01 máj

Az egyenlőség szobra 

Dél-India ünnepel. Legnagyobb tanítómestere, Rámánudzsa 1000. születésnapját. Rámánudzsa 1017. április 30-án látta meg a napvilágot. Az ereréves megemlékezés az egyenlőség diadala. Az UNESCO a világörökség részeként őrzi azt a templomegyüttest, ahol élt és dolgozott. Hívei most egy olyan monumentális emlékművet készítenek, mely a világ legnagyobb ülő fém szobra lesz, magasabb, mint a New York-i Szabadság-szobor.


Nevéhez egy filozófiai iskola megalapítása, egy azóta is élő tanítványi láncolat fűződik. 

filozófia guru hinduizmus hírességek világörökség ókori India
Az egyenlőség szobra nagyobb lesz a New York-i Szabadság-szobornál.


Ramanuja születése óta ezer év telt el. Indiában több dinasztia, sokféle hódító jelent meg és tűnt el. Olyanok is, akik mindent megtettek, hogy véget vessenek azoknak a vallási és kulturális hagyományoknak, melyek időtlen idők óta virágoztak és virágoznak mind a mai napig.

A Delhi Szultánság, a mogulok, a Brit Birodalom. Ennek ellenére a védikus kultúra nemcsak túlélte mindezt, de új területeket is szerzett. Hogyan lehetséges ez? Mert e magasrendű civilizáció hívei abban az előnyben részesültek, hogy időről időre kivételes lelki személyiségek segítették őket. Pozitív módon újra formálták az ősi tanítást, anélkül, hogy az veszített volna tisztaságából. Ilyen nagy tanító volt Ramanuja is.

 
A nagy Egységesítő filozófiájának alapja az egyenlőség

 
Ramanuja 1017-ben, Madrász közelében, híres papi családban született. Már kora ifjúságában elsajátította a Védák és a Védánta filozófiáját. Családos élete után szerzetesként élt, India-szerte utazott és tanított. A híres Srírangam templom körül a hívők 74 kerületét szervezte meg.

filozófia guru hinduizmus hírességek világörökség ókori India
Rámánudzsa idézet az egyenlőségről.

Az egyenlőség elvét szinte az anyatejjel szívta magába. Mindenki számára elérhetővé tette a transzcendentális tudást. Függetlenül mindentől, ami világi – a kaszttól, a hitvallástól és a nemektől. Azt hirdette, hogy „Isten szemében minden élőlény, nemcsak az emberek, hanem az állatok és a növények is egyenlők”.

 
Srírangam a második legnagyobb hindu templom, és az első legnagyobb működő templom-komplexum a világon. Ramanujacharya vagy Ramanuja 120 éves földi tartózkodásából mintegy 60 évet itt töltött. A szent filozófusnak számos követője és tanítványa volt. A Védánta lényegét tanította.

Ő volt az első indiai filozófus, aki szisztematikus teista értelmezést adott a Védánta filozófiának. A szó a Véda-anta jelentése: Véda-vége, vagyis a Védák célja. Ennek megfelelően tanításának középpontjában a bhakti elve állt: egy személyes Isten iránti odaadás. 

Egyenlőség szobra


A Hyderabad közelében épülő komplexum középpontja a tervek szerint a világ legnagyobb ülő fém szobra lesz. Három és félszer nagyobb, mint a híres, egy kőből faragott monolit Buddha-szobor, mely Hyderabadban egy mesterséges tó közepén áll.

filozófia guru hinduizmus hírességek világörökség ókori India
Srírangam: a világ legnagyobb működő templom komplexuma az indiai Tamil Nadu államban található.

A nagyszabású projekt 45 hektáron terül el. Az architektúrát Visnu diszkosz alakú fegyvere ihlette. A Ramanuja szobor egy 5,2 m átmérőjű lótuszvirág szirmain fog pihenni. Az „Egyenlőség szobra” nevet kapta. Kifejezi az esélyegyenlőséget a nemek, kasztok és vallások között, hiszen mindenki élvezheti a Mindenható jóindulatát.

A szökőkutakhoz gyönyörű zene és a fényjáték társul. Különféle elemek, lótuszvirágok, elefántok, oroszlánok és madarak sokasága díszíti a területet. A parkoló 1500 járművet képes majd befogadni.

Szintén a projekt része lesz egy Omnimax típusú planetárium, ahol többek között a Ramajuna életéről szóló filmet is megnézheti a közönség. A látogatók választhatják a fejhallgatót, vagy különböző nyelven igénybe vehetnek egy önálló idegenvezetést, hogy mélyebb bepillantást nyerhessenek az egyenlőség világába.

