Indiában még ez is lehetséges. Annak idején a fiatal Narendra Modit megihlette az ásrami élet, még az is felmerült, hogy szerzetes lesz. A kolostori tanító erre a felvetésére bölcsen azt válaszolta, hogy a lemondás, a szannyász nem neki való, emberek közé kell mennie, mert ott tud igazán hasznos munkát végezni. A fiatalember megfogadta a tanácsot, politikai vezető, majd az ország első embere lett.
2013-ban, amikor Modi még csak a Gudzsarát szövetségi állam főminisztere volt, megígérte korábbi mentorának, aki akkor már a Rámkrishna misszió fejeként tevékenykedett, hogy visszatér. Csak kevesen tudják, hogy tavaly, a frissen megválasztott indiai miniszterelnök zsebében eskütételkor egy megszentelt virág volt, melyet egykori gurujától, Szvámi Atmasthanandától kapott. A Times of India tudatja velünk, hogy Modi betartotta ígéretét, nemrégiben meglátogatta a gyengélkedő, 95 éves Szvámit. A hosszú beszélgetés után a szerzetes megáldotta a miniszterelnököt, aki az idős ember lábainál ült. Ezzel is kifejezte nagyrabecsülését, mint tanítvány mestere előtt.
A védikus tradíció szerint a politikai vezetők, a ksatriják vagy más kifejezéssel élve a katonai rend felett álltak a bráhmanák, a lelki vezetők, akik semmilyen fizetést nem fogadhattak el. Teljesen önzetlenül kellett szolgálniuk jótanácsaikkal az állam vezetőit. Az ősi időkben a király mindig figyelembe vette tanácsadóinak lelki szempontok szerint kialakított véleményét. A király minden állampolgár jólétéért felelős volt, ha valaki panasszal élt, azt ki kellett vizsgálnia, mert az azt jelentette, hogy valamit nem jól csinál. A védikus civilizáció idején Indiában így működött a politikai élet.
Kapcsolódó cikk: Naredra Modi, India miniszterelnöke himalájai jógiként zarándokolt
