16 feb

Ezért menekültek a Beatles-fiúk Indiába

50 éve, hogy a Beatles-fiúk, Indiába, Risikésbe utaztak. 1968-ban hosszabb időt töltöttek egy asramban, meditálni tanultak, illetve itt készítették a „The Beatles” legtöbb dalát. Liverpoolban, ahol minden kezdődött február 16-án nyílik az kiállítás, ahol különleges élményben lehet része a látogatóknak. Mi minden történt Indiában, milyen hatással volt a későbbi évekre?

asram guru hinduizmus hírességek reinkarnáció zene

Idén több évforduló is kapcsolódik a Beatles-fiúkhoz. George Harrison február 25-én lenne 75 éves. A már hagyománnyá vált Nemzetközi Beatle-hetet augusztus 22-28 között rendezik meg. Ez a nemzetközi rendezvény évek óta emelkedő hírnévnek örvend. A nyáron több mint 20 országból 70 zenekar érkezik. A nemzetközi Beatleweek egész héten kínál különböző előadásokat a város egész területén. 

A Beatles Indiában

A februárban nyíló a „Beatles Indiában” című tárlatot 2 évre tervezték. A gombafejűek 1968-ban egy rövid időre elvonultak a világtól, és Risikésbe mentek meditálni. A kiállítás John Lennon, Paul McCartney, George Harrison és Ringo Starr ötven évvel ezelőtti indiai látogatásának kulisszatitkaiba avatja be az érdeklődőket. 

A helyet az Albert Dock épületegyüttesben kialakított The Beatles Story elnevezésű múzeum adja. Többek között az 1968-as út során a zenekarral együtt utazó emberek visszaemlékezéseivel, képeivel és személyes beszámolóival foglalkozik. Az utazással és a zenekarral kapcsolatos tárgyakat is kiállítanak. A Beatles történetének ez az egyik legfontosabb és viszonylag titokzatos része.

Pattie Boyd, George Harrison felesége és nővére, Jenny Boyd is jelen lesz. Pattie Boyd a részvételéről így nyilatkozott: Nagy örömömre szolgál, hogy meghívást kaptunk erre az 50. évfordulóra rendezett kiállításra. Valójában különleges, mágikus idő volt; sok emléket formál és természetesen nagyszerű Beatles zenét. Alig várom, hogy a kiállítás részeként megosszuk az Indiával kapcsolatos gondolatokat és emlékeket. 

A Beatles Indiába menekül


„Minden várhat, egyedül Isten keresése nem”

– mondta az alig húszéves George Harrison. Az előzmény a Help! című Beatles-film forgatása volt. Akkor kapott egy lélekvándorlásról szóló könyvet, mely annyira megragadta, hogy 1966-ban feleségével együtt Indiába utazott. 

Megismerkedett Ravi Shankar szitárművésszel, tőle tanult szitáron játszani Srinagarban, a Himalája lábánál. 1968-ban aztán a teljes Beatles együttes Indiába utazott, mert szükségük volt egy spirituális menedékhelyre, ahol nyugalomra találnak és megismerhetik a meditációt. A Beatles ekkor már a történelem legsikeresebb pop-együttese volt. Szükségük volt pihenésre, elmenekültek zaklatott londoni életük elől.

A risikési látogatást megelőző negyedév nehéz időszakot jelentett. Néhány hónappal az utazás előtt George Harrison, aki már felfedezte a szitárt és a hinduizmus értékeit, találkozott Angliában Maharishi Mahesh Yogival. Amikor a zenekar többi tagja beleegyezett egy1968-as februári kirándulásba, feleségüket, barátnőiket és egy kíséretet vittek magukkal.

 
A Beatles Rishikeshben Maharishi Mahesh yogi ashramjában 

A spirituális menedékhely Risikés mellett található. Harrison nem sokkal Indiába érkezése után megírta a „Hare Krishna Mantra” című számot, mely a nem tradicionális énekek között az egyik legszebb és legtöbbet játszott Krisnához szóló fohász. 

A Beatles napjai Rishikeshben: alkalmi reggeli, délelőtti meditációs órák egészen ebédig, délután szabadidő, néha még háromórányi meditáció esténként. A hét hektáros Gangesz-parti ásram valódi pihenőhelyül szolgált. Külön élmény volt számukra a természet felfedezése, a gyógynövények, a vízcsobogás. George és barátai békés légkörben tanulmányozták és gyakorolták a transzcendentális elmélyülést. Megtalálták azt a kreatív energiáit, melyre vágytak. 

Több mint negyven számot komponáltak. Az itt írt dalok nagy része hallható a puritán fehér borítója miatt „Fehér album” néven is emlegetett duplalemezen, melynek valódi címe: The Beatles.
Még az sem okozott gondot, hogy hetekig csak akusztikus gitárokon tudtak játszani. Társai többet akartak dolgozni, de George figyelmeztette őket: Nem azért vagyunk itt, hogy csak a zenéről beszéljünk, hanem azért, hogy tanuljunk meditálni. Ez a jógik és szentek földje – emlékeztette őket.

Mi történt Maharishi Mahesh ashramjával

Az ásram 1970-ben megszűnt, a természet pedig kezdte birtokba venni. Az erdő elnyelte az eredeti ásram épületeinek nagy részét. Az évek során egyre jobban lepusztult, elhagyatott egykori ásramot csak néhány Beatles-rajongó és csellengő turista látogatta. Sok kárt okoztak a graffitikkel, melyekkel az egykori meditációs termet firkálták össze.

