való hit. A hit, hogy van a létezésnek értelme és jelentősége, a hit, hogy tartunk valamerre! Ezek az emberek aligha válhattak volna ilyen nagyságokká, ha hiányzott volna belőlük ez a hit.” 

„A tudomány egy rendezett világegyetemet kezdett nekünk megmutatni, valamint a renddel együtt járó szépséget, egy világegyetemet, mely nem ismer szeszélyt, egy világegyetemet, mely megismerhető és kiszámítható módon viselkedik, egy világegyetemet, melyre támaszkodhatunk, egyszóval: egy Istent, aki törvények által cselekszik.” 

„Annak lehetetlensége, hogy a valódi vallás és a valódi tudomány valaha ütközzenek egymással, nyilvánvalóvá válik, ha megvizsgáljuk a tudomány célját és a vallás célját. A tudomány célja az, hogy fejlessze a tényekről, valamint a természet törvényeiről és folyamatairól szóló tudást – mindenféle előítélet és előre kialakított vélemény nélkül. A vallás ennél is fontosabb célja pedig az, hogy fejlessze az emberiség lelkiismeretét, eszményeit és törekvéseit.” 

 „Az ateizmus alapvetően a pesszimizmus filozófiája.”

„Tudományos ismereteink jelentősek, ha összehasonlítjuk azzal, amit száz évvel ezelőtt tudtunk, de elenyésző, ha azzal hasonlítjuk össze, amit még nem tudunk. A föld térképén sok nagy üres felfedezetlennek jelölt folt volt. Ma már alig van ilyen. A tudomány térképe még mindig egy nagy üres lap, melyen csak itt-ott jelöli néhány pont a felfedezett területeket. Minél többet kutatunk, annál inkább azt látjuk, mennyire távol vagyunk attól, hogy valódi átfogó ismeretünk legyen róla. Egyre világosabb előttünk, hogy éppen tudatlanságunk és végességünk beismerése mutat rá annak a Valaminek, Erőnek, Lénynek a létezésére, akiben és aki miatt élünk, mozgunk és létezünk – a Teremtőre, akármilyen néven nevezzük is Őt.” 

„Én valójában Isten ujjlenyomataira bukkantam az egekben. Egy folyamatosan munkában lévő Teremtőt találtam ott.” 

Ezért fér meg egymás mellett a hit és tudomány

Millikan kortársa, a szintén Nobel-díjas német fizikus, Max Planck írta ezt a vallás és tudomány XX. századi kapcsolatáról:

„Akárhová és bármily messzire is tekintünk, a vallás és a természettudomány között sehol sem találunk ellentmondást, sőt teljes egyetértést éppen a döntő pontokban. Vallás és természettudomány nem zárja ki egymást, mint némelyek manapság hiszik vagy félnek tőle, hanem feltételezik és kiegészítik egymást.”

Robert Millikan a múlt század leghíresebb amerikai tudósa volt. Nemcsak munkássága, a szavai is helytállóak. Millikan elismert tudós volt, ezért széles körben idézték a tudomány és a vallás kérdéseiről alkotott véleményét. 

A XXI. század gondolkodó embere már nem meri kijelenteni, hogy a tudomány az egyetlen megbízható módja az igazság felismerésének. Ezt azért sem állíthatja, mert a tudomány csak a fizikai világot vizsgálja, nincs eszköze messzebbre tekinteni. Millikan következtetése szerint a világban nem a tudományos haladás a legfontosabb, hanem az erkölcsi és szellemi értékek.

Kapcsolódó cikkek

• A tudós, aki hatévesen már középiskolás volt

• Siva szobor a híres részecske-gyorsító előtt

• A lovaggá ütött indiai tudós 

Mahátma Gandhi az indiai függetlenségi törekvések ikonikus alakja. Emellett ügyvéd, szabadságharcos, politikus, szent ember, közgazdász, az angol áruk bojkottjának szervezője és filozófus is. Népének Bapu, India atyja. 70 éve egy szélsőséges elveket valló nacionalista halálos merényletet kövtetett el Gandhi ellen. Január 30-a Indiában Mártírnap. 

Einstein ezt írta Mohandas Karamchand Gandhiról:

„Az eljövendő generációk aligha hiszik el, hogy egy ilyen ember, hús-vér formában valaha ezen a földön járt.” 

Mahátma Gandhi élete

Gandhinak az igazság (szatja) és az ahimszá (erőszakmentesség) volt a két vezérelve. Arra törekedett, hogy gondolatai, szavai és cselekedetei összhangban legyenek ezzel.

"Éreztem, hogy az erőszak nem jelenthet gyógyírt India bajaira, és civilizációja más és magasabb rendű fegyvert kíván az önvédelemre”

– írta a Hind szvarádzs, avagy az indiai önkormányzat című művében.

Mint politikus, nem kisebb tettet hajtott végre, mint azt, hogy az egész emberiséget megtanította az erőszak nélküliség fogalmára. Ehhez tartozott a vegetarianizmus alapelve is. Nemcsak vallása késztette erre, hanem az a hit, hogy az erkölcs nemcsak kulturális örökség.

Gandhi nemcsak a gyarmati uralomellen harcolt. Tudta, hogy Indiának vissza kell térnie nemes hagyományaihoz. Számára az angol uralom az angol mentalitást is jelentette, amit ma „a nyugati életforma negatív vonásai”-ként fordíthatunk le. A Mahátma tudta, hogy belső változás nélkül nincs megújulás.

Gandhi nem akarta, hogy az indiaiak a Nyugat életmódját utánozzák, úgy látta: a nyugati életmód alapja egy másfajta dharma. Vagyis nem tetszett neki a modern kereskedelmi civilizáció, mai szóval a fogyasztói társadalom.

Látta, hogy ez inspirálja az anyagi vágyak folyamatosan bővülő áradatát. Úgy vélte, ez nem segíti az ember morális fejlődését. Szinte a jövőbe látott. Hiszen a mértéktelen fogyasztás megöli a nemes, egyszerű, de erkölcsileg fejlett életmódot, és mindent, ami ezzel jár.

Szavai segítséget adnak mindazoknak, akik harcolnak a faji megkülönböztetés, az elnyomás, a háborúk, a nukleáris energia, a környezet pusztítása vagy a szabadság- és az emberi-jogok hiánya ellen. Mindazok számára, akik egy jobb világért, egy jobb életminőségért küzdenek. 

Gandhi halála

1948 januárja a vége felé közeledett. Érezhető feszültség uralkodott mindenhol az ország felosztása miatt. Pakisztán levált az anyaországról. A hindu kommunisták Gandhit is hibáztatták, de a mohamedánok is kritizálták.

Gandhi New Delhiben tartózkodott. Esti imádkozása közben egy kezdetleges bombát dobtak a házra, de nem okozott kárt, és Gandhi nem akart semmilyen biztonsági ellenőrzést. 1948. január 30-án mintegy 500 ember gyűlt össze a Birla-ház előtt. Gandhi esti imára sietett. Indiai szokás szerint az emberek tiszteletük kifejezéseként elé járultak, hogy megérintsék a lábát. Gandhi összetett kézzel, mosolyogva üdvözölte őket. 

Hirtelen egy fiatalember furakodott elé. Üdvözölte Gandhit, majd elővett egy kis pisztolyt. Három lövést adott le, a golyók a mellkasán találták el Gandhit. A virágokkal tarkított pázsitra rogyott. Bevitték a házba, ahol fél órán belül meghalt. Utolsó szavai Istenhez szóltak: „Hé Ram” – Vagyis: Dicsőség Rámának, Istennek.

