08 okt

Másság és tolerancia Indiából nézve

A kultúrák közötti különbözőségek komoly megpróbáltatást jelentenek. Hányszor kerülünk olyan helyzetbe, hogy azt mondják nekünk külföldön, hogy ennyi meg annyi hüvelyk vagy pint, és nekünk fogalmunk sincs, hogy mennyi az annyi. Hát még ha az indiaiak lakh és crore pénzösszegekkel támadnak le bennünket. Egyszerűen nem tudunk mit kezdeni a sajátunktól eltérő megfogalmazásoktól. Tegyük hozzá: a miénktől eltérő kulturális szokások legalább annyira idegenül hatnak, mint az inch vagy a lakh. Gondolkodjunk egy kicsit el a kérdésen India bölcsességének segítségével.

filozófia kultúra tradíció
Gandhi saját hazája függetlenségét többek között az idegen államrendszer teljes bojkottjával vívta ki. Semmiylen külföldi terméket sem használt, ezért saját készítésű Khadi szőttes ruhát viselt. Vajon ma ezt a hozzáállást hogyan reagálnánk le? Képes volna-e bárki is követni őt?


Ha az indiai toleranciáról beszélünk, akkor minden bizonnyal Gandhi neve elsőként merül fel. Gandhi valóban kiemelkedő, mondhatnánk szélsőséges példája az elfogadásnak, a gyengébb védelmezésének. Mielőtt azonban belevágnánk a közepébe, járjuk még egy picit körbe a témát, tartsunk egy kis önvizsgálatot.


A miénktől eltérő kultúrával és szokásokkal szembeni, szinte első emberi reakció az idegenkedés. Miért kellene nekünk ilyen vagy olyan kultúra értékeivel foglalkoznunk, amikor a sajátunk is felbecsülhetetlen érték? Miért kell más mértékegységet használni, miért kell másként viselkedni, miért kell másként gondolkodni? 

filozófia kultúra tradíció
Ebben a házasságközvetítő rovatban valószínűleg nem az botránkoztatna meg legjobban bennünket, hogy a menyasszonyjelölt számunkra beazonosíthatatlanul például 5'3" magasságú, hanem az, hogy a hirdezést a szülők adják fel. Pedig indiában legtöbb esetben a szülők házasítják ki gyermekeiket.  Lehet, hogy másként házasodnak, de működik.

Az elfogadással kapcsolatban két alapvető hibát követhetünk el. Egyik, ha túl elfogadók, a másik, ha túl beszűkültek vagyunk. Idáig világos. De vajon hol a határ? Mondhatjuk, hogy az elfogadásban vagy éppen a visszautasításban addig mehetünk el, ameddig nem okozunk vele kárt embertársainkban. No de ebben a kár nem okozásban hol a határ? Mi alapján tudhatom, hogy valaminek az elfogadása vagy visszautasítása kárt okoz-e emberekben vagy sem? 


Manapság a másság kérdésével kapcsolatban szinte azonnal az azonos neműekhez vonzódókra gondolunk. Vegyük az ő példájukat. Nem kérdés, hogy joguk van-e a szeretet megélésére. Nem kérdés, hogy joguk van a szeretet párkapcsolatban való megélésére. Ha azonban az örökbefogadási jogukról beszélünk, akkor már sokkal bonyolultabb kérdések merülnek fel. Az örökbefogadási jog kiterjesztésével a meleg párok által örökbefogadott gyermekeknek kárt okozunk-e vagy sem? Kinek a jogait védjük, az örökbefogadóét vagy a gyermekét? Hiszen a gyermeknek is alapvető joga, hogy biológiailag női anyja és biológiailag férfi apja legyen. És akkor jöhet a következő érv, hogy akkor inkább maradjon az intézetben? És mi lesz a meleg párok gyermekekhez való jogaival? Nyilván rengeteget lehetne érvelgetni pro és kontra. Vajon létezhet-e közös nevező, és ha igen, akkor annak mik a szempontjai? 


Nyugati gondolkodásunkra akaratlanuk is nagy hatással van egyfelől az Ayn Rand féle racionális önérdekérvényesítés és a „valósítsd meg önmagad” jellegzetesen értelmezett filozófiája. A másik oldalon pedig a dogmatikus, eltorzult vallások múltja, netán jelene. Alapvetően mindkét oldal eredendően az ember legnagyobb kincseivel, személyes szabadságával, szerető képességével és produktivitásával foglalkozik. Azonban mindkét oldal eltorzult formája erősen visszaélt és visszaél személyes szabadságunkkal. Magyarul, mindkét oldal lóvá tett már bennünket. Éppen ezért a kételkedés, és éppen ezért helyén való a kételkedés. Sem a vak elfogadás, sem az alapértelmezett visszautasítás nem visz bennünket közelebb a közös nevező megtalálásához.

filozófia kultúra tradíció
Indiában a gépjármű üzemanyagfogyaztását nem 100 km-re, hanem 1 liter üzemanyagra határozzák meg. Mi pedig nem sokat tudunk azzal kezdeni, hogy egy autó 28,8 km-t megy el egy liter üzemanyaggal. Ezt is másként csinálják, mint mi. Vajon jobb, vagy rosszab a miénkhez képest? Fotó: Leveles Zoltán


