08 jún

Indiából inspirálódik: Interjú Krasznai Gítával

Krasznai Gíta lemezbemutató koncertjére készül. Jelenleg egyetemista. A sztorija valahol itt kezdődik. Miután felvételt nyert a Szegedi Tudományegyetem Képzőművészeti Szakán, mindjárt egy évet halasztott, hogy Indiába utazhasson. Fél évig eredeti környezetben, jógakolostorban, ásramban élt és tanult. Az OM című lemezről, a Bharata Kultúrtérben tartandó lemezbemutató koncertről és Indiához való kötődéséről faggattuk.


-Könnyen megszületett az elhatározás, hogy halasztasz az egyetemen és fél évet Indiában töltesz?

művészet kultúra programajánló interjú
Krasznai Gíta stúdiófelvételen.

Igen. Egyrészt azért, mert már nagyon vágytam Indiába, miután olyan sok élmánybeszámolót végighallgattam és a családom is Indiából származó életmód és gondolkodás szerint élt és nevelt engem és a testvéreimet is. Szóval szerettem volna a saját szememmel látni mindezt. És annak ellenére, hogy mennyit halllottam róla, mégis meglepett az, amilyen valójában. Pozitív értelemben természetesen. Másrészt pedig nagyon komolyan vettem a középiskolát és emiatt mire befejeztem, nem lettem volna képes egyből beállni egy új intézménybe és tanulni újból három évet. Azt hiszem, hogy nagyon szerencsés időben jött a lehetőség, hogy elutazhassak. 

- Már régebben készültél egy olyan jellegű zenei anyag elkésztésére, amilyen az OM vagy kizárólag a kint tapasztalt dolgok ihlettek meg ennyire?


Már India előtt is tervben volt, de a kinn töltött idő és a kinn megismert zenészek adták a legnagyobb inspirációt. És hát amikor hazajöttem, sokkal nagyobb lelkesedéssel vágtam bele.

-Hogy választottad ki a számodra megfelelő zenészeket a produkcióhoz? Volt konkrét elképzelésed arról, hogy milyen hangszereket szeretnél hallani a lemezen?

művészet kultúra programajánló interjú
Kraszai Gíta fél évet töltött
a való Indiában

Semmiképp sem akartam túlságosan ragaszkodni a bhajan tradicionális indiai hangszereihez. De azért szerettük volna, ha valamennyire mégis alátámasztja a hangzás a szöveget. Ezért is kértük meg Mótyán Tibit, hogy tablázzon a lemezen, hiszen ő Indiában tanult és sokat tud az indiai klasszikus zenéről. A gitár egyértelmű volt, mert én is gitáron tanultam meg ezeket a dalokat, de nagyon örülök, hogy Sövény Olivér is gitározik a lemezen, mert egy nagyon különleges, jazzzes, meditatív hangzást ad a daloknak. A csellót mindig is nagyon szerettem, mint hangszert  és mivel az egyik nagyon kedves barátommal, Hadobás Gergő csellistával már előtte is zenéltünk együtt, szerettem volna, ha ő is egy új színt hoz a mantrákba. Már felvettük ez első dalokat, amikor felmerült a gondolat, hogy hiányzik még egy hangszer és hosszas keresgélés után találtuk meg Pozsár Esztert, aki Indiában is tanult bansuri fuvolán játszani. A szitár pedig egy szerencsés véletlen volt, mert Debasish Ganguly, családi barátunk, aki egy indiai származású szitárművész és minden évben koncertezik Európában, pont tudott időt szánni arra, hogy az utolsó dalt vele vegyük föl.  

-Feltételezem, hogy egy ilyen különleges zene feljátszásához el kell érni egy bizonyos hangulati állapotot. Steril stúdiókörülmények között ez mennyire sikerült?


Igen, a körülmények is tudnak segíteni a hangulat létrehozásához, de azt hiszem nekem a hangulat mindig akkor jött meg, amikor elkezdtünk zenélni és mivel nem sávonként, hanem egyszerre vettük fel a dalokat, így ez sokkal könnyebb volt. 

-Maximálisan elégedett vagy a kész lemezzel? Utólag esetleg változtatnál valamin, ha módod lenne rá?


Természetesen vannak benne olyan dolgok, amiket máshogy csinálnék ha most kezdenénk a felvételeket, de azt hiszem, hogy tökéleteset úgysem lehet alkotni és mivel majdnem mindent egyszerre vettünk föl, így nehezebb elkerülni a hibázást, viszont az eredmény élőbb lesz.

