18 ápr

Dél-indiai kalandozások a Műemlékvédelmi világnap alkalmából

A Műemlékvédelmi világnap 1984 óta kerül megszervezésre. Ebből az alkalomból mutatunk be három dél-indiai műemlékvédelmi csodát. A három hely közös jellemzője, hogy Ellora, Mahabalipuram és Hampi is az UNESCO világörökség része. Mutatjuk a részleteket.

utazás világörökség történelem indiai képek

A Műemlékvédelmi világnap vagy más néven a Világörökség napja arra ösztönöz bennünket, hogy ünnepeljük a világ népeinek kultúráját. Évszázadok, sőt évezredek fontos építészeti emlékei, szellemi kincsei és helyszínei maradtak ránk. Tudatosítsuk megőrzésük fontosságát! Saját környezetünkben talán könnyen megy, de mit tehetünk például egy más földrészen levő csodálatos műemlékért? Tanuljunk, írjunk róluk. Ami a köztudatban van, amiről beszélnek, amire emlékeznek, az nem tűnik el. Ösztönzi a helyi közösségeket, és az ott élők gondozni fogják, vagy nemzetközi segítséget kérnek a megmentésükhöz. 

A Műemlékvédelmi világnap és a Világörökség nap története

1972-ben az UNESCO elfogadta a Világörökségi Egyezményt, majd kezdeményezte a Műemlékvédelmi világnapot, melyet 1984. április 18-án tartottak meg először. A Műemlékvédelmi világnap egyben a Világörökség napja. Ilyenkor egy-egy ország vagy tájegység építészeti értékei, helyszínei kerülnek a középpontba. A Világörökség napot azért alapították, hogy megvédjék ezeket az értékes helyeket. 

Műemlékvédelmi világnap Indiában

India 35 világörökségi helyszínnek ad otthont. Az egyes tagállamok kormányai nagy erőfeszítéseket tesznek ezek megóvására, illetve a még számtalan építészeti csoda fenntartására. A helyi közösségek való kapcsolattartás is a munkájuk része. Emellett tájékoztató előadásokat, szakmai programokat szerveznek, és egyéb tevékenységeket végeznek, melybe beletartoznak a természetvédelmi irányelvek is.

Anyagi erőforrás hiányában azonban számtalan középület, ősi templom áll elhanyagolt állapotban. E tény leginkább azt bizonyítja, hogy India ősi civilizációja sokkal régebbi, mint azt gondolnánk – a fennmaradt emlékek ugyanis rendkívüli technikai és művészeti képzettségről is tanúskodnak. 

 
A legfontosabb dél-indiai műemlékek

A dél-indiai műemlékek címszó alatt annyi látványosság, oly sok bámulatra és hódolatra méltó alkotást gyűjthetünk össze, mely több művészettörténeti könyvet is kitöltene. Érdemes utána olvasni, most csak párat tudunk néhány szóban bemutatni:

Srirangam: India egyik legnagyobb Visnu szentélyébe, pontosabban Visnunak szentelt templomvárosba léphet be a látogató. 50 szentély, 21 torony, 39 pavilon és számos víztározó tartozik ide.

Tanjore: A Saraswathi Mahal Ázsia legrégebbi könyvtárainak egyike. A szép épület a királyi palota része. Ritka gyűjtemény, jóval több, mint 49 000 pálmalevélre és papírra írt kéziratot őriz. A hindi, a szanszkrit és a tamil mellett más indiai nyelvű különlegesség is található itt.

Thanjavur: Dél-India egyik legszebb és legrégebbi temploma, a Brihadeeswarar-templom gránit kőből épült több mint 1000 évvel ezelőtt. A kupolája 63,4 méter magasan van!

Madurai népszerű hindu temploma, a Meenakshi Amman a Vaigai folyó partján helyezkedik el. Tamil Nadu állam egyik legnagyobb templomkomplexuma.

A Konáraki naptemplom vagy más néven Szúrja-templom híres képe egyetlen keleti témájú művészettörténeti könyvből sem hiányzik.

 
Hampi: sziklavilág a Holdbéli tájon

Hampi Karnataka állam északi részén rejtőzik. Jó néhány rendkívül lenyűgöző ősi templom és egy letűnt civilizáció emléke található itt.

utazás világörökség történelem indiai képek

Hampi egészét különböző méretű csatornák hálózata szövi át, amelyek mindent összekötnek: templomokat, palotákat, istállókat, mezőgazdasági területeket. A városhoz és környékéhez több mint 1600 műemlék tartozik. Hatalmas sziklákkal keverednek, amelyek a táj egészét uralják.

Az egyik leglátogatottabb hely a Vittala-templom. Impozáns építészeti remekmű, és szinte páratlan kézművességéről is ismert. A XV. században épült, később a Vijayanagara-dinasztia leghíresebb uralkodója, Krishnadevaraya bővítette és erősítette meg. A templom „zenélő”oszlopainak messze földre elhatott a hírük. Belül üregesek, így a légmozgás hatására különös hangokat adnak ki. Jellemző a brit gyarmatosítókra, hogy valami trükkre gyanakodva két oszlopot kivágattak.

