A reblog.hu-n való regisztráció időpontja, a reblog.hu megtekintése során
rögzítésre kerül az utolsó belépés időpontja, illetve egyes esetekben -
a felhasználó számítógépének beállításától függően - a böngésző és az
operációs rendszer típusa valamint az IP cím.
Ezen adatokat a rendszer automatikusan naplózza.
Süti beállítások
Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra,
illetve profilinformációk tárolására alkalmas - jelsorozat, melyet a szolgáltatók
a látogatók számítógépére helyeznek el...
A szolgáltatást a Mediaworks Hungary Zrt.
(székhely: 1082 Budapest, Üllői út 48., továbbiakban: „Szolgáltató”) nyújtja
az alább leírt feltételekkel. A belépéssel elfogadod felhasználási feltételeinket.
Jelen Adatvédelmi és Adatkezelési Tájékoztató célja, hogy a Mediaworks Hungary Zrt. által tárolt adatok
kezelésével, felhasználásával, továbbításával, valamint a Társaság által üzemeltetett
honlapokon történő regisztrációval kapcsolatosan tájékoztassa az érintetteket.
A Kumbh mela a zarándokok legnagyobb vallási gyülekezete. Az UNESCO – az ENSZ kulturális örökségének megőrzéséért felelős kormányközi bizottsága – a Kumbh melát felvette „Az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív jegyzéké”-be.
Az UNESCO a tizenkettedik, december 4-9. közötti ülésszakán döntött így. Ez az elismerés Indiában hatalmas örömöt és büszkeséget váltott ki – jelentette be Narendra Modi miniszterelnök.
Mi a Kumbh mela?
A zarándoklatnak nem csupán a szent folyóban való megmártózás a célja. A különféle vallási csoportok tanítói mellett jógik és aszkéták százezreivel találkozhat az ide látogató. Hallgathatja tanításukat. Mindenfelé sátrakat állítanak fel, ami templomként és iskolaként is működik. Vallásos énekeket énekelnek, mantrákat zengnek, és előadásokat tartanak.
A Kumbha mela helyszíne
A Kumbha mela helyszíne valamely szent folyó partja. A Kumbh melát háromévente tartják, és négy különböző hely között váltanak át: Haridvár (a Gangesz folyónál), Prajág, azaz Allahabad (a három folyó, a Jamuna, a Gangesz és Szaraszvati találkozásánál), Uddzsain (a Kshipra folyó mellett Közép-Indiában) és Násik (a Godavári folyó partja).
Ez utóbbi a Gangesz után az ország második leghosszabb folyója. A Maha Kumbh melára, vagyis a nagy találkozóra 12 évenként kerül sor.
Kumbh mela története
A kumbh szó szerint nektárt jelent. A mela találkozót. A fesztivál szerény becslések szerint is több mint 2000 éves!
Első írásos bizonyítéka megtalálható a Xuanzang (vagy Hjuen-Tsang) kínai utazó beszámolójában. A 7. században, Harshavardhana király uralkodása alatt indult Indiába.
1895-ben maga Mark Twain is ellátogatott az akkori Kumbh melára. Így emlékezett vissza rá:
„Csodálatos a hit ereje, ahogy idősek és gyengék, törékenyek és fiatalok mérhetetlen tömegei habozás és panasz nélkül nekivágnak ennek a hihetetlen és viszontagságos útnak. Szeretetből vagy félelemből? Nem tudom. Mindegy, hogy mi az indíték, a tett, ami születik belőle, minden képzeletet felülmúl, és lenyűgözi a hideg fehérembert, amilyenek mi vagyunk.”
A legutóbbi nagy találkozó, a Maha Kumbh mela
A 2013-as nagy zarándok találkozón több mint 100 millió ember fordult meg az 55 napos fesztiválon. Naponta több millióan vettek rituális fürdőt a három szent folyó torkolatánál. Imádkozással, meditációval vagy éppen tanítással tették hasznossá napjaikat.
A tisztviselők 14 ideiglenes kórházat állítottak fel. Több száz orvos állt a látogatók szolgálatára, és 50 000 rendőrtisztviselő biztosította a rend fenntartását. Több mint 40 000 WC-t állítottak fel. Hatalmas logisztikai erőfeszítés volt, mivel sok embert kellett elhelyezni. A mela körülbelül 650.000 munkahelyet teremtett.
Számtalan publikáció jelent meg minderről. A Harvard Egyetem tanárai és diákjai által kiadott könyv szerint ezt a szervezettséget érdemes tanulmányozni. Jobban működött, mint a következő évben a botrányoktól hangos labdarugó-világbajnokság.
Összefoglalás
„Kumbha mela” szanszkritul, „kumbh mela” hindiül. Az UNESCO világörökségként való bejegyzését szakértői testület javasolta, amely részletesen megvizsgálja a tagállamok által benyújtott jelöléseket.
Továbbá azt is kihangsúlyozták, hogy a Kumbh melával kapcsolatos ismereteket, a szertartásokat és a lelki tudományt a Guru-Sishya parampara (pedagógus-diák kapcsolat) útján közvetítik. Az ott megjelenő lelki tanítómesterek és a szentek átadják tudásukat tanítványaiknak. Ez a tanítás folyamata a hagyományos rítusokkal és énekekkel kapcsolatban is. Ezek a közösségek továbbra is gyakorolják és átadják örökségük értékeit.
Az indiai falfestményeket az indiai festészeti hagyomány legkorábbi bizonyítékainak tekintik. E téma méltán kapná az ókortól napjainkig címet, hiszen a festmények India utcáin is folyamatosan megjelennek. A falvakban a nemes hagyományok továbböröklődtek. Manapság ez kiegészül a nagyvárosok modern képeivel. Sőt, ma már fesztiválokat is rendeznek az utcai festészet, a „street art” jegyében.
A műemlékek és sziklatemplomok falain található festményeket az ősi indiai civilizáció egyik szimbólumaként fedezték fel. A barlangok falain látható csodás alkotások legkorábbi bizonyítéka az Ajanta és Ellora barlangjaiban festett gyönyörű freskók. Az UNESCO kulturális világörökségének részei.
Ma a falakon látható indiai festmények megkülönböztető jellemzője, hogy az adott tér építészeti elemei harmonikusan illeszkednek a képbe. Készítésükhöz természetes anyagokat használnak, a leggyakoribb a natúr és színezett agyag, a terrakotta és a kréta, ezek a falusi házak díszítőelemeinek is az alapanyagai.
Indiai festmények a házak falán
India kulturális és építészeti öröksége a paloták és templomok külső és belső falainak gazdag díszítésében is megmutatkozik. A falak külső részén látható festmények színük, formatervezésük révén sokszor megváltoztatják az épület térbeli arányait, pontosabban azt, ahogy érzékeljük azokat. Háromdimenziós hatásuk van, mivel módosítják és megosztják az adott teret.
Az iszapos vakolatot két rétegben alkalmazták. Az első durva, a kőzetek pórusainak kitöltésére alkalmas, a másik finomabb bevonat. A festés szakaszosan zajlott. A vonalat piros okkerrel húzták ki, a kontúrt barna, mélyvörös vagy fekete szín adta. A festékekhez szükséges pigmentek a helyi vulkáni kőzetekből származtak. Az arckifejezéseket fényes foltok emelték ki. A mélység illúzióját különböző módszerekkel érték el.
Utcai művészeti fesztivál
A 2014-es bevezetése óta a „St + art” fesztivál számos helyi és nemzetközi művészt felkért már arra, hogy segítse a képzőművészet e különleges ágát Delhi és Mumbai kanyargós utcáin. A közelmúltban például meghívták Hendrik Beikirch német művészt, aki Mahátma Gandhi képét festette meg Delhiben a Rendőr-főkapitányság épületére. A ma már híres alkotás a 10 emeletes irodaház oldalsó falát szinte teljesen kitölti.
Miután sikeresen futott Delhiben, Hyderabadban és Bengaluru-ban, az utcafesztivál visszatért Mumbai-ba. A „St + art India” alapítvány a Városi Művészeti Fesztivál részeként ez év november végétől december végéig hatalmas megmozdulást szervez. A város legforgalmasabb kikötőjének egy nem hagyományos térségében helyszíni specifikus installációkat, falfestményeket mutatnak be, vetítéseket, megbeszéléseket rendeznek. A Sassoon Dock 142 éves helyisége nyilvános művészeti kiállítássá alakul, ahol harminc indiai és nemzetközi művész jelenik meg.
A város gyors ütemben fejlődik. Ennek a projektnek a célja egy olyan terület felszabadítása, amely készen áll a felfedezésre. A Sassoon Dock Art Project egy sajátos ökoszisztéma, amely a legmodernebb globális városi művészet és a legmélyebb helyi hagyományok közötti átfogó párbeszéd. A résztvevők látják, hogy az utcai művészetet használhatják szépítésre és az emberek bátorítására, hogy tisztán tartsák környezetüket – nyilatkozta Arjun Bahl, társalapító és fesztiváligazgató.
