12 júl

Percy Bysshe Shelley, az angol irodalom vegán fenegyereke

Percy Bysshe Shelley mindössze 29 éves volt, amikor elnyelték a tenger hullámai. Rövidre sikerült földi pályafutása ellenére az angol irodalom egyik nagy alakja. Az életmű rövid, mégis több szempontból is felhívta magára a kortársak figyelmét. Nem mondhatni, hogy pozitív visszhanggal. Az utókor viszont méltán ünnepli az angol romantika egyik legjelentősebb képviselőjeként. Mindemellett az európai vegán életmód egyik úttörője.

ahimsza filozófia hírességek kultúra állatok

Percy Bysshe Shelley, az angol irodalom kiemelkedő költője elbűvölő, ellentmondásos személyiség volt. Ifjúkorát párhuzamba lehetne állítani napjaink jó néhány színészének vagy rock sztárjának hasonlóan meghökkentő életvitelével. De mindez 200 évvel ezelőtt történt, s mivel csak a fiatal évekkel számolhatunk, nem lehet tudni, milyen lett volna lehiggadva. Mégis azt írják róla: vitathatatlanul neki köszönhető az angol nyelv egyik legszebb költeménye.

A három barát:  Shelley, Byron és John Keats


A nagy romantikus triász, Shelley, Byron és John Keats szinte versenyezhetett abban, hogy kinek volt rövidebbre szabva életpályája. 29, 36 és 25 éves korában halt meg e három különleges ember. Shelley és Byron még abban is versenghetett volna, hogy melyikük élete volt bonyolultabb, zajosabb és megdöbbentőbb.


Keats és Shelley barátsága közismert volt, Shelley fájó szívvel vette tudomásul korai halálát. Pár év múlva meg Byronnak kellett vele kapcsolatban átélnie ugyanezt, amikor a halotti máglyáját meggyújtotta.

Shelley, a vegetáriánus

Percy Bysshe Shelley az angol ősi arisztokráciához tartozó, dúsgazdag családban látta meg a napvilágot. Már az is épp eléggé ellentmondásos, hogy nem kellett neki sem a cím, sem a vagyon. Oxfordi diákként egy röpiratot szerkesztett az ateizmus szükségességéről, ami miatt ki is csapták az egyetemről.

Ez volt az első lökés a társadalommal való szembeforduláshoz. Az sem volt általános, hogy angol létére az írek szabadságjogáért emelte fel szavát.

ahimsza filozófia hírességek kultúra állatok

 
19 évesen Shelley házasságot kötött a 16 éves Harriet Westbrookkal, egy kocsmáros lányával. Nem lehet tudni, hogy ezt a mélyen rangon aluli házasságot a családja, különösen főrendi apja elleni dac motiválta-e.  Ez a kapcsolat később tragikus véget ért. 

Az viszont tény, hogy barátaiknak az ifjú házasok azt írták: elfogadták a „pitagoraszi rendszert”, vagyis vegetáriánusok lettek. Shelley művelt fiatalként latinul és görögül is olvasott, így ismerte Püthagorasz tanítását, az erőszakmentes életről. Abban az időben még ez is szélsőséges cselekedetnek számított.

Később Shelley találkozott Londonba John Frank Newtonnal, a „Visszatérés a természethez” szerzőjével és egy híres orvossal. Dr. William Lambe a Királyi Orvosok Kollégiumának tagja volt. Őt tartják a vegán étkezés atyjának, aki a „Víz- és Növényi Diéta” című munkájában azokat az alapelveket fektette le, melyeket ma vegánizmusnak hívnak. Az ifjú Shelley hamar csatlakozott hozzájuk.

Shelley esszét is írt a természetes táplálkozásról, majd a Mab királynő című versében is megfogalmazta véleményét.


„Többé már nem
öli meg a bárányt, amely az arcába néz,
És nem falja fel iszonytatón az összetört testet.”

ahimsza filozófia hírességek kultúra állatok

A Mab királynőhöz fűzött jegyzetekben pedig egészen drasztikusan írta le:

„A halott állat húsát a konyhai elkészítés „álcázza”, vagyis evésre alkalmassá teszi, így az egyébként nyers, véres valóság látványa már nem okoz utálatot, kibírhatatlan ellenszenvet.”

Mindezt 1813-ban írta!

Későbbi társa, Mary Shelley is vegetáriánus volt. Ő az a híres női szerző, akit tulajdonképpen a sci-fi irodalom megalapítójaként kell elismernünk.

Frankenstein alakja az ő tolla által született meg, hogy aztán a hozzá hasonló számtalan figura benépesítse az irodalomban ezt a műfajt. Erről bővebben a Dr. Frankenstein munkában - kérdések a fejátültetésről című cikkünkben.

 
Shelley sajátos ateizmusa


Percy Bysshe Shelley Mab királynő című verse más szempontból is nevezetes. Kora társadalmának, álszent erkölcsének, politikai agressziójának éles kritikája. Így már érthető, hogy szigorú bírálata az egyházra is kiterjed.

Antiklerikális nézetei hosszú időre megbélyegezték. Életművének modern kritikai kiadása azonban már figyelembe veszi a teljes hátrahagyott anyagot, és így árnyaltabb képet kapunk.

A költő hírhedt kijelentése, miszerint nincs Isten, néhány év múlva már átalakul. Shelley számára a büntetést osztó istenkép volt elfogadhatatlan. 1821-ben már így írt:

„Egy, az univerzummal együtt örökkévaló, mindent átható Szellem hipotézise megingathatatlan.” 

Van, hogy Shelley úgy utal magára, mint a „bizonyíték hiánya által ateista” emberre. Máskor meg hosszú tanulmányt ír Jézusról, és a lélek halhatatlanságát emlegeti. Shelley nem volt teológus, sem filozófus.

Amit biztosan érezhetünk soraiból, hogy Shelley számára Isten nem lehet az, aki örök kárhozatra utalja az embert halála után, mert ez teljesen ellenkezne az „Isteni” fogalmával.
 

