18 júl

A béke zarándok küldetése: Mildred Lisette Normanra 

110 éve született Mildred Lisette Norman, egy amerikai vegetáriánus békeaktivista. Közismert neve: „Béke Zarándok”. Több mint 40 ezer kilométert gyalogolt, átszelve Amerikát, hirdetve a béke üzenetét. Mindvégig jó egészségnek örvendett, még csak fejfájása sem volt. A vegetáriánus étkezést követte. Életfilozófiája szerint a gondok a lelki növekedés lehetőségei.

filozófia hírességek társadalom

„Elkezdtem úgy élni, hogy adjam, amit tudok, nem pedig kapjak, amit csak lehet – s ezzel beléptem egy gyönyörű világba, az életem értelmet nyert.”

1952-ben ő lett az első nő, aki egy szezonban az Appalache-ösvény teljes hosszát bejárta. A nyomvonal kb. 2200 mérföld (3500 km) hosszú. Egy riportban a következőket mondta: Korán megértettem, hogy pénzt gyűjteni és elkölteni teljesen értelmetlen. Tudtam, nem ezért vagyok itt, de akkor még nem voltam tisztában a céllal. Mélyen kutattam életem értelmét, míg rádöbbentem, hogy a „minden fenntartás nélküli teljes önátadás az, hogy életemet adjam Istennek és az Ő szolgálatának. Amikor megérted, mi végre vagy, soha nem lépsz vissza egy teljesen én-központú életbe. Akkor kezdődött életem második szakasza.”
 

Mildred Lisette Norman élete

Egyszerű szülők gyermekeként született, egy kisváros közeli, apró farmon nevelkedett. Nyugodt élet volt ez, a testvéreivel az erdőben játszottak, és a patakban úsztak. Fizikai utazása „spirituális ébredése” után kezdődött. Egy értelmes életformára vágyott, azt kereste. Korán férjhez ment, de hamarosan lelkiismereti okokból el is váltak. Mást akart az élettől. 

A késői 1930-as évek egyik estéjén kisétált az erdőbe. „Miután szinte egész éjjel járkáltam, kiértem egy holdfényes tisztásra. Valami arra késztetett, hogy fennhangon beszélni kezdjek, és azon kaptam magam, hogy ezt mondom: Használj, ha tudsz használni engem valamire! Itt vagyok, rendelkezz velem, ahogy akarod, nem tartok vissza semmit. Azon az éjszakán megtapasztaltam a fenntartások nélküli önátadást, éreztem, hogy az életem átadom valaminek, ami önmagamon túl van.”

  
Norman zarándokútja 

Zarándokútja 1953-ban a kaliforniai Pasadenában kezdődött, és közel három évtizeden ívelt át. Még tartott a koreai háború, sok amerikai fejében egy nukleáris támadás baljós fenyegetése kavargott. A következő 28 éve pedig többek között magába foglalta az amerikaiak vietnami háborúban való részvételének sötét korszakát. Norman, a Béke Zarándok rendszeresen felszólalt a különféle egyházi felekezetek rendezvényein, az egyetemeken, valamint a helyi és országos rádiók és televíziós csatornák műsoraiban. A  külső békét, és a belső önmagunkra találás békéjét hirdette.

filozófia hírességek társadalom

Az első évben börtönbe került csavargás vádjával, de elengedték, miután kiderült, hogy nem „komcsi”. A börtönben összegyűjtötte a női fogvatartottak, és tanított nekik egy kis dalt, címe: A szeretet forrása.

Magántulajdona néhány tárgy a zsebében és a hátizsákja, benne egy-két ruha, kék nadrágok és tunikák a felirattal: „Peace Pilgrim”, Béke Zarándok. Új értelmet adott a minimalista szónak: soha nem használt pénzt, a tolla, egy fésű, a fogkeféje és egy térkép volt minden, amit a ruhán kívül magánál tartott. Csak az a sajátom, amit viselek, és ami hordozható – mondta. – Kérés nélkül is kaptam enni. Mondom, az emberek jók. Van egy szikrányi jó mindenkiben.

Nem volt szervezett háttér mögötte, nem pénzelte senki, sőt élelmiszert vagy menedékhelyet sem kért, csak elfogadta, amit kapott. Amikor elkezdte zarándoklatát, fogadalmat tett, hogy vándor marad, amíg az emberiség megtanulja a béke útját, gyalogol, míg szállást nem ajánlanak neki, és koplal, míg ételt nem adnak neki. 1964-től, 25.000 mérföld után már abbahagyta a távolságok számolását. 

