11 márc

Véleménynyilvánítás szabadsága a mediaimperializmus világában

Az Internetes Szabad Véleménynyilvánítás Nemzetközi Napja március 12-e, melyet az UNESCO is támogat. Május elején pedig világszerte megemlékeznek a Nemzetközi sajtószabadság és a szabad véleménynyilvánítás jogáról. A véleménynyilvánítás szabadsága örök kérdés.

filozófia kultúra társadalom
Meditáció a véleménnyilvánítás szabadságáról az Internetes Szabad Véleménynyilvánítás Nemzetközi Napja alkalmából

A 21. század elejére már kialakult a médiaimperializmus fogalma, mely modern szó ugyan, mégsem új dolgot takar. Csupán a gyarmatosító politika modern megnyilvánulása. Régen is működött, mégpedig ugyanúgy a fejlődés aranypapírjába csomagolva. Mindig időszerű, de napjainkban talán még fontosabb arról beszélni, hogy a fejlődés elsősorban belső ügy. A véleménynyilvánítás szabadsága nemcsak szóban érvényesülhet, hanem tetteinkben is. Vajon a média napi szinten befolyásolja életünket? 

A véleménynyilvánítás szabadságának története


Az alapjogoknak nincs hosszú időkre visszanyúló történelme. A 18. század második felében találkozhatunk először olyan jellegű javaslatokkal Európában és az Egyesült Államokban, amelyek a vélemény-, a sajtó-, a szólás-, és később majd az információszabadságot említik.

filozófia kultúra társadalom


Ezzel szemben a cenzúrának ugyancsak nagy múltja van.
A véleménynyilvánítás szabadságának írásos emlékeit először a virginiai alkotmány alapjogi kódexében találjuk (1776), majd 1791 végén az Egyesült Államok Alkotmánya határozottan kimondja, hogy „nem csorbítja a szólás- vagy sajtószabadságot”.


Európában a francia forradalomkor Mirabeau nyilatkozata mondta ki elsőként a szólás- és sajtószabadságot. „Gondolatainak és véleményének szabad kinyilvánítása az ember egyik legbecsesebb joga. Így tehát minden polgár szabadon nyilatkozhat szóban, írásban, nyomtatásban; de törvényben megállapított minden esetben felelős azért, ha visszaél a szabadsággal.” Az ENSZ is elfogadta azt a törvényt, hogy nézetei miatt senki sem zaklatható, ha tiszteletben tartja mások jogait, és nem sérti meg az állambiztonságot, a közrendet valamint a közerkölcsöt. 

A magyar alkotmány szerinti véleménynyilvánítás szabadsága 


A magyar alkotmány 61. § (1) bekezdése szerint:

„A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra.”

Ide kapcsolódik a lelkiismereti és vallásszabadság is. Véleménynyilvánítás lehet az is, ha valaki nem szól semmit, a hallgatásával jelzi egyetértését vagy elutasítását. Bár már Petőfi és Táncsics a szabad sajtóért küzdött, nem is olyan régen még hazánkban rendszeresen ment könyv a zúzdába.

Antidemokratikus országban a rendszer elleni véleményt megfogalmazó alkotók is odakerülhettek... A véleménynyilvánítás jogának megtagadása finomabb formákat is ölthet. Például a kádári kultúrpolitika több művet is egyszerűen csak indexre tett, a tiltott köteteket feketelistázta, és az OSZK Zárolt Kiadványok Tárában porosodhattak. Az már más kérdés, hogy a rendszerváltás után rögtön központi helyre, a legnépszerűbb kötetek polcára kerültek.

A média manipulációi, a történelem bemutatása a politika változása szerint mindig a tömeget veszik célba, s ugyancsak észnél kell lennie annak, aki nem akar ennek hatása alá kerülni.


Ugyanakkor mindig több kérdést felvet a sajtószabadság joga is. Bár törvényileg tilos a közösség elleni izgatás, és a véleménynyilvánítás szabadsága nem irányulhat semmilyen nemzet, etnikum vagy vallási közösség megsértésére, a gyakorlat mást mutat. Manapság a liberális szellem megengedi, hogy bárki hangot adjon akár ostoba vagy diszkriminatív nézeteinek is, kezdve a vallás elleni felszólalásoktól a blogok sokszor alpári kommentjéig.

 
Média, hatalom


„Három rend van jelen a parlamentben, de ott fönn, a Tudósítók Galériáján foglal helyet a Negyedik Rend, mely mindnyájuknál fontosabb”

– írta a 18. század vége felé Edmund Burke a klérusra, a nemességre és a polgárságra utalva. Az ír filozófus és államférfi már akkor megsejtette, hogy a sajtó a többi hatalmi tényezőnél is fontosabb szerepet játszhat.

filozófia kultúra társadalom


1794. május 28-án ezt mondta:

„Van azonban egy törvény mindenki számára, nevezetesen az, mely minden jogot irányít, a Teremtő törvénye, mely egyben az emberiség, az igazságosság, a méltányosság – a természet és a nemzetek törvénye.”

Jó esetben a sajtó feladata a polgárok hiteles, elfogultságtól mentes, tényszerű tájékoztatása. De a mai pénzügyi és politikai érdekcsoportok akkora befolyással bírnak, hogy a média irányítóivá válhatnak, így pedig roppant egyszerű az embereket befolyásolni. Főleg a gyerekeket. Ők a legkiszolgáltatottabbak. Ez egy fontos téma, ami külön fejtegetést érdemel. Egy médiabirodalomhoz saját tévécsatornák, rádióállomások, könyv- és lapkiadók tartoznak. Vajon milyen információkat fog továbbítani vagy elhallgatni?


Csupán a gyarmatosító politika modern megnyilvánulása, amikor a hatalmi gépezet olyan színben tüntette fel a leigázott népeket, hogy alátámassza a hatalom megszerzésének szükségszerűségét, sőt igazolja saját pozitív szerepét. Ennek érdekében még a gyarmatosított nép kulturális örökségét is felhasználta, mégpedig úgy, hogy az általa tolmácsolt „eredeti” művek azt a szellemiséget tükrözzék, amit propagálni akart. Ezek a fordítások ferdítések lettek, és sok esetben csupán kiragadott részleteket tartalmaztak. A gyarmatosítás nem csak egyik ország a másik ellen játéka, ha a hagyományok, a kulturális örökség háttérbe kerül, vagy egy felhígított, sőt maradinak titulált változata a „trendi”, ráadásul egy uniformizált „kultúra” kerül a helyére, akkor a szellemi gyarmatosítás alanyaivá válhatunk. 