Saját kultúránkhoz való túlzott ragaszkodás volna visszautasítani a PC-t vagy az Mac-et. Akárhogy is más kultúrából érkeznek, mindennapjaink nélkülözhetetlen értékei. Visszatérve Gandhi példájához, ha ma kellene kivívnia India függetlenségét, akkor ő egész biztosan nem használna külföldön gyártott számítógépet. Sőt Googlet és Facebookot sem. Ettől függetlenül tele lenne vele minden lehetséges média. Egy ember, aki nem használ semmilyen külföldi terméket, hogy megvédje saját hazáját! Ennél nagyobb szenzációt nem látott még a média világa! Gondoljunk csak bele! A mi esetünkben mi maradna, ha a mindennapjainkban csak hazai termékeket használhatnánk? Gondolva itt a számítógépre, telefonra, fényképezőgépre, tömegközlekedésre, autóra stb. Vagy mi a helyzet az arab és a római számokkal? Megint csak felmerül a kérdés, hogy hol a befogadás és a visszautasítás határa? A pozitív befogadás ékes példája az európai kultúra kialakulása. Egyrészt így vagy úgy, Európa befogadta annak idején a különféle kultúrákat és népeket. Különben most nem lehetnénk Európában.


Rúpa Gószvámí, középkori indiai filozófus a következőképpen definiálja az elfogadás és a visszautasítás kérdését: Fogadjunk el mindent, ami erősíti lelki felemelkedésünket, és utasítsunk el mindent, ami gyengíti azt.


Gyönyörű definíció. Némi kiegészítés a könnyebb érthetőség kedvéért. Az indiai védánta gondolkodásban a támpont nem relatív, hanem abszolút. Ha emberre, családra, nemzetre szűkítjük az elfogadás és visszautasítás kérdését, akkor parttalan vitába keveredünk. Mindig lesz egy újabb szempont, ami alapján a mi elfogadásunk valakinek az érdekeit vagy szabadságjogait sérti. Természetesen szükség van a kisebb egységek (pl. mikroközösségek, nemzetek, országok) érdekérvényesítésére is, de nem szabad szem elől téveszteni a felsőbb érdekeket sem. Ilyen legfelsőbb közös érdek a Földanya érdeke, és természetesen, ha megadjuk neki a létezés jogát, akkor a Legfelsőbb érdeke is. Ha érdekérvényesítésről beszélünk, akkor egész biztosan minden józan világnézetű ember egyetért azzal, hogy a Földanya érdekeit vegyük alapul. Legyen az illető keresztény, muszlim, hindu, ateista, homoszexuális, művész, tudós vagy bármilyen beállítottságú és foglalkozású józan ember, a Földanya érdekérvényesítésének segítése közös ügy. Azt hiszem, sikerült megtalálnunk a közös nevezőt. A közös nevező helyes alkalmazása pedig megint csak újabb kérdéseket vet fel…

Hasonló cikkek


 

Tovább olvasom

19 szept

Az európai kultúra bölcsője

Mark Twain Indiát az emberiség bölcsőjének és a történelem anyjának nevezte. Egy frissen megjelent könyv apropóján vált újra aktuálissá ez az izgalmas téma. E hónap elején jelent meg dr. Alok Kumár, a new york-i Oswego Egyetem fizika professzorának A tudomány története a világ kultúráiban című könyve. Nem ez az első könyve ebben a témában. Korábban is nagy sikert aratott az ősi hindu tudományról szóló munkájával. Dr. Alok Kumár igazán különleges egyéniség, aki elnyerte a német Humboldt Alapítvány és a NASA ösztöndíját, tanári munkájával kancellári nívódíjat, tudományos és alkotó tevékenységével és kutatásaival az Oswego Egyetem elnöki díját. Lássuk hát, szerinte hogyan is alakult a tudomány a világ kultúrájában.

filozófia történelem ókori India kultúra
India még ma is élő tradicionális oktatási formája a "gurukula", ahol az asramba beköltözött tanoncok általános műveltségéért szakavatott tanítók, guruk felelnek. A több évezredes tradíció élő továbböröklődésének hatékony formája.  Fotó: Leveles Zoltán 

.

Kellár Márta tollából

Barangolás a szürkehályog műtéttől az e-mail-ig

filozófia történelem ókori India kultúra
Dr. Alok Kumár, A tudomány története
a világ kultúráiban
c. köny szerzője. 
Elnyerte a német Humboldt Alapítvány
és a NASA ösztöndíját, tanári munká-
jával kancellári nívódíjat, tudományos
és alkotó tevékenységével és kutatá-
saival az Oswego Egyetem elnöki díját.
 

