31 okt

Reinkarnáció a nagyvilágban

Egy közeli halálesest vagy nagy trauma mindenkiben felszínre hozza a kérdést: mi történik az emberrel a halál után? A hindu filozófia szerint a halál márpedig nem létezik! E bölcselet szerint az ember az örökkévalóságra fókuszál, vagyis a tökéletességre törekszik. Egy emberöltő is kevés erre? Még egy jó hír: mindig van újrakezdés, a lehetőségek végtelen tárháza. Ez a reinkarnáció értelme. A halottak napja általános kegyeleti ünnep. Az ember tisztelettel emlékezik elhunyt szeretteire, ezzel is ápolva a család és a barátság fontosságát. De milyen igaza volt Mark Twainnek, aki nem a halált, az életet, és annak minőségét emelte ki.

„A két legfontosabb nap az életedben: a nap amikor megszületsz, és a nap, amikor megtudod, miért.”

filozófia halál kutatás misztika reinkarnáció

Kellár Márta írása

A reinkarnáció jelentése

Miután szembesült az ember azzal, hogy a halál az egyetlen biztos dolog az életben, mindig kereste annak értelmét. De mindaddig, amíg nem tudjuk, kik is vagyunk valójában, nincs pontos válasz. Ha csak testnek tekintem magam, akkor sokszor értelmetlen, sőt igazságtalan küszködéssel, esetleg feldolgozhatatlan fájdalommal szembesülök, ha léleknek, akkor logikus magyarázattal. Életünket behatárolják kézzel fogható tapasztalataink, melyek a jövőt nem képesek érzékelni, de értelmünk kíváncsian kutatná, mi lesz a halál után.

A reinkarnáció gondolatát elvethetjük, kinevethetjük, ettől függetlenül egyre több ember ismeri meg, s ami korábban még tiltott olvasmány volt, ma már magyar nyelven is könyvtárnyi irodalommal rendelkezik. Olyan szélsőséges formában is jelen van, mint egy 2007-es kínai kormányrendelet. Kína hivatalos közleményt adott ki, melyben „intézményesíteni akarta a reinkarnáció folyamatát”. Megtiltotta a tibeti buddhista szerzeteseknek, hogy a kínai kormány engedélye nélkül újjászülessenek!

Földi dolgoknál több, amit egy ember élete során magáénak mondhat. Legenda szól Nagy Sándor haláláról, aki megparancsolta, hogy holttestét majd égnek fordított tenyérrel ravatalozzák fel, hadd lássa mindenki: még a világhódító is üres kézzel távozik. A reinkarnáció elve szerint azzal gazdálkodunk, amit jelen életünkben összegyűjtöttünk, az a tudatállapot, azok a célok visznek majd tovább.

Erényei alapján választ a Lélek
finom vagy durva formát magának,
és tettének, lelkének erényei
lesznek majd okává újabb kötésnek.
(Svétásvatara upanisad 5.12. Takács László fordítása)

Előző élet

 Az ember szívesen eljátszik a gondolattal: Vajon mi lehettem korábban? Az előző élet gondolata felemelő. A folytonosságot, a végtelen lehetőségeket biztosítja, ugyanakkor a felelősségvállalást is rendkívül megnöveli. Ha az ember megérti, hogy újra meg kell születnie, akkor fokozottabban vigyáz környezetére, a természet kincseire is. Nem teszi tönkre, nem rombolja le otthonát, amibe újra be kell lépnie.

Az előző élet, mint téma rendkívül jó szenzációhajhászásra és üzleti szempontból is előnyös. Éppen ezért óvatosan kell közeledni a témához. Megvan a maga a varázsa, a reményekkel teli ígéret, hogy a következő életükben újabb esélyünk lesz beteljesíteni céljainkat. Betty Stafford, a Kaliforniai Állami Egyetem professzora szerint ez „az univerzum irgalmas árnyalata, nagy előrelépést jelent az örök pokol tanításához képest”. Sir William Jones, angol tudós közel két évszázaddal ezelőtt szintén ezt a vonást emelte ki:

,,Nem vagyok hindu, de a következő állapotra (reinkarnáció) vonatkozó hindu tanokat összehasonlíthatatlanul ésszerűbbnek, jámborabbnak tartom, melyek inkább elrettentik az embereket a bűntől, mint a végtelen bűnhődésről való ijesztő leírások.”

filozófia halál kutatás misztika reinkarnáció

A reinkarnáció bizonyítékai

Dr. Ian Stevenson, a Virginiai Egyetem Pszichiátriai Tanszékének professzora volt, nemzetközileg elismert orvos, aki negyven évig végezte reinkarnációval kapcsolatos kutatásait. Több ezer esetet vizsgált meg szerte a világon, azokat kereste fel, akik azt állították, hogy emlékeznek előző életeikre. Elsősorban gyermekeket, mert ők 2-4 évesen tisztábban felidézik, és még nem befolyásolja őket a felnőttek véleménye. A sokszor igen pontos és részletes beszámoló alapján felkereste az elhunyt személyek rokonait, és számtalan esetben bizonyítottnak találta a gyermekek emlékeit. Dr. Stevenson semmilyen vallást nem képviselt, tudományos igényű szakmai munkákat adott közre.