Kapcsolódó cikkek


 

Tovább olvasom

11 ápr

Az ismeretlen Kőrösi Csoma Sándor 

175 éve halt meg Kőrösi Csoma Sándor. Hagyatékának egy része mind a mai napig nincs feldolgozva. A Magyar Tudományos Akadémia és a British Museum is őriz ilyen dokumentumokat. Keveset tudunk róla, zárkózottságáról és végtelen szerénységéről viszont sokan megemlékeztek már. Kőrösit még halála után is hosszú ideig szanszkrit nevén ismerték Tibetben: ő volt Philangi Dasa, a nyugati hívő. Íme, néhány kevésbé ismert életrajzi adalék nagy tudósunkkal kapcsolatban. 

hírességek kultúra kutatás tudomány utazás
Kőrösi Csoma Sándor Zanglai szobája Indiában. 

Kőrösi Csoma Sándor életéről 


Eső életrajzírója az Indiába került Duka Tivadar. Negyvennyolcas honvéd hadnagy volt, akinek élete szintén egy kalandregény. Görgey tábornok hadsegédeként itthon nem várt rá fényes jövő. Világos után Londonba ment, és a Szent György Kórházban elkezdte tanulmányait.

Diplomája megszerzése után angol katonaorvosként a gyarmatokra helyezték. Természetesen fontosnak tartotta, hogy neves honfitársa emlékeit fölkutassa.

1854-ben elment Kalkuttába, a Bengáli Ázsia Társaság könyvtárában őrzött dokumentumokat nézte át. Csak jegyzéket készített róluk, lemásolni nem volt ideje. Az „Alexander Csoma de Kőrös” feliratú kis vasládikóban leveleket, iratokat talált. Könyvet akart írni Kőrösi Csoma Sándor életéről. 


A tudósról készült életrajza azonban egy ponton nagyon hiányos.
 
Az Indiában élő Sir William W. Hunter a brit birodalom állami hivatalnoka volt. Ő az, aki első külföldiként Kőrösi Csoma életéről írt. 1885-ben A zarándok tudós címmel egy folyóirat közölte írását.

Amit Duka Tivadar – az őt befogadó Anglia iránti egyfajta lojalitásból – nem írhatott meg, Hunter megtette. Reálisan bemutatta az angol gyarmatbirodalom visszásságait, az indiai brit kormányzat lenéző modorát. Ugyanazzal a megalázó magatartással viszonyultak Kőrösihez, mint ahogy az indiai tudós brahmanákkal bántak… 
 
 
Kőrösi Csoma életművének széleskörű megismertetését Baktay Ervinnek köszönhetjük. Bebarangolta Kőrösi Csoma Sándor útját, számtalan fotót készített. Felkereste a zanglai és phuktáli kolostorokat is, ahol Csoma oly nagy nehézségek közepette dolgozott.
 
1832. április 30-án Neumann báróhoz, az akkori londoni osztrák-magyar követhez írt levelében Kőrösi maga figyelmeztet:

„…ha majd a magyar tudósok a szanszkrit irodalom bővebb ismeretére tettek szert, csodálkozandnak azon, mekkora rokonság van e régi nyelv és a mi anyanyelvünk között. A magyarság sok régi emléke megtalálható itt, amelyeket az elhagyott helyeken ma már hiába keresünk.”


 
Kőrösinek a Tibeti szótár előszavában írt üzenete: 


„Saját nemzetének pedig a szerző büszkeséggel jelentheti, hogy a szanszkrit tanulmányozása sokkal hasznosabb a magyarokra, mint bármely más európai nemzetre nézve. A magyarok dús aknát találandnak tanulmányozásában, szem előtt tartva nemzeti érdekük, szokásaik, viseletük és nyelvük érdekeit, még pedig azért, mivel a szanszkrit nyelvnek alkotása, valamint több indiai nyelveké is nagyon párhuzamos a magyarokéval.”


 
Vélemények Kőrösi Csoma Sándorról


Henry W. Torrens, az Ázsiai Társaság titkára ezt mondta róla: „Jellemének legbámulatosabb vonása volt: rendkívüli bizalmatlansága magában oly tárgyakra nézve, melyekben mestere lehetett volna hét világ tudósainak…”
 
Rövid részlet dr. Gerard leveléből, aki felkereste Kőrösit a tibeti kolostorban, miközben a tibeti szótáron és nyelvtanon dolgozott:


„És most azon magyar tudós felé fordulok, aki a legérdekesebb tárgyak egyike, melyekkel ez utazásomban találkoztam… Kanum faluban találtam őt kicsi, de érdekes viskójában, környezve könyveitől s a legjobb egészségben… Örömtől és megelégedéstől áthatottan mutatta fáradalmának gyümölcseit.

Rendkívüli kitartása eredményt aratott, és ha egész lelkülete nem lenne áthatva tanulmányaitól, komoly akadályokra találna munkásságának közepette az éghajlatban és idegenszerű helyzetében, tekintve, hogy a csikorgó hideg itt négy hónapig tart.”
 
