19 aug

10 híres indiai király

Az indiai király kifejezés hallatán fülbevalós, turbános alak jut az eszünkbe, akit hatalmas trónja körül szolgák hada vesz körül. Csak ez lenne a realitás? India valószínűleg a világ egyik leggazdagabb országa a történelem és a szellemi örökség szempontjából is. Valamint az uralkodók és az uralkodó klánok tekintetében. Több ezer év telt el, és az ország számos dinasztiát, uralkodót, császárt és hódítót látott. 

 

Miért érdekes számunkra egy földrajzilag és történelmileg is távol levő indiai király története? Mert jó olvasni arról, milyen az államvezetés akkor, ha a nép érdekeit tartják szem előtt. Ezekben az uralkodókban van valami közös vonás. Igaz, többségük hódító volt. A független királyságok gyakran harcoltak egymással, de legtöbbször védekeztek a mogul csapatok ellen. Béke idején pedig mindről azt jegyezték fel, hogy igazságos törvények szellemében kormányoztak, országuk fejlesztését tartották szem előtt, pártolták a tudományt, a művészeteket, és vallási toleranciát gyakoroltak. 

Chandragupta Maurya (uralkodása i.e. 324-301)

Candragupta Maurya a Mauryan Birodalom alapítója volt. Az első császár, aki egy állammá akarta egyesíteni Indiát. Ebben az időszakban a birodalom egy másik híres személlyel is büszkélkedhetett. A császár fő tanácsadójával, Chanakya (Csánakja) Pandittal. Pandit tudóst jelent. Chanakya volt az, akinek közreműködésével a király erős központi rendszert és fejlett gazdaságot épített ki. 

 

Minden akkor kezdődött, amikor Magadha zsarnok uralkodója elkövetett egy nagy hibát. Száműzött birodalmából két olyan jeles személyt, mint Candragupta, a kiváló harcos, és Chanakya, a zseniális brahmana politikus. E két tehetséges ember összefogása lett a ragyogó Mauryan Birodalom alapja. Chanakya bár barátként és főminiszterként kapcsolódott az uralkodóhoz, egyszerű fűkunyhóban lakott, és a birodalom felvirágoztatása után lelki meditációja érdekében teljesen visszavonult.
 

Ashoka (kb. i.e 274-232)

Ashoka, Asóka nemcsak a Maurya-dinasztia másik leghíresebb uralkodójaként jelent meg, hanem India és a világ egyik legnagyobb királyaként. Hatalmas birodalmat épített ki, az indiai szubkontinens legnagyobb része az ő fennhatósága alá tartozott. Mégis utolsó csatája a legnevezetesebb. A kalingai háború rettenetes pusztítással, embertömegek halálával járt.

A csatatéren látott mérhetetlen szenvedés megérintette az addig győztes hadvezér, Ashoka szívét. Letette a fegyvert, mert rájött a világi hódítás gonoszságára. Ettől kezdve nem a földi dicsőségért élt, hanem az erkölcsi és lelki győzelem szépségéért. Buddha tanításaihoz ragaszkodva, életét az egyszerűség és jámborság határozta meg. Felfogta, hogy az élet szent dolog, és csakis Isten törvényei szabhatják ki a végét. Vegetáriánus lett, még az állatok megölésétől is irtózott. 

A dharmával, az ember erkölcsi kötelezettségeivel kapcsolatos rendeleteit sziklákra, oszlopokra vésték, de találtak ilyen, a mások iránti tiszteletet hangsúlyozó feliratokat barlangokban is. A modern India Ashoka oroszlános oszlopát tette meg az ország emblémájának. Ashokát gyenge kormányzók követték, ez hozzájárult a mauryai birodalom visszaeséséhez.

Kanishka (127-150)

Kanishka, más néven Nagy Kanishka, a Kushan-dinasztia császára volt. Még ma is India egyik legnagyobb buddhista uralkodójának számít. Hírnevét azonban katonai, politikai és lelki eredményei alapozták meg. A buddhizmus védnöksége fontos szerepet játszott a Selyemút fejlesztésében és a Mahayana buddhizmus Gandhara-ból való elterjesztésében. 

Samudragupta (335-380)

Samudragupta, a Gupta-dinasztia második császára szintén az indiai történelem egyik legjelentősebb királya volt. Nagyrészt a katonai hódításainak köszönhetően több nyugati tudós is „az indiai Napóleonnak” nevezte. Samudragupta ugyan a birodalmához csatolta a megszerzett területeket, de autonómiát és szabadságot engedélyezett az ott élő népnek. 
Nagy harcos, tudós és nagylelkű fejedelem, emellett a művészet, a kultúra, különösen a költészet és a zene odaadó rajongója volt.

Egy másik jellemzője, amire mindmáig emlékszik az utókor: a tolerancia és más vallások pártfogása. A hindu brahmanizmus elkötelezett követőjeként, tisztelte a többi vallást, és megengedte a templomaik építését. A hindu kultúra vallási, művészeti, csillagászati és tudományos kutatásainak támogatásával és a találmányok pártolásával jelentős szerepet játszott a Gupta Birodalom további kiterjesztésében. Samudragupta olyan indiai király volt, akiről szintén azt jegyezték fel, hogy uralkodása alatt beköszöntött az aranykor. Fia követte őt a trónon, s a Birodalom tovább virágzott.

Harshavardhana (606-647 ) 

A 7. század kezdetén Harshavardhana képviselte a példamutató indiai királyt. Jól ismerte és gyakorolta a vallási toleranciát, remek adminisztrációt és diplomáciai kapcsolatokat épített ki. Érintkezésbe lépett Kínával, küldötteket küldött oda, hogy eszmecserét folytasson a kínai uralkodókkal.