Dr. Jim Tucker az egyetem orvos-igazgatója folytatta Stevenson munkáját. Beszélt arról, hogy a tudatosság nem lehet az agy mellékterméke, hanem egy különálló egység, amely hatást gyakorol az agyra. A tv analógiáját hozta fel példának. A tévékészülék szükséges a sugárzott jel dekódolására, de maga nem hoz létre jelet. Hasonló módon, az agy szükséges eszköz, de nem a tudatosság forrása.

Két doktori címe és egy orvosi diplomája van dr. Raymond Moodynak, a halálközeli élmények nemzetközi szinten is leghíresebb kutatójának. A leglényegesebb tapasztalata, amit a pácienseitől hallott egyrészt, hogy halál pillanatában másképp kezdték látni önmagukat és környezetüket, és tudatuk nem kötődött a testhez. Kihangsúlyozta, hogy a „tudat” szón nem az agy értendő. Másrészt, megszűnt a félelmük, meggyőzte őket az átélt élmény. Számukra már nem létezett a halál, csupán egy átmenet valami más felé. Moody elnyerte a Világ Humanitárius díját. Szerinte a reinkarnáció sokkal bonyolultabb folyamat, mint azt elképzeljük, de ismereteink még nem érték el azt a pontot, ahol tudományos kérdéseket lehetne megfogalmazni. Mindezt nagyon megfontolandó gondolattal egészítette ki:

„...bosszant, hogy mindig a tudományos bizonyítékokat helyezik előtérbe, mintha a tudomány lenne az Igazsághoz vezető egyetlen út.”

A déjà vu-t szakkifejezésként Émile Boirac vezette be egy 1876-ban megjelent könyvében. A francia szó jelentése: „már láttam”. Olyan élményre utal, ami rengeteg emberrel megtörténik. Az egy adott szituáció ismerősként való átélése, amikor az ember úgy érzi, valahol, valamikor már megtapasztalta. Nem fizikális látásról van szó, hanem élményről. A leedsi egyetem emlékezetkutató csoportja beszámolt egy vak emberről is, aki szintén átélte a déjà vu-t a halláson, szagláson és tapintáson keresztül. 
A reinkarnáció bizonyítékai persze nem mindenki számára elfogadhatóak. Nem baj. Az iskolában sem mindent az első osztályban tanulunk meg.

filozófia halál kutatás misztika reinkarnáció

Lélekvándorlás történetek

Ma már számtalan egyetemi tanulmány, könyv, videó jelenik meg ebben a témában. Mindig voltak olyanok, akik emlékeikben előző életükről őriztek benyomásokat, de ha elmondták jó eséllyel bolondok házába kerültek. Cesare Lombroso olasz kriminológus, orvos 1864-ben beszámol egy különös félőrült mániákusról, aki azt állította, hogy részt vett az előző évek háborúiban, és látta I. Károly, angol király kivégzését. Ez a „rögeszmés” ember John Clare volt, akit ma a 19. sz. egyik kiemelkedőbb angol költőjének tartanak.

Az egyik leghíresebb lélekvándorlás történet 2000-ben került nyilvánosságra, azóta bejárta a világot. Louisianában egy keresztény házaspár kisfia imádta a játék repülőgépeket. Második születésnapja után szörnyű rémálmok kezdték gyötörni, sikoltozott: Corsair, Corsair elég a tűzben. A szó, amit ismételt egy vadászrepülőgép típus volt a II. világháború alatt. A szülök állították, hogy a kisfiú csak meséket nézett, soha nem hallhatta ezt a nevet. Először megijedtek, és nem tudtak mit kezdeni a helyzettel, amikor gyermekük kijelentette, hogy előző életében is Jamesnek hívták, és ő volt a pilóta. Úgy beszélt a repülőgép szerkezetéről, mint egy hadmérnök, ami egészen kizárt egy 2 éves fiúcska részéről. Gondolkodás nélkül válaszolt a feltett kérdésekre, állította, hogy Iwo Jimánál lelőtték azok, akiknek a gépén nagy vörös nap volt, és emlegetett egy Natoma nevű hajót. Az apa szkeptikus volt, de utánajárt a dolognak. Kiderült, hogy a második világháború idején valóban volt egy repülőgép-hordozó amerikai hadihajó, a Natoma Bay. Nyomozni kezdtek a szolgálatban elhunytak után. Így találtak rá a pilótára, James R. Houstonra, aki 1945-ben, az Iwo Jima-i csatában vesztette életét, valóban a japánok lőtték le. Pontosan úgy, ahogy a kisfiú leírta: a gép felrobbant, kigyulladt, és belezuhant az óceánba.

