11 márc

Már a Victoria's Secret modelljei is erőszakmentesen táplálkoznak

A világ vezető fehérnemű márkájaként ismert Victoria's Secret extravagáns
bemutatóin a leggyönyörűbb szupermodellek vesznek részt.
Minden év végén, decemberben rendezik meg a látványos divatshowt, ahol a VS angyaloknak hívott manökenek a kifutón több országot képviselnek. Természetesen sokszor kerül középpontba a lányok étkezési szokása, mely időnként kisebb botrányt is kavar. Ezúttal azonban az erőszakmentes étkezésen volt a hangsúly.

hírességek indiai ételek egészség ahimsza
Caroline Trentini, vegetáriánus
Victoria's Secret angyal

Egész éves előkészületek, kemény edzések előzik meg a fehérneműcég szemkápráztató bemutatóját. Elsősorban a jóga, a kick box, a masszázs és a különféle tornatermi tréningek kerülhetnek szóba. A VS angyalok úgy élnek, mint a sportolók, mielőtt a Victoria's Secret kifutójára lépnének. Nem csontsovány, hanem karcsú lányokat keresnek, akiknek megvan a sajátos, nőies kisugárzásuk.

A Food World News beszámolója szerint a hölgyek legutóbb Sakara Life, a csak teljesen természetes alapanyagokat használó ételszállító szolgáltatást vették igénybe, amely specializálódott a vegetáriánus és növényi alapú élelmiszerekre. A cég jelmondata: „Egyél tisztán, teljes értékűen.” A hírek szerint a VS angyalok szerették a különleges programot.

 Két fiatal hölgy, Whitney Tingle és Danielle DuBoise a Sakara Life alapítója. A hindi szó jelentése édes, mely kifejezi a vállalkozás célkitűzését: a teljes értékű ételek fogyasztását, a valódi édes életet. „Ez egy életmód, nem egy diéta, vitaminok, ásványi anyagok és makrotápanyagok változatos skáláját tartalmazza, amellett az ízlelőbimbóknak is különlegesen finom” – mondják. Az egykori modell és színésznő, Danielle a holisztikus táplálkozás, a kémia és az antropológia terén fejti ki szakértelmét, kedvenc edzése a jóga, mint ahogy Whitney e munkája mellett még jógaoktató is. A jóga és a meditációs órák is helyet kapnak a cég irodáiban. Whitney kedvenc mondása: amit gondolok, azt valósítom meg.

A VS angyalok számára változatosan összeállított menük többek között tartalmaztak gluténmentes bagelt, tetején kesudió krémsajttal, mely nemcsak finom, de tökéletes, ha valaki laktóz-érzékeny. Szamószát, a zöldséggel töltött péksüteményt, zöldsalátákat különféle fantasztikus öntetekkel, könnyen emészthető cukkinit és olajos magvakat egyaránt kínáltak. Természetesen az arany-gyógyszer, a kurkuma sem hiányzott az ételekből, miként az esti méregtelenítő tea sem. Az étrend különlegessége az ásványi anyagokban gazdag, rózsavízzel ízesített „reggeli ital” volt, mert a rózsaolaj segít a stressz feloldásában.

hírességek indiai ételek egészség ahimsza
Magdalena Fackowiak elküldte a diétájáról kérdező riportert, mondván, ilyen buta kérdésre nincs válasz.

A Victoria's Secret divatbemutatóin az újságírók alig várják, hogy interjút készíthessenek a modellekkel. Valaki úgy döntött, hogy a diétára kellene összpontosítani a kérdéseket, s úgy állította be, mintha a kulisszák mögött a lányok „zsíros ételekre vágynának”. A férfiriporter megkérdezte a hölgyeket, mit esznek a show után. De az egyik angyal, a lengyel származású Magdalena Frackowiak nem hagyta annyiban, követelte, hogy kérdezzen intelligensebben. 
– Mit? Nem srácok, az ilyen típusú kérdésekre nincs válasz, ez hülyeség! – mondta a szemét forgatva. – Kérdezz okosabbat, nem azt, mit eszem a műsor után. Úgy állítotok be, mint egy idiótát! Úgy tűnik, éhezem, és alig várom, hogy a show végén ehessek?
Ezután elutasította a riportert, amikor az megpróbálta másképp feltenni a kérdést, és neki nem volt hajlandó válaszolni többé. 

