04 jún

Szeméthegyekből varázsoló művész

Chris Jordan zseniális művész és környezetvédelmi aktivista. Eldobott cigaretta tasakokból, csomagküldő katalógusokból vagy éppen alumínium dobozokból, műanyag kupakokból készít remek alkotásokat, melyeknek nemcsak képzőművészeti értékük van, hanem komoly filozófiai mondanivalójuk is. Mint egy bűvész, elővarázsolja a mások által eldobott kacatokból a képet, és néhány digitális trükk segítségével fantasztikus fotósorozatokat készít. Nem hallgatja el, sőt kihangsúlyozza azokat a számadatokat, melyek sokkolják a nézőt, s így talán felelősségvállalását is felébresztik. A globális fogyasztás ellen szól, s rádöbbent, hogyan bánunk környezetünkkel. Messziről nézve modern remekműveknek tűnnek, de amint közeledik a néző, azzal szembesül, hogy a hulladékról készült több ezer fénykép és a digitális technika hozott össze egy szép képet.

hírességek interjú környezetvédelem művészet
Chris-Jordan képe Barbi babákból

Szemétből műalkotás, avagy világunk számokban kifejezve

hírességek interjú környezetvédelem művészet
Chris Jordan

Június 5-e környezetvédelmi emléknap, 8-a az óceánok világnapja. Méltóképpen megemlékezhetünk mindkettőről a környezetvédő művész, Chris Jordan bemutatásával. Vállalati jogászként dolgozott, de tíz év után kilépett, hogy szabadidejét kedvenc hobbijának szentelhesse. Több száz, esetenként több százezer fotóból, a digitális utómunka segítségével állnak össze képei. Mint fotós, ő olyan területen találta meg mondanivalója kifejező eszközét, ahol addig senki: felfedezte a szemetet. Nem akármilyen szemetet. Rengeteg fémhulladék, műanyag palackok és zacskók, eldobott mobiltelefontöltők és cigarettacsikkek óriási halmait, melyeket a fejlett fogyasztói társadalom napi rendszerességgel hoz létre.

Egy nap a Seattle-i művész elé váratlan kép tárult, egy ipari udvar tarka, színes szemétdombja, mely jól reprezentálta korunk színes, de kaotikus világát. Az a különleges technika, amellyel dolgozik akkor kezdődött, mert a művész szemével nézte, és meglátta egy tökéletesen komplex kép színkavalkádját. Ez adta az ötletet. Hulladékot gyűjtött, elrendezte a kompozíciót, fotókat készített, majd ezeket sokszorosította oly módon, hogy a kész képen első látásra nem is érzékeljük magát a főmotívumot. Egyik világhírű munkája az Elviselhetetlen szépség címet kapta. Nagy formátumú fényképekkel elgondolkodtató sorozatot készített. A téma az amerikai tömeges fogyasztás és a hulladék volt. Éves statisztikák ábrázolása ügyes képi megoldással, egyedi tárgyak vagy objektumok csoportos fotóival. Amerika egyfajta portréja – mondta Jordan.

A számok körüli futás sorozata fényképészeti mozaikkal támasztja alá a témára vonatkozó statisztikákat: Amerika fogyasztói társadalmának problémáit és a függőséget. A globális fogyasztás nagysága megdöbbentő. De ne essünk tévedésbe, ne dőljünk hátra nyugodtan a karosszékeinkben: mindez ránk is vonatkozik.

hírességek interjú környezetvédelem művészet
Így néz ki Georges-Pierre Seurat híres festménye eredetiben , a „Vasárnap délután La Grande Jatte szigeten”

Az eredeti festmény

hírességek interjú környezetvédelem művészet
Jordan alkotás aluminium dobozokból

Aluminium dobozból

hírességek interjú környezetvédelem művészet
Ugyanaz a Jordan kép műanyag kupakokból

Műanyag kupakokból

Egyik legismertebb alkotása a 106.000 aluminium dobozból álló kép, a másik változat 400.000 műanyag kupakot tartalmaz. Georges-Pierre Seurat híres festménye, a „Vasárnap délután La Grande Jatte szigeten” reprodukciójának tűnik, annak halványabb, mégis tökéletes másolatának. Chris gúnyolódott, hogy ez különösen szomorú, mert ezek a flakonok ráadásul többnyire cukros vizet és pisihez hasonló sört tartalmaznak. Normális, hétköznapi emberek a parkban. A végső nagyítás azonban megmutatja, hogy valójában alumínium dobozokat látunk különböző színekben, és műanyag palackok kupakjait, hiszen az USA-ban percenként átlagosan 400.000 műanyag palackot adnak el, félpercenként 106.000 alumínium dobozt. Próbálom ezeket a számokat egy vizuális nyelvvel kifejezni, amely talán erősebb a szavaknál, így talán számíthatunk valamiféle megértésre – mondta a művész.

hírességek interjú környezetvédelem művészet
Jordan öngyújtókból készült képe közelről

hírességek interjú környezetvédelem művészet
Jordan kép öngyújtókból

50000 öngyújtó, egyenlő annak a műanyag hulladéknak a becsült darabszámával, amely a világ óceánjainak minden négyzetmérföldjén lebeg.

hírességek interjú környezetvédelem művészet
240000 műanyag zacskóból készült Cris Jordan alkotás.