Dr. Campbell, a dardzsilingi angol ügyvivő, régi ismerőse és barátja volt Kőrösi Csoma Sándornak. Ő volt mellett utolsó napjaiban, s írt utolsó beszélgetéseikről.

Arról, hogy a beteg tudós zokszó és panasz nélkül tűrte a lázas állapotot is. A legnagyobb elismeréssel beszélt a székely magyar tudósról, aki végcéljaként ekkor is a magyar őshaza megtalálását emlegette:

„Úgy látszik, hogy e beszélgetések alkalmával Kőrösi úrnak mintegy előérzete volt, hogy halála közelgett, mivel ezelőtt soha oly nyíltan nem beszélt, és sohasem fejezte ki akképp véleményeit. Mintha óhajtotta volna, hogy azok emlékezetben maradjanak.”


 
„Kőrösit azon ritka szerencséjű emberek közé sorolhatom – írta nekrológjában Hegedüs Sámuel, az egykori tanár és a barát–, akire soha senkit panaszkodni nem hallottam, valamint azt sem, hogy ő valaha valakire panaszkodott volna. A munkát és fáradságot bámulásig győzte, mit egyedül mérsékelt és tiszta életmódjának köszönhetett.”
 

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

18 márc

Vámbéry Ármin, a magyar orientalista

Vámbéry Ármint keresztény dervisnek, sánta dervisprofesszornak vagy magyar zsidónak is hívták – valahol igaz is volt mindez. Kelet és Nyugat egyaránt polgárának tarthatta, hiszen ugyanúgy otthonosan mozgott Közép-Ázsia sztyeppéin, miként Windsor fejedelmi palotáiban. Március 19. - 185 éve született Vámbéry Ármin.

hírességek kultúra kutatás tudomány tradíció utazás
Kersztény is, zsidó is, muszlim is, magyar is, ki az? Vámbéry Ármin magyar polihisztor, Kelet-kutató.

Vámbéry Ármin, a magyar orientalista hol kolduló dervisként zarándokolt, hol a szultánnal vagy Viktória királynővel társalgott. Jellemére egyiknek sem volt befolyása, a nyomor éppúgy nem tudta eltéríteni, mint a megkülönböztetett tisztelet és dicsőség.

Hogyan talált Vámbéry Ármin Keletre? 


A szegénység, mely gyermek- és ifjúkorát jellemezte hasznot is hozott, a színes útleirások olvasása és a tanulás pótolta a játékot. Később több helyen is házitanítóként dolgozott, Szlavóniában is, itt kezdett hozzá a török nyelv tanulásához, majd egy kecskeméti családnál kezddett a török és az arab nyelvvel behatóbban foglalkozni.

25 évesen már egy tucat nyelvet, nyelvjárást beszélt. Elsősorban a magyarság eredetének kutatása inspirálta, mint a nagy elődöt, Kőrösi Csoma Sándort. A keleti nyelvek elméleti tanulmányozása után Vámbéryt a magyar őstörténet kutatása indította útnak, de közben a nyelv és kultúra megismerése is fontos volt.


Ugyanakkor politikai mozgatórugók is közrejátszottak abban, hogy Közép-Ázsia felé indult. Jól emlékezett az oroszok a magyar szabadságharc végén játszott szerepére, ezért engesztelhetetlen oroszellenessége is inspirálta Kelet felé. 

 
Vámbéry Ármin, a keresztény dervis

 
1857 márciusában báró Eötvös József támogatásának köszönhetően útra kelt. Isztambulban kapcsolatba került az 1848-as magyar emigráció több tagjával, eleinte ők segítették. 4 évet töltött itt, s nemcsak nyelvtudását tökéletesítette, hanem mindent magába szívott a muszlim-török világ szokásaiból, és összeállított egy török-német szótárt.

hírességek kultúra kutatás tudomány tradíció utazás


Egy nép kultúráját akarta megismerni, ezért megtanult „viselkedni”, így nem okozott neki nehézséget, hogy jó kapcsolatot alakítson ki az oszmán politikai elit tagjaival. Hüszejn Dáim pasától – akinél szintén házitanítóskodott – kapta a Resíd effendi nevet, melynek jelentése: becsületes, igaz úton járó. Keresztény dervis lett, attól kezdve ezt a nevet használta utazásai során.  


Vámbéry kitűnő példát mutat arra, mi a különbség, ha egy humanista tudós akar megismerni egy kultúrát és egy népet vagy egy gyarmatosító rendszer. A bölcs megbecsüli a számára ismeretlen civilizációt, hiszen tanulni akar attól, s még a tőle idegen szokásokat is igyekszik tiszteletben tartani.

