01 feb

Oscar-díjra jelölt indiai animációs rövidfilm

Szandzsaj Patel rendező animációs rövidfilmje, a Szandzsaj és a Szuper csapat megragadta a média figyelmét, szívmelengető filmként jellemezték, és reflektorfénybe került az év legnagyobb díjátadójára. Patelt saját gyermekkora ihlette a remek kis film elkészítésére, amikor úgy érezte, ütközik a modern világ és a hindu hagyományrendszer. Az animációs indiai film története követi egy első generációs fiatal indiai fiú álmodozását, aki apja vallásos meditációi alatt, otthon, ugyanabban a szobában a tévét bámulja, majd a hindu isteneket mind szuperhősöknek képzeli.

Oscar-díj kultúra indiai filmek hinduizmus tradíció indiai tánc
Az Oscar-díjra jelölt indiai animációs rövidfilm témája valós problémát vet fel. A tradíciók továbböröklődésének nagy próbája a hagyományok élettel teli gyakorlásának képessége és a jelen generáció befogadóképessége.

Szandzsaj egy fiatal hindu fiú, akit jobban érdekel kedvenc rajzfilmje, a Szuper csapat, mint apja napi vallásos szertartásai. Szandzsájt zavarja a csengettyű, az apát pedig a televízió hangja. Elkerülhetetlen a konfrontáció, az apa kikapcsolja a tévét, és fiát az oltár elé hívja, egy szuperhős akciófigurát pedig elkoboz a gyerektől. Szandzsáj véletlen mozdulatától a szentély lámpácskája kialszik, és a fiú egy templomban találja magát három istenszobor társaságában, akik megelevenednek. Visnu a középpont. A védikus filozófiában mindig van egy férfias energia és egy női energia, ezért szerepel Durgá istennő. Hanumán, Ráma herceg elkötelezett híve pedig rendkívüli erejéről ismert. Ugyanakkor megjelenik a Rámájanából jól ismert démon, Rávana is, de a harc természetesen a negatív szereplő bukásával végződik. Szandzsaj és a Szuper csapat, immár Visnuval az élen, győzedelmeskedik. Visszatérve a hétköznapi világba apa és gyermeke kibékül. Kezdetben egy nagyon sötét szobában vannak, csak egy gyertya világít, és a tv mesterséges fénye. A történet végén a fiú kikapcsolja a tévét, és kinyitja az ablakot, természetes fehér fény árasztja el a szobát. Szandzsáj egy szép rajzot készít Visnuról és a többiekről, a kép címe: Szuper csapat. 

Oscar-díj kultúra indiai filmek hinduizmus tradíció indiai tánc
Szandzsaj Patel, az Oscar-díjra jelölt indiai animációs film rendezője

Az amerikai számítógépes animációs cég, a Pixar Stúdió már eddig is több Oscar-díjat mondhat magáénak, új filmje az isteni lények ragyogóan színes, modern stílusú bemutatása. Egyesíti az animációt, az indiai művészetet és lelkiséget. Patel a Pixar Stúdió művésze, aki korábban már kiadott egy maga illusztrálta művet A Hindu istenségek kis könyve címmel, és olyan sikerfilmek készítésében vett részt, mint a Játékháború vagy az Egy bogár élete. Szandzsaj Patel két új karaktere keletet és nyugatot szimbolizálja. A fiú rájön, hogy van kapcsolat a kettő között, és megtalálja a módját, hogy csatlakozzon apjához.

A rendezőt saját gyermekkori élményei ihlették erre a filmre. Elmondta, hogy nagyon szerette a képregényeket, s arra vágyott, bárcsak Travisnek hívnák, nem Szandzsájnak. Azóta már másként gondolkodik, „csak most kezdem megemészteni, hogy ki vagyok” – mondta. – Nagy kihívás volt számunkra az indiai filozófia és kultúra rendkívüli gazdagságából kivenni részleteket. Óvatos, alapos tervezés előzte meg. Úgy próbáltuk kommunikálni, hogy ne legyen túl ezoterikus, mert akkor elveszítjük az amerikai közönséget, de ne legyen „lebutított” változat sem. Tervezem, hogy ellátogatok Indiába, ez lesz az első alkalom. Sok fogalom rendkívül érdekes a számomra , mint a reinkarnáció és a karma tana. Szeretem azt a tényt, hogy attól függően, mit vetsz ebben az életben, aszerint kell fizetni a következőben. Tetszik a kijelölt cél, a születés és újjászületés ciklusából való kiszabadulás, és valami magasabb, valami nemesebb elérése.