Glasgow-ban Cameron Macaulex szintén kétévesen kezdte mondogatni, hogy ő valójában egy Barra nevű szigetről származik. Ez a hely Skócia nyugati partjánál található. Egy fehér házról, egy foltos kutyáról beszélt és az előző életbeli édesapjáról, Shana Robertsonról, aki autóbalesetben halt meg. A szülők segítségét kértek. 2006-ban, dr. Tucker vizsgálta az ügyet, s együtt elvitték Barra szigetére a kicsit. Megtalálták a házat, melynek tulajdonosa Robertsons volt, és a régi autót, ahogy Cameron emlékezett. Találkoztak a család egyetlen élő tagjával. A már idős hölgy, Gillie Robertson régi családi fotóalbumot mutatott – az egyik képen kisfiú játszott fekete-fehér kutyájával…

A ritka történetről dokumentumfilm készült, ami magyar fordításban is hallható.

Összegzés

1599-ben VIII. Kelemen pápa Giordano Brunot máglyára küldte, mert nem vonta vissza tanait, köztük a lélekvándorlásba vetett hitét sem tagadta meg. Egy piackutató cég felmérés szerint ma a túlnyomórészt keresztény Olaszországban a lakosság 25%-a hisz a reinkarnációban, 20%-a pedig a karmában. Az amerikaiak 24 százaléka, több mint 75 millió ember. Igaza lesz Schopenhauernek, aki azt mondta:

„...az indiai bölcsesség visszaáramlik Európába, és alapvető változást fog hozni tudásunk s gondolkodásunk egészében.”

De egy kicsit helyesbítsünk: bár a forrás India, nem kizárólag India bölcsessége. Az ókori kultúráktól az amerikai transzcendentalistákig, minden korban jelen volt. Olyan nevek fémjelzik, mint Püthagorasz, Platón, Tolsztoj gróf, Balzac, Albert Schweitzer stb.

A reinkarnáció azon alapszik, hogy a tudatos én és a test külön dolog. Filozofikus és irodalmi megfogalmazása egyforma „Miként az ember leveti elnyűtt ruháit, és újakat ölt magára, úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket, hogy újakat fogadjon el helyükbe.” (Bhagavad-gítá 2.22.) A magyar irodalom kiemelkedő alakja, Gárdonyi Géza ismerte a Védák tanítását, és hitt a lélekvándorlásban. Ő így ír:

„…az ember nem test, hanem lélek: a test csak ruha; ha elszakad, újat osztanak a világ-magazinból.”

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

03 okt

Tiszavirág életű címkék az örökkévalóság jegyeivel

Több száz ritka, indiai textilcímkéből készült kiállítás nyílt nemrég Mumbaiban. Nemcsak az India és Nagy-Britannia közötti pamut kereskedelem alakulását mutatják, egyúttal rávilágítanak a gyarmatosító gondolkodásmódra. Jobban megérthető az is, miért jelentős a textil szerepe az indiai függetlenségi mozgalomban. Születésnapja alkalmából ezzel tiszteleghetünk Mahátma Gandhi előtt is, akinek a világ október 2-án ünnepli születésnapját. 2007. óta születésnapját az erőszakmentesség világnapjaként tartják számon.

tradíció történelem üzlet művészet filozófia
Textilgyári címkék a Brit India idejéből

Nagy-Britannia világhatalmi pozíciója jelentős részben India birtoklásán nyugodott.

Egy pillantást vetve a kiállított anyagra, ismét képet kapunk a gyarmatosítás sajátos módszeréből. Az elfelejtett textilgyári címkék e ritka gyűjteménye visszavisz a múltba, és ebből a nézőpontból is megvilágítja Brit India működését. Ezek az 1800-as évek végén és a korai 1900-as években gyártott textilgyári árujegyek, amelyeket a szövetbálákhoz csatoltak, most fontos történelmi leletek. A színes kőnyomatok grafikai tervezése Angliában történt, de Németországban nyomtatták, majd elszállították a távolabbi piacokra, a gyarmati Indiába. Az indiai boltokat elárasztották a brit textilipar pamut termékei, de a címkék az indiai flóra és fauna rajzaival, a hindu kultúra és hitvilág képeivel készültek. Komoly tervezés előzte meg, és tekintélyes szakembereket kértek fel a munkára, hogy az indiai fogyasztók számára vonzóbbá tegyék az árut. Olyanoknak adták el, akiknek a kultúrájáról vajmi keveset tudtak, és akikkel a termelőknek semmilyen közvetlen kapcsolatuk nem volt.