  
Mahátma Gandhi idézetek

Számtalan olyan idézetet ismerünk, melyek ma már szállóigék lettek. Olyan filozofikus tömörségű sorok, melyeket újra és újra érdemes végiggondolni. Nehéz válogatni közülük, mert sajnos ki kell hagyni jó néhányat. Az azonos témájúakat egy csoportba tettük. 

Álljon hát itt egy válogatás Mahátma Gandhi idézeteiből:

"Törekvésem nem szabad, hogy aláássa valaki más hitét, hiszen a célom, hogy a saját vallásának jobb követője legyen."

"Tisztelnünk kell más vallásokat is, mint amennyire a sajátunkat is tiszteljük. A merő tolerancia nem elég."

"Miért akarna egy keresztény egy hindut megtéríteni? Miért ne lenne elégedett azzal, hogy a hindu egy jó, vagy hívő ember?"

"Ha hinduk vagyunk csak imádkozhatunk, de nem azért hogy a keresztények hinduk legyenek… hanem, hogy a hindu egy jobb hindu legyen, a muszlim egy jobb muszlim, a keresztény egy jobb keresztény."

"Egy tévedés nem lesz igaz, attól, hogy ismételgetik, de az igazság sem lesz tévedés, csak mert senki sem ismeri el. Az igazság tömegtámogatás nélkül is fennmarad. Az igazság önfenntartó."

"A szeretet és az igazság olyan szoros egységet alkot, hogy gyakorlatilag nem is lehet őket szétválasztani. Olyanok, mint ugyanannak az éremnek két oldala." 

"A nyugati tudomány materialista felfedezései elvakítanak minket. Az ősi India azért maradt fenn, mert nem materialista, hanem spirituális irányban fejlődött."

"Mindaddig, míg nem érzünk rokonszenvet és szeretetet minden élőlénytársunk iránt, nem mondhatjuk, hogy megértettük az erkölcs törvényét."

"A hinduizmus nem minden ember, hanem minden élőlény testvériességén alapszik."

"A gyáva ember képtelen a szeretet kimutatására, az a bátrak kiváltsága."

"Ha igazad van, megengedheted magadnak, hogy megőrizd a nyugalmad. Ha nincs igazad, nem engedheted meg, hogy elveszítsd."

"Fájdalmasan tudatában vagyok tökéletlenségeimnek, s ebben a megismerésben rejlik minden erőm."

"Önmagunk megtalálásának a legjobb módja, ha elveszünk mások szolgálatában."

"Nekünk kell a változássá lennünk, amit a világban látni akarunk."

"Nem szeretném előre látni a jövőt. Csupán a jelennel törődök. Isten nem adott hatalmat a következő pillanat felett." 

"Az erőszak gyökerei:
Jólét, munka nélkül,
Öröm, lelkiismeret nélkül,
Tudás, jellem nélkül,
Kereskedelem, erkölcs nélkül,
Tudomány, emberség nélkül,
Imádat, áldozat nélkül,
Politika, elvek nélkül."

"A világ erőforrásai elegendőek ahhoz, hogy kielégítsék mindenki szükségleteit, de nem elegendőek ahhoz, hogy kielégítsék mindenki mohóságát."

Kapcsolódó cikkek:

• India függetlensége, az indiaiak nemzeti ünnepe

• Az egyenlőség szobra 

• Spirituális idézetek Indiáról

• Tiszavirág életű címkék az örökkévalóság jegyeivel

Madách Imre remekműve, Az ember tragédiája a lélekvándorlásról is szól. Az ember törekvései, sikerei és kudarcai a történelem színpadán. A költő-filozófus csodálatos alkotásában a művészi ihlet és a bölcselet hatásosan fonódik össze. Ádám bukásai a sikert vetítik előre, mert egyre tudatosabb lesz, nem pedig a pillanat foglya. Így megváltozik a cél, és az ideiglenesből az örökkévalóság felé lép.

Madách rendkívül tájékozott volt kora világirodalmában. Életrajzírói feljegyezték, hogy 1841 májusában, amikor betegsége ágyhoz kötötte, csak néhány könyvet olvasott. A Biblia történeteit hasonlította össze az ősi India irodalmi és filozófiai alkotásaival. Kétségtelen, hogy találkozott a lélekvándorlás tanával. Biztos, hogy megihlette a hindu filozófia egyszerű magyarázata: addig kell új testben, új lehetőségek között megszületni, amíg az egyén el nem éri a tökéletességet. 

Az ember tragédiája röviden

195 éve, jan. 21-én született Madách Imre. Világirodalmi rangú remekműve, Az ember tragédiája a valódi önmagát kereső emberről szól. Jó és rossz, szellemi és anyagi kincs, lélek és test kettőssége a mű gerince. 

A Tragédia gazdag gondolatisága két mondatban így foglalható össze: Az Ember magában hordja lelki örökségét, ezért egy eszményi életre vágyik. Végighaladva az emberiség történelmén újabb és újabb célokat tűz ki. 

Madách: Az ember tragédiája spirituális tanítása

Ádám 2. színben felhangzó kezdő szavai jól kifejezik az Ember zavartságának okát: „Én vagyok a föld istene” – mondja a büszke, porszemnyi emberke. Át is élheti a tiszavirág életű földi hatalmat és dicsőséget. Ehhez társul a másik hajtóerő: „Ez az enyém” – Ádám 3. színben elhangzó első mondata. Máris megvan a két legfőbb mozgatórugó: a hamis énkép és a birtoklási vágy. Csodálatos a Tragédia felépítése. Rögtön ezután, az egyiptomi színben Ádám a hatalom tetőfokán már így sóhajt fel: „Űrt érzek, mondhatatlan űrt.”

A konstantinápolyi színben Ádám még kesereg eszméi bukása felett, de Keplerként már a kiábrándult ember egykedvűségével szemléli a kort, melyben él. Fejlődésének egy újabb és rendkívül fontos állomása Párizs. Danton szerepében felismeri: minden emberben ott van az „isteni szikra”, akár győz, akár elbukik. Miért is kellene oly nagy fontosságot tulajdonítani valaminek, ami csak egy nagy színjáték különféle felvonásaiban nyilvánul meg. Melyben az „isteni szikra” hol vesztest, hol győztest játszik, s mindegyikben lehet igaza, miként tévedhet is. Ádám felismeri, hogy a különféle jelmezek alatt a lélek az egyedüli állandó:

„Vak, aki Isten szikráját nem érti,
Ha vérrel és sárral volt is befedve.”

Ezt követő vándorlásai csupán az anyagi világból való kiábrándulását fokozzák. Látja, miként tör előre a modern kor, lassan megsemmisítve mindazt, amiért korábban még lelkesedni tudott. Az elgépiesedett, érzelem nélküli világban nincs helye az egyéniségnek, a tömegtermelés világában a művészi alaposságnak. A haza, a család fogalma megszűnt. A természet pusztítása falanszterbe kényszerítette az embert. 