A csata annyira dallamos és zenei. Milyen elgondolkodás van emögött? – kérdezte tőle egy riporter. 
– Azt akartam, hogy a koreográfia kecses legyen. Nem akartam, hogy az istenséget megüssék vagy eldobják. Nem akartam kung fut. A harc mozdulatai az indiai táncot idézik. Indiában a színház és a tánc is Isten tiszteletére fejlődött több ezer éve. A Bharatanatyam, Odissi és Kathakali, a három ősi tánchagyomány lépéseire épül a mozgás. Az istenségek egyedülálló módon mozognak, tartják féken a kaotikus erőt. A zeneszerzőnek egyetlen szabályt adtam: ne a szitár és a tabla töltse ki, a csengettyű hangja és a kántálás domináljon. A látványtervezőnek sem volt könnyű dolga. Azt szerettem volna érzékeltetni, hogy amikor az istenek birodalmában vagyunk a megvilágosodás, vagyis a fény és a színek teljesen más környezetet mutatnak – hangzott a válasz.

Oscar-díj kultúra indiai filmek hinduizmus tradíció indiai tánc
Jelenet a rajzfilmből: két világ egymás mellett. Vagy egymás ellen?

A befejezésben lehet, hogy a film készítői nem voltak teljesen tudatában annak, de kimondatlanul a hindu vaisnava hit egy rendkívül jellemző vonását vitték filmre az egyik utolsó jelenetben. Visnu visszaadja a gyereknek műanyag játékát, de meg is áldja a kisfiút. Mint ahogy az ember sincs kényszerítve a lelki életre, minden élőlény szabadon játszogathat valótlan figurákkal és különféle jelmezekben az élet színpadán. S ha csak egy kicsit is Isten felé fordul, az isteni kegy azonnal segítségére van. Az is elgondolkoztató, hogy nem a vallási szertartásokat gyakorló apa előtt jelenik meg Visnu, hanem a gyerek előtt, aki a maga kelekótya módján, de spontán szeretettel vonzódik hozzá.

A hindu vaisnava filozófia meglehetősen toleráns. A hívőknek nem fekete-fehér alapon kínál megoldást, nem a vagy üdvözülsz, vagy elkárhozol alapon, tehát igazi sikertörténet. Még a legkomolyabb szentírásban, a Bhagavad-gítában is több javaslatot olvashatunk, mely így kezdődik: Ha ezt nem tudod megtenni, tedd ezt, ha ezt sem, akkor tégy így… és egyre kevesebb az előírás, az elvárás. Reményt ad, hogy a legkisebb törekvés sem vész el, de életről életre előbbre visz.

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

18 jan

A kimondott szó és a leírt betű hatalma

Minden demokratikus államban az állampolgárok alapvető joga a tájékozódás. Az újságírói szakma azonban nemcsak előjogokkal, felelősséggel is jár. Korunkat az információ korának is szokták nevezni, a tájékoztatás azonban, mint minden, visszaélésre is alkalmat ad, ami pedig maga után vonja a jogi szabályozást. Néha egész komoly perek zajlanak emiatt, de tegyük fel a kérdést: A hétköznapi életünkben vajon mennyire válogatunk, működik-e a belső szelekció?

zene kultúra karma érdekes filozófia

"A szó olyan, mint a méh: méze és fullánkja van." - Talmud

Nemrégiben két médiahírben is olvashattuk ugyanazt az információt. A bulvár természetesen csak azt a részt emelte ki, amin esetleg csámcsogni lehetne. A ruhátlan aszkéta képe csak azoknak okozhat gerjedelmet, akik a biológiakönyv emberi testet bemutató rajzán is röhécselnek. A másik portál egyszerűen tényeket közölt, melyek egy földrésznyi, rendkívül színes és szerteágazó kultúrájú ország valamely ősi tradícióját mutatta be. A böngésző, ha odatévedt, azzal nyugtázta az olvasottakat: Lám, milyen különleges és rendkívüli módjai vannak az önmegvalósításnak! Az emberi törekvések ugyancsak nagyrabecsülést érdemelnek.