 
Mildred Lisette Norman, a spirituális tanító

Béke Zarándok elismerte, hogy egyesek furcsának ítélték, de – tette hozzá – az úttörőkre mindig is úgy tekintettek, hogy azok egy kicsit furák. 

  • Ha békére lelsz magadban, akkor az a fajta ember leszel, aki képes békében élni másokkal.
  • Nem eszem szemét ételt, és nem foglalkozom ócska gondolatokkal.
  • Az élet egyszerűsítése a belső béke egyik lépcsője. A tartós mértékletesség olyan belső és külső jólétet ad, ami harmóniát teremt az életben.
  • Ha rádöbbensz gondolataid hatalmára, soha nem fogsz negatív módon gondolkodni.
  • Ha az ember az egész képet látná, ha tudná az egész történetet, észrevenné, hogy semmilyen probléma sincs az életben, ami ne járulna hozzá a belső növekedéséhez. Egy problémamentes élet csupán a lelki fejlődés lehetősége nélküli, kopár létezés lenne.
  • A fölösleges javak felesleges terhek. Ha rendelkezel velük, gondoskodnod kell róluk! Nagyszerű szabadság van az egyszerű életben. Sokan vannak azok, akiknek elegendő tulajdonuk van, de kevesen, akik igazán boldogok.
  • Az emberek megengedik maguknak, hogy saját és a társadalom rossz szokásainak rabszolgái legyenek. De van szabad akaratuk, és ha szabadok akarnak lenni, akkor képesek rá.
  • Miután megtaláltad a belső békét, végtelen energiád van – minél többet adsz, annál többet kapsz. Miután megtaláltad a hívást, könnyen és örömmel dolgozol. Soha nem fáradsz el.
  • Az emberiség csak akkor javítható, ha az egyének javulnak. Ha megtisztítottad az életed, ösztönözheted a körülötted élő próbálkozókat. Ne felejtsük el, hogy az Isten akaratával összhangban lévő néhány erősebb, mint a harmónia nélküli sokaság.

Az ima a pozitív gondolatok koncentrációja.

Járj a földön, de a gondolataid az egekben.

Az élet titka a szolgálat.

Összegzés

1981 júliusában az a nő, aki bejárta az Államokat és Kanada nagy részét, autóbaleset áldozata lett. A halála előtti napon még interjút adott egy kis rádióállomás vezetőjének. Hayes így mutatta be: Úgy tűnik, Mildred Lisette Norman egy nagyon boldog nő. Béke Zarándok válaszolt: Persze, hogy boldog ember vagyok. Aki tudatos Istenről, hogy ne lenne örömteli?

Ma már non-profit szervezet gondozza a műveit. Az előadásainak vagy rádióbeszélgetéseinek anyagát kiadták, és sokan inspirálódnak példáján és tanításából. Szavait lefordították több mint egy tucat nyelvre, szülőhelyén Béke Zarándok Park nyílt.

Kapcsolódó cikkek

 

 

Tovább olvasom

26 jún

Drogozás: a káprázat illúziója

Minden éves jelentésben nyomon követhető a kábítószer használat és a kábítószer-függőség terjedése hazánkban. Az EU megbízottjai szintén elkészítik tanulmányaikat a narkotikumokkal kapcsolatban . Ez a cikk arra keres tömör választ, hogy mi a védikus kultúra véleménye a drogfogyasztásról. Vajon a kábítószerek használatával kezelni tudjuk emberi problémáinkat?

 

Számtalan fórum foglalkozik a magyarországi kábítószer-helyzettel, a megelőzéssel, a téma egészségügyi és jogi oldalával. Elrettentő statisztikák jelennek meg. A legfontosabb azonban a már oly sokszor hangoztatott belső tényező. A kábítószer ellenes világnap jó alkalom, hogy újra körüljárjuk a témát.

A drogozás tágabb értelemben

Sok igazság van abban is, hogy a dohányzás és az alkoholizálás szintén egyfajta drogfüggés. Márpedig ez egyenértékű az egyén pszichés rabságával. Bár a kábítószerek használata bűncselekmény, a szintén káros pszichoaktív szernek tekinthető alkohol és a dohány továbbra is jogszerű. Különösen a szeszes italt fogyasztok számadata az, ami szomorú statisztikákat eredményez, még a kiskorúak között is. Az alkohol és a drog együttes hatása eleinte szorongást és depressziót, később erőszakos cselekvést vagy paranoiát okoz. 
  