_______________________________________

Iratkozz fel YouTube csatornánkra további indiai bölcsességekért

tradíció történelem üzlet művészet filozófia
Kattints ide>> Feliratkozom a YouTube csatornára a további bölcsességekért>> Hinduizmus


_______________________________________

A védjegyek fejlesztése, a tervezési és nyomtatási technikák tisztán feltárulnak, ezek a litográfiák olyanok, mint a képeskönyvek. Ezek alapján követhetjük, hogyan öltözködtek a nők, mi volt a kedvelt élelmiszer, vagy hol voltak a területi határok – mondta Radhi Parekh, annak a kézműves galériának az igazgatója, ahol megszervezték a kiállítást. A textilgyári címke vizuális emlékeztető Brit India kereskedelmére. A címkék, más néven védjegyek a bálák megkülönböztetésére szolgáltak. Nagy-Britannia ipari központjai, mint Manchester és Glasgow megtermelte a pamutárut, majd elszállították Bombay, Calcutta és Amritsar piacaira. Minden valószínűség szerint a kelméhez a gyapotrostot Indiából importálták. Az olcsó nyersanyagokat Angliába vitték, majd a behozott készruhát drágán eladták, megfosztva a helyi lakosságot a munkától és a nyereségtől.

tradíció történelem üzlet művészet filozófia
 Népszerű bazár plakát 1930-ból, mely Gandhi börtönéveit örökíti meg. Bűne és fegyvere: bojkottálta a külföldi termékeket.

Amikor Mahátma Gandhi elindította a Swadeshi mozgalmat 1918-ban, a külföldi ruha bojkottjára szólított fel, egyben a hazai khadi pamut előállításának és kereskedelmének támogatására.

Ezzel párhuzamosan az indiai iparosok elindították az első fonó és a szövő üzemeket Bombay-ben és Ahmedabadban. A Swadeshi mozgalom, a nemzeti önellátás gondolata alapján bojkottálta a brit termékeket. A kifejezés két szanszkrit szóból áll össze, jelentése: sva-deshi, a saját országból.

Nem a tömegtermelés, hanem a tömegek termelése a fontos – mondta Gandhi.

A diákok támogatták a bojkottot, de a gyarmati politika keményen fellépett ellenük. Körlevelet adtak ki, súlyos büntetés terhe mellett megtiltották nekik, hogy bármilyen módon kötődjenek a mozgalomhoz. A hatóságok az oktatási intézményeket arra kérték, hogy szigorú megfigyelés alatt tartsák a tanulókat, és jelentsék a gyanúsakat. Mindez hatalmas vihart kavart, és az indiai tulajdonú nyomdák azonnal elítélték a körlevelet. Főleg Bengálban keltett nagy felháborodást. A tanárok is lemondással tiltakoztak. A hatóságok bezárással fenyegették a Calcutta Egyetemet, amely szerintük csupán „szolga-gyártó ház”(!) volt. De a Swadeshi hatalmas folyóként túlcsordult medrében, és elterjedt egész Indiában.

tradíció történelem üzlet művészet filozófia
Textilcímkék kiállítása

Tiszavirág életűek – ezt a címet adták a rendezők a kiállításnak, hiszen az angol kereskedelem egyszer használatos, eldobható, csupán az áru tartalmára és forgalmazójára utaló védjegyeknek szánta a címkéket. Volt azonban ennek egy érdekes vonása is, amiről a beszállítók nem tudtak. Az eldobásra szánt címkék egy része azért maradt fenn, mert a hindu vallási ikonográfiát használták a képekhez. Az emberek nem hajították a szemétbe, hiszen tisztelték a szentképeket, és a gyűjtők vagy a szertartások kellékeit árusító kereskedők megőrizték, de sok mind a mai napig fellelhető az indiai háztartásokban is. Lehet, hogy régen egy egyszerű ember nem tudta elolvasni a címkére írt szövöde nevét, de mindennap összetett kézzel fejet hajtott az általa nagyra becsült szentkép előtt, tisztelve az örökkévalót, az istenit. A másik földrészen meg a bankjegyek szaporodtak. Vajon melyik kincs lett tiszavirág életű?

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

18 jan

A kimondott szó és a leírt betű hatalma

Minden demokratikus államban az állampolgárok alapvető joga a tájékozódás. Az újságírói szakma azonban nemcsak előjogokkal, felelősséggel is jár. Korunkat az információ korának is szokták nevezni, a tájékoztatás azonban, mint minden, visszaélésre is alkalmat ad, ami pedig maga után vonja a jogi szabályozást. Néha egész komoly perek zajlanak emiatt, de tegyük fel a kérdést: A hétköznapi életünkben vajon mennyire válogatunk, működik-e a belső szelekció?

zene kultúra karma érdekes filozófia

"A szó olyan, mint a méh: méze és fullánkja van." - Talmud

Nemrégiben két médiahírben is olvashattuk ugyanazt az információt. A bulvár természetesen csak azt a részt emelte ki, amin esetleg csámcsogni lehetne. A ruhátlan aszkéta képe csak azoknak okozhat gerjedelmet, akik a biológiakönyv emberi testet bemutató rajzán is röhécselnek. A másik portál egyszerűen tényeket közölt, melyek egy földrésznyi, rendkívül színes és szerteágazó kultúrájú ország valamely ősi tradícióját mutatta be. A böngésző, ha odatévedt, azzal nyugtázta az olvasottakat: Lám, milyen különleges és rendkívüli módjai vannak az önmegvalósításnak! Az emberi törekvések ugyancsak nagyrabecsülést érdemelnek.