Ádám ebből a gépi világból egyéniség megsemmisítése révén akar kitörni. Ez a modern ember zsákutcája, aki nem találja élete értelmét, és a nihilt választaná. Mivel a lélek örök, az ember küldetése nem érhet véget a „semmiben” való felolvadással. Ádám a létezés miértjét keresi. Visszajut a Földre, de az eszkimó jelenet embereinél a lelket teljesen befedte az anyag. Ez is teljesen megegyezik a hindu filozófia ciklikus korszakaival, mely a vaskor végét hasonlóan mutatja be.

Amikor látszólag minden elveszett, Ádám hirtelen választ kap arra, amit mindaddig hiába kutatott. Megérti: neki magának kell teljes erejével küzdenie, önmagán belül, önmagát formálva. Az emberiségért tett szolgálat itt kezdődik – a külső körülmények csak díszletek. A tökéletesség elérését a mindig új és új esély biztosítja. Így érthető meg a lélekvándorolás, mely nem büntetés, hanem a lehetőségek sorozata. 

Amikor Ádám fölteszi a kérdést: „E szűk határú lét-e mindenem?”, akkor az eljövendő nemzedékek érdekében is beszél. Az emberi faj átélt történelme csak arról győzte meg, hogy kell lennie valami anyagi kötelékektől mentes, és ezért örök célnak is, amit nem korlátoz a múló idő vagy a korízlés. 

Éva a női energia anyagi és transzcendens vetülete

Éva a maga különös módján küzd Ádám mellett. Hol elérhetetlen eszmény, hol csak nemiségével csábító lény, üres fejű egoista vagy inspiráló társ, menedéket, vigaszt adó hitves. Kettejük kapcsolata a magánélet szerepeit, a társ, barát, feleség, szerető és anya viszonyt mutatja be. 

A nő kihasználása, a női test tárgyiasítása, szex tárggyá degradálása a XX. században gyorsult fel. Megfigyelhetjük, Madách milyen tökéletesen méri fel a női lét anyagi és lelki karakterét. A Tragédia is két pólus között ábrázolja Évát: 

4. szín, Ádám:

„Óh, nő, mi szűk, mi gyarló látköröd.
S a büszke férfit épp ez vonzza hozzád.

Te csak virág légy, drága csecsebecs,
Haszontalan, de szép, s ez érdeme.”

11. szín. Éva:
„Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál!
Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt:
A por hull csak belé, e föld szülötte,
Én glóriával átallépem azt.”

 
Lucifer az illúzió szerepében

Ha az ember figyelmesen olvassa Az ember tragédiáját, Lucifert okosnak, cinikusnak látja. Feladata, hogy ideiglenes anyagi értékekkel elterelje Ádám figyelmét. Így Ádám nem veszi észre, hogy nem szabad, nem ő irányítja sorsát. Vágyik valamire, de amikor megkapja, azonosulnia kell annak a szerepnek minden nehézségével.

„Előre csak önhitten utadon,
Hidd, hogy te mégy, ha a sors árja von.”
(Lucifer, 3. szín)

Lucifer tisztában van a dolgok ideiglenes voltával, és a földi érzéki élet sem vonzza, mert tudja:

„Csak ember műve csillog és zörög,
melynek határa egy arasznyi lét.”

A gőg és hatalomvágy azonban megakadályozza abban, hogy tiszta lélekként éljen. Ő is az isteni rend kis részecskéje csupán, sajátos szerepe, hogy bűvkörébe vonja az embert. Lucifer a nagyhatalmú látszat. Abban a pillanatban, mihelyt a sok csalódás végre valódi kérdésekre készteti Ádámot, elveszik a varázslat. Lucifer, az illúzió valójában gondolkodni tanítja az embert. Így Ádám a saját példáján okulva tudja kijavítani téves világképét.

A Tragédia fő gondolatisága más művekben

Az ember tragédiája már 14 nyelven megjelent, a világ több színházában is repertoárdarab. Messze kimagaslik a hasonló témájú művek közül. A romantika korának több irodalmi alkotása is az isteni rend és a tagadás alapötletére épült. 

Byron Káinja az anyagi lét kötöttségeivel viaskodik, tudásszomját kihasználva akarja őt a Sátán a Teremtő ellen fordítani. A francia Lessing hőse Cédar, a bukott angyal. Anyagi vágya, a földi szerelem miatt hagyja el az eget, majd a földi lét minden szenvedését megtapasztalva máglyára lép, hogy visszatérhessen az égbe. De még kilencszer meg kell születnie, s megtisztulnia, hogy Isten elé léphessen. Goethe Faustja a tökéletes boldogság pillanatát keresi, azt a percet, mely tisztán megmarad, s nem követi csömör. 

Arany János és Jelenits István véleménye 

Madách kérésére nem kisebb géniusz csiszolgatta a szöveget, mint Arany János. 1861. november 5-i levelében ezt írta Madách Imrének:

„A mű alapeszmében, kompozícióban, mindenben, ami lényeges, eredeti, merész, költői.”

„Bizonyos szempontból Az ember tragédiája elébe ment a korának. Nem egy új nyelvet vagy írásmódot felfedezve, hanem úgy, hogy becsülettel igyekezett feltárni az emberi lélek bolyongását.” – Jelenits István

Zárószó

Schiller szerint a „világtörténelem a világítélet”, vagyis az ember minden cselekedete vonzza a következményeket. Különféle díszletek között, különféle szerepekben kénytelen megjelenni, amíg fel nem ismeri, hogy ő egyedi kincs, lelki lény. Az ember tragédiája ezért nem tragikus – inkább felemelő távlatokat ad. A döntés joga mindig is sajátunk, az egyénen múlik, akar-e élni vele vagy sem. 

„Az egyén szabad
Érvényre hozni mind, mi benne van.
Csak egy parancs kötvén le: szeretet.” (15. szín)

E küzdés mellett csak egyetlen biztos pont van, a madáchi zárószó. Bízva bízni, hogy önmagunkkal vívott harcunkban nem vagyunk magunkra hagyva. Madách remekműve ezt olyan tökéletesen bemutatja, hogy szinte minden sora szállóige lehetne.

Kapcsolódó cikkek

• A lélekvándorlás, mint játék

• Reinkarnáció a nagyvilágban

• Arany János születésének 200. évfordulóján 

Erdős Pál, a 20. század egyik legkiemelkedőbb matematikusa szerint „Az égben Isten vezet egy Nagy Könyvet, amelyben minden matematikai probléma elegáns megoldása megtalálható.” Vajon ez lenne a titka a többi tudományos kérdésnek is?

A viselkedést vizsgáló pszichológusok, és az agy titkait fürkésző neurológusok vagy a fizikusok között is találunk olyan tudóst, aki az agyat csak eszköznek tekinti. Mi a tudat? A vélemények megoszlanak. Roger Penrose, a fizika egyik legnagyobb élő gondolkodója szerint az emberi agynak – és az univerzumnak is – olyan elméletnek megfelelően kell működnie, amelyet még nem fedeztünk fel. Következzen hát néhány figyelemre méltó idézet létünk, az agy és a tudat kapcsán.

Mi a tudat? – a tudósok is keresik a választ 

A tudat filozófiai és orvostudományi fogalom. Az életem, a cselekedeteim attól függően változnak, hogy mit, milyen tudatállapotban teszek.

Ez azért is rendkívül érdekes téma, hiszen a tudatállapot végtelen sok típusa létezik. Egy ember esetében számtalanszor megváltozhat, akár percenként is. Az agykutatók és a hétköznapi ember egyaránt találkozik ezzel.