  
Ellora: Misztikus barlangtemplomok a domboldalban

Az ókori India sziklafalú architektúráját öt évszázadon keresztül fáradhatatlan buddhista, hindu és dzsain szerzetesek generációi hozták létre.

utazás világörökség történelem indiai képek

Az 5. és a 13. század között kolostorok, kápolnák, templomok tűntek elő a sziklafalból. A barlangok ízlésesen díszített szentélyekké váltak, részletgazdag szobrokkal. Van, ahol freskók díszítik a falakat, máshol a lótuszvirág finom faragványai. Ellora 34 barlangja és az Ajanta 29 barlangja több száz évig homályban maradt, ma már mindkét hely védett műemlék.

Az Ellora barlangok rejtélyes Kailasa-temploma évszázadokon keresztül lenyűgözte a kutatókat és a turistákat. Ez egy lélegzetelállító konstrukció, amely rámutat arra, hogy az évezredes, ősi kultúrák sokkal fejlettebbek voltak, mint amit a tudósok jóváírnak. Érthetetlen, hogy a modern technológia nélkül miként keletkezett a templom. Nem „felépült”, a vulkanikus bazalt sziklákból vájták ki. 

Ez a világ legrégebbi egyetlen sziklából faragott, többszintes templom komplexuma. A nyugati régészek megdöbbenve állapították meg, hogy az athéni Parthenón méretének kétszerese. Alapos megfigyelés után számos szakértő azt is felfedezte, hogy kezdetben a templomot fehér gipsz fedte, hogy hasonlítson a havas Kailash-hegyre, Siva himalájai lakóhelyére.

Mahabalipuram: tengerparti barlangtemplomok

Mahabalipuram a Bengáli-öböl partján fekvő üdülőváros. A Pallava-dinasztia uralkodása idején, a 3. és 7. század között fontos művészeti, építészeti és irodalmi központ volt.

utazás világörökség történelem indiai képek

Visnu híveivel összefüggésben már a középkori szanszkrit szövegek is említik Mahabalipuram műemlékeit és a javítás korai hagyományát. Szekér alakú, faragott templomok, barlang szentélyek, fantasztikus domborművek, életnagyságú elefánt-, oroszlán- és bikaszobrok, oszlopos csarnokok láthatók Mahabalipuramban. Művészeik a természetes módon előforduló diorit és gránit blokkokat használták. A gránitsziklából faragtak ki csodálatos épületeket, és történeteket jelenítettek meg.

A Brahma, Visnu és Siva dicsőségének szentelt Trimurti-barlang, a teremtés, a fenntartás és a pusztítás folyamatát képviseli. Az istenségek mellett híveik, valamint faragott oszlopok és szobrok láthatók. A Krisna barlangok a Legfelsőbbhöz kapcsolódó történeteket mutatnak be.

Mahabalipuram 400 műemléke közül a leghíresebb az „Arjuna vezeklése” című lélegzetelállító remekmű, a világ legnagyobb domborműve (30x15m). Egy természetes sziklahasadék két oldalán helyezkedik el. Falán több életnagyságú alak látható jóga pozícióban. Az egyik egy macska, aki a meditáló hőst, Arjunát utánozza. Körülötte pedig kacagnak az egerek, mert biztonságban érzik magukat. 

 
Ez a kis részlet fontos dologra hívja fel a figyelmet. A macska csak mímeli a meditációt, a mozdulat csak külsőség, lényeg nélküli. Ardzsuna, az önmegvalósított személy a jóga lelkiségét is megéli, a macska nem. Az egerek pedig még csak a fizikai szinten sem képesek követni a jó példát. Csak a macskát látják, Arjunát nem – a felszínt és nem a lényeget. Nem jut eszükbe, hogy mihelyt a macska leengedi végtagjait, abban a pillanatban az életük veszélybe kerül. Illúzióban vannak, a pillanat érzéki örömének élnek, ahogy az anyagi síkon élő ember sem képes életét tudatosabbá tenni. 

Összefoglalás: dél-indiai műemlékvédelmi csodák

India mindig is büszke lehetett templomépítészetére. A dél-indiai műemlékek különösen figyelemre méltóak, kivitelezésük az ősi kézművesség csodája. Évszázadok óta a rejtély forrását jelentik. A Vijayanagara királyság kiemelkedő művészetet hozott létre, mellesleg az akkori világ leggazdagabb birodalma is volt. A déli indiai templomépítészet sok titokzatos csodát alkotott ebben az időszakban. A Műemlékvédelmi világnap arra emlékeztet, hogy a kulturális örökség érték és lehetőség.


 

Kapcsolódó cikkek

 

Tovább olvasom

26 nov

Stein Aurél - két nemzet büszkesége

Két nemzet büszkesége: így nevezte egy híres angol orientalista Stein Aurélt, aki 155 éve, 1862. november 26-án született. Régész, történész, Ázsia-kutató. Magyarnak vallotta magát, belső-ázsiai útjaira egy kis Arany János kötetet mindig elkísérte. Az angol tudományos élet szinte saját tudósaként tisztelte, 1904-től angol állampolgár is volt: Sir Mark Aurel Stein. A német, angol és a francia nyelv mellett tucatnyi ázsiai nyelven beszélt. Indiában a Pandzsáb Egyetemen tanított, sőt ő adta ki és fordította le angolra a Rajataranginit, a kasmíri királyi krónikát.  

hírességek hinduizmus kultúra tradíció történelem utazás

Stein Aurél életpályája 

Stein Márk Aurél művelt zsidó családban született, de őt már az evangélikus hit szerint nevelték. A keresztségben a híres római filozófus császár, Marcus Aurelius nevét kapta. A piarista középiskola után a bécsi és a lipcsei egyetem hallgatója volt. Tübingenben szanszkritot és összehasonlító nyelvészetet tanult, ezután London, majd Oxford következett. A Körösi Csoma emlékeit kutató Duka Tivadar is segítette munkáját.