A függőség: dupla illúzió

A kreatív szellemiség nem arról szól, hogy a valóságot elnyelje egy másik, külsőleg kiváltott pszichés állapot. Amikor az ember elhomályosítja öntudatát, még arról is megfeledkezik, akinek józanul gondolja magát. A védikus filozófia hangsúlyozza, hogy az egyéni élőlény nem a testtel azonos, hanem lelki lény, aki vágyai és tettei visszahatásaként különféle testeket ölt. 

 

Aki kábítja magát, az menekül az elől, akinek hiszi magát, menekül az elől, amilyen körülményeket lát maga előtt, pedig az is csak illúzió. A normális ember kifelé iramodik egy nehéz helyzetből, a kábítószer élvező pedig még mélyebbre: egy kitalált világ valótlanságába. A drog vegyi anyagként működik, és néha bizonyos távolságot létre is hoz az ember és a teste között. Ám azt megérteni, hogy nem a test vagyok, és magasabb rendű élethivatásom van, ahhoz teljesen tiszta, lelki szintű tudatállapot szükséges. Ez a Védák tanítása.
   

A spirituális élmény nem egy szürreális tapasztalat

Többször érvelnek a kábítószert fogyasztók azzal, hogy csak azért drogoznak, mert az eljuttatja őket egy magasabb szellemi síkra. Ez azonban két szempontból is hamis. Egyrészt a drogozás, bár szürreális vagy felfokozott pillanatnyi élményt nyújthat, csökkenti a testi és szellemi képességet. Másrészt a spiritualitás egy tiszta, valós öntudatosságról szól, a kábítószerek és ajzószerek hatása pedig éppen ennek ellenkezője. Korlátozza a lelki fejlődést.

 

A kábítószerezés tudatmódosító szerek használatát jelenti. Már a nevében is benne van, hogy megváltoztatja a tudatállapotot. Leszámítva azt a nem elhanyagolható tényt, hogy rombolja az egészséget, negatív módon alakítja át a tudatot. Nem az anyagi problémák megszüntetését, hanem azok növelését eredményezi.

Elérhető-e valódi spirituális megtapasztalás valamely kábítószer vagy vegyi anyag által? Lehetetlen. Az anyagi dolgokkal kizárólag anyagi eredmények érhetők el, miként a lelki célok csakis lelki tettekkel. A magasabb tudatossági sík sem érhető el. A dopping következménye csupán egy felfokozott illúzió az alapértelmezett illúzióban. ABrihadaranyaka Upanisad (1.3.28.) egyik gyönyörű fohásza így szól: Ó, Uram, kérlek, vezess az irreálisból a valóságba, a sötétből a fénybe. A haláltól a halhatatlanságig. 

Drogozás kontra természetes „morfium”

Minden vallás beszél a teremtés csodájáról is. Aki nem ismeri, az meglepődve olvassa az olyan híreket, mint például a „boldogság” molekula felfedezése. Az anandamid olyan molekula, amely neurotranszmitterként, ingerületátvivő anyagként működik, és amelynek szerkezete nagyon hasonlít a kannabisz aktív alkotórészéhez.

A tudósokat érdekelte, hogy az olyan növényi eredetű anyagok, mint a morfium, milyen biológiai hatással van az emberre. Felfedezték az agy azon receptorait, amelyhez a morfin kötődik. A következő lépés az volt, hogy megtalálták az agy saját „morfinmolekuláját”, a szervezet természetes fájdalomcsillapítóit.

Először a cseh analitikai kémikus Lumír Ondřej Hanuš, majd az amerikai molekuláris farmakológus, William Anthony Devane foglalkozott a témával. Devane 1992-ben a jeruzsálemi Héber Egyetemen adta közre 18 évnyi kutatásának eredményeit. Megállapította, hogy az emberi agyban több millió „kannabisz-receptor” van. Különböző időpontokban, különösen a stressz idején a szervezet kifejleszti saját nyugtató rendszerét.

Olyan kifejezést keresett, ami találó módon kifejezi mindezt. Megállapította, hogy a legtöbb szentírás a bűnről, a félelemről, a bűntudatról, a büntetésről szól, de az indiai szentírások a teljes boldogságról is beszélnek. Ezért kapta ez a vegyi anyag a szanszkrit ánanda, boldogság jelentésű kifejezés után az Anandamid nevet.