Ez nem jelenti azt, hogy átveszi, csupán elfogadja, mint annak a területnek viselkedésmódját. A hódító politika lekicsinylően beszél nemcsak az újonnan felfedezett kultúráról, amit nem is ismer, hanem magáról a népről is. Számára mindkettő primitív, amit meg kell változtatni, s természetesen önjelölt segítőként máris beleavatkozik – vagyis hatalmánál fogva kizsákmányol.

Vámbéry Ármin, a magyar zsidó


1867-ben megszületett a magyar zsidók egyenjogúsításáról szóló törvényjavaslat, mely a magyarországi zsidóság asszimilációját segítette. Vámbéry zsidó magyar értelmiségiként a kor egyik legfontosabb magyar célját tűzte ki, az eredetkutatást.


Ortodox zsidó családban látta meg a napvilágot. Később kivált a zsidóság kötelékéből, piaristák, majd bencések tanították az apa nélkül felnőtt fiút. Magyar zsidó, aki évek múlva egyaránt idézi a Tórát, a Bibliát vagy a Koránt, s az sem meglepő, hogy pl. kelet-indiai, guzeráti nyelven is publikált. Bár a zsidó vallástól már gyerekkorában eltávolodott, soha nem tagadta meg a zsidó néphez való tartozását.

Önmagát ugyan nem zsidónak, hanem magyarnak tekintette. Egyfajta felekezetnélküliség jellemzte, bár végtisztességként egyszerű, szónoklatok és gyászdalok nélküli református temetést akart.


Herzl Tivadar, Naplóinak II. kötetében olyan embernek mutatta be, aki: „egyforma tökéletességgel beszél tizenkét nyelvet, és aki öt vallást gyakorolt, amiből kettőnek a papja is lett.” 

  
A független Vámbéry Ármin 


Kelet és Nyugat határán élt– oszmánbarát és angol szimpatizáns volt egy személyben.


Amikor Pestre visszatért nem az a hatalmas elismerés várta, ami megillette volna. Egy hónap után el is ment Londonba, ahol híres tudósként ünnepelték. Utazásai révén egy sor muszlim politikust ismert meg, ott pedig Lord Palmerston miniszterelnök is fogadta a keletkutatót. Viktória királynő Arminius Vámbéryt „csodálatosan okos ember”-ként jellemezte, ráadásul Vámbéry fiának, Rusztemnek a keresztapja a későbbi VII. Eduárd lett. 


Érdekes emberekkel ismerkedett meg. Bram Stoker például Vámbérytől hallott először a kegyetlen havasalföldi vajdáról, Vlad Tepesről, akit regényében Drakulaként formált meg. A könyv azonnal meghozta számára a hírnevet. Az azóta fogalommá vált könyvben, Van Helsing professzor barátja, Arminius a vámpírokról mesél – nos, ebben a szerepben fel is fedezhetjük Vámbéryt, a szerző így emlékezett meg a könyv ötletét adó tudósról.


Vámbéryt, sokszor egyoldalúan „a nyugati civilizációba vetett feltétlen hittel rendelkező” emberként muatják be. Pedig voltak kétségei ez ügyben is. Hazatérése sem késett sokáig.


„…kietlenül érintett, sőt egyenesen visszariasztott a tömegeknek az az örök sietsége, mohósága, versenyfutása, az a kétségbeesett tusa és küzdelem a dicsőségért és gazdagságért…”

– írta visszaemlékezésében.

Vámbéry Ármin az ázsiai utazások megszállotja
Érdekes paradoxon: egy béna lábú világutazó! Elgondolkodtató életút. Ismerve a kort, az akkori körülményeket szinte lehetetlen vállalkozásra szánta rá magát. Az igazi nagy próbatétel második közép-ázsiai útja volt. Európainak ellenséges környezetet jelentett, tele veszélyekkel.

Többnyire gyalogolt, ha sikerült, szamár- vagy teveháton ment tovább. Zarándok-karavánokhoz csatlakozott, így jutott el Teheránba, Bokharába és Szamarkandba. Megismerhette a nomád népek és a nyugati civilizációtól mentes városlakók életét. 


Erős nemzeti érzelemre utal az a graffiti, melyet az ó-perzsa fővárosban, Perszepoliszban hagyott maga után: „Vámbéry Á, 1862. Éljen a magyar!” 
Ugyanakkor tisztelte azt a közeget, melyben élt, melyet kutatott. Ez nem jelentette azt, hogy a muszlim vallás is megérintette volna, ő maga írja, hogy eszébe sem jutott áttérni. Későbbi dervis ruhája is csak a feladatához szükséges álöltözet volt. Ugyanakkor gyűjtötte a muszlim és arab kultúra könyveit, melyeket a Magyar Tudományos Akadémiának adományozott.

hírességek kultúra kutatás tudomány tradíció utazás


A különféle vallási rituációkat elvetette, de írásaiban lépten-nyomon fellelhetjük azt a rendkívüli toleranciát, mellyel minden Istent kereső meggyőződést tisztelt:

„Az európai ember még mindig alsóbbrendű lénynek tekinti a mohamedánt, a brahmint, Buddha hívét, vallását gúnyolja és feketére festi, a magáéhoz hasonlónak semmi esetre el nem ismeri…” 

A magyar eredete


A magyarság finn-ugor, illetve török eredetét bizonygató tudósok között kirobbant az „ugor-török háború”-ként elhíresült komoly nézetkülönbség, amikor Vámbéry kiadta „A magyarok eredete. Ethnologiai tanulmány”-át. A török-magyar nyelvrokonságot feltételező elmélete nagy vitát váltott ki, de ő haláláig úgy vélte, hogy a magyarok gyökereit Belső-Ázsiában kell keresni. 

Összefoglalás


Vámbéry Ármin, a magyar orientalista célja mások szolgálata volt, a magyarok őshazáját kutatta, s eközben megismerkedett számtalan népcsoporttal, nyelvvel, különféle szokásokkal és erkölcsrenddel. Mindez pedig lehetővé tette, hogy mélységes toleranciával fogadjon el minden jót, s utasítson el minden fanatizmust és erőszakot, jöjjön az bármilyen nemzettől vagy vallási felekezettől. 


Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

02 márc

Arany János születésének 200. évfordulóján 

Nem csupán nevében Arany… Európai kultúrájú személyiség, és egyben a magyar nyelv egyik legcsodálatosabb varázslója volt. Melankolikus lélek, mint minden befelé forduló, önmagával is viaskodó ember. Öregkori rezignációja mégsem fáradt beletörődéssé, hanem szelíd bölcsességgé alakult.

hírességek reinkarnáció érdekes kultúra filozófia

Honnan és hová? című verse az élet legfontosabb kérdését teszi fel. Ha megvan a cél, minden más annak alárendeltjévé válik. Vajon ma tisztán látjuk életünk végcélját? Arany e versben nemcsak a materializmus ellen szólal fel csodálatos költői formában, de még a lélekvándorlást is megemlíti. Tisztelegjünk hazánk e nagy fia előtt!

ARANY JÁNOS: Honnan és hová?

   Mily rövid az élet!… 
Mint hullócsillag futása, 
Mely földünk körébe jutva, 
Lángra gyúl, és tűz-barázdát 
Írva elszalad, gyorsabban, 
Mint egyet pillantanál. 
Útja honnan jött? hová visz?… 
Míg sötét volt, s ujra az lesz, 
A világ-ür végtelenjén 
Hol bolyongott? és hová fog?… 
Ki tudná megmondani! 
   Míg tündöklött, addig élt.

   S honnan jössz te, lélek… 
Mely csak e föld gőz-körében 
Vetve lángot, addig fénylel, 
Amig éppen áthaladsz; 
Bölcsőd és sirod homály. 
Akkor lobbanál-e föl csak 
Az állatban, s véle múlsz el?… 
Vagy jövél a végtelenből 
Ismeretlen, hosszu pályán, 
S visszatérsz azon megint?… 
Oh, ha nem volt, és ha nincs 
E parányi csillogáson 
Innen és túl folytatás: 
   Mily rövid az élet! –

   Megfelelsz te, lélek. 
Volt idő, mikor tagadták 
A futamló csillagot: 
Semmi az, csak földi pára, 
Lobban, és fut, és el-ég. 
Most a szellemet tagadják: 
Semmi az, csupán anyag, 
Agyvelő, vér és ideg 
Összhatása, mely azonnal 
Véget ér, ha szétbomol 
Agyvelő, vér és ideg. 
Az anyag a halhatatlan: 
Fűben-fában újra éled, 
Összetársul, meg elszéled 
Mindörökké, szakadatlan; 
Hanem e feltámadást 
A szellem nem éri meg: 
Ez üres hang, nincs sehol, 
Puszta réme ferde agynak, 
Mílyet századok ránk hagynak – 
   S csak zavarja a tudást.
   Oh, ti, akik jobb felemnek 
Már e földön mély sírt ástok: 
Oly bizonyos hát tudástok, 
Hogy helye sincs védelemnek? 
Nem mond ellen az a szellem; 
Mely kutat, hogy támaszt leljen 
Megtagadni önmagát? 
S nem rettegné, ha meglelte 
– Mit tudása így teremte – 
Azt az örök éjszakát?… 
Ah, jobb volna kissé várni, 
Nehogy úgy találjon járni 
Az a híres tudomány, 
Mint ama gyors fénnyel jára, 
Mit csillagnak vélt a golyhó, 
Ő azt mondá: csak gyúlt pára: 
S ím, ma áll, hogy égi bolygó – 
   Mi lehet még ezután?