1888-tól az indiai Pandzsáb Egyetemen tanított, a szanszkrit nyelv és irodalom tanára volt. 

Kasmír kultúráját és földrajzát tanulmányozta, neki köszönhető a Rajatarangini, az ősi királyi krónika megjelenése. Ezután nem kisebb feladatra vállalkozott, mint a kasmíri maharadzsa hatezer kötetes könyvtárának katalogizálása. A szanszkrit nyelvű kéziratokat magyarázattal látta el. Jól ismerte a szanszkritot, de a helyi közösségekben pandzsábi, kasmíri és pastu nyelven társalgott. 1910-től az Indiai Régészeti Szolgálat főfelügyelője volt.

Stein Aurél emlékezete Indiában

Indiában is nagy tiszteletnek örvend Stein Aurél. Emlékoszlop díszíti egyik táborhelyét. Nemrégiben új emlékkő került a régebbi, sérült helyére, melyet annak idején közvetlenül Stein halála után állítottak fel. Háromszög alakú, a felirat angol, urdu és szanszkrit nyelven íródott. Köszönetet mond a Rajatarangini krónika megjelenéséért is. 

hírességek hinduizmus kultúra tradíció történelem utazás
Stein Aurél emléktábla Indiában


 
Az emlékmű felállítása a Stein életére és munkásságára emlékező ünnepségek kezdetét jelezte. A Kasmír Egyetemen 2017. szeptember 20-21-én nagyszabású konferenciát tartottak.

Stein Aurél – Selyemút

Stein a Kínát Európával összekötő híres Selyemút területére több expedíciót vezetett. Az Indiából Kínába című könyvében beszámolt arról, hogy egészen Dunhuangig jutott el, melyet az utazók a Selyemút egyik legjelentősebb megállóhelyeként tartottak számon. A nyugati tudomány Stein Aurélnak köszönheti, hogy megismerhette az Ezer Buddha barlangtemplom kincseit, a több ezer tekercset és kéziratot. A leletek egy része Londonba került, a többit Delhiben a Nemzeti Múzeum őrzi.

Stein Aurél volt az első nyugati utazó, aki a Lop-Nor tó vidékén megpillanthatta azt a kétezer éves határőrző falat, melyet a hunok támadásai ellen építettek. A magyar őstörténet fontos kérdéseivel, a fehér hunok és rokon törzseik indiai szereplésével is foglalkozott, erről írta az akadémiai székfoglalóját.

Stein Aurél: Homokba temetett városok

Stein első belső-ázsiai útjáról a Homokba temetett városok című munkájában írt, mely 1908-ban jelent meg a Magyar Földrajzi Társaság gondozásában. A könyv régészeti és földrajzi utazás Indiából Kelet-Turkesztánba. 

hírességek hinduizmus kultúra tradíció történelem utazás

Stein Aurél művei

Stein számos könyvet, tanulmányt jelentetett meg. Angol nyelven publikált, műveit Halász Gyula, a kortárs és barát ültette át magyar nyelvre. Stein igazán kiérdemelte a polihisztor jelzőt, a művészettörténet, a régészet, az orientalisztika, a nyelvészet, valamint a térképészet terén is kiemelkedő munkát végzett. Magyarul 10 könyve és számos tanulmánya jelent meg.

 
Összefoglalás 

Dr. Stein Aurél a 20. század egyik legfontosabb régésze, a magyar keletkutató utazók egyik nagysága volt. Több helyen is kifejtette India kultúrája iránti nagyrabecsülését. Számos tudományos akadémia tagjaként szerepelt, több egyetem díszdoktorává választotta. Kutatásait az angol kormány nagylelkű támogatása segítette. Az angol király – aki egyben az India császára címet is birtokolta – 1912-ben az Indiai Birodalom Lovagrendjének parancsnoki keresztjével tüntette ki Stein Aurélt. Vámbéry Árminhoz hasonlóan őt is a brit tudományos élet kimagasló személyiségei között tartják számon mind a mai napig. 
 

Kapcsolódó írások

 

Tovább olvasom

24 ápr

Köszönési formák a világban

A köszönés sok mindent elárul az emberi kapcsolatokról. Megérintjük-e a másikat? Tiszteletünket fejezzük ki? Esetleg csak egy odavetett „helló” után továbbmegyünk? Vannak, akik kezet ráznak. Mások megölelik egymást, esetleg puszit vagy csókot adnak. Egyesek csak köszönnek. Milyen köszönési formák vannak a világban?

kultúra tradíció társadalom utazás
Köszönési formák a világban: Indiában nagy tiszteletet fejez ki az összetett kéz. Nemcsak az előtte álló személyt, hanem a szívében jelenlévő isteni képviselőt is köszönti: Namaszté. Ez az egyszerű szó egész hosszú filozófiai gondolatsort közöl az életről: felidézi az egyén lelki természetét, a benne rejlő isteni szikrát.


