28 máj

Gyerekmesék a mesepszichológia tükrében

A gyerekmese az egyik legfontosabb műfaj a szülő számára. A mesepszichológia és a spirituális tanítások a mesevilág hihetetlenül csodás régióiban kutakodnak. Gyakran felmerül azonban a kérdés, hogy jó-e, ha a gyerek a tv előtt ül, rajzfilmeket bámulva? Miközben a szülő a gyerekmesék tanító erejével magyarázza meg magának a gyerek lepattintását.

fiatalok filozófia könyv társadalom

A mesék tanító ereje közismert. Hogyan lehet, hogyan érdemes lefoglalni a gyermekeket, hogy szórakozzanak és tanuljanak is egyazon időben? A világirodalom leghíresebb mesegyűjteménye, a Pancsatantra éppen ezt teszi. Hagyományosan május utolsó vasárnapja gyermeknap. Íme, néhány gondolat e jeles nap kapcsán.

A mese ereje


Hány szülő olvas mesét rendszeresen gyermekének? Pedig ez a személyes kapcsolat, az együtt töltött idő egyik legjobb módja. Ezek az évek a szülőknek soha többé nem jönnek vissza. De mindenki emlékszik öregkorában is azokra a szép estékre, amikor gyermekként mesét hallgathatott. Emellett a kicsi számára óriási előny az is, hogy közben megtanul odafigyelni, sőt kérdezni is. Szélesedik a látóköre, színesedik a fantáziája, gazdagodik a szókincse.


Így játszva, észrevétlen elsajátítja az alapvető értékek legfontosabbjait. Megtanulja, hogy a kitartó küzdelem eredményre vezet, vagy azt, hogy egy hangyával is szépen kell bánni, segíteni minden élőlényt. A természettel való harmonikus együttélés létszükséglet lesz a számára. Nem csak azért, mert soha nem tudhatja, mikor szorul rá ő a természet és más élőlények támogatására. Emlékszünk? A kicsi királyfi a hangyák, halak, madarak segítője, s később nekik köszönheti megmenekülését.

 A Pancsatantra története


A Pancsatantra egy Dél-Indiában élt király, Visnusarman (jelentése: Visnu védence) kérésére jött létre. Az uralkodó nem lelte örömét királyságában, mivel három nehéz felfogású fia volt.

fiatalok filozófia könyv társadalom

Abban az időben az uralkodás tudományának elsajátítása tizenkét éves komoly képzést jelentett. Egy tudós bráhmana vállalta a feladatot, így született meg a Pancsatantra, az öt könyvből álló gyűjtemény. Ez a legrégebbi és leghíresebb mesegyűjtemény. Évszázadokon keresztül India határain túl is a fiatalság nevelésére szolgált. 

Felépítése sokrétű. Egy-egy fogalom vagy életbölcsesség rövid, tömör összefoglalója a kezdet. Részletes kifejtése sokszor szerteágazó történetek formájában történik. A már jól körüljárt fogalom a végén újra felbukkan, összegződik, hiszen a tudás elsajátításának alapja az ismétlés. Humoros és egyben komoly, gyermeknek és felnőttnek egyaránt szórakoztató olvasmány. A pedagógiai értéke pedig felbecsülhetetlen.

Az ókori India mindig is csodálatos politikai irodalommal rendelkezett. Az uralkodók feladata nem a nép kizsákmányolása volt. Úgy kellett gondoskodni róluk, mint családtagjaikról. Az ember valódi rendeltetésének megfogalmazásakor nem egy életben gondolkodtak. Az tökéletes, isteni élet eléréséhez pedig már a gyerekeket, s az ifjakat is oktatni kell.
A vallásos hagyományok és a tudományos ismeretek is ezen cél felé segítették követőiket. A védikus irodalom a brahmanákon keresztül öröklődött tovább. Hasonlóan a mesék is, a dzsátakák, melyek még a Mahábháratában is megtalálhatóak.

A mesék a régi, klasszikus szanszkrit nyelvű irodalomban komoly helyet foglaltak el. A népmesék között tovább virágoztak, esetleg tájegységekként variálódtak. A Pancsatantra 550 körül már nemcsak Indiában élő hagyomány, perzsa közvetítéssel elterjedt a határokon túlra is. Magyarországon is elég korán, Apafi Mihály, erdélyi fejedelem tolmácsa révén a XVII. sz-ban vált ismertté a Pancsatantra.

Tanmesék – nem csak gyerekeknek


Minden mese valahol tanmese is egyben. Amit a szülő felolvas és megbeszél gyermekével, amit együtt dolgoznak fel, az mindkét fél számára óriási haszonnal jár. A felnőtt számára a mindennapok rohanásában a már elsajátított tudás felidézése, ismétlése, ezáltal életének részévé kovácsolása, továbbgondolása. A gyermeknek játékos tanulás, ami kreatív gondolkodásra ösztönöz. Az információk ismerete nem gondolkodás.