Célja az egymás iránti tisztelet révén a tudás gyarapítása volt. A kínai buddhista szerzetes, Hiuen Tsang, aki uralkodása alatt Indiába látogatott, élénk leírást adott a kedvező társadalmi, gazdasági és vallási viszonyokról. Harsha király meghívta Hiuen Tsangot Prajagba, a Kumbh melára, a hinduk szent zarándoklatára. Itt tanúja volt a király nagylelkűségének, a szegényeknek adott hatalmas adományainak.

 
Shivaji

Shivaji Bhosale volt a Maratha Birodalom alapítója és legnagyobb királya. Nagy harcosként és nemzeti hősként emlékeznek rá, főleg az adilshahi szultanátussal vívott küzdelem miatt. A mogul hódítókkal szemben egyesítette India nagy részét. Shivaji az indiai haditengerészet megteremtője. Kiváló földrajzi ismeretei révén új módszerekkel bővítette a harcászatot.

 

Shivaji rendkívül nagy figyelmet szentelt édesanyjának, Jijabainak, aki mélyen vallásos volt. Ez a lelki környezet nagy hatással volt Shivajira. Alaposan tanulmányozta a két nagy hindu eposzt, a Rámájanát és a Mahábháratát, ez ösztönözte a hindu értékek élethosszig tartó védelmére. Egész életében mélyen érdeklődött a vallási tanítások iránt, és rendszeresen kereste a hindu és szufi szentek társaságát. (Róla bővebben A legendás indiai szerelem történetei című cikkünkben olvashat.)

Prithviraj Chauhan (1178 -1192) 

Birodalma a mai északnyugat India területén volt. Sikeresen visszaverte a korai muszlim inváziókat. Amikor Prithiviraj győztes serege elfogta a muszlim hadvezért, Muhammad Ghorit, az kegyelemért könyörgött. A jóindulatú király úgy határozott, hogy felszabadítja. Számos minisztere ellenezte az ellenség megsegítésére vonatkozó döntést, de Prithviraj nem változtatta meg ítéletét. A Ghori kiadása nagy hibának bizonyult: a második taraini csatában Prithiviraj vereségét szenvedett. Muhammad nem viszonozta a kegyelmet, megölette a hindu királyt. Ennek hatására felesége, Maharani Sanyukta és más rádzsput nők véget vetettek az életüknek, hogy ne kerüljenek a megszállók kezei közé.

Mindezt India iszlám hódításának döntő eseményeként tartják számon. Veresége ellenére Prithvirajot hazafias hindu harcosként ábrázolják, aki 6 nyelvet beszélt, számos témában jártas volt. Ezek közé tartozott a történelem, a matematika, az orvostudomány, a harcászat, a festészet, a filozófia és a teológia. 

  
Krisnadeva (1509-1529)

Krisnadeva uralkodása alatt a dél-indiai Vijayanagara Birodalom elérte fénykorát. Sikeresen vette fel a harcot több országára törő mohamedán szultanátus ellen. Szigorúan ellenőrizte minisztereit, keményen büntette a megvesztegetést. Számos kannada, telugu, szanszkrit és tamil nyelven alkotó költő élvezte a császár támogatását. A vaisnava hit gyakorlója volt, vallási toleranciát hirdetett.

 

A korabeli úti beszámolók így írták le a fővárost: „szem nem látott, fül nem hallott hasonló helyet a Földön” – mondta Abdur-Razzak Közép-Ázsiában. Számos portugál utazó és kereskedő látogatott abban az időben a fővárosba, és részletes beszámolót készítettek Vijayanagar gazdagságáról és szépségéről. Domingo Paes, portugál lókereskedő jelentései óriási segítséget nyújtanak Vijayanagara ma is lenyűgöző romjainak azonosításához. Paes szerint olyan nagy volt, mint Róma, ez „a világ legjobban ellátott városa.”

Volt összehasonlítási alapja, hiszen látta az olasz reneszánsz városokat, mégis azt mondta: „olyan gazdag és szép, aligha találni ehhez hasonlót”. Krisnadevával kapcsolatban pedig megjegyezte, hogy „minden ügyben kegyes és példamutató”. 

Maharana Pratap (1572-1597)

Maharana Pratap, a rádzsputok indiai királya a művészet támogatásáról, bátorságáról és nagylelkűségéről vált ismertté. Hősiesen harcolt Akbar mogul császár hódító csapatai ellen. Maharana Pratap visszanyerte országa területének nagy részét, kivéve a gyönyörű Chittort. Volt olyan időszak, amikor ő és családja – a gyermekeit is beleértve – csak fűből készült kenyeret ettek. Maharana Pratap megfogadta, hogy addig a földön alszik, és egy kunyhóban él, amíg Chittort vissza nem szerzi az ellenségtől, de életében ez sajnos nem sikerült.

Ranjit Singh (1780 -1839) 

Ranjit Singh a 19. század elején irányította India északnyugati részét. 21 éves korában
kapta a „Pandzsáb Maharádzs” nevet. Többször is legyőzte a muzulmán seregeket különösen az Afganisztánból érkező inváziókat. Ranjit Singh reformokat, korszerűsítést vezetett be, kiépíttette az infrastruktúrát, mindez általános jólétet eredményezett. 