Dr. Alok Kumár az európai tudományos „felfedezések” eredetét kutatja. Bebizonyítja, hogy ezek közül sok jóval korábbi civilizációkból származik, Kínából, Perzsiából, Babilóniából vagy Indiából. A társszerző Scott L. Montgomery, a Washington Egyetem professzora. A szerzőpáros számára fontos volt a könyv indirekt mondanivalója is, miszerint a valódi tudományos gondolkodás és a tanulás nem öncélú, évezredek ősi kultúrái szerte a világon arra törekedtek, hogy az embereket közelebb hozzák a Legfelsőbbhöz. Ahogy Einstein is kijelentette annak idején: „A tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak.”

Kumár professzor szerint: „Mindezek a kultúrák tudományos és technológiai eszközöket használtak, hogy fokozzák a teremtésről és a Teremtőről szóló tudást.” Ismét Einsteint idézve: „Minden vallás, művészet és tudomány egyazon fának a különböző ágai. Ezeknek a törekvéseknek a célja az emberi élet nemesítése…”

Hosszú az a lista, mely feltünteti, mi mindent köszönhet a tudomány az ősi indiai civilizációnak. Többek között az atomelmélet, a trigonometrikus függvények, a nulla fogalma, a csillagászat, a heliocentrikus világkép, a navigáció, a hajózástan művészete, a plasztikai sebészet, a várostervezés, az első egyetem mind ősi indiai gyökerekre vezethető vissza. Az ájurvéda tudósai részletes anatómiai és sebészeti ismeretekkel rendelkeztek. Az acélgyártás kezdete szintén Indiához fűződik, elsőként alkalmaztak különleges kohászati ​​eljárást. Évszázados néhány esetben évezredes tudományos tényekről van szó, mielőtt azokat újra felfedezték, illetve elfogadták Európában. Az olvasót ugyancsak elgondolkoztatja az ókortól napjainkig tartó adatok meglepő sokasága. Emellett dr. Kumár a hindu gyakorlatot, a jógát, ájurvédát és a vegetariánizmust a modern problémák megoldási lehetőségeként is tárgyalja.

filozófia történelem ókori India kultúra
Az 5000 évvel ezelőtti Mahábhárata történelmi esemény ábrázolása Ellórában. A Kailász templomban található gyönyörű faragvány a világ legnagyobb monolitjét díszíti. A hét generáción át faragott óriási sziklatemplom a VIII. században készült el.  Fotó: Leveles Zoltán

Olvashatunk arról is, hogy India fölénye a tudomány és a technológia terén az ókorban elismert volt, és a tudósok nagy távolságokat utaztak, hogy tanuljanak a hindu mesterektől és guruktól. Napjainkban a nemzetközi tudományos közösség jelentése szerint Indiának van a harmadik legnagyobb tudósközössége a világon. Amerikai felmérés pedig azt igazolja, hogy indiaiak alkotják a legnagyobb kisebbséget a tudósok közösségében az USA-ban. Tehát a múlt eredményei folytatódnak. Erről ritkán olvashatunk, mint ahogy azt is kevesen tudják, hogy például a naponta használt elektromos levelezésünket az indiai Siva Ayyadurai álmodta meg először.

Néhány vélemény Az ősi hindu tudomány c. könyvről

Dr. Ronald A. Brown, nyugállományú fizika professzor:

 „Tagadhatatlan és igazolt Kumár dokumentációjának ténybeli pontossága. A könyv hiánypótló szerepet tölt be a tudomány történetében. Egy részletesebb és teljesebb képet kapunk a tudomány és a matematika legkorábbi kezdeteiről, amely megelőzte az ókori görögöket is.”

Maria Wirth, német indológus:

„A legtöbb nyugati számára az ókori világ Görögországgal zárul. Kíváncsi vagyok, vajon az ősi India hatalmas kultúrájának figyelmen kívül hagyása szándékos vagy csak tudatlanságból ered-e. (…) a brit oktatási rendszer sikeresen ábrázolta az ősi hagyományt méltatlanul. Itt az ideje, hogy az igazság kiderüljön.”

John Kares Smith, a kommunikációs tanulmányok professzora, New York: 

„Újra találkoznia kell Keletnek és Nyugatnak. Dr. Alok Kumár teljesíti ezt. Közülünk hányan is bólintottak vagy hajtottak térdet a görögök és a 18. századi felvilágosodás előtt, így hozva létre és táplálva a tudományt. E könyv annak van szentelve, amit kihagytak. ... a védikus kultúra, az ősi hindu tudás jelentősen hozzájárulhat a tudományokhoz. Van egy csodálatos fejezet a jógáról is. A könyv a szintézis remekműve, az, ami hosszú ideje hiányzott, de sajnos mindeddig nagyon elhanyagolt volt.”

Scott L. Montgomery, tudománytörténész, Washington Egyetem:

„Az ókori India szerteágazó tudománya rendkívül gazdag, és olyan téma, amit túl gyakran figyelmen kívül hagynak, pedig egy központi helyet érdemel a történelem modern kutatásakor. Ezt a szerepet tölti be Alok Kumár kiváló munkája, mely hatalmas szolgáltatás a tudományos és oktatási közösségek számára. Megalapozott, széleskörű kutatás, mégis könnyen követhető gondolatiság jellemzi.”