George Gerbner, magyar származású kommunikáció kutató volt. Jó néhány évvel ezelőtt felhívta a figyelmet arra, hogy a nevelés lassan kikerül a szülők kezéből. Átvette az iskola, rosszabb esetben a média, főleg a televízió. Már nem a családé a meghatározó szerep, főleg nem a templomoké és a pozitív célú közösségeké, hanem egy maroknyi érdekelt félé, akik valamit el akarnak adni. 

Számos hasonló kutatás folyik. Ezek az igazi tanmesék napjaink szülőinek, nevelőinek. A legújabb tanulmányok szerint azok a gyerekek, akik folyamatosan nézik a televíziós rajz és egyéb „mese”filmeket, nagyobb valószínűséggel lesznek önbizalom-hiányos felnőttek. Számukra a világ egy könyörtelen és félelmetes hely. Az aggódó emberek jobban függővé válnak, könnyebben kezelhetőek, befolyásolhatóak és szabályozhatóak, hajlamosabbak a megtévesztő propagandákat elhinni.

 
Elrontott mesék


Sok szülő elég megfontolt ahhoz, hogy nem engedi gyermekét a romboló hatású mese közelébe. Manapság nem biztos, hogy jóra tanít a mese vagy az ifjúsági film. Milyen példát állít a kiskorúak elé? Ugyanakkor rendkívül nehéz a tv vagy az ostoba, számítógépes játékok elől elvonszolni azt, akinek ez ad szórakozást. Valljuk be, a számítógépes játékok még a felnőtteket is érinti… Aki ilyen időtöltést választ, sokszor órákon keresztül lövi ki a célpontokat, robbant, nyomógombok segítségével kis futkosó alakokat öldös a monitoron vagy a telefonján. 

fiatalok filozófia könyv társadalom

A varázserővel felszerelt hősöknek, nem kell küzdeni, csak fogyasztani. A győztesek ereje a jobb harci felszereltségben van, nem a leleményességükben, nem a barátaik, hanem a gépek és fegyverek segítik őket. A látványos technikai megoldások sok esetben félelmet keltő képekkel, zörejekkel társulnak. Életidegen, mesterséges világ, aminek semmi köze a valósághoz.

Milyenek az elrontott mesék? Agresszióról, tülekedésről, csalásról szólnak, erőszakra és felszínességre nevelnek. A fiúk előtt a buta izomagy figura, a lányok előtt a még ostobább Barbi baba, cicababa rajzfilm villog. Bizonyos felnőttek üres világa elevenedik meg. Komoly kutatási eredményként arról is olvashatunk, hogy a villogó effektek látványvilága egyrészt félelmetes is lehet, mely alvászavarokat okozhat. Másrészt lusta agyműködésre állítja be a gyereket. Készen kapott képeket próbál értelmezni, de nem mindig képes a változások gyorsaságát követni. 

Ha kisiskolásként egy gyermek nem szokik rá az olvasásra, akkor később már nehéz vagy lehetetlen megszerettetni vele a könyveket. Azt nem kell külön kiemelni, milyen érzelmi és értelmi hátrányokkal jár az olvasás hiánya. Szó szerint is értendő, hiszen nagy esély van arra, hogy később nehezen fog megbirkózni az olvasással, sőt a szövegek tartalmának megértésével is.  

Legjobb mesék


Szerencsére vannak jó példák is szép számmal. Ezeket kellene minden felnőttnek felkutatnia, mihelyt szülővé válik. Dargay Attila a magyar rajzfilmgyártás egyik legkiemelkedőbb alkotója volt. Gyönyörűen megrajzolt, kedves figurái, humora utolérhetetlen. Az ő képei minden korosztály kedvencei. Dargay filmjeit többször is meg lehet nézni anélkül, hogy unalmassá válnának. Süsü, a sárkány is mindenki barátja volt. A Mátyás király mesék vagy a magyar népmesék is kortalanok. Ez csak néhány a sok közül, s természetesen vannak remek külföldi alkotások is. A Jégvarázs című animációs film híres mondata: „A szeretet azt jelenti, hogy valaki másnak a szükségletei sokkal fontosabbak, mint a sajátod.” 

A legjobb mesékre pont az időtlenség jellemző. Nem számít, mikor keletkeztek, mert minden időben élményt ad gyermeknek és felnőttnek egyaránt. Nagyon jó példák erre a szintén védikus irodalom részét képező Bhágavatam történetei is. Nem lehet elégszer ismételni: India klasszikus hagyományai mindig az ember lelki felemelkedését szolgálták. Legyen az gyermek-, ifjú- vagy felnőttkor, a cél mindig az élet magasabb szintre emelése volt. Természetesen nem anyagi értelemben. 