„Az újságírónak tiszteletben kell tartania az emberi jogokat. Nem kelthet gyűlöletet, nem szólíthat fel rasszista megkülönböztetésre népek, nemzetek, nemzetiségek ellen. Vallása, felekezeti hovatartozása, neme, testi, szellemi vagy lelki állapota, mássága, életkora, életmódbeli, életviteli különbözősége miatt senkit sem becsmérelhet…” – olvashatjuk az újságírói etikai kódexben.

Mondhatnánk azt is: a közlés etikája. Az utolérhetetlen Hofi Gézára jellemző volt, hogy megnevettetett, és egyben gondolkodásra késztetett. Miután bizonyos tv csatornákról beszélve „tv kanális”-t emleget, ránk kiált. Miért kell? Kinek kell? Ön feltette már ezeket a kérdéseket?

Ady Endre egykori menyasszonya, Dénes Zsófia, József Attila-díjas író, újságíró volt. Részlet Az újságírás etikája című írásából: „Az emberek lebecsülik a sajtó erejét. Az olvasó nem tudja, milyen mélyen nevelő és befolyásoló volt és marad számára a mindennapi olvasmány, a huszonnégyórás híradás és felhígított élettudomány…”

A Fortune magazin ezévi januári száma hatalmas vitát kavart az Egyesült Államokban. A magazin borítóján az Amazon vezérigazgatója, Jeff Bezos villog – mint Visnu, a hindu vallás Istene. A magazin legfrissebb számában az Amazon Indiában való terjeszkedéséről olvashatunk, ez adta az apropót. Bezos célja, hogy „meghódítsa a következő billió dolláros piacot”. A borító tervezője, Nigel Buchanan (akinek ügyfelei között van a The Wall Street Journal, a The New York Times stb.) elvetette a sulykot, s hatalmas felháborodást váltott ki a hindu közösségekből, így a Fortune főszerkesztőjének azonnal bocsánatot kellett kérnie a megsértettektől. Reméljük, lelkiismereti okok is erre késztették, nemcsak a pertől és kártérítéstől való félelem. Érdekes volt a címlapot kommentelők véleménye. A Google egyik szoftver mérnöke tömören megjegyezte: Semmi különös. Közönséges emberek így fejezik ki magukat, ez a kor nyelve.

„Amelyik embernek nincs mit mondania, jobb, ha nem mond semmit."

                                                                                            Konfuciusz 

A szellemi étkezésnek is megvan a maga egészséges formája. Ha nem eszerint teszünk, ha nem válogatunk megfelelő módon, akkor az fizikai és pszichikai betegséghez vezet. Nem csak a látható testünk torzulhat el! A helytelen táplálkozás megbontja a test harmóniáját, de ugyanez igaz a szellemi bevitelre is. Freund Tamás neurobiológus, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke egy tavalyi rádióműsorban bátran kijelentette, hogy a rengeteg információ frusztrációt, krónikus stresszállapotot, sőt depressziót is okozhat.

A betű hatalma óriási: alantas ösztöneinket is fel tudja piszkálni, ugyanakkor véleményformálásra, további gondolkodásra is késztethet. Sőt még tükröt is tart elénk. Reakcióink alapján felmérhetjük, mennyire fogadjuk el a szemetet, mi mellett állunk ki, hűek vagyunk-e elveinkhez, vagy éppen hol tartunk a tolerancia szép erényének gyakorlásában.

Ez is érdekelheti:

Tovább olvasom

08 okt

Másság és tolerancia Indiából nézve

A kultúrák közötti különbözőségek komoly megpróbáltatást jelentenek. Hányszor kerülünk olyan helyzetbe, hogy azt mondják nekünk külföldön, hogy ennyi meg annyi hüvelyk vagy pint, és nekünk fogalmunk sincs, hogy mennyi az annyi. Hát még ha az indiaiak lakh és crore pénzösszegekkel támadnak le bennünket. Egyszerűen nem tudunk mit kezdeni a sajátunktól eltérő megfogalmazásoktól. Tegyük hozzá: a miénktől eltérő kulturális szokások legalább annyira idegenül hatnak, mint az inch vagy a lakh. Gondolkodjunk egy kicsit el a kérdésen India bölcsességének segítségével.

filozófia kultúra tradíció
Gandhi saját hazája függetlenségét többek között az idegen államrendszer teljes bojkottjával vívta ki. Semmiylen külföldi terméket sem használt, ezért saját készítésű Khadi szőttes ruhát viselt. Vajon ma ezt a hozzáállást hogyan reagálnánk le? Képes volna-e bárki is követni őt?