Gyógyító kéztartás a ház falán. Az elhagyatott helyből palota lesz.
Összegzés
Az indiai festészet, mint művészeti forma már nagyon korai időszaktól kezdve virágzott Indiában. Ezt bizonyítják az irodalmi források és a felfedezett képek is. Ezek sok esetben hatalmas művek, amelyeket szilárd épületek falain láthatunk. A festészeti alkotások másik csoportja éppen ellenkező nagyságrendű, ugyanakkor világhírűek: ezek a miniatúrák.
Indiában gazdag hagyománya van a falra festett műalkotásoknak. Többnyire a 9. és a 12. századra nyúlik vissza, de ma reneszánszát éli: újraindult ez a tradicionális művészet. A falvakban a népművészet révén maradt fenn. Ma már a nagyvárosokban is találunk érdekes képeket a házak falán, melyek sokszor frappáns üzenetnek is beillenek. A street art, az utca művészete ma már különleges fesztiválokon is bemutatkozik.
Két nemzet büszkesége: így nevezte egy híres angol orientalista Stein Aurélt, aki 155 éve, 1862. november 26-án született. Régész, történész, Ázsia-kutató. Magyarnak vallotta magát, belső-ázsiai útjaira egy kis Arany János kötetet mindig elkísérte. Az angol tudományos élet szinte saját tudósaként tisztelte, 1904-től angol állampolgár is volt: Sir Mark Aurel Stein. A német, angol és a francia nyelv mellett tucatnyi ázsiai nyelven beszélt. Indiában a Pandzsáb Egyetemen tanított, sőt ő adta ki és fordította le angolra a Rajataranginit, a kasmíri királyi krónikát.
Stein Aurél életpályája
Stein Márk Aurél művelt zsidó családban született, de őt már az evangélikus hit szerint nevelték. A keresztségben a híres római filozófus császár, Marcus Aurelius nevét kapta. A piarista középiskola után a bécsi és a lipcsei egyetem hallgatója volt. Tübingenben szanszkritot és összehasonlító nyelvészetet tanult, ezután London, majd Oxford következett. A Körösi Csoma emlékeit kutató Duka Tivadar is segítette munkáját.
1888-tól az indiai Pandzsáb Egyetemen tanított, a szanszkrit nyelv és irodalom tanára volt.
Kasmír kultúráját és földrajzát tanulmányozta, neki köszönhető a Rajatarangini, az ősi királyi krónika megjelenése. Ezután nem kisebb feladatra vállalkozott, mint a kasmíri maharadzsa hatezer kötetes könyvtárának katalogizálása. A szanszkrit nyelvű kéziratokat magyarázattal látta el. Jól ismerte a szanszkritot, de a helyi közösségekben pandzsábi, kasmíri és pastu nyelven társalgott. 1910-től az Indiai Régészeti Szolgálat főfelügyelője volt.
Stein Aurél emlékezete Indiában
Indiában is nagy tiszteletnek örvend Stein Aurél. Emlékoszlop díszíti egyik táborhelyét. Nemrégiben új emlékkő került a régebbi, sérült helyére, melyet annak idején közvetlenül Stein halála után állítottak fel. Háromszög alakú, a felirat angol, urdu és szanszkrit nyelven íródott. Köszönetet mond a Rajatarangini krónika megjelenéséért is.
Stein Aurél emléktábla Indiában
Az emlékmű felállítása a Stein életére és munkásságára emlékező ünnepségek kezdetét jelezte. A Kasmír Egyetemen 2017. szeptember 20-21-én nagyszabású konferenciát tartottak.
Stein Aurél – Selyemút
Stein a Kínát Európával összekötő híres Selyemút területére több expedíciót vezetett. Az Indiából Kínába című könyvében beszámolt arról, hogy egészen Dunhuangig jutott el, melyet az utazók a Selyemút egyik legjelentősebb megállóhelyeként tartottak számon. A nyugati tudomány Stein Aurélnak köszönheti, hogy megismerhette az Ezer Buddha barlangtemplom kincseit, a több ezer tekercset és kéziratot. A leletek egy része Londonba került, a többit Delhiben a Nemzeti Múzeum őrzi.
Stein Aurél volt az első nyugati utazó, aki a Lop-Nor tó vidékén megpillanthatta azt a kétezer éves határőrző falat, melyet a hunok támadásai ellen építettek. A magyar őstörténet fontos kérdéseivel, a fehér hunok és rokon törzseik indiai szereplésével is foglalkozott, erről írta az akadémiai székfoglalóját.
Stein Aurél: Homokba temetett városok
Stein első belső-ázsiai útjáról a Homokba temetett városok című munkájában írt, mely 1908-ban jelent meg a Magyar Földrajzi Társaság gondozásában. A könyv régészeti és földrajzi utazás Indiából Kelet-Turkesztánba.
Stein Aurél művei
Stein számos könyvet, tanulmányt jelentetett meg. Angol nyelven publikált, műveit Halász Gyula, a kortárs és barát ültette át magyar nyelvre. Stein igazán kiérdemelte a polihisztor jelzőt, a művészettörténet, a régészet, az orientalisztika, a nyelvészet, valamint a térképészet terén is kiemelkedő munkát végzett. Magyarul 10 könyve és számos tanulmánya jelent meg.
Összefoglalás
Dr. Stein Aurél a 20. század egyik legfontosabb régésze, a magyar keletkutató utazók egyik nagysága volt. Több helyen is kifejtette India kultúrája iránti nagyrabecsülését. Számos tudományos akadémia tagjaként szerepelt, több egyetem díszdoktorává választotta. Kutatásait az angol kormány nagylelkű támogatása segítette. Az angol király – aki egyben az India császára címet is birtokolta – 1912-ben az Indiai Birodalom Lovagrendjének parancsnoki keresztjével tüntette ki Stein Aurélt. Vámbéry Árminhoz hasonlóan őt is a brit tudományos élet kimagasló személyiségei között tartják számon mind a mai napig.
Kerala leglátványosabb fesztiválja kétségtelenül az Onam, átírva Ónám ünnep. A dal, a tánc, a jókedv és a mesteri virágkompozíciók mellett a kígyó alakú csónakok versenye fémjelzi ezeket a napokat. Valamint az a csodálatos történet, mely az óind történelem egyik híres királyáról szól.
Kerala, a kókuszok földje
Kerala nevét a két világhírű hindu eposz, a Rámájana és a Mahábháratha is említi. A dél-indiai Kerala államot a pálmafák véget nem érő sora is jellemzi. Maga a Kera szó jelentése is erre utal: a kókuszdió földje. Itt minden évben nagy lelkesedéssel ünneplik meg a történelmi múltat. Az élénk és színes Onam fesztivál Kerala világhírű nevezetessége.
Ezt az ünnepség sorozatot augusztus végén vagy szeptember elején rendezik meg. A vallás nevében szinte mindenhol megosztottság tapasztalható, kaszt vagy hitvallás, felekezeti különbségek választják szét az embereket. Az Onam fesztivál üzenete a Vasudhaiva Kutumbakam – az „egyetemes testvériség”. Bár Kerala India legtöbb fajta vallású állama, a különbségektől függetlenül az egész állam ünnepel.
Az ünnep a belülről fakadó rajongás, hála és odaadás kifejezésének eszköze.
Az Onam fesztivál híres programjai
A tíznapos Onam ünnepség ideje alatt a hagyományokat követő sajátos rituálék zajlanak. Az északi Pongalhoz hasonlóan ez egyben szüreti fesztivál. A házakat alaposan kitakarítják és feldíszítik. Ennek külön művészete van, mely leírhatatlanul színes és változatos, különböző színű festék, rizspor és virágok tucatjai adják az alapanyagot.
Onam indiai ünnep Kerala államban - csónakfesztivál
Sok helyen a fesztivál fő attrakciója a csónakok versenye. A hajókat zászlókkal és selyem napernyőkkel díszítik fel. Ezek az úgynevezett kígyó csónakok. Körülbelül 100 evezős alkotja a sort a hatalmas, kecses kígyó hajókban, melyek fürgén siklanak a vízen. Ünneplő ruhába öltözött férfiak és nők figyelik mozgásukat.
A felvonulásokon feldíszített elefántok, a tereken népművészeti bemutatók láthatók. Szünet nélkül hallható a zene, és lankadatlanul táncolnak. A híres Kathakali tánc több helyen is látható. Ajándékok cserélnek gazdát a rokonok és barátok között. Az ünnepségsorozat végén tűzijátékot rendeznek.