A globalizáció miatt ma a média hatalmas tömegekhez szól, és ha napi szinten ismétli egyforma típusú, egyazon irányba mutató információit, akkor jó eséllyel könyvelheti el a sikert, céljának megfelelően befolyásolhatja a közvéleményt. Dr. Bajomi-Lázár Péter, a Budapesti Gazdasági Egyetem tanára, médiakutató, Média, hatalom című cikkében olvashattuk:

„A Kecskeméti Tanítóképző Főiskola 1995-ben készült, publikálatlan felmérése szerint a felnövő generációk egyes csoportjainak jövőképe az amerikai sorozatok eszményeiből táplálkozik. A 10-14 éves alföldi tanyasi gyerekek például úgy szeretnék látni felnőttkori önmagukat, hogy majd az úszómedencéjük partján a napernyő árnyékában kortyolgatják koktéljukat.”

Már több mint 20 évvel ezelőtt ilyen szomorú tapasztalat birtokában voltunk, s azóta felnőtt egy generáció. Elgondolkodtató…

 
Hol keressük a véleménynyilvánítás szabadságát? 


Manapság azt tapasztalhatjuk, hogy a sajtó, a média még a függetlenség látszatára sem ad, csak azt lehet tudni, hogy jobb vagy baloldali beállítottságú-e. Ki vagyunk szolgáltatva? Egyazon dologról ellentmondó információk sokasága lát napvilágot. Hogyan tájékozódjunk?


Körmendy Zsuzsanna: Mégsem hatalom a média? című cikkében (Magyar Nemzet 2016. 11. 12.) ugyancsak érdekes szempontot fejteget:


„Két roppant fontos rétegre a média nem tud igazán hatni. Az egyik a kevesek: a nagyon felkészült, sokféleképpen és sokfelől tájékozódó, saját fejével gondolkodó értelmiségi elit. A másik csoport: a médiának soha hitelt nem adó sokak. Ők a kevésnél is kevesebbet olvasó, alig tévéző, főleg az agráriumból, és sosem segélyekből élő, elég nagyszámú réteg. Róluk keveset tudnak a szociológusok, viselkedésüket vizsgálják, de nehezen tudják bemérni.”

Összegzés


Nem a szupermodern technika pusztítása a legnagyobb veszély, inkább az, ha a profitszerzés elemésztő mohósága az örök emberi értékek elé kerül. Mi a megoldás?

"Aki a médiát, a képeket irányítja, az a kultúrát irányítja" – vélekedett Allen Ginsberg.

Nagyon fontos dolgot mondott ki: a kultúrát, vagyis csupán egy külső közeget irányít. Ha nem akarjuk, az elménkre nem tud hatást gyakorolni. Ha tudatosak vagyunk arról, kik vagyunk, mi az emberi élet célja, akkor nincs olyan hatalom, ami befolyásolhatna bennünket. Van-e világképünk? Vannak-e olyan eszményeink, melyek teljesen kielégítik az erőszakmentes kommunikáció, a minden élőlény tiszteletén alapuló egymás mellett élés elveit? 

Hálás téma szidni a médiát, bűnbakot látni benne. Az óind filozófia felhívja a figyelmet, hogy soha ne a külső dolgokat kritizáljuk, mert a változás lehetősége bennünk van. Lehet igaz tudást, valódi információt szerezni, tájékozódni, ha valaki akar. Az ember szabadon választhat, nem kell tv-t venni, vagy ki is lehet kapcsolni, nem kell mindent elhinni, csak azért mert a média ezerrel nyomja.

Az internet lehet jó is, meg halálos is, tőlünk függ. A XX. század embere nyerő helyzetben van, ha szólásszabadsága nem csak a beszédére vonatkozik, hanem arra is, hogy milyen információt keres, és hol keresi azt.

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

02 márc

Arany János születésének 200. évfordulóján 

Nem csupán nevében Arany… Európai kultúrájú személyiség, és egyben a magyar nyelv egyik legcsodálatosabb varázslója volt. Melankolikus lélek, mint minden befelé forduló, önmagával is viaskodó ember. Öregkori rezignációja mégsem fáradt beletörődéssé, hanem szelíd bölcsességgé alakult.

hírességek reinkarnáció érdekes kultúra filozófia

Honnan és hová? című verse az élet legfontosabb kérdését teszi fel. Ha megvan a cél, minden más annak alárendeltjévé válik. Vajon ma tisztán látjuk életünk végcélját? Arany e versben nemcsak a materializmus ellen szólal fel csodálatos költői formában, de még a lélekvándorlást is megemlíti. Tisztelegjünk hazánk e nagy fia előtt!

ARANY JÁNOS: Honnan és hová?

   Mily rövid az élet!… 
Mint hullócsillag futása, 
Mely földünk körébe jutva, 
Lángra gyúl, és tűz-barázdát 
Írva elszalad, gyorsabban, 
Mint egyet pillantanál. 
Útja honnan jött? hová visz?… 
Míg sötét volt, s ujra az lesz, 
A világ-ür végtelenjén 
Hol bolyongott? és hová fog?… 
Ki tudná megmondani! 
   Míg tündöklött, addig élt.