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

01 máj

Az egyenlőség szobra 

Dél-India ünnepel. Legnagyobb tanítómestere, Rámánudzsa 1000. születésnapját. Rámánudzsa 1017. április 30-án látta meg a napvilágot. Az ereréves megemlékezés az egyenlőség diadala. Az UNESCO a világörökség részeként őrzi azt a templomegyüttest, ahol élt és dolgozott. Hívei most egy olyan monumentális emlékművet készítenek, mely a világ legnagyobb ülő fém szobra lesz, magasabb, mint a New York-i Szabadság-szobor.


Nevéhez egy filozófiai iskola megalapítása, egy azóta is élő tanítványi láncolat fűződik. 

filozófia guru hinduizmus hírességek világörökség ókori India
Az egyenlőség szobra nagyobb lesz a New York-i Szabadság-szobornál.


Ramanuja születése óta ezer év telt el. Indiában több dinasztia, sokféle hódító jelent meg és tűnt el. Olyanok is, akik mindent megtettek, hogy véget vessenek azoknak a vallási és kulturális hagyományoknak, melyek időtlen idők óta virágoztak és virágoznak mind a mai napig.

A Delhi Szultánság, a mogulok, a Brit Birodalom. Ennek ellenére a védikus kultúra nemcsak túlélte mindezt, de új területeket is szerzett. Hogyan lehetséges ez? Mert e magasrendű civilizáció hívei abban az előnyben részesültek, hogy időről időre kivételes lelki személyiségek segítették őket. Pozitív módon újra formálták az ősi tanítást, anélkül, hogy az veszített volna tisztaságából. Ilyen nagy tanító volt Ramanuja is.

 
A nagy Egységesítő filozófiájának alapja az egyenlőség

 
Ramanuja 1017-ben, Madrász közelében, híres papi családban született. Már kora ifjúságában elsajátította a Védák és a Védánta filozófiáját. Családos élete után szerzetesként élt, India-szerte utazott és tanított. A híres Srírangam templom körül a hívők 74 kerületét szervezte meg.

filozófia guru hinduizmus hírességek világörökség ókori India
Rámánudzsa idézet az egyenlőségről.

Az egyenlőség elvét szinte az anyatejjel szívta magába. Mindenki számára elérhetővé tette a transzcendentális tudást. Függetlenül mindentől, ami világi – a kaszttól, a hitvallástól és a nemektől. Azt hirdette, hogy „Isten szemében minden élőlény, nemcsak az emberek, hanem az állatok és a növények is egyenlők”.

 
Srírangam a második legnagyobb hindu templom, és az első legnagyobb működő templom-komplexum a világon. Ramanujacharya vagy Ramanuja 120 éves földi tartózkodásából mintegy 60 évet itt töltött. A szent filozófusnak számos követője és tanítványa volt. A Védánta lényegét tanította.

Ő volt az első indiai filozófus, aki szisztematikus teista értelmezést adott a Védánta filozófiának. A szó a Véda-anta jelentése: Véda-vége, vagyis a Védák célja. Ennek megfelelően tanításának középpontjában a bhakti elve állt: egy személyes Isten iránti odaadás. 

Egyenlőség szobra


A Hyderabad közelében épülő komplexum középpontja a tervek szerint a világ legnagyobb ülő fém szobra lesz. Három és félszer nagyobb, mint a híres, egy kőből faragott monolit Buddha-szobor, mely Hyderabadban egy mesterséges tó közepén áll.

filozófia guru hinduizmus hírességek világörökség ókori India
Srírangam: a világ legnagyobb működő templom komplexuma az indiai Tamil Nadu államban található.

A nagyszabású projekt 45 hektáron terül el. Az architektúrát Visnu diszkosz alakú fegyvere ihlette. A Ramanuja szobor egy 5,2 m átmérőjű lótuszvirág szirmain fog pihenni. Az „Egyenlőség szobra” nevet kapta. Kifejezi az esélyegyenlőséget a nemek, kasztok és vallások között, hiszen mindenki élvezheti a Mindenható jóindulatát.

A szökőkutakhoz gyönyörű zene és a fényjáték társul. Különféle elemek, lótuszvirágok, elefántok, oroszlánok és madarak sokasága díszíti a területet. A parkoló 1500 járművet képes majd befogadni.

Szintén a projekt része lesz egy Omnimax típusú planetárium, ahol többek között a Ramajuna életéről szóló filmet is megnézheti a közönség. A látogatók választhatják a fejhallgatót, vagy különböző nyelven igénybe vehetnek egy önálló idegenvezetést, hogy mélyebb bepillantást nyerhessenek az egyenlőség világába.