   Ami annyi szívbe oltva 
Élt világ kezdete olta; 
Mit remélt a hindu, párz; 
Amért lángolt annyi oltár, 
Zengett Szíonon a zsoltár: 
Hogy nem addig tart az élet 
Míg alant a testbe' jársz; 
Hanem egykor újra éled, 
S költözzék bár fűbe, fába 
Vagy keresztül állaton: 
Lesz idő, hogy visszatérhet 
Régi nemes alakjába, 
Megtisztúlva, szabadon; 
Vagy a „boldogok szigetjén”, 
Mint hivé a boldog hellén, 
Vagy az üdvezűltek helyén, 
Mint reméli keresztyény, 
Lesz dicsőbb folytatása: 
Én ezt meg nem tagadom. –

   Mit hisz a tudós? ő lássa, 
Földi pályám' ami nézi: 
Annak immár vége lesz, 
Vissza senki nem idézi; – 
   S rövid foglalatja ez:

Mély homályban, éjfél tájban, 
Kis fény is ha nagynak tetszik, 
Hogy a föld körén bolyongtam: 
Egy barázdát én is vontam. 
Az emberek ráveték 
Pillantásukat egy percig, – 
S egy tudós tán megfigyelt 
És lapjára, sok száz jelhez 
– Ahogy csillagfutást felvesz – 
Könnyed, vékony karcolással 
Rólam is tőn némi jelt, 
Mire reggel ő sem ismer; 
S összevéti annyi mással 
A jövendő nemzedék, 
Mely se kérdi tán, se tudja, 
Nem is igen lesz rá gondja: 
Hogy itt éltem, s a tömegben 
   Én is lantot pengeték.

1877. júl. 14.

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

07 feb

Erőszakos véleménynyilvánítás középkori módszerekkel

A történelem többször visszaigazolta, hogy erőszakkal nem terjeszthetjük meggyőződéseinket, legalábbis hosszútávon biztosan nem. Ami igazán értékes szellemi vagy lelki kincs, kizárólag belső felajánlás, belső alkotás eredménye. Savonarola az akkori egyház szörnyű életmódja, s a hívek túlzottan világias élete ellen lépett fel. 

Belső megújulást hirdetett, majd követelt. Ezzel iskolapéldáját adta annak, hogy erőszakkal senkit sem lehet jobbá tenni. Savonarola elhitette a firenzeiekkel: ha a hiúságok máglyája elégeti kedvenc tárgyaikat, azzal életük jobb irányba fordul. Egy évre rá kivégezték, majd máglyán elégették.

ahimsza kutatás terror történelem filozófia

150 évvel később Cromwell megismételte a rossz példát, az angol népet akarta jó útra téríteni. Ő már nemcsak tárgyakat égetett, csapatával halomszámra ölette az embereket is, hogy saját elveit rájuk kényszerítse. Mindkét híresség meg volt győződve arról, hogy a népet szolgálja.

A reneszánsz árnyéka


520 éve, 1497. február 7-én Savonarola prédikációi nyomán lobbant fel a nagy firenzei máglya, ahol elégették a hivalkodónak számító dolgokat, de több értékes műremeket is. Mi előzte meg?


Firenzében Lorenzo de Medici a reneszánsz bűvöletében élt. Virágzó államában több jómódú ember volt, mint szegény, folyamatosan karneválok, zajos utcabálok, mulatságok szórakoztatták a népet. A kor legismertebb művészei Michelangelo, Leonardo da Vinci és Botticelli. Rómában a képzőművészet és az építészet csodálatos alkotásai születtek meg, a pápák voltak a legnagyobb mecénások. Ilyen volt még a hírhedt Rodrigo Borgia, VI. Sándor is, akit buja, korrupt életmódja miatt Savonarola joggal támadott.

A véres kezű pápának számos szeretője és törvénytelen gyermeke volt, jellemének alapvonása a kielégíthetetlen kapzsiság. 1475-ben az ifjú Girolamo Savonarola belépett a dominikánus rendbe, búcsúlevelében ezt írta atyjának: „A kor odáig jutott, hogy már nem találni helyesen cselekvő embert… Nem tudom tovább kibírni Itália elvakult népeinek nagy romlottságát, annál kevésbé, mert láttam, hogy alapjában megrendült az erkölcs, és a bűn lett úrrá.” Így kezdődött reformokra törekvő életútja.

 Hiúságok máglyája – a tűz csak a mulandót égeti


Savonarola Firenzében vissza akarta állítani a köztársaságot, és prédikációiban nemcsak a zsarnokság, hanem a nép bűnös életmódja ellen is harsányan kikelt. Apokaliptikus katasztrófát jövendölt, mindezt oly szuggesztív módon, hogy rövid időre maga mellé állította a tömeget. Prédikációi hatásosak voltak, érzelmileg úgy tudta manipulálni az embereket, hogy hamarosan már nagy közönség hallgatta.

ahimsza kutatás terror történelem filozófia

Az erkölcsi fertő ellen beszélt, lenyűgözte a kicsapongásba belefáradt és a jövőtől rettegő hallgatóságát. Követői között nemcsak a szegényebbek, hanem nemesi családok tagjai, kiváló művészek is megjelentek. Sandro Botticelli is lelkes híve lett, s egyesek szerint a nagy firenzei több festményét elégette a máglyán. 