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

01 júl

A gumicukor készítés borzalmai 

A belga filmrendező, Alina Kneepkens horror hatású filmje komor részletességgel bemutatja, hogyan készül a nyúlós gumicukor. A felvételek fordított sorrendet követnek: a kész édességgel kezdődnek, és felfedik a véres kezdeteket. Amikor a rövid kis videó megjelent, a média így kommentálta: Mélyen felkavaró, Csak erős idegzetűeknek, Ha látta, hogyan készül a gumicukor, soha nem eszik újra. A gumicukor alapanyaga zselatin, melyet állati csontból, inakból, porcból és bőrből nyernek. 

ahimsza egészség főzés állatok

  
Alina Kneepkens leleplező filmje


Ha a gumicukor és nyúlós féregcukor a kedvenc édességei közé tartozik, akkor érdemes abbahagyni az olvasást. Így kezdődött több cikk is, miután megjelent Alina Kneepkens rövidfilmje a gumicukor készítésről. 

Alina Kneepkens belga szabadúszó film és tv rendező, újságíró. Számára a filmes történetmesélésben az a fontos, hogy megtalálja a tökéletes vizuális módot. Kneepkens bátor hangú riporter. Az sem tartja vissza, ha a lényeg megjelenítése borzongást vagy akár felháborodást vált ki. 

"Újságíróként dolgozom, szeretek összpontosítani a mai világ dolgaira. Olyan témákat keresek, melyek szerintem alulértékeltek napjainkban. Sajátos érdeklődésem az élelmiszer- és egészségügyi témákkal kapcsolatos."

Miből készül a gumicukor?


A sok gyerek és felnőtt által is kedvelt gumicukor a sok cukor miatt alapvetően egészségtelen. De elborzadnánk, ha látnánk az előállítását. Többen ezt fogalmazták meg, miután látták Alina Kneepkens filmjét.

A boltban kapható gumicukor maci és nyúlós féregcukor (micsoda név!) mindenféle adalékanyagot és színezéket tartalmaz. Tulajdonképpen nagyon egyszerű az összetétele. Nem más, mint ízesített és cukrozott zselatin.

Mi a zselatin?


A zselatint, a csontenyvet a vágóhídon elpusztított háziállatok, főleg sertések, lovak és szarvasmarhák bőréből és csontjaiból állítják elő. A zselatin elkészítése nem más, mint a vágóhídi hulladék felhasználása. Az élelmiszer- és gyógyszeriparban, a fényképészetben hasznosítják. Több kozmetikumban is megtalálható.

ahimsza egészség főzés állatok

Egészséges gumicukor házilag


A házi gumicukor elkészítése rendkívül egyszerű. Az alapanyag változatos: gyümölcsök, gyümölcslevek és pektin, agar-agar, karragén, vagyis valamilyen növényi alapú sűrítő. Az eljárás során a felfőzött gyümölcs sűrítményhez kell hozzákeverni a növényi zselésítőt. Nem szükséges telenyomni cukorral, mert maga a gyümölcs is édes. Édesítőszerként inkább fehércukor helyett nyírfa- vagy nádcukrot, esetleg mézet ajánlanak. Formába öntve hamarosan megszilárdul.

 
A nem „édes élet” film hatása


Belgiumban nagy visszhangja volt annak a sorozatnak, melyet Over Eten – Amit tudni kell az ételről címmel mutatott be a flamand közszolgálati műsorszolgáltató. Alina Kneepkens a témái között szerepelt a chips, a véres hurka, vagy a belgák egyik kedvenc étele, a nyúlpörkölt. A film nem titkolta el, hogyan vágják el a sokkos állapotban levő nyuszik torkát. Azt, hogy a sertéseket gázkezeléssel elzsibbasztják, leszívják a vérüket, mielőtt megölik őket. Egy igazi szemet nyitó sorozat lett. Annak idején a tv show a zselatinról szóló részt is bemutatta, melyre sok komment érkezett. Íme, néhány:

„Soha többé nem eszem zselatin alapú terméket.”


„A végén majd megszakadt a szívem a disznó miatt – írta másvalaki. – Soha nem eszem semmit, ami zselatint tartalmaz. Eszel egy cukorkát vagy akár bizonyos gyümölcsös joghurtot, és az egy disznó részét tartalmazza? Na, nem.”
Egy anya azt írta, hogy a Zselatin volt az élelmiszer adalékokról szóló első olyan film, melyet megmutatott a lányának. „Remélhetőleg úgy fog felnőni, hogy megalapozottabb döntéseket hoz majd arról, hogy mit visz a testébe” – tette hozzá.

Összegzés


Alina Kneepkens filmje azt mutatja be, hogyan készülnek bizonyos ételek, pl. a közkedvelt gumicukor. Mi mindent fogyasztunk el úgy, hogy fogalmunk sincs róla, mit tartalmaznak! Ennyire közömbösek vagyunk, ennyire nem érdekel az egyik legfontosabb dolog, az egészség? A cél, hogy gyorsan meglegyen valami, ne kelljen elkészíteni? Pedig dédmamáink még szaloncukrot is otthon csináltak szeretteiknek. Akaratlanul is párhuzamba kerül a készétel és kész gondolat korszaka. Nem kell időt fordítani a főzésre, és gondolkodni sem kell, ha mások teszik helyettünk.
 

Kapcsolódó cikkek:

Tovább olvasom

17 jan

Szereted az állatokat? Akkor ne edd meg őket!

Január 17-e a háziállatok védőszentjének, Remete Szent Antalnak az ünnepe. Felmerül a kérdés: miért csak házi kedvenceinket szeretjük és sok esetben extrém módon dédelgetjük, miközben a többit nagy szenvedésnek tesszük ki? Vajon amikor a kínai kutyapiac nyugati ember számára iszonyatos képeit látjuk, miért nem jut eszünkbe, hogy nyugat ugyanezt teszi a vágóhidakon. Node hogy kerülnek az állatok a templomba?

 
Szelektív szeretet

ahimsza főzés kultúra állatok

Szent Antalra emlékezve egy szép katolikus szertartás zajlik minden évben. Ezen a napon áldásban részesülnek a gazdik házi kedvencei a római Sant’Eusebio all’Esquilino templom előtti téren. Azt is olvashatjuk, hogy a nagytestű háziállatok a Szent Péter téren kapnak áldást. Természetesen ezt a szokást más templomok is követik szerte a világban, és ősszel Szent Ferencnek, az állatok védőszentjének ünnepén is megismétlődik.