Kapcsolódó cikkek


 

Tovább olvasom

25 márc

Abortuszkérdés a magzatgyermek világnapja kapcsán

A magzatgyermek világnapja alkalmával is sok szó esik az abortuszról, a mellette és ellene érvelők különféle indokokat sorakoztatnak fel. A média befolyása óriási. Abortuszkérdés tekintetében többségében azokat az információkat juttatja tovább, melyek rutinműtétnek, a nő természetes jogának tartja az élet elvételét. Nem hívja fel a figyelmet sem a súlyos etikai szempontokra, de még csak az anyát érintő, később bekövetkezhető veszélyekre sem.

ahimsza filozófia halál karma kutatás társadalom ünnepek
A 21. század egyik súlyos gondja a népesség öregedése. A WHO szerint évente 40-50 millió abortuszt végeznek a világon. Ez kb. 125 ezer abortuszt jelent naponta.

„Olyan döntést hozni, hogy a gyermeknek meg kell halnia ahhoz, hogy saját akaratunk szerint éljünk – ez nyomorúságos”

– mondta Teréz anya. Ezzel egyetértve szakembereket, orvosokat idézünk.

Dr. Paksy Mária pszichiáter, a Pacem in Utero (Békét az anyaméhben) magzatvédő egyesület alapító tagja:


 „Az első terhesség megszakítása különösen veszélyesnek számít, noha az abortuszt sokan rutin beavatkozásnak gondolják (…), rendkívül megnő a későbbi terhességek során a vetélés, a koraszülés kockázata.”


 „…az abortusz korlátlanul és legálisan végrehajtható, ez a védekezés egy lehetőségként él a köztudatban.”


 „A szülők nem ismerik saját gyerekeiket, márpedig, ha kamaszkor előtt nem beszélnek erről velük, utána már gyakorlatilag lehetetlenné válik.”


Hangsúlyozta, hogy az abortuszt követő tünetekről azért nem akarnak tudomást venni:

„Mert akkor szembesülni kellene azzal az öt évtizedes gyakorlattal, amelyben módszeres, manipulatív tudatformálással széles körben elfogadottá tették, hogy a nő önmegvalósítás címen elpusztíthatja megfogant gyermekét.”


A hippokratészi eskü ide vonatkozó része eredetileg így szól: …nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához. Dr. Paksy Mária elmondta, hogy „a végzős orvosok azonban ma már a hippokratészi esküt nem mondják el. Helyette minden egyetem összeállít egy, a hivatásetika főbb elveit tartalmazó esküszöveget, melyben az abortuszra vonatkozó elveket nem említik meg.”

ahimsza filozófia halál karma kutatás társadalom ünnepek
A KSH adatai szerint 2015-ben 31176 terhességmegszakítás történt.

Dr. Kellermayer Miklós a tudomány kategóriában Príma-díjjal kitüntetett professzor. Az élet érték című előadásában többek között olyan szörnyűségeket említ „mint a Holocaust vagy a művi abortusz.” „A magyarságot érintő problémák forrása az abortusz és a gyermekellenesség. Ennek oka pedig: úgy élünk, hogy nem tudjuk, mit cselekszünk. A tudásunkkal, a tudatosságunkkal van tehát a baj” – mondta.

Dr. Kopp Mária egyetemi tanár, pszichológus, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos igazgatóhelyettese volt.

 
„Az abortusz a védtelen élettel szembeni agresszió legkegyetlenebb megnyilvánulása, egyben a fogyasztói ideológia legdrámaibb kifejeződése.” 


Kifejtette, hogy a mai magyar párok 20 százaléka meddő, és bármennyire is nincs ez a köztudatban, összefügg az abortusz magas számával. „A megfogant magzatok harmadát nem engedik megszületni, holott sok pár szívesen örökbe fogadná ezeket a gyermekeket” – mondta. A megelőzést hangsúlyozta, szerinte rendkívül fontos lenne a fiatalokat megismertetni a művi terhességmegszakítás következményeivel. 

ahimsza filozófia halál karma kutatás társadalom ünnepek
9 hetes abortált magzat

Prof. Dr. Ferencz Antal a Semmelweis Egyetem igazgatója, egyetemi tanár egyenesen „katasztrofális cselekedet”-nek nevezi:

„A művi abortusz éppen olyan káros és pusztító, mint amennyire torz a mai közfelfogásnak az az autonómia felfogása, amelyre hivatkozva gátlástalanul és – az a benyomásom – egyre gátlástalanabbul végzik ezt ország- és világszerte.”

Prof. Dr. Széll Kálmán nyugalmazott osztályvezető főorvos, a MTA Orvostudományok Kandidátusa, Szombathely díszpolgára, nemzetközileg elismert tudós. Ez csak néhány a számtalan megtisztelő cím közül, melynek birtokosa. Munkássága során mindig kihangsúlyozta az orvosi hivatás etikus művelésének elengedhetetlen fontosságát. Néhány éve Az orvos és az abortusz című konferencián egy valóban rendkívüli előadást tartott. Néhány részlet Az abortusz orvosetikai szempontjai című beszédéből:

„…már az orvosok nagy részének sincs helyes elképzelése. Nem is csoda, hiszen nem tanultak róla. Az általános tájékozatlanság vagy helytelen tudás következményei kollegáinkon is lemérhetők.”