Mindez látványos eseménysor, amely sokszor agyon reklámozott idegenforgalmi rendezvény. Mégis megtartotta a hinduizmus spiritulitását. Az emberek Visnu királyi hívére emlékeznek ilyenkor, és fohászkodnak a közbenjárásáért. Manapság már ritkább látvány, de a falvakban még fellelhető az a régi szokás is, miszerint valaki megszemélyesíti Mahabalit. Ez a személy a híres király képviselőjeként felkeres jó néhány házat, és Mahabali nevében áldásban részesíti lakóit.
Kerala királya az Onam fesztiválon
Az Onam vidám napjai összekapcsolódnak a legendás király, Mahabali emlékével. Mahabali maharádzs rendkívüli személy volt, akit alattvalói tiszteltek és szerettek. Királyságában mindenki boldogan élt, nem volt kaszt vagy osztály alapú megkülönböztetés. A gazdagokat és a szegényeket egyformán kezelték. Nem volt sem bűnözés, sem korrupció. Az emberek nem zártak be ajtóikat, mert ebben a birodalomban nem voltak tolvajok. Mahabali király uralmában nem volt szegénység, bánat vagy betegség.
Mahabali egy különleges dinasztiához tartozott, ahol démonikus és szentéletű uralkodók váltották egymást. Mahabali Visnu lelkes imádója volt. Jelleme, bátorsága, bölcsessége és erkölcsi tartása révén elnyerte a Mahabali, a királyok királya címet. Messze földön híres volt nagylelkűségéről, adományairól és jótékonyságáról. Ha valaki segítségért fordult hozzá, mindig teljesítette kérését. Ezt még akkor is megtette, amikor saját élete látszólag veszélybe került. Visnunak ajánlotta teljes önmagát. Az Onam ünnepen erre is emlékeznek, sőt a hagyomány úgy tartja, hogy ilyenkor a dicső király meglátogatja népét.
Politikai allegória
Az Onam egyben politikai allegória is. Eszköz, mely emlékeztet az ideális királyra és a jóléti államra. Mahabali, más néven Maveli uralkodása Kerala aranykorának számít. Dél-Indiában ezekben a napokban nagyon sok helyen felhangzik a jól ismert dal: Maveli nadu vaneedum kalam – Amikor a Mavelik uralták a földet.
Ezen a rövid videón hallható a gyönyörű dal, melyben többek között arról énekel a kislány, hogy Indiában, az aranykorban az emberek a Védák szerint éltek. Követték a vallásos elveket, mindenki egyenlő és boldog volt.
Nem volt sem szorongás, sem betegség, a gyerekhalandóság ismeretlen volt, sehol nem tűnt fel gonosz ember a láthatáron. Nem volt sem lopás, sem csalás, hamis szavak vagy ígéretek, senki sem csalta vagy sértette meg a szomszédját.
Percy Bysshe Shelley mindössze 29 éves volt, amikor elnyelték a tenger hullámai. Rövidre sikerült földi pályafutása ellenére az angol irodalom egyik nagy alakja. Az életmű rövid, mégis több szempontból is felhívta magára a kortársak figyelmét. Nem mondhatni, hogy pozitív visszhanggal. Az utókor viszont méltán ünnepli az angol romantika egyik legjelentősebb képviselőjeként. Mindemellett az európai vegán életmód egyik úttörője.
Percy Bysshe Shelley, az angol irodalom kiemelkedő költője elbűvölő, ellentmondásos személyiség volt. Ifjúkorát párhuzamba lehetne állítani napjaink jó néhány színészének vagy rock sztárjának hasonlóan meghökkentő életvitelével. De mindez 200 évvel ezelőtt történt, s mivel csak a fiatal évekkel számolhatunk, nem lehet tudni, milyen lett volna lehiggadva. Mégis azt írják róla: vitathatatlanul neki köszönhető az angol nyelv egyik legszebb költeménye.
A három barát: Shelley, Byron és John Keats
A nagy romantikus triász, Shelley, Byron és John Keats szinte versenyezhetett abban, hogy kinek volt rövidebbre szabva életpályája. 29, 36 és 25 éves korában halt meg e három különleges ember. Shelley és Byron még abban is versenghetett volna, hogy melyikük élete volt bonyolultabb, zajosabb és megdöbbentőbb.
Keats és Shelley barátsága közismert volt, Shelley fájó szívvel vette tudomásul korai halálát. Pár év múlva meg Byronnak kellett vele kapcsolatban átélnie ugyanezt, amikor a halotti máglyáját meggyújtotta.
Shelley, a vegetáriánus
Percy Bysshe Shelley az angol ősi arisztokráciához tartozó, dúsgazdag családban látta meg a napvilágot. Már az is épp eléggé ellentmondásos, hogy nem kellett neki sem a cím, sem a vagyon. Oxfordi diákként egy röpiratot szerkesztett az ateizmus szükségességéről, ami miatt ki is csapták az egyetemről.
Ez volt az első lökés a társadalommal való szembeforduláshoz. Az sem volt általános, hogy angol létére az írek szabadságjogáért emelte fel szavát.
19 évesen Shelley házasságot kötött a 16 éves Harriet Westbrookkal, egy kocsmáros lányával. Nem lehet tudni, hogy ezt a mélyen rangon aluli házasságot a családja, különösen főrendi apja elleni dac motiválta-e. Ez a kapcsolat később tragikus véget ért.
Az viszont tény, hogy barátaiknak az ifjú házasok azt írták: elfogadták a „pitagoraszi rendszert”, vagyis vegetáriánusok lettek. Shelley művelt fiatalként latinul és görögül is olvasott, így ismerte Püthagorasz tanítását, az erőszakmentes életről. Abban az időben még ez is szélsőséges cselekedetnek számított.
Később Shelley találkozott Londonba John Frank Newtonnal, a „Visszatérés a természethez” szerzőjével és egy híres orvossal. Dr. William Lambe a Királyi Orvosok Kollégiumának tagja volt. Őt tartják a vegán étkezés atyjának, aki a „Víz- és Növényi Diéta” című munkájában azokat az alapelveket fektette le, melyeket ma vegánizmusnak hívnak. Az ifjú Shelley hamar csatlakozott hozzájuk.
Shelley esszét is írt a természetes táplálkozásról, majd a Mab királynő című versében is megfogalmazta véleményét.
„Többé már nem
öli meg a bárányt, amely az arcába néz,
És nem falja fel iszonytatón az összetört testet.”
A Mab királynőhöz fűzött jegyzetekben pedig egészen drasztikusan írta le:
„A halott állat húsát a konyhai elkészítés „álcázza”, vagyis evésre alkalmassá teszi, így az egyébként nyers, véres valóság látványa már nem okoz utálatot, kibírhatatlan ellenszenvet.”
Mindezt 1813-ban írta!
Későbbi társa, Mary Shelley is vegetáriánus volt. Ő az a híres női szerző, akit tulajdonképpen a sci-fi irodalom megalapítójaként kell elismernünk.
Frankenstein alakja az ő tolla által született meg, hogy aztán a hozzá hasonló számtalan figura benépesítse az irodalomban ezt a műfajt. Erről bővebben a Dr. Frankenstein munkában - kérdések a fejátültetésről című cikkünkben.
Shelley sajátos ateizmusa
Percy Bysshe Shelley Mab királynő című verse más szempontból is nevezetes. Kora társadalmának, álszent erkölcsének, politikai agressziójának éles kritikája. Így már érthető, hogy szigorú bírálata az egyházra is kiterjed.
Antiklerikális nézetei hosszú időre megbélyegezték. Életművének modern kritikai kiadása azonban már figyelembe veszi a teljes hátrahagyott anyagot, és így árnyaltabb képet kapunk.
A költő hírhedt kijelentése, miszerint nincs Isten, néhány év múlva már átalakul. Shelley számára a büntetést osztó istenkép volt elfogadhatatlan. 1821-ben már így írt:
„Egy, az univerzummal együtt örökkévaló, mindent átható Szellem hipotézise megingathatatlan.”
Van, hogy Shelley úgy utal magára, mint a „bizonyíték hiánya által ateista” emberre. Máskor meg hosszú tanulmányt ír Jézusról, és a lélek halhatatlanságát emlegeti. Shelley nem volt teológus, sem filozófus.
Amit biztosan érezhetünk soraiból, hogy Shelley számára Isten nem lehet az, aki örök kárhozatra utalja az embert halála után, mert ez teljesen ellenkezne az „Isteni” fogalmával.
Az indiai képzőművészet legfinomabb kifejezési formája a miniatúra. Messzire visszatekintő történelmi hagyománya van. India művészete meglehetősen szuggesztív. A festmények jellemzője a finom kidolgozás és a gyönyörű kivitelezés. A festmények az európai hódítás előtti India gazdag és vibráló életét ábrázolják. Díszesen öltözött férfiak és nők láthatók, hagyományos indiai pózok, mozdulatok – egy letűnt korszak képei. Az arany díszítések 22 karátos porított arannyal készültek. Ez a pompa és gazdagság jellemzi az indiai miniatúrák legtöbbjét. Nem csoda, hogy még Rembrandtot is elbűvölte.