Annak idején Pekingben a kínai császárok kutyatemetőben helyezték el kedvenceiket, az aranyozott, ezüstözött márvány sírköveket lazúrkő és elefántcsont díszítette. Sok nyugati ember is szívesen őrzi kedvenc kutyája emlékét. Európában Párizs mellett van a legrégebbi kisállattemető, a híres Cimetière des Chiens, a „Kutyák temetője”. Több mint 40.000 tetem gyűlt össze itt az évek során. 

ahimsza főzés kultúra állatok


Magyarországon, ha valaki a nyaralása idejére kutyahotelbe akarja tenni kedvencét, választhat kamerás benti kennelt, napi 3500.- Ft-ért, így a távolról is figyelheti kutyusát. A végső búcsúvételt is pompásan megrendelheti, volt, aki papot is akart hívni. Hazánkban is sok helyen van kisállattemető, a legdrágább kutya síremlék 2-300 ezer forintba került.

 
Néhány hónap elteltével párezer kilométerre kezdődik majd a kínai kutyaevő fesztivál. Nem kevesebb, mint 10 millió kutyát ölnek meg évente Kínában, csak a Jülin fesztivál alkalmával több, mint tízezret. A youtube-on is látni azt a dokumentumfilmet, ami a tavalyi „ünnep” zavargását mutatja: állatvédő aktivisták és a kutyahús kedvelők közelharcot folytattak a dél-kínai Jülin főterén. Ezidőtájt terjedt az interneten az a szívszorító fotó is, amelyen egy vietnámi kislány siratta kutyusát. Vietnámban is kedvelt élelmiszer a kutyahús. A Daily Mail közölte a cikket: A gyermek napokig kereste barátját, és összeroppant, amikor megsütve látta… A cikkhez többen hozzászóltak. Íme, néhány: Az emberek olyan kegyetlenek. Milyen szörnyű, undorító emberek. Fújj, hogy lehet a kutyát megenni! 

ahimsza főzés kultúra állatok

A kínai kutyapiac, ahol kis rekeszekben árulják a levágni szánt ebeket elborzaszt, de arra már nincs szemünk, hogy ugyanígy taszítson a marha, a kisborjú, a baromfi vagy a malac levágása. Az egyiket a szobánkba, a másikat a tányérunkra szánjuk. Miért ez a szelektív szeretet?

Deviáns, aberrált „szeretet”


Január tizenegyediki hír: Floridában letartóztattak egy 23 éves férfit, állatkínzással és állattal történt közösüléssel vádolják. Az USA tíz államában legális az állatokkal folytatott szexuális aktus. Úgy gondolják: magánügy. Most éppen Kentuckyban gondolkoznak azon, hogy talán mégsem normális dolog. Wesley Morgan, republikánus képviselő javaslata értelmében bűncselekmény a kutyával vagy a macskával való fajtalankodás. Később a haszonállatok is felkerülnek majd a listára.


Dániában legális volt az állatokkal való közösülés 2015 tavaszáig, míg utolsó európai országként ott is betiltották. Norvégiában, Svédországban, Németországban és Nagy-Britanniában már korábban büntetendő tettnek számított. Na, azért nem sokkal, csak néhány évvel előzték meg Dániát.

A valódi szeretet nem elvesz, csak ad


Norvégiában rénszarvas vágóhídra visznek kisiskolásokat, hogy tudják, honnét származik az asztalukra kerülő étel. Ez egy természetes, bevett szokás. Néhány gyerek mindig rosszul lesz, de nem számít, mert fő a tananyag, egyébként is meg kell edzeni őket.
Sir Paul McCartney a legendás Beatles együttes gitárosa volt. Készített egy filmet, hogy felhívja a figyelmet az állattenyésztés szörnyűségeire, és az állatok brutális lemészárlására. Egy rövid részlet a filmszöveg elejéről:

ahimsza főzés kultúra állatok
Paul McCartney vegetáriánus kampányfilmje itt megtekinthető

„Hello, Paul McCartney vagyok. Gyakran mondogatom, ha a mészárszéknek üvegfalai lennének, mindenki vegetáriánussá válna. A korszerű nagyüzemi gazdaságokban nevelt és mészárszéken leölt állatok szinte elképzelhetetlen szenvedésen mennek keresztül. Remélem, hogy amint rájössz arra a rutinszerű kegyetlenségre, amivel az élelmiszer céljából tartott állatok nevelése, szállítása és leölése jár, csatlakozol a sok-sok millió emberhez, akik úgy döntöttek, hogy örökre elhagyják a húst.”

Az az ember, aki tudatosan él, és érzékeny mások szenvedéseire, az látni fogja, mi folyik körülötte. Egy ilyen személy nem elégszik meg azzal, hogy az élelmiszerbolt hűtőjéből kivegye élőlénytársa testének egy darabját, mert számára nem szépen becsomagolt árut jelent.

Még csak nem is a „Ne ölj” bibliai parancsát, hiszen senkit nem lehet felszólítani a szeretetre és az önzetlenségre. Különféle szinteken élünk, van, akinek az állatokkal való fajtalankodás csak természetes szükségleteinek kiélése. Van, akinek napi 300 kutya feltrancsírozása csak elvégzett munka, amiből eltartja a családját. És vannak, akik azt mondják: semmilyen vér ne tapadjon a kezemhez. Ettől ők még nem szentek vagy hősök, de az bizonyos, hogy ez a magatartás egy jó alap, amire már lehet építeni, ha a cél az emberi nemesség, harmónia, boldogság és lelki tisztaság elérése. 

Kapcsolódó cikkek


 

Tovább olvasom

02 jan

Szamuráj kódex és állatvédelem 

A szamuráj harcosokkal kapcsolatban először a heves küzdelmek, a harcművészetek gyakorlása és a szigorú fegyelem jut eszünkbe. Ezt a harcos szellemet mind a mai napig tisztelik Japánban is. Ugyanakkor egy szamuráj sokkal összetettebb jellemű ember volt, akinek a spirituális gyakorlatok épp oly fontosak voltak, mint a többféle művészetben való jártasság. Érdekes dolgokra bukkantunk a japán harcosokkal kapcsolatban. Nézzük, mit mond a szamuráj kódex az állatvédelemezésről.

ahimsza kutatás sport tradíció állatok egészség


Ma úgy gondoljuk, a tehénvédelem Indiára jellemző, Japánra nem. Tévedés. Amerikai befolyásra csak az elmúlt 150 évben változott meg a japán kultúra ősi hagyománya. A japán császárok évszázadokon keresztül megvédték a teheneket, sőt betiltották a húsfogyasztást. A tehén egyik legnagyobb védelmezője a szamuráj volt. 