 
A köszönési formák története 


A köszönési formák története magába foglalja különböző korok szóbeli és a magatartásbeli megnyilvánulásait. A nyugati világban a latin eredetű Szervusz a legrégebbi ma is használatos köszönési forma. Jelentése: szolga. Közép- és Kelet-Európa több országában használatos, de az olasz „ciao” vagy a spanyol „servidor” is ebból ered. Hozzánk német nyelvterületről került, magyar szótárban először 1815-ben láthatjuk. 

kultúra tradíció társadalom utazás


A katonák köszönési formája a tisztelgés, szalutálás. Eredete a római katonáktól származik, ők így takarták el szemüket a napfény elől. Meg is érinthették a másikat,  egymás vállára tették a kezüket vagy a másik alkarját fogták meg.


A köszönési formák története olyan lényeges információkkal is szolgál, ami a mai kommunikációban is fontos. Például, hogy Japánban sértő, sőt büntetendő tett a nőknek adott kézcsók, Németországban pedig a szalutálás börtönnel büntethető!

Köszönés idézetek


A köszönés jellemezheti az embert, miként az is, hogy milyen tanácsot ad a másik üdvözlésével kapcsolatban. Íme két példa, amelyben ellentétesnek tűnő tanácsokat olvashatunk, de ha jobban belegondolunk, mindkettő igaz:

kultúra tradíció társadalom utazás
Ovidiusz köszönési tanácsa az ókori Rómából

kultúra tradíció társadalom utazás
Shakespeare arra int, hogy érdemtelenre ne pazaroljuk barátságunkat


 

 

Köszönési formák jelentése


Mint minden társadalmi érintkezésnek, a köszönésnek is megvolt a maga etikettje. Nyugodtan kijelenthetjük: napjainkban is vannak íratlan törvényei.
Az üdvözlés egyik legrégebbi formája a kéznyújtás. Kifejezi a barátságos közeledést. Az üres kéz fegyvertelenséget jelent. Keleten ugyanezt jelképezi a szívre tett jobb kéz, vagy a mellkas előtt keresztbe tett kezek. 


A sorrend a tiszteletet fejezi ki. Előre köszön  belépő a bent lévőnek, fiatal az idősebbnek, alacsonyabb rangú a magasabb poszton állónak, férfi a nőnek. Nem köszönni vagy nem visszaköszönni kifejezetten sértő magatartást jelent. Bántó nem elfogadni a kinyújtott kezet.

 
Régi köszönési formák


Ma már senki sem használja a régi, zengzetes, latin üdvözlő formulákat. A köszönés leegyszerűsödött a napszaknak megfelelő jókívánságra. Miként a régi köszönési formák kihaltak, az azokat kísérő mozdulatok sem maradtak meg. Régimódi köszönési forma a Tiszteletem! vagy az Adjonisten! Ez utóbbi nem is szép, mert Istent felszólítani nem túl szerény magatartásforma. Ugyanakkor régi szép üdvözlés az Isten vele! és az Áldja Isten! Vidéken használják még. Kis unoka a nagyszülőknek, férfi a hölgyeknek még ma is az udvarias Kezét csókolom! régi köszönési formát használja.

kultúra tradíció társadalom utazás


A parasztember megpöccentette, megérintette vagy megemelte a kalapját, a városi uracska esetleg a sétabotját emelte oda. A francia és spanyol etikett maghajlásaira, kalpaglengető koreográfiájára pedig a kosztümös filmekből jól emlékezhetünk. Az urak kezet csókoltak, de csak a kéz fölé hajolva, és többnyire mindnyájan kesztyűt viseltek. A lányok pukedliztek.
Európa legnagyobb részén ma már egy kézfogás is megteszi, de hogyan üdvözlik egymást az emberek más országokban? 

Köszönési formák a világban – földrészeken átívelő szokások
Az Egyesült Államokban és Európában a legelterjedtebb a jobb kezű határozott kézfogás, miközben szemkontaktust tartanak. Dél-Európában, Közép- és Dél-Amerikában egy kicsit elidőzve, melegen megrázzák a kezet. Hosszabban a hagyományos amerikai kézfogásnál. Megérinthetik a másik személy alkarját és könyökét is. Latin-Amerikában néhány kiadós taps a háton fejezi ki az örömteli találkozást. Oroszországban a határozott kézrázást „medveölelés”, sőt 2-3 csók is követheti. A Közel-Keleten a jobb kéz érinti a szívet: szálem alejkum – Béke legyen veled. Szinte minden nemzetnek van sajátságos köszönése. Íme, ismerjünk meg néhányat. 

Köszönési formák – Törökországban


Törökországban mindkét kézzel átfogják a másik kezeit, miközben azt mondják, Merhaba – üdvözlet. Ez a gesztus általában régi barátok és azonos neműek körében használatos. Ma már több nyugati országban is utánozzák.
Törökországban az is eléggé általános, amikor valaki egy nála idősebb embernek kezet csókol, majd a tisztelet jeléül homlokához érinti a korosabb ember kezét. 

Köszönési formák –  Malajzia


A kinyújtott kéz megérinti a másik személyt, majd a kezét a szívére teszi, jelezve: „Szívemből köszöntelek.” Természetesen a gesztus férfi-nő találkozáskor elmarad, csak azonos neműek érintik meg egymást.