Indiai miniatúra stílus
Az indiai miniatúrafestészet egyike a világ legimpozánsabb művészeti ágának. E képek világszerte híresek szépségükről, finom eleganciájukról és a kifogástalan részletekről. Ahogy a neve is jelzi, kisebb méretű festményekről van szó, gyakran nem nagyobbak néhány centiméternél. Bonyolult színvilággal aprólékosan finom ecsetkezeléssel, többnyire merített papírra készültek. A miniatúrákat úgy is jellemezhetnénk, mint az elme és a lélek elbűvölő lírai kompozícióit.
A miniatúrákhoz használt színek természetes forrásból származtak. Általában ásványi, növényi alapanyagok, porrá őrölt drágakövek, indigó, kagyló, tiszta arany és ezüst. Ezek összegyűjtése és a színek keverése egy bonyolult folyamat volt. Napokig néha hónapokig is eltartott, amíg a kívánt élénk, üde szín létrejött. Nem meglepő, hogy elkészítése nagy ügyességet, türelmet igényelt. Az embereket, az állatokat és egyéb részletet kellett először megfesteni. A háttér maradt a végére. Az árnyékolás, kiemelés különleges technikát igényelt. A művészgenerációk a bonyolult mechanizmust nagy tapasztalattal rendelkező apjuktól és nagyapáiktól sajátították el. Az ékszereket, díszeket porított arannyal emelték ki.
Rembrandtot elvarázsolta India művészete
Nem kisebb személyiség, mint maga Rembrandt is elismerte az indiai miniatúrák rendkívüli jellegét. Megigézte India művészete. Az 1650-es években 25 csodálatos kis alkotást kapott kézhez, és másolatokat készített.
Rembrandt által másolt egyik indiai művészeti alkotás.
A holland festőóriás ezeket a varázslatos műveket „Surat rajzok”-nak hívta. Surat India fő tengeri kikötővárosa volt Mumbai felemelkedése előtt. A Los Angelesben őrzött kis kép a mogul császárt, a Taj Mahal építtetőjét és fiat ábrázolja. Tollal, barna tintával japán papírra készült. Abban az időben Hollandiának volt egy különleges kereskedelmi megállapodása Japánnal.
India művészete – a miniatúrák története
Az indiai miniatúrák története hosszú múltra nyúlik vissza. Ősrégi hagyományai Rádzsasztánban találhatók. A 11-12. században, a művészek pálmalevél kéziratok miniatúráit készítették el. Az illusztrációk ekkor az isteni világgal kapcsolatosak. India muszlim meghódítása után a műhelyekben a festmények mogul stílusban készültek. Nagy Akbar, mogul császár több mint 100 művészt hívott környezetébe. Ekkor született India legtöbb miniatúra remekműve.
Majd a Rádzsput maharadzsák egyfajta festmény reneszánszot hoztak létre Észak-Indiában. A hercegi államok pártfogolták a miniatúrafestészetet. Kiemelkedő képviselője a Bundi festőiskola. A rádzsasztáni miniatúra stílust képviselte, a 17-19. században virágzott. Bundi és Khota volt a középpontja. Domináns színei a zöld és a kék. Szépségét kiemelte az aranyozás és a finom részletek.
A miniatűr festmény a mai Indiában, különösen Rádzsasztánban tovább él. A képzés fiatal korban indul, mert tökéletes látás és biztos kéz szükséges hozzá. Az elkötelezettség egy szigorú életformát is követel. Önmegtartóztatást minden stimulánstól, beleértve még a koffeint is!
Ajay Sharma: India művészetének nagy mestere
Ma az egyik leghíresebb miniatúra stílust folytató és a hagyományokat tanító művész Ajay Sharma. Nemzetközi hírű mester. Ajay az indiai festészet valamennyi részletét illetően kiterjedt ismeretekkel rendelkezik. Tudja, hogy a régi mesterek is a legvékonyabb mókusszőrből készült ecsetet használták. Megemlítendő, hogy az ecsetkészítéshez szükséges alapanyag beszerzésekor a mókusok nem pusztulnak el. Ajay Sharma szerte a világon tanított: Boldog vagyok, és büszke arra, hogy egy kicsit továbbadhatom a mi ősi hagyományunkat – mondta.
Ajay Sharma szereteti, tiszteli és csodálja ezt a kifinomult művészetet. Mindent megtesz, hogy megmentse e csodás örökséget. Jaipuri műtermében minden szempontból felügyeli annak különösen szigorú hagyományait. Nagyon körültekintőnek kell lennie, mivel itt összekapcsolódik a festészet, a költészet és a vallás. Ugyanakkor ez a varázslatos világ nem a fantázia terméke. Az örökkévalóság szépsége elevenedik meg rajtuk, ahogy a szem a szereteten keresztül látja.
Indiai hangszerek a képzőművészetben
Az indiai zene és az indiai képzőművészet találkozási pontja a rága, az különféle érzelem megnyilvánulása. A hindu klasszikus zene eredete egyfajta meditáció.
A rágákon és a zenei időmértéken alapul. A képzőművészetben pedig egész rágafüzér kompozíciókat találunk, melyeken az ember és hangszere a középpont.
Minden klasszikus hangszer megtalálható a festményeken. A legtöbbször a vina, ez a különleges húros hangszer. Érdemes megjegyezni, hogy számtalan nőalak szerepek a képeken, ezt a speciális hangszert is leginkább az ő kezükben látjuk. De a mridanga, a kétfenekú dob vagy a kis cintányér, a karatal is feltűnik.
Indiai képzőművészet és az indiai zene világa
A hindusztáni klasszikus zene eredete megtalálható a Számavédában, ahol száman „dallam”, a véda „tudás” értelemben szerepel.
A festményeken pedig olyan finomsággal ábrázolják a hangszereket és a zenészeket, szinte hallani a hangokat.
A zenetudósok figyelték a természetes hangokat, például amikor egy páva rikoltott, vagy a csataka, az esőmadár síró hangját. A kukorékolást, egy varjú vagy a kakukk jellegzetes hangját és az elefánt trombitálását egyaránt.
Mindez beépült a hindusztáni zene számos díszítményébe, így fokozva a hatását. Az elsődleges téma a tiszta szeretet, szerelem, a természet szépségének a leírása csak segíti az odaadást. Mindez pedig megjelent a festményeken is. Sokszor éppen a zenész az, aki valamelyik madarat eteti.
A köszönés sok mindent elárul az emberi kapcsolatokról. Megérintjük-e a másikat? Tiszteletünket fejezzük ki? Esetleg csak egy odavetett „helló” után továbbmegyünk? Vannak, akik kezet ráznak. Mások megölelik egymást, esetleg puszit vagy csókot adnak. Egyesek csak köszönnek. Milyen köszönési formák vannak a világban?
Köszönési formák a világban: Indiában nagy tiszteletet fejez ki az összetett kéz. Nemcsak az előtte álló személyt, hanem a szívében jelenlévő isteni képviselőt is köszönti: Namaszté. Ez az egyszerű szó egész hosszú filozófiai gondolatsort közöl az életről: felidézi az egyén lelki természetét, a benne rejlő isteni szikrát.
A köszönési formák története
A köszönési formák története magába foglalja különböző korok szóbeli és a magatartásbeli megnyilvánulásait. A nyugati világban a latin eredetű Szervusz a legrégebbi ma is használatos köszönési forma. Jelentése: szolga. Közép- és Kelet-Európa több országában használatos, de az olasz „ciao” vagy a spanyol „servidor” is ebból ered. Hozzánk német nyelvterületről került, magyar szótárban először 1815-ben láthatjuk.
A katonák köszönési formája a tisztelgés, szalutálás. Eredete a római katonáktól származik, ők így takarták el szemüket a napfény elől. Meg is érinthették a másikat, egymás vállára tették a kezüket vagy a másik alkarját fogták meg.
A köszönési formák története olyan lényeges információkkal is szolgál, ami a mai kommunikációban is fontos. Például, hogy Japánban sértő, sőt büntetendő tett a nőknek adott kézcsók, Németországban pedig a szalutálás börtönnel büntethető!
Köszönés idézetek
A köszönés jellemezheti az embert, miként az is, hogy milyen tanácsot ad a másik üdvözlésével kapcsolatban. Íme két példa, amelyben ellentétesnek tűnő tanácsokat olvashatunk, de ha jobban belegondolunk, mindkettő igaz:
Ovidiusz köszönési tanácsa az ókori Rómából
Shakespeare arra int, hogy érdemtelenre ne pazaroljuk barátságunkat
Köszönési formák jelentése
Mint minden társadalmi érintkezésnek, a köszönésnek is megvolt a maga etikettje. Nyugodtan kijelenthetjük: napjainkban is vannak íratlan törvényei.