A japán szamuráj


A harcosok rendje egy széles társadalmi osztályt jelentett, eleinte csak a nemesség soraiból kerültek ki, később vitézség révén alacsonyabb születésű is azzá válhatott, és örökölni is lehetett. Mivel Japán történetében nagy számban és hosszú ideig tartott a befolyásuk, minden egyes ma élő japán ember elmondhatja, hogy valamelyik őse révén ereiben szamuráj vér csörgedezik. 

ahimsza kutatás sport tradíció állatok egészség


A szamuráj rend kialakulása előtt jó néhány híres női harcos élt, akik magasan képzett kard- és lándzsaforgatók voltak. Háború esetén védték a családot és a női erényt. Később női szamurájok is szép számmal voltak. Az 1580-as híres Senbon Matsubaru-i csata helyén maradt csontvázmaradványok DNS tesztje azt mutatta, hogy a 105 halott közül 35 nő volt. A 17. században, ahogy megjelent a nyugati hatás, a nők egyre jobban háttérbe szorultak.

A legtöbb szamuráj jól képzett volt. Egy olyan időszakban, amikor még kevés európai tudott olvasni, a szamuráj műveltségi szint rendkívül magasnak számított. A szamuráj gyakorolta a kalligráfiát, jártas volt a költészet, a zene, a festészet, a matematika terén, sőt még a híres teaszertartásban is. Értett a sziklakertek művészi kialakításához, a dráma előadáshoz. A szamuráj részt vett számos kulturális és művészeti törekvésben. Számára a művészet szorosan az élethez tartozott, éppen olyan fontos volt, mint a testedzés és a meditációs gyakorlatok.

  
Szamuráj kódex


A szamuráj követte a Bushido, a harcos útját. Ezt a sajátos magatartási kódexet a konfuciánus szellemiség hatotta át. Őszinteség, tisztelet, hűség, az együttérzés és a bátorság voltak a legfontosabb értékek, melyeket követtek. Szigorú erkölcsi törvények alkották, komoly filozófiával a háttérben, amely szabályozta az egész életet. Bármit is gyakorolt a szamuráj, arra törekedett, hogy szakértővé váljon. Nemcsak a bátorság és a fegyelem terén. Az „elég jó” nem volt elfogadható számára. Bölcsen felismerték, hogy előbb-utóbb mindenki hibázik. Ezt szem előtt tartva tanították az

„amit elvégzel a lehető legtökéletesebb legyen”

alapelvet. Egyetlen feladat vár: a ma tökéletesen elvégzett munka. Nem számít a tegnap ejtett hiba, és nincsenek elvárásai a holnapnak. Ma cselekedj tökéletesen. Ez a filozófiai megközelítés csak erősítette az akaraterőt, nem okozott a múlton való kesergéssel depressziót, vagy stresszt a jövőtől való félelem miatt. Egyértelműen a jelenre összpontosított.

Hasonlóan az európai lovagkultúrához a szamuráj kódex legfőbb alapelve az urához való megkérdőjelezhetetlen hűség volt. Ez számára erkölcsi fölényt jelentett, mert az urához tartozó védtelenekért küzdött. Akár élete árán is mindent és mindenkit védett feljebbvalója közelében. Ezt a rendkívül erős hagyományt használták ki a politikusok a II. világháborúban a kamikazék esetében.

Harcosok étrendje: Mit eszik a szamuráj?


Manapság szamuráj diéta néven sokféle valótlan recept olvasható, ami nem felel meg a valóságnak, mert a szamurájok életformája eleve egyszerű életmódot diktált. Az Edo korszakban (1603-1868), egy tipikus szamuráj étkezés a következő fogásokból állt: egy tál rizs hántolt fehér vagy hántolatlan barna rizs egy tál valamilyen pácolt vegyes zöldséggel, retek vagy uborka és talán grillezett hal. Vörös babot, borsót, tofut vagy édesburgonyát is gyakran fogyasztottak, valamint a tök, a dinnye és a tökfélék egészítették ki az étrendet. Dísztelen menü, mégis tápanyaggal teli, a kalória bevitele jelentős. Ezek az ételek tükrözik a bushido fegyelem elvét. Többnyire rizst fogyasztottak, de gyógynövényekkel összefőzve az árpa, búza és köles kása is előfordult. 

Népszerű országúti csemege volt a datolyaszilva és a rizs torta, amelyet mézzel vagy gyümölccsel édesítettek, és egy nagy levélbe csomagolva árultak. Állítólag 24 féle burgonyát, 9 féle retket, 14 féle uborkát ismertek. A szójababból készült az ásványi anyagokban és vitaminokban gazdag tofu. A búzasikér, más néven búzahús, szeitán volt a fő fehérjeforrás.

Különösen népszerű volt a katonák körében a savanyú, pácolt, ecetes szilva Emellett a gesztenye, a különböző dióféle, tengeri moszat, hagyma, gomba, a lótusz- és jamgyökér, sárgabarack, őszibarack, alma és narancs. 
Az 1700-as években sokféle új élelmiszer jelent meg. Ez alatt az idő alatt a zen buddhista vegetáriánus étrend volt a domináns. Népszerű volt a párolt zsemle, a babból készült paszta, miso, a szójaszósz és a zöld torma, valamint a hal, annak ellenére, hogy a buddhista vallás szerint nem volt engedélyezett élelmiszer.