A topmodellek közül egyébként sokan hívei az erőszak-mentes étkezésnek. Egy korábbi híres angyal, a brazil szépség, Caroline Trentini akkor lett vegetáriánus, amikor egy hús fagyasztóban fényképezték. Rosszul lett a látványtól.

Kapcsolódó cikkek:

Tovább olvasom

03 okt

Mit keres a tehén az étteremben?

Már az indiai kis faluba való megérkezésemből sejthető volt, hogy valami van a levegőben. Hozzá kell tenni, hogy a szóban forgó falu egy zarándokhely, valahol Indiában. Először is, az történt velem, ami még eddig soha. A jegykezelőnek háromszor is elmondtam, hogy álljon meg a busz a város előtt annál az útelágazódásnál, ahonnan elérhetem célállomásom anélkül, hogy bemennék a városba, s aztán vissza. Mindháromszor tudomásul vette. Aztán pedig jól belealudt. Én pedig belefeledkezve azt vettem észre, hogy már benn is vagyunk a városban. Nos, gondoltam magamban, nemcsak hogy elbuktam két órát, de most még riksázhatok is a buszpályaudvarig, mert persze a központi pályaudvar le volt zárva a távolsági buszok előtt. Legalábbis a buszsofőr szerint.

útleírás tradíció utazás indiai képek főzés indiai ételek
Indiai étteremben jártunk. No de hogy került oda a szent tehén? Fotó: Leveles Zoltán

Sikeresen odaértem, még ülőhely is jutott a zarándokhelyre tartó buszon. Ezen a buszon pedig még egyszer megtörtént, hogy nem szálltam le a buszról időben. Minden megállónál be szokta kiabálni a kalauz a helység nevét, alig beazonosítható félszavakkal. Persze az indiaiak ügyesek a szótlanságban. A non-verbális kommunikációjuk valami hihetetlen. Egy-egy szempillantásból vagy fejbiccentésből mindent megértenek. Oda-vissza lereagálják a dolgokat, miközben mi az egészből semmit sem veszünk észre. Hát most még félszavakkal sem közölte a kalauz az állomás nevét, és éppen annál a megállónál nem tette, ahol le kellett volna szállnom. Azon kaptam magam, hogy kinn vagyunk már újra valahol a dombok között. Hát szóltam, hogy leszállnék. Panaszkodni? Kinek? Miért? Semmi értelme sem volna. Egyrészt egy kukkot sem értene az egészből, hiszen én nem szálltam le. Másrészt, ami megtörtént, az megtörtént.

Valahogyan visszastoppoltam, majd begyalogoltam a szent faluba. A helyzet tovább fokozódott. Vagy tíz szálláshelyen próbálkoztam. Az alku után, miután kiderült az útlevelemből, hogy nem indiai vagyok, már ki is küldtek. Idegenrendészeti rendelet szerint külföldieket csak az arra jogosult szálláshelyek fogadhatnak. Már kezdtem feladni, amikor végre egy szálláshelyen lazábbak voltak. Ez a hely már a sógor szomszédjának az ismerősének az anyukájáé volt. Szóval, sok közvetítőn keresztül jutottam oda…  Nem kértek  dokumentumot, csak be kellett írni egy előre bevonalazott füzetbe az adataimat. Azt hiszem, görbe lehetett a vonalzója. Talán már elfelejtette, hogy az Indus-völgyi ásatások kutatásai szerint a vonalzó Indiából származik?

útleírás tradíció utazás indiai képek főzés indiai ételek
A bevállalós hotel recepciója egyben a család otthona is. Fotó: Leveles Zoltán
útleírás tradíció utazás indiai képek főzés indiai ételek
A szálláshely recepciója képkeretező műhelyként is üzemel.  Fotó: Leveles Zoltán
útleírás tradíció utazás indiai képek főzés indiai ételek
A recepción található képkeretező műhely berendezése. Fotó: Leveles Zoltán

Olyan ügyesen írtam, hogy nem derült ki külföldi származásom. Megvan a szoba. Hopsz. Egy kis félremagyarázhatatlan fürdőszobai zaj, a mellékhelyiség használatával együtt járó hangok.  Akkor tűnt csak fel, hogy a fali függöny a fogadó egyetlen fürdőszobájának a szobámba nyíló egyetlen ablakát takarja el. Hm. Ezen kívül hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a fogadósnak van egy másik vállalkozása is. Ha találós kérdéseset játszanánk, kb. a századikra jutna eszembe a panziós második szakmája. Képkeretezés. Ez abból derült ki, számomra csak utólag, hogy a hotel recepciójánál van a képkeretező műhely is. Valahogyan nem vettem észre korábban. Végül is nincs abban semmi, ha gépek és mindenfélék vannak egy indiai recepción. A körfűrész belém nyilalló hangja, majd a szűnni nem akaró kalapálás ugrasztott ki az ágyból. Végül is, miért kellene fényes nappal pihenni?