Botticelli: Vénusz születése – részlet a híres kép kicsit átértelmezett változatából. 240000 műanyag zacskó ábrázolja a szépséget, ennyit használnak el a világon minden tizedik másodpercben.

Nagyon egyedi alkotó, nemzetközileg elismert előadó és a társadalmi változás szóvivője. Munkája már látható a művészeti múzeumokban, fesztiválokon, magazinokban, hazai és nemzetközi szinten. Jordan képei már szerepeltek a televízióban, dokumentumfilmekben, könyvekben és iskolai tantervekben egyaránt. Minden kép egy bizonyos mennyiségű valami sűrítménye révén jön létre, a nyers számok már önmagukban is elképesztőek. A digitális képek és a megdöbbentő számok mögött az amerikai fogyasztás áll. Mandalát látunk? Hasonló, de nem az, 9960 csomagküldő katalógus, melyet tízezer számra dobálunk el… A környezetvédelmi témák mellett szociális gondokra is fókuszál, mint pl. börtönproblémák vagy a gyerekek tanulása, 2005-ben fotósorozatot készített a Katrina hurrikán utóhatásáról. A „Barbie-baba” képen 32000 babát láthatunk, ez a szám megegyezik az USA-ban, 2006-ban havonta elvégzett mellnagyobbítás számával. Természetesen a műtéteket nem egészségügyi okok miatt kérték…

hírességek interjú környezetvédelem művészet

hírességek interjú környezetvédelem művészet
 A fatörzs egy részlete - cikarettacsikkeből készült "festmény"

Amerikában percenként félmillió cigarettára gyújtanak rá. Jordan összegyűjtött több száz eldobott csikket lefényképezte és digitálisan sokszorosította, montázs: 139000 csikkből. Nyomasztó emlék, pusztán 15 másodperc az amerikai dohányzók történetéből. Ez a fajta alom messzemenő hatást gyakorol a környezetre: számos mérgező vegyi és rákkeltő anyag oldódik ki belőle, szennyezi a vizet és gyilkolja az élővilágot. A szűrőket cellulóz-acetátból, olyan típusú műanyagból készítik, ami nem bomlik le. A „Mérgező erdő” a természetes táj természetellenes megjelenítése.

hírességek interjú környezetvédelem művészet
Jordan műve cigaretta dobozokból

 2007-ben készült Jordan egyik legerősebb műve is a dohányzással kapcsolatos, Van Gogh Koponya cigarettával c. vászonképét elevenítette meg – 200.000 csomag cigaretta alkotja a montázst, ugyanis félévente ennyi amerikai hal meg a dohányzás miatt.

Chris Jordan célja, hogy a fogyasztói társadalom elképesztő számadatait vizuális művészettel tárja elénk, hátha rádöbbenünk a túlzott fogyasztás ellentmondásaira és következményeire. Ellentétben a '90-es években divatba jött, mélységillúziót keltő mágikus lépekkel, az ő alkotásainál nem a képen rejlő alakzat a lényeg. Az ő rejtett kép a képben műve szembesít a kemény igazsággal. Műve gyakran számtalan apró dolog kompozíciója: alumínium dobozok, mobiltelefon töltők, üveg, műanyag pohár stb. az anyaga, nagyszabású fotók egymásra halmozása. A vizuális látvány a számok miatt feltűnő és elgondolkodtató. Azt reméli, hogy segítségével az emberek megértik, hogy ezek a jelenségek s az ijesztő számadatok léteznek, és minden további kis lépés számít mind pozitív, mind negatív irányban. Fényképeivel segít szembenézni azzal, amiben élünk: a fogyasztói rendszer elképesztő hatásaival. Meg akarja értetni, hogy a nagyobb problémák csak több millió apró lépéssel oldhatóak meg, de azokat nekünk kell meglépnünk.

hírességek interjú környezetvédelem művészet

A halott albatrosz fiókáról készült híres fotója számtalan helyen megjelent. A madár műanyag hulladékkal teli gyomra megdöbbentő látvány. Társai ezerszám hullanak el mérgezésben és a különféle plasztikdarabok okozta fulladástól. Chris Jordan így próbálta felhívni a figyelmet a műanyag okozta halálozási arány lehetetlenül magas számára. A Csendes-óceán térségében egy „Nagy szemétfolt” néven ismert terület van, mely megegyezik Ausztrália nagyságával. A tudósok szerint 1 millió tonna mérgező műanyag szemét halmozódott itt fel, de az óceáni áramlatok továbbra is hozzák-viszik a káros hulladékdarabokat. 