„Az orvosnak tudnia kell, hogy akár sebészi, akár vegyi abortusz végzésekor egy megindult élet, egy leendő személyiség megsemmisítéséről van szó, amely ellenkezik a szívünkbe vésett természeti törvénnyel, a természettől ránk szabott szülői szereppel, sőt az orvosi hivatással is.” 

ahimsza filozófia halál karma kutatás társadalom ünnepek

„Szokás a feministákra támaszkodva a személyiségi jogokat tanúul hívni, mondván, hogy az a nő elidegeníthetetlen emberi joga, hogy a testével szabadon rendelkezzen. E jogát természetesen senki sem vonja kétségbe. Így például szabadon tűzhet a fülébe, orrába, nyelvére vagy a köldökére gyűrűket, ékszereket, bizsukat, vagy akár le is vághatja egyik fülét vagy az ujjait. De ugyanezt már nem teheti meg a magzatgyermekkel, mert a magzat nem az ő teste! A magzat csak vendégségben és átmenetileg tartózkodik az anya testében, különbözik az anya testfelépítésétől, fele részben az apa génjeit hordozva mindkét szülőtől eltérő, új biológiai egyed: személy.”

„…a magyar ugaron termett és nevelődött liberálisok sajnálatosan elfelejtik, hogy az asszonynak adott abortusz-szabadsággal voltaképpen a magzatgyermek szabadságát korlátozzák, márpedig az egyik ember szabadságát nem jogos, még kevésbé etikus egy másik egyed életének kioltásával legalizálni.”

„Minden emberi logikával ellenkezik, hogy most, amikor a csecsemőhalandóságot soha nem remélt mértékben csökkenteni tudtuk, az orvosi tudást a leendő csecsemők tömeges elpusztítására használják fel.” 

  „Bűn tehát egy – mondhatni – teljesen egészséges egyénen kockázattal járó olyan orvosi beavatkozást végezni, amely gyökeresen ellentmond az orvosi hivatásnak, mert különös kegyetlenséggel öl meg egy leendő embert.” 

„Sajnos többnyire az történik, hogy az az orvos, aki nem ért egyet az abortusz magzatgyermeket pusztító beavatkozásával, eleve nem megy szülész-nőgyógyásznak. Ezáltal e szakma irányában sajátos kiválasztódás érvényesül, amely már eleve mintegy kiközösíti magából azokat, akik az abortuszt nem tudják életvédő erkölcsi meggyőződésükkel összeegyeztetni. Pedig sok múlik az orvosokon, akiknek testületileg meg kellene tagadniuk ezt az életidegen, s az orvosi hivatástól is idegen beavatkozást.” 

„Albert Schweitzer szerint "az igazán erkölcsös ember szemében minden élet szent, még az is, amely emberi szempontból alacsonyabb rendűnek tűnik." Az édesanya nem lehet saját magzata vérbírája, az orvos pedig – ha mégis megtörténne – nem lehet ennek az ítéletnek a végrehajtója. Nem kétséges, hogy az orvos évezredeken át az élet ügyvédje volt, s hogy neki a halál kultúrája helyett ma is az élet kultúráját kell választania!” 

Aki 2017. március 15-én a Nemzeti Múzeumnál járt láthatta azt az óriásplakátot, melyen egy 11 hetes, abortusz miatt szétroncsolt magzat fényképe volt látható. Mellette Máté evangéliumának híres sorai:

„Amennyiben megcselekedtétek eggyel is az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.”
A megölt magzat testrészei jól kivehetően mutatták a kis emberkét…

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

11 márc

Véleménynyilvánítás szabadsága a mediaimperializmus világában

Az Internetes Szabad Véleménynyilvánítás Nemzetközi Napja március 12-e, melyet az UNESCO is támogat. Május elején pedig világszerte megemlékeznek a Nemzetközi sajtószabadság és a szabad véleménynyilvánítás jogáról. A véleménynyilvánítás szabadsága örök kérdés.

filozófia kultúra társadalom
Meditáció a véleménnyilvánítás szabadságáról az Internetes Szabad Véleménynyilvánítás Nemzetközi Napja alkalmából

A 21. század elejére már kialakult a médiaimperializmus fogalma, mely modern szó ugyan, mégsem új dolgot takar. Csupán a gyarmatosító politika modern megnyilvánulása. Régen is működött, mégpedig ugyanúgy a fejlődés aranypapírjába csomagolva. Mindig időszerű, de napjainkban talán még fontosabb arról beszélni, hogy a fejlődés elsősorban belső ügy. A véleménynyilvánítás szabadsága nemcsak szóban érvényesülhet, hanem tetteinkben is. Vajon a média napi szinten befolyásolja életünket? 