Összefoglalva

Tévednek, akik azt gondolják, hogy az ajzószerek csupán a konzervatív társadalom elleni lázadást fejezik ki. Ugyanis semmilyen negatív hatást nem lehet egy másik negatív dologgal helyrehozni. Kezdetben úgy tűnik, hogy a narkotikumot használó ember békés és kedves, de egy idő után feszültté válik, minden apró dologtól izgatott lesz. Ezzel egy időben a problémamegoldó képessége egyre csökken, mert nem uralja szellemi képességeit. A mámorító magasság hamarosan összeomlik, a drogfüggő személy pedig ismét a szégyenteljes valóságban találja magát.

A Védák azt tanácsolják, hogy használjuk fel az emberi élet adta lehetőségeket. Ennek első lépése a tudatosság kifejlesztése. Belső megértés nélkül, mesterséges úton ez nem lehetséges.

Kapcsolódó cikkek

 


 

Tovább olvasom

03 jún

Pedagógusnap az ősi Indiában: Guru Purnima

A tanári hivatás megbecsülése az ősi Indiában rendkívül magas színvonalon állt. A hagyomány mind a mai napig megőrizte ezt a szellemiséget. Érdekessége, hogy nyár elején és ősszel is megemlékeznek a tudást átadó személyről. Az első a spirituális tanító, a lelki tanítómester ünnepe, a Guru Purnima. Ez a fesztivál idén a holdnaptár szerint július 27-ére esik. Egyaránt fontos a hindu, a buddhista és dzsain tradíciókban. A nyugati értelemben vett pedagógusnapot pedig szeptember ötödikén tartják Indiában.

 

„Köszönettel tartozom apámnak az életért, de a tanítómnak a helyes életért” –

mondta Nagy Sándor, a történelem egyik legismertebb királya.

A pedagógusnap története

A pedagógus szót az ókori Görögországtól kaptuk, jelentése: gyermekkísérő. Paidagógosznak hívták azokat a rabszolgákat, akik műveltségük révén az előkelő gyerekekre vigyázhattak, elkísérték őket az iskolába, és vitték a könyveiket. A rómaiaknál már a gyerekek oktatása volt a feladatuk.

 

Magyarországon június első vasárnapján1952 óta ünnepeljük a pedagógusnapot. A kiváló nevelők közül néhánynak állami kitüntetéseket adnak át, és az iskolákban a gyerekek köszöntik a tanárokat. A pedagógia kifejezés a neveléstudományt jelenti.

Pedagógusnap a nagyvilágban

1994-ben az UNESCO október 5-ét jelölte meg a Pedagógusok Világnapjának. Világszerte több országban szerveznek ünnepségeket, vagy éppen egy vidám iskolai napot. Szlovéniában például „fordított nap” van a középiskolában. A diákok ekkor angolt tanítanak az általános iskolákban, így belekóstolhatnak a tanárok munkájába. Angliában pedig az iskolák zöldövezeti tereit díszítik fel az ünnepre.

Indiában szeptember 5-e a hivatalos pedagógusnap. Az ország második elnöke, dr. Sarvepalli Radhakrishnan születésnapja. Ezen a napon a tanárok és a diákok megjelennek ugyan az iskolában, de a szokásos tevékenységeket felváltja az ünneplés, a köszönet és emlékezés.

 

Pedagógusnap a spirituális Indiában: Guru Purnima

A Guru Purnima egy indiai és nepáli fesztivál, amelyet a spirituális tanítók tiszteletének szentelnek. Kifejezik nagyrabecsülésüket és hálájukat. A szanszkrit guru szó két részből áll: a gu jelenti sötétséget vagy a tudatlanságot, a ru pedig az eltávolítást. A Guru az, aki eltávolítja a tudatlanság sötétségét. Az indiai szentírások is kiemelik a guruk jelentőségét. Ezen a napon a tanítványok a pudzsával, egy felajánlásokból álló szertartással is ünneplik lelki vezetőjüket.

 

Az eredeti Guru maga Isten. Az Ő képviselői a hiteles lelki tanítómesterek. A guru-sisja (mentor-tanuló) hagyomány Indiában ősi, mégis máig töretlen. A Guru Purnima a hatalmas bölcs, Vyasa emlékére alakult ki. Minden hindu hálás a szent Vyasadevnek, aki többek között a puránikus irodalmat, a négy Védát és a Mahábháratát összeállította.