Lementem a recepcióra. Nem hittem a szememnek. Két körfűrész mellett ott sorakoztak a képkeretek és a préselt falemezek. Kíváncsi volnék, hogy a két vállalkozás közül melyik volt az eredeti. A faiparos vendéglátós kivágott magának egy darabot a farostlemezből, majd megunta talán a kalapálást, mert hamar eltűnt. Amint elhagyta a csatateret, édesanyja nyomban le is dőlt egy kicsit. Persze ott helyben, a recepción. Lassan körvonalazódott számomra, hogy a recepció a lakásuk is egyben.

Én pedig, mivel aznap még nem ebédeltem, és már délután négy óra is elmúlt, hát valami elemózsia után indultam. Mindjárt az első sarkon egy nem mindennapi teázó állt. Félig kiégetett agyagcsuporban szolgálták fel a gyömbéres-kardamonos finom teát. Óriási tömeg nyüzsgött a teázó körül, ebből tudtam, hogy ez a hely figyelemre méltó.

útleírás tradíció utazás indiai képek főzés indiai ételek
Fő az indiai tea, a "chai". A cselekmény sok szálon fut egyszerre. Fotó: Leveles Zoltán
útleírás tradíció utazás indiai képek főzés indiai ételek
Nem csak a chai megfőzése, de a tálalása is komoly művészet. Fotó: Leveles Zoltán
útleírás tradíció utazás indiai képek főzés indiai ételek
Félig kiégetett, egyszer használatos teás csupor. Fotó: Leveles Zoltán
útleírás tradíció utazás indiai képek főzés indiai ételek
Tejből, gyömbérből és kardamonból készül a finom tea Fotó: Leveles Zoltán
útleírás tradíció utazás indiai képek főzés indiai ételek
Az indiai teázó elégedett vendégei. Fotó: Leveles Zoltán
útleírás tradíció utazás indiai képek főzés indiai ételek
Mennyeien finom chai! Fotó: Leveles Zoltán

A látvány annyira magával ragadó volt, hogy mobiltelefonommal azonnal kattintgatni kezdtem. Élvezték is a fényképezést. Sok helyen úgy van, hogy a fotózás után markukat tartják, sőt olyan is van, hogy már a fotózás előtt. Hát itt bizony ingyen teát osztogattak a távolból érkező, hosszúszakállas idegennek, aki európai ugyan, de Vrindávanból érkezik. Vrindávan pedig minden szent hely nagytestvére. Az európaiságomat pedig szerintem elintézték, azzal, hogy az valami ismeretlen falu lehet Vrindávan környékén. Két csupor teát is megitattak velem.

Folytattam hát az ennivaló után való kutatásom. Mint kérdezősködésemből hamar kiderült, az összes étterem bezárt, és csak este 7 után nyitnak újra. Az utca népe elkezdett hangosan tanakodni, hogy most akkor mi is legyen. Erre az egyik bezárt étterem kopott zsalugátere megnyílt, s kilépett belőle egy kócos és szakállas ember. Egyenesen hozzám. Szótlanul kézen fogott, mint annak idején nálunk az oviban volt szokás, s bevezetett az éttermébe. A zsalugátert behajtotta maga után. Ekkor szólalt meg először. És a nála töltött bő félóra alatt egyben utoljára is.

-Csak egyféle maradék szabdzsi (zöldségköret) van. Jó lesz?

Gondolkodás nélkül bólintottam. Aki éhes, az éhes. Az ember eltűnt a konyhában, én pedig a három kopott asztalból álló vendégtérben foglaltam helyet. Két asztal tele volt frissen vagdalt és hámozás alatt álló zöldséggel. Készültek már a vacsorához. Indiai éttermeknél gyakori, hogy a főétkezésekre nyitnak csak ki, s a köztes időben zárva tartanak. Persze azért, hogy felkészüljenek a következő vendégrohamra.