Vannak, akik számára a lélek és a tiszta tudat a spirituális világ része, míg a test és az agy a materiális világban létezik. Mindenkinek magának kell eldöntenie, mit fogad el, vagy mire keresi a választ. Sőt azt is, hogy akar-e kérdéseket feltenni.

Az alábbi válogatás témája a tudatosság, a létezés. Az idézetek arról szólnak, hogy híres tudósok hogyan fogalmazzák meg azt, hogy mit hisznek, és mit tudnak. Meggyőződéseinket nem kapjuk készen, meg kell dolgoznunk érte. Ez a néhány idézet segítség lehet a keresőnek.

  
Tudósok véleménye a tudatról

Max Plank, Nobel díjas német fizikus, a kvantummechanika megalapítója, aki sok más fizikushoz hasonlóan a filozofikus gondolkodásmódjáról is közismert. Tudóshoz méltó pontossággal fogalmazta meg az élet értelméről a tudatosságról alkotott véleményét.

„Az életet nem puszta időtöltésként kaptuk. Magasztos célja volt a teremtésünknek, az életnek.” 

„Én az emberi tudatot tartom alapvető fontosságúnak. Az anyagra úgy tekintek, mint a tudat leképzésére. A tudatot nem kerülhetjük meg. Minden, amiről beszélünk, minden, amire létezőként tekintünk, előfeltételezi a tudatot.” 

Sir John C. Eccles, Nobel-díjas ausztrál neurofiziológus véleménye:

„Fenntartom, hogy a tudományos redukcionizmus rendkívül lekezelően bánik az emberi rejtéllyel, amikor amellett a materialista szemlélet mellett kötelezi el magát, hogy a spirituális világot teljes egészében le lehet képezni neurális aktivitások mintáira.

Ezt a meggyőződést a babonák közé kellene sorolni. Fel kell ismernünk, hogy spirituális lények vagyunk, akiknek a lelke a spirituális világban létezik, amellett, hogy materiális lények is vagyunk, akiknek a teste és az agya a materiális világban létezik.” 

Nikola Tesla horvát-szerb-amerikai fizikus, feltaláló, villamosmérnök, gépészmérnök volt, ugyanakkor filozófusként is közismert:

„Attól a naptól fogva, amikor a természettudomány a nem fizikai jelenségeket is elkezdi tanulmányozni, több haladást fog elérni egyetlen évtized alatt, mint létezésének korábbi századaiban.” 

Dr. Stanislav Grof, cseh származású pszichiáterprofesszor

„A nyugati tudomány soha nem látott arányban közeledik a paradigmaváltásához, amely megváltoztatja a valóság és az emberi természet fogalmát. Áthidalja az ókori bölcsesség és a modern tudomány közötti szakadékot. Összhangba hozza a keleti szellemiséget és a nyugati pragmatizmus közötti különbségeket.” 

Ugyancsak elgondolkoztató Wilder Penfield, kanadai sebész álláspontja, hiszen arról beszél, csak más szavakkal, hogy a test csupán egy eszköz, de valami tőle független irányítja. Penfield életében „a legnagyobb élő kanadai” címet kapta. Orvosi karrierjének elismeréseként 12 egyetem adományozott neki tiszteletbeli diplomát.

 „Kénytelen vagyok azt feltételezni, hogy létünket két alapelemből kiindulva kell megmagyarázni. … Az agy egy számítógép, és olyan valami programozza, ami rajta kívül van.” 

Úgy tűnik, mintha Carl Gustav Jung pszichiátriai orvosprofesszor véleménye ellentmondásos lenne, amikor a hitről és a tudatosságról beszél. 

„Minden, amit megtanultam és megismertem, lépésről lépésre közelebb vitt Istenhez. Ma már megingathatatlan meggyőződésem, hogy létezik Gondviselő. Csak abban hiszek, amit biztosan tudok. Ez kiküszöböli a hit szükségességét.” 

Alfred North Whitehead angliai születésű amerikai matematikus, filozófus, a 20. század egyik legnagyobb hatású gondolkodója volt. Fiatalkorában a matematika és a fizika tudományának élt.

Később a bölcselet felé fordult, de továbbra is egy tudós pontos meghatározásával fogalmazott. Az ő számára a tudatosság az, „amelynek a segítségével tapasztalatunk minden egyes eleme értelmezhető”. Az eszmék logikus és szükségszerű rendszeréről beszélt.

Ez rendkívül fontos megállapítás abban az esetben, ha a spiritualitást nem fosztjuk meg logikus alapjaitól. Whitehead szerint a metafizikának tudnia kell választ adni az ember kérdéseire, ez a jövő alapja is. 

„A civilizáció jövője leginkább azon múlik, hogyan fogja rendezni a tudomány és a vallás – mint a történelem két legerősebb nagyhatalma – egymáshoz való a viszonyát.” 

Prof. dr. Freund Tamás, akadémikus, agykutató: „A legnagyobb rejtély a gondolkodó, szabad akarattal rendelkező ember keletkezésének az értelme, a lelkünk eredete, küldetése és sorsa.” 

Wigner Jenő, Nobel-díjas fizikus: „A fizikusok felismerték: lehetetlen az atomi jelenségekről kielégítő leírást adni anélkül, hogy a tudatra ne hivatkoznának.” 

Összegzés

A tudat egyik definíciója: az ember képessége a megtapasztalásra és az érzésre. Annak ellenére, hogy fontos szerepet játszik az életünkben, nagyon keveset tudunk a működéséről. Az agy és a tudat kapcsán többször jelennek meg tudományos cikkek is, hiszen a megfogható és a megfoghatatlan világ találkozása a legizgalmasabb kérdéseket veti fel.

David Riesman 1973-ban megjelent híres könyve A magányos tömeg áttételesen a tudatról is szól. Riesman megemlíti a „belülről irányított embert, akit belső iránytűje vezérel”. A szerző részletesen kifejti az ember modern társadalomban betöltött szerepét. Azt, hogy a többség külső irányítás alá került. Aki ezt el akarja kerülni, annak különösen tisztáznia kell magában a tudat, a tudatosság fogalmát is. 
 

Kapcsolódó írások

• A tanulás tanulása

  Ki vagyok én? – kérdezi a pszichiáter

  A lélekvándorlás, mint játék

• Elme ereje

1517. október 31-én indult el a reformáció. Luther Márton nem a katolikus egyházzal akart szakítani, csupán kijavítani akarta annak súlyos visszásságait. 95 pontban foglalta össze téziseit, melyek a lelkiismerete szerinti jobbítást célozták. Mi is összefoglaltuk ezeket az eseményeket. Reformáció röviden és lényegretörően.

A reformáció két dolgot is bebizonyított. Először azt, hogy minden vallásban és eszmében kell lennie időnként megújulásnak.

Másodszor azt, hogy a hitéletben szükség van választási lehetőségre ahhoz, hogy mindenki teljesen szabadon, minden külső nyomás nélkül kereshesse spirituális útját. A hitújító felelőssége mindig óriási. Mi az, amit megtart, mi az, amit elvet? A valódi bölcsesség és lelki útmutatás hagyományait híven viszi-e tovább? Eléggé óvatos-e, és csak a vadhajtásokat, a külsőségeket hagyja el?

Ha valami nem újul meg az idő múlásával, akkor az merevvé válhat. Ugyanakkor felhígulnia sem szabad az értékeknek.