 
Köszönési formák – Japán


A japán családok már kisgyermekeiket megtanítják arra, hogyan hajoljanak meg, amikor idősebbekkel találkoznak. Ez az egyik legfontosabb mozdulata a jó modornak. De ma már a japán utcákon a fiatalok csak kezükkel integetve és mosolyogva köszönnek egymásnak. Közben mellettük néhány hölgy esetleg elegáns meghajlással üdvözli egymást. Bár látszólag egyszerű, de merev protokoll az alapja, melyet befolyásol az életkor és a társadalmi státusz. Még ma is gyakran küldik speciális képzésre alkalmazottaikat a nagyvállalatok, hogy az éppen adott helyzethez illő meghajlásokat megtanulják.


 
Köszönési formák – Kína


A kínai kultúra fontos része a jóakarat kifejezése. Számos köszönési formában adják a másik tudtára jókívánságaikat: házasságkötéskor, tavasszal vagy akár az építkezés kezdetén is. Legyetek áldottak és boldogok – mondják, az egyik kéz ökölbe zárul, és másik tenyerük rásimul. Thaiföldön az indiai Namaszté a gyakori, a kéz imádkozó helyzetben a mellkason vagy feljebb, az orr előtt áll. Minél magasabban, annál nagyobb tiszteletet fejez ki, de nem szabad a fej fölé emelni.

Köszönési formák – Új-Zéland, Polinézia, Kelet-Afrika és Tibet


Vannak számunkra esetleg furcsának ható formulák is. Például a Maori törzs emberei Új-Zélandon összedörzsölik az orrukat. Polinéziában a férfiak üdvözlő gesztusa egymás hátának megdörzsölése. Néhány kelet-afrikai törzsben úgy tesznek, mintha a másik lába felé köpnének, s van olyan tibeti törzs, ahol kinyújtják a nyelvet a másik emberre.


 
  
Kézfogás és fertőzés?


Kelethez jobban illik az érintést korlátozó kultúra. Az összetett kéz tiszteletteljes mozdulat. Ráadásul megvan az az előnye is, ami nyugaton hiányzik. Tudnillik, nem adnak át egymásnak bacilusokat.

kultúra tradíció társadalom utazás

Indiában jó néhányan fura „külföldi szokás”-ként kezelik a kézfogást, és több száz betegség terjedéséért teszik felelőssé. 


A nyugati országok is egyre inkább ráébrednek erre. Ma már nemcsak a fiatalok, a politikusok és a sztárok körében is új divat van. Az új trend az ökölpacsi, az öklök finom összeütése vízszintesen vagy alul-fölül. Érthető. Egyes kutatások szerint a fertőzések 80%-a kézzel terjed. Az Egyesült Királyságban pedig azt is kimutatták, hogy a kézfogás 90 százalékkal több baktériumot ad át, mint az ökölpacsi. Ez utóbbi ugyanis csak egy másodperc, és nagyon kis felületet érint. Brit szakemberektől elhangzott az is, hogy a kórokozók kiszorítása érdekében jobb volna, ha meghajlással vagy egyszerű fejbólintással üdvözölnénk egymást.


 
Köszönési formák – India


Indiában – miként az óind kultúrának – a köszönésnek is évezredes hagyománya van. Már a Védák is említik. Az általánosan elterjedt üdvözlési forma a Namaszté vagy Namaszkár az öt hagyományos üdvözlési forma egyike. Valamennyi korosztály, fiatal és öreg, barátok és idegenek gyakorolhatják. A rang vagy a napszak sem befolyásolja.

kultúra tradíció társadalom utazás

A Namaszté a szokásos udvariassági forma szerte Indiában, Nepálban és a hinduk számára az egész világon. Ez nem egy felszínes gesztus vagy puszta szó – üzenete van.


 
 
Namaszté vagy Namaszkár jelentése 


A Namaszté és a Namaszkár szanszkrit szavak. Többféleképpen is magyarázhatóak. Szanszkritul a namah + te = Hódolatomat ajánlom neked. Meghajlok előtted. Amikor az emberek ily módon hódolatukat ajánlják egymásnak, akkor valójában a mindenki szívében jelen lévő Visnu előtt fejezik ki tiszteletüket. A namah szót így is lehet értelmezni: na ma – nem az enyém.

Ennek spirituális jelentősége, hogy az ember szerényen visszafogja magát a másik jelenlétében. Bár nem mindenki tudatos erről, de a „neked” egyértelműen az igazi önvalóra, a lélekre utal. Vagyis hódolatajánlás a lelki lénynek, aki vagy. Egyben kifejezi a minden élőlénnyel hasonló, lelki azonosságot. Az egységet, az ember és élőlénytársai közötti kapcsolatot, mely összetartó erő lehetne – az erőszakmentes életelv alapja.

A köszönés indiai módja egyben egy jóga-mudra is. A két összetett tenyér a szív előtt a Pranam mudra. Keleten és Nyugaton egyaránt az imádkozás jelképe, de Indiában egyben az üdvözlés és tiszteletadás kifejezése. A kéz egyfajta mudra, gyógyító testtartásban van. A két összetett tenyér a szív vagy homlok csakra előtt áll, a fej kissé lefelé meghajolhat. A szem néha zárva. A jógában is megtalálható. Az egyik gyakorlat, a Napüdvözlet, a Szurja Namaszkár része, mely a védikus kultúra énekeiből maradt fenn. 