Singh megengedte, hogy különböző vallásból és népcsoportból származó férfiak szolgáljanak a hadseregében és kormányában, még európai polgárt is befogadott. De nem alkalmazott gyarmatosítást szorgalmazó brit embereket. Ennek ellenére egy diplomáciai csatornát fenntartott a britekkel. Létrehozta a Szikh Birodalmat, mely halála után 10 évvel a britek győztes háborúja miatt szűnt meg. 

Ranjit Singh tiltotta a tehénvágást birodalmában. Egyaránt támogatta a hindu templomokat és a szufi mecseteket. Nevéhez fűződik a szikh kulturális és művészeti reneszánsz. Több híres szikh épületet építtetett és restauráltatott. A történelmi Aranytemplom jelenlegi díszítésének, aranyozásának nagy részét, Ranjit Singh védnöksége alatt végezték.

Összegzés

Természetesen csak néhány indiai király szerepelt felsorolásunkban. India több uralkodónak, császárnak, hódítónak, királynak és uralkodónak adott otthont. Az ország gazdagsága és nagysága egyre magasabb szinteket ért el a különböző dinasztiák és birodalmak alatt. Mindegyikük hozzáadott valamit az ország csillogó örökségéhez – ezek még mindig szerepelnek az indiai történelem arany könyvében. Míg egyesek nagy harcosokként járultak hozzá India fejlődéséhez, mások a művészi ismeretek, a nagyvonalúság vagy a lelki látásmódjuk révén emelkedtek ki.

Indiát évszázadokon keresztül különböző hódító, megszálló mohamedán seregek és hatalmasságok uralták, mielőtt brit gyarmattá vált volna. A kifosztott földrész csak 1947-ben nyerte el függetlenségét. A történelem ismeretében csak csodálkozhatunk azon, hogy ez az ország mind a mai napig képes volt megőrizni hagyományait, és ősi lelki örökségét.
 

Kapcsolódó írások

 

Tovább olvasom

18 júl

A béke zarándok küldetése: Mildred Lisette Normanra 

110 éve született Mildred Lisette Norman, egy amerikai vegetáriánus békeaktivista. Közismert neve: „Béke Zarándok”. Több mint 40 ezer kilométert gyalogolt, átszelve Amerikát, hirdetve a béke üzenetét. Mindvégig jó egészségnek örvendett, még csak fejfájása sem volt. A vegetáriánus étkezést követte. Életfilozófiája szerint a gondok a lelki növekedés lehetőségei.

filozófia hírességek társadalom

„Elkezdtem úgy élni, hogy adjam, amit tudok, nem pedig kapjak, amit csak lehet – s ezzel beléptem egy gyönyörű világba, az életem értelmet nyert.”

1952-ben ő lett az első nő, aki egy szezonban az Appalache-ösvény teljes hosszát bejárta. A nyomvonal kb. 2200 mérföld (3500 km) hosszú. Egy riportban a következőket mondta: Korán megértettem, hogy pénzt gyűjteni és elkölteni teljesen értelmetlen. Tudtam, nem ezért vagyok itt, de akkor még nem voltam tisztában a céllal. Mélyen kutattam életem értelmét, míg rádöbbentem, hogy a „minden fenntartás nélküli teljes önátadás az, hogy életemet adjam Istennek és az Ő szolgálatának. Amikor megérted, mi végre vagy, soha nem lépsz vissza egy teljesen én-központú életbe. Akkor kezdődött életem második szakasza.”
 

Mildred Lisette Norman élete

Egyszerű szülők gyermekeként született, egy kisváros közeli, apró farmon nevelkedett. Nyugodt élet volt ez, a testvéreivel az erdőben játszottak, és a patakban úsztak. Fizikai utazása „spirituális ébredése” után kezdődött. Egy értelmes életformára vágyott, azt kereste. Korán férjhez ment, de hamarosan lelkiismereti okokból el is váltak. Mást akart az élettől. 

A késői 1930-as évek egyik estéjén kisétált az erdőbe. „Miután szinte egész éjjel járkáltam, kiértem egy holdfényes tisztásra. Valami arra késztetett, hogy fennhangon beszélni kezdjek, és azon kaptam magam, hogy ezt mondom: Használj, ha tudsz használni engem valamire! Itt vagyok, rendelkezz velem, ahogy akarod, nem tartok vissza semmit. Azon az éjszakán megtapasztaltam a fenntartások nélküli önátadást, éreztem, hogy az életem átadom valaminek, ami önmagamon túl van.”

  
Norman zarándokútja 

Zarándokútja 1953-ban a kaliforniai Pasadenában kezdődött, és közel három évtizeden ívelt át. Még tartott a koreai háború, sok amerikai fejében egy nukleáris támadás baljós fenyegetése kavargott. A következő 28 éve pedig többek között magába foglalta az amerikaiak vietnami háborúban való részvételének sötét korszakát. Norman, a Béke Zarándok rendszeresen felszólalt a különféle egyházi felekezetek rendezvényein, az egyetemeken, valamint a helyi és országos rádiók és televíziós csatornák műsoraiban. A  külső békét, és a belső önmagunkra találás békéjét hirdette.

filozófia hírességek társadalom

Az első évben börtönbe került csavargás vádjával, de elengedték, miután kiderült, hogy nem „komcsi”. A börtönben összegyűjtötte a női fogvatartottak, és tanított nekik egy kis dalt, címe: A szeretet forrása.

Magántulajdona néhány tárgy a zsebében és a hátizsákja, benne egy-két ruha, kék nadrágok és tunikák a felirattal: „Peace Pilgrim”, Béke Zarándok. Új értelmet adott a minimalista szónak: soha nem használt pénzt, a tolla, egy fésű, a fogkeféje és egy térkép volt minden, amit a ruhán kívül magánál tartott. Csak az a sajátom, amit viselek, és ami hordozható – mondta. – Kérés nélkül is kaptam enni. Mondom, az emberek jók. Van egy szikrányi jó mindenkiben.