Az üdvözlés egyik legrégebbi formája a kéznyújtás. Kifejezi a barátságos közeledést. Az üres kéz fegyvertelenséget jelent. Keleten ugyanezt jelképezi a szívre tett jobb kéz, vagy a mellkas előtt keresztbe tett kezek.
A sorrend a tiszteletet fejezi ki. Előre köszön belépő a bent lévőnek, fiatal az idősebbnek, alacsonyabb rangú a magasabb poszton állónak, férfi a nőnek. Nem köszönni vagy nem visszaköszönni kifejezetten sértő magatartást jelent. Bántó nem elfogadni a kinyújtott kezet.
Iratkozz fel YouTube csatornánkra!
Kattints a kép alatti feliratkozó linkre
Kattints ide további indiai bölcsességekért>> Kérem a videókat>> Hinduizmus
Régi köszönési formák
Ma már senki sem használja a régi, zengzetes, latin üdvözlő formulákat. A köszönés leegyszerűsödött a napszaknak megfelelő jókívánságra. Miként a régi köszönési formák kihaltak, az azokat kísérő mozdulatok sem maradtak meg. Régimódi köszönési forma a Tiszteletem! vagy az Adjonisten! Ez utóbbi nem is szép, mert Istent felszólítani nem túl szerény magatartásforma. Ugyanakkor régi szép üdvözlés az Isten vele! és az Áldja Isten! Vidéken használják még. Kis unoka a nagyszülőknek, férfi a hölgyeknek még ma is az udvarias Kezét csókolom! régi köszönési formát használja.
A parasztember megpöccentette, megérintette vagy megemelte a kalapját, a városi uracska esetleg a sétabotját emelte oda. A francia és spanyol etikett maghajlásaira, kalpaglengető koreográfiájára pedig a kosztümös filmekből jól emlékezhetünk. Az urak kezet csókoltak, de csak a kéz fölé hajolva, és többnyire mindnyájan kesztyűt viseltek. A lányok pukedliztek.
Európa legnagyobb részén ma már egy kézfogás is megteszi, de hogyan üdvözlik egymást az emberek más országokban?
Köszönési formák a világban – földrészeken átívelő szokások
Az Egyesült Államokban és Európában a legelterjedtebb a jobb kezű határozott kézfogás, miközben szemkontaktust tartanak. Dél-Európában, Közép- és Dél-Amerikában egy kicsit elidőzve, melegen megrázzák a kezet. Hosszabban a hagyományos amerikai kézfogásnál. Megérinthetik a másik személy alkarját és könyökét is. Latin-Amerikában néhány kiadós taps a háton fejezi ki az örömteli találkozást. Oroszországban a határozott kézrázást „medveölelés”, sőt 2-3 csók is követheti. A Közel-Keleten a jobb kéz érinti a szívet: szálem alejkum – Béke legyen veled. Szinte minden nemzetnek van sajátságos köszönése. Íme, ismerjünk meg néhányat.
Köszönési formák – Törökországban
Törökországban mindkét kézzel átfogják a másik kezeit, miközben azt mondják, Merhaba – üdvözlet. Ez a gesztus általában régi barátok és azonos neműek körében használatos. Ma már több nyugati országban is utánozzák.
Törökországban az is eléggé általános, amikor valaki egy nála idősebb embernek kezet csókol, majd a tisztelet jeléül homlokához érinti a korosabb ember kezét.
Köszönési formák – Malajzia
A kinyújtott kéz megérinti a másik személyt, majd a kezét a szívére teszi, jelezve: „Szívemből köszöntelek.” Természetesen a gesztus férfi-nő találkozáskor elmarad, csak azonos neműek érintik meg egymást.
Köszönési formák – Japán
A japán családok már kisgyermekeiket megtanítják arra, hogyan hajoljanak meg, amikor idősebbekkel találkoznak. Ez az egyik legfontosabb mozdulata a jó modornak. De ma már a japán utcákon a fiatalok csak kezükkel integetve és mosolyogva köszönnek egymásnak. Közben mellettük néhány hölgy esetleg elegáns meghajlással üdvözli egymást. Bár látszólag egyszerű, de merev protokoll az alapja, melyet befolyásol az életkor és a társadalmi státusz. Még ma is gyakran küldik speciális képzésre alkalmazottaikat a nagyvállalatok, hogy az éppen adott helyzethez illő meghajlásokat megtanulják.
Köszönési formák – Kína
A kínai kultúra fontos része a jóakarat kifejezése. Számos köszönési formában adják a másik tudtára jókívánságaikat: házasságkötéskor, tavasszal vagy akár az építkezés kezdetén is. Legyetek áldottak és boldogok – mondják, az egyik kéz ökölbe zárul, és másik tenyerük rásimul. Thaiföldön az indiai Namaszté a gyakori, a kéz imádkozó helyzetben a mellkason vagy feljebb, az orr előtt áll. Minél magasabban, annál nagyobb tiszteletet fejez ki, de nem szabad a fej fölé emelni.
Köszönési formák – Új-Zéland, Polinézia, Kelet-Afrika és Tibet
Vannak számunkra esetleg furcsának ható formulák is. Például a Maori törzs emberei Új-Zélandon összedörzsölik az orrukat. Polinéziában a férfiak üdvözlő gesztusa egymás hátának megdörzsölése. Néhány kelet-afrikai törzsben úgy tesznek, mintha a másik lába felé köpnének, s van olyan tibeti törzs, ahol kinyújtják a nyelvet a másik emberre.
Kézfogás és fertőzés?
Kelethez jobban illik az érintést korlátozó kultúra. Az összetett kéz tiszteletteljes mozdulat. Ráadásul megvan az az előnye is, ami nyugaton hiányzik. Tudnillik, nem adnak át egymásnak bacilusokat.
Indiában jó néhányan fura „külföldi szokás”-ként kezelik a kézfogást, és több száz betegség terjedéséért teszik felelőssé.
A nyugati országok is egyre inkább ráébrednek erre. Ma már nemcsak a fiatalok, a politikusok és a sztárok körében is új divat van. Az új trend az ökölpacsi, az öklök finom összeütése vízszintesen vagy alul-fölül. Érthető. Egyes kutatások szerint a fertőzések 80%-a kézzel terjed. Az Egyesült Királyságban pedig azt is kimutatták, hogy a kézfogás 90 százalékkal több baktériumot ad át, mint az ökölpacsi. Ez utóbbi ugyanis csak egy másodperc, és nagyon kis felületet érint. Brit szakemberektől elhangzott az is, hogy a kórokozók kiszorítása érdekében jobb volna, ha meghajlással vagy egyszerű fejbólintással üdvözölnénk egymást.
Köszönési formák – India
Indiában – miként az óind kultúrának – a köszönésnek is évezredes hagyománya van. Már a Védák is említik. Az általánosan elterjedt üdvözlési forma a Namaszté vagy Namaszkár az öt hagyományos üdvözlési forma egyike. Valamennyi korosztály, fiatal és öreg, barátok és idegenek gyakorolhatják. A rang vagy a napszak sem befolyásolja.
A Namaszté a szokásos udvariassági forma szerte Indiában, Nepálban és a hinduk számára az egész világon. Ez nem egy felszínes gesztus vagy puszta szó – üzenete van.
Namaszté vagy Namaszkár jelentése
A Namaszté és a Namaszkár szanszkrit szavak. Többféleképpen is magyarázhatóak. Szanszkritul a namah + te = Hódolatomat ajánlom neked. Meghajlok előtted. Amikor az emberek ily módon hódolatukat ajánlják egymásnak, akkor valójában a mindenki szívében jelen lévő Visnu előtt fejezik ki tiszteletüket. A namah szót így is lehet értelmezni: na ma – nem az enyém.
Ennek spirituális jelentősége, hogy az ember szerényen visszafogja magát a másik jelenlétében. Bár nem mindenki tudatos erről, de a „neked” egyértelműen az igazi önvalóra, a lélekre utal. Vagyis hódolatajánlás a lelki lénynek, aki vagy. Egyben kifejezi a minden élőlénnyel hasonló, lelki azonosságot. Az egységet, az ember és élőlénytársai közötti kapcsolatot, mely összetartó erő lehetne – az erőszakmentes életelv alapja.