   S honnan jössz te, lélek… 
Mely csak e föld gőz-körében 
Vetve lángot, addig fénylel, 
Amig éppen áthaladsz; 
Bölcsőd és sirod homály. 
Akkor lobbanál-e föl csak 
Az állatban, s véle múlsz el?… 
Vagy jövél a végtelenből 
Ismeretlen, hosszu pályán, 
S visszatérsz azon megint?… 
Oh, ha nem volt, és ha nincs 
E parányi csillogáson 
Innen és túl folytatás: 
   Mily rövid az élet! –

   Megfelelsz te, lélek. 
Volt idő, mikor tagadták 
A futamló csillagot: 
Semmi az, csak földi pára, 
Lobban, és fut, és el-ég. 
Most a szellemet tagadják: 
Semmi az, csupán anyag, 
Agyvelő, vér és ideg 
Összhatása, mely azonnal 
Véget ér, ha szétbomol 
Agyvelő, vér és ideg. 
Az anyag a halhatatlan: 
Fűben-fában újra éled, 
Összetársul, meg elszéled 
Mindörökké, szakadatlan; 
Hanem e feltámadást 
A szellem nem éri meg: 
Ez üres hang, nincs sehol, 
Puszta réme ferde agynak, 
Mílyet századok ránk hagynak – 
   S csak zavarja a tudást.
   Oh, ti, akik jobb felemnek 
Már e földön mély sírt ástok: 
Oly bizonyos hát tudástok, 
Hogy helye sincs védelemnek? 
Nem mond ellen az a szellem; 
Mely kutat, hogy támaszt leljen 
Megtagadni önmagát? 
S nem rettegné, ha meglelte 
– Mit tudása így teremte – 
Azt az örök éjszakát?… 
Ah, jobb volna kissé várni, 
Nehogy úgy találjon járni 
Az a híres tudomány, 
Mint ama gyors fénnyel jára, 
Mit csillagnak vélt a golyhó, 
Ő azt mondá: csak gyúlt pára: 
S ím, ma áll, hogy égi bolygó – 
   Mi lehet még ezután?

   Ami annyi szívbe oltva 
Élt világ kezdete olta; 
Mit remélt a hindu, párz; 
Amért lángolt annyi oltár, 
Zengett Szíonon a zsoltár: 
Hogy nem addig tart az élet 
Míg alant a testbe' jársz; 
Hanem egykor újra éled, 
S költözzék bár fűbe, fába 
Vagy keresztül állaton: 
Lesz idő, hogy visszatérhet 
Régi nemes alakjába, 
Megtisztúlva, szabadon; 
Vagy a „boldogok szigetjén”, 
Mint hivé a boldog hellén, 
Vagy az üdvezűltek helyén, 
Mint reméli keresztyény, 
Lesz dicsőbb folytatása: 
Én ezt meg nem tagadom. –

   Mit hisz a tudós? ő lássa, 
Földi pályám' ami nézi: 
Annak immár vége lesz, 
Vissza senki nem idézi; – 
   S rövid foglalatja ez:

Mély homályban, éjfél tájban, 
Kis fény is ha nagynak tetszik, 
Hogy a föld körén bolyongtam: 
Egy barázdát én is vontam. 
Az emberek ráveték 
Pillantásukat egy percig, – 
S egy tudós tán megfigyelt 
És lapjára, sok száz jelhez 
– Ahogy csillagfutást felvesz – 
Könnyed, vékony karcolással 
Rólam is tőn némi jelt, 
Mire reggel ő sem ismer; 
S összevéti annyi mással 
A jövendő nemzedék, 
Mely se kérdi tán, se tudja, 
Nem is igen lesz rá gondja: 
Hogy itt éltem, s a tömegben 
   Én is lantot pengeték.

1877. júl. 14.

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

07 feb

Erőszakos véleménynyilvánítás középkori módszerekkel

A történelem többször visszaigazolta, hogy erőszakkal nem terjeszthetjük meggyőződéseinket, legalábbis hosszútávon biztosan nem. Ami igazán értékes szellemi vagy lelki kincs, kizárólag belső felajánlás, belső alkotás eredménye. Savonarola az akkori egyház szörnyű életmódja, s a hívek túlzottan világias élete ellen lépett fel. 

Belső megújulást hirdetett, majd követelt. Ezzel iskolapéldáját adta annak, hogy erőszakkal senkit sem lehet jobbá tenni. Savonarola elhitette a firenzeiekkel: ha a hiúságok máglyája elégeti kedvenc tárgyaikat, azzal életük jobb irányba fordul. Egy évre rá kivégezték, majd máglyán elégették.

ahimsza kutatás terror történelem filozófia

150 évvel később Cromwell megismételte a rossz példát, az angol népet akarta jó útra téríteni. Ő már nemcsak tárgyakat égetett, csapatával halomszámra ölette az embereket is, hogy saját elveit rájuk kényszerítse. Mindkét híresség meg volt győződve arról, hogy a népet szolgálja.

A reneszánsz árnyéka


520 éve, 1497. február 7-én Savonarola prédikációi nyomán lobbant fel a nagy firenzei máglya, ahol elégették a hivalkodónak számító dolgokat, de több értékes műremeket is. Mi előzte meg?


Firenzében Lorenzo de Medici a reneszánsz bűvöletében élt. Virágzó államában több jómódú ember volt, mint szegény, folyamatosan karneválok, zajos utcabálok, mulatságok szórakoztatták a népet. A kor legismertebb művészei Michelangelo, Leonardo da Vinci és Botticelli. Rómában a képzőművészet és az építészet csodálatos alkotásai születtek meg, a pápák voltak a legnagyobb mecénások. Ilyen volt még a hírhedt Rodrigo Borgia, VI. Sándor is, akit buja, korrupt életmódja miatt Savonarola joggal támadott.

A véres kezű pápának számos szeretője és törvénytelen gyermeke volt, jellemének alapvonása a kielégíthetetlen kapzsiság. 1475-ben az ifjú Girolamo Savonarola belépett a dominikánus rendbe, búcsúlevelében ezt írta atyjának: „A kor odáig jutott, hogy már nem találni helyesen cselekvő embert… Nem tudom tovább kibírni Itália elvakult népeinek nagy romlottságát, annál kevésbé, mert láttam, hogy alapjában megrendült az erkölcs, és a bűn lett úrrá.” Így kezdődött reformokra törekvő életútja.