Miközben a vendéglős a konyhában tüsténkedett, egyszer csak valaki matatni kezd a zsalugáteres bejáratnál, méghozzá elég ügyetlenül. Végül is megnyílt az ajtó. Egy tehén volt az. Bedugta a fejét, és óriási szemekkel bámult. Engem is alaposan végigmustrált. Próbált szuggerálni, de semmire sem ment velem. Hamar megértette, hogy egy cipőben járunk. Ő is koldus, én is koldus. Végül előkerült az embere. Meglátva a tehenet, az éttermes azonnal sarkon fordult, s egy finom lepénnyel tért vissza. A tehén mintha mosolygott volna a lepény befalása közben. Szépen letolta, s tovább várt türelmesen. Minden sarkot alaposan szemügyre vett. Mintha azon morfondírozott volna, hogy milyen jó is lenne hozzájutni az asztalon tornyosuló felvagdalt zöldségekhez, de legalább a héjához.

útleírás tradíció utazás indiai képek főzés indiai ételek
Az éttermes lepényekkel eteti az indiai szent tehenet. Fotó: Leveles Zoltán

Az éttermes meghozta az ebédem. Két maradék, megráncosodott lepény és hideg szabdzsi, mégis nagyon jólesett. Hamar hozott még egy kis rizst is, majd előkerült egy kis vagdalt uborka is. Hozott még két lepényt. Intettem, hogy a tehénnek adja. Így is tett, de szerintem magától is ezt tette volna, különben miért jött volna a tehén? Egyértelmű volt, hogy ez a gyönyörű játék mindennapos. Az egyébként jó húsban levő tehén meghitten, mélyeket szuszogva gyömöszölte be a további két lepényt. Ha nem látom, nem hiszem el: a tehén könnye is kicsordult. Két csepp is a földre hullt.

Aztán sorba érkeztek a finomságok a tányéromba. Mint egy terülj asztalkám. Egyszer csak az éttermes kiosont az étteremből. Persze a tehén utána. A vendéglátós egyedül tért vissza. Mint kiderült, a cukrászdába ugrott át, mert egy ilyen egyszerű étteremben nem tartanak édességet. Vásárolt öt finomságot, s mind nekem adta. Aztán előkerült egy átlátszó szatyor, amiben sárgás leves úszkált. Nyugati szemnek nem valami kellemes látvány, másra asszociálunk róla. Mire észhez tértem volna, már ki is töltötte a tányéromra, azzal, hogy a főtemplom oltáráról hozta. Természetesen magának. Bevált szokás a templomból megszentelt ételből hazavinni. Végül megszámoltam, 12 féle étel sorakozott a tányéromon. És akkor hozott még joghurtot is. Megtanultam a végére, hogy mikor a vendéglátós az asztalom közelébe ért, akkor felemeltem a tányérom, és hátat fordítottam neki. Csak így tudtam már elkerülni a további felhalmozást. Pont úgy szuszogtam, mint az a jóllakott tehén. Egyébként egészen eddig a pillanatig nem beszéltünk. Ha kérdeztem valamit, csak fejbiccentéssel válaszolt. A legelején szólalt csak meg, amikor kérdezte, hogy elegendő lesz-e egyféle étel…

Gondoltam, azért csak beszélgetek egy kicsit ezzel a kedves emberrel. Kiféle, miféle, miként gondolkodik, hogyan él?

-A te éttermed, testvérem?

Néma, és mégis sokatmondó volt a válasz. A falon levő oltárképre mutatott a tekintetével.

-Hm, mondom, értelek én. Akkor hát a Jóisten a nagyfőnök, te pedig a második főnök?

A válasz megint néma és sokatmondó volt. Tekintetével rám mutatott, mely mozdulatba belefoglalta az összes nála megforduló vendéget.

Ebéd után ücsörögtem nála még egy darabig. Forró tekintetével töltődtem még egy picit, aztán láttam, hogy már nagyon mozgolódnak a zöldségek körül.

-Drága barátom, csak egy kérdésem van már. Mivel tartozom?

A válasz megint csak néma és sokatmondó volt. Jellegzetes indiai „namaszte” kéztartásba, imára összeillesztett két tenyerére ráhajtotta homlokát.

Hát így öröklődött tovább ebben a kicsiny faluban az ötezer éves tradíció.

Még több indiai útleírás

Tovább olvasom

29 aug

Hogyan főzzünk vízforralóval mennyei ételeket néhány perc alatt?