A két évszázados elszigeteltség során, Japán kifejlesztett egy sajátos konyhát. Ebben az időben, nagyon kevés húst fogyasztottak, vörös húst szinte egyáltalán nem. Egyrészt a buddhista vallás fejlett etikája miatt, amely az ahimsza, az erőszaknélküliség elvét követte. A minden érző lény iránti tisztelet a természetközeli népeknél könnyen kialakult. Az egymás közti érintkezés rendkívül komoly udvariassági szertartásai mellett az állatvédelem is fontos szerepet kapott. Másrészt az ősi japán sinto hit is tisztátalannak bélyegezte az állatmészárlást, sőt megtiltotta az érintkezést a hentesmunkát végzőkkel.

ahimsza kutatás sport tradíció állatok egészség

 
A középkori Japánban egy paraszt szokásos étkezése zöldség, rizs és hal (ha halásztak), főzelék vagy sűrű leves volt. A szegény azonban csak rizst evett gyógynövényekkel. A legtöbb japán falu 2-3 bivallyal rendelkezett, ezek jelentős értéket képviseltek, hiszen velük szántottak. Mivel a falu a daimjó tulajdonában volt, a szamuráj mindent megtett, hogy védje ura birtokát és az azon élőket. Tudta, hogy a saját étele is a parasztok munkájából szármatik, így a tehenekkel együtt gondosan védte őket. A japán paraszt számára a tehén szent állat volt. A tejivás nem volt általános, de voltak esetek, amikor a tejszín és vaj szerepelt adófizetési eszközként. A szamurájok védték a teheneket, és lehetővé tették, hogy azok a királyi kerteket békésen körüljárják. Egy japán tejtermék, a „daigo”, a szó jelentése a „daigomi” azaz „a legjobb rész” fogalomból származik. Szimbolikusan úgy látták, hogy a tisztított vaj, a ghí használata segít a megvilágosodás felé. Első említése megtalálható a Nirvana Szútrában:

„A tehenektől jön a friss tej, friss tejből tejszín vagy aludttej, aludttejből vaj, vajból a ghí (daigo). Daigo a legjobb.”


Egy másik tejtermék a raku, a cukorral kevert tej, melyet addig főztek, míg kemény sajtféle lett. Olyan korban, amikor még nincs hűtőszekrény, ez nagyon jó tartósító eljárásnak bizonyult, lehetővé tette a tejfehérje megőrzését, és szállítása is könnyű volt. A raku forgácsait eladták, vagy forró teához tették.

A szamuráj: a tehenek védelmezője 


1549-ben Francis Xavier, a jezsuita rend egyik alapítója, valamint portugál misszionáriusok érkeztek Nagasaki partjához, és elkezdtek prédikálni. Japánban ebben az időben politikai megosztottság uralkodott. Kezdetben a jezsuiták óvatos megfigyelők voltak, mert belátták, hogy egy magas szintű idegen kultúrát találtak.

Megjegyezték, hogy a japánok a tisztaság megszállottjai, mert mindennap fürödnek. Ez szokatlan volt számukra, mert az európaiak csak ritkán tették ezt, vagy egyáltalán nem fürödtek. Az idegenek látták, hogy míg ők erős katonai felszereléssel rendelkeztek, a szamurájok karddal és nyíllal harcoltak. A jezsuiták engedélyt kaptak, hogy részt vegyenek a kereskedelemben. Idővel a keresztény misszionáriusok több daimjót áttérítettek, a kereskedők pedig nagyon gazdaggá váltak. 

Mivel a portugálok száma is bővült, kezdték bevezetni a húsevést. Eleinte csak a szállásukon, mondván, hogy egészségük érdekében szükséges a hús. Ahol az új hitet elterjesztették, ott a húsevés is népszerű lett. Japánban ugyanakkor volt egy társadalmi osztály, az „eta”(szó szerinti fordítása: „rengeteg mocsok”), ahol a számukra tisztátalan foglalkozásúak csoportosultak. Hóhérok, vágóhidakon dolgozók, hentesek, tímárok alkották. Mai nevük Burakumin, s bár illegálisan, de még ma is létezik kirekesztettségük. 

De a húsevés terjedése csak a kezdet volt. A portugálok voltak ekkoriban az egyik fő rabszolga-kereskedők. Több ezer japán nőt fogdostak össze és adtak el a világ minden tájára. III. János, portugál király arról is nevezetes volt, hogy hazájában bevezette az inkvizíciót. A pápával folytatott levelezése szerint 50 japán lányért 1 hordó nitrát (lőpor) járt. 

ahimsza kutatás sport tradíció állatok egészség

 
A betolakodók az ősi buddhista templomokat és szentélyeket – mint „pogány” helyeket – ahol tudták, lerombolták. Ekkor jelent meg a történelem színpadán egy szamuráj: Toyotomi Hidejosi. Paraszt családban született, de kiemelkedő tehetségű tábornokká vált. A hatalom birtokában már felléphetett az idegenek ellen. Toyotomi Hidejosi törvényekkel védte hazáját a nyugati „barbárokkal” szemben.

1587-ben Hidejosi maga elé rendelte Gaspar Coelho jezsuita papot, és átnyújtott neki egy dokumentumot. A 11 pont között ezek is szerepeltek:

  1. Minden japánok ellen irányuló rabszolga-kereskedelemnek véget kell vetni, és minden japán nőt a világ minden tájáról vissza kell szolgáltatni. 
  2. Minden húsevést meg kell szüntetni, különösen a tehenet és a lovat soha nem lehet megölni.
  3. A buddhista templomok megszentségtelenítésének véget kell vetni. 
  4. Minden kényszeráttérésnek véget kell vetni. 


Azzal érkezésük után 38 évvel kiutasította a jezsuitákat Japánból. 
Amikor Hidejosi seregei élén megérkezett a déli barbárok földjére, borzadva látta a levágott tetemeket árusító utcai üzleteket. A szamurájokkal kihirdettette mindenfelé a húsfogyasztás tilalmát, mert számára a hús nem csupán egy „tisztátalan” étkezési szokást jelentett, hanem együtt járt a külföldi barbár gonoszsággal: a szexuális rabszolgaságot, a buddhista vallás gyalázását és a politikai felforgatást jelentette.

Hidejosi halála után, 1598-ban egy másik szamuráj Tokugava Ieyasu még tovább ment: látta, hogy a misszionáriusok csak előőrsök, de az idegen kormányok célja Japán meghódítása. Ezért 1614-ben teljesen betiltották a kereszténységet. Végül a Sakoku (zárt ország) ediktum 1635-ben lezárta Japánt a külföldi befolyás elől. A kereskedelem Dejima kis félszigetére korlátozódott, és mindössze 19 külföldi lehetett egy időben ott.
A következő 218 évben Japán elszigetelt maradt, de politikailag stabil. Ez az időszak lehetővé tette, hogy többek között az állatvédelem hagyományos kultúráját is megőrizzék.