 Hiúságok máglyája – a tűz csak a mulandót égeti


Savonarola Firenzében vissza akarta állítani a köztársaságot, és prédikációiban nemcsak a zsarnokság, hanem a nép bűnös életmódja ellen is harsányan kikelt. Apokaliptikus katasztrófát jövendölt, mindezt oly szuggesztív módon, hogy rövid időre maga mellé állította a tömeget. Prédikációi hatásosak voltak, érzelmileg úgy tudta manipulálni az embereket, hogy hamarosan már nagy közönség hallgatta.

ahimsza kutatás terror történelem filozófia

Az erkölcsi fertő ellen beszélt, lenyűgözte a kicsapongásba belefáradt és a jövőtől rettegő hallgatóságát. Követői között nemcsak a szegényebbek, hanem nemesi családok tagjai, kiváló művészek is megjelentek. Sandro Botticelli is lelkes híve lett, s egyesek szerint a nagy firenzei több festményét elégette a máglyán. 

A fráter nemcsak a kicsapongást és a fényűző lakomákat szüntette meg, hanem szélsőségesen vallásos életet kényszerített a népre. A tobzódást törvényszerűen felváltotta az egyszerű életre való igény, így sokan rövid ideig átvették fanatizmusát, de a többség egyszerűen félelemből követte. Égett a hiúságok máglyája.

Bandái, fundamentalista fiúk és fiatal férfiak – jámbor gengszterekként – járőröztek az utcákon, ezek a kóbor bandák gyakran erőszakkal „segítették” a polgárokat, hogy megtaláljanak minden hívságos tárgyat, és azt a tűzbe dobják. A fanatikus fiatalok erőszakosan behatoltak a házakba, átkutatták a szekrényeket, elkobozták, amit hívságosnak ítéltek, a gyerekektől még a játékokat is elvették. A nagy máglya a főtéren több ezer kozmetikumot, hangszereket, ruhákat és tükröket nyelt el, de felbecsülhetetlen művészi könyveket, szobrokat, festményeket és bútorokat is. 

A fanatizmus nem hoz megoldást


Úgy tűnt, mindenki a bűnbánat tavában fürdik, az utcán és a piactereken nem lehetett hallani káromkodást, inkább egyházi himnuszokat énekeltek, segítették a náluknál szegényebbeket, és el nem mulasztották volna a fráter beszédeit. De erőszakkal kényszerítette hallgatóira mindezt, és fanatikus karizmájával el is érte, hogy a pillanat hevében hallgassanak rá.

Mihelyt elmúlt ez a lázas állapot, az emberek körülnéztek, és becsapva érezték magukat. Nem kaptak, mert anyagi tettek révén nem kaphattak belső megnyugvást. Anyagi szépségektől megfosztották magukat, de lelki szépségre így nem tehettek szert, ott maradt az üresség, és a maró hiány a korábban dicsőített fráter ellen fordította őket. Valakit hibáztatni kellett a lelki ürességért, amiért kizárólag saját maguk voltak a felelősek. 

Machiavelli személyesen nem találkozott Savonarolával, mégis ravasz politikusként sokat tanult a domonkosrendi barát példájából. Többek között azt, hogy nem lehet nyíltan megkövetelni semmit, mert pont az ellenkezőjét éri el vele, aki ezt teszi. Amit az utókor láthatott, az is hasonló: a tekintélyelvű kormányok, a tekintélyelvű tanítók eleve kudarcra vannak ítélve.

A történelemben több példát is látunk arra, hogy sem az erőszak, sem külső nyomás soha senkit nem fog belső változásra késztetni. Savonarola ugyanakkor a társadalmi igazságosság és a reform egy korai modellje is. Tizenkilenc évvel Luther Márton fellépése előtt halt meg, de a pápai visszaéléseket támadó munkája is hozzájárult ahhoz, hogy Luther a wittenbergi vártemplom ajtajára tűzte 95 pontját.

Cromwell etikai meggyőződése 


150 évvel a hiúságok máglyája után, sorsfordító események zajlottak Angliában is. A polgárháború közeledett a királygyilkosság felé. Míg Savonarola fanatikus követői csak megbotozták azokat, akik esetleg ellenszegültek a puritán életre való felszólításnak, Cromwell serege „fegyveres egyház” is volt. A katonák magukat kiválasztottaknak tartották, és ezt tüzelte bennük vezérük is. Azt hitték, hogy Isten aktívan irányítja őt és seregét. Oliver Cromwell azonban nem Isten szeretetének eszköze akart lenni, hanem abban a meggyőződésben élt, hogy majd ő tesz rendet Isten helyett.

A puritánok az anglikán egyház reformációjában odáig mentek, hogy eltörölték a karácsonyt, mint katolikus ünnepet. Ez közfelháborodást váltott ki. 1647-ben Canterburyben a tüntetők összetörték az árut azokban a boltokban, amelyek kinyitottak karácsony napján, majd megszállták és uralmuk alá vették az egész várost.

A puritánok az anglikán egyházat akarták megtisztítani a pápaság minden korábbi vonásától. Hitbuzgó, sokszor fanatikus emberek álltak közéjük, akik egy része kivándorolt Amerikába. Leszármazottaikból lettek a telepesek – természetesen más országok bevándorlóival egyetemben. Jusson eszünkbe: az indián áldozatok emlékére minden évben Nemzeti Gyásznapot tartanak az óceán partján Plymouth Rocknál, ahová az angol Mayflower megérkezett… Bővebben: Hálaadás napja – egyiknek ünnep, másiknak halál

Oliver Cromwellről a történettudósok megállapították, hogy nem lehetett mentálisan teljesen ép, többször volt idegösszeomlása, és depressziótól szenvedett. A parlamentért küzdött, majd a köztársaságért, a királygyilkosság szorgalmazója lett, aztán bevezette katonai diktatúráját, sőt a királyi palotába költözve felségnek szólíttatta magát. Firenze városállamához hasonlóan Anglia is köztársaság lett, de csak rövid időre: az egyik diktátort felváltotta a másik.

ahimsza kutatás terror történelem filozófia


 
1660-ban a hatalom újra a királypártiak kezébe került. Amikor a kivégzett király fia, II. Károly visszatért, a már halott Cromwellt árulónak minősítette. Jellemző, mennyire gyűlölték, mert még a tetemét is kiásták, összeabroncsozták, lefejezték úgy akasztották fel. Fejét mumifikálva a westminsteri apátság előtti póznára tűzték, ott lógott 20 évig…

A történelemtudomány számon tartja: Cromwell uralma idején több mint 300 ezer ember halt meg. A katolikus Írországban brutális vérengzést hajtott végre, ott még ma is gyűlölt alak, nem felejtik el a 220 ezer ír halottat. A vallási radikalizmusnak semmi köze az Isten-tudatos élethez. Semmilyen szélsőséges csoport nem hivatkozhat arra, hogy Isten útját járja. Cromwell is Isten kiválasztottjának tartotta magát, de ma népirtással vádolhatnánk. Az angol parlament épülete előtt álló szobra felállítása óta megosztja az embereket.