2015-ben, John Lennon halálának 35. évfordulójára nyílt meg újra. Az eredeti épületek nagy részét lebontották vagy felújították. A területén hamarosan jógaközpont is épül a turisták számára. Egy szabadtéri épületet, a Beatles-katedrális Galéria céljaira jelöltek ki. Több száz, főleg a zenekar dalaiból vett idézet olvasható itt. Minden, ami a Beatles legendával kapcsolatos.

A Beatles Krishna árnyékában 

A Beatles minden egyes tagja érdeklődést mutatott a Krisna mozgalom iránt. Ez tükröződik a zenekar és tagjai által rögzített zeneszámokban. A „Hare Krishna” szavakat John Lennon néhány dalának szövege is tartalmazza, mint például a Give Peace a Chance (1969), de hallhatóak a Ringo Starr 1971-es It Do not Come Easy című dalában is. Eszmeisége George Harrison magánéletébe is beépült. 

asram guru hinduizmus hírességek reinkarnáció zene

1969 szeptemberében szvámi Prabhupáda, a Hare Krishna-mozgalom alapítója megérkezett Angliába. Nemcsak szent életű szerzetes, de kimagasló tudós is volt. Több mint 80 könyvet írt és fordított.

A Tittenhurst Parkban, John Lennon birtokán is tartott nyilvános előadásokat, három vagy négyszer egy héten, százméternyire a fő háztól, ahol John és Yoko élt. John egy gurut keresett Indiában, és arra törekedett, hogy megértse, hogyan lehet felismerni a valódi lelki tanítómestert.

George Harrison, John Lennon és Yoko Ono és Prabhupáda egy1969 szeptemberében folytatott beszélgetése hozzáférhető a neten hanganyagban és írott formában is.

1969 augusztusában megjelent a „Hare Krishna Mantra” szám, amit Harrison és a londoni Rádha-Krishna templom hívei adtak elő. Azonnal kedvező visszhangja lett a brit lapokban és az angol rádióban.

A lemez kiadásának első napján 70.000 példány fogyott el, sok országban hosszú ideig fenn volt a Top 10-es listán.

asram guru hinduizmus hírességek reinkarnáció zene


 
George Harrison Prabhupáda nyomdokaiban 

Harrison feleségének életrajzi könyvében olvasható, hogy Harrison miként vélekedett a lélekvándorlásról:

„Addig kell a reinkarnáció útját járnod, amíg el nem jutsz a teljes igazsághoz. A menny és a pokol csak egy lelkiállapot.”

„A hinduizmus révén jobban érzem magam – mondta egy riporternek. – Jobban boldogulok és boldogabb vagyok.”

George Harrison 1969-ben találkozott Bhaktivedanta Szvámi Prabhupádával, a kiváló vaisnava tanítóval. A Beatles tagok körül ő került legjobban a hatása alá. Harrison így emlékezett vissza az első találkozásra: Mintha egy láthatatlan ajtó nyílt volna meg a tudatom mélyén, talán az egyik régebbi életemből.

„Tetszett Prabhupáda alázatossága. Mindig is szerettem alázatosságát és egyszerűségét. (…) Annak ellenére, hogy hetvenkilenc éves volt, nagyon kevés alvás nélkül gyakorlatilag egész nap és éjjel dolgozott… ő volt a legnagyobb szanszkrit tudós és szent… Tökéletes példája volt mindannak, amit hirdetett.”

Prabhupáda is nagyra értékelte őt. 1977-ben, mielőtt elhagyta ezt a világot, lehúzta a jobb kezén levő gyűrűt, és azt mondta a körülötte álló tanítványainak: Ezt adjátok George-nak.


1969. január 30-án volt a Beatles utolsó közös fellépése, egy ingyenes koncert. George Harrison szólókarrierje tovább növelte világhírnevét. Annak ellenére, hogy ő nem vágyott erre.

„Én magam akarok lenni. Szeretném megtalálni Istent. Nem érdekelnek az anyagi dolgok, a világ, a hírnév, az igazi cél felé megyek. És remélem, nem aggódsz értem, anya”

– írta huszonnégy évesen édesanyjának.
Harrison 2001. november 29-én távozott. A hindu szokásoknak megfelelően hamvainak egy részét a Gangeszbe szórták.
 

Kapcsolódó cikkek

 

Tovább olvasom

20 jan

Az ember tragédiája: röviden a lélekvándorlásról

Madách Imre remekműve, Az ember tragédiája a lélekvándorlásról is szól. Az ember törekvései, sikerei és kudarcai a történelem színpadán. A költő-filozófus csodálatos alkotásában a művészi ihlet és a bölcselet hatásosan fonódik össze. Ádám bukásai a sikert vetítik előre, mert egyre tudatosabb lesz, nem pedig a pillanat foglya. Így megváltozik a cél, és az ideiglenesből az örökkévalóság felé lép.

filozófia kultúra könyv reinkarnáció

Madách rendkívül tájékozott volt kora világirodalmában. Életrajzírói feljegyezték, hogy 1841 májusában, amikor betegsége ágyhoz kötötte, csak néhány könyvet olvasott. A Biblia történeteit hasonlította össze az ősi India irodalmi és filozófiai alkotásaival. Kétségtelen, hogy találkozott a lélekvándorlás tanával. Biztos, hogy megihlette a hindu filozófia egyszerű magyarázata: addig kell új testben, új lehetőségek között megszületni, amíg az egyén el nem éri a tökéletességet. 

Az ember tragédiája röviden


195 éve, jan. 21-én született Madách Imre. Világirodalmi rangú remekműve, Az ember tragédiája a valódi önmagát kereső emberről szól. Jó és rossz, szellemi és anyagi kincs, lélek és test kettőssége a mű gerince. 