A barbárok visszatérnek


Amerika Kínával folytatott növekvő kereskedelme, valamint az amerikai bálnavadászok igénye a japán vizekre azt eredményezte, hogy elhatározták, ha másképp nem megy, katonai erővel kényszerítik ki Japántól kapuinak megnyitását. 

1853-ban M. Perry sorhajókapitány megjelent négy amerikai hadihajóval Uraga megerősített kikötője előtt, és blokád alá vonta az öblöt. A japánok technológiailag messze lemaradtak, így esélyük sem volt a modern amerikai hadihajókkal szemben. Az alkoholista Perry az Egyesült Államok nevében, a teljes megsemmisítéssel fenyegetőzve követelte, hogy a japánok a szabad kereskedelem megnyitása érdekében írjanak alá egy szerződést. Erre a következő évben került sor.

A dokumentum neve „Amerikai-japán béke és barátsági szerződés”, melynek értelmében az Egyesült Államok konzult is küldhetett Japánba. Nem sokkal később az angol, holland és orosz követek is hasonló fegyveres taktikákkal kikényszerítették a szabadkereskedelmi megállapodást. Japán kiszolgáltatottá vált…

  
A lemészárolt tehén temploma


Az állatvédelem lehetővé tette, hogy 1200 évig egyetlen tehenet sem vágtak le Japánban. Aztán az amerikai főkonzul, Townsend Harris 1856-ban kedvenc steak vacsorájához lemészároltatott egy tehenet, és tolmácsa, Hendrick Heusken társaságában vidáman eszegetett, és itta mellé a bort. A vérontás óriási sokkot okozott, a parasztok kezdték elrejteni teheneiket. Végül Heuskent egy szamuráj megölte. Így kezdődött a modern Japán története… 

ahimsza kutatás sport tradíció állatok egészség


A húsevés bevezetése nem ment könnyen, a tehén a japán gazdák számára olyan volt, mint egy családtag. Ahol megnyílt egy vágóhíd, ott pánik keletkezett. A japán ember azt érezte, meggyalázták a környéket, tisztátalan és kedvezőtlen jövő kezdődik. 1869-ben a japán pénzügyminisztérium létrehozott egy vállalatot, melynek célja a marhahús értékesítése külföldi kereskedőknek. Aztán 1872-ben Meiji császár nyilvánosan bejelentette, hogy személy szerint szereti a marha- és birkahúst. A császár feloszlatta a szamuráj harcosokat, akik egyik napról a másikra elszegényedtek. Helyükbe nyugati stílusú sorozott hadsereget állított, és modern fegyvereket vásárolt az Egyesült Államokból és Európából. 

A húst a modernitáshoz, a fejlett nyugati technikához kapcsolták, a bőséget és a jólétet jelentette. De a nagyközönség ennek ellenére még tisztátalannak és bűnös tettnek tekintette az állatmészárlást. Ravaszul kellett elhitetni ennek ellenkezőjét. Az egyik technika az volt, hogy a húst átnevezték. Például, vaddisznó „Botan” (pünkösdi rózsa virág), a szarvas „Momiji” (juharlevél), és a ló „Sakura” (cseresznyevirág) lett. Hasonló marketing-fogás a mai Happy Meal, annak érdekében, hogy elrejtse az erőszakot. A népámító folyamat lassan sikeressé vált...

1931-ben az amerikai konzulátus egykori épülete „A lemészárolt tehén temploma” nevet kapta. Buddha szobra őrzi, az emelvény domborművén pedig tehenek néznek az épület felé. Japán bombázása után amerikai tisztségviselők az iskolai ebéd részeként elkezdtek marhahúsos ételt adni az alultáplált japán gyerekeknek. Ez csalánkiütéshez hasonló járványt okozott, mielőtt sikeresen hozzászoktatták a gyerekeket a számukra idegen ételekhez. Végül elérték céljukat, megnyithatták az utat az amerikai szarvasmarha export előtt.

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

06 ápr

Terrorveszély Indiából nézve

Az utóbbi évtizedekben megszokhattuk, hogy a nyugati félteke a világ biztonságosabb oldala. Ebbe a komfortzónába hasított bele a szeptember 11-i merénylet. Akkor még nem sejtettük, hogy a mi Európánk is, a II. világháború után újra az aggodalom helyszínévé válhat. A párizsi és a brüsszeli merényletek új korszakot nyitottak Európában. A bizonytalan helyzet mindannyiunkat újraértékelésre késztet. Ahogyan a bajba jutott kisded mamájánál keres menedéket, cikkünkkel az európai kultúra bölcsőjében, az ókori India bölcsességében keresünk választ a sok megválaszolatlan kérdésre.

Leveles Zoltán írása

terror ahimsza karma környezetvédelem menekültválság állatok Nobel-díj

Jelen tények

A világsajtót és a világ minden tévécsatornáját bejáró brüsszeli robbantásos merényletek képei mindenkit mélységesen megráztak. Ártatlanul életüket vesztett áldozatok és sebesültek. A túlélők megszólalásai tovább sokkolnak bennünket. Az ember azon veszi észre magát, hogy szeme összeszűkül, ajkai összeszorulnak, és fejcsóválva hitetlenkedik, hogy ez nem lehet igaz. Magatehetetlensége akaratlanul is egyfajta dühvel párosul, amikor azt mondja magában, hogy most már aztán álljon meg a menet. Miért kell ártatlan embereknek meghalnia, miért kell rettegésben élnünk, amikor már éppen minden olyan szépen alakult? Mindenki jót akar és mégis minden rosszra fordult.

Nem kívánok végeláthatatlan politikai fejtegetésbe bocsátkozni. Viszont a bennünk lakó bölcsesség meg szeretné velünk értetni a problémák kialakulását. Szeretnénk tudni, hogy mi vezetett a nemkívánatos körülmények kialakulásához. Miért kell szenvednünk, ha egyszer mindannyian boldogok szeretnénk lenni? Vajon milyen távolra kell eljutnunk az okfejtésben?