Összegzés: A tudás megőrzése erőszakmentes továbbörökítés 


Savonarola nyíltan beszélt a pápa erkölcstelen életmódjáról, és követelte a megújulást, erre VI. Sándor eretneknek bélyegezte, majd kitagadta és kivégeztette. Jóval később Savonarola egyik műve a jezsuita rend tankönyve lett, és az Egyház majdnem szentté avatta. Savonarola élete nagyon jól példázza, hogy még az egyén számára hasznos dolgokat sem lehet erőszakkal megértetni másokkal, akarata ellenére senkit nem lehet üdvözíteni. Senkire sem lehet belső megújulást kényszeríteni, mint azt a szó is jelöli, annak belülről kell fakadnia. 

Cromwell úgy gondolta egy diktátort dönt le a trónról, és szintén az erkölcsi megújulás nevében lépett fel, aztán maga is diktátorrá vált. Mindkettő puritán, erkölcsös életre buzdított, de erőszakkal akarta elérni, így természetes, hogy velük együtt eszméiknek is bukniuk kellett. Erőszakkal, az intolerancia eszközével nem lehet jobbá tenni sem az egyént, sem a világot. A történelemnek ez a két fejezete is fényesen igazolja Gandhi erőszakmentes politikáját, aki úgy ért el tartós eredményt, hogy nemhogy vér nem tapadt a kezéhez, de valóban az egyszerű élet példaképévé válhatott.

Erőszakkal lehetetlen a tudás megőrzése és továbbadása is. Az életmód pozitív változtatását sem lehet előírni, fanatikusan megparancsolni. Shakespeare azt kérdezi:

„Kivont szablyával békét prédikálsz?”

De feltehette volna a kérdést így is: Erőszakkal akarsz jobbá tenni? Sem az egyénnek, sem a társadalomnak nem fog sikerülni ily módon. A történelem bebizonyította, hogy minden háború, kizsákmányolás alapja az, ha valaki vagy valakik úgy érzik, ők az igazság birtokosai, és ez feljogosítja őket mások leigázására. De a történelem számtalanszor bebizonyította azt is, hogy belső változás igénye nélkül nem lehet embereket vagy népeket megváltoztatni. Ideig-óráig talán sikerülhet, de tartósan pozitív változás csakis akkor lehetséges, akár az egyéni, akár a társadalmi életben, ha azt az ember maga akarja, s ha képes azért komoly áldozatot is hozni. 

Kapcsolódó cikkek


 
 

Tovább olvasom

23 jan

Meghalt a vallás rockszárja, egy igaz humanista

Az évfordulók arra valók, hogy megemlékezzünk azokról, akik hozzátettek valamit az emberiség fejlődéséhez. Ilyen értelemben még a nekrológ is örömteli olvasmány lehet, a köszönet és a hála sorai.

halál hírességek tudomány filozófia

Ezért nevezték a vallás rocksztárjának

Néhány hete, 97 éves korában eltávozott dr. Huston Smith, akit a „világ vallásainak nagykövete”-ként emlegettek. Egy keresztény magazin pedig a vallás rocksztárjának nevezte, mivel szakterületén belül oly nagy népszerűségre tett szert. Megismerkedett a hindu védánta filozófiával, Japánban zen meditációval foglalkozott, az amerikai indiánok között részt vett az izzasztókunyhó rituálékban. A vallások tanulmányozásának vitathatatlanul ő volt a legfontosabb alakja az elmúlt öt évtizedben. 

Keleti utazások

Huston Smith 1919-ben, Kínában misszionárius szülők gyermekeként született, és életét tekintve ő is egyfajta misszionáriusként élt. A keresztény alapok nem akadályozták meg más vallások megismerésében. A védánta filozófiát több mint 10 éven át tanulmányozta a St. Louis-i védánta központ vezetőjének tanítványaként, majd Japánban a zen buddhizmus, később a szúfi és más vallások megismerése következett. Utazásai során meglátogatott ásramokat, templomokat, kolostorokat, mecseteket és zsinagógákat, tanult szvámiktól és guruktól, lámáktól és szerzetesektől, mollahoktól és fakíroktól, papoktól és főpapoktól. Ahogy egy riportban elmesélte, olvasta Pál apostolt, aztán egy idézetet a Bhagavad-gítából. Többször járt Indiában, s lenyűgözte az ország szellemi gazdagsága.

Nemcsak tanulmányozta a vallásokat, hanem gyakorolta is

  
Bill Moyers, aki egy ötrészes tv sorozatot készített vele, azt mondta róla, hogy ő nem csupán tanulmányozta a világ vallásait, hanem gyakorolta is, amit megtanult.

halál hírességek tudomány filozófia

Az egész világon előadásokat tartott, és több tucat könyvet írt, melyek több millió példányban keltek el. Legismertebb könyve A világ vallásai, mely már eddig is több mint 60 utánnyomást ért meg. Ez a legolvasottabb és leggyakrabban idézett szöveg, amit valaha a vallásról írtak – bestseller könyv ezen a területen. 

Smith megváltoztatta a modern elme azon nézetét, miszerint a vallás időpocsékolás. A hinduizmust, tibeti buddhizmust és a szúfizmust bemutató filmjei díjat nyertek a nemzetközi filmfesztiválokon. Egész életét a szolgálatnak szentelte, 3 egyetemen tanított, síkra szállt a tibeti szabadságért, az indiánok jogaiért vagy ifjabb Martin Luther Kinggel a polgári jogokért.