Viselkedésünk nem tudatos és ez elkerülhetetlen következményekkel jár. Erre világít rá Chris Jordan, akinek munkája nyugtalanító, merész üzenetet hordoz. Chris Jordan egyetemi oktató, a művészet alapjait tanítja, de nekünk mást is: „Az egyik legnagyobb probléma, amivel szembetaláljuk magunkat, hogy a környezetpusztítás nem egyetlen, iszonyú mennyiségben fogyasztó, démonikus, gonosz lény miatt zajlik. Azért történhet meg, mert minden egyes ember kis károkat okoz. Ha magunkba nézünk, mindez nem is tűnik olyan rossznak. Azonban meg kell értenünk, hogy mi magunk is részei vagyunk azoknak a felhalmozódott következményeknek, melyek a több száz millió vásárló döntéseiből keletkeztek. Kemény dolog kollektív tetteink szörnyűségének látványa.Együttesen okozzuk áttekinthetetlen és tarthatatlan cselekedeteink következményeit, de minden névtelenül folyik, és senki sem vállal felelősséget a következményekért. Attól tartok, hogy ebben a folyamatban helyrehozhatatlan kárt teszünk a bolygónkkal és egyénekként is kárt szenvedünk.”

Jordan szerint a technológiára való túlzott mértékű támaszkodás veszélyes mértékű önelégültséghez vezethet. Egy csomó ember úgy gondolja, hogy a technológia megmenti a világot… Nézd meg a műanyaggal borított óceánokat. A vállalkozók hatalmas hajókat terveztek, hogy körbejárva beszippantsák a műanyagot, de a folyamatosan kavargó áramlatok szerteviszik azt…, a tudósok azt állítják, nincs semmi, ami képes eltávolítani a műanyagot az óceánokból. A technológia biztosan szerepet játszik, de nem ez a megoldás. Jordan úgy véli, kulcsfontosságú, hogy csökkentsük a hulladék mennyiségét, és lépésről lépésre magatartásbeli változásokra is szükség van. Például nem kell vizet árulni műanyag palackban, nem kell inni műanyag poharakból. Minden apró rész egy sokkal nagyobb megoldáshoz vezet, amely olyan összetett és részletes, mint a művei.

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

06 ápr

Terrorveszély Indiából nézve

Az utóbbi évtizedekben megszokhattuk, hogy a nyugati félteke a világ biztonságosabb oldala. Ebbe a komfortzónába hasított bele a szeptember 11-i merénylet. Akkor még nem sejtettük, hogy a mi Európánk is, a II. világháború után újra az aggodalom helyszínévé válhat. A párizsi és a brüsszeli merényletek új korszakot nyitottak Európában. A bizonytalan helyzet mindannyiunkat újraértékelésre késztet. Ahogyan a bajba jutott kisded mamájánál keres menedéket, cikkünkkel az európai kultúra bölcsőjében, az ókori India bölcsességében keresünk választ a sok megválaszolatlan kérdésre.

Leveles Zoltán írása

terror ahimsza karma környezetvédelem menekültválság állatok Nobel-díj

Jelen tények

A világsajtót és a világ minden tévécsatornáját bejáró brüsszeli robbantásos merényletek képei mindenkit mélységesen megráztak. Ártatlanul életüket vesztett áldozatok és sebesültek. A túlélők megszólalásai tovább sokkolnak bennünket. Az ember azon veszi észre magát, hogy szeme összeszűkül, ajkai összeszorulnak, és fejcsóválva hitetlenkedik, hogy ez nem lehet igaz. Magatehetetlensége akaratlanul is egyfajta dühvel párosul, amikor azt mondja magában, hogy most már aztán álljon meg a menet. Miért kell ártatlan embereknek meghalnia, miért kell rettegésben élnünk, amikor már éppen minden olyan szépen alakult? Mindenki jót akar és mégis minden rosszra fordult.

Nem kívánok végeláthatatlan politikai fejtegetésbe bocsátkozni. Viszont a bennünk lakó bölcsesség meg szeretné velünk értetni a problémák kialakulását. Szeretnénk tudni, hogy mi vezetett a nemkívánatos körülmények kialakulásához. Miért kell szenvednünk, ha egyszer mindannyian boldogok szeretnénk lenni? Vajon milyen távolra kell eljutnunk az okfejtésben?

Az igazság törvénye

Ha az ember pofont kap valakitől, akkor óhatatlanul is neheztel a támadóra. Elvileg tudjuk, hogy kenyeret kéne adni cserébe, de ösztöneinkben a szemet szemért, fogat fogért törvénye működik. A törvény szerint ne okozzunk senkinek sem szenvedést. Ha azonban az erőszakmentesség természetünkké válik, akkor a nem-ártás alapvető hozzáállás lesz. Sőt, azon túlmenően, talán egyszer eljön majd az a nap is, amikor őszintén kegyessé válunk, és kenyérrel válaszolunk a ránk támadónknak.

Tény, hogy első reakciónk egy dühös értetlenség lesz. Aztán, ha verekedésbe torkollik a pofonos konfliktus, és valaki ki szeretné bogozni, akkor a végtelenségig nyomozgathatna, hogy végül is ki ütött először? Ha már mindkét fél ezer sebből vérzik, elég nehéz dolgunk van az eredeti ok megkeresésekor. Ami biztos, szét kell szedni őket és ellátni a sebeket, majd valami kompromisszumot találni. Így leírva aránylag egyszerűnek tűnik a megoldás, de lássuk be, sokszor még két ember esetében is szélmalomharc a kialakult konfliktus feloldása. Ha egyik felet meghallgatjuk, neki adunk igazat, ha a másikat hallgatjuk meg, akkor neki adunk igazat, és ide-oda pattogunk, akár egy ping-pong labda. Persze ha egyik fél bizonyos határon túllép, mondjuk, nyolc napon túl gyógyuló sérülést okoz, vagy netán emberi életet kiolt, akkor nincs helye különösebb diskurálásnak. A törvény szerint majdnem mindegy, hogy ki ütött először, ha valamelyik fél túllépte a vita és a bűncselekmény határát. Igazságot kell tenni, a törvény ellen vétkezőket megbüntetni.