A véleménynyilvánítás szabadságának története


Az alapjogoknak nincs hosszú időkre visszanyúló történelme. A 18. század második felében találkozhatunk először olyan jellegű javaslatokkal Európában és az Egyesült Államokban, amelyek a vélemény-, a sajtó-, a szólás-, és később majd az információszabadságot említik.

filozófia kultúra társadalom


Ezzel szemben a cenzúrának ugyancsak nagy múltja van.
A véleménynyilvánítás szabadságának írásos emlékeit először a virginiai alkotmány alapjogi kódexében találjuk (1776), majd 1791 végén az Egyesült Államok Alkotmánya határozottan kimondja, hogy „nem csorbítja a szólás- vagy sajtószabadságot”.


Európában a francia forradalomkor Mirabeau nyilatkozata mondta ki elsőként a szólás- és sajtószabadságot. „Gondolatainak és véleményének szabad kinyilvánítása az ember egyik legbecsesebb joga. Így tehát minden polgár szabadon nyilatkozhat szóban, írásban, nyomtatásban; de törvényben megállapított minden esetben felelős azért, ha visszaél a szabadsággal.” Az ENSZ is elfogadta azt a törvényt, hogy nézetei miatt senki sem zaklatható, ha tiszteletben tartja mások jogait, és nem sérti meg az állambiztonságot, a közrendet valamint a közerkölcsöt. 

A magyar alkotmány szerinti véleménynyilvánítás szabadsága 


A magyar alkotmány 61. § (1) bekezdése szerint:

„A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra.”

Ide kapcsolódik a lelkiismereti és vallásszabadság is. Véleménynyilvánítás lehet az is, ha valaki nem szól semmit, a hallgatásával jelzi egyetértését vagy elutasítását. Bár már Petőfi és Táncsics a szabad sajtóért küzdött, nem is olyan régen még hazánkban rendszeresen ment könyv a zúzdába.

Antidemokratikus országban a rendszer elleni véleményt megfogalmazó alkotók is odakerülhettek... A véleménynyilvánítás jogának megtagadása finomabb formákat is ölthet. Például a kádári kultúrpolitika több művet is egyszerűen csak indexre tett, a tiltott köteteket feketelistázta, és az OSZK Zárolt Kiadványok Tárában porosodhattak. Az már más kérdés, hogy a rendszerváltás után rögtön központi helyre, a legnépszerűbb kötetek polcára kerültek.

A média manipulációi, a történelem bemutatása a politika változása szerint mindig a tömeget veszik célba, s ugyancsak észnél kell lennie annak, aki nem akar ennek hatása alá kerülni.


Ugyanakkor mindig több kérdést felvet a sajtószabadság joga is. Bár törvényileg tilos a közösség elleni izgatás, és a véleménynyilvánítás szabadsága nem irányulhat semmilyen nemzet, etnikum vagy vallási közösség megsértésére, a gyakorlat mást mutat. Manapság a liberális szellem megengedi, hogy bárki hangot adjon akár ostoba vagy diszkriminatív nézeteinek is, kezdve a vallás elleni felszólalásoktól a blogok sokszor alpári kommentjéig.

 
Média, hatalom


„Három rend van jelen a parlamentben, de ott fönn, a Tudósítók Galériáján foglal helyet a Negyedik Rend, mely mindnyájuknál fontosabb”

– írta a 18. század vége felé Edmund Burke a klérusra, a nemességre és a polgárságra utalva. Az ír filozófus és államférfi már akkor megsejtette, hogy a sajtó a többi hatalmi tényezőnél is fontosabb szerepet játszhat.

filozófia kultúra társadalom


1794. május 28-án ezt mondta:

„Van azonban egy törvény mindenki számára, nevezetesen az, mely minden jogot irányít, a Teremtő törvénye, mely egyben az emberiség, az igazságosság, a méltányosság – a természet és a nemzetek törvénye.”

Jó esetben a sajtó feladata a polgárok hiteles, elfogultságtól mentes, tényszerű tájékoztatása. De a mai pénzügyi és politikai érdekcsoportok akkora befolyással bírnak, hogy a média irányítóivá válhatnak, így pedig roppant egyszerű az embereket befolyásolni. Főleg a gyerekeket. Ők a legkiszolgáltatottabbak. Ez egy fontos téma, ami külön fejtegetést érdemel. Egy médiabirodalomhoz saját tévécsatornák, rádióállomások, könyv- és lapkiadók tartoznak. Vajon milyen információkat fog továbbítani vagy elhallgatni?


Csupán a gyarmatosító politika modern megnyilvánulása, amikor a hatalmi gépezet olyan színben tüntette fel a leigázott népeket, hogy alátámassza a hatalom megszerzésének szükségszerűségét, sőt igazolja saját pozitív szerepét. Ennek érdekében még a gyarmatosított nép kulturális örökségét is felhasználta, mégpedig úgy, hogy az általa tolmácsolt „eredeti” művek azt a szellemiséget tükrözzék, amit propagálni akart. Ezek a fordítások ferdítések lettek, és sok esetben csupán kiragadott részleteket tartalmaztak. A gyarmatosítás nem csak egyik ország a másik ellen játéka, ha a hagyományok, a kulturális örökség háttérbe kerül, vagy egy felhígított, sőt maradinak titulált változata a „trendi”, ráadásul egy uniformizált „kultúra” kerül a helyére, akkor a szellemi gyarmatosítás alanyaivá válhatunk. 