„Az újságírónak tiszteletben kell tartania az emberi jogokat. Nem kelthet gyűlöletet, nem szólíthat fel rasszista megkülönböztetésre népek, nemzetek, nemzetiségek ellen. Vallása, felekezeti hovatartozása, neme, testi, szellemi vagy lelki állapota, mássága, életkora, életmódbeli, életviteli különbözősége miatt senkit sem becsmérelhet…” – olvashatjuk az újságírói etikai kódexben.

Mondhatnánk azt is: a közlés etikája. Az utolérhetetlen Hofi Gézára jellemző volt, hogy megnevettetett, és egyben gondolkodásra késztetett. Miután bizonyos tv csatornákról beszélve „tv kanális”-t emleget, ránk kiált. Miért kell? Kinek kell? Ön feltette már ezeket a kérdéseket?

Ady Endre egykori menyasszonya, Dénes Zsófia, József Attila-díjas író, újságíró volt. Részlet Az újságírás etikája című írásából: „Az emberek lebecsülik a sajtó erejét. Az olvasó nem tudja, milyen mélyen nevelő és befolyásoló volt és marad számára a mindennapi olvasmány, a huszonnégyórás híradás és felhígított élettudomány…”

A Fortune magazin ezévi januári száma hatalmas vitát kavart az Egyesült Államokban. A magazin borítóján az Amazon vezérigazgatója, Jeff Bezos villog – mint Visnu, a hindu vallás Istene. A magazin legfrissebb számában az Amazon Indiában való terjeszkedéséről olvashatunk, ez adta az apropót. Bezos célja, hogy „meghódítsa a következő billió dolláros piacot”. A borító tervezője, Nigel Buchanan (akinek ügyfelei között van a The Wall Street Journal, a The New York Times stb.) elvetette a sulykot, s hatalmas felháborodást váltott ki a hindu közösségekből, így a Fortune főszerkesztőjének azonnal bocsánatot kellett kérnie a megsértettektől. Reméljük, lelkiismereti okok is erre késztették, nemcsak a pertől és kártérítéstől való félelem. Érdekes volt a címlapot kommentelők véleménye. A Google egyik szoftver mérnöke tömören megjegyezte: Semmi különös. Közönséges emberek így fejezik ki magukat, ez a kor nyelve.

„Amelyik embernek nincs mit mondania, jobb, ha nem mond semmit."

                                                                                            Konfuciusz 

A szellemi étkezésnek is megvan a maga egészséges formája. Ha nem eszerint teszünk, ha nem válogatunk megfelelő módon, akkor az fizikai és pszichikai betegséghez vezet. Nem csak a látható testünk torzulhat el! A helytelen táplálkozás megbontja a test harmóniáját, de ugyanez igaz a szellemi bevitelre is. Freund Tamás neurobiológus, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke egy tavalyi rádióműsorban bátran kijelentette, hogy a rengeteg információ frusztrációt, krónikus stresszállapotot, sőt depressziót is okozhat.

A betű hatalma óriási: alantas ösztöneinket is fel tudja piszkálni, ugyanakkor véleményformálásra, további gondolkodásra is késztethet. Sőt még tükröt is tart elénk. Reakcióink alapján felmérhetjük, mennyire fogadjuk el a szemetet, mi mellett állunk ki, hűek vagyunk-e elveinkhez, vagy éppen hol tartunk a tolerancia szép erényének gyakorlásában.

Ez is érdekelheti:

Tovább olvasom

08 okt

Másság és tolerancia Indiából nézve

A kultúrák közötti különbözőségek komoly megpróbáltatást jelentenek. Hányszor kerülünk olyan helyzetbe, hogy azt mondják nekünk külföldön, hogy ennyi meg annyi hüvelyk vagy pint, és nekünk fogalmunk sincs, hogy mennyi az annyi. Hát még ha az indiaiak lakh és crore pénzösszegekkel támadnak le bennünket. Egyszerűen nem tudunk mit kezdeni a sajátunktól eltérő megfogalmazásoktól. Tegyük hozzá: a miénktől eltérő kulturális szokások legalább annyira idegenül hatnak, mint az inch vagy a lakh. Gondolkodjunk egy kicsit el a kérdésen India bölcsességének segítségével.

filozófia kultúra tradíció
Gandhi saját hazája függetlenségét többek között az idegen államrendszer teljes bojkottjával vívta ki. Semmiylen külföldi terméket sem használt, ezért saját készítésű Khadi szőttes ruhát viselt. Vajon ma ezt a hozzáállást hogyan reagálnánk le? Képes volna-e bárki is követni őt?


