11 ápr

Az ismeretlen Kőrösi Csoma Sándor 

175 éve halt meg Kőrösi Csoma Sándor. Hagyatékának egy része mind a mai napig nincs feldolgozva. A Magyar Tudományos Akadémia és a British Museum is őriz ilyen dokumentumokat. Keveset tudunk róla, zárkózottságáról és végtelen szerénységéről viszont sokan megemlékeztek már. Kőrösit még halála után is hosszú ideig szanszkrit nevén ismerték Tibetben: ő volt Philangi Dasa, a nyugati hívő. Íme, néhány kevésbé ismert életrajzi adalék nagy tudósunkkal kapcsolatban. 

hírességek kultúra kutatás tudomány utazás
Kőrösi Csoma Sándor Zanglai szobája Indiában. 

Kőrösi Csoma Sándor életéről 


Eső életrajzírója az Indiába került Duka Tivadar. Negyvennyolcas honvéd hadnagy volt, akinek élete szintén egy kalandregény. Görgey tábornok hadsegédeként itthon nem várt rá fényes jövő. Világos után Londonba ment, és a Szent György Kórházban elkezdte tanulmányait.

Diplomája megszerzése után angol katonaorvosként a gyarmatokra helyezték. Természetesen fontosnak tartotta, hogy neves honfitársa emlékeit fölkutassa.

1854-ben elment Kalkuttába, a Bengáli Ázsia Társaság könyvtárában őrzött dokumentumokat nézte át. Csak jegyzéket készített róluk, lemásolni nem volt ideje. Az „Alexander Csoma de Kőrös” feliratú kis vasládikóban leveleket, iratokat talált. Könyvet akart írni Kőrösi Csoma Sándor életéről. 


A tudósról készült életrajza azonban egy ponton nagyon hiányos.
 
Az Indiában élő Sir William W. Hunter a brit birodalom állami hivatalnoka volt. Ő az, aki első külföldiként Kőrösi Csoma életéről írt. 1885-ben A zarándok tudós címmel egy folyóirat közölte írását.

Amit Duka Tivadar – az őt befogadó Anglia iránti egyfajta lojalitásból – nem írhatott meg, Hunter megtette. Reálisan bemutatta az angol gyarmatbirodalom visszásságait, az indiai brit kormányzat lenéző modorát. Ugyanazzal a megalázó magatartással viszonyultak Kőrösihez, mint ahogy az indiai tudós brahmanákkal bántak… 
 
 
Kőrösi Csoma életművének széleskörű megismertetését Baktay Ervinnek köszönhetjük. Bebarangolta Kőrösi Csoma Sándor útját, számtalan fotót készített. Felkereste a zanglai és phuktáli kolostorokat is, ahol Csoma oly nagy nehézségek közepette dolgozott.
 
1832. április 30-án Neumann báróhoz, az akkori londoni osztrák-magyar követhez írt levelében Kőrösi maga figyelmeztet:

„…ha majd a magyar tudósok a szanszkrit irodalom bővebb ismeretére tettek szert, csodálkozandnak azon, mekkora rokonság van e régi nyelv és a mi anyanyelvünk között. A magyarság sok régi emléke megtalálható itt, amelyeket az elhagyott helyeken ma már hiába keresünk.”


 
Kőrösinek a Tibeti szótár előszavában írt üzenete: 


„Saját nemzetének pedig a szerző büszkeséggel jelentheti, hogy a szanszkrit tanulmányozása sokkal hasznosabb a magyarokra, mint bármely más európai nemzetre nézve. A magyarok dús aknát találandnak tanulmányozásában, szem előtt tartva nemzeti érdekük, szokásaik, viseletük és nyelvük érdekeit, még pedig azért, mivel a szanszkrit nyelvnek alkotása, valamint több indiai nyelveké is nagyon párhuzamos a magyarokéval.”


 
Vélemények Kőrösi Csoma Sándorról


Henry W. Torrens, az Ázsiai Társaság titkára ezt mondta róla: „Jellemének legbámulatosabb vonása volt: rendkívüli bizalmatlansága magában oly tárgyakra nézve, melyekben mestere lehetett volna hét világ tudósainak…”
 
Rövid részlet dr. Gerard leveléből, aki felkereste Kőrösit a tibeti kolostorban, miközben a tibeti szótáron és nyelvtanon dolgozott:


„És most azon magyar tudós felé fordulok, aki a legérdekesebb tárgyak egyike, melyekkel ez utazásomban találkoztam… Kanum faluban találtam őt kicsi, de érdekes viskójában, környezve könyveitől s a legjobb egészségben… Örömtől és megelégedéstől áthatottan mutatta fáradalmának gyümölcseit.

Rendkívüli kitartása eredményt aratott, és ha egész lelkülete nem lenne áthatva tanulmányaitól, komoly akadályokra találna munkásságának közepette az éghajlatban és idegenszerű helyzetében, tekintve, hogy a csikorgó hideg itt négy hónapig tart.”
 
Dr. Campbell, a dardzsilingi angol ügyvivő, régi ismerőse és barátja volt Kőrösi Csoma Sándornak. Ő volt mellett utolsó napjaiban, s írt utolsó beszélgetéseikről.