A reformáció története dióhéjban

Luther Márton az egyház és a pápa ellen lépett fel, hitbéli meggyőződését védelmezte. Nem tudta, hogy olyan folyamatot indított el, amely végérvényesen megszünteti a keresztények számára a római egyház kizárólagosságát.

Reformtörekvéseivel nem volt egyedül, Ulrich Zwingli, majd Kálvin János Svájcban szintén a hitélet megtisztításán fáradozott. Tiltakozásuk, a „protestálás” a kereszténységen belül egy új utat nyitott.

A protestantizmus számtalan egyházat és felekezetet hozott létre. A három legnagyobb: a lutheránus (evangélikus), a kálvinista (református vagy presbiteriánus) és az anglikán.

500 éves a reformáció

Mivel a köznép nem is tudott olvasni, kétséges, hogy Luther Márton a wittenbergi vártemplom kapujára szögezte volna a téziseit. Annyi azonban bizonyos, hogy megírta, és 1517. október 31-én elküldte a mainzi érseknek.

Pontokba szedte, mit is kellene megváltoztatni az egyházi gyakorlatban. Luther Márton művelt, bibliamagyarázó professzor volt, aki többek között elutasította a bűnök pénzzel való megváltásának gyakorlatát.

A búcsúcédulák árusításában mai szemmel nem nehéz egy jól jövedelmező üzletágat látni. Azonban abban a korban, amikor az egyház és a pápai hatalom megingathatatlannak tűnt, nagy bátorság kellett ahhoz, hogy valaki ellenvéleményt hangoztasson.

A hatás sem maradt el, Luthert a pápa kiátkozta és kiközösítette. A történelem pedig ismét bebizonyította, hogy erőszakos fellépéssel soha nem lehet megakadályozni semmilyen reformációt, csak elősegíteni annak terjedését.

Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes volt, aki méltán háborodott fel az egyház több szempontból is szégyenteljes politikáján. Néhány év elteltével már hatalmas tömeg állt mögötte, olyan emberek, akik az „új hit” szerint akartak élni.

Egyértelművé vált, hogy új missziót kell alapítania. Ez minden nagyhatású reformátor sorsa. A gond csak az, ha pozíciójukban megerősödve hasonlóan súlyos hibákat követnek el, mint amit korábban kritizáltak.

Mit üzen a ma emberének a reformáció 500. évfordulója? Nagyon egyszerű tényekre hívja fel a figyelmet. A lelkiismereti szabadságra és az ezzel járó felelősségre.

Hindu reformáció

A hindu reformáció kapcsán két dologról kell beszélni. Az egyik az európai reneszánsszal, illetve a reformáció korával egy időben zajlott. Ekkor jelent meg a hindu vallásújító, Csaitanja Maháprabhu.

Akkor, amikor a védikus bölcsesség esszenciáját az idő elferdítette, lényegtelen dolgokkal tűzdelte meg, melyek kezdték kiszorítani a lényeges elemeket.

Maháprabhu képes volt a kor nyelvére fordítani a Védák transzcendentális örökségét. Missziójának leglényegesebb eleme a bahkti, a tiszta, önzetlen istenszeretet. Egyenlő volt mindenkivel: a muszlim uralom sem gátolta működését.

Azt hirdette, hogy semmilyen külső megjelölés nem érvényes a lelki élet útján. Ez a korszak éppúgy nagy megújulást eredményezett Indiában, mint a reformáció eszméi Európában.

A hindu reformáció másik, jóval későbbi vonulata a neo-hinduizmus modern eszmeisége. Az olyan hindu gondolkodók és reformerek, mint Vivekánanda, Gandhi vagy Aurobindo Ghosh a nemzeti értékeket kívánták megóvni, és kiharcolni India függetlenségét.

A Brahmo Samádzs vallásos nemzeti mozgalom pedig a kereszténységet és a hindu hagyományokat igyekezett hindu szellemben egyesíteni. Fontos kiemelni, hogy ezek a „neo-hindu” törekvések a hindu dharmára (a lét örök erkölcsi alapelveit összegző kötelezettségekre) épültek. Vagyis az erőszakmentességre (ahimsza) és az együttérzésre.

A szanátana dharma az élőlények örök és változatlan kötelessége, természetes feladata. Ebben az értelemben alapvetően univerzális, etikai vallás, melynek hagyományhű újraértelmezése a modern reformáció.

Összefoglalás

Az emberi felelősség tágabb értelemben lehetne a reformáció szinonimája is. A bölcs ember tudja, hogy reformációra szükség van a mindennapokban: munkánk, családi kapcsolataink, belső életünk területén egyaránt. Jó, ha a reformáció felbukkan az életünkben – időnként érdemes felülvizsgálni, hol tartunk.

Kapcsolódó írások

• 2000 éves pálmalevél, a tamil Véda

• Erőszakos véleménynyilvánítás középkori módszerekkel

• Vallásközi dialógus a középkori művészetben

India spirituális lehelete sok kiemelkedő gondolkodót megcsapott a múltban. Csokorba gyűjtöttünk néhány idézetet, vallomást a varázslatos India erejéről. Hiszen az írók, művészek, filozófusok és tudósok közül is sokakat megérintett az óind bölcselet.

India spiritualitása évszázadok óta nem vesztett üdeségéből. A ma emberének is szól.

Sir Charles Eliot (1862-1931), brit diplomata és gyarmati tisztviselő, az Oxford Egyetem híres tudósa és nyelvésze:

„Hadd vallom be, hogy nem osztom az európaiak felsőbbrendűségébe és módszereibe vetett bizalmat, amely elterjedt a nyugati világban. Az európai civilizáció nem kielégítő. Ázsia valami sokkal vonzóbbat kínál, még azoknak is, akik távol vannak az ázsiai lelkiségtől.”

Mahátma Gandhi (1869-1948) az erőszakmentesség híve és úttörője:

„Én egy hindu vagyok, így nem csak az embereket szeretem, hanem minden élőlényt.”

George Bernard Shaw (1856- 1950), Nobel díjas író:

„Az indiai életmód a hamisítatlan, valódi élet. Mi természetellenes álarcokkal takarjuk el önmagunkat. India arcán láthatók a gyengéd kifejezések, melyek a Teremtő kezének nyomait hordozzák.”

 
Klaus L. Klostermaier (1933) katolikus pap, aki kilenc évig misszionárius és teológiai tanár volt Indiában. A hinduizmuson belül a vaisnava bölcseletet tanulmányozta.

Tapasztalatai arra késztették, hogy egy időre a nem keresztény vallások tanácsadója legyen a Pápai Irodában, a Vatikánban. A kanadai Manitoba Egyetem vallási tanulmányok nyugalmazott professzora, a szanszkrit és a hinduizmus tudósa, a kanadai Királyi Társaság tagja: 

„Bármely más vallás közül a hinduizmus bizonyult a legnyitottabbnak az új ötletek, a tudományos gondolkodás és a társadalmi kísérletek terén. Sok fogalom, mint például a reinkarnáció, a meditáció, a jóga és mások világszerte elfogadásra találtak. Nem lenne meglepő, ha a hinduizmus válna az uralkodó vallássá a huszonegyedik században. (…) Minden kereső számára úgy fog megjelenni, amilyen mélységben kutatja: az idealistának idealista, a gyakorlatiasnak pragmatista, a spirituális keresőnek lelki módon, és érzékinek az itt-és-most generációnak.”