Vallási jelentősége mellett ez a fesztivál az indiai tudósok számára is fontos. Az ünnep alkalmával ők is köszönetet mondanak tanítóiknak, valamint emlékeznek a múltbeli tanárokra és tudósokra.

Hogyan ünneplik a Guru Purnima napot?

A Guru Purnima egy különleges nap a spirituális keresők számára, lehetőség, hogy kifejezzék hálájukat mentoruknak, akit guruként tisztelnek. A guru-elv ősi koncepciója nem személyi kultuszt állít fel, amikor a tanítómester imádatát hangsúlyozza. Hiszen minden guru egyben tanítvány is, alázatos növendék a saját mestere előtt.

Az odaadó tanítványok sokszor az egész napot imádkozva töltik. A lelki fejlődés érdekében sok szolgálatot vállalnak, melyekkel megörvendeztetik mesterüket. Hajnalban kelnek, a tisztálkodás után egyéni meditációt végeznek, majd egy szép szertartás keretén belül dicsőítik mesterüket. Füstölőt, virágot, gyümölcsöket ajánlanak fel neki. Társaikkal gurujuk dicsőségéről és tanításairól beszélgetnek, vagy éppen tanulmányozzák mesterük könyvét vagy írását. A Guru leghívebb követése azonban a tanításai szerinti élet, és a megszerzett tudás továbbadása.

Kapcsolódó cikkek

 

Tovább olvasom

10 máj

105 éves a faültető erdei tündér

Márpedig erdei tündérek vannak. Csak éppen manapság a fák anyjaként ismerik őket. Egy idős indiai asszony kapta ezt a megtisztelő nevet. Saalumarada Thimmakka 4 km hosszú szakaszon banyan fákat (szent fügefa) ültetett. Eleinte férje segítette, de annak halála után is folytatta munkáját. 105 évesen is, amikor fizikailag már nem volt aktív, még sok meghívást kapott zöld programokra, erdősítéssel kapcsolatban kérték ki véleményét. Összesen 384 fát ültetett, melynek értékét körülbelül 1,5 millió rúpiára (6 millió forint) becsülik. 

 

indiai nők környezetvédelem társadalom
A banyan a világ legtöbb oxigént termelő fája. Az ájurvédában tejszerű levélnedve meddőségi problémák kezekésére használatos.  Az idősebb banyanfák esetében nagyon jellegzetesek a vastag fás törzzsé növekedő léggyökerek, amelyek megkülönböztethetetlenné válnak az eredeti törzstől. A fák a léggyökerek segítségével oldalirányba terjednek. A világ legnagyobb banyan fája Chennaiban található.

Az emberek ma sokszor beszélnek ökológiai tudatosságról, de nem mindig azért, mert őszintén óvni akarják a környezetüket. Kezdték felismerni: Az életem veszélyben van. Ha ez folytatódik, nekem és főleg a gyermekeimnek nagyon kemény feltételekkel kell szembenézni. Ez a körülöttünk lévő élet védelmének kissé önző módja. Ennek épp ellenkezőjét tette Saalumarada Thimmakka, indiai környezetvédő, akit A madarak és fák napja alkalmából tisztelettel köszöntünk.
 

A fák az életünkben 

A fák nagyon keményen dolgoznak, hogy megőrizzék a tiszta és egészséges levegőt. Leveleik lélegeznek, és a kívánatos szén-dioxidot helyettesítik oxigénnel, amelyre oly nagy szükségünk van. A fa gyökerei mélyen a földbe mélyednek, együtt tartják a talajt, hogy az eső és a szél ne mossa le, vagy ne fújja el. A gyökerek a folyópartokat szilárdan tartják, nem hagyják, hogy összeomoljanak, megakadályozzák az árvizet. Az erdőben lévő fák vonzzák az esőt. Sok madár, állat és rovar otthona. Ezek mindegyike fontos a természet egyensúlyának fenntartásában.