Arról, hogy a beteg tudós zokszó és panasz nélkül tűrte a lázas állapotot is. A legnagyobb elismeréssel beszélt a székely magyar tudósról, aki végcéljaként ekkor is a magyar őshaza megtalálását emlegette:

„Úgy látszik, hogy e beszélgetések alkalmával Kőrösi úrnak mintegy előérzete volt, hogy halála közelgett, mivel ezelőtt soha oly nyíltan nem beszélt, és sohasem fejezte ki akképp véleményeit. Mintha óhajtotta volna, hogy azok emlékezetben maradjanak.”


 
„Kőrösit azon ritka szerencséjű emberek közé sorolhatom – írta nekrológjában Hegedüs Sámuel, az egykori tanár és a barát–, akire soha senkit panaszkodni nem hallottam, valamint azt sem, hogy ő valaha valakire panaszkodott volna. A munkát és fáradságot bámulásig győzte, mit egyedül mérsékelt és tiszta életmódjának köszönhetett.”
 

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

18 márc

Vámbéry Ármin, a magyar orientalista

Vámbéry Ármint keresztény dervisnek, sánta dervisprofesszornak vagy magyar zsidónak is hívták – valahol igaz is volt mindez. Kelet és Nyugat egyaránt polgárának tarthatta, hiszen ugyanúgy otthonosan mozgott Közép-Ázsia sztyeppéin, miként Windsor fejedelmi palotáiban. Március 19. - 185 éve született Vámbéry Ármin.

hírességek kultúra kutatás tudomány tradíció utazás
Kersztény is, zsidó is, muszlim is, magyar is, ki az? Vámbéry Ármin magyar polihisztor, Kelet-kutató.

Vámbéry Ármin, a magyar orientalista hol kolduló dervisként zarándokolt, hol a szultánnal vagy Viktória királynővel társalgott. Jellemére egyiknek sem volt befolyása, a nyomor éppúgy nem tudta eltéríteni, mint a megkülönböztetett tisztelet és dicsőség.

Hogyan talált Vámbéry Ármin Keletre? 


A szegénység, mely gyermek- és ifjúkorát jellemezte hasznot is hozott, a színes útleirások olvasása és a tanulás pótolta a játékot. Később több helyen is házitanítóként dolgozott, Szlavóniában is, itt kezdett hozzá a török nyelv tanulásához, majd egy kecskeméti családnál kezddett a török és az arab nyelvvel behatóbban foglalkozni.

25 évesen már egy tucat nyelvet, nyelvjárást beszélt. Elsősorban a magyarság eredetének kutatása inspirálta, mint a nagy elődöt, Kőrösi Csoma Sándort. A keleti nyelvek elméleti tanulmányozása után Vámbéryt a magyar őstörténet kutatása indította útnak, de közben a nyelv és kultúra megismerése is fontos volt.


Ugyanakkor politikai mozgatórugók is közrejátszottak abban, hogy Közép-Ázsia felé indult. Jól emlékezett az oroszok a magyar szabadságharc végén játszott szerepére, ezért engesztelhetetlen oroszellenessége is inspirálta Kelet felé. 

 
Vámbéry Ármin, a keresztény dervis

 
1857 márciusában báró Eötvös József támogatásának köszönhetően útra kelt. Isztambulban kapcsolatba került az 1848-as magyar emigráció több tagjával, eleinte ők segítették. 4 évet töltött itt, s nemcsak nyelvtudását tökéletesítette, hanem mindent magába szívott a muszlim-török világ szokásaiból, és összeállított egy török-német szótárt.

hírességek kultúra kutatás tudomány tradíció utazás


Egy nép kultúráját akarta megismerni, ezért megtanult „viselkedni”, így nem okozott neki nehézséget, hogy jó kapcsolatot alakítson ki az oszmán politikai elit tagjaival. Hüszejn Dáim pasától – akinél szintén házitanítóskodott – kapta a Resíd effendi nevet, melynek jelentése: becsületes, igaz úton járó. Keresztény dervis lett, attól kezdve ezt a nevet használta utazásai során.  


Vámbéry kitűnő példát mutat arra, mi a különbség, ha egy humanista tudós akar megismerni egy kultúrát és egy népet vagy egy gyarmatosító rendszer. A bölcs megbecsüli a számára ismeretlen civilizációt, hiszen tanulni akar attól, s még a tőle idegen szokásokat is igyekszik tiszteletben tartani.

Ez nem jelenti azt, hogy átveszi, csupán elfogadja, mint annak a területnek viselkedésmódját. A hódító politika lekicsinylően beszél nemcsak az újonnan felfedezett kultúráról, amit nem is ismer, hanem magáról a népről is. Számára mindkettő primitív, amit meg kell változtatni, s természetesen önjelölt segítőként máris beleavatkozik – vagyis hatalmánál fogva kizsákmányol.

Vámbéry Ármin, a magyar zsidó


1867-ben megszületett a magyar zsidók egyenjogúsításáról szóló törvényjavaslat, mely a magyarországi zsidóság asszimilációját segítette. Vámbéry zsidó magyar értelmiségiként a kor egyik legfontosabb magyar célját tűzte ki, az eredetkutatást.


Ortodox zsidó családban látta meg a napvilágot. Később kivált a zsidóság kötelékéből, piaristák, majd bencések tanították az apa nélkül felnőtt fiút. Magyar zsidó, aki évek múlva egyaránt idézi a Tórát, a Bibliát vagy a Koránt, s az sem meglepő, hogy pl. kelet-indiai, guzeráti nyelven is publikált. Bár a zsidó vallástól már gyerekkorában eltávolodott, soha nem tagadta meg a zsidó néphez való tartozását.