Carl Jung (1875-1961), svájci pszichiáter, pszichológus:

„Lehet, hogy az igazi élet India, és a fehér ember az akadályok őrültekházában él.” 

Dr. Carl Sagan (1934-1996), amerikai csillagász, asztrofizikus, a Cornell Egyetem csillagászati és űrtudományi tanszékének professzora. Békeaktivista:

„Ez az egyetlen vallás, amelyben az időkeretek megfelelnek a modern tudományos kozmológiának.” 

Mark Twain (1835-1910), egyike a legszélesebb körben szeretett és ünnepelt amerikai íróknak.

/India/ „Az első civilizáció, az első felhalmozódó anyagi gazdagság és jólét, népes volt elmélyült gondolkodók sokaságával és kifinomult elmékkel, voltak bányái és erdői és egy gyümölcsöző lelki élete.”

Erwin Schrödinger (1887-1961), osztrák elméleti fizikus. Több európai egyetem professzora volt, 1933-ban fizikai Nobel-díjat kapott: 

„Az indiai filozófia megismerése után a kvantumfizika néhány ötlete, amely korábban őrültnek tűnt, hirtelen sokkal több értelmet nyert.”

Gróf Hermann Keyserling (1880-1946) filozófus, író, szónok, a darmstadti Bölcsek Iskolájának vezére. Munkáiban kihangsúlyozta a nem nyugati kultúrák és filozófiák értékét és érvényességét:

„A hinduizmus beszél a legjobban az egyetlen releváns igazságról, a szó szoros értelmében vett önmegvalósításról.
A hinduizmus hozta létre a legmélyebb metafizikát, amit ismerünk.
Indiának abszolút fölénye van a Nyugat filozófiájával szemben; költészete a Mahábhárata, amely tartalmazza a Bhagavad-gítát, a világirodalom talán legszebb munkáját.”

Kapcsolódó cikkek

• 2000 éves pálmalevél, a tamil Véda

• Indiában már az időszámítás előtt pontos számításokat végeztek a matematikusok

• Rámájana, a világ botanikai csodája

• Védőoltás és sebészet évezredekkel ezelőtt

Percy Bysshe Shelley mindössze 29 éves volt, amikor elnyelték a tenger hullámai. Rövidre sikerült földi pályafutása ellenére az angol irodalom egyik nagy alakja. Az életmű rövid, mégis több szempontból is felhívta magára a kortársak figyelmét. Nem mondhatni, hogy pozitív visszhanggal. Az utókor viszont méltán ünnepli az angol romantika egyik legjelentősebb képviselőjeként. Mindemellett az európai vegán életmód egyik úttörője.

Percy Bysshe Shelley, az angol irodalom kiemelkedő költője elbűvölő, ellentmondásos személyiség volt. Ifjúkorát párhuzamba lehetne állítani napjaink jó néhány színészének vagy rock sztárjának hasonlóan meghökkentő életvitelével. De mindez 200 évvel ezelőtt történt, s mivel csak a fiatal évekkel számolhatunk, nem lehet tudni, milyen lett volna lehiggadva. Mégis azt írják róla: vitathatatlanul neki köszönhető az angol nyelv egyik legszebb költeménye.

A három barát:  Shelley, Byron és John Keats

A nagy romantikus triász, Shelley, Byron és John Keats szinte versenyezhetett abban, hogy kinek volt rövidebbre szabva életpályája. 29, 36 és 25 éves korában halt meg e három különleges ember. Shelley és Byron még abban is versenghetett volna, hogy melyikük élete volt bonyolultabb, zajosabb és megdöbbentőbb.

Keats és Shelley barátsága közismert volt, Shelley fájó szívvel vette tudomásul korai halálát. Pár év múlva meg Byronnak kellett vele kapcsolatban átélnie ugyanezt, amikor a halotti máglyáját meggyújtotta.

Shelley, a vegetáriánus

Percy Bysshe Shelley az angol ősi arisztokráciához tartozó, dúsgazdag családban látta meg a napvilágot. Már az is épp eléggé ellentmondásos, hogy nem kellett neki sem a cím, sem a vagyon. Oxfordi diákként egy röpiratot szerkesztett az ateizmus szükségességéről, ami miatt ki is csapták az egyetemről.

Ez volt az első lökés a társadalommal való szembeforduláshoz. Az sem volt általános, hogy angol létére az írek szabadságjogáért emelte fel szavát.

 
19 évesen Shelley házasságot kötött a 16 éves Harriet Westbrookkal, egy kocsmáros lányával. Nem lehet tudni, hogy ezt a mélyen rangon aluli házasságot a családja, különösen főrendi apja elleni dac motiválta-e.  Ez a kapcsolat később tragikus véget ért. 

Az viszont tény, hogy barátaiknak az ifjú házasok azt írták: elfogadták a „pitagoraszi rendszert”, vagyis vegetáriánusok lettek. Shelley művelt fiatalként latinul és görögül is olvasott, így ismerte Püthagorasz tanítását, az erőszakmentes életről. Abban az időben még ez is szélsőséges cselekedetnek számított.

Később Shelley találkozott Londonba John Frank Newtonnal, a „Visszatérés a természethez” szerzőjével és egy híres orvossal. Dr. William Lambe a Királyi Orvosok Kollégiumának tagja volt. Őt tartják a vegán étkezés atyjának, aki a „Víz- és Növényi Diéta” című munkájában azokat az alapelveket fektette le, melyeket ma vegánizmusnak hívnak. Az ifjú Shelley hamar csatlakozott hozzájuk.

Shelley esszét is írt a természetes táplálkozásról, majd a Mab királynő című versében is megfogalmazta véleményét.

„Többé már nem
öli meg a bárányt, amely az arcába néz,
És nem falja fel iszonytatón az összetört testet.”

A Mab királynőhöz fűzött jegyzetekben pedig egészen drasztikusan írta le:

„A halott állat húsát a konyhai elkészítés „álcázza”, vagyis evésre alkalmassá teszi, így az egyébként nyers, véres valóság látványa már nem okoz utálatot, kibírhatatlan ellenszenvet.”

Mindezt 1813-ban írta!

Későbbi társa, Mary Shelley is vegetáriánus volt. Ő az a híres női szerző, akit tulajdonképpen a sci-fi irodalom megalapítójaként kell elismernünk.

Frankenstein alakja az ő tolla által született meg, hogy aztán a hozzá hasonló számtalan figura benépesítse az irodalomban ezt a műfajt. Erről bővebben a Dr. Frankenstein munkában - kérdések a fejátültetésről című cikkünkben.

 
Shelley sajátos ateizmusa

Percy Bysshe Shelley Mab királynő című verse más szempontból is nevezetes. Kora társadalmának, álszent erkölcsének, politikai agressziójának éles kritikája. Így már érthető, hogy szigorú bírálata az egyházra is kiterjed.

Antiklerikális nézetei hosszú időre megbélyegezték. Életművének modern kritikai kiadása azonban már figyelembe veszi a teljes hátrahagyott anyagot, és így árnyaltabb képet kapunk.

A költő hírhedt kijelentése, miszerint nincs Isten, néhány év múlva már átalakul. Shelley számára a büntetést osztó istenkép volt elfogadhatatlan. 1821-ben már így írt:

„Egy, az univerzummal együtt örökkévaló, mindent átható Szellem hipotézise megingathatatlan.” 