Kapcsolódó cikkek:

Tovább olvasom

15 szept

Menekültválság Indiából nézve

Megszoktam már, hogy ha az indiai sajtóban megjelenik Magyarország, vagy valamelyik magyar politikus neve, akkor valószínűsíthetően nagy balhé van otthon. A korábbi indiai magyar vonatkozású sajtóhírek, hogy magyar politikus Indiába látogat, tévészékház ostrom, táncoló miniszterelnök, és hasonló hírek azonban nem maradnak meg különösebben az indiai köztudatban. Nem úgy, mint a menekültválság. Ha kiderül rólam magyar származásom, akkor az egyöntetű reagálás valami ilyesmi: „Hungary problem…” Vizsgáljuk hát meg ezt az egész menekültválságot az indiai bölcsek szemszögéből, a belső béke szemüvegén keresztül.

Az érmének mindig két oldala van. A menekültkérdés futótűzként terjedő hírnevet ad kicsiny országunknak. Korábban mindig el kellett gondolkodnom, hogy mit is válaszoljak, amikor szülőhazám felől érdeklődnek. Igyekszem mindig a kérdező tekintete alapján válaszolni. Egy himalájai jógi 5000 méter magasan nem biztos, hogy elboldogul a „Hungary”-val. Indiában aztán mindenre gondolni kell. Mi van, ha több mint ezer éve meditál a magasban? Akkor még nem is létezett Magyarország. Legalábbis nem a Kárpát-medencében. Csak merem remélni, hogy nem menekültként érkeztünk valahonnan Ázsiából. Végül is ki tudná hitelesem megállapítani, hogy miért is hagytuk el eredeti hazánkat? Csak úgy kirándulgattak őseink, és volt egy üres zug, a mesébe illő Kárpát-medence, ami nagyon megtetszett nekik? Csak egy kis avart kellett elsöprögetni és már lehetett is letelepedni. Milyen könnyű is lehetett azokban az időkben!

filozófia ahimsza menekültválság útleírás
Hindu körmenet Bangladesben.  Fotó: Leveles Zoltán

Visszatérve a gondolatmenethez, hogy miket válaszolok a szülőhazám iránt érdeklődőknek, elmesélek egy-két megtörtént esetet. Intuícióm alapján néha azt mondom, hogy Europe, néha Hungary, de van, amikor egyszerűen csak Vrindávant mondok. Végül is vrindávani kolostorunk címe az indiai bejegyzett lakcímem. Nagyon izgalmas beszélgetések alakulnak ki kis hazánk kapcsán. Van, amikor visszakérdeznek: Bukarest? Mások pedig simán rávágják, hogy Budapest. Aztán olyan is van, hogy visszakérdenek, hogy India melyik államában van az a Europe? Aztán, amikor mondom, hogy Indián kívül, külföldön, akkor meg visszakérdeznek, hogy Nepálban? Nem, mondom, Amerika. Na, azt már tudják. Olyan is előfordult többször, hogy a Hungary-re elkezdik sorolni az örökzöld neveket: Puszkasz, Hídegkuthi. Innen tudhatjuk, hogy az Aranycsapatból ki kapott legnagyobb nemzetközi hírnevet. No, de nem élhetünk az aranycsapat árnyékában. Szép volt, jó volt, büszkék vagyunk rá, de azóta elmúlt jó néhány évtized. India mai embere, már egyre ritkábban mondogatja, hogy „Hungary football very good” , hanem egyöntetűen vágja rá: „Hungary problem”.

Valóban problem. A régi-régi indiai bölcsek először mindig a problémák okait igyekeznek megkeresni. Az alapprobléma a szenvedés, melyet mindenki el szeretne kerülni, miközben akarva, vagy akaratlanul másoknak szenvedéseket okoz. A menetültek ügyében is ez áll a háttérben. A menekültek saját maguk és szeretteik szenvedésén szeretnének enyhíteni azáltal, hogy általuk biztonságosabbnak vélt helyre menekülnek, ahol nem lőnek rájuk és a megélhetésük is megoldható. A befogadó, és/vagy nem befogadó országok saját jövőbeni szenvedésüket szeretnék megakadályozni, azt tartva szem előtt, hogy a hirtelen nagyszámú, más kultúrát képviselő tömeg beláthatatlan következményekkel jár mindkét fél részére. A harmadik fél pedig a menekültek szenvedésén szeretne enyhíteni. Emberi, manapság már szinte isteni alaptulajdonság mások szenvedésének enyhítéséért fáradozni.

Mindenkinek van igaza. A menekülteknek igaza van abban, hogy joguk van a boldog élethez. A menekülteket nem befogadó országoknak igaza van abban, hogy a hirtelen menekültáradatnak beláthatatlan következményei lehetnek. A menekültek szenvedésének enyhítéséért fáradozóknak is igaza van.