Sosem gondoltam volna, hogy éppen Indiában történik majd meg velem, hogy egy városban nem találok egyetlen vegetáriánus éttermet sem. Teljesen mindegy, hogy melyik indiai államban. Valahol Indiában. Egy indiai kisvárosban. Egy egész napot bolyongtam valami jobb étterem után kutatva, de csak amolyan útszéli fekete kalyibákat találtam. A feketés alaphangot a pókháló, az felszálló por, a legyek, és a szenes tűzhelyből származó korom adta meg. Próbáltam elcsámcsogni az ilyen-olyan kotyvalékokat, melyek hol hal ízűek voltak, máskor pedig beazonosíthatatlan mellékízt éreztem rajtuk. Különben egyáltalán nem vagyok finnyás, de most ez nem ment le. Amikor már a harmadik zacskó csipszen nyamnyogtam, eldöntöttem, hogy az elkövetkező napokban én főzök magamra. A szálláshelyen persze érthető okokból nem örülnek az ilyesminek.

Elindultam egy bevásárló körútra. Először megvettem a bevásárlószatyrot. Utána egy indiai gyártmányú fém vízforralót, egy óriási fém bögrét, egy rézből készült evőkanalat, egy kést, egy kicsi merőkanalat, gyékény alátétet, mosogatószivacsot, és egy csomag egyszer használatos levéltányért. Ezután következhettek az alapanyagok. Egy kiló baszmati rizs, negyed kiló ghí (tisztított vaj), 10 dkg fekete só, negyed kiló friss gyömbér, 50 g kurkuma, citrom, krumpli, hölgyujj (okra), puffasztott rizs, uborka, paradicsom, mangó, banán, joghurt, pirított kesudió, 10 l palackozott víz. A gyümölcsöt és a puffasztott rizst a reggelihez használom el.

útleírás indiai ételek ahimsza főzés
A képen látható zöldségek és kellékek összesen 1300 rúpiába kerültek, ami nagyjábób 6000 forintnak felel meg.  Fotó: Leveles Zoltán

Úgy vásároltam, hogy vészhelyzet esetén bármikor össze tudjak dobni magamnak egy gyors mennyei ebédet anélkül, hogy kimozdulnék a szobámból.

Első ebédem menüje a következő volt: kesudiós baszmati rizs fekete sóval ízesítve, házi joghurt datolyapálma cukorral ízesítve, hölgyujj leves burgonyával és friss paradicsom. Leírhatatlanul finom volt. Nem azért mert én főztem, hanem mert minőségi alapanyagokból és kellő odafigyeléssel főtt az ebéd.

Elmondom hogyan. A baszmati rizshez felforraltam a vizet. Persze már az első vízmelegítésnél rájöttem, hogy a vízforralómnak nincs hőérzékelő kapcsolója. Ugyanis az első túlmelegedésnél elkezdett füstölni a csatlakozásnál, ezért kb. egy percenként ki kellett húznom a konnektorból, hogy két percig pihentessem. Nos, miután felforrt a víz, beleöntöttem a baszmati rizst. Nagyon fontos mérni, mert különben könnyen a pörgős rizs helyett kásánk lesz, vagy éppen nyers marad. A baszmati rizsnél a szokásos kétszeres vízadaghoz képest elegendő a másfélszeres. Miután beletettem a rizst a forró vízbe, megsóztam, majd azonnal megkevertem, és lefödve állni hagytam anélkül, hogy egyszer is hozzányúltam volna. Ha közben megkeveri az ember, akkor megint csak bekásásodik. Kb. 20 perc után az elkészült baszmati rizst a vízforralóból a levéltányérra öntöttem. Meglocsoltam két evőkanálnyi ghível, majd elkevertem, és a tetejére szórtam a finom kesudióból.

A vízforralóba tettem egy kevés ghít, majd megpirítottam a rizs főzése közben meghámozott és apróra vagdalt fél ujjnyi  friss gyömbért. A gyömbért egy percig pirítottam, majd hozzáadtam a felkockázott burgonyát. Állandó kevergetés, és a vízforraló ki-be kapcsolgatása mellett, továbbpirítottam. A krumpli ghín pirítva fantasztikus zamatot ad az ételnek. Pár perc múlva hozzáadtam a felvagdalt hölgyujjat. 1-2 perc pirítás után hozzáadtam a kurkumát és két ujjnyi vizet öntöttem az aljára. Elkevertem, majd lefödve szép lassan megfőtt. Ha a krumplit kicsire kockázzuk, akkor kb. 10 perc alatt megfő. A hölgyujjnak elég 2-3 perc. Miután megfőtt, megsóztam és belefacsartam fél citromot. Ennyi. A ghín pirított friss gyömbér és a citrom önmagában mennyi ízt ad az ételnek.