A Tragédia gazdag gondolatisága két mondatban így foglalható össze: Az Ember magában hordja lelki örökségét, ezért egy eszményi életre vágyik. Végighaladva az emberiség történelmén újabb és újabb célokat tűz ki. 

Madách: Az ember tragédiája spirituális tanítása


Ádám 2. színben felhangzó kezdő szavai jól kifejezik az Ember zavartságának okát: „Én vagyok a föld istene” – mondja a büszke, porszemnyi emberke. Át is élheti a tiszavirág életű földi hatalmat és dicsőséget. Ehhez társul a másik hajtóerő: „Ez az enyém” – Ádám 3. színben elhangzó első mondata. Máris megvan a két legfőbb mozgatórugó: a hamis énkép és a birtoklási vágy. Csodálatos a Tragédia felépítése. Rögtön ezután, az egyiptomi színben Ádám a hatalom tetőfokán már így sóhajt fel: „Űrt érzek, mondhatatlan űrt.”

A konstantinápolyi színben Ádám még kesereg eszméi bukása felett, de Keplerként már a kiábrándult ember egykedvűségével szemléli a kort, melyben él. Fejlődésének egy újabb és rendkívül fontos állomása Párizs. Danton szerepében felismeri: minden emberben ott van az „isteni szikra”, akár győz, akár elbukik. Miért is kellene oly nagy fontosságot tulajdonítani valaminek, ami csak egy nagy színjáték különféle felvonásaiban nyilvánul meg. Melyben az „isteni szikra” hol vesztest, hol győztest játszik, s mindegyikben lehet igaza, miként tévedhet is. Ádám felismeri, hogy a különféle jelmezek alatt a lélek az egyedüli állandó:


„Vak, aki Isten szikráját nem érti,
Ha vérrel és sárral volt is befedve.”

Ezt követő vándorlásai csupán az anyagi világból való kiábrándulását fokozzák. Látja, miként tör előre a modern kor, lassan megsemmisítve mindazt, amiért korábban még lelkesedni tudott. Az elgépiesedett, érzelem nélküli világban nincs helye az egyéniségnek, a tömegtermelés világában a művészi alaposságnak. A haza, a család fogalma megszűnt. A természet pusztítása falanszterbe kényszerítette az embert. 

Ádám ebből a gépi világból egyéniség megsemmisítése révén akar kitörni. Ez a modern ember zsákutcája, aki nem találja élete értelmét, és a nihilt választaná. Mivel a lélek örök, az ember küldetése nem érhet véget a „semmiben” való felolvadással. Ádám a létezés miértjét keresi. Visszajut a Földre, de az eszkimó jelenet embereinél a lelket teljesen befedte az anyag. Ez is teljesen megegyezik a hindu filozófia ciklikus korszakaival, mely a vaskor végét hasonlóan mutatja be.

 
Amikor látszólag minden elveszett, Ádám hirtelen választ kap arra, amit mindaddig hiába kutatott. Megérti: neki magának kell teljes erejével küzdenie, önmagán belül, önmagát formálva. Az emberiségért tett szolgálat itt kezdődik – a külső körülmények csak díszletek. A tökéletesség elérését a mindig új és új esély biztosítja. Így érthető meg a lélekvándorolás, mely nem büntetés, hanem a lehetőségek sorozata. 

filozófia kultúra könyv reinkarnáció

Amikor Ádám fölteszi a kérdést: „E szűk határú lét-e mindenem?”, akkor az eljövendő nemzedékek érdekében is beszél. Az emberi faj átélt történelme csak arról győzte meg, hogy kell lennie valami anyagi kötelékektől mentes, és ezért örök célnak is, amit nem korlátoz a múló idő vagy a korízlés. 

Éva a női energia anyagi és transzcendens vetülete


Éva a maga különös módján küzd Ádám mellett. Hol elérhetetlen eszmény, hol csak nemiségével csábító lény, üres fejű egoista vagy inspiráló társ, menedéket, vigaszt adó hitves. Kettejük kapcsolata a magánélet szerepeit, a társ, barát, feleség, szerető és anya viszonyt mutatja be. 

A nő kihasználása, a női test tárgyiasítása, szex tárggyá degradálása a XX. században gyorsult fel. Megfigyelhetjük, Madách milyen tökéletesen méri fel a női lét anyagi és lelki karakterét. A Tragédia is két pólus között ábrázolja Évát: 

4. szín, Ádám:


„Óh, nő, mi szűk, mi gyarló látköröd.
S a büszke férfit épp ez vonzza hozzád.

Te csak virág légy, drága csecsebecs,
Haszontalan, de szép, s ez érdeme.”

11. szín. Éva:
„Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál!
Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt:
A por hull csak belé, e föld szülötte,
Én glóriával átallépem azt.”

 
Lucifer az illúzió szerepében


Ha az ember figyelmesen olvassa Az ember tragédiáját, Lucifert okosnak, cinikusnak látja. Feladata, hogy ideiglenes anyagi értékekkel elterelje Ádám figyelmét. Így Ádám nem veszi észre, hogy nem szabad, nem ő irányítja sorsát. Vágyik valamire, de amikor megkapja, azonosulnia kell annak a szerepnek minden nehézségével.


„Előre csak önhitten utadon,
Hidd, hogy te mégy, ha a sors árja von.”
(Lucifer, 3. szín)

Lucifer tisztában van a dolgok ideiglenes voltával, és a földi érzéki élet sem vonzza, mert tudja:


„Csak ember műve csillog és zörög,
melynek határa egy arasznyi lét.”