Nem volt szervezett háttér mögötte, nem pénzelte senki, sőt élelmiszert vagy menedékhelyet sem kért, csak elfogadta, amit kapott. Amikor elkezdte zarándoklatát, fogadalmat tett, hogy vándor marad, amíg az emberiség megtanulja a béke útját, gyalogol, míg szállást nem ajánlanak neki, és koplal, míg ételt nem adnak neki. 1964-től, 25.000 mérföld után már abbahagyta a távolságok számolását. 

 
Mildred Lisette Norman, a spirituális tanító

Béke Zarándok elismerte, hogy egyesek furcsának ítélték, de – tette hozzá – az úttörőkre mindig is úgy tekintettek, hogy azok egy kicsit furák. 

  • Ha békére lelsz magadban, akkor az a fajta ember leszel, aki képes békében élni másokkal.
  • Nem eszem szemét ételt, és nem foglalkozom ócska gondolatokkal.
  • Az élet egyszerűsítése a belső béke egyik lépcsője. A tartós mértékletesség olyan belső és külső jólétet ad, ami harmóniát teremt az életben.
  • Ha rádöbbensz gondolataid hatalmára, soha nem fogsz negatív módon gondolkodni.
  • Ha az ember az egész képet látná, ha tudná az egész történetet, észrevenné, hogy semmilyen probléma sincs az életben, ami ne járulna hozzá a belső növekedéséhez. Egy problémamentes élet csupán a lelki fejlődés lehetősége nélküli, kopár létezés lenne.
  • A fölösleges javak felesleges terhek. Ha rendelkezel velük, gondoskodnod kell róluk! Nagyszerű szabadság van az egyszerű életben. Sokan vannak azok, akiknek elegendő tulajdonuk van, de kevesen, akik igazán boldogok.
  • Az emberek megengedik maguknak, hogy saját és a társadalom rossz szokásainak rabszolgái legyenek. De van szabad akaratuk, és ha szabadok akarnak lenni, akkor képesek rá.
  • Miután megtaláltad a belső békét, végtelen energiád van – minél többet adsz, annál többet kapsz. Miután megtaláltad a hívást, könnyen és örömmel dolgozol. Soha nem fáradsz el.
  • Az emberiség csak akkor javítható, ha az egyének javulnak. Ha megtisztítottad az életed, ösztönözheted a körülötted élő próbálkozókat. Ne felejtsük el, hogy az Isten akaratával összhangban lévő néhány erősebb, mint a harmónia nélküli sokaság.

Az ima a pozitív gondolatok koncentrációja.

Járj a földön, de a gondolataid az egekben.

Az élet titka a szolgálat.

Összegzés

1981 júliusában az a nő, aki bejárta az Államokat és Kanada nagy részét, autóbaleset áldozata lett. A halála előtti napon még interjút adott egy kis rádióállomás vezetőjének. Hayes így mutatta be: Úgy tűnik, Mildred Lisette Norman egy nagyon boldog nő. Béke Zarándok válaszolt: Persze, hogy boldog ember vagyok. Aki tudatos Istenről, hogy ne lenne örömteli?

Ma már non-profit szervezet gondozza a műveit. Az előadásainak vagy rádióbeszélgetéseinek anyagát kiadták, és sokan inspirálódnak példáján és tanításából. Szavait lefordították több mint egy tucat nyelvre, szülőhelyén Béke Zarándok Park nyílt.

Kapcsolódó cikkek

 

 

Tovább olvasom

25 máj

Ralph Waldo Emerson, a transzcendentalista tudós

215 éve született Ralph Waldo Emerson, amerikai esszéíró, filozófus és költő, a transzcendentalista mozgalom vezéregyénisége. Jellemző rá az általános humanizmus és a keleti metafizika egysége, vallásos nézetei a Védák tanításának lenyomatát hordozzák. Kimagasló munkássága napjainkban is töretlen: Emerson a leginkább idézett amerikai szerző a modern médiában. Az egyik legbefolyásosabb és legjelentősebb gondolkodónak tekintik.

,Én a látnokok igaz felekezetéhez tartozom” - Emerson

Emersont különösen magával ragadta az Upanisadok, a Visnu-purána és a Bhagavad-gítá filozófiája. Verseiben és cikkeiben egyaránt használja azokat a fogalmakat, melyeket a védikus tanítástól kapott. Világos volt számára a karma törvénye, a szanszkrit maja, vagyis az illúzió kifejezés értelme vagy a Gítá kiemelkedő jelentősége.

Ralph Waldo Emerson, az ember és a költő

Nyolc nemzedékre visszamenőleg lelkészek voltak az ősei. Emerson 18 évesen már befejezte a Harvard Egyetemet. Eleinte lelkészként dolgozott, s bár lemondott papi állásáról, szellemiségében mégis unitárius lelkész maradt. William Jamesnek volt a keresztapja, aki a századforduló vezető filozófusa és pszichológusa lett.

Néhány jellemző cselekedete rávilágít jellemének csiszoltságára. Korát megelőző, radikális gondolkodás vezérelte. 1831-32-ben egy bostoni egyházközség templomában a rabszolgák felszabadítása érdekében előadásokat szervezett, amikor honfitársai közül sokan még a rabszolgatartásért szálltak síkra.