Önmagát ugyan nem zsidónak, hanem magyarnak tekintette. Egyfajta felekezetnélküliség jellemzte, bár végtisztességként egyszerű, szónoklatok és gyászdalok nélküli református temetést akart.


Herzl Tivadar, Naplóinak II. kötetében olyan embernek mutatta be, aki: „egyforma tökéletességgel beszél tizenkét nyelvet, és aki öt vallást gyakorolt, amiből kettőnek a papja is lett.” 

  
A független Vámbéry Ármin 


Kelet és Nyugat határán élt– oszmánbarát és angol szimpatizáns volt egy személyben.


Amikor Pestre visszatért nem az a hatalmas elismerés várta, ami megillette volna. Egy hónap után el is ment Londonba, ahol híres tudósként ünnepelték. Utazásai révén egy sor muszlim politikust ismert meg, ott pedig Lord Palmerston miniszterelnök is fogadta a keletkutatót. Viktória királynő Arminius Vámbéryt „csodálatosan okos ember”-ként jellemezte, ráadásul Vámbéry fiának, Rusztemnek a keresztapja a későbbi VII. Eduárd lett. 


Érdekes emberekkel ismerkedett meg. Bram Stoker például Vámbérytől hallott először a kegyetlen havasalföldi vajdáról, Vlad Tepesről, akit regényében Drakulaként formált meg. A könyv azonnal meghozta számára a hírnevet. Az azóta fogalommá vált könyvben, Van Helsing professzor barátja, Arminius a vámpírokról mesél – nos, ebben a szerepben fel is fedezhetjük Vámbéryt, a szerző így emlékezett meg a könyv ötletét adó tudósról.


Vámbéryt, sokszor egyoldalúan „a nyugati civilizációba vetett feltétlen hittel rendelkező” emberként muatják be. Pedig voltak kétségei ez ügyben is. Hazatérése sem késett sokáig.


„…kietlenül érintett, sőt egyenesen visszariasztott a tömegeknek az az örök sietsége, mohósága, versenyfutása, az a kétségbeesett tusa és küzdelem a dicsőségért és gazdagságért…”

– írta visszaemlékezésében.

Vámbéry Ármin az ázsiai utazások megszállotja
Érdekes paradoxon: egy béna lábú világutazó! Elgondolkodtató életút. Ismerve a kort, az akkori körülményeket szinte lehetetlen vállalkozásra szánta rá magát. Az igazi nagy próbatétel második közép-ázsiai útja volt. Európainak ellenséges környezetet jelentett, tele veszélyekkel.

Többnyire gyalogolt, ha sikerült, szamár- vagy teveháton ment tovább. Zarándok-karavánokhoz csatlakozott, így jutott el Teheránba, Bokharába és Szamarkandba. Megismerhette a nomád népek és a nyugati civilizációtól mentes városlakók életét. 


Erős nemzeti érzelemre utal az a graffiti, melyet az ó-perzsa fővárosban, Perszepoliszban hagyott maga után: „Vámbéry Á, 1862. Éljen a magyar!” 
Ugyanakkor tisztelte azt a közeget, melyben élt, melyet kutatott. Ez nem jelentette azt, hogy a muszlim vallás is megérintette volna, ő maga írja, hogy eszébe sem jutott áttérni. Későbbi dervis ruhája is csak a feladatához szükséges álöltözet volt. Ugyanakkor gyűjtötte a muszlim és arab kultúra könyveit, melyeket a Magyar Tudományos Akadémiának adományozott.

hírességek kultúra kutatás tudomány tradíció utazás


A különféle vallási rituációkat elvetette, de írásaiban lépten-nyomon fellelhetjük azt a rendkívüli toleranciát, mellyel minden Istent kereső meggyőződést tisztelt:

„Az európai ember még mindig alsóbbrendű lénynek tekinti a mohamedánt, a brahmint, Buddha hívét, vallását gúnyolja és feketére festi, a magáéhoz hasonlónak semmi esetre el nem ismeri…” 

A magyar eredete


A magyarság finn-ugor, illetve török eredetét bizonygató tudósok között kirobbant az „ugor-török háború”-ként elhíresült komoly nézetkülönbség, amikor Vámbéry kiadta „A magyarok eredete. Ethnologiai tanulmány”-át. A török-magyar nyelvrokonságot feltételező elmélete nagy vitát váltott ki, de ő haláláig úgy vélte, hogy a magyarok gyökereit Belső-Ázsiában kell keresni. 

Összefoglalás


Vámbéry Ármin, a magyar orientalista célja mások szolgálata volt, a magyarok őshazáját kutatta, s eközben megismerkedett számtalan népcsoporttal, nyelvvel, különféle szokásokkal és erkölcsrenddel. Mindez pedig lehetővé tette, hogy mélységes toleranciával fogadjon el minden jót, s utasítson el minden fanatizmust és erőszakot, jöjjön az bármilyen nemzettől vagy vallási felekezettől. 


Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

11 márc

Véleménynyilvánítás szabadsága a mediaimperializmus világában

Az Internetes Szabad Véleménynyilvánítás Nemzetközi Napja március 12-e, melyet az UNESCO is támogat. Május elején pedig világszerte megemlékeznek a Nemzetközi sajtószabadság és a szabad véleménynyilvánítás jogáról. A véleménynyilvánítás szabadsága örök kérdés.

filozófia kultúra társadalom
Meditáció a véleménnyilvánítás szabadságáról az Internetes Szabad Véleménynyilvánítás Nemzetközi Napja alkalmából

A 21. század elejére már kialakult a médiaimperializmus fogalma, mely modern szó ugyan, mégsem új dolgot takar. Csupán a gyarmatosító politika modern megnyilvánulása. Régen is működött, mégpedig ugyanúgy a fejlődés aranypapírjába csomagolva. Mindig időszerű, de napjainkban talán még fontosabb arról beszélni, hogy a fejlődés elsősorban belső ügy. A véleménynyilvánítás szabadsága nemcsak szóban érvényesülhet, hanem tetteinkben is. Vajon a média napi szinten befolyásolja életünket? 

A véleménynyilvánítás szabadságának története


Az alapjogoknak nincs hosszú időkre visszanyúló történelme. A 18. század második felében találkozhatunk először olyan jellegű javaslatokkal Európában és az Egyesült Államokban, amelyek a vélemény-, a sajtó-, a szólás-, és később majd az információszabadságot említik.

filozófia kultúra társadalom


Ezzel szemben a cenzúrának ugyancsak nagy múltja van.
A véleménynyilvánítás szabadságának írásos emlékeit először a virginiai alkotmány alapjogi kódexében találjuk (1776), majd 1791 végén az Egyesült Államok Alkotmánya határozottan kimondja, hogy „nem csorbítja a szólás- vagy sajtószabadságot”.


Európában a francia forradalomkor Mirabeau nyilatkozata mondta ki elsőként a szólás- és sajtószabadságot. „Gondolatainak és véleményének szabad kinyilvánítása az ember egyik legbecsesebb joga. Így tehát minden polgár szabadon nyilatkozhat szóban, írásban, nyomtatásban; de törvényben megállapított minden esetben felelős azért, ha visszaél a szabadsággal.” Az ENSZ is elfogadta azt a törvényt, hogy nézetei miatt senki sem zaklatható, ha tiszteletben tartja mások jogait, és nem sérti meg az állambiztonságot, a közrendet valamint a közerkölcsöt. 

A magyar alkotmány szerinti véleménynyilvánítás szabadsága 


A magyar alkotmány 61. § (1) bekezdése szerint:

„A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra.”

Ide kapcsolódik a lelkiismereti és vallásszabadság is. Véleménynyilvánítás lehet az is, ha valaki nem szól semmit, a hallgatásával jelzi egyetértését vagy elutasítását. Bár már Petőfi és Táncsics a szabad sajtóért küzdött, nem is olyan régen még hazánkban rendszeresen ment könyv a zúzdába.

Antidemokratikus országban a rendszer elleni véleményt megfogalmazó alkotók is odakerülhettek... A véleménynyilvánítás jogának megtagadása finomabb formákat is ölthet. Például a kádári kultúrpolitika több művet is egyszerűen csak indexre tett, a tiltott köteteket feketelistázta, és az OSZK Zárolt Kiadványok Tárában porosodhattak. Az már más kérdés, hogy a rendszerváltás után rögtön központi helyre, a legnépszerűbb kötetek polcára kerültek.

A média manipulációi, a történelem bemutatása a politika változása szerint mindig a tömeget veszik célba, s ugyancsak észnél kell lennie annak, aki nem akar ennek hatása alá kerülni.


Ugyanakkor mindig több kérdést felvet a sajtószabadság joga is. Bár törvényileg tilos a közösség elleni izgatás, és a véleménynyilvánítás szabadsága nem irányulhat semmilyen nemzet, etnikum vagy vallási közösség megsértésére, a gyakorlat mást mutat. Manapság a liberális szellem megengedi, hogy bárki hangot adjon akár ostoba vagy diszkriminatív nézeteinek is, kezdve a vallás elleni felszólalásoktól a blogok sokszor alpári kommentjéig.

 
Média, hatalom


„Három rend van jelen a parlamentben, de ott fönn, a Tudósítók Galériáján foglal helyet a Negyedik Rend, mely mindnyájuknál fontosabb”

– írta a 18. század vége felé Edmund Burke a klérusra, a nemességre és a polgárságra utalva. Az ír filozófus és államférfi már akkor megsejtette, hogy a sajtó a többi hatalmi tényezőnél is fontosabb szerepet játszhat.

filozófia kultúra társadalom


1794. május 28-án ezt mondta:

„Van azonban egy törvény mindenki számára, nevezetesen az, mely minden jogot irányít, a Teremtő törvénye, mely egyben az emberiség, az igazságosság, a méltányosság – a természet és a nemzetek törvénye.”

Jó esetben a sajtó feladata a polgárok hiteles, elfogultságtól mentes, tényszerű tájékoztatása. De a mai pénzügyi és politikai érdekcsoportok akkora befolyással bírnak, hogy a média irányítóivá válhatnak, így pedig roppant egyszerű az embereket befolyásolni. Főleg a gyerekeket. Ők a legkiszolgáltatottabbak. Ez egy fontos téma, ami külön fejtegetést érdemel. Egy médiabirodalomhoz saját tévécsatornák, rádióállomások, könyv- és lapkiadók tartoznak. Vajon milyen információkat fog továbbítani vagy elhallgatni?