Ha az indiai toleranciáról beszélünk, akkor minden bizonnyal Gandhi neve elsőként merül fel. Gandhi valóban kiemelkedő, mondhatnánk szélsőséges példája az elfogadásnak, a gyengébb védelmezésének. Mielőtt azonban belevágnánk a közepébe, járjuk még egy picit körbe a témát, tartsunk egy kis önvizsgálatot.


A miénktől eltérő kultúrával és szokásokkal szembeni, szinte első emberi reakció az idegenkedés. Miért kellene nekünk ilyen vagy olyan kultúra értékeivel foglalkoznunk, amikor a sajátunk is felbecsülhetetlen érték? Miért kell más mértékegységet használni, miért kell másként viselkedni, miért kell másként gondolkodni? 

filozófia kultúra tradíció
Ebben a házasságközvetítő rovatban valószínűleg nem az botránkoztatna meg legjobban bennünket, hogy a menyasszonyjelölt számunkra beazonosíthatatlanul például 5'3" magasságú, hanem az, hogy a hirdezést a szülők adják fel. Pedig indiában legtöbb esetben a szülők házasítják ki gyermekeiket.  Lehet, hogy másként házasodnak, de működik.

Az elfogadással kapcsolatban két alapvető hibát követhetünk el. Egyik, ha túl elfogadók, a másik, ha túl beszűkültek vagyunk. Idáig világos. De vajon hol a határ? Mondhatjuk, hogy az elfogadásban vagy éppen a visszautasításban addig mehetünk el, ameddig nem okozunk vele kárt embertársainkban. No de ebben a kár nem okozásban hol a határ? Mi alapján tudhatom, hogy valaminek az elfogadása vagy visszautasítása kárt okoz-e emberekben vagy sem? 


Manapság a másság kérdésével kapcsolatban szinte azonnal az azonos neműekhez vonzódókra gondolunk. Vegyük az ő példájukat. Nem kérdés, hogy joguk van-e a szeretet megélésére. Nem kérdés, hogy joguk van a szeretet párkapcsolatban való megélésére. Ha azonban az örökbefogadási jogukról beszélünk, akkor már sokkal bonyolultabb kérdések merülnek fel. Az örökbefogadási jog kiterjesztésével a meleg párok által örökbefogadott gyermekeknek kárt okozunk-e vagy sem? Kinek a jogait védjük, az örökbefogadóét vagy a gyermekét? Hiszen a gyermeknek is alapvető joga, hogy biológiailag női anyja és biológiailag férfi apja legyen. És akkor jöhet a következő érv, hogy akkor inkább maradjon az intézetben? És mi lesz a meleg párok gyermekekhez való jogaival? Nyilván rengeteget lehetne érvelgetni pro és kontra. Vajon létezhet-e közös nevező, és ha igen, akkor annak mik a szempontjai? 


Nyugati gondolkodásunkra akaratlanuk is nagy hatással van egyfelől az Ayn Rand féle racionális önérdekérvényesítés és a „valósítsd meg önmagad” jellegzetesen értelmezett filozófiája. A másik oldalon pedig a dogmatikus, eltorzult vallások múltja, netán jelene. Alapvetően mindkét oldal eredendően az ember legnagyobb kincseivel, személyes szabadságával, szerető képességével és produktivitásával foglalkozik. Azonban mindkét oldal eltorzult formája erősen visszaélt és visszaél személyes szabadságunkkal. Magyarul, mindkét oldal lóvá tett már bennünket. Éppen ezért a kételkedés, és éppen ezért helyén való a kételkedés. Sem a vak elfogadás, sem az alapértelmezett visszautasítás nem visz bennünket közelebb a közös nevező megtalálásához.

filozófia kultúra tradíció
Indiában a gépjármű üzemanyagfogyaztását nem 100 km-re, hanem 1 liter üzemanyagra határozzák meg. Mi pedig nem sokat tudunk azzal kezdeni, hogy egy autó 28,8 km-t megy el egy liter üzemanyaggal. Ezt is másként csinálják, mint mi. Vajon jobb, vagy rosszab a miénkhez képest? Fotó: Leveles Zoltán