Emerson összekapcsolta a vágóhidak szörnyű kegyetlenségét a tudatlan bűnrészességgel: „Te csak vacsoráztál, és bár a vágóhíd mérföldekkel arrébb, messzi távolságában rejtőzik, ott a bűnrészesség.” Az egyént helyezte a középpontba, nem a tömeget, a természet erőit, nem pedig az ember hatalmát. Filozofikus gondolkodása mellett kitűnik esszéinek, verseinek eleganciájával is. Emerson képes volt megosztani korával az időtlen igazságokat, munkái sok esetben meditációk is voltak.

 
Emerson és a védikus fogalmak

A szanszkrit maja, illúzió azt a fogalmat jelenti, mely a lelkileg tudatlan ember szemét takarja, és elhiteti vele, hogy az ideiglenes, anyagi dolgok bűvöletében éljen. Emerson Maja című verse értő módon összefoglalta ezt:

Az illúzió rendszere átláthatatlan,
Számtalan hálót sző,
Tarka képei mindig sikert aratnak,
Tömegesen követik egymást, fátyol fátyolon,
Elbűvöli azt, aki hinni fog neki,
Az embert, aki arra szomjazik, hogy becsapott legyen.

Emersont különösen foglalkoztatta ez a fogalom, számos esszéjében szerepel.

Például azt írta, hogy az illúziók királyságában élünk. Keményen fogalmaz, amikor a kórházban fekvő betegek analógiáját használja az emberi élet állapotára: „Csak ágyról ágyra váltunk, egyik ostobaságtól a másikig.” Megérti, milyen nehéz áttörni az illúzión. Miként az Úr Krisna mondja: Az anyagi természet három kötőerejéből álló isteni energiámat nagyon nehéz legyőzni. De akik átadták magukat Nekem, azok könnyen túllépnek rajta. (Bhagavad-gítá 7.14.)

A karma törvénye a másik indiai filozófiai koncepció, mely óriási hatással volt Emersonra. A szanszkrit karma szó cselekvést vagy munkát jelent. A védikus hagyományok a karma törvénye alatt a cselekedetek következményeit vagy visszahatásait értik. 

Előbb vagy utóbb meg kell fizetned a teljes tartozást! – hirdette Emerson. – Személyek és események egy ideig közted és a jog közé állhatnak, de ez csak halasztást jelent. A végén meg kell fizetned adósságaidat.

Bűn és büntetés egy szárból nő ki – írta Kompenzáció című esszéjében. – A következmény, a gyümölcs, még nem látszik. A gondtalannak tűnő élet, a virág eltakarja. Ok és okozat, eszközök és célok, magvakból kifejlődő gyümölcsök nem választhatók el egymástól. Az okból már virágzik a következmény. 

Emerson természetesen hitt a lélekvándorlásban: 

„Semmi sem halott: csak úgy látszik, hogy az emberek meghalnak, majd mintegy ablakon kitekintve, épen és egészségesen állnak új és különös álruhájukban.”

„A lélek kívülről érkezik az emberi testbe, ideiglenes lakhelyére, melyet újra el fog hagyni, más lakhelyekre vándorol, mivel a lélek halhatatlan.”

„Nem tudsz összegyűjteni olyat, amit nem vetsz; amilyen fát ültetsz, olyan fog nőni. Bármit kövessen is el az ember, a megfelelő testben megkapja majd az ahhoz hasonló viszonzást.”

Ralph Waldo Emerson a Bhagavad-gítáról

A könyvek közt az első – írta a Gítáról. Egyik cikkében pedig így méltatta:

„Angliában a szabályok és a materialista igazság megértése, a jó modor, a diszkréció, a bátorság előnyös. De nem tudott olyan könyvet alkotni, mint a Bhagavad-gítá.” (Folyóiratok X, 503). 

 Ralph Waldo Emerson idézetek

"Minden látszat ellenére tudom, hogy a világegyetem és az ember nem károsodhatik; minden lélek megkapja a maga elégtételét. Minden, amit láttam, arra tanít, hogy bízzak a Teremtőben. Bármi legyen is, amit Ő készít számunkra, annak nagynak és nemesnek kell lennie."

"Semmi más nem okozhat károkat, kivéve saját magam, és soha nem szenvedek másként, csak saját hibám által."

"Szellemünknek van egy kapuja, amely mindig nyitva várja a teremtő érkeztét.

"Az abszolút igazságot kereső értelem, az abszolút jóért dobogó szív mindig mellettünk szól, közbenjár értünk, s a fensőbb hatalmak egyetlen szavára felébredünk e rémálommal vívott kilátástalan küzdelmünkből."

"A bánat visszatekint, az aggodalom körülnéz, a hit felnéz."

"Tedd szokásoddá, hogy hálás legyél minden jó dologért, amit kapsz, és folyamatosan mondj köszönetet érte. És mivel minden dolog hozzájárult a fejlődésedhez, mindent bele kell foglalnod a háládba. "

"Ha kivételes értelmű emberrel találkozunk, meg kell kérdeznünk, hogy milyen könyveket olvas."

"Az indiai szellemi meggyőződések és a filozofikus hagyományok felfedezésével és felhasználásával Ralph Waldo Emerson megnyitotta az utat a követői számára. Megmutatta az ősi szövegek gazdagságát, hogy segítse az ébredő tudatot. A skót történetíró, Thomas Carlyle, a jó barát írta róla: Emerson ,,egy korszak volt nemzete történetében”.

"Emerson olyan vallásos gondolkodó volt, aki jelentős befolyást gyakorolt kora amerikai szellemi életére, majd az emberi kultúra egészére is."