Boldog házasságban élt, felesége intellektuális segítséget jelentett szerteágazó levelezésében és minden fontos könyv elkészítésében. Három lányuk volt. Amíg betegsége megengedte, 50 éven keresztül minden nap jógázott. Érdemes a számtalan vele készült riportból vagy az esszéiből néhány gondolatot jobban megismerni.

A demokratikus nyugat gyakran kényelmetlennek érzi a gurut, mert független akar maradni. Mit gondol, a guru hagyományról? – kérdezték tőle.

"Nagyon fontos. A gyermekek sem nőhetnek fel, ha nincsenek körülöttük olyanok, akik már elsajátították az élet alapjait, és megmutatják nekik az utat, a beszédtanulás a legjobb példa erre. Vannak tanítók, akik úgy gondolják, hogy az erkölcsi törvények felett állnak, de ezek a visszaélések ne semmisítsék meg azt az elvet, amely érvényes marad."

Ami a törzsi vallásokat illeti, írás helyett a beszédre hagyatkoznak. Lehet, hogy az írástudatlan népek sok mindent nem ismernek, de ez nem azt jelenti, hogy buták. Csak az emlékeikre támaszkodnak, vagyis arra emlékeznek, ami igazán fontos.

Ezzel szemben az írástudó népek hajlamosak elveszni a hatalmas könyvtárak rögzített információi között. T. S. Eliot pontosan megfogalmazta ezt híres versében: „Hol a bölcsesség, mely tudásunkban elveszett? Hol a tudás, mely ismeretünkben elveszett?” Az őslakos népeknek nincsenek ilyen problémáik.

Lassan a testtel!

Nagy tévedés, ha bárki azt hiszi, hogy a pszichedelikumok, a vallási víziókat keltő tudatmódosító szerek majd elvégzik helyettünk a lelki munkát. A vallásos élet lényege soha nem módosul, nem azt tapasztaljuk, hogy a vegyszerek fogyasztásával növekedne az együttérzés. A szex is lehet egyfajta tudatmódosítás. Mi ebben az országban annyira a szex megszállottjai vagyunk, tele zavaros elképzelésekkel, hogy én nagy fenntartásokkal nézem, hogy sokan miként sajátítják és használják ki a hindu és buddhista tantrikus irányzatokat. Nem kétlem, hogy a szexuális vágyat fel lehet használni a lelkiségben, de ez egy bizonytalan út, ráadásul csak gondos és hiteles felügyelet mellett lehet gyakorolni, manapság pedig orgiákra használják.

Valláskutatás az íróasztalon túl

A vallás igazságait nem lehet laboratóriumban tesztelni. A kísérletekben az első dolog a lényeges elemek meghatározása. De a vallás esetében egy nagyobb intelligenciáról beszélünk, sokkal nagyobbról, miként a mi intelligenciánk is sokkal nagyobb egy kutyáénál. Miként egy kutya sem tudja, hogy mi lenne a megfelelő elem, számunkra sincs mentális keret egy egész világot átható magasrendű intelligencia vizsgálatára, így tudományos módszerrel lehetetlen bizonyítani vagy cáfolni Isten létét. Természetesen az, hogy nem tudjuk bizonyítani vagy cáfolni sem, nem bizonyítja Isten létét, de az biztos, hogy lehetetlen Istent egy laboratóriumi kísérletbe illeszteni. Olyan lenne, mintha a kutyák összejönnének, s így tanácskoznának: „Hallottunk a matematikáról, nézzük meg, létezik-e. Majd benyújtunk egy szaglási tesztet.”

  

halál hírességek tudomány filozófia
Találkozott a Dalai Láma őszentségével, aki azt mondta róla, Smith ismeri a vallás „valódi ízét".


 

Arany középút: sem kirekesztés, sem ultraliberális


Huston Smith szerint a vallási vitákban ma is hajlamosak két jelentős csoportra oszlani a hívők. A kizárók azt állítják, hogy az ő vallásuk a legjobb, és az összes többi vallás hamis. A másik felfogás szerint azt hiszik, hogy minden vallás valóban ugyanazt mondja. Smith egy harmadik lehetőséget említ meg: a vallások egészen más szinten adnak tanítást, értékeket és rituálékat, és ezeket a különbségeket tiszteletben kell tartani. A vallások belső, misztikus megvalósításai viszont meglepő mértékben átfedik egymást. 

Összefoglalás

Míg a modernisták és egzisztencialisták azt mondták nekünk, hogy a végső igazság az, hogy nincs végső igazság, Smith arra ösztönzött minket, hogy nyitott elmével vizsgálódjunk, mert az élet több mint egy sor darwini esemény. Anélkül, hogy leegyszerűsítette volna a magasztos témát, vagy lekezelően beszélt volna, Smith arra tanította az embereket, hogy a világban mindenféle hívő megtalálható, és egy vallásos személy is tanulhat egy-két dolgot a másik hitéből. Megmutatta nekünk, hogy minden vallás tartalmaz egy üzenetet:

„Az igazság olyan csodálatos, nem korlátozódhat bizonyos személyekre vagy etnikai csoportokra.”

– ez az egyik legfontosabb mondata, amit örökül hagyott ránk. 

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

30 dec

Fibonacci sorozat, a számtani sorozatok királya

A Fibonacci sorozat története nem a XII. és XIII. század fordulóján élt itáliai matematikussal kezdődött, hiszen sokkal korábban megtalálható az óind matematikában. Pontos írásos feljegyzése is Fibonacci felfedezése előtt 50 évvel korábban történt Indiában.

filozófia hírességek kutatás misztika számmisztika tudomány ókori India

Ez a számsor kapcsolódik az emberi és isteni képzőművészethez is. Ismert neve: aranymetszés, az isteni arány. Aranymetszés, mint matematikai sorozat, mint Fibonacci számok? Érdemes körüljárni, már csak azért is, mert a számtani sorozatok misztikája már ősidőktől fogva rabul ejtette az embert. Az aranymetszés aránya, és a Fibonacci sorozat számtalan helyen fellelhető a természetben, talán ezért is varázsol el bennünket a matematikai érdekességek teremtő ereje.