A gőg és hatalomvágy azonban megakadályozza abban, hogy tiszta lélekként éljen. Ő is az isteni rend kis részecskéje csupán, sajátos szerepe, hogy bűvkörébe vonja az embert. Lucifer a nagyhatalmú látszat. Abban a pillanatban, mihelyt a sok csalódás végre valódi kérdésekre készteti Ádámot, elveszik a varázslat. Lucifer, az illúzió valójában gondolkodni tanítja az embert. Így Ádám a saját példáján okulva tudja kijavítani téves világképét.

A Tragédia fő gondolatisága más művekben


Az ember tragédiája már 14 nyelven megjelent, a világ több színházában is repertoárdarab. Messze kimagaslik a hasonló témájú művek közül. A romantika korának több irodalmi alkotása is az isteni rend és a tagadás alapötletére épült. 

Byron Káinja az anyagi lét kötöttségeivel viaskodik, tudásszomját kihasználva akarja őt a Sátán a Teremtő ellen fordítani. A francia Lessing hőse Cédar, a bukott angyal. Anyagi vágya, a földi szerelem miatt hagyja el az eget, majd a földi lét minden szenvedését megtapasztalva máglyára lép, hogy visszatérhessen az égbe. De még kilencszer meg kell születnie, s megtisztulnia, hogy Isten elé léphessen. Goethe Faustja a tökéletes boldogság pillanatát keresi, azt a percet, mely tisztán megmarad, s nem követi csömör. 

Arany János és Jelenits István véleménye 


Madách kérésére nem kisebb géniusz csiszolgatta a szöveget, mint Arany János. 1861. november 5-i levelében ezt írta Madách Imrének:

„A mű alapeszmében, kompozícióban, mindenben, ami lényeges, eredeti, merész, költői.”

„Bizonyos szempontból Az ember tragédiája elébe ment a korának. Nem egy új nyelvet vagy írásmódot felfedezve, hanem úgy, hogy becsülettel igyekezett feltárni az emberi lélek bolyongását.” – Jelenits István

Zárószó

Schiller szerint a „világtörténelem a világítélet”, vagyis az ember minden cselekedete vonzza a következményeket. Különféle díszletek között, különféle szerepekben kénytelen megjelenni, amíg fel nem ismeri, hogy ő egyedi kincs, lelki lény. Az ember tragédiája ezért nem tragikus – inkább felemelő távlatokat ad. A döntés joga mindig is sajátunk, az egyénen múlik, akar-e élni vele vagy sem. 

„Az egyén szabad
Érvényre hozni mind, mi benne van.
Csak egy parancs kötvén le: szeretet.” (15. szín)

E küzdés mellett csak egyetlen biztos pont van, a madáchi zárószó. Bízva bízni, hogy önmagunkkal vívott harcunkban nem vagyunk magunkra hagyva. Madách remekműve ezt olyan tökéletesen bemutatja, hogy szinte minden sora szállóige lehetne.

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

02 márc

Arany János születésének 200. évfordulóján 

Nem csupán nevében Arany… Európai kultúrájú személyiség, és egyben a magyar nyelv egyik legcsodálatosabb varázslója volt. Melankolikus lélek, mint minden befelé forduló, önmagával is viaskodó ember. Öregkori rezignációja mégsem fáradt beletörődéssé, hanem szelíd bölcsességgé alakult.

hírességek reinkarnáció érdekes kultúra filozófia

Honnan és hová? című verse az élet legfontosabb kérdését teszi fel. Ha megvan a cél, minden más annak alárendeltjévé válik. Vajon ma tisztán látjuk életünk végcélját? Arany e versben nemcsak a materializmus ellen szólal fel csodálatos költői formában, de még a lélekvándorlást is megemlíti. Tisztelegjünk hazánk e nagy fia előtt!

ARANY JÁNOS: Honnan és hová?

   Mily rövid az élet!… 
Mint hullócsillag futása, 
Mely földünk körébe jutva, 
Lángra gyúl, és tűz-barázdát 
Írva elszalad, gyorsabban, 
Mint egyet pillantanál. 
Útja honnan jött? hová visz?… 
Míg sötét volt, s ujra az lesz, 
A világ-ür végtelenjén 
Hol bolyongott? és hová fog?… 
Ki tudná megmondani! 
   Míg tündöklött, addig élt.

   S honnan jössz te, lélek… 
Mely csak e föld gőz-körében 
Vetve lángot, addig fénylel, 
Amig éppen áthaladsz; 
Bölcsőd és sirod homály. 
Akkor lobbanál-e föl csak 
Az állatban, s véle múlsz el?… 
Vagy jövél a végtelenből 
Ismeretlen, hosszu pályán, 
S visszatérsz azon megint?… 
Oh, ha nem volt, és ha nincs 
E parányi csillogáson 
Innen és túl folytatás: 
   Mily rövid az élet! –