Ha az indiai toleranciáról beszélünk, akkor minden bizonnyal Gandhi neve elsőként merül fel. Gandhi valóban kiemelkedő, mondhatnánk szélsőséges példája az elfogadásnak, a gyengébb védelmezésének. Mielőtt azonban belevágnánk a közepébe, járjuk még egy picit körbe a témát, tartsunk egy kis önvizsgálatot.


A miénktől eltérő kultúrával és szokásokkal szembeni, szinte első emberi reakció az idegenkedés. Miért kellene nekünk ilyen vagy olyan kultúra értékeivel foglalkoznunk, amikor a sajátunk is felbecsülhetetlen érték? Miért kell más mértékegységet használni, miért kell másként viselkedni, miért kell másként gondolkodni? 

filozófia kultúra tradíció
Ebben a házasságközvetítő rovatban valószínűleg nem az botránkoztatna meg legjobban bennünket, hogy a menyasszonyjelölt számunkra beazonosíthatatlanul például 5'3" magasságú, hanem az, hogy a hirdezést a szülők adják fel. Pedig indiában legtöbb esetben a szülők házasítják ki gyermekeiket.  Lehet, hogy másként házasodnak, de működik.

Az elfogadással kapcsolatban két alapvető hibát követhetünk el. Egyik, ha túl elfogadók, a másik, ha túl beszűkültek vagyunk. Idáig világos. De vajon hol a határ? Mondhatjuk, hogy az elfogadásban vagy éppen a visszautasításban addig mehetünk el, ameddig nem okozunk vele kárt embertársainkban. No de ebben a kár nem okozásban hol a határ? Mi alapján tudhatom, hogy valaminek az elfogadása vagy visszautasítása kárt okoz-e emberekben vagy sem? 


Manapság a másság kérdésével kapcsolatban szinte azonnal az azonos neműekhez vonzódókra gondolunk. Vegyük az ő példájukat. Nem kérdés, hogy joguk van-e a szeretet megélésére. Nem kérdés, hogy joguk van a szeretet párkapcsolatban való megélésére. Ha azonban az örökbefogadási jogukról beszélünk, akkor már sokkal bonyolultabb kérdések merülnek fel. Az örökbefogadási jog kiterjesztésével a meleg párok által örökbefogadott gyermekeknek kárt okozunk-e vagy sem? Kinek a jogait védjük, az örökbefogadóét vagy a gyermekét? Hiszen a gyermeknek is alapvető joga, hogy biológiailag női anyja és biológiailag férfi apja legyen. És akkor jöhet a következő érv, hogy akkor inkább maradjon az intézetben? És mi lesz a meleg párok gyermekekhez való jogaival? Nyilván rengeteget lehetne érvelgetni pro és kontra. Vajon létezhet-e közös nevező, és ha igen, akkor annak mik a szempontjai? 


Nyugati gondolkodásunkra akaratlanuk is nagy hatással van egyfelől az Ayn Rand féle racionális önérdekérvényesítés és a „valósítsd meg önmagad” jellegzetesen értelmezett filozófiája. A másik oldalon pedig a dogmatikus, eltorzult vallások múltja, netán jelene. Alapvetően mindkét oldal eredendően az ember legnagyobb kincseivel, személyes szabadságával, szerető képességével és produktivitásával foglalkozik. Azonban mindkét oldal eltorzult formája erősen visszaélt és visszaél személyes szabadságunkkal. Magyarul, mindkét oldal lóvá tett már bennünket. Éppen ezért a kételkedés, és éppen ezért helyén való a kételkedés. Sem a vak elfogadás, sem az alapértelmezett visszautasítás nem visz bennünket közelebb a közös nevező megtalálásához.

filozófia kultúra tradíció
Indiában a gépjármű üzemanyagfogyaztását nem 100 km-re, hanem 1 liter üzemanyagra határozzák meg. Mi pedig nem sokat tudunk azzal kezdeni, hogy egy autó 28,8 km-t megy el egy liter üzemanyaggal. Ezt is másként csinálják, mint mi. Vajon jobb, vagy rosszab a miénkhez képest? Fotó: Leveles Zoltán


Saját kultúránkhoz való túlzott ragaszkodás volna visszautasítani a PC-t vagy az Mac-et. Akárhogy is más kultúrából érkeznek, mindennapjaink nélkülözhetetlen értékei. Visszatérve Gandhi példájához, ha ma kellene kivívnia India függetlenségét, akkor ő egész biztosan nem használna külföldön gyártott számítógépet. Sőt Googlet és Facebookot sem. Ettől függetlenül tele lenne vele minden lehetséges média. Egy ember, aki nem használ semmilyen külföldi terméket, hogy megvédje saját hazáját! Ennél nagyobb szenzációt nem látott még a média világa! Gondoljunk csak bele! A mi esetünkben mi maradna, ha a mindennapjainkban csak hazai termékeket használhatnánk? Gondolva itt a számítógépre, telefonra, fényképezőgépre, tömegközlekedésre, autóra stb. Vagy mi a helyzet az arab és a római számokkal? Megint csak felmerül a kérdés, hogy hol a befogadás és a visszautasítás határa? A pozitív befogadás ékes példája az európai kultúra kialakulása. Egyrészt így vagy úgy, Európa befogadta annak idején a különféle kultúrákat és népeket. Különben most nem lehetnénk Európában.