A globalizáció miatt ma a média hatalmas tömegekhez szól, és ha napi szinten ismétli egyforma típusú, egyazon irányba mutató információit, akkor jó eséllyel könyvelheti el a sikert, céljának megfelelően befolyásolhatja a közvéleményt. Dr. Bajomi-Lázár Péter, a Budapesti Gazdasági Egyetem tanára, médiakutató, Média, hatalom című cikkében olvashattuk:

„A Kecskeméti Tanítóképző Főiskola 1995-ben készült, publikálatlan felmérése szerint a felnövő generációk egyes csoportjainak jövőképe az amerikai sorozatok eszményeiből táplálkozik. A 10-14 éves alföldi tanyasi gyerekek például úgy szeretnék látni felnőttkori önmagukat, hogy majd az úszómedencéjük partján a napernyő árnyékában kortyolgatják koktéljukat.”

Már több mint 20 évvel ezelőtt ilyen szomorú tapasztalat birtokában voltunk, s azóta felnőtt egy generáció. Elgondolkodtató…

 
Hol keressük a véleménynyilvánítás szabadságát? 


Manapság azt tapasztalhatjuk, hogy a sajtó, a média még a függetlenség látszatára sem ad, csak azt lehet tudni, hogy jobb vagy baloldali beállítottságú-e. Ki vagyunk szolgáltatva? Egyazon dologról ellentmondó információk sokasága lát napvilágot. Hogyan tájékozódjunk?


Körmendy Zsuzsanna: Mégsem hatalom a média? című cikkében (Magyar Nemzet 2016. 11. 12.) ugyancsak érdekes szempontot fejteget:


„Két roppant fontos rétegre a média nem tud igazán hatni. Az egyik a kevesek: a nagyon felkészült, sokféleképpen és sokfelől tájékozódó, saját fejével gondolkodó értelmiségi elit. A másik csoport: a médiának soha hitelt nem adó sokak. Ők a kevésnél is kevesebbet olvasó, alig tévéző, főleg az agráriumból, és sosem segélyekből élő, elég nagyszámú réteg. Róluk keveset tudnak a szociológusok, viselkedésüket vizsgálják, de nehezen tudják bemérni.”

Összegzés


Nem a szupermodern technika pusztítása a legnagyobb veszély, inkább az, ha a profitszerzés elemésztő mohósága az örök emberi értékek elé kerül. Mi a megoldás?

"Aki a médiát, a képeket irányítja, az a kultúrát irányítja" – vélekedett Allen Ginsberg.

Nagyon fontos dolgot mondott ki: a kultúrát, vagyis csupán egy külső közeget irányít. Ha nem akarjuk, az elménkre nem tud hatást gyakorolni. Ha tudatosak vagyunk arról, kik vagyunk, mi az emberi élet célja, akkor nincs olyan hatalom, ami befolyásolhatna bennünket. Van-e világképünk? Vannak-e olyan eszményeink, melyek teljesen kielégítik az erőszakmentes kommunikáció, a minden élőlény tiszteletén alapuló egymás mellett élés elveit? 

Hálás téma szidni a médiát, bűnbakot látni benne. Az óind filozófia felhívja a figyelmet, hogy soha ne a külső dolgokat kritizáljuk, mert a változás lehetősége bennünk van. Lehet igaz tudást, valódi információt szerezni, tájékozódni, ha valaki akar. Az ember szabadon választhat, nem kell tv-t venni, vagy ki is lehet kapcsolni, nem kell mindent elhinni, csak azért mert a média ezerrel nyomja.

Az internet lehet jó is, meg halálos is, tőlünk függ. A XX. század embere nyerő helyzetben van, ha szólásszabadsága nem csak a beszédére vonatkozik, hanem arra is, hogy milyen információt keres, és hol keresi azt.

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

02 márc

Arany János születésének 200. évfordulóján 

Nem csupán nevében Arany… Európai kultúrájú személyiség, és egyben a magyar nyelv egyik legcsodálatosabb varázslója volt. Melankolikus lélek, mint minden befelé forduló, önmagával is viaskodó ember. Öregkori rezignációja mégsem fáradt beletörődéssé, hanem szelíd bölcsességgé alakult.

hírességek reinkarnáció érdekes kultúra filozófia

Honnan és hová? című verse az élet legfontosabb kérdését teszi fel. Ha megvan a cél, minden más annak alárendeltjévé válik. Vajon ma tisztán látjuk életünk végcélját? Arany e versben nemcsak a materializmus ellen szólal fel csodálatos költői formában, de még a lélekvándorlást is megemlíti. Tisztelegjünk hazánk e nagy fia előtt!