Káosz vagy harmónia

Kétségkívül, a terrortámadás óriási és elítélendő pofon. Legnehezebb a közvetlen érintetteknek, az áldozatok hozzátartozóinak és barátainak. Együtt érzünk velük. Tegyük hozzá, nekünk sem könnyű. Minden európai közvetlenül érintett. Mindannyian szenvedjük a terrortámadás következményeit.

Mint korábban említettem, ebben az írásban nem a politikai okokat fejtegetjük, hogy miként a menekültválság, hogyan az öbölháború stb. Inkább a szenvedést, mint alapvető létkérdést járjuk körbe. Mindenekelőtt leszögezhetjük, hogy a védikus bölcselet szerint nincs okunk aggodalomra, ugyanis a világot abszolút harmónia hatja át. Itt máris meg kell állnunk egy pillanatra. Hogyan lehet ott abszolút harmónia, ahol ártatlan embereket gyilkolnak meg? Szórakozik velünk a Mindenható, vagy netán kínozna, büntetne bennünket, hogy ezt a fájdalmasan sajgó káoszt abszolút harmóniának nevezi? A kérdés jogos. Legalábbis innen nézve annak tűnik. Ha csak egyetlen emberéletet is kioltanak ártatlanul, az minden körülmények között elítélendő. Nekünk, az itt maradtaknak pedig fájdalmas és igazságtalannak tűnő.

terror ahimsza karma környezetvédelem menekültválság állatok Nobel-díj
A belső béke ösvényén az ember nem hagy maga mögött karma-lábnyomot.  Fotó: Leveles Zoltán

Energiamegmaradás

Közelítsük meg a kérdést másik oldalról. A tetteknek a fizikai hatáson túl bizonyos finomabb síkon tapasztalható energiájuk van. Vegyünk egy példát: ha megsimogatjuk a gyermek buksiját, vagy ugyanazt a gyermeket a másik utcabéli csibészek jól elagyabulálják, akkor a fizikai világ számára látható jelenségen túl is történik valami. A gyermek mosolyán vagy sírásán túl még valami történik. Pozitív vagy negatív energiák gerjednek a gyermekben. Ezek az energiák nem állnak meg a bensőjében, hanem környezetére kisugározza azokat.

Hasonlóan, minden tettnek energiája van. Az indiai lelki szakirodalom a tettet és annak bevonzott energiáját nevezi karmának. Minden tettnek súlya van. A tett minősége határozza meg, hogy ez a súly mennyit nyom a mérlegen, vagy úgy is mondhatnák, hogy a lélek milyen súllyal kerül a mérlegre. Az égi tettek pedig olyanok, mint a héliummal teli lufik: kiemelik a lelket a súly világából, fel a magasba.

A tettek természete

Az égi tettek alaptermészete az erőszakmentesség, és hogy mindenkinek örömet szerez. Nem csak a mi megítélésük szerint, hanem mindenki szerint. Természetesen beleértve a Legfelsőbbet is. Ebből következően a minden élőlény lelki felemelkedését szolgálják, rövid és hosszútávon is elégedettséget eredményez.

Az anyagi tettek pedig a lelki boldogság helyett valamilyen élvezet délibábját kergetik. Ez önmagában végül is nem volna baj. A gond viszont az, hogy az anyagi tettek érintettjei az elégedettség helyett az élvezet utáni szomjukat fokozzák. Anyagi értelemben az élőlény nem igazán tud elégedetté válni. Ha van egy, kell kettő. Ha van kettő, kell nagyobb. Ha van nagyobb, kell az újabb. Ha van újabb, kell az édesebb. Ha pedig megvan az édesebb, akkor hamar rájövünk, hogy egészségünk rovására ment a sok édes. A játéknak pedig néhány évtized alatt vége. Az anyagi tettek ártatlannak tűnnek, de elégedettség helyett végül bonyodalmakat szülnek.

Egyéni tettek, globális következmények

Arra nem is gondolnánk, hogy az egyéni tettek energiái nem állnak meg az egyénnél. A mosolygó, vagy síró gyermek nem csak a gyermek kedélyállapotát határozza meg.  Hat a szülőkre, az egész családra, sőt ha valóban nagy az öröm vagy a baj, akár az egész osztályra vagy iskolára is hatással lesz.

Felületesség volna azt gondolni, hogy az egyéni tettek nincsenek kihatással az egészre. Butaság azt gondolni, hogy ha cián kerül a Tiszába, akkor az nincs hatással a Dunára. Hanyagság azt hinni, hogy ha Magyarországon sósavazzák a fürdőszobát, akkor az nincs hatással Ausztráliára. Önzés azt gondolni, hogy ha műanyag zacskóból csipszet esznek, akkor az nincs hatással a messzi sarkvidékre. Ezek a szemmel látható összefüggések kezdenek összeállni a XXI. század ember fejében. Más kérdés, hogy a mindennapi egyéni tettekben ez hogyan és miként nyilvánul meg.