Matematikai érdekességek: számtani sorozatok 


Számtani sorozatról akkor beszélünk, ha egy legalább három számból álló sorozatban a második elemtől kezdve bármelyik tag és az azt megelőző tag különbsége állandó. A legegyszerűbb példa a természetes számok sorrendje, ahol mindig 1-et kapunk, ha kivonjuk a megelőző számot. (0,1,2,3,4,5…) 
Felfedezőjéről szokták elnevezni, de ez sajnos nem minden esetben korrekt.

Mint látni fogjuk, a Fibonacci sorozatnál sem érvényes. Bár az itáliai matematikus nevéhez kapcsolódik, nem ő az első, aki használta ezeket a számokat. Ha egymástól függetlenül fedezték volna fel többen, még akkor is az az általános szabály, hogy annak a személynek a neve jelzi, aki az első volt. Miért fontos ez? Az indiai származású professzor, Manjul Bhargava a matematikai Nobel-díjnak megfelelő Fiedels érem kitüntetettje. Ő adta meg a választ, amikor kissé szomorkásan megjegyezte:

Bár a világon minden komoly szakember tudja, hogy ezt a sorozatot Indiában találták meg, ezt a büszkeséget elvették az indiaiaktól.


Szerencsére van jó példa is. A Mádhava-Gregory-sor is egy matematikai sorozat, melyet a 14. században fedezett fel egy szintén indiai tudós. Szangamagrámi Mádhava a Kerala iskola alapítója, csillagász és matematikus volt. Amire ő rájött, 1668-ban újra felfedezte James Gregory, skót matematikus, és tőle függetlenül Leibniz. S bár Mádhava két évszázaddal korábban már ismerte, mégis sok évnek kellett eltelnie, hogy az ő neve kerüljön a matematikai fogalom elé. Ma már elismeri a Nemzetközi Matematika Tanács, de ha megnézzük a mai szócikkeket, még mindig sok helyen hiányzik a neve, csak Gregory-sorként olvasható vagy mindkét néven, pedig valójában a 200 év jogosulttá tenné, hogy Mádhava-sorként szerepeljen…


A sorozat érdekessége, hogy a pí értékének meghatározására alkalmas, amit szintén India adott át az ókorban, s görög közvetítéssel került tovább.
Ha már Keralában járunk, még egy matematikai érdekességet érdemes megemlíteni: A Mádhava-Newton-sor a szinusz és koszinusz értékek közelítésére vonatkozik. Mádhava fedezte fel 300 évvel Newton előtt! Mégsem csak az ő neve szerepel…

A Fibonacci sorozat 


A Fibonacci sorozat első két alkotórésze a 0 és az 1, a harmadik elemtől kezdve minden szám az előző kettő összege: 0, 1 – 1, 2, 3, 5, 8, 13 és így tovább. Fibonacci számok végtelen, növekvő sorozatot alkotnak. Nem véletlenül ez az egyik legismertebb számsor, hiszen a Fibonacci számok különlegessége több területet is összekapcsol. Mint ahogy látni fogjuk, ez az arány megtalálhatóak a növény- és állatvilágban, illetve az emberi testben is. 


A Fibonacci sorozat egyre nagyobb sorszámú elemeinek hányadosa egy állandó számhoz, az aranymetszéshez tart. Már az ókori görögök is ismertek, és aranymetszésnek, „isteni aránynak” hívták. Egyensúlyt alkot a szimmetria és asszimmetria között. Az aranymetszés egy szakaszt úgy bont két részre, hogy a kisebbik rész úgy aránylik a nagyobbhoz, mint a nagy az egészhez. Ezt a bűvös arányt pedig a természetben és az emberi alkotásokban, az építészetben, a képzőművészetben és a zenében egyaránt megtaláljuk. Ma Fibonacci számok jelennek meg számítógépes algoritmusokban, a nyomdászatban és a tőzsdei és gazdasági stratégiák is élnek vele.

 
A Fibonacci sorozat története 


A Fibonacci sorozat az indiai matematikában a szanszkrit prozódia kapcsán jelenik meg.

Az úgynevezett Fibonacci számok először „matrameru” (a ritmus hegye) néven szerepelnek a szanszkrit nyelvész és matematikus, Pingala Chandah-sásztra (A prozódia művészete) című munkájában.

A prozódia rendkívül fontos volt az ókori indiai rituálékban, mert a hangsúly őrizte a kimondott mantra tisztaságát.

Pingala i.e. 500 körül élt, említett műve egyben a bináris számrendszer első ismert leírása is. Halayudha írt egy kommentárt ehhez, melyben szerepel a később Pascal-háromszögként elnevezett formula, holott ő már évszázadokkal Pascal előtt tanulmányozta azt. Jelezte, hogy a „ferde” átlók tagjainak összege a Fibonacci-számokat adja. A következő nyom a 6. századi matematikus, Virahanka munkája, aki a hosszú és rövid szótagokat elemezte, itt is szerepel ez a számsor. Ezt követi Gopala és Hemachandra, akik kifejezetten megemlítik a számokat.


Hemachandra (1089-1172) dzsain tudós, költő és polihisztor volt, akit a kortársai csodagyerekként tiszteltek, és a kalikála-sarvajna, „mindentudó a Kali-júgában” címet adományozták neki, vagyis korának legbölcsebb személyiségének tartották. Nem csak csodálatos író és költő volt, aki több ezer verset komponált, egyben a logika tudományának embereként is tisztelték, aki a szerteágazó indiai filozófiai iskolák mindegyikét ismerte. Hatására Gujaratban a dzsainizmust hivatalos vallássá vált, és az állam területén betiltották az állatok levágását. Élete alkonyán hat hónappal előre bejelentette a halálát, és böjttel készült fel rá az utolsó napokban.