Feltételezzük, hogy egyik fél indíttatása mögött sincs hátsó, önös szándék. Ilyen hátsó szándék lehet mások szenvedéséből hasznot húzni. Lehet, hogy valaki saját politikai karrierjének építése végett kardoskodik a menekültek ellen, vagy mellett. Az is lehet, hogy valaki a menekültek megsegítésére érkező pénzalapból nyerészkedik. Az is lehet, hogy a távoli országokból érkezők mindig is dobbantani szerettek volna, és most meglovagolva a politikai helyzetet eljuthatnak végre álmaik Európájába. Most azonban mégis feltételezzük, hogy mindhárom fél önös érdektől mentesen teljesen tiszta szándékú. Ebben az esetben mi volna a megoldás? Hogyan juthat közös nevezőre a három fél?

filozófia ahimsza menekültválság útleírás
Leveles Zoltán (középen) bangladesi buddhista vezetőkkel is beszélgetett. A menekültkérdést a buddhisták hozták fel. 

Keressük meg a választ! Amit eddig tudunk: mindenki el szeretné kerülni a szenvedést. A karma ok-okozati törvényszerűsége szerint a szenvedés oka a szenvedő alany által korábban másoknak okozott szenvedés. Helytelen következtetés volna itt megállni. Az igaz, hogy senki sem szenved ártatlanul, de mások szenvedése a jóérzésű emberben szívből jövő könyörületet és empátiát, nem pedig rideg filozófiai magyarázatot és visszautasítást szül. Egy védikus aforizma szerint minden élőlénynek joga van a boldogsághoz. A mai társadalmak leginkább más oldalról közelítik meg ezt a kérdést. Legfontosabbnak az anyagi jólétet tekintik. Ha pénz van, akkor minden van. Korábban még inkább az állt, hogy ha egészség van, akkor minden van. Tény, hogy alapvető emberi jog az élelem, a víz, a levegő, az alvás, s ezekhez valamennyi pénz szükséges. Ezért kerül az alapvető emberi jogok listájára a munka is, mely egyben alapvető emberi kötelesség is. Az alapvető jogok és kötelesség gyakorlása pedig legyen a legkevésbé mások számára káros. Milyen munka az, mellyel mások vagy magunk egészségét tönkretesszük? A himalájai jógi még táplálkozásában sem tudná elképzelni a másoknak való szenvedés okozását. Éppen ezért nem fogyaszt olyan táplálékot, mely állatok leöléséből származik.

Valahol itt áll meg, ha egyáltalán eljut idáig a mai világ. Azt hiszem, nem vagyok túlzottan pesszimista, ha azt gondolom, hogy sajnos nem jut el idáig a mai gondolkodás. Ugyanis a világot áthatja az „én és enyém” tudat. Mi alapján gondolunk valamit a sajátunknak? Az alapján, hogy pénzért megvásároljuk. Vagy az alapján, hogy megszüljük, feleségül vesszük, munkaerőként alkalmazzuk. Van, aki az alapján vél dolgokat a sajátjának, hogy ellopja. Álljunk meg egy pillanatra a birtoklásnál.

Ott ragyog az égen az éjszakánként világosságot adó Hold. Kié az a Hold? Az embereké? Valamelyik országé? A Földé? Az élet sokkal értékesebb annál, mintsem hogy a birtoklás illúziójába kerülve tulajdonjogot formáljunk dolgok felett. Milyen nevetséges azon vitázni, hogy majd a Hold kinek a tulajdona lesz, melyik ország hogyan veti majd ott meg a lábát és hogyan csinál majd a Holdból pénzt.

filozófia ahimsza menekültválság útleírás
Hindu körmenet Bangladesben. Fotó: Leveles Zoltán

Itt van a menekültválság problémája elásva. Ugyanez történik a Földdel is. A Föld nem a miénk. Így nem is oszthatjuk azokat országokra. Megtiszteltetés, hogy a Föld vendégei lehetünk, és itt élhetünk egy ideig. Ráadásul teljesen ingyen. A Föld nem kér érte pénzt. Mi pedig mindenért pénzt kérünk. Az albérlő továbbértékesíti az ingyen megkapott ingatlanokat és ingóságokat. Ne éljünk vissza a Föld vendégszeretetével. Nekünk rossz, ha tulajdonosnak véljük magunkat, és albérlőként tulajdonosi jogokat gyakorlunk. A bitorlást nem csak az ember alkotta jog tartja tiszteletlenségnek és büntetendőnek, de a Földet átható ok-okozati törvény is előbb-utóbb visszaüt. Például háború vagy menekültválság formájában.