 

 

Tovább olvasom

23 ápr

Max Planck szerint az anyag nem létezik

Max Planckot a kvantummechanika atyjának vagy a XX. század Galileiének is lehetne nevezni, hiszen munkássága egy új korszakot nyitott. A modern fizika területén végzett úttörő munkája a század legfontosabb tudományos eredményéhez vezetett. Képességeit és veszteségeit tekintve is rendkívüli sorsú emberként ismerhetjük meg. Többször is nyilatkozott a tudomány és a vallás számára teljesen harmonikus kapcsolatáról.

filozófia hírességek kutatás Nobel-díj tudomány

160 éve született az a tudós, aki nemcsak a korszak egyik legnagyobb zsenije lett, de nemes gondolkodású úriember is. Max Planck egy régi nemesi családban látott napvilágot. A család elődei között tudósok, tanárok, lelkészek és teológusok szerepelnek. Jó tanuló volt, a gimnáziumban énekelt, több hangszeren is játszott, zeneszeretetét megőrizte felnőttként is. 21 évesen kiváló (summa cum laude) minősítéssel védte meg doktori disszertációját. A Nobel-díjat 1919-ben kapta meg. Max Planck jó barátja és kamarazene-partnere volt Albert Einsteinnek, akinek a neve a géniusz szinonimájává vált.

Max Planck magánélete: a veszteségek sorozata

Planck (1858-1947) magánélete tragédiákban bővelkedett. Önéletrajzából tudjuk, hogy a kortársak meg nem értése is sok keserű percet szerzett neki. Planck , mint ember azért is kivívja tiszteletünket, mert nehézségekkel teli sorsa sem rombolta le benne az alkotó személyiséget. Felesége huszonkét évnyi boldog házasság után meghalt. Egyik fia elesett Verdunnél, mindkét lánya belehalt a szülésbe. Házát lebombázták, pótolhatatlan iratai és levelezése megsemmisült. 1945 januárjában egy Hitler-ellenes összeesküvés miatt kivégezték Erwin fiát. A 87 éves tudós ezt már nem sokkal élte túl.

Lise Meitner osztrák-svéd atomfizikus asszony negyven éven át közeli barátja volt. Ezt írta:

Planck „vallásos volt, és ezt újra és újra hangsúlyozta. Mivel pedig egyike volt a legigazabb embereknek, szavai mögött mély meggyőződésnek kellett rejtőznie, amely élete tragikus pillanataiban bizonyosan nagy segítséget jelentett számára.”

Max Planck, a kvantumfizika atyja 

Max Planck azért vált a modern fizika atyjává, mert megfogalmazta a kvantumelméletet, a 20. század egyik legfontosabb fizikai elméletét. Ő a kvantummechanika egyik alapítója, ami egyben egy teljesen új természetszemlélet létrejöttét is jelenti.

 

filozófia hírességek kutatás Nobel-díj tudomány
Planck és jó barátja Albert Einstein 1929 júniusában.

Max Planck munkássága

Max Planck munkássága a hőmérsékleti sugárzás problémájának megoldásával kapcsolatos. Korának egyik legjelentősebb elméleti fizikusaként éppen a századforduló környékén, 1900 decemberében nyújtotta be sugárzáselméletét a Német Fizikai Társaságban. Azt a napot tekintik a korszakalkotó kvantumelmélet és egyben a modern fizika születésnapjának is. A Planck-állandó a kvantumelmélet valamennyi egyenletében szerepel. Igaz, a tudósnak a Nobel-díjra még tizennyolc évet kellett várnia. 

A kvantumfizika alapjai 

A kvantumfizika gyakran a kvantummechanika szinonimájaként használatos. A fizika legalapvetőbb törvényszerűségeinek működésével foglalkozik. A latin név arra utal, hogy bizonyos fizikai tulajdonságok egységi mennyiségenként (kvantum) változnak.

Max Planck felszólalása a Nobel-díj átvételekor

Már pedig anyag Max Planck szerint nincsen. Azt a felfedezését a Nobel-díj átvételekor is hangoztatta.

„Egész életemben az anyagot kutattam, de rá kellett jönnöm a hagyományos értelemben vett anyag valójában nem is létezik. Az anyag egésze kizárólag egy olyan erő hatására keletkezik és marad fenn, mely az atom részecskéit rezgésbe hozza, és végül parányi naprendszerét összetartja. Az univerzumban minden, ami létezik, energia által jön létre. Azt kell feltételeznünk, hogy az energia mögött egy tudatos elme létezik, ami a mátrixot megteremti.”

filozófia hírességek kutatás Nobel-díj tudomány

 
A tudomány és a vallás kapcsolata Max Planck szerint

1937-ben egy vallási alapokon nyugvó természettudomány szószólójaként Vallás és természettudomány címmel több helyen is előadást tartott:

„A vallás és a természettudományok között sehol sem találunk ellentétet, sőt inkább a teljes egyezést a döntő kérdésekben. Nem zárják ki, sőt kiegészítik egymást.”

„Az embernek szüksége van a tudományra a megértéshez, és szüksége van a vallásra a megfelelő irányú cselekvéshez.” 

„A fizikai kutatások kétségtelen eredményei közé tartozik, hogy a világmindenség építőkövei nem összefüggéstelenül vagy egyes csoportokban helyezkednek el, hanem valamennyien egységes terv szerint összefüggnek, azaz a természetben bizonyos mértékig megismerhető törvényesség uralkodik… A legcsodálatosabb azonban az, hogy ennek a törvénynek legszakszerűbb megfontolása minden elfogulatlan emberben azt a benyomást kelti, hogy a természetet értelmes, céltudatos akarat irányítja.”