Csupán a gyarmatosító politika modern megnyilvánulása, amikor a hatalmi gépezet olyan színben tüntette fel a leigázott népeket, hogy alátámassza a hatalom megszerzésének szükségszerűségét, sőt igazolja saját pozitív szerepét. Ennek érdekében még a gyarmatosított nép kulturális örökségét is felhasználta, mégpedig úgy, hogy az általa tolmácsolt „eredeti” művek azt a szellemiséget tükrözzék, amit propagálni akart. Ezek a fordítások ferdítések lettek, és sok esetben csupán kiragadott részleteket tartalmaztak. A gyarmatosítás nem csak egyik ország a másik ellen játéka, ha a hagyományok, a kulturális örökség háttérbe kerül, vagy egy felhígított, sőt maradinak titulált változata a „trendi”, ráadásul egy uniformizált „kultúra” kerül a helyére, akkor a szellemi gyarmatosítás alanyaivá válhatunk. 

A globalizáció miatt ma a média hatalmas tömegekhez szól, és ha napi szinten ismétli egyforma típusú, egyazon irányba mutató információit, akkor jó eséllyel könyvelheti el a sikert, céljának megfelelően befolyásolhatja a közvéleményt. Dr. Bajomi-Lázár Péter, a Budapesti Gazdasági Egyetem tanára, médiakutató, Média, hatalom című cikkében olvashattuk:

„A Kecskeméti Tanítóképző Főiskola 1995-ben készült, publikálatlan felmérése szerint a felnövő generációk egyes csoportjainak jövőképe az amerikai sorozatok eszményeiből táplálkozik. A 10-14 éves alföldi tanyasi gyerekek például úgy szeretnék látni felnőttkori önmagukat, hogy majd az úszómedencéjük partján a napernyő árnyékában kortyolgatják koktéljukat.”

Már több mint 20 évvel ezelőtt ilyen szomorú tapasztalat birtokában voltunk, s azóta felnőtt egy generáció. Elgondolkodtató…

 
Hol keressük a véleménynyilvánítás szabadságát? 


Manapság azt tapasztalhatjuk, hogy a sajtó, a média még a függetlenség látszatára sem ad, csak azt lehet tudni, hogy jobb vagy baloldali beállítottságú-e. Ki vagyunk szolgáltatva? Egyazon dologról ellentmondó információk sokasága lát napvilágot. Hogyan tájékozódjunk?


Körmendy Zsuzsanna: Mégsem hatalom a média? című cikkében (Magyar Nemzet 2016. 11. 12.) ugyancsak érdekes szempontot fejteget:


„Két roppant fontos rétegre a média nem tud igazán hatni. Az egyik a kevesek: a nagyon felkészült, sokféleképpen és sokfelől tájékozódó, saját fejével gondolkodó értelmiségi elit. A másik csoport: a médiának soha hitelt nem adó sokak. Ők a kevésnél is kevesebbet olvasó, alig tévéző, főleg az agráriumból, és sosem segélyekből élő, elég nagyszámú réteg. Róluk keveset tudnak a szociológusok, viselkedésüket vizsgálják, de nehezen tudják bemérni.”

Összegzés


Nem a szupermodern technika pusztítása a legnagyobb veszély, inkább az, ha a profitszerzés elemésztő mohósága az örök emberi értékek elé kerül. Mi a megoldás?

"Aki a médiát, a képeket irányítja, az a kultúrát irányítja" – vélekedett Allen Ginsberg.

Nagyon fontos dolgot mondott ki: a kultúrát, vagyis csupán egy külső közeget irányít. Ha nem akarjuk, az elménkre nem tud hatást gyakorolni. Ha tudatosak vagyunk arról, kik vagyunk, mi az emberi élet célja, akkor nincs olyan hatalom, ami befolyásolhatna bennünket. Van-e világképünk? Vannak-e olyan eszményeink, melyek teljesen kielégítik az erőszakmentes kommunikáció, a minden élőlény tiszteletén alapuló egymás mellett élés elveit? 

Hálás téma szidni a médiát, bűnbakot látni benne. Az óind filozófia felhívja a figyelmet, hogy soha ne a külső dolgokat kritizáljuk, mert a változás lehetősége bennünk van. Lehet igaz tudást, valódi információt szerezni, tájékozódni, ha valaki akar. Az ember szabadon választhat, nem kell tv-t venni, vagy ki is lehet kapcsolni, nem kell mindent elhinni, csak azért mert a média ezerrel nyomja.

Az internet lehet jó is, meg halálos is, tőlünk függ. A XX. század embere nyerő helyzetben van, ha szólásszabadsága nem csak a beszédére vonatkozik, hanem arra is, hogy milyen információt keres, és hol keresi azt.

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

02 márc

Arany János születésének 200. évfordulóján 

Nem csupán nevében Arany… Európai kultúrájú személyiség, és egyben a magyar nyelv egyik legcsodálatosabb varázslója volt. Melankolikus lélek, mint minden befelé forduló, önmagával is viaskodó ember. Öregkori rezignációja mégsem fáradt beletörődéssé, hanem szelíd bölcsességgé alakult.

hírességek reinkarnáció érdekes kultúra filozófia

Honnan és hová? című verse az élet legfontosabb kérdését teszi fel. Ha megvan a cél, minden más annak alárendeltjévé válik. Vajon ma tisztán látjuk életünk végcélját? Arany e versben nemcsak a materializmus ellen szólal fel csodálatos költői formában, de még a lélekvándorlást is megemlíti. Tisztelegjünk hazánk e nagy fia előtt!