   Megfelelsz te, lélek. 
Volt idő, mikor tagadták 
A futamló csillagot: 
Semmi az, csak földi pára, 
Lobban, és fut, és el-ég. 
Most a szellemet tagadják: 
Semmi az, csupán anyag, 
Agyvelő, vér és ideg 
Összhatása, mely azonnal 
Véget ér, ha szétbomol 
Agyvelő, vér és ideg. 
Az anyag a halhatatlan: 
Fűben-fában újra éled, 
Összetársul, meg elszéled 
Mindörökké, szakadatlan; 
Hanem e feltámadást 
A szellem nem éri meg: 
Ez üres hang, nincs sehol, 
Puszta réme ferde agynak, 
Mílyet századok ránk hagynak – 
   S csak zavarja a tudást.
   Oh, ti, akik jobb felemnek 
Már e földön mély sírt ástok: 
Oly bizonyos hát tudástok, 
Hogy helye sincs védelemnek? 
Nem mond ellen az a szellem; 
Mely kutat, hogy támaszt leljen 
Megtagadni önmagát? 
S nem rettegné, ha meglelte 
– Mit tudása így teremte – 
Azt az örök éjszakát?… 
Ah, jobb volna kissé várni, 
Nehogy úgy találjon járni 
Az a híres tudomány, 
Mint ama gyors fénnyel jára, 
Mit csillagnak vélt a golyhó, 
Ő azt mondá: csak gyúlt pára: 
S ím, ma áll, hogy égi bolygó – 
   Mi lehet még ezután?

   Ami annyi szívbe oltva 
Élt világ kezdete olta; 
Mit remélt a hindu, párz; 
Amért lángolt annyi oltár, 
Zengett Szíonon a zsoltár: 
Hogy nem addig tart az élet 
Míg alant a testbe' jársz; 
Hanem egykor újra éled, 
S költözzék bár fűbe, fába 
Vagy keresztül állaton: 
Lesz idő, hogy visszatérhet 
Régi nemes alakjába, 
Megtisztúlva, szabadon; 
Vagy a „boldogok szigetjén”, 
Mint hivé a boldog hellén, 
Vagy az üdvezűltek helyén, 
Mint reméli keresztyény, 
Lesz dicsőbb folytatása: 
Én ezt meg nem tagadom. –

   Mit hisz a tudós? ő lássa, 
Földi pályám' ami nézi: 
Annak immár vége lesz, 
Vissza senki nem idézi; – 
   S rövid foglalatja ez:

Mély homályban, éjfél tájban, 
Kis fény is ha nagynak tetszik, 
Hogy a föld körén bolyongtam: 
Egy barázdát én is vontam. 
Az emberek ráveték 
Pillantásukat egy percig, – 
S egy tudós tán megfigyelt 
És lapjára, sok száz jelhez 
– Ahogy csillagfutást felvesz – 
Könnyed, vékony karcolással 
Rólam is tőn némi jelt, 
Mire reggel ő sem ismer; 
S összevéti annyi mással 
A jövendő nemzedék, 
Mely se kérdi tán, se tudja, 
Nem is igen lesz rá gondja: 
Hogy itt éltem, s a tömegben 
   Én is lantot pengeték.

1877. júl. 14.

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

19 nov

Ki vagyok én? – kérdezi a pszichiáter

A "Ki vagyok én?" örök kérdés, melyet jó esetben minden tizenéves feltesz magának, s vannak, akik halálukig keresik rá a választ, mert az már nehezebbnek tűnik. Az önmagunkról való gondolkodás fontos a fejlődésben. Roberto Assagioli, olasz pszichiáter feleletet is ad rá. A pszichológia egyik úttörője volt ő, nevéhez fűződik a pszichoszintézis megalapozása. A mai szakemberek is azokat a módszereket és technikákat használják, melyeket ő fejlesztett ki. 

filozófia kutatás reinkarnáció

Dr. Roberto Assagioli (1888-1974) olasz neurológus nemzetközi szaktekintélyre tett szert. Nyolc nyelvet tanult, köztük a szanszkritot is. Tanulmányozta a keleti filozófiát. A 20. század egyik nagy egyénisége volt, barátai között üdvözölte a szufi misztikust, a zen mestert vagy a tibeti felfedezőt. Rabindranath Tagore, indiai költővel is ápolta kapcsolatát. 1940-ben Mussolini fasiszta kormánya letartóztatta, majdnem egy hónapig börtönben volt. A vád: „imádkozott a békéért és másokat is hívott, hogy csatlakozzanak hozzá…”

filozófia kutatás reinkarnáció


Önmagunk keresése

Dr. Assagioli szóhasználatában az EGÓ – az illuzórikus én, akinek gondolom magam, a SELF a valódi én, ami „állandó, megváltoztathatatlan, és elpusztíthatatlan”. Az önmegismerés személyes szintje a hétköznapi ÉN-nel foglalkozik – írta. – A másik, a spirituális szint, a felsőbb ÉN, a valóságos önmagunk tudatosítását jelenti.
Önmagunk keresése nem könnyű feladat. Sokan el sem kezdik még a hétköznapi jellem megismerését sem, vagy megrekednek ott. Nem lépnek tovább a spirituális szintű SELF-tudatosság, vagyis az öntudatra ébredés felé. Könyvének 1989-es kiadását szerkesztője, dr. Thomas Yeomans így méltatta: Jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy mélyebben éljük meg az életet, nemcsak egymás között, hanem minden nép, a növények, és az állatok közös társaságában.

Assagioli hitt a reinkarnációban, Sam Keennek, a pszichológiában is járatos amerikai filozófusnak röviddel a halála előtt azt mondta: „Nekem a halál elsősorban nyaralásnak tűnik. Sok hipotézist hallottam a halálról, nekem ezek közül a reinkarnáció gondolata tűnik a legésszerűbbnek. Nincs közvetlen ismeretem a lélekvándorlásról, de a hitem jó társaságba vezet majd, több száz millió felvilágosult keleti ember közé… (…)
A halál a biológiai körforgás normális része. Csak a testem hal meg, és nem a teljes valóm. Szóval nem nagyon érdekel. Lehet, hogy meghalok ma este, de szívesen elfogadok még néhány évet ahhoz, hogy befejezzem azt a munkát, amivel foglalkozom, mert szerintem hasznos lehet másoknak.”