A fráter nemcsak a kicsapongást és a fényűző lakomákat szüntette meg, hanem szélsőségesen vallásos életet kényszerített a népre. A tobzódást törvényszerűen felváltotta az egyszerű életre való igény, így sokan rövid ideig átvették fanatizmusát, de a többség egyszerűen félelemből követte. Égett a hiúságok máglyája.

Bandái, fundamentalista fiúk és fiatal férfiak – jámbor gengszterekként – járőröztek az utcákon, ezek a kóbor bandák gyakran erőszakkal „segítették” a polgárokat, hogy megtaláljanak minden hívságos tárgyat, és azt a tűzbe dobják. A fanatikus fiatalok erőszakosan behatoltak a házakba, átkutatták a szekrényeket, elkobozták, amit hívságosnak ítéltek, a gyerekektől még a játékokat is elvették. A nagy máglya a főtéren több ezer kozmetikumot, hangszereket, ruhákat és tükröket nyelt el, de felbecsülhetetlen művészi könyveket, szobrokat, festményeket és bútorokat is. 

A fanatizmus nem hoz megoldást


Úgy tűnt, mindenki a bűnbánat tavában fürdik, az utcán és a piactereken nem lehetett hallani káromkodást, inkább egyházi himnuszokat énekeltek, segítették a náluknál szegényebbeket, és el nem mulasztották volna a fráter beszédeit. De erőszakkal kényszerítette hallgatóira mindezt, és fanatikus karizmájával el is érte, hogy a pillanat hevében hallgassanak rá.

Mihelyt elmúlt ez a lázas állapot, az emberek körülnéztek, és becsapva érezték magukat. Nem kaptak, mert anyagi tettek révén nem kaphattak belső megnyugvást. Anyagi szépségektől megfosztották magukat, de lelki szépségre így nem tehettek szert, ott maradt az üresség, és a maró hiány a korábban dicsőített fráter ellen fordította őket. Valakit hibáztatni kellett a lelki ürességért, amiért kizárólag saját maguk voltak a felelősek. 

Machiavelli személyesen nem találkozott Savonarolával, mégis ravasz politikusként sokat tanult a domonkosrendi barát példájából. Többek között azt, hogy nem lehet nyíltan megkövetelni semmit, mert pont az ellenkezőjét éri el vele, aki ezt teszi. Amit az utókor láthatott, az is hasonló: a tekintélyelvű kormányok, a tekintélyelvű tanítók eleve kudarcra vannak ítélve.

A történelemben több példát is látunk arra, hogy sem az erőszak, sem külső nyomás soha senkit nem fog belső változásra késztetni. Savonarola ugyanakkor a társadalmi igazságosság és a reform egy korai modellje is. Tizenkilenc évvel Luther Márton fellépése előtt halt meg, de a pápai visszaéléseket támadó munkája is hozzájárult ahhoz, hogy Luther a wittenbergi vártemplom ajtajára tűzte 95 pontját.

Cromwell etikai meggyőződése 


150 évvel a hiúságok máglyája után, sorsfordító események zajlottak Angliában is. A polgárháború közeledett a királygyilkosság felé. Míg Savonarola fanatikus követői csak megbotozták azokat, akik esetleg ellenszegültek a puritán életre való felszólításnak, Cromwell serege „fegyveres egyház” is volt. A katonák magukat kiválasztottaknak tartották, és ezt tüzelte bennük vezérük is. Azt hitték, hogy Isten aktívan irányítja őt és seregét. Oliver Cromwell azonban nem Isten szeretetének eszköze akart lenni, hanem abban a meggyőződésben élt, hogy majd ő tesz rendet Isten helyett.

A puritánok az anglikán egyház reformációjában odáig mentek, hogy eltörölték a karácsonyt, mint katolikus ünnepet. Ez közfelháborodást váltott ki. 1647-ben Canterburyben a tüntetők összetörték az árut azokban a boltokban, amelyek kinyitottak karácsony napján, majd megszállták és uralmuk alá vették az egész várost.