Az igazság törvénye

Ha az ember pofont kap valakitől, akkor óhatatlanul is neheztel a támadóra. Elvileg tudjuk, hogy kenyeret kéne adni cserébe, de ösztöneinkben a szemet szemért, fogat fogért törvénye működik. A törvény szerint ne okozzunk senkinek sem szenvedést. Ha azonban az erőszakmentesség természetünkké válik, akkor a nem-ártás alapvető hozzáállás lesz. Sőt, azon túlmenően, talán egyszer eljön majd az a nap is, amikor őszintén kegyessé válunk, és kenyérrel válaszolunk a ránk támadónknak.

Tény, hogy első reakciónk egy dühös értetlenség lesz. Aztán, ha verekedésbe torkollik a pofonos konfliktus, és valaki ki szeretné bogozni, akkor a végtelenségig nyomozgathatna, hogy végül is ki ütött először? Ha már mindkét fél ezer sebből vérzik, elég nehéz dolgunk van az eredeti ok megkeresésekor. Ami biztos, szét kell szedni őket és ellátni a sebeket, majd valami kompromisszumot találni. Így leírva aránylag egyszerűnek tűnik a megoldás, de lássuk be, sokszor még két ember esetében is szélmalomharc a kialakult konfliktus feloldása. Ha egyik felet meghallgatjuk, neki adunk igazat, ha a másikat hallgatjuk meg, akkor neki adunk igazat, és ide-oda pattogunk, akár egy ping-pong labda. Persze ha egyik fél bizonyos határon túllép, mondjuk, nyolc napon túl gyógyuló sérülést okoz, vagy netán emberi életet kiolt, akkor nincs helye különösebb diskurálásnak. A törvény szerint majdnem mindegy, hogy ki ütött először, ha valamelyik fél túllépte a vita és a bűncselekmény határát. Igazságot kell tenni, a törvény ellen vétkezőket megbüntetni.

Káosz vagy harmónia

Kétségkívül, a terrortámadás óriási és elítélendő pofon. Legnehezebb a közvetlen érintetteknek, az áldozatok hozzátartozóinak és barátainak. Együtt érzünk velük. Tegyük hozzá, nekünk sem könnyű. Minden európai közvetlenül érintett. Mindannyian szenvedjük a terrortámadás következményeit.

Mint korábban említettem, ebben az írásban nem a politikai okokat fejtegetjük, hogy miként a menekültválság, hogyan az öbölháború stb. Inkább a szenvedést, mint alapvető létkérdést járjuk körbe. Mindenekelőtt leszögezhetjük, hogy a védikus bölcselet szerint nincs okunk aggodalomra, ugyanis a világot abszolút harmónia hatja át. Itt máris meg kell állnunk egy pillanatra. Hogyan lehet ott abszolút harmónia, ahol ártatlan embereket gyilkolnak meg? Szórakozik velünk a Mindenható, vagy netán kínozna, büntetne bennünket, hogy ezt a fájdalmasan sajgó káoszt abszolút harmóniának nevezi? A kérdés jogos. Legalábbis innen nézve annak tűnik. Ha csak egyetlen emberéletet is kioltanak ártatlanul, az minden körülmények között elítélendő. Nekünk, az itt maradtaknak pedig fájdalmas és igazságtalannak tűnő.

terror ahimsza karma környezetvédelem menekültválság állatok Nobel-díj
A belső béke ösvényén az ember nem hagy maga mögött karma-lábnyomot.  Fotó: Leveles Zoltán

Energiamegmaradás

Közelítsük meg a kérdést másik oldalról. A tetteknek a fizikai hatáson túl bizonyos finomabb síkon tapasztalható energiájuk van. Vegyünk egy példát: ha megsimogatjuk a gyermek buksiját, vagy ugyanazt a gyermeket a másik utcabéli csibészek jól elagyabulálják, akkor a fizikai világ számára látható jelenségen túl is történik valami. A gyermek mosolyán vagy sírásán túl még valami történik. Pozitív vagy negatív energiák gerjednek a gyermekben. Ezek az energiák nem állnak meg a bensőjében, hanem környezetére kisugározza azokat.

Hasonlóan, minden tettnek energiája van. Az indiai lelki szakirodalom a tettet és annak bevonzott energiáját nevezi karmának. Minden tettnek súlya van. A tett minősége határozza meg, hogy ez a súly mennyit nyom a mérlegen, vagy úgy is mondhatnák, hogy a lélek milyen súllyal kerül a mérlegre. Az égi tettek pedig olyanok, mint a héliummal teli lufik: kiemelik a lelket a súly világából, fel a magasba.

A tettek természete

Az égi tettek alaptermészete az erőszakmentesség, és hogy mindenkinek örömet szerez. Nem csak a mi megítélésük szerint, hanem mindenki szerint. Természetesen beleértve a Legfelsőbbet is. Ebből következően a minden élőlény lelki felemelkedését szolgálják, rövid és hosszútávon is elégedettséget eredményez.

Az anyagi tettek pedig a lelki boldogság helyett valamilyen élvezet délibábját kergetik. Ez önmagában végül is nem volna baj. A gond viszont az, hogy az anyagi tettek érintettjei az elégedettség helyett az élvezet utáni szomjukat fokozzák. Anyagi értelemben az élőlény nem igazán tud elégedetté válni. Ha van egy, kell kettő. Ha van kettő, kell nagyobb. Ha van nagyobb, kell az újabb. Ha van újabb, kell az édesebb. Ha pedig megvan az édesebb, akkor hamar rájövünk, hogy egészségünk rovására ment a sok édes. A játéknak pedig néhány évtized alatt vége. Az anyagi tettek ártatlannak tűnnek, de elégedettség helyett végül bonyodalmakat szülnek.

Egyéni tettek, globális következmények

Arra nem is gondolnánk, hogy az egyéni tettek energiái nem állnak meg az egyénnél. A mosolygó, vagy síró gyermek nem csak a gyermek kedélyállapotát határozza meg.  Hat a szülőkre, az egész családra, sőt ha valóban nagy az öröm vagy a baj, akár az egész osztályra vagy iskolára is hatással lesz.