A menekültválságot ez a fajta birtoklásvágy okozza. Én országom, te országod. Én vallásom, te vallásod. Én kultúrám, te kultúrád. Nem szabad félreértelmezni e sorokat. Az indiai bölcsek nem azt mondják, hogy nincs szükség országokra, vallásokra és kultúrákra. Igen is szükség van rájuk. Meg kell azonban érteni, hogy legvégső identitásunkat nem szabad szem elől téveszteni. A családi, baráti, városi, nemzeti, vallási identitás mind pozitív és szükséges. Mi volna legfontosabb az ember életében, ha nem az anyanyelve, a vallása, a küldetése? Nagyon helyes, hogy minden ember a legszebbnek éli meg saját anyanyelvét, kultúráját, vallását. Legszebbnek, de nem legjobbnak, s nem is egyetlen igaznak. A himalájai bölcsek szerint azonban ennél is tovább kell lépnünk. Mondhatjuk, hogy van olyan identitásunk is, hogy Föld lakója. Ez már valóban magas szint. A bölcsek még ennél is magasabb tudatsíkon szeretnének bennünket látni. A lelki identitás szintjén. Amikor nem csak az embert, de minden élőlényt egyenlőnek látunk. Egyik élőlényt sem szeretnénk ember okozta szenvedéstől lesújtva látni. Még a Földanyát sem. A Bhagavad-gítá, a „hindu biblia” egyik utolsó verse arra int bennünket, hogy emelkedjünk a vallások fölé. Ezt nyugati gondolkodással nem könnyű értelmezni. Nyugaton a vallás egyenlő a spiritualitással. Az indiai bölcsek szerint a vallások a lelki tudatszintre emelő különböző ösvények. Amennyiben helyesen gyakoroljuk. A vallás olyan, mint egy óceán felé tartó folyó. Az óceán a tiszta, lelki tudatszint, a folyó pedig a vallásgyakorlás. A helyes gyakorlásban folyónk vize eljut az óceánig. Az óceánba érve azonban a folyó elveszíti jelentőségét. A folyón hajózva tisztában kell lennünk az úti céllal. A cél nem a folyó, hanem a minden folyót befogadó óceán.

Összegzés

India bölcseinek tanítása szerint szenvedéseink oka a testi önazonosítás és a birtoklásvágy. A menekültválság a hamis önazonosítás és a birtoklásvágy eredménye.

Kiút

Amikor egy gombolyag teljesen összekuszálódik, szinte lehetetlen azt kibogozni. Anyagi megoldással szenvedést végérvényesen nem lehet megszüntetni. Nem lehet valódi megoldás a menekülés, nem lehet kiút a menekültek befogadása, és nem lehet kiút a menekültek kiutasítása sem. Minden hozzáadott anyagi megoldásra való próbálkozás tovább bonyolítja a gombolyag csomóit. A valódi megoldás a lelki tudatsíkra való felemelkedés. Való igaz, nem a Himalája barlangjaiban élünk, de lelki hozzáállásunk és szeretetünk nem függ földrajzi környezettől. Lelki tudatsíkra emelkedve képesek leszünk meglátni mindig mindenben az abszolút harmóniát. Hogyan volna lehetséges a világbéke  belső béke nélkül?

Leveles Zoltán írása

Leveles Zoltán korábbi írásai

Tovább olvasom

22 aug

Történetek a spirituális indiai étkezésről

Egy gyönyörű hetet töltöttem a remunai Khira Chora Gopináth templomban és annak kolostorában. Mindkét helyen nagyon jól éreztem magam. Emlékezetes marad, amilyen kedvességgel viseltettek irántam, amilyen finomakat kaptam enni. Nem mintha az evés volna a legfontosabb, de a szívhez vezető út mégiscsak a gyomron keresztül vezet. Nálam egész biztosan. Aztán, hogy milyen körítések közepette jut hozzá az ember az ételhez, az megint egy érdekes kérdés. Másként az egyházat jelentő templomban és másként az egyszerűséget magában hordozó kolostorban. Halld hát történetem arról, hogy miként ettem a templomban, és miként a kolostorban.

Szembetűnő a különbség az egyházi és a kolostori élet között. Egy indiai guru egyszer feltette a kérdést, hogy ha választhatnál a pápa és Szent Ferenc között, akkor melyiket választanád? A választ őrizze meg magának az olvasó. Egyik a rítusok és a szabályok világa, a másik a spontán szeretet és a megbocsájtás világa. Kinek, mire van szüksége. Nincs ez másként Indiában sem.

útleírás indiai ételek filozófia főzés
Madhavendra Puri szamadhi emlékhelye. A dobozban eredeti papucsát őrzi a szerzetes.

A templomba érkezésem első napján mindjárt tisztáztuk a legfontosabbakat. Az imádatok és az ebéd időpontjait és helyszíneit. Ebéd 13:30-kor egy „belépni tilos” feliratú teremben. Meg is érkeztem a megbeszélt időpontban a Khira Chora templom főoltára mögötti helyszínre. Nagy volt a nyüzsgés. Az oltár oldalsó ajtóján be lehetett látni közvetlenül az oltár előtti térre. Ott sorakoztak a megszentelésre váró ételek: a pici agyagcsuporokba szervírozott hírhedt édesség, valamint maga az ebéd is. Az ebéd mindennap ugyan az volt. Egy óriási adag rizs, mellé káposztás burgonya kurkumásan, és egy sárgás-zöldes színű zöldségköret. Sorban érkeztek az emberek az ebédre. Egy nagy alumínium tálban voltak egymásra pakolva a levéltányérokra kiporciózott adagok. Aztán mindenkinek a kezébe gyűrtek egy tányérral. Minden alkalommal én voltam az utolsó. Ez nagyon jól eső érzés egyébként, amikor nem kell udvariaskodni. Tudod a helyed. Te vagy az messzi Földről érkezett idegen, akiről nem is tudni pontosan, hogy kicsoda. 