A tudatosság fogalma

Tudatosan élni azt jelenti, hogy minél kisebb ökológiai lábnyomot hagyunk magunk után. Ez így érthető. Kevesebb cián, sósav, csipsz. A tudatosságunk nem csökkenhet a nagyok pusztítását látva. A tudatos ember szerint egy fecske képes nyarat csinálni. Lásd Gandhi példáját. Egyetlen ember szembefordult a legerősebb világhatalommal. És volt értelme. Idáig világos.

No de mi van a tettek energiáival? Az ökológiai lábnyom mellett kell lennie egy tett-energialábnyomnak is. Milyen jó volna, ha lenne erre egy megfelelő kifejezésünk. Van. Ez volna a szanszkrit szakirodalomban használt karma szó. A karma az elkövetett tett, és a tett által keltett energia együtt. Megvan az új kifejezés: karma-lábnyom. Úgy kell élni, hogy minél kisebb karma-lábnyomot hagyjuk magunk mögött. A karma-lábnyom magában foglalja az ökológiai lábnyomot is.

Gandhi komoly erkölcsi és életviteli kódexet állított össze a követői számára. A sok más érték mellett kettőre hívnám fel a figyelmet. Önmegtartóztatás és nem-ártás. Az önmegtartóztatás nem feltétlenül azonos az aszkézissel. Sokkal inkább azt jelenti, hogy életünket nem az érzékek és az élvezetvágy irányítja, hanem az értelem. Értelmünk segítségével felállíthatjuk a saját értékrendszerünket. Aki megérti a dolgok összefüggését, annak az önmagára és a környezetre nézve káros dolgokról való lemondás nem aszkézis, hanem a magasabb minőség elérése.

Erőszakmentesség

Elérkeztünk a desszerthez. Ki mondja meg, hogy mikor ártok másoknak, és mikor nem? Kell lennie egy általános mércének. A különféle nációk társadalmi normái eltérőek. Valahol belefér a kutyahús fogyasztása, miközben másutt a kutyát bántalmazó akár elzárásra is kerülhet. Hol az objektív mérce? A hús fogyasztása a Föld lakosságának nagyobbik fele számára természetes. Gandhi számára nem volt az. Nála a nem-ártás elve nem állt meg az embereknél.  Az általános mérce tehát az, hogy mennyi fájdalmat okozunk másoknak azzal, hogy élünk. Súlyos kérdés. Végtére, mint mondták elődeink, minden szentnek maga felé hajlik a keze: „Ó, én soha senkinek sem ártottam, mindig mindenkinek jót akartam, segítettem…” Viszont az objektív mérce a mérvadó, nem pedig a saját véleményünk. Aztán jön a kopp, amikor úgy érezzük, hogy ártatlanul kell szenvednünk.

Ártatlanul? És mi a helyzet a sósavazással, meg a csipszes zacskókkal? Mi a helyzet a miattunk leölt állatokkal? Nagy vakmerőség azt gondolni, hogy a húsfogyasztás nem gerjeszt energiákat. Hús az asztalunkra csak állatmészárlás árán kerülhet. Ha a gyermeket ért pofon kihat a tágabb környezetre, az állatmészárlás fájdalma miért ne gerjesztene fájdalmas energiákat? Az energia nem vész el. Az általunk közvetve vagy közvetlenül okozott szenvedés energiája sem vész el. Gyűlik egy ideig, majd túlgerjedés után nagyot üt.

Ezek a gondolatok sokak számára természetesek. G.B. Shaw a Béke dala című versében súlyosan, és egyértelműen fogalmaz:

Akár a varjak, húst eszünk és húson élünk,

Nem törődve fájdalommal, szenvedéssel, hogy így teszünk.

Miközben világbékét imádkozunk,

Áldozatok katakombáinál erkölcsi törvényt szegünk.

Ekként szül a kegyetlenség háborút.

terror ahimsza karma környezetvédelem menekültválság állatok Nobel-díj
G. B. Shaw 1925-ben kapott irodalmi Nobel-dijat „irodalmi munkásságáért amelyet idealizmus és humanizmus jellemez, valamint sajátos költői szépséggel párosuló erőteljes szatírájáért”

G.B. Shaw egyenes összefüggést lát a hús fogyasztása és a háború kialakulása között. Nincs ebben egyedül. Mögötte áll az évezredes óind bölcselet is.

Végkövetkeztetés

A világbéke az egyén belső békéjével kezdődik. Hogyan is érhetnénk el világbékét, ha az egyénekben háború dúl. A bennünk kavarodó békétlenségnek olyan súlyos okai vannak, mint amilyen az önteltség, mohóság, irigység, fanatizmus és hasonló belső ellenségek.