-Mit vársz az OM albumtól?


Igazából szerintem minden alkotó azt várja el az alkotásától, hogy adni tudjon másoknak vele, hogy eljusson a befogadókhoz az az üzenet, amit az alkotó mondani akart vele. Ez a lemez szerintem abban segíthet, hogy kapjunk egy ízelítőt India zenei hangulatából, és talán a keleti gondolkodásból is, hiszen próbáltunk meditatív hangulatot létrehozni. És persze az egész folyamat önkifejezés is az alkotóknak, valamint az OM album készítése nekem nagyon sok tanulságot és jó élményt is hagyott.  

Tovább olvasom

19 máj

Vallásközi dialógus a középkori művészetben

Bábur, az első mogul uralkodó Indiában, a Mogul Birodalom alapítója, író és költő is volt egy személyben. Kortársai is magas műveltségű, intelligens fejedelemnek tartották, támogatta a művészeteket, az irodalmat, ez utóbbit magas szinten művelte ő maga is. Unokája, Szálim herceg évekig Alláhábádban, más néven a szent Prajágban élt, a hindu jógik és bölcsek zarándokokhelyén. Ő karolta fel azt a fiatalembert, aki révén 1600 körül óriási változás ment végbe a mogul művészetben. A tizenhetedik század elején, a birodalom csúcspontján, egy fiatal hindu khanazad, „palotában született” csodagyerek, Góvardhan új stílusban kezdett festeni, melyet még soha nem látott a mogul művészet.

Hindu festő a sah védelme alatt

kultúra történelem ókori India hinduizmus
Dzsahángír sah a mogul birodalom uralkodója


 
A mogul császárok Indiában megerősítették hatalmukat, egyetlen riválisuk a törökök voltak. Az első mogul uralkodók hatékony dinasztikus propagandát fejtettek ki. Bábur, a hódító volt az, aki megalapozta Indiában a muszlim dinasztiát és művészetet. Illusztrált naplói néhány példányban maradtak fenn. Leghíresebb irodalmi és képzőművészeti alkotása önéletrajzi írása, a Báburnáme (Bábur könyve). Unokája, Akbar folytatta a finom festményekkel díszített kiadást, a nagy előd életének minden jelentős epizódját megörökíttetve, de érdekes módon ő maga nem tudott írni és olvasni.
 

kultúra történelem ókori India hinduizmus
Góvardhan: Dzsahángír
látogatása az aszkéta
Dzsadrupnál

Akbar egy dzsaipuri hercegnőt vett feleségül, feltételezhető, hogy a fiúk Szálim herceg (a későbbi Dzsahángír császár) úgy nőtt fel, hogy az iszlám mellett belekóstolt a hindu vallásba is, hiszen Akbar megengedte hitvesének vallása megtartását, sőt a hindu házi oltár felállítását is. A herceg az 1600-as évek elején, ha rövid időre is, de fellázadt apja, a nagy Akbar ellen, és saját birodalmi adminisztrációt épített ki. Hatalmi bázisának Alláhábádot, korábbi nevén Prajágot választotta. Ez volt a hinduk egyik legáldottabb városa, a két szent folyó, a Jamuná és a Gangesz összefolyásánál. Prajág mindig is szent emberek, aszkéták és különféle jógik gyülekező helye volt, zarándokok hullámzó metropolisza, nagyobb, mint egy modern főváros.
 

kultúra történelem ókori India hinduizmus
Az asztrológus és a szentek

Szálim székhelyére, Alláhábádba csábított több művészt, köztük a kiemelkedő tehetségű hindu festőt, Góvardhant, aki a hindu piktor, Bhavani Dász fia volt. Góvardhannak számos munkája maradt fenn, így jól látható rendkívüli tehetsége, a finom színhasználat és a lágyan modellezett formák. A szent emberekről készült műveit áthatja a lelkes intenzitás. A portréknál ugyanolyan eszközöket használt a jellemzésre, mint amiket a reneszánsz evangélium könyvek alapos tanulmányozásakor tanult. Ezeket a köteteket a jezsuiták hozták Indiába. 
 