Rúpa Gószvámí, középkori indiai filozófus a következőképpen definiálja az elfogadás és a visszautasítás kérdését: Fogadjunk el mindent, ami erősíti lelki felemelkedésünket, és utasítsunk el mindent, ami gyengíti azt.


Gyönyörű definíció. Némi kiegészítés a könnyebb érthetőség kedvéért. Az indiai védánta gondolkodásban a támpont nem relatív, hanem abszolút. Ha emberre, családra, nemzetre szűkítjük az elfogadás és visszautasítás kérdését, akkor parttalan vitába keveredünk. Mindig lesz egy újabb szempont, ami alapján a mi elfogadásunk valakinek az érdekeit vagy szabadságjogait sérti. Természetesen szükség van a kisebb egységek (pl. mikroközösségek, nemzetek, országok) érdekérvényesítésére is, de nem szabad szem elől téveszteni a felsőbb érdekeket sem. Ilyen legfelsőbb közös érdek a Földanya érdeke, és természetesen, ha megadjuk neki a létezés jogát, akkor a Legfelsőbb érdeke is. Ha érdekérvényesítésről beszélünk, akkor egész biztosan minden józan világnézetű ember egyetért azzal, hogy a Földanya érdekeit vegyük alapul. Legyen az illető keresztény, muszlim, hindu, ateista, homoszexuális, művész, tudós vagy bármilyen beállítottságú és foglalkozású józan ember, a Földanya érdekérvényesítésének segítése közös ügy. Azt hiszem, sikerült megtalálnunk a közös nevezőt. A közös nevező helyes alkalmazása pedig megint csak újabb kérdéseket vet fel…

Hasonló cikkek


 

Tovább olvasom

19 szept

Az európai kultúra bölcsője

Mark Twain Indiát az emberiség bölcsőjének és a történelem anyjának nevezte. Egy frissen megjelent könyv apropóján vált újra aktuálissá ez az izgalmas téma. E hónap elején jelent meg dr. Alok Kumár, a new york-i Oswego Egyetem fizika professzorának A tudomány története a világ kultúráiban című könyve. Nem ez az első könyve ebben a témában. Korábban is nagy sikert aratott az ősi hindu tudományról szóló munkájával. Dr. Alok Kumár igazán különleges egyéniség, aki elnyerte a német Humboldt Alapítvány és a NASA ösztöndíját, tanári munkájával kancellári nívódíjat, tudományos és alkotó tevékenységével és kutatásaival az Oswego Egyetem elnöki díját. Lássuk hát, szerinte hogyan is alakult a tudomány a világ kultúrájában.

filozófia történelem ókori India kultúra
India még ma is élő tradicionális oktatási formája a "gurukula", ahol az asramba beköltözött tanoncok általános műveltségéért szakavatott tanítók, guruk felelnek. A több évezredes tradíció élő továbböröklődésének hatékony formája.  Fotó: Leveles Zoltán 

.

Kellár Márta tollából

Barangolás a szürkehályog műtéttől az e-mail-ig

filozófia történelem ókori India kultúra
Dr. Alok Kumár, A tudomány története
a világ kultúráiban
c. köny szerzője. 
Elnyerte a német Humboldt Alapítvány
és a NASA ösztöndíját, tanári munká-
jával kancellári nívódíjat, tudományos
és alkotó tevékenységével és kutatá-
saival az Oswego Egyetem elnöki díját.
 

Dr. Alok Kumár az európai tudományos „felfedezések” eredetét kutatja. Bebizonyítja, hogy ezek közül sok jóval korábbi civilizációkból származik, Kínából, Perzsiából, Babilóniából vagy Indiából. A társszerző Scott L. Montgomery, a Washington Egyetem professzora. A szerzőpáros számára fontos volt a könyv indirekt mondanivalója is, miszerint a valódi tudományos gondolkodás és a tanulás nem öncélú, évezredek ősi kultúrái szerte a világon arra törekedtek, hogy az embereket közelebb hozzák a Legfelsőbbhöz. Ahogy Einstein is kijelentette annak idején: „A tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak.”