Van, hogy Shelley úgy utal magára, mint a „bizonyíték hiánya által ateista” emberre. Máskor meg hosszú tanulmányt ír Jézusról, és a lélek halhatatlanságát emlegeti. Shelley nem volt teológus, sem filozófus.

Amit biztosan érezhetünk soraiból, hogy Shelley számára Isten nem lehet az, aki örök kárhozatra utalja az embert halála után, mert ez teljesen ellenkezne az „Isteni” fogalmával.
 

Kapcsolódó cikkek

• Arany János születésének 200. évfordulóján 

• Dr. Frankenstein munkában - kérdések a fejátültetésről

• Legnagyobb gyógyszeripari ág az irodalom

A gyerekmese az egyik legfontosabb műfaj a szülő számára. A mesepszichológia és a spirituális tanítások a mesevilág hihetetlenül csodás régióiban kutakodnak. Gyakran felmerül azonban a kérdés, hogy jó-e, ha a gyerek a tv előtt ül, rajzfilmeket bámulva? Miközben a szülő a gyerekmesék tanító erejével magyarázza meg magának a gyerek lepattintását.

A mesék tanító ereje közismert. Hogyan lehet, hogyan érdemes lefoglalni a gyermekeket, hogy szórakozzanak és tanuljanak is egyazon időben? A világirodalom leghíresebb mesegyűjteménye, a Pancsatantra éppen ezt teszi. Hagyományosan május utolsó vasárnapja gyermeknap. Íme, néhány gondolat e jeles nap kapcsán.

A mese ereje

Hány szülő olvas mesét rendszeresen gyermekének? Pedig ez a személyes kapcsolat, az együtt töltött idő egyik legjobb módja. Ezek az évek a szülőknek soha többé nem jönnek vissza. De mindenki emlékszik öregkorában is azokra a szép estékre, amikor gyermekként mesét hallgathatott. Emellett a kicsi számára óriási előny az is, hogy közben megtanul odafigyelni, sőt kérdezni is. Szélesedik a látóköre, színesedik a fantáziája, gazdagodik a szókincse.

Így játszva, észrevétlen elsajátítja az alapvető értékek legfontosabbjait. Megtanulja, hogy a kitartó küzdelem eredményre vezet, vagy azt, hogy egy hangyával is szépen kell bánni, segíteni minden élőlényt. A természettel való harmonikus együttélés létszükséglet lesz a számára. Nem csak azért, mert soha nem tudhatja, mikor szorul rá ő a természet és más élőlények támogatására. Emlékszünk? A kicsi királyfi a hangyák, halak, madarak segítője, s később nekik köszönheti megmenekülését.

 A Pancsatantra története

A Pancsatantra egy Dél-Indiában élt király, Visnusarman (jelentése: Visnu védence) kérésére jött létre. Az uralkodó nem lelte örömét királyságában, mivel három nehéz felfogású fia volt.

Abban az időben az uralkodás tudományának elsajátítása tizenkét éves komoly képzést jelentett. Egy tudós bráhmana vállalta a feladatot, így született meg a Pancsatantra, az öt könyvből álló gyűjtemény. Ez a legrégebbi és leghíresebb mesegyűjtemény. Évszázadokon keresztül India határain túl is a fiatalság nevelésére szolgált. 

Felépítése sokrétű. Egy-egy fogalom vagy életbölcsesség rövid, tömör összefoglalója a kezdet. Részletes kifejtése sokszor szerteágazó történetek formájában történik. A már jól körüljárt fogalom a végén újra felbukkan, összegződik, hiszen a tudás elsajátításának alapja az ismétlés. Humoros és egyben komoly, gyermeknek és felnőttnek egyaránt szórakoztató olvasmány. A pedagógiai értéke pedig felbecsülhetetlen.

Az ókori India mindig is csodálatos politikai irodalommal rendelkezett. Az uralkodók feladata nem a nép kizsákmányolása volt. Úgy kellett gondoskodni róluk, mint családtagjaikról. Az ember valódi rendeltetésének megfogalmazásakor nem egy életben gondolkodtak. Az tökéletes, isteni élet eléréséhez pedig már a gyerekeket, s az ifjakat is oktatni kell.
A vallásos hagyományok és a tudományos ismeretek is ezen cél felé segítették követőiket. A védikus irodalom a brahmanákon keresztül öröklődött tovább. Hasonlóan a mesék is, a dzsátakák, melyek még a Mahábháratában is megtalálhatóak.

A mesék a régi, klasszikus szanszkrit nyelvű irodalomban komoly helyet foglaltak el. A népmesék között tovább virágoztak, esetleg tájegységekként variálódtak. A Pancsatantra 550 körül már nemcsak Indiában élő hagyomány, perzsa közvetítéssel elterjedt a határokon túlra is. Magyarországon is elég korán, Apafi Mihály, erdélyi fejedelem tolmácsa révén a XVII. sz-ban vált ismertté a Pancsatantra.

Tanmesék – nem csak gyerekeknek

Minden mese valahol tanmese is egyben. Amit a szülő felolvas és megbeszél gyermekével, amit együtt dolgoznak fel, az mindkét fél számára óriási haszonnal jár. A felnőtt számára a mindennapok rohanásában a már elsajátított tudás felidézése, ismétlése, ezáltal életének részévé kovácsolása, továbbgondolása. A gyermeknek játékos tanulás, ami kreatív gondolkodásra ösztönöz. Az információk ismerete nem gondolkodás.

George Gerbner, magyar származású kommunikáció kutató volt. Jó néhány évvel ezelőtt felhívta a figyelmet arra, hogy a nevelés lassan kikerül a szülők kezéből. Átvette az iskola, rosszabb esetben a média, főleg a televízió. Már nem a családé a meghatározó szerep, főleg nem a templomoké és a pozitív célú közösségeké, hanem egy maroknyi érdekelt félé, akik valamit el akarnak adni. 

Számos hasonló kutatás folyik. Ezek az igazi tanmesék napjaink szülőinek, nevelőinek. A legújabb tanulmányok szerint azok a gyerekek, akik folyamatosan nézik a televíziós rajz és egyéb „mese”filmeket, nagyobb valószínűséggel lesznek önbizalom-hiányos felnőttek. Számukra a világ egy könyörtelen és félelmetes hely. Az aggódó emberek jobban függővé válnak, könnyebben kezelhetőek, befolyásolhatóak és szabályozhatóak, hajlamosabbak a megtévesztő propagandákat elhinni.

 
Elrontott mesék

Sok szülő elég megfontolt ahhoz, hogy nem engedi gyermekét a romboló hatású mese közelébe. Manapság nem biztos, hogy jóra tanít a mese vagy az ifjúsági film. Milyen példát állít a kiskorúak elé? Ugyanakkor rendkívül nehéz a tv vagy az ostoba, számítógépes játékok elől elvonszolni azt, akinek ez ad szórakozást. Valljuk be, a számítógépes játékok még a felnőtteket is érinti… Aki ilyen időtöltést választ, sokszor órákon keresztül lövi ki a célpontokat, robbant, nyomógombok segítségével kis futkosó alakokat öldös a monitoron vagy a telefonján. 

A varázserővel felszerelt hősöknek, nem kell küzdeni, csak fogyasztani. A győztesek ereje a jobb harci felszereltségben van, nem a leleményességükben, nem a barátaik, hanem a gépek és fegyverek segítik őket. A látványos technikai megoldások sok esetben félelmet keltő képekkel, zörejekkel társulnak. Életidegen, mesterséges világ, aminek semmi köze a valósághoz.