Góvardhan Szálim herceg védelmét és pártfogását élvezte, s mivel a herceg semmi kivetni valót nem talált az alláhábádi aszketikus világban, így háborítatlanul élhetett művészetének. Ez idő tájt sok azonos stílusú festmény került ki a műhelyekből, de ő nem csatajeleneteket vagy bírósági tárgyalásokat festett. Portréi szent embereket, jóga ászanákat bemutató vagy gyakorló jógikat ábrázoltak, akiknek célja a lelki felszabadulás elérése volt. Góvardhan a festményeivel tett kísérletet arra, hogy az elme összpontosítását, és a transzcendencia elérésének ilyen módját bemutassa.
 

kultúra történelem ókori India hinduizmus
Meditáló bölcs

A trónörökös sajátos pártfogoltja volt, és erre büszkén hivatkozott is. A szent folyók torkolatánál közvetlenül kapcsolatba léphetett és beszélhetett a jógikkal, láthatta egyszerű életüket a palota falai alatt. Góvardhan ekkor egy lelkes, éles szemű és intelligens fiatalember. Ez a jól öltözött, fiatal udvaronc ugyanakkor szakított az idealizált udvari művészettel, és kunyhókban élő szent emberekről vagy jógázó, lemondásokat végző jógikról készített portrét – rendkívüli pontossággal.
 
Ezek az alkotások ugyanolyan gyönyörűen kidolgozottak és a pontosak, mint bármi, amit Góvardhan korábban festett. Gondos ecsetvonással készített arcok, az alanyok orr és arccsontja a művész jellegzetesen pontos arányaival. De ezek már nem a megszokott udvaroncok vagy hercegek, a hatalom vagy testi öröm keresői. Helyettük a szerény szádhu, a szentéletű bölcs vagy a jógázó remete látható a kunyhója előtt, hosszú haja csapzott, végtagjai összefonódtak. Ők egy sokkal nehezebb kérdésre keresték a választ: a megvilágosodás felé vezető hosszú és fáradságos utat választották.

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

29 ápr

Tánc világnapja indiai őrületben

Április 29-e a tánc világnapja. Ha valahol, hát Indiában méltó módon megünneplik, hiszen már az év elejétől különféle táncfesztiválokat rendeztek. Rendkívül sokféle és sokrétű művészeti ágról beszélhetünk, a líraitól az akrobatikus vagy harcias elemeket is magába foglaló mozdulatok egyaránt megtalálhatóak. A látvány hol drámai, történetet elbeszélő, hol meg kizárólag a mozdulat szépségét éltető tiszta tánclépés. De egy biztos: mint Indiában minden fontos, komoly dolognak, ennek is spirituális háttere van.

ünnepek világörökség zene programajánló kultúra indiai tánc
A tánc világnapja India több államában többnapos gigafesztivál. A képen India kalsszikus táncai közül a manipúri táncot láthatjuk.

Indiában a táncnak ősi emlékei vannak. A Nátja-sásztra, a táncművészet kézikönyve e téma legkorábbi összefoglalója, és még a nyugati világban is közismert Siva Nátárádzsaként, a táncosok királyaként való ábrázolása. A Mahábháratában pedig azt olvashatjuk, hogy Ardzsúna, a Pándava herceg száműzetése idején Viráta király leányait oktatta táncra.

Napjainkban a sokrétű és gazdag indiai előadóművészet rendszeresen életre hívja a fesztiválokat. Több indiai államban is  hagyománnyá vált a tánc világnapja alkalmából szervezett kulturális gigafesztivál. A rendezők célja nem csupán a közönség szórakoztatása, hanem a klasszikus hagyományok ápolása és a fiatal tehetségek bemutatása. Ilyenkor számos neves és kezdő művész enged bepillantást a különböző táncformák varázsába, a bharatanatjam, kathak, manipuri, odisszi és mohinijattam megnyerő koreográfiai pillanataiba. Tisztelegve e művészeti ág előtt, érdemes áttekinteni néhány fesztivál programját.

ünnepek világörökség zene programajánló kultúra indiai tánc
Az Unesco világörökségi listáján is szereplő konáraki (Konark) templom Orissza állam egyik ékköve.  Az épület orisszai stílusban épült. A Dzsaganáth templomhoz hasonlító épületet a tengerpart közelében hajózók fekete pagodának is nevezték.