ARANY JÁNOS: Honnan és hová?

   Mily rövid az élet!… 
Mint hullócsillag futása, 
Mely földünk körébe jutva, 
Lángra gyúl, és tűz-barázdát 
Írva elszalad, gyorsabban, 
Mint egyet pillantanál. 
Útja honnan jött? hová visz?… 
Míg sötét volt, s ujra az lesz, 
A világ-ür végtelenjén 
Hol bolyongott? és hová fog?… 
Ki tudná megmondani! 
   Míg tündöklött, addig élt.

   S honnan jössz te, lélek… 
Mely csak e föld gőz-körében 
Vetve lángot, addig fénylel, 
Amig éppen áthaladsz; 
Bölcsőd és sirod homály. 
Akkor lobbanál-e föl csak 
Az állatban, s véle múlsz el?… 
Vagy jövél a végtelenből 
Ismeretlen, hosszu pályán, 
S visszatérsz azon megint?… 
Oh, ha nem volt, és ha nincs 
E parányi csillogáson 
Innen és túl folytatás: 
   Mily rövid az élet! –

   Megfelelsz te, lélek. 
Volt idő, mikor tagadták 
A futamló csillagot: 
Semmi az, csak földi pára, 
Lobban, és fut, és el-ég. 
Most a szellemet tagadják: 
Semmi az, csupán anyag, 
Agyvelő, vér és ideg 
Összhatása, mely azonnal 
Véget ér, ha szétbomol 
Agyvelő, vér és ideg. 
Az anyag a halhatatlan: 
Fűben-fában újra éled, 
Összetársul, meg elszéled 
Mindörökké, szakadatlan; 
Hanem e feltámadást 
A szellem nem éri meg: 
Ez üres hang, nincs sehol, 
Puszta réme ferde agynak, 
Mílyet századok ránk hagynak – 
   S csak zavarja a tudást.
   Oh, ti, akik jobb felemnek 
Már e földön mély sírt ástok: 
Oly bizonyos hát tudástok, 
Hogy helye sincs védelemnek? 
Nem mond ellen az a szellem; 
Mely kutat, hogy támaszt leljen 
Megtagadni önmagát? 
S nem rettegné, ha meglelte 
– Mit tudása így teremte – 
Azt az örök éjszakát?… 
Ah, jobb volna kissé várni, 
Nehogy úgy találjon járni 
Az a híres tudomány, 
Mint ama gyors fénnyel jára, 
Mit csillagnak vélt a golyhó, 
Ő azt mondá: csak gyúlt pára: 
S ím, ma áll, hogy égi bolygó – 
   Mi lehet még ezután?

   Ami annyi szívbe oltva 
Élt világ kezdete olta; 
Mit remélt a hindu, párz; 
Amért lángolt annyi oltár, 
Zengett Szíonon a zsoltár: 
Hogy nem addig tart az élet 
Míg alant a testbe' jársz; 
Hanem egykor újra éled, 
S költözzék bár fűbe, fába 
Vagy keresztül állaton: 
Lesz idő, hogy visszatérhet 
Régi nemes alakjába, 
Megtisztúlva, szabadon; 
Vagy a „boldogok szigetjén”, 
Mint hivé a boldog hellén, 
Vagy az üdvezűltek helyén, 
Mint reméli keresztyény, 
Lesz dicsőbb folytatása: 
Én ezt meg nem tagadom. –

   Mit hisz a tudós? ő lássa, 
Földi pályám' ami nézi: 
Annak immár vége lesz, 
Vissza senki nem idézi; – 
   S rövid foglalatja ez:

Mély homályban, éjfél tájban, 
Kis fény is ha nagynak tetszik, 
Hogy a föld körén bolyongtam: 
Egy barázdát én is vontam. 
Az emberek ráveték 
Pillantásukat egy percig, – 
S egy tudós tán megfigyelt 
És lapjára, sok száz jelhez 
– Ahogy csillagfutást felvesz – 
Könnyed, vékony karcolással 
Rólam is tőn némi jelt, 
Mire reggel ő sem ismer; 
S összevéti annyi mással 
A jövendő nemzedék, 
Mely se kérdi tán, se tudja, 
Nem is igen lesz rá gondja: 
Hogy itt éltem, s a tömegben 
   Én is lantot pengeték.

1877. júl. 14.

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

25 feb

Télbúcsúztató szokások és a busójárás

Több nemzet hagyományaiban is valamilyen formában megtalálhatók a tavaszköszöntő és a télbúcsúztató szokások. Nálunk a busójárás a leghíresebb karnevál. Egyik fontos eleme a tűz. Több országban is régi tradíció az álarcos felvonulás, vagy tűzre vetni a rosszat jelképező szalmabábút. Úgy tartják, ezzel az önmagukban rejlő negatívumtól is búcsút veszünk. A tél végén érdemes egy izgalmas kirándulást tenni, megnézni néhány ország télbúcsúztató hagyományait. 

kultúra tradíció társadalom ünnepek

A télbúcsúztató szokások kaleidoszkópja színesen kavargó képeket mutat. Az emberiség egy nagy család, és gyermekei minden földrészen szeretnek játszani, ünnepelni. Hagyományaik hasonlóak. A nagyvilágban számos helyen megünneplik a tavasz eljövetelét. Az ember – bár ottléte alatt örült a télnek – az év elején elbúcsúzik a hidegtől. A spirituális ember köszönti a mindig megújuló Földanyát, és jó alkalmat talál arra is, hogy fesztivált rendezzen a Jó győzelmének. De azt sem felejti el, hogy a belső rossz tulajdonságok legyőzése az igazi siker.