A köszönés indiai módja egyben egy jóga-mudra is. A két összetett tenyér a szív előtt a Pranam mudra. Keleten és Nyugaton egyaránt az imádkozás jelképe, de Indiában egyben az üdvözlés és tiszteletadás kifejezése. A kéz egyfajta mudra, gyógyító testtartásban van. A két összetett tenyér a szív vagy homlok csakra előtt áll, a fej kissé lefelé meghajolhat. A szem néha zárva. A jógában is megtalálható. Az egyik gyakorlat, a Napüdvözlet, a Szurja Namaszkár része, mely a védikus kultúra énekeiből maradt fenn.
175 éve halt meg Kőrösi Csoma Sándor. Hagyatékának egy része mind a mai napig nincs feldolgozva. A Magyar Tudományos Akadémia és a British Museum is őriz ilyen dokumentumokat. Keveset tudunk róla, zárkózottságáról és végtelen szerénységéről viszont sokan megemlékeztek már. Kőrösit még halála után is hosszú ideig szanszkrit nevén ismerték Tibetben: ő volt Philangi Dasa, a nyugati hívő. Íme, néhány kevésbé ismert életrajzi adalék nagy tudósunkkal kapcsolatban.
Kőrösi Csoma Sándor Zanglai szobája Indiában.
Kőrösi Csoma Sándor életéről
Eső életrajzírója az Indiába került Duka Tivadar. Negyvennyolcas honvéd hadnagy volt, akinek élete szintén egy kalandregény. Görgey tábornok hadsegédeként itthon nem várt rá fényes jövő. Világos után Londonba ment, és a Szent György Kórházban elkezdte tanulmányait.
Diplomája megszerzése után angol katonaorvosként a gyarmatokra helyezték. Természetesen fontosnak tartotta, hogy neves honfitársa emlékeit fölkutassa.
1854-ben elment Kalkuttába, a Bengáli Ázsia Társaság könyvtárában őrzött dokumentumokat nézte át. Csak jegyzéket készített róluk, lemásolni nem volt ideje. Az „Alexander Csoma de Kőrös” feliratú kis vasládikóban leveleket, iratokat talált. Könyvet akart írni Kőrösi Csoma Sándor életéről.
A tudósról készült életrajza azonban egy ponton nagyon hiányos.
Az Indiában élő Sir William W. Hunter a brit birodalom állami hivatalnoka volt. Ő az, aki első külföldiként Kőrösi Csoma életéről írt. 1885-ben A zarándok tudós címmel egy folyóirat közölte írását.
Amit Duka Tivadar – az őt befogadó Anglia iránti egyfajta lojalitásból – nem írhatott meg, Hunter megtette. Reálisan bemutatta az angol gyarmatbirodalom visszásságait, az indiai brit kormányzat lenéző modorát. Ugyanazzal a megalázó magatartással viszonyultak Kőrösihez, mint ahogy az indiai tudós brahmanákkal bántak…
Kőrösi Csoma életművének széleskörű megismertetését Baktay Ervinnek köszönhetjük. Bebarangolta Kőrösi Csoma Sándor útját, számtalan fotót készített. Felkereste a zanglai és phuktáli kolostorokat is, ahol Csoma oly nagy nehézségek közepette dolgozott.
1832. április 30-án Neumann báróhoz, az akkori londoni osztrák-magyar követhez írt levelében Kőrösi maga figyelmeztet:
„…ha majd a magyar tudósok a szanszkrit irodalom bővebb ismeretére tettek szert, csodálkozandnak azon, mekkora rokonság van e régi nyelv és a mi anyanyelvünk között. A magyarság sok régi emléke megtalálható itt, amelyeket az elhagyott helyeken ma már hiába keresünk.”
Kőrösinek a Tibeti szótár előszavában írt üzenete:
„Saját nemzetének pedig a szerző büszkeséggel jelentheti, hogy a szanszkrit tanulmányozása sokkal hasznosabb a magyarokra, mint bármely más európai nemzetre nézve. A magyarok dús aknát találandnak tanulmányozásában, szem előtt tartva nemzeti érdekük, szokásaik, viseletük és nyelvük érdekeit, még pedig azért, mivel a szanszkrit nyelvnek alkotása, valamint több indiai nyelveké is nagyon párhuzamos a magyarokéval.”
Vélemények Kőrösi Csoma Sándorról
Henry W. Torrens, az Ázsiai Társaság titkára ezt mondta róla: „Jellemének legbámulatosabb vonása volt: rendkívüli bizalmatlansága magában oly tárgyakra nézve, melyekben mestere lehetett volna hét világ tudósainak…”
Rövid részlet dr. Gerard leveléből, aki felkereste Kőrösit a tibeti kolostorban, miközben a tibeti szótáron és nyelvtanon dolgozott:
„És most azon magyar tudós felé fordulok, aki a legérdekesebb tárgyak egyike, melyekkel ez utazásomban találkoztam… Kanum faluban találtam őt kicsi, de érdekes viskójában, környezve könyveitől s a legjobb egészségben… Örömtől és megelégedéstől áthatottan mutatta fáradalmának gyümölcseit.
Rendkívüli kitartása eredményt aratott, és ha egész lelkülete nem lenne áthatva tanulmányaitól, komoly akadályokra találna munkásságának közepette az éghajlatban és idegenszerű helyzetében, tekintve, hogy a csikorgó hideg itt négy hónapig tart.”
Dr. Campbell, a dardzsilingi angol ügyvivő, régi ismerőse és barátja volt Kőrösi Csoma Sándornak. Ő volt mellett utolsó napjaiban, s írt utolsó beszélgetéseikről.
Arról, hogy a beteg tudós zokszó és panasz nélkül tűrte a lázas állapotot is. A legnagyobb elismeréssel beszélt a székely magyar tudósról, aki végcéljaként ekkor is a magyar őshaza megtalálását emlegette:
„Úgy látszik, hogy e beszélgetések alkalmával Kőrösi úrnak mintegy előérzete volt, hogy halála közelgett, mivel ezelőtt soha oly nyíltan nem beszélt, és sohasem fejezte ki akképp véleményeit. Mintha óhajtotta volna, hogy azok emlékezetben maradjanak.”
„Kőrösit azon ritka szerencséjű emberek közé sorolhatom – írta nekrológjában Hegedüs Sámuel, az egykori tanár és a barát–, akire soha senkit panaszkodni nem hallottam, valamint azt sem, hogy ő valaha valakire panaszkodott volna. A munkát és fáradságot bámulásig győzte, mit egyedül mérsékelt és tiszta életmódjának köszönhetett.”
Vámbéry Ármint keresztény dervisnek, sánta dervisprofesszornak vagy magyar zsidónak is hívták – valahol igaz is volt mindez. Kelet és Nyugat egyaránt polgárának tarthatta, hiszen ugyanúgy otthonosan mozgott Közép-Ázsia sztyeppéin, miként Windsor fejedelmi palotáiban. Március 19. - 185 éve született Vámbéry Ármin.
Kersztény is, zsidó is, muszlim is, magyar is, ki az? Vámbéry Ármin magyar polihisztor, Kelet-kutató.
Vámbéry Ármin, a magyar orientalista hol kolduló dervisként zarándokolt, hol a szultánnal vagy Viktória királynővel társalgott. Jellemére egyiknek sem volt befolyása, a nyomor éppúgy nem tudta eltéríteni, mint a megkülönböztetett tisztelet és dicsőség.
Hogyan talált Vámbéry Ármin Keletre?
A szegénység, mely gyermek- és ifjúkorát jellemezte hasznot is hozott, a színes útleirások olvasása és a tanulás pótolta a játékot. Később több helyen is házitanítóként dolgozott, Szlavóniában is, itt kezdett hozzá a török nyelv tanulásához, majd egy kecskeméti családnál kezddett a török és az arab nyelvvel behatóbban foglalkozni.
25 évesen már egy tucat nyelvet, nyelvjárást beszélt. Elsősorban a magyarság eredetének kutatása inspirálta, mint a nagy elődöt, Kőrösi Csoma Sándort. A keleti nyelvek elméleti tanulmányozása után Vámbéryt a magyar őstörténet kutatása indította útnak, de közben a nyelv és kultúra megismerése is fontos volt.
Ugyanakkor politikai mozgatórugók is közrejátszottak abban, hogy Közép-Ázsia felé indult. Jól emlékezett az oroszok a magyar szabadságharc végén játszott szerepére, ezért engesztelhetetlen oroszellenessége is inspirálta Kelet felé.
Vámbéry Ármin, a keresztény dervis
1857 márciusában báró Eötvös József támogatásának köszönhetően útra kelt. Isztambulban kapcsolatba került az 1848-as magyar emigráció több tagjával, eleinte ők segítették. 4 évet töltött itt, s nemcsak nyelvtudását tökéletesítette, hanem mindent magába szívott a muszlim-török világ szokásaiból, és összeállított egy török-német szótárt.