ARANY JÁNOS: Honnan és hová?

   Mily rövid az élet!… 
Mint hullócsillag futása, 
Mely földünk körébe jutva, 
Lángra gyúl, és tűz-barázdát 
Írva elszalad, gyorsabban, 
Mint egyet pillantanál. 
Útja honnan jött? hová visz?… 
Míg sötét volt, s ujra az lesz, 
A világ-ür végtelenjén 
Hol bolyongott? és hová fog?… 
Ki tudná megmondani! 
   Míg tündöklött, addig élt.

   S honnan jössz te, lélek… 
Mely csak e föld gőz-körében 
Vetve lángot, addig fénylel, 
Amig éppen áthaladsz; 
Bölcsőd és sirod homály. 
Akkor lobbanál-e föl csak 
Az állatban, s véle múlsz el?… 
Vagy jövél a végtelenből 
Ismeretlen, hosszu pályán, 
S visszatérsz azon megint?… 
Oh, ha nem volt, és ha nincs 
E parányi csillogáson 
Innen és túl folytatás: 
   Mily rövid az élet! –

   Megfelelsz te, lélek. 
Volt idő, mikor tagadták 
A futamló csillagot: 
Semmi az, csak földi pára, 
Lobban, és fut, és el-ég. 
Most a szellemet tagadják: 
Semmi az, csupán anyag, 
Agyvelő, vér és ideg 
Összhatása, mely azonnal 
Véget ér, ha szétbomol 
Agyvelő, vér és ideg. 
Az anyag a halhatatlan: 
Fűben-fában újra éled, 
Összetársul, meg elszéled 
Mindörökké, szakadatlan; 
Hanem e feltámadást 
A szellem nem éri meg: 
Ez üres hang, nincs sehol, 
Puszta réme ferde agynak, 
Mílyet századok ránk hagynak – 
   S csak zavarja a tudást.
   Oh, ti, akik jobb felemnek 
Már e földön mély sírt ástok: 
Oly bizonyos hát tudástok, 
Hogy helye sincs védelemnek? 
Nem mond ellen az a szellem; 
Mely kutat, hogy támaszt leljen 
Megtagadni önmagát? 
S nem rettegné, ha meglelte 
– Mit tudása így teremte – 
Azt az örök éjszakát?… 
Ah, jobb volna kissé várni, 
Nehogy úgy találjon járni 
Az a híres tudomány, 
Mint ama gyors fénnyel jára, 
Mit csillagnak vélt a golyhó, 
Ő azt mondá: csak gyúlt pára: 
S ím, ma áll, hogy égi bolygó – 
   Mi lehet még ezután?

   Ami annyi szívbe oltva 
Élt világ kezdete olta; 
Mit remélt a hindu, párz; 
Amért lángolt annyi oltár, 
Zengett Szíonon a zsoltár: 
Hogy nem addig tart az élet 
Míg alant a testbe' jársz; 
Hanem egykor újra éled, 
S költözzék bár fűbe, fába 
Vagy keresztül állaton: 
Lesz idő, hogy visszatérhet 
Régi nemes alakjába, 
Megtisztúlva, szabadon; 
Vagy a „boldogok szigetjén”, 
Mint hivé a boldog hellén, 
Vagy az üdvezűltek helyén, 
Mint reméli keresztyény, 
Lesz dicsőbb folytatása: 
Én ezt meg nem tagadom. –

   Mit hisz a tudós? ő lássa, 
Földi pályám' ami nézi: 
Annak immár vége lesz, 
Vissza senki nem idézi; – 
   S rövid foglalatja ez:

Mély homályban, éjfél tájban, 
Kis fény is ha nagynak tetszik, 
Hogy a föld körén bolyongtam: 
Egy barázdát én is vontam. 
Az emberek ráveték 
Pillantásukat egy percig, – 
S egy tudós tán megfigyelt 
És lapjára, sok száz jelhez 
– Ahogy csillagfutást felvesz – 
Könnyed, vékony karcolással 
Rólam is tőn némi jelt, 
Mire reggel ő sem ismer; 
S összevéti annyi mással 
A jövendő nemzedék, 
Mely se kérdi tán, se tudja, 
Nem is igen lesz rá gondja: 
Hogy itt éltem, s a tömegben 
   Én is lantot pengeték.

1877. júl. 14.

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom


India Hangja

blogavatar

India elgondolkodtat. Valami, misztikum hatja át évezredek óta, amitől a legnagyobb káosz is harmóniává lesz. Ezt a békét kutatja az India Hangja csapata. Olykor indiai vagy éppen nyugati napi aktualitásokra reagálunk, máskor pedig az ősi bölcsek szavait vesszük elő. Jó olvasást és jó utazást kívánunk India szellemi tárházában! Adó 1% India Klub Alapítvány – Adószám: 19561383-2-43

Bharata a Facebookon