Viszont a belső ellenségek leküzdése mellett tetteinkkel is hozzájárulunk a belső béke eléréséhez. Hogyan is érhetnénk el a belső békét, ha miattunk, azaz hogy a nyelvünk miatt szisztematikusan, szervezetten ártatlan állatokat mészárolnak le? Miért is kellene bármilyen módon bármilyen erőszakot támogatni? Ilyen súlyú kérdést nem bagatellizálhatunk el. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy a vágóhidakon keletkező energiák megállnak a falakon belül, vagy hogy nem is keletkeznek. E cikk olvasása után senki sem kérdezheti, hogy mi köze a békének a húsevéshez.

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

20 jún

India a világ legnagyobb zöldenergia gyártója lesz

Korábban már hírt adtunk arról, hogy India jó példát mutat a szélenergia hasznosítása terén, most ugyanez a napenergiával kapcsolatban is megismétlődik. Ezen a héten az indiai kormány jóváhagyta a napenergia hasznosításának emeléséről szóló döntést. A beruházás végén India lesz az egyik legnagyobb zöldenergia gyártó a világon, megelőzve több fejlett országot.

India megújuló energia nagyhatalom
Érdemes odafigyelni a rohamosan felfelé ívelő Indiára. Zöldenergiában is világhatalommá vált.

India bejelentette, hogy megépíti a világ legnagyobb naperőművét, s ezzel nemcsak a szélenergia terén áll vezető helyre. A radzsasztáni erőmű területe több mint 77 négyzetkilométer lesz, de emellett más, államilag támogatott napenergia-parkok létrehozását is tervezik, főleg Tamil Nadu és Andhra Pradesh államokban. Az ország energiahiánya felülírta a korábbi, 2022-ig létrehozandó 20 GW-os tervet. Most a hivatalos álláspont nagyon ambiciózus: ez a nagyratörő cél évi 100 gigawatt napenergia termelésről beszél.  Korrábbi cikkünkben már beszámoltunk India szélenergia piacának térhódításáról.

A napenergia hozzájárulhat India hosszú távú energiabiztonságához, az ökológia szempontjából is rendkívül kedvező, ráadásul csökkenti a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőséget, mely megterheli a devizatartalékokat is. Nem utolsó szempont, hogy így India akár évi négymillió tonnával is csökkentheti a szén-dioxid-kibocsátását.

Ezzel egyidőben a New Delhi Városi Tanács (NDMC) támogatja a tetőre telepített napelem felhasználókat. Összekapcsolják az egyedi napenergia egységeket Delhi elektromos hálózatával. A havi energiaszámla alapján kiszámítják, mennyi napenergiát generáltak a napelemek, és azzal egyenértékű összeget kapnak majd a tulajdonosok. 

A média szociális szempontból is kiemelte a törekvés nagyszerűségét, hiszen a népesség egy része, több millió ember ma sem rendelkezik az elektromos hálozat előnyeivel. Az persze már más kérdés, hogy attól még nagyszerű, békés, dolgos életet élnek azok a vidéki emberek, akik este gyertyával vagy mécsessel világítanak. Talán a holdfényben sétálnak, beszélgetnek, s nem a tv előtt töltik a szabadidejüket. Nem is olyan régen, még nagyanyáink-dédanyáink korában nálunk is más jelentette az esti elfoglaltságot. Magyarországon csupán 52 éve fejeződött be a villamosítás, 1963. aug. 20-án kapcsolták be az utolsó kisközséget is a hálózatba.

Zöldenergia hasznosításban India nem ismer tréfát

Tovább olvasom

20 máj

Használtruha biznisz és vidám kacagás

Több díjat is elnyert Meghna Gupta rövidfilmje, mely egy különös indiai üzembe vezeti a nézőt. Egy olyan használtruha üzembe, ahol a tonnaszám érkező használtruhát újra feldolgozzák. Hallhatjuk az indiai nők véleményét a nyugati öltözködéssel kapcsolatban, de leginkább az a szívből fakadó kacagás gondolkoztatja el a nézőt, mely végigkíséri ezt a nem egészen negyedórát. Dokumentumfilm vagy környezetvédelmi propaganda, szatíra, esetleg filozófiai mű? Nos, mindez igaz rá. Mint ahogyan az is, hogy mélyen elgondolkodtat.

indiai filmek filozófia környezetvédelem üzlet indiai ruhák

A film címe Unravel (Kibogoz). A szó ugyanakkor azt is jelenti: szálakra bontani, s pontosan ez történik azzal a mérhetetlen használt ruhamennyiséggel, melyet nyugatról Indiába szállítanak, és ott újrahasznosítják. Évente 100 ezer tonna használt ruha érkezik az észak-indiai Panipatba, mely egy álmos kisváros Észak-Indiában, és az egyetlen hely a világon, ahonnét fonalat kapunk vissza. A szétbontott és színek szerint szétválogatott textíliákból pokrócokat is szőnek, melyeket nyugaton értékesítenek.

Meghna Gupta humorral és együttérzéssel fűszerezett dokumentumfilmje számos nemzetközi díjat nyert, többek között első a tokiói Short Shorts Filmfesztiválon, a Mentsd meg a Földet! versenyen, J-WAVE díjat kapott a legjobb rövidfilm kategóriában és közönségdíjas is.