Önmagunkról kialakított kép

Dr. Assagioli nagyon érzékletesen ír arról, hogy milyen elképzeléseink vannak önmagunkról. Az önmagunkról alkotott kép aszerint alakul, hogy mi az, ami a legfontosabb az életünkben: „Van, aki a testével azonosítja magát (…), van, aki az érzelmeivel, megint mások az elméjükkel, szeretik úgy bemutatni magukat, mint egy intellektuális konstrukciót. (…) Sokan a szerepük szerint, mint „anya”, „férj”, „feleség”, „diák”, „üzletember”, „tanár” stb. Ez az azonosítás csak egy része a személyiségnek. Ideiglenesen lehet kielégítő, de komoly hátránya van. Megakadályozza az igazi én megtapasztalását, az önmeghatározás mély értelmét, azt, hogy tudjuk, kik vagyunk.”
 
A professzor annak veszélyéről is ír, hogy egy téves önazonosítás tragédiába fulladhat, ha a szerep megszűnik. Például egy sportolónál, aki megöregszik, és elveszíti fizikai erejét; egy anya esetében, akinek a gyerekei felnőttek, és magára hagyták. Egy színésznőnél, akinek testi szépsége fogyatkozik. Erre a legjobb példa csodálatos művésznőnk, Domján Edit, aki kijelentette, hogy csak 40 éves koráig kíván élni, mert nem akarja idősen viszontlátni önmagát. Ez is oka volt, hogy inkább a halált választotta… A fellépő veszteségérzés vagy kétségbeesés komoly, fájdalmas kríziseket okozhat. Mindez csupán amiatt, mert nem tudjuk, kik is vagyunk valójában.

Roberto Assagioli: Vagyok, aki vagyok

filozófia kutatás reinkarnáció

I.
Van testem, de én nem a testem vagyok.
A testem lehet éppen az egészség vagy a betegség
Különböző állapotaiban, lehet pihent vagy fáradt,


De semmiképpen nem a valós ÉN-em.
A testem a megtapasztalás értékes eszköze;
Gondozom, jó egészségben tartom,
De mégsem én magam vagyok a testem.
Van testem, de én nem a testem vagyok.


II.
Vannak érzelmeim, de én nem az érzelmeim vagyok.
Végtelen sok, egymásnak ellentmondó, változó
Érzésem van, de mégis tudom, hogy én mindig ÉN maradok.
Én magam, a remény és kétségbeesés idején is, örömben
Vagy fájdalomban, ingerültségben vagy nyugalomban.
Minthogy képes vagyok megfigyelni, megérteni vagy
Megítélni az érzéseimet, és aztán egyre inkább
Uralni, irányítani és használni őket, az is
Nyilvánvaló, hogy érzelmeim nem én vagyok.
Vannak érzelmeim, de én nem az érzelmeim vagyok.
Vannak vágyaim, de én nem a vágyaim vagyok.
Ők is változóak, és egymásnak ellentmondóak
A vonzódás és taszítás váltakozásában.
Vannak vágyaim, de én nem a vágyaim vagyok.


III.
Van intellektusom, de én nem az intellektusom vagyok.
Az intellektusom többé-kevésbé fejlett és aktív;
Fegyelmezetlen, de tanulékony; ez az a szervem, amellyel
Megismerhetem mind a külvilágot, mind a saját
Belső világomat, de ez sem én vagyok.
Van intellektusom, de én nem az intellektusom vagyok.


IV.
Én vagyok a központja a tiszta öntudatnak,
Képes vagyok arra, hogy
Mestere, irányítója, használója legyek mind
A leki folyamataimnak, mind a fizikai testemnek.
Én az állandó, változatlan ÉN vagyok. 
 

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

31 okt

Reinkarnáció a nagyvilágban

Egy közeli halálesest vagy nagy trauma mindenkiben felszínre hozza a kérdést: mi történik az emberrel a halál után? A hindu filozófia szerint a halál márpedig nem létezik! E bölcselet szerint az ember az örökkévalóságra fókuszál, vagyis a tökéletességre törekszik. Egy emberöltő is kevés erre? Még egy jó hír: mindig van újrakezdés, a lehetőségek végtelen tárháza. Ez a reinkarnáció értelme. A halottak napja általános kegyeleti ünnep. Az ember tisztelettel emlékezik elhunyt szeretteire, ezzel is ápolva a család és a barátság fontosságát. De milyen igaza volt Mark Twainnek, aki nem a halált, az életet, és annak minőségét emelte ki.

„A két legfontosabb nap az életedben: a nap amikor megszületsz, és a nap, amikor megtudod, miért.”

filozófia halál kutatás misztika reinkarnáció

Kellár Márta írása

A reinkarnáció jelentése

Miután szembesült az ember azzal, hogy a halál az egyetlen biztos dolog az életben, mindig kereste annak értelmét. De mindaddig, amíg nem tudjuk, kik is vagyunk valójában, nincs pontos válasz. Ha csak testnek tekintem magam, akkor sokszor értelmetlen, sőt igazságtalan küszködéssel, esetleg feldolgozhatatlan fájdalommal szembesülök, ha léleknek, akkor logikus magyarázattal. Életünket behatárolják kézzel fogható tapasztalataink, melyek a jövőt nem képesek érzékelni, de értelmünk kíváncsian kutatná, mi lesz a halál után.