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

11 ápr

Az ismeretlen Kőrösi Csoma Sándor 

175 éve halt meg Kőrösi Csoma Sándor. Hagyatékának egy része mind a mai napig nincs feldolgozva. A Magyar Tudományos Akadémia és a British Museum is őriz ilyen dokumentumokat. Keveset tudunk róla, zárkózottságáról és végtelen szerénységéről viszont sokan megemlékeztek már. Kőrösit még halála után is hosszú ideig szanszkrit nevén ismerték Tibetben: ő volt Philangi Dasa, a nyugati hívő. Íme, néhány kevésbé ismert életrajzi adalék nagy tudósunkkal kapcsolatban. 

hírességek kultúra kutatás tudomány utazás
Kőrösi Csoma Sándor Zanglai szobája Indiában. 

Kőrösi Csoma Sándor életéről 


Eső életrajzírója az Indiába került Duka Tivadar. Negyvennyolcas honvéd hadnagy volt, akinek élete szintén egy kalandregény. Görgey tábornok hadsegédeként itthon nem várt rá fényes jövő. Világos után Londonba ment, és a Szent György Kórházban elkezdte tanulmányait.

Diplomája megszerzése után angol katonaorvosként a gyarmatokra helyezték. Természetesen fontosnak tartotta, hogy neves honfitársa emlékeit fölkutassa.

1854-ben elment Kalkuttába, a Bengáli Ázsia Társaság könyvtárában őrzött dokumentumokat nézte át. Csak jegyzéket készített róluk, lemásolni nem volt ideje. Az „Alexander Csoma de Kőrös” feliratú kis vasládikóban leveleket, iratokat talált. Könyvet akart írni Kőrösi Csoma Sándor életéről. 


A tudósról készült életrajza azonban egy ponton nagyon hiányos.
 
Az Indiában élő Sir William W. Hunter a brit birodalom állami hivatalnoka volt. Ő az, aki első külföldiként Kőrösi Csoma életéről írt. 1885-ben A zarándok tudós címmel egy folyóirat közölte írását.

Amit Duka Tivadar – az őt befogadó Anglia iránti egyfajta lojalitásból – nem írhatott meg, Hunter megtette. Reálisan bemutatta az angol gyarmatbirodalom visszásságait, az indiai brit kormányzat lenéző modorát. Ugyanazzal a megalázó magatartással viszonyultak Kőrösihez, mint ahogy az indiai tudós brahmanákkal bántak… 
 
 
Kőrösi Csoma életművének széleskörű megismertetését Baktay Ervinnek köszönhetjük. Bebarangolta Kőrösi Csoma Sándor útját, számtalan fotót készített. Felkereste a zanglai és phuktáli kolostorokat is, ahol Csoma oly nagy nehézségek közepette dolgozott.
 
1832. április 30-án Neumann báróhoz, az akkori londoni osztrák-magyar követhez írt levelében Kőrösi maga figyelmeztet:

„…ha majd a magyar tudósok a szanszkrit irodalom bővebb ismeretére tettek szert, csodálkozandnak azon, mekkora rokonság van e régi nyelv és a mi anyanyelvünk között. A magyarság sok régi emléke megtalálható itt, amelyeket az elhagyott helyeken ma már hiába keresünk.”


 
Kőrösinek a Tibeti szótár előszavában írt üzenete: 


„Saját nemzetének pedig a szerző büszkeséggel jelentheti, hogy a szanszkrit tanulmányozása sokkal hasznosabb a magyarokra, mint bármely más európai nemzetre nézve. A magyarok dús aknát találandnak tanulmányozásában, szem előtt tartva nemzeti érdekük, szokásaik, viseletük és nyelvük érdekeit, még pedig azért, mivel a szanszkrit nyelvnek alkotása, valamint több indiai nyelveké is nagyon párhuzamos a magyarokéval.”


 
Vélemények Kőrösi Csoma Sándorról


Henry W. Torrens, az Ázsiai Társaság titkára ezt mondta róla: „Jellemének legbámulatosabb vonása volt: rendkívüli bizalmatlansága magában oly tárgyakra nézve, melyekben mestere lehetett volna hét világ tudósainak…”
 
Rövid részlet dr. Gerard leveléből, aki felkereste Kőrösit a tibeti kolostorban, miközben a tibeti szótáron és nyelvtanon dolgozott:


„És most azon magyar tudós felé fordulok, aki a legérdekesebb tárgyak egyike, melyekkel ez utazásomban találkoztam… Kanum faluban találtam őt kicsi, de érdekes viskójában, környezve könyveitől s a legjobb egészségben… Örömtől és megelégedéstől áthatottan mutatta fáradalmának gyümölcseit.

Rendkívüli kitartása eredményt aratott, és ha egész lelkülete nem lenne áthatva tanulmányaitól, komoly akadályokra találna munkásságának közepette az éghajlatban és idegenszerű helyzetében, tekintve, hogy a csikorgó hideg itt négy hónapig tart.”
 
Dr. Campbell, a dardzsilingi angol ügyvivő, régi ismerőse és barátja volt Kőrösi Csoma Sándornak. Ő volt mellett utolsó napjaiban, s írt utolsó beszélgetéseikről.

Arról, hogy a beteg tudós zokszó és panasz nélkül tűrte a lázas állapotot is. A legnagyobb elismeréssel beszélt a székely magyar tudósról, aki végcéljaként ekkor is a magyar őshaza megtalálását emlegette:

„Úgy látszik, hogy e beszélgetések alkalmával Kőrösi úrnak mintegy előérzete volt, hogy halála közelgett, mivel ezelőtt soha oly nyíltan nem beszélt, és sohasem fejezte ki akképp véleményeit. Mintha óhajtotta volna, hogy azok emlékezetben maradjanak.”