Felületesség volna azt gondolni, hogy az egyéni tettek nincsenek kihatással az egészre. Butaság azt gondolni, hogy ha cián kerül a Tiszába, akkor az nincs hatással a Dunára. Hanyagság azt hinni, hogy ha Magyarországon sósavazzák a fürdőszobát, akkor az nincs hatással Ausztráliára. Önzés azt gondolni, hogy ha műanyag zacskóból csipszet esznek, akkor az nincs hatással a messzi sarkvidékre. Ezek a szemmel látható összefüggések kezdenek összeállni a XXI. század ember fejében. Más kérdés, hogy a mindennapi egyéni tettekben ez hogyan és miként nyilvánul meg.

A tudatosság fogalma

Tudatosan élni azt jelenti, hogy minél kisebb ökológiai lábnyomot hagyunk magunk után. Ez így érthető. Kevesebb cián, sósav, csipsz. A tudatosságunk nem csökkenhet a nagyok pusztítását látva. A tudatos ember szerint egy fecske képes nyarat csinálni. Lásd Gandhi példáját. Egyetlen ember szembefordult a legerősebb világhatalommal. És volt értelme. Idáig világos.

No de mi van a tettek energiáival? Az ökológiai lábnyom mellett kell lennie egy tett-energialábnyomnak is. Milyen jó volna, ha lenne erre egy megfelelő kifejezésünk. Van. Ez volna a szanszkrit szakirodalomban használt karma szó. A karma az elkövetett tett, és a tett által keltett energia együtt. Megvan az új kifejezés: karma-lábnyom. Úgy kell élni, hogy minél kisebb karma-lábnyomot hagyjuk magunk mögött. A karma-lábnyom magában foglalja az ökológiai lábnyomot is.

Gandhi komoly erkölcsi és életviteli kódexet állított össze a követői számára. A sok más érték mellett kettőre hívnám fel a figyelmet. Önmegtartóztatás és nem-ártás. Az önmegtartóztatás nem feltétlenül azonos az aszkézissel. Sokkal inkább azt jelenti, hogy életünket nem az érzékek és az élvezetvágy irányítja, hanem az értelem. Értelmünk segítségével felállíthatjuk a saját értékrendszerünket. Aki megérti a dolgok összefüggését, annak az önmagára és a környezetre nézve káros dolgokról való lemondás nem aszkézis, hanem a magasabb minőség elérése.

Erőszakmentesség

Elérkeztünk a desszerthez. Ki mondja meg, hogy mikor ártok másoknak, és mikor nem? Kell lennie egy általános mércének. A különféle nációk társadalmi normái eltérőek. Valahol belefér a kutyahús fogyasztása, miközben másutt a kutyát bántalmazó akár elzárásra is kerülhet. Hol az objektív mérce? A hús fogyasztása a Föld lakosságának nagyobbik fele számára természetes. Gandhi számára nem volt az. Nála a nem-ártás elve nem állt meg az embereknél.  Az általános mérce tehát az, hogy mennyi fájdalmat okozunk másoknak azzal, hogy élünk. Súlyos kérdés. Végtére, mint mondták elődeink, minden szentnek maga felé hajlik a keze: „Ó, én soha senkinek sem ártottam, mindig mindenkinek jót akartam, segítettem…” Viszont az objektív mérce a mérvadó, nem pedig a saját véleményünk. Aztán jön a kopp, amikor úgy érezzük, hogy ártatlanul kell szenvednünk.

Ártatlanul? És mi a helyzet a sósavazással, meg a csipszes zacskókkal? Mi a helyzet a miattunk leölt állatokkal? Nagy vakmerőség azt gondolni, hogy a húsfogyasztás nem gerjeszt energiákat. Hús az asztalunkra csak állatmészárlás árán kerülhet. Ha a gyermeket ért pofon kihat a tágabb környezetre, az állatmészárlás fájdalma miért ne gerjesztene fájdalmas energiákat? Az energia nem vész el. Az általunk közvetve vagy közvetlenül okozott szenvedés energiája sem vész el. Gyűlik egy ideig, majd túlgerjedés után nagyot üt.

Ezek a gondolatok sokak számára természetesek. G.B. Shaw a Béke dala című versében súlyosan, és egyértelműen fogalmaz:

Akár a varjak, húst eszünk és húson élünk,

Nem törődve fájdalommal, szenvedéssel, hogy így teszünk.

Miközben világbékét imádkozunk,

Áldozatok katakombáinál erkölcsi törvényt szegünk.

Ekként szül a kegyetlenség háborút.

terror ahimsza karma környezetvédelem menekültválság állatok Nobel-díj
G. B. Shaw 1925-ben kapott irodalmi Nobel-dijat „irodalmi munkásságáért amelyet idealizmus és humanizmus jellemez, valamint sajátos költői szépséggel párosuló erőteljes szatírájáért”

G.B. Shaw egyenes összefüggést lát a hús fogyasztása és a háború kialakulása között. Nincs ebben egyedül. Mögötte áll az évezredes óind bölcselet is.

Végkövetkeztetés

A világbéke az egyén belső békéjével kezdődik. Hogyan is érhetnénk el világbékét, ha az egyénekben háború dúl. A bennünk kavarodó békétlenségnek olyan súlyos okai vannak, mint amilyen az önteltség, mohóság, irigység, fanatizmus és hasonló belső ellenségek.

Viszont a belső ellenségek leküzdése mellett tetteinkkel is hozzájárulunk a belső béke eléréséhez. Hogyan is érhetnénk el a belső békét, ha miattunk, azaz hogy a nyelvünk miatt szisztematikusan, szervezetten ártatlan állatokat mészárolnak le? Miért is kellene bármilyen módon bármilyen erőszakot támogatni? Ilyen súlyú kérdést nem bagatellizálhatunk el. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy a vágóhidakon keletkező energiák megállnak a falakon belül, vagy hogy nem is keletkeznek. E cikk olvasása után senki sem kérdezheti, hogy mi köze a békének a húsevéshez.

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

«
12

India Hangja

blogavatar

India elgondolkodtat. Valami, misztikum hatja át évezredek óta, amitől a legnagyobb káosz is harmóniává lesz. Ezt a békét kutatja az India Hangja csapata. Olykor indiai vagy éppen nyugati napi aktualitásokra reagálunk, máskor pedig az ősi bölcsek szavait vesszük elő. Jó olvasást és jó utazást kívánunk India szellemi tárházában! Adó 1% India Klub Alapítvány – Adószám: 19561383-2-43

Bharata a Facebookon