Milyenek az elrontott mesék? Agresszióról, tülekedésről, csalásról szólnak, erőszakra és felszínességre nevelnek. A fiúk előtt a buta izomagy figura, a lányok előtt a még ostobább Barbi baba, cicababa rajzfilm villog. Bizonyos felnőttek üres világa elevenedik meg. Komoly kutatási eredményként arról is olvashatunk, hogy a villogó effektek látványvilága egyrészt félelmetes is lehet, mely alvászavarokat okozhat. Másrészt lusta agyműködésre állítja be a gyereket. Készen kapott képeket próbál értelmezni, de nem mindig képes a változások gyorsaságát követni. 

Ha kisiskolásként egy gyermek nem szokik rá az olvasásra, akkor később már nehéz vagy lehetetlen megszerettetni vele a könyveket. Azt nem kell külön kiemelni, milyen érzelmi és értelmi hátrányokkal jár az olvasás hiánya. Szó szerint is értendő, hiszen nagy esély van arra, hogy később nehezen fog megbirkózni az olvasással, sőt a szövegek tartalmának megértésével is.  

Legjobb mesék

Szerencsére vannak jó példák is szép számmal. Ezeket kellene minden felnőttnek felkutatnia, mihelyt szülővé válik. Dargay Attila a magyar rajzfilmgyártás egyik legkiemelkedőbb alkotója volt. Gyönyörűen megrajzolt, kedves figurái, humora utolérhetetlen. Az ő képei minden korosztály kedvencei. Dargay filmjeit többször is meg lehet nézni anélkül, hogy unalmassá válnának. Süsü, a sárkány is mindenki barátja volt. A Mátyás király mesék vagy a magyar népmesék is kortalanok. Ez csak néhány a sok közül, s természetesen vannak remek külföldi alkotások is. A Jégvarázs című animációs film híres mondata: „A szeretet azt jelenti, hogy valaki másnak a szükségletei sokkal fontosabbak, mint a sajátod.” 

A legjobb mesékre pont az időtlenség jellemző. Nem számít, mikor keletkeztek, mert minden időben élményt ad gyermeknek és felnőttnek egyaránt. Nagyon jó példák erre a szintén védikus irodalom részét képező Bhágavatam történetei is. Nem lehet elégszer ismételni: India klasszikus hagyományai mindig az ember lelki felemelkedését szolgálták. Legyen az gyermek-, ifjú- vagy felnőttkor, a cél mindig az élet magasabb szintre emelése volt. Természetesen nem anyagi értelemben. 

Kapcsolódó cikkek

• Oscar-díjra jelölt indiai animációs rövidfilm

• Helyzetkép a család nemzetközi napja kapcsán

• Véleménynyilvánítás szabadsága a mediaimperializmus világában

• Legnagyobb gyógyszeripari ág az irodalom

• Miért nem kell várni, amíg felnősz?

Dél-India ünnepel. Legnagyobb tanítómestere, Rámánudzsa 1000. születésnapját. Rámánudzsa 1017. április 30-án látta meg a napvilágot. Az ereréves megemlékezés az egyenlőség diadala. Az UNESCO a világörökség részeként őrzi azt a templomegyüttest, ahol élt és dolgozott. Hívei most egy olyan monumentális emlékművet készítenek, mely a világ legnagyobb ülő fém szobra lesz, magasabb, mint a New York-i Szabadság-szobor.

Nevéhez egy filozófiai iskola megalapítása, egy azóta is élő tanítványi láncolat fűződik. 

Ramanuja születése óta ezer év telt el. Indiában több dinasztia, sokféle hódító jelent meg és tűnt el. Olyanok is, akik mindent megtettek, hogy véget vessenek azoknak a vallási és kulturális hagyományoknak, melyek időtlen idők óta virágoztak és virágoznak mind a mai napig.

A Delhi Szultánság, a mogulok, a Brit Birodalom. Ennek ellenére a védikus kultúra nemcsak túlélte mindezt, de új területeket is szerzett. Hogyan lehetséges ez? Mert e magasrendű civilizáció hívei abban az előnyben részesültek, hogy időről időre kivételes lelki személyiségek segítették őket. Pozitív módon újra formálták az ősi tanítást, anélkül, hogy az veszített volna tisztaságából. Ilyen nagy tanító volt Ramanuja is.

 
A nagy Egységesítő filozófiájának alapja az egyenlőség

 
Ramanuja 1017-ben, Madrász közelében, híres papi családban született. Már kora ifjúságában elsajátította a Védák és a Védánta filozófiáját. Családos élete után szerzetesként élt, India-szerte utazott és tanított. A híres Srírangam templom körül a hívők 74 kerületét szervezte meg.

Az egyenlőség elvét szinte az anyatejjel szívta magába. Mindenki számára elérhetővé tette a transzcendentális tudást. Függetlenül mindentől, ami világi – a kaszttól, a hitvallástól és a nemektől. Azt hirdette, hogy „Isten szemében minden élőlény, nemcsak az emberek, hanem az állatok és a növények is egyenlők”.

 
Srírangam a második legnagyobb hindu templom, és az első legnagyobb működő templom-komplexum a világon. Ramanujacharya vagy Ramanuja 120 éves földi tartózkodásából mintegy 60 évet itt töltött. A szent filozófusnak számos követője és tanítványa volt. A Védánta lényegét tanította.

Ő volt az első indiai filozófus, aki szisztematikus teista értelmezést adott a Védánta filozófiának. A szó a Véda-anta jelentése: Véda-vége, vagyis a Védák célja. Ennek megfelelően tanításának középpontjában a bhakti elve állt: egy személyes Isten iránti odaadás. 

Egyenlőség szobra

A Hyderabad közelében épülő komplexum középpontja a tervek szerint a világ legnagyobb ülő fém szobra lesz. Három és félszer nagyobb, mint a híres, egy kőből faragott monolit Buddha-szobor, mely Hyderabadban egy mesterséges tó közepén áll.

A nagyszabású projekt 45 hektáron terül el. Az architektúrát Visnu diszkosz alakú fegyvere ihlette. A Ramanuja szobor egy 5,2 m átmérőjű lótuszvirág szirmain fog pihenni. Az „Egyenlőség szobra” nevet kapta. Kifejezi az esélyegyenlőséget a nemek, kasztok és vallások között, hiszen mindenki élvezheti a Mindenható jóindulatát.

A szökőkutakhoz gyönyörű zene és a fényjáték társul. Különféle elemek, lótuszvirágok, elefántok, oroszlánok és madarak sokasága díszíti a területet. A parkoló 1500 járművet képes majd befogadni.

Szintén a projekt része lesz egy Omnimax típusú planetárium, ahol többek között a Ramajuna életéről szóló filmet is megnézheti a közönség. A látogatók választhatják a fejhallgatót, vagy különböző nyelven igénybe vehetnek egy önálló idegenvezetést, hogy mélyebb bepillantást nyerhessenek az egyenlőség világába.

Kapcsolódó cikkek

• Köszönési formák a világban

• Vámbéry Ármin, a magyar orientalista

• Mit keres a tehén az étteremben?

• Suszter a kaptafánál, turista a látványosságoknál

• Narendra Modi, India miniszterelnöke himalájai jógiként zarándokolt