A reinkarnáció gondolatát elvethetjük, kinevethetjük, ettől függetlenül egyre több ember ismeri meg, s ami korábban még tiltott olvasmány volt, ma már magyar nyelven is könyvtárnyi irodalommal rendelkezik. Olyan szélsőséges formában is jelen van, mint egy 2007-es kínai kormányrendelet. Kína hivatalos közleményt adott ki, melyben „intézményesíteni akarta a reinkarnáció folyamatát”. Megtiltotta a tibeti buddhista szerzeteseknek, hogy a kínai kormány engedélye nélkül újjászülessenek!

Földi dolgoknál több, amit egy ember élete során magáénak mondhat. Legenda szól Nagy Sándor haláláról, aki megparancsolta, hogy holttestét majd égnek fordított tenyérrel ravatalozzák fel, hadd lássa mindenki: még a világhódító is üres kézzel távozik. A reinkarnáció elve szerint azzal gazdálkodunk, amit jelen életünkben összegyűjtöttünk, az a tudatállapot, azok a célok visznek majd tovább.

Erényei alapján választ a Lélek
finom vagy durva formát magának,
és tettének, lelkének erényei
lesznek majd okává újabb kötésnek.
(Svétásvatara upanisad 5.12. Takács László fordítása)

Előző élet

 Az ember szívesen eljátszik a gondolattal: Vajon mi lehettem korábban? Az előző élet gondolata felemelő. A folytonosságot, a végtelen lehetőségeket biztosítja, ugyanakkor a felelősségvállalást is rendkívül megnöveli. Ha az ember megérti, hogy újra meg kell születnie, akkor fokozottabban vigyáz környezetére, a természet kincseire is. Nem teszi tönkre, nem rombolja le otthonát, amibe újra be kell lépnie.

Az előző élet, mint téma rendkívül jó szenzációhajhászásra és üzleti szempontból is előnyös. Éppen ezért óvatosan kell közeledni a témához. Megvan a maga a varázsa, a reményekkel teli ígéret, hogy a következő életükben újabb esélyünk lesz beteljesíteni céljainkat. Betty Stafford, a Kaliforniai Állami Egyetem professzora szerint ez „az univerzum irgalmas árnyalata, nagy előrelépést jelent az örök pokol tanításához képest”. Sir William Jones, angol tudós közel két évszázaddal ezelőtt szintén ezt a vonást emelte ki:

,,Nem vagyok hindu, de a következő állapotra (reinkarnáció) vonatkozó hindu tanokat összehasonlíthatatlanul ésszerűbbnek, jámborabbnak tartom, melyek inkább elrettentik az embereket a bűntől, mint a végtelen bűnhődésről való ijesztő leírások.”

filozófia halál kutatás misztika reinkarnáció

A reinkarnáció bizonyítékai

Dr. Ian Stevenson, a Virginiai Egyetem Pszichiátriai Tanszékének professzora volt, nemzetközileg elismert orvos, aki negyven évig végezte reinkarnációval kapcsolatos kutatásait. Több ezer esetet vizsgált meg szerte a világon, azokat kereste fel, akik azt állították, hogy emlékeznek előző életeikre. Elsősorban gyermekeket, mert ők 2-4 évesen tisztábban felidézik, és még nem befolyásolja őket a felnőttek véleménye. A sokszor igen pontos és részletes beszámoló alapján felkereste az elhunyt személyek rokonait, és számtalan esetben bizonyítottnak találta a gyermekek emlékeit. Dr. Stevenson semmilyen vallást nem képviselt, tudományos igényű szakmai munkákat adott közre.

Dr. Jim Tucker az egyetem orvos-igazgatója folytatta Stevenson munkáját. Beszélt arról, hogy a tudatosság nem lehet az agy mellékterméke, hanem egy különálló egység, amely hatást gyakorol az agyra. A tv analógiáját hozta fel példának. A tévékészülék szükséges a sugárzott jel dekódolására, de maga nem hoz létre jelet. Hasonló módon, az agy szükséges eszköz, de nem a tudatosság forrása.

Két doktori címe és egy orvosi diplomája van dr. Raymond Moodynak, a halálközeli élmények nemzetközi szinten is leghíresebb kutatójának. A leglényegesebb tapasztalata, amit a pácienseitől hallott egyrészt, hogy halál pillanatában másképp kezdték látni önmagukat és környezetüket, és tudatuk nem kötődött a testhez. Kihangsúlyozta, hogy a „tudat” szón nem az agy értendő. Másrészt, megszűnt a félelmük, meggyőzte őket az átélt élmény. Számukra már nem létezett a halál, csupán egy átmenet valami más felé. Moody elnyerte a Világ Humanitárius díját. Szerinte a reinkarnáció sokkal bonyolultabb folyamat, mint azt elképzeljük, de ismereteink még nem érték el azt a pontot, ahol tudományos kérdéseket lehetne megfogalmazni. Mindezt nagyon megfontolandó gondolattal egészítette ki:

„...bosszant, hogy mindig a tudományos bizonyítékokat helyezik előtérbe, mintha a tudomány lenne az Igazsághoz vezető egyetlen út.”