A puritánok az anglikán egyházat akarták megtisztítani a pápaság minden korábbi vonásától. Hitbuzgó, sokszor fanatikus emberek álltak közéjük, akik egy része kivándorolt Amerikába. Leszármazottaikból lettek a telepesek – természetesen más országok bevándorlóival egyetemben. Jusson eszünkbe: az indián áldozatok emlékére minden évben Nemzeti Gyásznapot tartanak az óceán partján Plymouth Rocknál, ahová az angol Mayflower megérkezett… Bővebben: Hálaadás napja – egyiknek ünnep, másiknak halál

Oliver Cromwellről a történettudósok megállapították, hogy nem lehetett mentálisan teljesen ép, többször volt idegösszeomlása, és depressziótól szenvedett. A parlamentért küzdött, majd a köztársaságért, a királygyilkosság szorgalmazója lett, aztán bevezette katonai diktatúráját, sőt a királyi palotába költözve felségnek szólíttatta magát. Firenze városállamához hasonlóan Anglia is köztársaság lett, de csak rövid időre: az egyik diktátort felváltotta a másik.

ahimsza kutatás terror történelem filozófia


 
1660-ban a hatalom újra a királypártiak kezébe került. Amikor a kivégzett király fia, II. Károly visszatért, a már halott Cromwellt árulónak minősítette. Jellemző, mennyire gyűlölték, mert még a tetemét is kiásták, összeabroncsozták, lefejezték úgy akasztották fel. Fejét mumifikálva a westminsteri apátság előtti póznára tűzték, ott lógott 20 évig…

A történelemtudomány számon tartja: Cromwell uralma idején több mint 300 ezer ember halt meg. A katolikus Írországban brutális vérengzést hajtott végre, ott még ma is gyűlölt alak, nem felejtik el a 220 ezer ír halottat. A vallási radikalizmusnak semmi köze az Isten-tudatos élethez. Semmilyen szélsőséges csoport nem hivatkozhat arra, hogy Isten útját járja. Cromwell is Isten kiválasztottjának tartotta magát, de ma népirtással vádolhatnánk. Az angol parlament épülete előtt álló szobra felállítása óta megosztja az embereket.

Összegzés: A tudás megőrzése erőszakmentes továbbörökítés 


Savonarola nyíltan beszélt a pápa erkölcstelen életmódjáról, és követelte a megújulást, erre VI. Sándor eretneknek bélyegezte, majd kitagadta és kivégeztette. Jóval később Savonarola egyik műve a jezsuita rend tankönyve lett, és az Egyház majdnem szentté avatta. Savonarola élete nagyon jól példázza, hogy még az egyén számára hasznos dolgokat sem lehet erőszakkal megértetni másokkal, akarata ellenére senkit nem lehet üdvözíteni. Senkire sem lehet belső megújulást kényszeríteni, mint azt a szó is jelöli, annak belülről kell fakadnia. 

Cromwell úgy gondolta egy diktátort dönt le a trónról, és szintén az erkölcsi megújulás nevében lépett fel, aztán maga is diktátorrá vált. Mindkettő puritán, erkölcsös életre buzdított, de erőszakkal akarta elérni, így természetes, hogy velük együtt eszméiknek is bukniuk kellett. Erőszakkal, az intolerancia eszközével nem lehet jobbá tenni sem az egyént, sem a világot. A történelemnek ez a két fejezete is fényesen igazolja Gandhi erőszakmentes politikáját, aki úgy ért el tartós eredményt, hogy nemhogy vér nem tapadt a kezéhez, de valóban az egyszerű élet példaképévé válhatott.

Erőszakkal lehetetlen a tudás megőrzése és továbbadása is. Az életmód pozitív változtatását sem lehet előírni, fanatikusan megparancsolni. Shakespeare azt kérdezi:

„Kivont szablyával békét prédikálsz?”

De feltehette volna a kérdést így is: Erőszakkal akarsz jobbá tenni? Sem az egyénnek, sem a társadalomnak nem fog sikerülni ily módon. A történelem bebizonyította, hogy minden háború, kizsákmányolás alapja az, ha valaki vagy valakik úgy érzik, ők az igazság birtokosai, és ez feljogosítja őket mások leigázására. De a történelem számtalanszor bebizonyította azt is, hogy belső változás igénye nélkül nem lehet embereket vagy népeket megváltoztatni. Ideig-óráig talán sikerülhet, de tartósan pozitív változás csakis akkor lehetséges, akár az egyéni, akár a társadalmi életben, ha azt az ember maga akarja, s ha képes azért komoly áldozatot is hozni. 

Kapcsolódó cikkek


 
 

Tovább olvasom


India Hangja

blogavatar

India elgondolkodtat. Valami, misztikum hatja át évezredek óta, amitől a legnagyobb káosz is harmóniává lesz. Ezt a békét kutatja az India Hangja csapata. Olykor indiai vagy éppen nyugati napi aktualitásokra reagálunk, máskor pedig az ősi bölcsek szavait vesszük elő. Jó olvasást és jó utazást kívánunk India szellemi tárházában! Adó 1% India Klub Alapítvány – Adószám: 19561383-2-43

Bharata a Facebookon