Egy nép kultúráját akarta megismerni, ezért megtanult „viselkedni”, így nem okozott neki nehézséget, hogy jó kapcsolatot alakítson ki az oszmán politikai elit tagjaival. Hüszejn Dáim pasától – akinél szintén házitanítóskodott – kapta a Resíd effendi nevet, melynek jelentése: becsületes, igaz úton járó. Keresztény dervis lett, attól kezdve ezt a nevet használta utazásai során.
Vámbéry kitűnő példát mutat arra, mi a különbség, ha egy humanista tudós akar megismerni egy kultúrát és egy népet vagy egy gyarmatosító rendszer. A bölcs megbecsüli a számára ismeretlen civilizációt, hiszen tanulni akar attól, s még a tőle idegen szokásokat is igyekszik tiszteletben tartani.
Ez nem jelenti azt, hogy átveszi, csupán elfogadja, mint annak a területnek viselkedésmódját. A hódító politika lekicsinylően beszél nemcsak az újonnan felfedezett kultúráról, amit nem is ismer, hanem magáról a népről is. Számára mindkettő primitív, amit meg kell változtatni, s természetesen önjelölt segítőként máris beleavatkozik – vagyis hatalmánál fogva kizsákmányol.
Vámbéry Ármin, a magyar zsidó
1867-ben megszületett a magyar zsidók egyenjogúsításáról szóló törvényjavaslat, mely a magyarországi zsidóság asszimilációját segítette. Vámbéry zsidó magyar értelmiségiként a kor egyik legfontosabb magyar célját tűzte ki, az eredetkutatást.
Ortodox zsidó családban látta meg a napvilágot. Később kivált a zsidóság kötelékéből, piaristák, majd bencések tanították az apa nélkül felnőtt fiút. Magyar zsidó, aki évek múlva egyaránt idézi a Tórát, a Bibliát vagy a Koránt, s az sem meglepő, hogy pl. kelet-indiai, guzeráti nyelven is publikált. Bár a zsidó vallástól már gyerekkorában eltávolodott, soha nem tagadta meg a zsidó néphez való tartozását.
Önmagát ugyan nem zsidónak, hanem magyarnak tekintette. Egyfajta felekezetnélküliség jellemzte, bár végtisztességként egyszerű, szónoklatok és gyászdalok nélküli református temetést akart.
Herzl Tivadar, Naplóinak II. kötetében olyan embernek mutatta be, aki: „egyforma tökéletességgel beszél tizenkét nyelvet, és aki öt vallást gyakorolt, amiből kettőnek a papja is lett.”
A független Vámbéry Ármin
Kelet és Nyugat határán élt– oszmánbarát és angol szimpatizáns volt egy személyben.
Amikor Pestre visszatért nem az a hatalmas elismerés várta, ami megillette volna. Egy hónap után el is ment Londonba, ahol híres tudósként ünnepelték. Utazásai révén egy sor muszlim politikust ismert meg, ott pedig Lord Palmerston miniszterelnök is fogadta a keletkutatót. Viktória királynő Arminius Vámbéryt „csodálatosan okos ember”-ként jellemezte, ráadásul Vámbéry fiának, Rusztemnek a keresztapja a későbbi VII. Eduárd lett.
Érdekes emberekkel ismerkedett meg. Bram Stoker például Vámbérytől hallott először a kegyetlen havasalföldi vajdáról, Vlad Tepesről, akit regényében Drakulaként formált meg. A könyv azonnal meghozta számára a hírnevet. Az azóta fogalommá vált könyvben, Van Helsing professzor barátja, Arminius a vámpírokról mesél – nos, ebben a szerepben fel is fedezhetjük Vámbéryt, a szerző így emlékezett meg a könyv ötletét adó tudósról.
Vámbéryt, sokszor egyoldalúan „a nyugati civilizációba vetett feltétlen hittel rendelkező” emberként muatják be. Pedig voltak kétségei ez ügyben is. Hazatérése sem késett sokáig.
„…kietlenül érintett, sőt egyenesen visszariasztott a tömegeknek az az örök sietsége, mohósága, versenyfutása, az a kétségbeesett tusa és küzdelem a dicsőségért és gazdagságért…”
– írta visszaemlékezésében.
Vámbéry Ármin az ázsiai utazások megszállotja
Érdekes paradoxon: egy béna lábú világutazó! Elgondolkodtató életút. Ismerve a kort, az akkori körülményeket szinte lehetetlen vállalkozásra szánta rá magát. Az igazi nagy próbatétel második közép-ázsiai útja volt. Európainak ellenséges környezetet jelentett, tele veszélyekkel.
Többnyire gyalogolt, ha sikerült, szamár- vagy teveháton ment tovább. Zarándok-karavánokhoz csatlakozott, így jutott el Teheránba, Bokharába és Szamarkandba. Megismerhette a nomád népek és a nyugati civilizációtól mentes városlakók életét.
Erős nemzeti érzelemre utal az a graffiti, melyet az ó-perzsa fővárosban, Perszepoliszban hagyott maga után: „Vámbéry Á, 1862. Éljen a magyar!”
Ugyanakkor tisztelte azt a közeget, melyben élt, melyet kutatott. Ez nem jelentette azt, hogy a muszlim vallás is megérintette volna, ő maga írja, hogy eszébe sem jutott áttérni. Későbbi dervis ruhája is csak a feladatához szükséges álöltözet volt. Ugyanakkor gyűjtötte a muszlim és arab kultúra könyveit, melyeket a Magyar Tudományos Akadémiának adományozott.
A különféle vallási rituációkat elvetette, de írásaiban lépten-nyomon fellelhetjük azt a rendkívüli toleranciát, mellyel minden Istent kereső meggyőződést tisztelt:
„Az európai ember még mindig alsóbbrendű lénynek tekinti a mohamedánt, a brahmint, Buddha hívét, vallását gúnyolja és feketére festi, a magáéhoz hasonlónak semmi esetre el nem ismeri…”
A magyar eredete
A magyarság finn-ugor, illetve török eredetét bizonygató tudósok között kirobbant az „ugor-török háború”-ként elhíresült komoly nézetkülönbség, amikor Vámbéry kiadta „A magyarok eredete. Ethnologiai tanulmány”-át. A török-magyar nyelvrokonságot feltételező elmélete nagy vitát váltott ki, de ő haláláig úgy vélte, hogy a magyarok gyökereit Belső-Ázsiában kell keresni.
Összefoglalás
Vámbéry Ármin, a magyar orientalista célja mások szolgálata volt, a magyarok őshazáját kutatta, s eközben megismerkedett számtalan népcsoporttal, nyelvvel, különféle szokásokkal és erkölcsrenddel. Mindez pedig lehetővé tette, hogy mélységes toleranciával fogadjon el minden jót, s utasítson el minden fanatizmust és erőszakot, jöjjön az bármilyen nemzettől vagy vallási felekezettől.
Az Internetes Szabad Véleménynyilvánítás Nemzetközi Napja március 12-e, melyet az UNESCO is támogat. Május elején pedig világszerte megemlékeznek a Nemzetközi sajtószabadság és a szabad véleménynyilvánítás jogáról. A véleménynyilvánítás szabadsága örök kérdés.
Meditáció a véleménnyilvánítás szabadságáról az Internetes Szabad Véleménynyilvánítás Nemzetközi Napja alkalmából
A 21. század elejére már kialakult a médiaimperializmus fogalma, mely modern szó ugyan, mégsem új dolgot takar. Csupán a gyarmatosító politika modern megnyilvánulása. Régen is működött, mégpedig ugyanúgy a fejlődés aranypapírjába csomagolva. Mindig időszerű, de napjainkban talán még fontosabb arról beszélni, hogy a fejlődés elsősorban belső ügy. A véleménynyilvánítás szabadsága nemcsak szóban érvényesülhet, hanem tetteinkben is. Vajon a média napi szinten befolyásolja életünket?
A véleménynyilvánítás szabadságának története
Az alapjogoknak nincs hosszú időkre visszanyúló történelme. A 18. század második felében találkozhatunk először olyan jellegű javaslatokkal Európában és az Egyesült Államokban, amelyek a vélemény-, a sajtó-, a szólás-, és később majd az információszabadságot említik.
Ezzel szemben a cenzúrának ugyancsak nagy múltja van.
A véleménynyilvánítás szabadságának írásos emlékeit először a virginiai alkotmány alapjogi kódexében találjuk (1776), majd 1791 végén az Egyesült Államok Alkotmánya határozottan kimondja, hogy „nem csorbítja a szólás- vagy sajtószabadságot”.
Európában a francia forradalomkor Mirabeau nyilatkozata mondta ki elsőként a szólás- és sajtószabadságot. „Gondolatainak és véleményének szabad kinyilvánítása az ember egyik legbecsesebb joga. Így tehát minden polgár szabadon nyilatkozhat szóban, írásban, nyomtatásban; de törvényben megállapított minden esetben felelős azért, ha visszaél a szabadsággal.” Az ENSZ is elfogadta azt a törvényt, hogy nézetei miatt senki sem zaklatható, ha tiszteletben tartja mások jogait, és nem sérti meg az állambiztonságot, a közrendet valamint a közerkölcsöt.