A déjà vu-t szakkifejezésként Émile Boirac vezette be egy 1876-ban megjelent könyvében. A francia szó jelentése: „már láttam”. Olyan élményre utal, ami rengeteg emberrel megtörténik. Az egy adott szituáció ismerősként való átélése, amikor az ember úgy érzi, valahol, valamikor már megtapasztalta. Nem fizikális látásról van szó, hanem élményről. A leedsi egyetem emlékezetkutató csoportja beszámolt egy vak emberről is, aki szintén átélte a déjà vu-t a halláson, szagláson és tapintáson keresztül. 
A reinkarnáció bizonyítékai persze nem mindenki számára elfogadhatóak. Nem baj. Az iskolában sem mindent az első osztályban tanulunk meg.

filozófia halál kutatás misztika reinkarnáció

Lélekvándorlás történetek

Ma már számtalan egyetemi tanulmány, könyv, videó jelenik meg ebben a témában. Mindig voltak olyanok, akik emlékeikben előző életükről őriztek benyomásokat, de ha elmondták jó eséllyel bolondok házába kerültek. Cesare Lombroso olasz kriminológus, orvos 1864-ben beszámol egy különös félőrült mániákusról, aki azt állította, hogy részt vett az előző évek háborúiban, és látta I. Károly, angol király kivégzését. Ez a „rögeszmés” ember John Clare volt, akit ma a 19. sz. egyik kiemelkedőbb angol költőjének tartanak.

Az egyik leghíresebb lélekvándorlás történet 2000-ben került nyilvánosságra, azóta bejárta a világot. Louisianában egy keresztény házaspár kisfia imádta a játék repülőgépeket. Második születésnapja után szörnyű rémálmok kezdték gyötörni, sikoltozott: Corsair, Corsair elég a tűzben. A szó, amit ismételt egy vadászrepülőgép típus volt a II. világháború alatt. A szülök állították, hogy a kisfiú csak meséket nézett, soha nem hallhatta ezt a nevet. Először megijedtek, és nem tudtak mit kezdeni a helyzettel, amikor gyermekük kijelentette, hogy előző életében is Jamesnek hívták, és ő volt a pilóta. Úgy beszélt a repülőgép szerkezetéről, mint egy hadmérnök, ami egészen kizárt egy 2 éves fiúcska részéről. Gondolkodás nélkül válaszolt a feltett kérdésekre, állította, hogy Iwo Jimánál lelőtték azok, akiknek a gépén nagy vörös nap volt, és emlegetett egy Natoma nevű hajót. Az apa szkeptikus volt, de utánajárt a dolognak. Kiderült, hogy a második világháború idején valóban volt egy repülőgép-hordozó amerikai hadihajó, a Natoma Bay. Nyomozni kezdtek a szolgálatban elhunytak után. Így találtak rá a pilótára, James R. Houstonra, aki 1945-ben, az Iwo Jima-i csatában vesztette életét, valóban a japánok lőtték le. Pontosan úgy, ahogy a kisfiú leírta: a gép felrobbant, kigyulladt, és belezuhant az óceánba.

Glasgow-ban Cameron Macaulex szintén kétévesen kezdte mondogatni, hogy ő valójában egy Barra nevű szigetről származik. Ez a hely Skócia nyugati partjánál található. Egy fehér házról, egy foltos kutyáról beszélt és az előző életbeli édesapjáról, Shana Robertsonról, aki autóbalesetben halt meg. A szülők segítségét kértek. 2006-ban, dr. Tucker vizsgálta az ügyet, s együtt elvitték Barra szigetére a kicsit. Megtalálták a házat, melynek tulajdonosa Robertsons volt, és a régi autót, ahogy Cameron emlékezett. Találkoztak a család egyetlen élő tagjával. A már idős hölgy, Gillie Robertson régi családi fotóalbumot mutatott – az egyik képen kisfiú játszott fekete-fehér kutyájával…

A ritka történetről dokumentumfilm készült, ami magyar fordításban is hallható.

Összegzés

1599-ben VIII. Kelemen pápa Giordano Brunot máglyára küldte, mert nem vonta vissza tanait, köztük a lélekvándorlásba vetett hitét sem tagadta meg. Egy piackutató cég felmérés szerint ma a túlnyomórészt keresztény Olaszországban a lakosság 25%-a hisz a reinkarnációban, 20%-a pedig a karmában. Az amerikaiak 24 százaléka, több mint 75 millió ember. Igaza lesz Schopenhauernek, aki azt mondta:

„...az indiai bölcsesség visszaáramlik Európába, és alapvető változást fog hozni tudásunk s gondolkodásunk egészében.”

De egy kicsit helyesbítsünk: bár a forrás India, nem kizárólag India bölcsessége. Az ókori kultúráktól az amerikai transzcendentalistákig, minden korban jelen volt. Olyan nevek fémjelzik, mint Püthagorasz, Platón, Tolsztoj gróf, Balzac, Albert Schweitzer stb.

A reinkarnáció azon alapszik, hogy a tudatos én és a test külön dolog. Filozofikus és irodalmi megfogalmazása egyforma „Miként az ember leveti elnyűtt ruháit, és újakat ölt magára, úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket, hogy újakat fogadjon el helyükbe.” (Bhagavad-gítá 2.22.) A magyar irodalom kiemelkedő alakja, Gárdonyi Géza ismerte a Védák tanítását, és hitt a lélekvándorlásban. Ő így ír:

„…az ember nem test, hanem lélek: a test csak ruha; ha elszakad, újat osztanak a világ-magazinból.”

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

«
12

India Hangja

blogavatar

India elgondolkodtat. Valami, misztikum hatja át évezredek óta, amitől a legnagyobb káosz is harmóniává lesz. Ezt a békét kutatja az India Hangja csapata. Olykor indiai vagy éppen nyugati napi aktualitásokra reagálunk, máskor pedig az ősi bölcsek szavait vesszük elő. Jó olvasást és jó utazást kívánunk India szellemi tárházában! Adó 1% India Klub Alapítvány – Adószám: 19561383-2-43

Bharata a Facebookon