A busójárás története


Nincs történelmi alapja, mégis lelkesítő. A monda szerint a Mohácson és környékén élő sokácok, a katolikus délszlávok ijesztő álarcokat tettek magukra, maskarába öltöztek, és hatalmas zajt csapva keltek át a Dunán. Nagy rémületet keltettek, és kizavarták a törököket a városból. Ennek emlékére rendezik meg februárban a rémisztő maszkos felvonulást, melyre több ezer ember érkezik a kisvárosba. 

 A busójárás UNESCO világörökség 


A mohácsi busójárás 2012 óta hungarikumnak számít. 2009-től szerepel az UNESCO szellemi örökség reprezentatív listáján. egy évvel korábban pedig az indiai Rámlila került a szellemi értékek világörökség listájára. Mi kapcsolja őket össze?

kultúra tradíció társadalom ünnepek

A busójárás hetében kerül sor a kiszebáb égetésre, mely a Rossz elűzését jelenti. Az indiai Dussehra ünnep szintén erről szól: Rávanának, a Rámájana eposz Főgonoszának bábuja a lángok martaléka lesz, így minden évben diadalmaskodik a jó a rossz fölött.

A busójárás farsang?


Magyarországon a mohácsi busójárásnak nagy vonzereje van. A farsang a maskarás felvonulások, vidám mulatságok ideje, de alapvetően a tél búcsúztatásának változatos hagyományaira épül. A leghíresebb a riói, valamint a velencei karnevál. Velencében bíróság előtt a városban történt minden rosszért elítélik, majd tűzre vetik a szalmabábút. Bővebben: Fények ünnepe, velencei és rioi karnevál


A január elején kezdődő farsangi időszak vége a „farsang farká”-nak nevezett 3 nap, mely farsangvasárnap reggelétől húshagyókedd estéjéig tartott. A busójárás február végi, több napos ünnep. A busók hol csoportokat alkotnak, hol egyedül csatlakoznak a felvonuláshoz. A télbúcsúztató program része a főtéren máglyára helyezett koporsó elégetése, mely a telet jelképezi. A tűz körültáncolásával búcsúznak a hidegtől, és üdvözlik a hamarosan beköszöntő tavaszt.

Milyen a busó jelmez és a busó álarc?


Ha nem egy farsangi felvonulás lenne, akkor a szörnyű, ördögpofájú szörnyeket látva fejvesztve menekülnénk előlük. A maszkot fűzfából faragják. Vannak olyanok, melyeket neves népművész készít, azok nemcsak egyediek, de drágák is. A jellegzetes busó ruha tartozéka: bocskor, csizma, fehér vászongatya és a bundájával kifordított birkabőr. Ezt derékban kötéllel vagy lánccal kötik össze. Az övre hatalmas kolompokat aggatnak, mellyel óriási hangzavart tudnak csinálni. Némelyeknél kereplő vagy fakürt és buzogány van. A rémisztő alakok mellet már egyre több szép lányt látni, akik gyönyörű sokác népviseletben sétálnak. A „Szépség és a szörnyeteg” magyar változatának is mondhatnánk.

Télbúcsúztató népszokások

kultúra tradíció társadalom ünnepek

Orosz: Február vége a Maslenitsa hagyomány vígassága Oroszországban. Gyakran laza fordítással „palacsinta hét”-nek is nevezik, a tányérokon tornyosuló finom édesség miatt. Az utolsó napja a legérdekesebb, a tél kitömött figurájának ünnepélyes elégetése. Énekelnek, táncolnak, a mulatság egyesíti a nagy orosz ortodox szertartást egy sokkal régebbi ünnepnappal.

kultúra tradíció társadalom ünnepek

Bolgár: Január végén kerül sor a busójáráshoz nagyban hasonló ünnepre a Szófiától 30 km-re fekvő Pernik városában. A Surva Nemzetközi Fesztivál szintén álarcos felvonulás. A fából vagy textilből, számtalan gyöngy felhasználásával készült álarcok félelmetesek vagy színpompásak. A maszkok sok esetben szimbolikus jelentésűek, némelyik kétarcú, a boldogság és boldogtalanság ellentétpárjára utal. A dekoráció színei: a leggyakrabban használt vörös, ami a termékenységet, az újjáéledő természetet, a nap és a tűz erejét jelképezi, a fekete jelöli a Földanyát, a fehér a víz és a fény jelképe. A különleges mágikus táncok, a kolompok a gonosz szellemeket hivatottak elriasztani. 

kultúra tradíció társadalom ünnepek

Svájci: Tschäggättä az ünnep neve. Íratlan szabály, hogy csak nőtlen férfiak öltik fel az ijesztő maskarát. Fából készült pálcával és feldobott korommal (ma már inkább konfettivel) ijesztgetik a gyanútlan áldozatokat. Azt mondják, a résztvevők kiengedik a mindennapi stressz fáradtságát, s ez egy kifejezés, egyfajta lázadás. Régi hagyomány elijeszteni a tél szellemeit. Tschäggättä legendája szerint egy már nem létező település vad emberei, a tolvajok ijesztő jelmezekbe öltöztek, hogy félelmet keltve könnyebben lophassanak.