Saját kultúránkhoz való túlzott ragaszkodás volna visszautasítani a PC-t vagy az Mac-et. Akárhogy is más kultúrából érkeznek, mindennapjaink nélkülözhetetlen értékei. Visszatérve Gandhi példájához, ha ma kellene kivívnia India függetlenségét, akkor ő egész biztosan nem használna külföldön gyártott számítógépet. Sőt Googlet és Facebookot sem. Ettől függetlenül tele lenne vele minden lehetséges média. Egy ember, aki nem használ semmilyen külföldi terméket, hogy megvédje saját hazáját! Ennél nagyobb szenzációt nem látott még a média világa! Gondoljunk csak bele! A mi esetünkben mi maradna, ha a mindennapjainkban csak hazai termékeket használhatnánk? Gondolva itt a számítógépre, telefonra, fényképezőgépre, tömegközlekedésre, autóra stb. Vagy mi a helyzet az arab és a római számokkal? Megint csak felmerül a kérdés, hogy hol a befogadás és a visszautasítás határa? A pozitív befogadás ékes példája az európai kultúra kialakulása. Egyrészt így vagy úgy, Európa befogadta annak idején a különféle kultúrákat és népeket. Különben most nem lehetnénk Európában.


Rúpa Gószvámí, középkori indiai filozófus a következőképpen definiálja az elfogadás és a visszautasítás kérdését: Fogadjunk el mindent, ami erősíti lelki felemelkedésünket, és utasítsunk el mindent, ami gyengíti azt.


Gyönyörű definíció. Némi kiegészítés a könnyebb érthetőség kedvéért. Az indiai védánta gondolkodásban a támpont nem relatív, hanem abszolút. Ha emberre, családra, nemzetre szűkítjük az elfogadás és visszautasítás kérdését, akkor parttalan vitába keveredünk. Mindig lesz egy újabb szempont, ami alapján a mi elfogadásunk valakinek az érdekeit vagy szabadságjogait sérti. Természetesen szükség van a kisebb egységek (pl. mikroközösségek, nemzetek, országok) érdekérvényesítésére is, de nem szabad szem elől téveszteni a felsőbb érdekeket sem. Ilyen legfelsőbb közös érdek a Földanya érdeke, és természetesen, ha megadjuk neki a létezés jogát, akkor a Legfelsőbb érdeke is. Ha érdekérvényesítésről beszélünk, akkor egész biztosan minden józan világnézetű ember egyetért azzal, hogy a Földanya érdekeit vegyük alapul. Legyen az illető keresztény, muszlim, hindu, ateista, homoszexuális, művész, tudós vagy bármilyen beállítottságú és foglalkozású józan ember, a Földanya érdekérvényesítésének segítése közös ügy. Azt hiszem, sikerült megtalálnunk a közös nevezőt. A közös nevező helyes alkalmazása pedig megint csak újabb kérdéseket vet fel…

Hasonló cikkek


 

Tovább olvasom

19 szept

Az európai kultúra bölcsője

Mark Twain Indiát az emberiség bölcsőjének és a történelem anyjának nevezte. Egy frissen megjelent könyv apropóján vált újra aktuálissá ez az izgalmas téma. E hónap elején jelent meg dr. Alok Kumár, a new york-i Oswego Egyetem fizika professzorának A tudomány története a világ kultúráiban című könyve. Nem ez az első könyve ebben a témában. Korábban is nagy sikert aratott az ősi hindu tudományról szóló munkájával. Dr. Alok Kumár igazán különleges egyéniség, aki elnyerte a német Humboldt Alapítvány és a NASA ösztöndíját, tanári munkájával kancellári nívódíjat, tudományos és alkotó tevékenységével és kutatásaival az Oswego Egyetem elnöki díját. Lássuk hát, szerinte hogyan is alakult a tudomány a világ kultúrájában.

filozófia történelem ókori India kultúra
India még ma is élő tradicionális oktatási formája a "gurukula", ahol az asramba beköltözött tanoncok általános műveltségéért szakavatott tanítók, guruk felelnek. A több évezredes tradíció élő továbböröklődésének hatékony formája.  Fotó: Leveles Zoltán 

.