„Működéséhez a vallás és a természettudomány egyaránt rászorul az Istenben való hitre. Csakhogy a vallás számára minden gondolkodás kezdetén áll az Isten, a természettudomány számára minden gondolkodás végén. Az egyiknél az alapot jelenti, a másiknál mindennemű világnézeti szemlélődés koronáját.”

„Intellektusunk megköveteli, hogy a természet törvényei között felismerjük azt a két hatóerőt, amely titok, de minden tudást áthat: a rendet, amelyről a tudományok, s Istent, amelyről a vallások beszélnek.”

Összefoglalás

1900-ban egy német fizikus, Max Planck forradalmi felfedezést tett: rájött, hogy az energia csak meghatározott energiakvantumokban változhat. Új korszak kezdődött a fizikában. A mai számítógépeink sem léteznének a kvantummechanika nélkül.

Planck számára nem volt kérdéses a „természet felett uralkodó, mindenható értelem”. Véleménye szerint a vallás és a tudomány más-más területeken működik, és kiegészíti egymást. Már halála előtt az ő nevét vette fel a híres Vilmos Császár Társaság. A jogutód, a Max Planck Társaság ma körülbelül 80 kutatóintézettel rendelkezik. 

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

14 ápr

A boldogság kulcsa William James szerint


William James a 19. század fordulójának vezető filozófusa és pszichológusa volt. Jelenleg reneszánszát éli. Hangolódj egy magasabb célra, ez a boldogság kulcsa! – hirdette. De azt is kihangsúlyozta, hogy: Az ember úgy változtathatja meg életét, ha megváltoztatja gondolkodását. Pesszimista korunkban ugyancsak üdítő olvasni sorait.

William James az amerikai tudományos pszichológia elindítója volt. Azoknak, akik misztikusnak vagy tudománytalannak állítják be, James azt válaszolja, hogy a tudomány és a tudományos gondolkodású ember nem lehet arrogáns. A tudomány bepillantást enged a valóságba, de a végtelenhez képest ez még csak parányi tudás.

Ha egy láthatatlan lelki világban hinni csak hiedelem vagy vágyálom, akkor James emlékeztet minket arra, hogy milyen keveset tudunk a valóság teljességéhez képest. James a következő buzdítást adta: „Ne félj az élettől. Hidd el, érdemes élni, és a hited segíteni fogja ezt a tényt.”

William James élete


New Yorkban született 1842-ben. Nem kisebb személy, mint Ralph Waldo Emerson volt a keresztapja. Egyik testvére, Henry James, a világhírű regényíró. A család öt évet élt Európában, majd visszatért az Államokba. 

James eleinte művészeti iskolába járt, a festészet érdekelte, majd felvételizett a Harvard Medical School orvosi karára. Tanulmányait félbeszakította rövid ideig tartó betegsége, amit kisebb depressziós szünet követett. A diploma után a Harvard anatómia és élettan tanára, majd a filozófia és pszichológia professzora lett. Megházasodott – szokatlan olyan filozófusról olvasni, aki boldog házasságban élt, és volt öt gyermeke. 

1890-ben jelent meg könyve, a Pszichológia alapelvei, és ezzel elindult a hírnév felé. Charles Sanders Peirce és William James alapította meg a pragmatizmusnak hívott filozófiai iskolát. Ez kimondja, hogy egy ötlet színvonalát annak gyakorlati hatásaiban kell keresni. James a tudatosságra bíztatott, hogy az ember gondolja végig tettei következményeit. 

William James és a védikus filozófia

James szerint a gondolkodás elfogad vagy visszautasít, vagyis választ. A védikus filozófia szerint az elme megkülönböztető képessége az intelligencia. Ugyanarról van tehát szó: a választás szabadságáról. Döntéseink erre épülnek. Spirituális értelemben ez azt jelenti, hogy az ember különbséget tud tenni anyagi és lelki között. Az ember döntéseket hozó lény, akinek életét választásai alakítják – írta James. A védikus filozófia is azt tanítja, hogy minden választás, vagyis cselekedet valamilyen visszahatással jár, és ez formálja az ember jövőjét.

James azt állítja, hogy még a negatívnak tűnő helyzetekben is van választásunk. Ezt „beleegyezésünknek” nem pedig „engedelmességünknek” nevezi. Az influenza példáját hozta fel: elfogadom, ha beteg leszek, de meg tudom választani azt a módot, ahogyan részt veszek a betegségemben. Sőt azt is, milyen tanulságokat vonok le belőle. Ilyen nézőpontból lehetséges Isten törvényeinek elfogadása és a szabad cselekvés. A vallási hagyományok és a spirituális írók megértették az emberi szabadságnak ezt a formáját.

„A nyugtalan felszín viharos hullámai nem zavarják meg az óceán mélyét; aki nagyobb és állandóbb realitásokkal van kapcsolatban, annak a szemében személyes sorsának óránkénti változása nem igazán fontos.” (William James)


„A békét nem az éri el, aki igyekszik vágyait kielégíteni, hanem csak az, akit nem zavar a kívánságok szakadatlan özöne, melyek úgy ömlenek bele, mint folyók az állandóan töltődő, ám mindig mozdulatlan óceánba.” (Bhagavad-gítá 2.70.)