  
Egy figyelemre méltó nő

Saalumarada Thimmakka egy Banglore vidéki körzetben, szegény családban született. Felnőve megházasodott, de 25 év házasság után sem tudott teherbe esni. Férjével elkezdtek fákat ültetni, mert spirituális szempontból ez áldásos tettnek számít. Mivel nem lehetett saját gyermeke, a pár banyán facsemetékről gondoskodott. Úgy gondozták a fákat, mintha a gyermekeik lettek volna. A több mint 50 év alatt ezek a csemeték gyönyörű banyan fákká fejlődtek, és csodálatos 4 km-es fasort alkotnak.

indiai nők környezetvédelem társadalom
Saalumarada Thimmakka az általa ültetett banyan-soron

Eleinte a legközelebbi kútról vödörben cipelték a vizet. Majd a csemetéket többnyire a monszun szezon alatt ültették, hogy elegendő esővizet kapjanak. A munka semmiképpen sem volt könnyű. Egy kemény napi munkát követően Thimmakka még növényi mintákat gyűjtött be a környékről. Férje 1991-ben meghalt, ő volt az, aki a kis csemetefák körül tüskés bokrokat ültetett, hogy megóvja őket, nehogy lelegeljék az állatok. Felesége tovább folytatta környezetvédő munkáját.

Thimmakka számos díjat nyert az évek során. A helyi közösség ma példaként állítja a fiatalok elé, így kapta a „Saalumarada” nevet. Ez anyanyelvén, a dél-indiai kannadai nyelven azt jelenti: „fák sora”.

  
Csodálatos öregkor

Salumarada Thimmakka, a legendás faültető ez év februárjában részt vett a Vindhyagiri hegységben tartott spirituális ünnepen. 106 éves, jó egészségben van, de gyaloghintóban vitték fel a szentélyhez, ahová Rajnath Singh miniszterelnököt is várták. „Örülök, hogy részese lehetek egy ilyen nagy ünnepnek” – mondta mosolyogva az idős asszony.

indiai nők környezetvédelem társadalom

Manapság Thimmakka már nem ültet aktívan fákat, de sok meghívást kap számos erdősítési programra Indiában. Más zöld projekteken is dolgozik, mint például az esővíz megóvása, víztározó létrehozása a faluban. Az álma, hogy férjének emlékére kórházat építsen falujában. A CNN-nek adott interjújában többek között ezt mondta: „Ahhoz hogy éljünk, meg kell őriznünk a környezetet. Nem élhetünk a természet nélkül.”

A banyan fa spirituális gyökerei

Az emberek és a környezet közötti kapcsolat az ősi Indiában a harmónián, az együttélésen, a kölcsönös gondosságon, gondoskodáson alapult. A Földanya tisztelete megkérdőjelezhetetlen alapelvként működött. Bizonyos földterületeket vagy erdőket szent ligetként tartottak fenn, ezeket valamely istenségnek szentelték. Hasonló volt az ókori Görögországban vagy Írországban is. Indiában mind a mai napig találhatók ilyen védett és megszentelt területek. 

A korai erdőgazdálkodás koncepció megemlíti a „panchavati” területek (öt fajtájú fák) felügyeletét ellátó falusi bizottságokat. A védikus korszak hagyományai azt is megerősítik, hogy minden falu akkor lesz teljes, ha az erdők bizonyos fajtái védettek. Az első a mahavan, a természetes erdő, ahol minden élőlény menedékre talál. A második shrivan, a jólétet szolgáló és a tapovan, a vallás erdeje, ahol meditálni lehet, mint a bölcsek, akik az igazságot keresik. A fák fontosságát a Rámájana és a Mahábhárata is hangsúlyozta. 

Kapcsolódó cikkek

 

 

 

Tovább olvasom

14 ápr

A boldogság kulcsa William James szerint


William James a 19. század fordulójának vezető filozófusa és pszichológusa volt. Jelenleg reneszánszát éli. Hangolódj egy magasabb célra, ez a boldogság kulcsa! – hirdette. De azt is kihangsúlyozta, hogy: Az ember úgy változtathatja meg életét, ha megváltoztatja gondolkodását. Pesszimista korunkban ugyancsak üdítő olvasni sorait.

William James az amerikai tudományos pszichológia elindítója volt. Azoknak, akik misztikusnak vagy tudománytalannak állítják be, James azt válaszolja, hogy a tudomány és a tudományos gondolkodású ember nem lehet arrogáns. A tudomány bepillantást enged a valóságba, de a végtelenhez képest ez még csak parányi tudás.

Ha egy láthatatlan lelki világban hinni csak hiedelem vagy vágyálom, akkor James emlékeztet minket arra, hogy milyen keveset tudunk a valóság teljességéhez képest. James a következő buzdítást adta: „Ne félj az élettől. Hidd el, érdemes élni, és a hited segíteni fogja ezt a tényt.”