 
„Kőrösit azon ritka szerencséjű emberek közé sorolhatom – írta nekrológjában Hegedüs Sámuel, az egykori tanár és a barát–, akire soha senkit panaszkodni nem hallottam, valamint azt sem, hogy ő valaha valakire panaszkodott volna. A munkát és fáradságot bámulásig győzte, mit egyedül mérsékelt és tiszta életmódjának köszönhetett.”
 

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

18 márc

Vámbéry Ármin, a magyar orientalista

Vámbéry Ármint keresztény dervisnek, sánta dervisprofesszornak vagy magyar zsidónak is hívták – valahol igaz is volt mindez. Kelet és Nyugat egyaránt polgárának tarthatta, hiszen ugyanúgy otthonosan mozgott Közép-Ázsia sztyeppéin, miként Windsor fejedelmi palotáiban. Március 19. - 185 éve született Vámbéry Ármin.

hírességek kultúra kutatás tudomány tradíció utazás
Kersztény is, zsidó is, muszlim is, magyar is, ki az? Vámbéry Ármin magyar polihisztor, Kelet-kutató.

Vámbéry Ármin, a magyar orientalista hol kolduló dervisként zarándokolt, hol a szultánnal vagy Viktória királynővel társalgott. Jellemére egyiknek sem volt befolyása, a nyomor éppúgy nem tudta eltéríteni, mint a megkülönböztetett tisztelet és dicsőség.

Hogyan talált Vámbéry Ármin Keletre? 


A szegénység, mely gyermek- és ifjúkorát jellemezte hasznot is hozott, a színes útleirások olvasása és a tanulás pótolta a játékot. Később több helyen is házitanítóként dolgozott, Szlavóniában is, itt kezdett hozzá a török nyelv tanulásához, majd egy kecskeméti családnál kezddett a török és az arab nyelvvel behatóbban foglalkozni.

25 évesen már egy tucat nyelvet, nyelvjárást beszélt. Elsősorban a magyarság eredetének kutatása inspirálta, mint a nagy elődöt, Kőrösi Csoma Sándort. A keleti nyelvek elméleti tanulmányozása után Vámbéryt a magyar őstörténet kutatása indította útnak, de közben a nyelv és kultúra megismerése is fontos volt.


Ugyanakkor politikai mozgatórugók is közrejátszottak abban, hogy Közép-Ázsia felé indult. Jól emlékezett az oroszok a magyar szabadságharc végén játszott szerepére, ezért engesztelhetetlen oroszellenessége is inspirálta Kelet felé. 

 
Vámbéry Ármin, a keresztény dervis

 
1857 márciusában báró Eötvös József támogatásának köszönhetően útra kelt. Isztambulban kapcsolatba került az 1848-as magyar emigráció több tagjával, eleinte ők segítették. 4 évet töltött itt, s nemcsak nyelvtudását tökéletesítette, hanem mindent magába szívott a muszlim-török világ szokásaiból, és összeállított egy török-német szótárt.

hírességek kultúra kutatás tudomány tradíció utazás


Egy nép kultúráját akarta megismerni, ezért megtanult „viselkedni”, így nem okozott neki nehézséget, hogy jó kapcsolatot alakítson ki az oszmán politikai elit tagjaival. Hüszejn Dáim pasától – akinél szintén házitanítóskodott – kapta a Resíd effendi nevet, melynek jelentése: becsületes, igaz úton járó. Keresztény dervis lett, attól kezdve ezt a nevet használta utazásai során.  


Vámbéry kitűnő példát mutat arra, mi a különbség, ha egy humanista tudós akar megismerni egy kultúrát és egy népet vagy egy gyarmatosító rendszer. A bölcs megbecsüli a számára ismeretlen civilizációt, hiszen tanulni akar attól, s még a tőle idegen szokásokat is igyekszik tiszteletben tartani.

Ez nem jelenti azt, hogy átveszi, csupán elfogadja, mint annak a területnek viselkedésmódját. A hódító politika lekicsinylően beszél nemcsak az újonnan felfedezett kultúráról, amit nem is ismer, hanem magáról a népről is. Számára mindkettő primitív, amit meg kell változtatni, s természetesen önjelölt segítőként máris beleavatkozik – vagyis hatalmánál fogva kizsákmányol.

Vámbéry Ármin, a magyar zsidó


1867-ben megszületett a magyar zsidók egyenjogúsításáról szóló törvényjavaslat, mely a magyarországi zsidóság asszimilációját segítette. Vámbéry zsidó magyar értelmiségiként a kor egyik legfontosabb magyar célját tűzte ki, az eredetkutatást.


Ortodox zsidó családban látta meg a napvilágot. Később kivált a zsidóság kötelékéből, piaristák, majd bencések tanították az apa nélkül felnőtt fiút. Magyar zsidó, aki évek múlva egyaránt idézi a Tórát, a Bibliát vagy a Koránt, s az sem meglepő, hogy pl. kelet-indiai, guzeráti nyelven is publikált. Bár a zsidó vallástól már gyerekkorában eltávolodott, soha nem tagadta meg a zsidó néphez való tartozását.