Kellár Márta tollából

Barangolás a szürkehályog műtéttől az e-mail-ig

filozófia történelem ókori India kultúra
Dr. Alok Kumár, A tudomány története
a világ kultúráiban
c. köny szerzője. 
Elnyerte a német Humboldt Alapítvány
és a NASA ösztöndíját, tanári munká-
jával kancellári nívódíjat, tudományos
és alkotó tevékenységével és kutatá-
saival az Oswego Egyetem elnöki díját.
 

Dr. Alok Kumár az európai tudományos „felfedezések” eredetét kutatja. Bebizonyítja, hogy ezek közül sok jóval korábbi civilizációkból származik, Kínából, Perzsiából, Babilóniából vagy Indiából. A társszerző Scott L. Montgomery, a Washington Egyetem professzora. A szerzőpáros számára fontos volt a könyv indirekt mondanivalója is, miszerint a valódi tudományos gondolkodás és a tanulás nem öncélú, évezredek ősi kultúrái szerte a világon arra törekedtek, hogy az embereket közelebb hozzák a Legfelsőbbhöz. Ahogy Einstein is kijelentette annak idején: „A tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak.”

Kumár professzor szerint: „Mindezek a kultúrák tudományos és technológiai eszközöket használtak, hogy fokozzák a teremtésről és a Teremtőről szóló tudást.” Ismét Einsteint idézve: „Minden vallás, művészet és tudomány egyazon fának a különböző ágai. Ezeknek a törekvéseknek a célja az emberi élet nemesítése…”

Hosszú az a lista, mely feltünteti, mi mindent köszönhet a tudomány az ősi indiai civilizációnak. Többek között az atomelmélet, a trigonometrikus függvények, a nulla fogalma, a csillagászat, a heliocentrikus világkép, a navigáció, a hajózástan művészete, a plasztikai sebészet, a várostervezés, az első egyetem mind ősi indiai gyökerekre vezethető vissza. Az ájurvéda tudósai részletes anatómiai és sebészeti ismeretekkel rendelkeztek. Az acélgyártás kezdete szintén Indiához fűződik, elsőként alkalmaztak különleges kohászati ​​eljárást. Évszázados néhány esetben évezredes tudományos tényekről van szó, mielőtt azokat újra felfedezték, illetve elfogadták Európában. Az olvasót ugyancsak elgondolkoztatja az ókortól napjainkig tartó adatok meglepő sokasága. Emellett dr. Kumár a hindu gyakorlatot, a jógát, ájurvédát és a vegetariánizmust a modern problémák megoldási lehetőségeként is tárgyalja.

filozófia történelem ókori India kultúra
Az 5000 évvel ezelőtti Mahábhárata történelmi esemény ábrázolása Ellórában. A Kailász templomban található gyönyörű faragvány a világ legnagyobb monolitjét díszíti. A hét generáción át faragott óriási sziklatemplom a VIII. században készült el.  Fotó: Leveles Zoltán

Olvashatunk arról is, hogy India fölénye a tudomány és a technológia terén az ókorban elismert volt, és a tudósok nagy távolságokat utaztak, hogy tanuljanak a hindu mesterektől és guruktól. Napjainkban a nemzetközi tudományos közösség jelentése szerint Indiának van a harmadik legnagyobb tudósközössége a világon. Amerikai felmérés pedig azt igazolja, hogy indiaiak alkotják a legnagyobb kisebbséget a tudósok közösségében az USA-ban. Tehát a múlt eredményei folytatódnak. Erről ritkán olvashatunk, mint ahogy azt is kevesen tudják, hogy például a naponta használt elektromos levelezésünket az indiai Siva Ayyadurai álmodta meg először.

Néhány vélemény Az ősi hindu tudomány c. könyvről

Dr. Ronald A. Brown, nyugállományú fizika professzor:

 „Tagadhatatlan és igazolt Kumár dokumentációjának ténybeli pontossága. A könyv hiánypótló szerepet tölt be a tudomány történetében. Egy részletesebb és teljesebb képet kapunk a tudomány és a matematika legkorábbi kezdeteiről, amely megelőzte az ókori görögöket is.”