A nyugaton levetett ruhák hatalmas bálákban hajókon érkeznek Indiába. A képzelet és a pletykák különféle válaszokat gyártanak arra a kérdésre: Vajon miért dobják el a Föld egyik felén ezt a rengeteg ruhaneműt, melynek nagy része alig használt, teljesen újszerű. Sokan úgy gondolják, nincs elég víz nyugaton, nem tudják kimosni és kiteregetni a ruhákat , vagy ugyanolyan drága, mint a ruha, teszi hozzá egy szép fiatal lány, ezért csak néhányszor veszik fel, majd eldobják.

–  Nem tudom elképzelni, mi másért áradna ide – és újra csak kacagnak a nők.

indiai filmek filozófia környezetvédelem üzlet indiai ruhák
"Ki tudja? Talán csak nem szeretik mosni a ruháikat."

Fogalmam sincs, mért csinálják – mosolyog egy asszony.

– Tetszenek a külföldi hölgyek, igazán jól néznek ki – mondja minden irigység nélkül egy másik fiatal lány, miközben válogatja a ruhákat. Ahogy nevet látszik gyönyörű fogsora, mely beillene egy fogpaszta reklámba.

­

Ezek mind újnak tűnnek –, mondja, miközben nevetve felpróbál egy fehér, bokáig érő szép használtruhát. Nagyon jó a hangulat, semmiféle irigység nem érződik, bár van, aki megjegyzi:

– Mindig szerettem volna tudni, hogy valójában mit szeretnek a nyugati emberek. Valaki megjegyzi, hogy a Discovery Channelen már megnézte.

– Mindenféle fura darabot kapunk, olyat is, amit soha nem láttam azelőtt.

– Nem értem, hogyan veszik fel ezeket, nevetésre ösztönöz némelyik.

– Akkora nadrágot is látni, hogy négyen beleférnek… Mit ehetnek, hogy ilyen kövérek? – alig tudja végigmondani, úgy hahotázik.

– Néha találunk egész kedves darabokat – mutat egy szép szoknyára –, úgy érzem, szívesen átölelném azt, aki ilyet hord – közli most fényes mosollyal a megszólított.

Felvetődik az is, hogy a bugyin levő gyöngyök és bizsu kövek elég furák, kényelmetlenek, talán ennek viseletére kényszerítik a szegényeket? Válogatás közben folyamatos csacsogás és nevetés hangzik, árad a jókedv.

– Ezek a ruhák drágák lehetnek, az emberek biztosan gazdagok, és inkább kidobják, majd sok pénzért újat vesznek.

–  A nyugati hölgyeket tisztelik, Isten jó életet adott nekik, sokszor elgondolom, vajon milyenek lennének, ha itt élnének? Egész nap ezekkel a ruhákkal dolgozom, közben ilyenre is gondolok.

A film vége felé megszólal egyikük férje is:

– Öltöztetsz másokat, a nap végén pedig olyan gyönyörű leszel, mint amilyennek Isten megteremtett. Minden embernek megvan a természetes szépsége.

– Szeretnék egyszer elmenni külföldre és ilyen ruhákat hordani ­– szól közbe valaki, mire a férfi folytatja, közben felesége boldogan mosolyog:

– Ez a sorssal kapcsolatos, Isten talán ennyit írt elő számunkra. Légy boldog a mindennapi kenyérrel, míg el nem éred Isten lakhelyét.

Az anyák mellett sokszor ott játszadoznak, s a ruhatengerben hempergőznek a gyerekeik. Együtt vannak anyjukkal, akik a munka után kézen fogva vezetik vagy karjukon viszik kisgyermekeiket, szép színes ruháikban nyugodtan sétálva hazafelé.

–  Egyszer szeretném látni Amerikát, hogyan viselik ezeket a ruhákat az ott élő nők… – mondja egyikük. De a nézőben önkéntelenül felmerül a gondolat: Vajon akkor megmaradna-e ez az őszinte, szívből jövő mosoly e lányok és asszonyok ajkán?

A Unravel c. film rövid trailerje itt megnézhatő. Használtruha és minden, amit eszedbe juttat. 

Ugyancsak érdekesek a nézői vélemények, érdemes beleolvasni:

  • Nagyon érzékenyen elkészített film. Az itt szereplő nők rendkívül bölcsek. (Heather, Nova Scotia, Kanada)

  • Nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek… (Dian)

  • Amikor megjelenik a textil pazarlása a mi gazdag nyugati életünkben, nagy árat kell fizetni érte. Olyan ár ez, amit a férjem és én nem vagyunk hajlandók megadni. …a túlzott fogyasztás fenntarthatatlan. (Karen, Ausztrália)

  • Ez egy zseniális rövidfilm, köszönöm. Úgy gondolom, hogy a filmben szereplő nők igazán szépek és koruktól függetlenül bölcsek. Nincs rajtuk smink, nincs divatos blúzuk és ékszereik, de a mosolyuk azt mondja, hogy boldogok és elégedett emberek. (Katalin, Hungary)

  • Gyönyörű alkotás, emlékeztet, miért kezdtem írni az etikus divatról és a fenntartható életformáról sok-sok évvel ezelőtt. Köszönöm, ezt az elgondolkodtató filmet. (Jennifer)