A papok már vígan lakmároztak. Mivel mutatták az irányt, hogy merre menjek a kezemben kuporgatott ebéddel, majdnem közéjük ültem. Szerencsére ez nem következett be, mert egy hatalmas, amolyan kutyáknak szóló kiáltással jelezték, hogy tovább kell mennem. Az volt az én helyem. A templom mögötti tér, a többi egyszerű ember, valamint kutyák és kecskék között. 

Tulajdonképpen kivetett magából az egyház. Azokba a szabályokba nem fértem bele. Viszont ahova kikerültem, az maga az élet. A kutyák és a kecskék hosszasan szemeztek az ott étkezők tányérjaival. Aztán, az ebéd vége felé egy-egy kutyus is kapott a finom falatokból. Meg kell mondanom, az indiai kutyáknak finom falat a natúr rizs is. Pláne ha az Khira Chora rizse. Vajon kik lehetnek ezek a szerencsés kutyák, akik Khira Chora Gopináth megszentelt ételét fogyaszthatják? És hogyan lehetek ilyen szerencsés, hogy ezek a csodálatos emberek, és szerencsés kutyák társaságában fogyaszthatom el a mennyei megszentelt ételt? Mindenféle él nélkül mondom, hogy nagyon jól esett ez nekem így, ahogyan történt.

Másnap reggel ellátogattam az egyik közeli egészen pici kolostorba, mely az édesrizsről híres Mádhavendra Puri szamádhijánál, vagyis síremlékhelyénél található. Reggel fél nyolc volt. Egy idős szerezetes nyitott ajtót. Mint kiderült, ő volt a hely egyetlen lakója. Rövid beszédbe elegyedtünk. Elmesélte, hogy mestere kérésére 42 éve végez ott szolgálatot és most 79 éves. Egyedül gondozza a híres szent szamádhiját. Kérdezte, hogy mi járatban vagyok, most maradok-e még, vagy csak beugrottam? Mondtam, hogy maradnék egy órácskát meditálni. Elmosolyodott és félrevonult az egyik helyiségbe.

útleírás indiai ételek filozófia főzés
Pakórát, finom rántott zöldségeket és papadamot, ropogós lepénykéket porcióz a szerzetes.

Körbejártam többször is a szamádhit. Elérzékenyülten hódolatom ajánlottam, áldásért esedeztem. Mádhavendra Puri életének főbb mozzanatai jártak a fejemben, ahogyan rátalált a góvardhani Gópálra, ahogyan elcsente neki Gópináth a finom édesrizst, s ahogyan a halálos ágyán fekve egyik tanítványával, Rámacsandra Purival nézeteltérésbe keveredett. Éppen itt, ezen a helyen.

S ahogyan tűnődve meditálok, közben edénycsörgéseket hallok. Aztán pedig olajsercegést. Nem sokkal azután előkerült a hely szerzetese, egyben papja és gondnoka egy óriási tál pakórával, a finom rántott zöldségekkel és néhány ropogós lepénnyel, a papadammal. Amikor megláttam, hogy viszi az oltár elé megszentelni, lassan eloldalogni készülődtem, hiszen nem akartam zavarni a reggeli közben.

Mosolyogva leintett. Elővett egy söprűt, amivel egy kisebb helyet megtisztított. Odaültetett. Két levéltányért tett elém. Meghozta a nagy tálat az oltár elől. Gondosan kettéosztotta. Arra is ügyelt, hogy ugyanannyi jusson mindenből, mert hogy volt rántott krumpli és rántott padlizsán is. Aztán mellém ült, és intett, hogy falatozhatunk. Mondanom sem kell, hogy életem legfinomabb pakoráit fogyasztottam. Csak egy kicsit nehezen csúszott. Mintha valami szorította volna a torkom.

útleírás indiai ételek filozófia főzés
A templom háta mögötti téren ebédelnek a világi hívek kíváncsiskodó kutyák és kecskék között.

Leveles Zoltán indiai útinaplója

Kapcsolódó cikkek:

Miért lop az Isten?

Kiteregetem a szennyesemet

Dzsaganáth szekerén

Tovább olvasom

08 aug

​Kiteregetem a szennyesemet

Két dolgot nagyon szeretek az Indiába utazásban. Egyik, hogy a kiutazás időpontja, mint egy vészhatáridő lebeg a szemem előtt, ezért az indulás előtti napok életem leghatékonyabb napjai. Nem sokat alszom az utolsó napokon, aminek eredményeképpen szépen fogynak az iratok az íróasztalomról. Másik dolog, amit nagyon szeretek, az a megérkezés. Újabb esélyként élem meg a rám váró indiai napokat. Persze van egy harmadik dolog is, amit szeretek, mégpedig maga az Indiában tartózkodást…

útleírás filozófia
Indiai városkép. Ami egyiknek szemét, a másiknak érték. Fotó: Leveles Zoltán