Maria Wirth, német indológus:

„A legtöbb nyugati számára az ókori világ Görögországgal zárul. Kíváncsi vagyok, vajon az ősi India hatalmas kultúrájának figyelmen kívül hagyása szándékos vagy csak tudatlanságból ered-e. (…) a brit oktatási rendszer sikeresen ábrázolta az ősi hagyományt méltatlanul. Itt az ideje, hogy az igazság kiderüljön.”

John Kares Smith, a kommunikációs tanulmányok professzora, New York: 

„Újra találkoznia kell Keletnek és Nyugatnak. Dr. Alok Kumár teljesíti ezt. Közülünk hányan is bólintottak vagy hajtottak térdet a görögök és a 18. századi felvilágosodás előtt, így hozva létre és táplálva a tudományt. E könyv annak van szentelve, amit kihagytak. ... a védikus kultúra, az ősi hindu tudás jelentősen hozzájárulhat a tudományokhoz. Van egy csodálatos fejezet a jógáról is. A könyv a szintézis remekműve, az, ami hosszú ideje hiányzott, de sajnos mindeddig nagyon elhanyagolt volt.”

Scott L. Montgomery, tudománytörténész, Washington Egyetem:

„Az ókori India szerteágazó tudománya rendkívül gazdag, és olyan téma, amit túl gyakran figyelmen kívül hagynak, pedig egy központi helyet érdemel a történelem modern kutatásakor. Ezt a szerepet tölti be Alok Kumár kiváló munkája, mely hatalmas szolgáltatás a tudományos és oktatási közösségek számára. Megalapozott, széleskörű kutatás, mégis könnyen követhető gondolatiság jellemzi.”

Kapcsolódó cikkek:

Tovább olvasom

27 ápr

A Jaganáth templom utolsó táncosának halála

Az Orissza állambeli Puri városában, Kelet-Indiában elhunyt Shashimani Devi, az utolsó dévdászi vagyis templomi táncos. Ezzel vége lett a Dzsagannáth templom Odisszi női tánchagyományának, mely a 12. századtól folyamatosan fennállt. Többféle indiai klasszikus templomi tánc létezik, ezek egyike az Odisszi, amely líraiságával, kecsességével ejti ámulatba a nézőt.  

indiai tánc kultúra
Táncelőadásra készül Sashimani dévi

Bejárta a hír a világsajtót. Nemcsak Indiában, a The Economist, a Telegraph vagy a The New York Times és még sok más lap is hosszabb rövidebb cikkben számolt be egy 92 éves hölgy haláláról s egy csodálatos kultuszról. Az i. e. 2. sz. óta már fellelhető az Odisszi tánc, legrégebbi forrása a Nátja-sásztra, a Védák művészeti tankönyve.

Sashimani Devi Istennek felajánlott, elkötelezett életet élt. A templom imádott istenségét, az Úr Dzsagannáthot tekintette férjének, miként a keresztény hagyományban az apácák Jézus menyasszonyai. 8 éves korától kolostori szolgálatban élt, és részt vett a templom mindennnapjaiban. Egyike volt azon 25 táncosnőnek, akik odaadásukat, imáikat tánc formájában ajánlották fel az Úr múrtija, kegyszobra előtt. Később, idős korában Sashimani öregségi nyugdíjat kapott.

A Dzsagannáth templom konyhája a legnagyobb a világon, naponta számtalan zarándokot és szegény embert lát el élelelmmel. Mind a nai napig híres a vallásos fesztiváljairól, de ezentúl csak férfi táncosok fogják a hagyományokat folytatni.

indiai tánc kultúra
Az odisszi táncban az orisszai templomok faragásai elevenednek meg
indiai tánc kultúra
Odisszi tánc színpadra dolgozva - eredetileg csak templomokban láthatta a közönség.

Tovább olvasom


India Hangja

blogavatar

India elgondolkodtat. Valami, misztikum hatja át évezredek óta, amitől a legnagyobb káosz is harmóniává lesz. Ezt a békét kutatja az India Hangja csapata. Olykor indiai vagy éppen nyugati napi aktualitásokra reagálunk, máskor pedig az ősi bölcsek szavait vesszük elő. Jó olvasást és jó utazást kívánunk India szellemi tárházában! Adó 1% India Klub Alapítvány – Adószám: 19561383-2-43

Bharata a Facebookon