William James élete


New Yorkban született 1842-ben. Nem kisebb személy, mint Ralph Waldo Emerson volt a keresztapja. Egyik testvére, Henry James, a világhírű regényíró. A család öt évet élt Európában, majd visszatért az Államokba. 

James eleinte művészeti iskolába járt, a festészet érdekelte, majd felvételizett a Harvard Medical School orvosi karára. Tanulmányait félbeszakította rövid ideig tartó betegsége, amit kisebb depressziós szünet követett. A diploma után a Harvard anatómia és élettan tanára, majd a filozófia és pszichológia professzora lett. Megházasodott – szokatlan olyan filozófusról olvasni, aki boldog házasságban élt, és volt öt gyermeke. 

1890-ben jelent meg könyve, a Pszichológia alapelvei, és ezzel elindult a hírnév felé. Charles Sanders Peirce és William James alapította meg a pragmatizmusnak hívott filozófiai iskolát. Ez kimondja, hogy egy ötlet színvonalát annak gyakorlati hatásaiban kell keresni. James a tudatosságra bíztatott, hogy az ember gondolja végig tettei következményeit. 

William James és a védikus filozófia

James szerint a gondolkodás elfogad vagy visszautasít, vagyis választ. A védikus filozófia szerint az elme megkülönböztető képessége az intelligencia. Ugyanarról van tehát szó: a választás szabadságáról. Döntéseink erre épülnek. Spirituális értelemben ez azt jelenti, hogy az ember különbséget tud tenni anyagi és lelki között. Az ember döntéseket hozó lény, akinek életét választásai alakítják – írta James. A védikus filozófia is azt tanítja, hogy minden választás, vagyis cselekedet valamilyen visszahatással jár, és ez formálja az ember jövőjét.

James azt állítja, hogy még a negatívnak tűnő helyzetekben is van választásunk. Ezt „beleegyezésünknek” nem pedig „engedelmességünknek” nevezi. Az influenza példáját hozta fel: elfogadom, ha beteg leszek, de meg tudom választani azt a módot, ahogyan részt veszek a betegségemben. Sőt azt is, milyen tanulságokat vonok le belőle. Ilyen nézőpontból lehetséges Isten törvényeinek elfogadása és a szabad cselekvés. A vallási hagyományok és a spirituális írók megértették az emberi szabadságnak ezt a formáját.

„A nyugtalan felszín viharos hullámai nem zavarják meg az óceán mélyét; aki nagyobb és állandóbb realitásokkal van kapcsolatban, annak a szemében személyes sorsának óránkénti változása nem igazán fontos.” (William James)


„A békét nem az éri el, aki igyekszik vágyait kielégíteni, hanem csak az, akit nem zavar a kívánságok szakadatlan özöne, melyek úgy ömlenek bele, mint folyók az állandóan töltődő, ám mindig mozdulatlan óceánba.” (Bhagavad-gítá 2.70.)

„Köznapi, éber tudatunk, amelyet racionális tudatnak is nevezünk, csupán a tudat sajátos állapota. Emellett azonban meg számtalan más lehetséges tudatállapot is létezik, amelyeket hártyaszerűen finom válaszfalak különítenek el egymástól.” (William James)


„Néha a szenvedély kerül túlsúlyba, elnyomván a jóság minőségét, néha a jóság győzi le a szenvedélyt, máskor pedig a tudatlanság uralkodik a jóság és a szenvedély kötőerői felett. Ily módon mindig küzdelem folyik az elsőbbségért.” (Bhagavad-gítá 14.10.)

William James szembeállít két különböző típusú embert: egyszer született és kétszer született embereket. Nézete szerint az első csoportba tartoznak azok, akik aránylag könnyű, mondhatjuk felszínesebb életet élnek. A másikba azok, akik átmentek valami tragédián, nehézségen vagy komoly kihíváson, és az megváltoztatta őket. A szenvedés egy második születés forrása lett, mélyebb, tudatosabb emberré váltak. 

A védikus hagyományokban „kétszer született”-nek azt nevezik, aki egy hiteles guru tanításait követve törekszik az önmegvalósításra.

  
Idézetek a boldogság kulcsa témában

William James már saját korában is elismertségre tett szert. A boldogság kulcsa nála nem az állandó mosolygást, inkább a belső változást jelentette. Íme, néhány inspiráló gondolata:

A bölccsé válás művészete az, hogy megtudjuk, mit hagyjunk figyelmen kívül.