A Konárak Fesztivált szabadtéri színpadon tartották, természetes díszlettel, háttérben a híres Szúrja-templommal, mely a 13. században épült.  Híres a Dhauli hegy lábánál megrendezett Dhauli Mahotszav is, melyen több száz művész vesz részt. Mindig nagy közönséget vonzott a csodálatos Béke Pagoda. Nemcsak Indiában, más országokban is épült hasonló, a világbékét hirdető buddhista sztúpa. Az itt rendezett mesés ünnepen szédítő tánc és dinamikus színpadi előadásokat láthatnak a nézők. Mindig nagy tapsot kap az a tánccsoport, amely magába foglalja az akrobatikus mozdulatokat és az emberi piramis építését is.

ünnepek világörökség zene programajánló kultúra indiai tánc
Chaitanya Mahaprabhu nevéhez fűződő orisszai tánc a gotipua tánc, melyet fiú gyermekek táncolnak. Jellemzően akrobatikus elemeket és jóga ászanákat is beépítenek a táncba.

Az egyik leghíresebb fesztivál-zóna Bhuvanésvar vonzáskörzete. A több mint 3000 éves múltra visszatekintő Bhuvanésvar Orisza szövetségi állam fővárosa, India templomvárosának is nevezik.  Közel 500 hindu templommal a területén fontos zarándokhely is. Az odisszi egyike India nyolc klasszikus tánc-formájának, egyben a legrégebbi fennmaradt tánc. A brit elnyomás után, amikor India elnyerte függetlenségét a művészek mindent megtettek a hagyományok felélesztésére, így sikeresen átörökítették ezt a csodálatosan kecses táncformát, ahol önállóan mozog a fej, a mellkas, a törzs és a végtagok. Jellemző és rendkívül kifejező az arcmimika, a kézmozdulatok és a testtartás. Korábban a templomi kultúra szerves részét alkotta, Isten dicsőítésére számtalan történetet táncoltak el, mintegy elmesélve Krisna tetteit.

ünnepek világörökség zene programajánló kultúra indiai tánc
A tánc világnapján az indiai klasszikus zene is jelen van. Leírhatatlan élmény amikor egyszerre megszólal ennyi szitár.

Dr. Methil Devika tánckutatással foglalkozó tudós, tanár, többszörösen díjazott előadóművész és koreográfus. Amikor megkérdezték tőle, mit ajánl a fiataloknak, többek között ezt mondta: Fontos az edzés, de a mozdulatok szépségét megtapasztalni még fontosabb. Gyakorláskor a test felkészül arra, hogy a gondolatokat könnyedén kifejezze. A tánc nem kizárólag technika, mert ha csak abban profi valaki, akkor a bemutatója olyan lesz, mintha nyelvtankönyvet olvasnánk. Kerüljön a költészettel kapcsolatba, miként a szavak is árnyalatokkal fogalmaznak, nyitott lélekkel. Ami a legfontosabb, a végén a megértésnek belülről kell jönnie.

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

25 márc

Lopott indiai műremekek

történelem világörökség kultúra ókori India
Ezeréves indiai szobrok kerültek lefoglalásra

New York-ban a nyomozók lefoglaltak a Christie aukciós háztól két, több mint ezeréves indiai szobrot. A Christie képviselői kijelentették, hogy együttműködnek a hatóságokkal, tudatosan soha nem kínáltak lopott műalkotást.
Számtalan, India tulajdonát képező műkincs került már nyugatra, de olykor arról is olvashatunk, hogy ezek közül néhányat visszaszolgáltatnak.
Ha ebben a témában kicsit körülnézünk, érdekes dolgokról olvashatunk.

történelem világörökség kultúra ókori India
Kis híján árverés áldozata lett Durjodhana, a Mahábháratából ismert gonosz herceg.

Néhány éve majdnem árverésre került a Sotheby aukcióján New Yorkban, egy szintén híres, 158 cm-es indiai szobor, mely a Mahábhárata történeteiből jól ismert gonosz herceget, Durjodhanát ábrázolja. Végül hosszú jogi harc után másik két társával együtt a szobor visszakerült Kambodzsába. A három ősi hindu szobor egy ikonikus hindu csatajelenet részét alkották, és egy angkorvati templomból lopták el őket évtizedekkel ezelőtt. 

történelem világörökség kultúra ókori India
Harihara levágott fejét illesztik vissza.