kultúra tradíció társadalom ünnepek

Francia: Menton város Citromfesztiválja a francia Riviérán szintén februárban van. A tél végének ünneplése. Két hétig a város központjában levő Biovès kertet nagy szobrok és figurák töltik meg, minden citrusfélékből van. Kijelölik az év témáját, például Verne Gyula egyik regényhősét, de a lényeg, hogy mindennek citromból és narancsból kell készülnie.

kultúra tradíció társadalom ünnepek

Spanyol: Minden év január első vasárnapján rendezik meg Silió faluban a Vijanerát. Az erdők és Silió utcái tele vannak hagyományokat idéző, legendás alakokkal, mitológiai lényekkel. Az emberalakok átalakulnak tiszta természetté. A legismertebb karakterek fekete álarcot viselnek, nehéz, nagyhangú harangokat hordanak, hogy kivédjék a gonosz szellemeket. Itt is megünneplik a jó győzelmét a gonosz felett. A falusiak különböző maszkokat, állati bőröket és élénk színű ruházatot hordanak. Az egésznek a természetkultusz és a szimbolizmus érdekes összetettsége adja meg különös varázsát.

kultúra tradíció társadalom ünnepek

Amerikai: Santa Fe fiesztáján egy hatalmas alak magasodik mogorván az emberek ezrei fölé, kísérteties fehér muszlin köntöse csapkod körülötte. A Zozobra egy óriás marionett bábú, amit elégetnek, ezzel elpusztítják az előző év gondjait, bajait. A spanyol szó jelentése: fájdalom és kétségbeesés. Ahogy a báb neve sugallja, ő testesíti meg a sötétséget és a szomorúságot. A fesztivált megelőző hetekben több ezer ember névtelenül egy kis cédulára saját kezűleg felírja problémáit, fájdalmát, és a városszerte felállított dobozokba dobja. Még a városi rendőrség is betesz számtalan jelentést felaprított formában, de esküvői ruhák, jelzálog papírok, végkielégítés közlemények és orvosi látleletek is kerülnek ide. A fesztiválon a dobozok Zozobra lába előtt elégnek.


A magyar kiszebáb égetésekor is ez történik: a bajokkal teleírt papírdarabokat rárakják a bábura. Indiában is van ilyen szokás: a gondokat, amiktől meg akar valaki szabadulni, egy papírra írja, és bedobja a folyó hullámai közé, hogy az messze elvigye tőle.


Észak-Wisconsinban a szóvivő, az ünnep királya előrelép egy tekerccsel. Bejelenti, eljött az ideje, hogy a kukorica király visszatérjen hazájába. A sötét időnek vége, jön az újjászületés. Toronymagas láng ég, amit körbe táncolnak. A dobpergés gyorsítja a ritmust. Énekelnek, kiabálnak, üdvözlik a mágikus tűz rituálét.  

 Szalmabábégetés Indiában 


A hindu Dussehra fesztivál októberi ünnep, itt a 10 fejű démonkirály, Rávana bábuját vagy képmását égetik el. A Rámájana negatív főhőse ő, aki a rossz jelképeként Indiában a megtestesül Gonosz.

kultúra tradíció társadalom ünnepek

Ennek az ünnepségnek már a 15. századi Vijayanagar királyok korától van nyoma. Maga a szó jelentése: Dasanan-ravan, Rávana veresége. A kivilágított feldíszített városokban országszerte templomi menet, színdarabok, fáklyás felvonulások láthatók. A Dussehra munkaszüneti nap. A barátok és a családok összejönnek, ajándékokat és édességet cserélnek. Híres művészek lépnek fel, és megelevenedik a hősi eposz, a Rámájana. Dél-Indiában még a házakat is feldíszítik a Rámlila szereplőinek kis szobraival. Ezt követi a díváli, a fények örömnapja, Ráma herceg, a tökéletes király hazatérése, mely egyben azt is jelenti, hogy minden rossznak vége szakadt.

Külső és belső fény


Vajon miért népszerű oly sok helyen a jelmezes alakoskodás? Mert bűnbakot lehet találni, és elégetni? Mert el lehet bújni egy felvett szerep mögé? Sokan ilyenkor döbbennek rá, hogy a mindennapok is hasonlóan telnek, és ők valójában nem azok, akiknek gondolják magukat. Mint ahogy a karneválon sem vicsorgó szörnyetegek, csupán egy játék szereplői. Talán az is kiderül, hogy a rossz csak az elmében van. A maszk levételekor szembe kell nézni a valósággal már a következő napon. 

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom


India Hangja

blogavatar

India elgondolkodtat. Valami, misztikum hatja át évezredek óta, amitől a legnagyobb káosz is harmóniává lesz. Ezt a békét kutatja az India Hangja csapata. Olykor indiai vagy éppen nyugati napi aktualitásokra reagálunk, máskor pedig az ősi bölcsek szavait vesszük elő. Jó olvasást és jó utazást kívánunk India szellemi tárházában! Adó 1% India Klub Alapítvány – Adószám: 19561383-2-43

Bharata a Facebookon