Hemachandra és mestere, Gopala azt is vizsgálta, hogy a rövid és hosszú szótagok miként töltenek ki egy adott időtartamot a szanszkrit költészetben. Így fedezték fel a matematikai sorozatot, melynek első pontos említése 1150-ből való. 

filozófia hírességek kutatás misztika számmisztika tudomány ókori India
Hemachandra és Fibonacci


1202-ben tőlük függetlenül találta meg Leonardo Pisano, ismertebb nevén Fibonacci, a középkor legtehetségesebb nyugati matematikusa. Akkoriban még a római számokat használták, amely igencsak megnehezítette a számolást. A fiatal Fibonacci apjával beutazta egész Észak-Afrikát. Algériában találkozott a hindu-arab számírással, és az arabok által használt tízes számrendszerrel, mellyel sokkal egyszerűbben végezhető minden számtani művelet.

Megtanulta a hindu/arab számrendszert, s számos vezető arab matematikustól tanult. Nagyrészt neki köszönhetjük, hogy az arab közvetítéssel elterjedő tízes számrendszert és az „arab”, helyesen hindu számokat Európában meghonosította. Ismereteit Liber Abaci, Könyv a számtanról című munkájában foglalta össze. Bemutatta az úgynevezett „modus Indorum”-ot (az indiaiak módszerét), amit ma hindu-arab számrendszernek nevezünk, a számjegyeket 0-9-ig, valamint a helyiérték fogalmát:

„Van tíz hindu jel: 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1, 0. Ezen jelek segítségével bármilyen számot fel lehet írni, amit csak akarunk”

– írta könyvében.


Itt található az a bizonyos, azóta szinte misztikussá váló számsor, amit róla neveztek el. 

 
A Fibonacci sorozat a természetben 


Kepler a The Six-Cornered Snowflake c. könyvében (1611) a Fibonacci számokkal kapcsolatban különféle természeti jelenségeket említ. A tudósok évszázadok óta elgondolkoztak azon, miért olyan sok természetes mintában tükröződik a Fibonacci-sorozat vagy a kezdő képen is látható Fibonacci-számok alkotta spirál. 

filozófia hírességek kutatás misztika számmisztika tudomány ókori India


2 kezünk van, amelyek mindegyikén 5 ujj, valamennyi 3 részből áll. Az ujjak, valamint a kéz, az alkar és a kar aránya szintén erre utal. Nagyon ritka és speciális virág az, amelyiknél a szirmok száma nem egy Fibonacci-szám. A fej-tor-potroh aránya, a delfinek testfelépítése stb. Lehetetlen mindet felsorolni. Mi a helyzet az almával, a virágjának szirmával, vagy ha nem függőlegesen vágjuk ketté? Meglepetés! 5 – Fibonacci szám.


Még a mikroszkopikus birodalom sem immunis a Fibonacci-számtól: a DNS-molekula 34 angström hosszú és 21 angström széles. Ezek a Fibonacci-sorozat számai, és arányuk (1,619 ) szinte teljesen megegyezik az aranymetszés arányszámával (1,618). 


Fibonacci-spirál szerint rendeződnek a fenyőtoboz vagy az ananász pikkelyei, de a napraforgó tányérja is nagyszerű példa.

Számtani sorozatok misztikája

 
Úgy tűnik, a Fibonacci számok alátámasztják Galilelo Galileo híres kijelentését:

„A természet nagy könyve a matematika nyelvén íródott”.

Bár az is igaz, olyan példákat is felhozhatunk, ahol nem találjuk meg ezt a sotozatot. Vannak más, szintén igen gyakori matematikai struktúrák is az élő és az élettelen természetben, ezek egyike a Voronoj-féle cellaszerkezet. A szitakötő szárnyának mintázata ez alapján épül fel.


A számok és a természet összefüggései nemcsak a matematika iránt érdeklődőknek lehet izgalmas. Ha nyitott szemmel járunk a világban, akkor a tények mögött mindig felfedezhetünk más, fontos információt is. Ez igaz a Fibonacci sorozattal kapcsolatban is. 


A természet tökéletességének meglátása és az ember vágya a tökéletes kompozíció megalkotására mindig is az isteni harmónia felé terelte, vonzotta az egyént. Így az „isteni arány” varázsa nem korlátozódik a matematikára. Biológusok, képzőművészek, zenészek, történészek, építészek, pszichológusok egyaránt kutatták titkát. A matematika történetében nincs még egy ilyen fogalom, mely ennyi gondolkodót inspirált volna. 

 
A matematikai érdekességek teremtő ereje

filozófia hírességek kutatás misztika számmisztika tudomány ókori India


Marcus Du Sautoy, az Oxfordi Egyetem matematika professzora néhány éve Indiában forgatott dokumentumfilmet (ez a youtube-on is látható). Munkájával kapcsolatban kijelentette:

„Sok ember úgy gondolja, hogy a matematika nyugati találmány volt. Ez a program arról szól, hogy egy csomó dolgot már megalkottak Indiában, mielőtt felfedezték volna a nyugati világban. Ez a munkám tehát valójában politikai is, mert azt mutatja, hogy mennyire figyelmen kívül hagyjuk Kelet felfedezéseit.”


Elmulasztunk megemlíteni mást is. A Fibonacci sorozat vagy a vele kapcsolatos aranymetszés a természetben csak véletlen egybeesés lenne? Örömmel fedezzük fel az aranymetszés, az arany arány szépségét Leonardo da Vinci műveiben vagy Le Corbusie épületeiben stb. Megnevezzük a festőket, építészeket, a műremekek alkotóit, mérnökeit.

A matematikai érdekességek teremtő ereje jól nyomon követhető Cristóbal Vila kisfilmjében is, aki remek példákat hoz a természetben előforduló, matematikailag leírható mintázatokra. Ugyanakkor hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról a mérnökről, aki mind a mai napig sokkal tökéletesebb és változatosabb formákban mutatja meg az arany arányt. 

Kapcsolódó írások

Tovább olvasom


India Hangja

blogavatar

India elgondolkodtat. Valami, misztikum hatja át évezredek óta, amitől a legnagyobb káosz is harmóniává lesz. Ezt a békét kutatja az India Hangja csapata. Olykor indiai vagy éppen nyugati napi aktualitásokra reagálunk, máskor pedig az ősi bölcsek szavait vesszük elő. Jó olvasást és jó utazást kívánunk India szellemi tárházában! Adó 1% India Klub Alapítvány – Adószám: 19561383-2-43

Bharata a Facebookon