Önmagát ugyan nem zsidónak, hanem magyarnak tekintette. Egyfajta felekezetnélküliség jellemzte, bár végtisztességként egyszerű, szónoklatok és gyászdalok nélküli református temetést akart.


Herzl Tivadar, Naplóinak II. kötetében olyan embernek mutatta be, aki: „egyforma tökéletességgel beszél tizenkét nyelvet, és aki öt vallást gyakorolt, amiből kettőnek a papja is lett.” 

  
A független Vámbéry Ármin 


Kelet és Nyugat határán élt– oszmánbarát és angol szimpatizáns volt egy személyben.


Amikor Pestre visszatért nem az a hatalmas elismerés várta, ami megillette volna. Egy hónap után el is ment Londonba, ahol híres tudósként ünnepelték. Utazásai révén egy sor muszlim politikust ismert meg, ott pedig Lord Palmerston miniszterelnök is fogadta a keletkutatót. Viktória királynő Arminius Vámbéryt „csodálatosan okos ember”-ként jellemezte, ráadásul Vámbéry fiának, Rusztemnek a keresztapja a későbbi VII. Eduárd lett. 


Érdekes emberekkel ismerkedett meg. Bram Stoker például Vámbérytől hallott először a kegyetlen havasalföldi vajdáról, Vlad Tepesről, akit regényében Drakulaként formált meg. A könyv azonnal meghozta számára a hírnevet. Az azóta fogalommá vált könyvben, Van Helsing professzor barátja, Arminius a vámpírokról mesél – nos, ebben a szerepben fel is fedezhetjük Vámbéryt, a szerző így emlékezett meg a könyv ötletét adó tudósról.


Vámbéryt, sokszor egyoldalúan „a nyugati civilizációba vetett feltétlen hittel rendelkező” emberként muatják be. Pedig voltak kétségei ez ügyben is. Hazatérése sem késett sokáig.


„…kietlenül érintett, sőt egyenesen visszariasztott a tömegeknek az az örök sietsége, mohósága, versenyfutása, az a kétségbeesett tusa és küzdelem a dicsőségért és gazdagságért…”

– írta visszaemlékezésében.

Vámbéry Ármin az ázsiai utazások megszállotja
Érdekes paradoxon: egy béna lábú világutazó! Elgondolkodtató életút. Ismerve a kort, az akkori körülményeket szinte lehetetlen vállalkozásra szánta rá magát. Az igazi nagy próbatétel második közép-ázsiai útja volt. Európainak ellenséges környezetet jelentett, tele veszélyekkel.

Többnyire gyalogolt, ha sikerült, szamár- vagy teveháton ment tovább. Zarándok-karavánokhoz csatlakozott, így jutott el Teheránba, Bokharába és Szamarkandba. Megismerhette a nomád népek és a nyugati civilizációtól mentes városlakók életét. 


Erős nemzeti érzelemre utal az a graffiti, melyet az ó-perzsa fővárosban, Perszepoliszban hagyott maga után: „Vámbéry Á, 1862. Éljen a magyar!” 
Ugyanakkor tisztelte azt a közeget, melyben élt, melyet kutatott. Ez nem jelentette azt, hogy a muszlim vallás is megérintette volna, ő maga írja, hogy eszébe sem jutott áttérni. Későbbi dervis ruhája is csak a feladatához szükséges álöltözet volt. Ugyanakkor gyűjtötte a muszlim és arab kultúra könyveit, melyeket a Magyar Tudományos Akadémiának adományozott.

hírességek kultúra kutatás tudomány tradíció utazás


A különféle vallási rituációkat elvetette, de írásaiban lépten-nyomon fellelhetjük azt a rendkívüli toleranciát, mellyel minden Istent kereső meggyőződést tisztelt:

„Az európai ember még mindig alsóbbrendű lénynek tekinti a mohamedánt, a brahmint, Buddha hívét, vallását gúnyolja és feketére festi, a magáéhoz hasonlónak semmi esetre el nem ismeri…” 

A magyar eredete


A magyarság finn-ugor, illetve török eredetét bizonygató tudósok között kirobbant az „ugor-török háború”-ként elhíresült komoly nézetkülönbség, amikor Vámbéry kiadta „A magyarok eredete. Ethnologiai tanulmány”-át. A török-magyar nyelvrokonságot feltételező elmélete nagy vitát váltott ki, de ő haláláig úgy vélte, hogy a magyarok gyökereit Belső-Ázsiában kell keresni. 

Összefoglalás


Vámbéry Ármin, a magyar orientalista célja mások szolgálata volt, a magyarok őshazáját kutatta, s eközben megismerkedett számtalan népcsoporttal, nyelvvel, különféle szokásokkal és erkölcsrenddel. Mindez pedig lehetővé tette, hogy mélységes toleranciával fogadjon el minden jót, s utasítson el minden fanatizmust és erőszakot, jöjjön az bármilyen nemzettől vagy vallási felekezettől. 


Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

«
123

India Hangja

blogavatar

India elgondolkodtat. Valami, misztikum hatja át évezredek óta, amitől a legnagyobb káosz is harmóniává lesz. Ezt a békét kutatja az India Hangja csapata. Olykor indiai vagy éppen nyugati napi aktualitásokra reagálunk, máskor pedig az ősi bölcsek szavait vesszük elő. Jó olvasást és jó utazást kívánunk India szellemi tárházában! Adó 1% India Klub Alapítvány – Adószám: 19561383-2-43

Bharata a Facebookon