Nagyjából egy hónap kell a teljes akklimatizálódáshoz. Az átállás nem csak a néhány órányi időeltolódásra vonatkozik. Kell valamennyi idő, míg az ember valóban ott hagyja egyik életét, s a másikban teljes lényével elmerül. Megvannak a teljes átállásra utaló jelek. Már nem hallja meg a dudát, nem veszi észre, azaz hogy nem észrevételezi, ha egy mellette elszáguldó jármű beteríti egy pocsolyával. Képes a forgalommal eggyé válni, nincsenek „jobbról vagy balról kerüljek” típusú toporgások, nincs túlzott udvariaskodás, se modorosság. Az ember már nem fülig száj a pálmafák, a Gangesz, a Himalája vagy a zúgó tenger láttán. S nem tűnik neki fel, hogy nem mosógépben mos, sőt inkább azon rökönyödik meg, hogy észre sem veszi, hogy reggeli szertartásai között szerepel a földön görnyedve történő mosás.

Éppen erről szeretnék most írni. Az Indiába utazásra való felkészülés egyik végső játszmája az utolsó nagymosás. Az ember begyömöszöli minden szennyesét a mosógépbe. Beindítás előtt még egy kört futok, mert tutira elfekszik valahol még fél pár zokni, vagy bármi. Azt is kisakkozom, hogy mi marad rajtam, az indulás előtti utolsó órákra. A dolog lényege, hogy ne hagyjak magam mögött szennyest. Inkább viszem magammal és majd odakinn kimosom. A mosógépbe gyömöszöléskor belém villan egyfajta nosztalgikus vészvillogóként, hogy na, pajtás, vége a szép életnek! Most aztán dörzsölheted a ruháid! Földön görnyedve, néha ujjaid is kisebesíted. Nesze neked, ha annyira utazni akarsz!

Aztán most itt vagyok. Éppen kiteregettem a ruháim. Két hónapnál tartok. Dereng valami bennem, hogy kényeskedő elmém miket suttogott a fülembe. Erősen gondolkodnom kell. Próbálom megfejteni, hogy mi is olyan nehéz ebben a mindennapi mosásban. Fantasztikus érzés, hogy felöntöd a ruháidat vízzel, kis mosószerrel, majd fél óra múlva kimosod. Azonnali eredmény. Nincs mellébeszélés. Kimosod, és tiszta. Mi is az a késztetés, ami otthon elfeledteti velem ezt a felemelő érzést, hogy kézzel moshatom a ruháimat? Időhiány? De hiszen alig néhány perc munka az egész! Mintha előző életemből beugrana egy emlékfoszlány. Arra se szokott időm lenni, hogy a mosógépbe tegyem a ruháim. Bár otthon hetente mosok, azaz hogy a mosógép, mindig azon kapom magam, hogy a természet óriási csapásaként élem meg, amikor már megint a gépbe kell gyömöszölnöm a szennyesemet. Azok pedig alig akarnak beférni. És akkor megcsörren a telefon, vagy csönget a postás. Nagy nehezen elindítom a gépet. Jönnek hozzám, aztán dolgozom egy kicsit. Hirtelen el kell menni, a mosott ruha a gépben marad. Már odáig jutottam, hogy telefonomat időzíteni kellett, különben rendszeresen a gépben maradt a kimosott ruha.

útleírás filozófia
Nagymosás a vidéki Indiában. Fotó: Leveles Zoltán

Egyszerűen be kell vallanom, nem értem. Erőltetem a gondolkodásomat, de nem értem, hogy mi az, amitől otthon ennyire nem érek rá. Hogy lehet úgy élni? Gyanítom: sehogy. Bárcsak emlékeznék mindig erre a gyönyörre, amikor pálmafák között van időm kimosni a szennyesemet. És hogy ezt ráadásul meditációnak, nem pedig ilyen-olyan fontos életem zavaró tényezőjeként élem meg. Persze, hogy meditáció. Testem az önmegvalósításom eszköze. Miért ne szeretném meditációs kellékeimet? Szeretem a Bhagavad-gítámat. A tartalmát is, a lapokat is. Szeretem az dzsapa malám, az mantraláncom. Szeretem a tarisznyáját is. Szeretem az önmagam felé vezető ösvényt, melyet testem nélkül nem járhatok meg. Szeretem a testem is, mint minden más meditációs kellékemet. Azt a mindenit! Ez volt lelki ösvényre lépésem előtt is az állapotom is. Szerettem a testem. Akkor hát visszaértem az elejére?

Tovább olvasom


India Hangja

blogavatar

India elgondolkodtat. Valami, misztikum hatja át évezredek óta, amitől a legnagyobb káosz is harmóniává lesz. Ezt a békét kutatja az India Hangja csapata. Olykor indiai vagy éppen nyugati napi aktualitásokra reagálunk, máskor pedig az ősi bölcsek szavait vesszük elő. Jó olvasást és jó utazást kívánunk India szellemi tárházában! Adó 1% India Klub Alapítvány – Adószám: 19561383-2-43

Bharata a Facebookon