Kumár professzor szerint: „Mindezek a kultúrák tudományos és technológiai eszközöket használtak, hogy fokozzák a teremtésről és a Teremtőről szóló tudást.” Ismét Einsteint idézve: „Minden vallás, művészet és tudomány egyazon fának a különböző ágai. Ezeknek a törekvéseknek a célja az emberi élet nemesítése…”

Hosszú az a lista, mely feltünteti, mi mindent köszönhet a tudomány az ősi indiai civilizációnak. Többek között az atomelmélet, a trigonometrikus függvények, a nulla fogalma, a csillagászat, a heliocentrikus világkép, a navigáció, a hajózástan művészete, a plasztikai sebészet, a várostervezés, az első egyetem mind ősi indiai gyökerekre vezethető vissza. Az ájurvéda tudósai részletes anatómiai és sebészeti ismeretekkel rendelkeztek. Az acélgyártás kezdete szintén Indiához fűződik, elsőként alkalmaztak különleges kohászati ​​eljárást. Évszázados néhány esetben évezredes tudományos tényekről van szó, mielőtt azokat újra felfedezték, illetve elfogadták Európában. Az olvasót ugyancsak elgondolkoztatja az ókortól napjainkig tartó adatok meglepő sokasága. Emellett dr. Kumár a hindu gyakorlatot, a jógát, ájurvédát és a vegetariánizmust a modern problémák megoldási lehetőségeként is tárgyalja.

filozófia történelem ókori India kultúra
Az 5000 évvel ezelőtti Mahábhárata történelmi esemény ábrázolása Ellórában. A Kailász templomban található gyönyörű faragvány a világ legnagyobb monolitjét díszíti. A hét generáción át faragott óriási sziklatemplom a VIII. században készült el.  Fotó: Leveles Zoltán

Olvashatunk arról is, hogy India fölénye a tudomány és a technológia terén az ókorban elismert volt, és a tudósok nagy távolságokat utaztak, hogy tanuljanak a hindu mesterektől és guruktól. Napjainkban a nemzetközi tudományos közösség jelentése szerint Indiának van a harmadik legnagyobb tudósközössége a világon. Amerikai felmérés pedig azt igazolja, hogy indiaiak alkotják a legnagyobb kisebbséget a tudósok közösségében az USA-ban. Tehát a múlt eredményei folytatódnak. Erről ritkán olvashatunk, mint ahogy azt is kevesen tudják, hogy például a naponta használt elektromos levelezésünket az indiai Siva Ayyadurai álmodta meg először.

Néhány vélemény Az ősi hindu tudomány c. könyvről

Dr. Ronald A. Brown, nyugállományú fizika professzor:

 „Tagadhatatlan és igazolt Kumár dokumentációjának ténybeli pontossága. A könyv hiánypótló szerepet tölt be a tudomány történetében. Egy részletesebb és teljesebb képet kapunk a tudomány és a matematika legkorábbi kezdeteiről, amely megelőzte az ókori görögöket is.”

Maria Wirth, német indológus:

„A legtöbb nyugati számára az ókori világ Görögországgal zárul. Kíváncsi vagyok, vajon az ősi India hatalmas kultúrájának figyelmen kívül hagyása szándékos vagy csak tudatlanságból ered-e. (…) a brit oktatási rendszer sikeresen ábrázolta az ősi hagyományt méltatlanul. Itt az ideje, hogy az igazság kiderüljön.”

John Kares Smith, a kommunikációs tanulmányok professzora, New York: 

„Újra találkoznia kell Keletnek és Nyugatnak. Dr. Alok Kumár teljesíti ezt. Közülünk hányan is bólintottak vagy hajtottak térdet a görögök és a 18. századi felvilágosodás előtt, így hozva létre és táplálva a tudományt. E könyv annak van szentelve, amit kihagytak. ... a védikus kultúra, az ősi hindu tudás jelentősen hozzájárulhat a tudományokhoz. Van egy csodálatos fejezet a jógáról is. A könyv a szintézis remekműve, az, ami hosszú ideje hiányzott, de sajnos mindeddig nagyon elhanyagolt volt.”

Scott L. Montgomery, tudománytörténész, Washington Egyetem:

„Az ókori India szerteágazó tudománya rendkívül gazdag, és olyan téma, amit túl gyakran figyelmen kívül hagynak, pedig egy központi helyet érdemel a történelem modern kutatásakor. Ezt a szerepet tölti be Alok Kumár kiváló munkája, mely hatalmas szolgáltatás a tudományos és oktatási közösségek számára. Megalapozott, széleskörű kutatás, mégis könnyen követhető gondolatiság jellemzi.”

Kapcsolódó cikkek:

Tovább olvasom


India Hangja

blogavatar

India elgondolkodtat. Valami, misztikum hatja át évezredek óta, amitől a legnagyobb káosz is harmóniává lesz. Ezt a békét kutatja az India Hangja csapata. Olykor indiai vagy éppen nyugati napi aktualitásokra reagálunk, máskor pedig az ősi bölcsek szavait vesszük elő. Jó olvasást és jó utazást kívánunk India szellemi tárházában! Adó 1% India Klub Alapítvány – Adószám: 19561383-2-43

Bharata a Facebookon