Ez év januárjában egy hetedik századi hindu szobor feje is visszakerült eredeti helyére, 130 évvel azután, hogy elvitték Kambodzsából, amikor még az francia gyarmat volt. A 47 kg-os fej Hariharáé, aki Visnu és Siva együttes megjelenése. Nagy ünnepség keretei között illesztették össze. Sok An miniszterelnök-helyettes kedvező jelnek tekintette a szobor újraegyesítését, utalva a nagyszerű a khmer kultúra fejlett társadalmára és művészetére.

történelem világörökség kultúra ókori India
A kambodzsai miniszterelnök-helyettes, Sok An parfümöt permetez Hariharára.

Kambodzsában látható a híres régészeti csoda, Angkor, mely a Khmer Királyság 9. században létrejött fővárosa volt, de már i.e. 400 körüli khmer feliratokat és szobrokat is találtak a régészek. A 11. század elején, a mai Kambodzsa területén II. Szurjavarman állt a Khmer Királyság élén. A hinduizmusnak elkötelezett uralkodónak köszönhető Ázsia legnagyobb vallási épületkomplexuma, Angkorvat templomegyüttese. A Visnu istennek szentelt Angkorvat a Világörökség része.

Kapcsolódó cikkek:

Az európai kultúra bölcsője

Védőoltás és sebészet évezredekkel ezelőtt

Indiába került az UNESCO verseny fődíja

Tovább olvasom

01 feb

Oscar-díjra jelölt indiai animációs rövidfilm

Szandzsaj Patel rendező animációs rövidfilmje, a Szandzsaj és a Szuper csapat megragadta a média figyelmét, szívmelengető filmként jellemezték, és reflektorfénybe került az év legnagyobb díjátadójára. Patelt saját gyermekkora ihlette a remek kis film elkészítésére, amikor úgy érezte, ütközik a modern világ és a hindu hagyományrendszer. Az animációs indiai film története követi egy első generációs fiatal indiai fiú álmodozását, aki apja vallásos meditációi alatt, otthon, ugyanabban a szobában a tévét bámulja, majd a hindu isteneket mind szuperhősöknek képzeli.

Oscar-díj kultúra indiai filmek hinduizmus tradíció indiai tánc
Az Oscar-díjra jelölt indiai animációs rövidfilm témája valós problémát vet fel. A tradíciók továbböröklődésének nagy próbája a hagyományok élettel teli gyakorlásának képessége és a jelen generáció befogadóképessége.

Szandzsaj egy fiatal hindu fiú, akit jobban érdekel kedvenc rajzfilmje, a Szuper csapat, mint apja napi vallásos szertartásai. Szandzsájt zavarja a csengettyű, az apát pedig a televízió hangja. Elkerülhetetlen a konfrontáció, az apa kikapcsolja a tévét, és fiát az oltár elé hívja, egy szuperhős akciófigurát pedig elkoboz a gyerektől. Szandzsáj véletlen mozdulatától a szentély lámpácskája kialszik, és a fiú egy templomban találja magát három istenszobor társaságában, akik megelevenednek. Visnu a középpont. A védikus filozófiában mindig van egy férfias energia és egy női energia, ezért szerepel Durgá istennő. Hanumán, Ráma herceg elkötelezett híve pedig rendkívüli erejéről ismert. Ugyanakkor megjelenik a Rámájanából jól ismert démon, Rávana is, de a harc természetesen a negatív szereplő bukásával végződik. Szandzsaj és a Szuper csapat, immár Visnuval az élen, győzedelmeskedik. Visszatérve a hétköznapi világba apa és gyermeke kibékül. Kezdetben egy nagyon sötét szobában vannak, csak egy gyertya világít, és a tv mesterséges fénye. A történet végén a fiú kikapcsolja a tévét, és kinyitja az ablakot, természetes fehér fény árasztja el a szobát. Szandzsáj egy szép rajzot készít Visnuról és a többiekről, a kép címe: Szuper csapat. 

Oscar-díj kultúra indiai filmek hinduizmus tradíció indiai tánc
Szandzsaj Patel, az Oscar-díjra jelölt indiai animációs film rendezője

Az amerikai számítógépes animációs cég, a Pixar Stúdió már eddig is több Oscar-díjat mondhat magáénak, új filmje az isteni lények ragyogóan színes, modern stílusú bemutatása. Egyesíti az animációt, az indiai művészetet és lelkiséget. Patel a Pixar Stúdió művésze, aki korábban már kiadott egy maga illusztrálta művet A Hindu istenségek kis könyve címmel, és olyan sikerfilmek készítésében vett részt, mint a Játékháború vagy az Egy bogár élete. Szandzsaj Patel két új karaktere keletet és nyugatot szimbolizálja. A fiú rájön, hogy van kapcsolat a kettő között, és megtalálja a módját, hogy csatlakozzon apjához.