  • Igazán lenyűgöző rövid dokumentumfilm, amely kötetnyit beszél arról, hogyan látják mások a mi társadalmunkat. (Steve)

  • A rendező kevesebb, mint 15 perc alatt kinyitja a szemünket, nem lep meg, hogy számos díjat nyert. (Kathryn)

  • Zseniálisan egyszerű. Költői. Felvilágosítás 14 percben. (Geoff)

  • Hihetetlen. Megtudná mutatni a forgatócsoport a magánéletüket is? A családot, a gyerekeket és a barátokat? (Xi)

  • Ritkán dobok el ruhát, kivéve, ha már elhasználódott vagy már nem jó. Annyira örülök, ha arra gondolok, talán Panipatba kerül, és Reshma fogja rendezni. (Jane)

  • Elképesztő és elgondolkodtató munka. Egyszerűen hihetetlen  ezeknek a dolgozó  embereknek a szemével nézni a társadalmunkat.  Ők azok, akik bölcsek és gyönyörűek. (cucicucicoo)

  • Milyen nagy film - Milyen gyönyörű nők! Ez egy magával ragadó alkotás. Látva ezeket a ruhákat, melyeket nem sokat koptattak, megérthetjük, mennyire pazarló a társadalom kis része. (Susanna)

  • Emlékezni fogok erre a videóra legközelebb, ha el akarok dobni vagy venni akarok valamit.  Köszönöm. (Sacha)

  • Milyen érdekes dokumentumfilm! Látni, hogy eldobott ruháikon keresztül mások hogyan látják az amerikaiakat. (Kellie McKinney)

  • Szuper, tetszik! Néhány ártatlan kérdés, ami mélyen elgondolkodtató. (Joyashree)

Tovább olvasom

15 máj

Állatvédelem: szeret, nem szeret?

Az állatok helyzete meglehetősen furcsa a nyugati féltekén. Egyik állatot kutyakozmetikushoz viszik, a másikat megeszik. Ha pedig más nációk, mondjuk a kutyust eszik meg, akkor mélységesen felháborodunk, miközben minden jogot fenntartunk magunknak, hogy a sertést és a tehenet megegyük. Pedig más nemzetek ugyanúgy felháborítónak tartják a sertés vagy a tehén húsának elfogyasztását, mint mi a kutyáét. Talán a világ kultúráinak össze kéne fognia, és akkor nem enne az emberiség sem kutyát, sem sertést, sem tehenet. Egyesek szerint ez volna a világbéke és a belső béke felé vezető út.

ahimsza környezetvédelem
“Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlődése az állatokkal való bánásmód alapján ítélhető meg.” 
M.K. Gandhi
ahimsza környezetvédelem
"Azt hallottam, hogy minket jobban szeretnek , mint a kutyákat. Ez igaz?"

ahimsza környezetvédelem
"Van, aki a vérét adja. Őket hősöknek hívják.  Mi a tejünket is. És a húsunkat is. És gyermekeinket is."

Mennyire relatív, hogy mit is jelent az állatok szeretete. A PETA, az állatokkal való etikus viselkedésért küzdő szervezet megdöbbenve kommentálta azt a videót, mely oklohamai iskolás gyerekeket mutat be, amint halott macskákat táncoltatnak – boncolás előtt. Kegyetlenségre, érzéketlenségre nevelünk? – teszik fel sokan a kérdést. Vagy már meg sem lepődünk, ha arról olvasunk, hogy békából készült turmixot isznak Peruban? És vajon mi az általános álladvédelmi helyzet Magyarországon?

Kosztolányi Dezső: 

A rút varangyot véresen megöltük

Ó iszonyú volt.
Vad háború volt.
A délután pokoli-sárga.
Nyakig a vérbe és a sárba
dolgoztunk, mint a hentesek,
s a kövér béka elesett.
Egész smaragd volt. Rubin a szeme,
gyémántot izzadt, mérgekkel tele.
A lába türkisz, a hasa zafir,
a bőre selymek fonadéka,
s regés kincsével elterült
a gazdag, undok anya-béka.
Botokkal nyomtuk le a földre,
az egyik vágta, másik ölte,
kivontuk a temető-partra,
ezer porontya megsiratta,
s az alkonyon, a pállott alkonyon
véres szemével visszanézett.
Kegyetlenül, meredten álltunk,
akár a győztes hadvezérek.

Most itt vagyunk. A tiszta kisszobában.
Szép harc után. A szájunk mosolyog.
Maró fogunk az undort elharapja,
s gőggel emeljük a fejünk magasra,
mi hóhérok, mi törpe gyilkosok.

Tovább olvasom


India Hangja

blogavatar

India elgondolkodtat. Valami, misztikum hatja át évezredek óta, amitől a legnagyobb káosz is harmóniává lesz. Ezt a békét kutatja az India Hangja csapata. Olykor indiai vagy éppen nyugati napi aktualitásokra reagálunk, máskor pedig az ősi bölcsek szavait vesszük elő. Jó olvasást és jó utazást kívánunk India szellemi tárházában! Adó 1% India Klub Alapítvány – Adószám: 19561383-2-43

Bharata a Facebookon