Április 29-e a tánc világnapja. Ha valahol, hát Indiában méltó módon megünneplik, hiszen már az év elejétől különféle táncfesztiválokat rendeztek. Rendkívül sokféle és sokrétű művészeti ágról beszélhetünk, a líraitól az akrobatikus vagy harcias elemeket is magába foglaló mozdulatok egyaránt megtalálhatóak. A látvány hol drámai, történetet elbeszélő, hol meg kizárólag a mozdulat szépségét éltető tiszta tánclépés. De egy biztos: mint Indiában minden fontos, komoly dolognak, ennek is spirituális háttere van.
Indiában a táncnak ősi emlékei vannak. A Nátja-sásztra, a táncművészet kézikönyve e téma legkorábbi összefoglalója, és még a nyugati világban is közismert Siva Nátárádzsaként, a táncosok királyaként való ábrázolása. A Mahábháratában pedig azt olvashatjuk, hogy Ardzsúna, a Pándava herceg száműzetése idején Viráta király leányait oktatta táncra.
Napjainkban a sokrétű és gazdag indiai előadóművészet rendszeresen életre hívja a fesztiválokat. Több indiai államban is hagyománnyá vált a tánc világnapja alkalmából szervezett kulturális gigafesztivál. A rendezők célja nem csupán a közönség szórakoztatása, hanem a klasszikus hagyományok ápolása és a fiatal tehetségek bemutatása. Ilyenkor számos neves és kezdő művész enged bepillantást a különböző táncformák varázsába, a bharatanatjam, kathak, manipuri, odisszi és mohinijattam megnyerő koreográfiai pillanataiba. Tisztelegve e művészeti ág előtt, érdemes áttekinteni néhány fesztivál programját.
A Konárak Fesztivált szabadtéri színpadon tartották, természetes díszlettel, háttérben a híres Szúrja-templommal, mely a 13. században épült. Híres a Dhauli hegy lábánál megrendezett Dhauli Mahotszav is, melyen több száz művész vesz részt. Mindig nagy közönséget vonzott a csodálatos Béke Pagoda. Nemcsak Indiában, más országokban is épült hasonló, a világbékét hirdető buddhista sztúpa. Az itt rendezett mesés ünnepen szédítő tánc és dinamikus színpadi előadásokat láthatnak a nézők. Mindig nagy tapsot kap az a tánccsoport, amely magába foglalja az akrobatikus mozdulatokat és az emberi piramis építését is.
Az egyik leghíresebb fesztivál-zóna Bhuvanésvar vonzáskörzete. A több mint 3000 éves múltra visszatekintő Bhuvanésvar Orisza szövetségi állam fővárosa, India templomvárosának is nevezik. Közel 500 hindu templommal a területén fontos zarándokhely is. Az odisszi egyike India nyolc klasszikus tánc-formájának, egyben a legrégebbi fennmaradt tánc. A brit elnyomás után, amikor India elnyerte függetlenségét a művészek mindent megtettek a hagyományok felélesztésére, így sikeresen átörökítették ezt a csodálatosan kecses táncformát, ahol önállóan mozog a fej, a mellkas, a törzs és a végtagok. Jellemző és rendkívül kifejező az arcmimika, a kézmozdulatok és a testtartás. Korábban a templomi kultúra szerves részét alkotta, Isten dicsőítésére számtalan történetet táncoltak el, mintegy elmesélve Krisna tetteit.
Dr. Methil Devika tánckutatással foglalkozó tudós, tanár, többszörösen díjazott előadóművész és koreográfus. Amikor megkérdezték tőle, mit ajánl a fiataloknak, többek között ezt mondta: Fontos az edzés, de a mozdulatok szépségét megtapasztalni még fontosabb. Gyakorláskor a test felkészül arra, hogy a gondolatokat könnyedén kifejezze. A tánc nem kizárólag technika, mert ha csak abban profi valaki, akkor a bemutatója olyan lesz, mintha nyelvtankönyvet olvasnánk. Kerüljön a költészettel kapcsolatba, miként a szavak is árnyalatokkal fogalmaznak, nyitott lélekkel. Ami a legfontosabb, a végén a megértésnek belülről kell jönnie.
Kapcsolódó cikkek