A rendezőt saját gyermekkori élményei ihlették erre a filmre. Elmondta, hogy nagyon szerette a képregényeket, s arra vágyott, bárcsak Travisnek hívnák, nem Szandzsájnak. Azóta már másként gondolkodik, „csak most kezdem megemészteni, hogy ki vagyok” – mondta. – Nagy kihívás volt számunkra az indiai filozófia és kultúra rendkívüli gazdagságából kivenni részleteket. Óvatos, alapos tervezés előzte meg. Úgy próbáltuk kommunikálni, hogy ne legyen túl ezoterikus, mert akkor elveszítjük az amerikai közönséget, de ne legyen „lebutított” változat sem. Tervezem, hogy ellátogatok Indiába, ez lesz az első alkalom. Sok fogalom rendkívül érdekes a számomra , mint a reinkarnáció és a karma tana. Szeretem azt a tényt, hogy attól függően, mit vetsz ebben az életben, aszerint kell fizetni a következőben. Tetszik a kijelölt cél, a születés és újjászületés ciklusából való kiszabadulás, és valami magasabb, valami nemesebb elérése.

A csata annyira dallamos és zenei. Milyen elgondolkodás van emögött? – kérdezte tőle egy riporter. 
– Azt akartam, hogy a koreográfia kecses legyen. Nem akartam, hogy az istenséget megüssék vagy eldobják. Nem akartam kung fut. A harc mozdulatai az indiai táncot idézik. Indiában a színház és a tánc is Isten tiszteletére fejlődött több ezer éve. A Bharatanatyam, Odissi és Kathakali, a három ősi tánchagyomány lépéseire épül a mozgás. Az istenségek egyedülálló módon mozognak, tartják féken a kaotikus erőt. A zeneszerzőnek egyetlen szabályt adtam: ne a szitár és a tabla töltse ki, a csengettyű hangja és a kántálás domináljon. A látványtervezőnek sem volt könnyű dolga. Azt szerettem volna érzékeltetni, hogy amikor az istenek birodalmában vagyunk a megvilágosodás, vagyis a fény és a színek teljesen más környezetet mutatnak – hangzott a válasz.

Oscar-díj kultúra indiai filmek hinduizmus tradíció indiai tánc
Jelenet a rajzfilmből: két világ egymás mellett. Vagy egymás ellen?

A befejezésben lehet, hogy a film készítői nem voltak teljesen tudatában annak, de kimondatlanul a hindu vaisnava hit egy rendkívül jellemző vonását vitték filmre az egyik utolsó jelenetben. Visnu visszaadja a gyereknek műanyag játékát, de meg is áldja a kisfiút. Mint ahogy az ember sincs kényszerítve a lelki életre, minden élőlény szabadon játszogathat valótlan figurákkal és különféle jelmezekben az élet színpadán. S ha csak egy kicsit is Isten felé fordul, az isteni kegy azonnal segítségére van. Az is elgondolkoztató, hogy nem a vallási szertartásokat gyakorló apa előtt jelenik meg Visnu, hanem a gyerek előtt, aki a maga kelekótya módján, de spontán szeretettel vonzódik hozzá.

A hindu vaisnava filozófia meglehetősen toleráns. A hívőknek nem fekete-fehér alapon kínál megoldást, nem a vagy üdvözülsz, vagy elkárhozol alapon, tehát igazi sikertörténet. Még a legkomolyabb szentírásban, a Bhagavad-gítában is több javaslatot olvashatunk, mely így kezdődik: Ha ezt nem tudod megtenni, tedd ezt, ha ezt sem, akkor tégy így… és egyre kevesebb az előírás, az elvárás. Reményt ad, hogy a legkisebb törekvés sem vész el, de életről életre előbbre visz.

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom


India Hangja

blogavatar

India elgondolkodtat. Valami, misztikum hatja át évezredek óta, amitől a legnagyobb káosz is harmóniává lesz. Ezt a békét kutatja az India Hangja csapata. Olykor indiai vagy éppen nyugati napi aktualitásokra reagálunk, máskor pedig az ősi bölcsek szavait vesszük elő. Jó olvasást és jó utazást kívánunk India szellemi tárházában! Adó 1% India Klub Alapítvány – Adószám: 19561383-2-43

Bharata a Facebookon