A jövő pozitív képei hatásos mágneses erők ... Alakítanak és energizálnak bennünket, bátorságot, elszántságot adnak a fontos kezdeményezések megtételéhez. A jövő negatív képei szintén mágnesesek. Akkor a lélek lefelé húzódik a kétségbeesés útján.

Az ember úgy változtathatja meg életét, hogy megváltoztatja gondolkodását. Hiszen a gondolatok teremtik meg a valóságot. 

Sokan azt hiszik, gondolkodnak, pedig csak újrarendezik az előítéleteiket.

Az én nemzedékem legnagyobb felfedezése az, hogy az ember belső hozzáállásának megváltoztatásával képes megváltoztatni az életét.

A legtöbb boldogtalanság azért van, mert az emberek önmagukat hallgatják ahelyett, hogy magukhoz beszélnének.

A pszichológiában van egy törvény: ha elmében képet alkotsz arról, ami boldoggá tesz, és ezen sokat meditálsz, akkor pontosan azzá válsz, amit gondolataidban megformáltál.

Amikor két ember találkozik, valójában hat személy van jelen. Kettő, ahogyan látják önmagukat; kettő, ahogyan látják egymást; és kettő, amilyenek valójában.

A boldogság kulcsa a választás szabadsága

A kilencvenes évektől William James munkássága egyre inkább filozófiaivá vált. Szerinte a boldogságot nem felfedezni, hanem megteremteni kell. Tanítása egy mondatban összefoglalva: Az ember életét a döntései, a választásai alakítják. 

James szerint, ha az emberek elveszítik az értelmes univerzumba vetett hitüket, annak súlyos következménye van a modern társadalomban. Ha egy céltalan küzdelem részesei vagyunk, az nem fog boldogságot adni. Ha elfogadjuk az élet oktalan abszurditását, az eredmény a rossz közérzet, depresszió, kiszolgáltatottság, szorongás és más negatív lelkiállapot lesz. 

A filozófus James szerint a boldogság kulcsa ingyen vagy könnyedén nem szerezhető meg:

„Bármivel foglalkozz is, egyedül az elszántságon múlik minden. Ha valóban el akarsz érni valamit, minden bizonnyal el is fogod érni... De csak akkor, ha igazán akarod, ha mindennél jobban akarod, és nem akarsz még száz különféle dolgot ugyanolyan nagyon.”

Összefoglalás

1895-ben William James feltette a kérdést: Miért érdemes élni? Arra a következtetésre jutott, hogy az emberi élet vagy valódi küzdelem, amelyben a siker által valami örökre megszerezhető, vagy ez egy triviális játék, amelyből bármikor kieshetünk. Számára a boldogság kulcsa a hit által támogatott küzdelem. Első feladatként pedig ezt írta: „megváltani saját szívünket” a félelmeink és a meggyőződésünk hiányának leküzdésével. A boldogság kulcsa a kezünkbe kerül, ha igaz választ találunk a Miért? kérdésre.

Korunk információs kor, ahol a végtelennek tűnő információhalmazban hatalmas kihívást jelent, hogy mire irányítsuk figyelmünket. James már saját korában egyértelműen felismerte: ez nem más, mint egy óriási kihívás, harc a lelki életünkért. Nagyszerű árnyalattal és finomsággal jellemezte a szándékos, tudatos élet fontosságát. Elutasította a kiszolgáltatott, passzív életet, ami a körülményekre hivatkozva az ember szabadságát söpri el.

William James szerint a boldogság attól függ, hogy képesek leszünk-e változtatni hozzáállásunkon. Vagyis: szenvedünk a létezés gondjaitól, vagy – még ha a racionális elme nem is bizonyítja –felfogjuk, hogy az életnek magasztos célja van. 

Kapcsolódó cikkek

 


 

 

Tovább olvasom


India Hangja

blogavatar

India elgondolkodtat. Valami, misztikum hatja át évezredek óta, amitől a legnagyobb káosz is harmóniává lesz. Ezt a békét kutatja az India Hangja csapata. Olykor indiai vagy éppen nyugati napi aktualitásokra reagálunk, máskor pedig az ősi bölcsek szavait vesszük elő. Jó olvasást és jó utazást kívánunk India szellemi tárházában! Adó 1% India Klub Alapítvány – Adószám: 19561383-2-43

Bharata a Facebookon