A magyar alkotmány szerinti véleménynyilvánítás szabadsága
A magyar alkotmány 61. § (1) bekezdése szerint:
„A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra.”
Ide kapcsolódik a lelkiismereti és vallásszabadság is. Véleménynyilvánítás lehet az is, ha valaki nem szól semmit, a hallgatásával jelzi egyetértését vagy elutasítását. Bár már Petőfi és Táncsics a szabad sajtóért küzdött, nem is olyan régen még hazánkban rendszeresen ment könyv a zúzdába.
Antidemokratikus országban a rendszer elleni véleményt megfogalmazó alkotók is odakerülhettek... A véleménynyilvánítás jogának megtagadása finomabb formákat is ölthet. Például a kádári kultúrpolitika több művet is egyszerűen csak indexre tett, a tiltott köteteket feketelistázta, és az OSZK Zárolt Kiadványok Tárában porosodhattak. Az már más kérdés, hogy a rendszerváltás után rögtön központi helyre, a legnépszerűbb kötetek polcára kerültek.
A média manipulációi, a történelem bemutatása a politika változása szerint mindig a tömeget veszik célba, s ugyancsak észnél kell lennie annak, aki nem akar ennek hatása alá kerülni.
Ugyanakkor mindig több kérdést felvet a sajtószabadság joga is. Bár törvényileg tilos a közösség elleni izgatás, és a véleménynyilvánítás szabadsága nem irányulhat semmilyen nemzet, etnikum vagy vallási közösség megsértésére, a gyakorlat mást mutat. Manapság a liberális szellem megengedi, hogy bárki hangot adjon akár ostoba vagy diszkriminatív nézeteinek is, kezdve a vallás elleni felszólalásoktól a blogok sokszor alpári kommentjéig.
Média, hatalom
„Három rend van jelen a parlamentben, de ott fönn, a Tudósítók Galériáján foglal helyet a Negyedik Rend, mely mindnyájuknál fontosabb”
– írta a 18. század vége felé Edmund Burke a klérusra, a nemességre és a polgárságra utalva. Az ír filozófus és államférfi már akkor megsejtette, hogy a sajtó a többi hatalmi tényezőnél is fontosabb szerepet játszhat.
1794. május 28-án ezt mondta:
„Van azonban egy törvény mindenki számára, nevezetesen az, mely minden jogot irányít, a Teremtő törvénye, mely egyben az emberiség, az igazságosság, a méltányosság – a természet és a nemzetek törvénye.”
Jó esetben a sajtó feladata a polgárok hiteles, elfogultságtól mentes, tényszerű tájékoztatása. De a mai pénzügyi és politikai érdekcsoportok akkora befolyással bírnak, hogy a média irányítóivá válhatnak, így pedig roppant egyszerű az embereket befolyásolni. Főleg a gyerekeket. Ők a legkiszolgáltatottabbak. Ez egy fontos téma, ami külön fejtegetést érdemel. Egy médiabirodalomhoz saját tévécsatornák, rádióállomások, könyv- és lapkiadók tartoznak. Vajon milyen információkat fog továbbítani vagy elhallgatni?
Csupán a gyarmatosító politika modern megnyilvánulása, amikor a hatalmi gépezet olyan színben tüntette fel a leigázott népeket, hogy alátámassza a hatalom megszerzésének szükségszerűségét, sőt igazolja saját pozitív szerepét. Ennek érdekében még a gyarmatosított nép kulturális örökségét is felhasználta, mégpedig úgy, hogy az általa tolmácsolt „eredeti” művek azt a szellemiséget tükrözzék, amit propagálni akart. Ezek a fordítások ferdítések lettek, és sok esetben csupán kiragadott részleteket tartalmaztak. A gyarmatosítás nem csak egyik ország a másik ellen játéka, ha a hagyományok, a kulturális örökség háttérbe kerül, vagy egy felhígított, sőt maradinak titulált változata a „trendi”, ráadásul egy uniformizált „kultúra” kerül a helyére, akkor a szellemi gyarmatosítás alanyaivá válhatunk.
A globalizáció miatt ma a média hatalmas tömegekhez szól, és ha napi szinten ismétli egyforma típusú, egyazon irányba mutató információit, akkor jó eséllyel könyvelheti el a sikert, céljának megfelelően befolyásolhatja a közvéleményt. Dr. Bajomi-Lázár Péter, a Budapesti Gazdasági Egyetem tanára, médiakutató, Média, hatalom című cikkében olvashattuk:
„A Kecskeméti Tanítóképző Főiskola 1995-ben készült, publikálatlan felmérése szerint a felnövő generációk egyes csoportjainak jövőképe az amerikai sorozatok eszményeiből táplálkozik. A 10-14 éves alföldi tanyasi gyerekek például úgy szeretnék látni felnőttkori önmagukat, hogy majd az úszómedencéjük partján a napernyő árnyékában kortyolgatják koktéljukat.”
Már több mint 20 évvel ezelőtt ilyen szomorú tapasztalat birtokában voltunk, s azóta felnőtt egy generáció. Elgondolkodtató…
Hol keressük a véleménynyilvánítás szabadságát?
Manapság azt tapasztalhatjuk, hogy a sajtó, a média még a függetlenség látszatára sem ad, csak azt lehet tudni, hogy jobb vagy baloldali beállítottságú-e. Ki vagyunk szolgáltatva? Egyazon dologról ellentmondó információk sokasága lát napvilágot. Hogyan tájékozódjunk?
Körmendy Zsuzsanna: Mégsem hatalom a média? című cikkében (Magyar Nemzet 2016. 11. 12.) ugyancsak érdekes szempontot fejteget:
„Két roppant fontos rétegre a média nem tud igazán hatni. Az egyik a kevesek: a nagyon felkészült, sokféleképpen és sokfelől tájékozódó, saját fejével gondolkodó értelmiségi elit. A másik csoport: a médiának soha hitelt nem adó sokak. Ők a kevésnél is kevesebbet olvasó, alig tévéző, főleg az agráriumból, és sosem segélyekből élő, elég nagyszámú réteg. Róluk keveset tudnak a szociológusok, viselkedésüket vizsgálják, de nehezen tudják bemérni.”
Összegzés
Nem a szupermodern technika pusztítása a legnagyobb veszély, inkább az, ha a profitszerzés elemésztő mohósága az örök emberi értékek elé kerül. Mi a megoldás?
"Aki a médiát, a képeket irányítja, az a kultúrát irányítja" – vélekedett Allen Ginsberg.
Nagyon fontos dolgot mondott ki: a kultúrát, vagyis csupán egy külső közeget irányít. Ha nem akarjuk, az elménkre nem tud hatást gyakorolni. Ha tudatosak vagyunk arról, kik vagyunk, mi az emberi élet célja, akkor nincs olyan hatalom, ami befolyásolhatna bennünket. Van-e világképünk? Vannak-e olyan eszményeink, melyek teljesen kielégítik az erőszakmentes kommunikáció, a minden élőlény tiszteletén alapuló egymás mellett élés elveit?
Hálás téma szidni a médiát, bűnbakot látni benne. Az óind filozófia felhívja a figyelmet, hogy soha ne a külső dolgokat kritizáljuk, mert a változás lehetősége bennünk van. Lehet igaz tudást, valódi információt szerezni, tájékozódni, ha valaki akar. Az ember szabadon választhat, nem kell tv-t venni, vagy ki is lehet kapcsolni, nem kell mindent elhinni, csak azért mert a média ezerrel nyomja.
Az internet lehet jó is, meg halálos is, tőlünk függ. A XX. század embere nyerő helyzetben van, ha szólásszabadsága nem csak a beszédére vonatkozik, hanem arra is, hogy milyen információt keres, és hol keresi azt.
India elgondolkodtat. Valami, misztikum hatja át évezredek óta, amitől a legnagyobb káosz is harmóniává lesz. Ezt a békét kutatja az India Hangja csapata. Olykor indiai vagy éppen nyugati napi aktualitásokra reagálunk, máskor pedig az ősi bölcsek szavait vesszük elő. Jó olvasást és jó utazást kívánunk India szellemi tárházában! Adó 1% India Klub Alapítvány – Adószám: 19561383-2-43
Az indiai zene és az indiai képzőművészet találkozási pontja a rága, az különféle érzelem megnyilvánulása. A hindu klasszikus zene eredete egyfajta meditáció.
A hindusztáni klasszikus zene eredete megtalálható a Számavédában, ahol száman „dallam”, a véda „tudás” értelemben szerepel. 