„Köznapi, éber tudatunk, amelyet racionális tudatnak is nevezünk, csupán a tudat sajátos állapota. Emellett azonban meg számtalan más lehetséges tudatállapot is létezik, amelyeket hártyaszerűen finom válaszfalak különítenek el egymástól.” (William James)


„Néha a szenvedély kerül túlsúlyba, elnyomván a jóság minőségét, néha a jóság győzi le a szenvedélyt, máskor pedig a tudatlanság uralkodik a jóság és a szenvedély kötőerői felett. Ily módon mindig küzdelem folyik az elsőbbségért.” (Bhagavad-gítá 14.10.)

William James szembeállít két különböző típusú embert: egyszer született és kétszer született embereket. Nézete szerint az első csoportba tartoznak azok, akik aránylag könnyű, mondhatjuk felszínesebb életet élnek. A másikba azok, akik átmentek valami tragédián, nehézségen vagy komoly kihíváson, és az megváltoztatta őket. A szenvedés egy második születés forrása lett, mélyebb, tudatosabb emberré váltak. 

A védikus hagyományokban „kétszer született”-nek azt nevezik, aki egy hiteles guru tanításait követve törekszik az önmegvalósításra.

  
Idézetek a boldogság kulcsa témában

William James már saját korában is elismertségre tett szert. A boldogság kulcsa nála nem az állandó mosolygást, inkább a belső változást jelentette. Íme, néhány inspiráló gondolata:

A bölccsé válás művészete az, hogy megtudjuk, mit hagyjunk figyelmen kívül.

A jövő pozitív képei hatásos mágneses erők ... Alakítanak és energizálnak bennünket, bátorságot, elszántságot adnak a fontos kezdeményezések megtételéhez. A jövő negatív képei szintén mágnesesek. Akkor a lélek lefelé húzódik a kétségbeesés útján.

Az ember úgy változtathatja meg életét, hogy megváltoztatja gondolkodását. Hiszen a gondolatok teremtik meg a valóságot. 

Sokan azt hiszik, gondolkodnak, pedig csak újrarendezik az előítéleteiket.

Az én nemzedékem legnagyobb felfedezése az, hogy az ember belső hozzáállásának megváltoztatásával képes megváltoztatni az életét.

A legtöbb boldogtalanság azért van, mert az emberek önmagukat hallgatják ahelyett, hogy magukhoz beszélnének.

A pszichológiában van egy törvény: ha elmében képet alkotsz arról, ami boldoggá tesz, és ezen sokat meditálsz, akkor pontosan azzá válsz, amit gondolataidban megformáltál.

Amikor két ember találkozik, valójában hat személy van jelen. Kettő, ahogyan látják önmagukat; kettő, ahogyan látják egymást; és kettő, amilyenek valójában.

A boldogság kulcsa a választás szabadsága

A kilencvenes évektől William James munkássága egyre inkább filozófiaivá vált. Szerinte a boldogságot nem felfedezni, hanem megteremteni kell. Tanítása egy mondatban összefoglalva: Az ember életét a döntései, a választásai alakítják. 

James szerint, ha az emberek elveszítik az értelmes univerzumba vetett hitüket, annak súlyos következménye van a modern társadalomban. Ha egy céltalan küzdelem részesei vagyunk, az nem fog boldogságot adni. Ha elfogadjuk az élet oktalan abszurditását, az eredmény a rossz közérzet, depresszió, kiszolgáltatottság, szorongás és más negatív lelkiállapot lesz. 

A filozófus James szerint a boldogság kulcsa ingyen vagy könnyedén nem szerezhető meg:

„Bármivel foglalkozz is, egyedül az elszántságon múlik minden. Ha valóban el akarsz érni valamit, minden bizonnyal el is fogod érni... De csak akkor, ha igazán akarod, ha mindennél jobban akarod, és nem akarsz még száz különféle dolgot ugyanolyan nagyon.”

Összefoglalás

1895-ben William James feltette a kérdést: Miért érdemes élni? Arra a következtetésre jutott, hogy az emberi élet vagy valódi küzdelem, amelyben a siker által valami örökre megszerezhető, vagy ez egy triviális játék, amelyből bármikor kieshetünk. Számára a boldogság kulcsa a hit által támogatott küzdelem. Első feladatként pedig ezt írta: „megváltani saját szívünket” a félelmeink és a meggyőződésünk hiányának leküzdésével. A boldogság kulcsa a kezünkbe kerül, ha igaz választ találunk a Miért? kérdésre.

Korunk információs kor, ahol a végtelennek tűnő információhalmazban hatalmas kihívást jelent, hogy mire irányítsuk figyelmünket. James már saját korában egyértelműen felismerte: ez nem más, mint egy óriási kihívás, harc a lelki életünkért. Nagyszerű árnyalattal és finomsággal jellemezte a szándékos, tudatos élet fontosságát. Elutasította a kiszolgáltatott, passzív életet, ami a körülményekre hivatkozva az ember szabadságát söpri el.

William James szerint a boldogság attól függ, hogy képesek leszünk-e változtatni hozzáállásunkon. Vagyis: szenvedünk a létezés gondjaitól, vagy – még ha a racionális elme nem is bizonyítja –felfogjuk, hogy az életnek magasztos célja van. 

Kapcsolódó cikkek

 


 

 

Tovább olvasom


India Hangja

blogavatar

India elgondolkodtat. Valami, misztikum hatja át évezredek óta, amitől a legnagyobb káosz is harmóniává lesz. Ezt a békét kutatja az India Hangja csapata. Olykor indiai vagy éppen nyugati napi aktualitásokra reagálunk, máskor pedig az ősi bölcsek szavait vesszük elő. Jó olvasást és jó utazást kívánunk India szellemi tárházában! Adó 1% India Klub Alapítvány – Adószám: 19561383-2-43

Bharata a Facebookon