A későbbiekben továbbfejlesztettem. Tettem bele friss paradicsomot is és kockázott panírt, ami a kicsapatott tejből készült préselt sajtszerű kemény túró. Tofuval helyettesíthető, ha nincs idő a panír elkészítésére. Én speciel a bazárban vásároltam. A paradicsomot is és a panírt is a végén kell hozzáadni. Elég csak egyet forralni rajta és le is vehetjük a tűzről, azaz kihúzhatjuk a konnektorból…

útleírás indiai ételek ahimsza főzés
A képen látható indiai menü néhány perc alatt elkészíthető. Baszmati rizs kesudióval, hölgyujj burgolyával, datolyapálmacukros joghurt és friss paradicsom. Mennyei! Fotó: Leveles Zoltán

Tálalás. Ha megfelelő odafigyeléssel főz az ember, akkor a főzés valódi meditáció. Azon meditálhatunk, hogy milyen misztikus, ahogyan a fekete színű földből és a vízből piros paradicsom, zöld hölgyujj és sárga krumpli lesz. Mi ez, ha nem varázslat. A természet varázsa. A Legfelsőbb varázsa. Ezért a varázslatot tovább kell varázsolnunk. Az viszont nem varázslat, ha legyilkolt állatok tetemeit főzzük meg. Mindenkinek maga gusztusa. Én 25 éve erőszakmentesen táplálkozom, és egész biztos, hogy maradok is a vegetáriánus konyhánál. Egyébként vízforralóval nem is lehetne húsféléket elkészíteni…

Miután elkészült az étel, a lelki Indiában az ételt a házi oltárnál megszentelik, amikor is megköszönik ezt a nagy misztikus varázslatot, hogy a Földanya ellát bennünket minden finomsággal, és egyúttal felajánlják. Az ily módon megszentelt ételt praszádnak, kegynek nevezik.

Az elkészült varázsebédet csak ezután fogyasztják el. Természetesen akkor lesz igazán tápláló, ha maga az étkezés is meditáció: „Óh, mily csodás ízek! Az anyagi világ elemeiből varázsolt étel, az anyagi világból varázsolt testem táplálja, melyben benne lakozom én, az örök lélek. Ezt a testet használom lelki ösvényemen önmegvalósításom eszközéül”

Jó étvágyat! Puding próbája az evés…

Leveles Zoltán indiai útinaplója

Hasonló írások

Tovább olvasom

22 aug

Történetek a spirituális indiai étkezésről

Egy gyönyörű hetet töltöttem a remunai Khira Chora Gopináth templomban és annak kolostorában. Mindkét helyen nagyon jól éreztem magam. Emlékezetes marad, amilyen kedvességgel viseltettek irántam, amilyen finomakat kaptam enni. Nem mintha az evés volna a legfontosabb, de a szívhez vezető út mégiscsak a gyomron keresztül vezet. Nálam egész biztosan. Aztán, hogy milyen körítések közepette jut hozzá az ember az ételhez, az megint egy érdekes kérdés. Másként az egyházat jelentő templomban és másként az egyszerűséget magában hordozó kolostorban. Halld hát történetem arról, hogy miként ettem a templomban, és miként a kolostorban.

Szembetűnő a különbség az egyházi és a kolostori élet között. Egy indiai guru egyszer feltette a kérdést, hogy ha választhatnál a pápa és Szent Ferenc között, akkor melyiket választanád? A választ őrizze meg magának az olvasó. Egyik a rítusok és a szabályok világa, a másik a spontán szeretet és a megbocsájtás világa. Kinek, mire van szüksége. Nincs ez másként Indiában sem.

útleírás indiai ételek filozófia főzés
Madhavendra Puri szamadhi emlékhelye. A dobozban eredeti papucsát őrzi a szerzetes.

A templomba érkezésem első napján mindjárt tisztáztuk a legfontosabbakat. Az imádatok és az ebéd időpontjait és helyszíneit. Ebéd 13:30-kor egy „belépni tilos” feliratú teremben. Meg is érkeztem a megbeszélt időpontban a Khira Chora templom főoltára mögötti helyszínre. Nagy volt a nyüzsgés. Az oltár oldalsó ajtóján be lehetett látni közvetlenül az oltár előtti térre. Ott sorakoztak a megszentelésre váró ételek: a pici agyagcsuporokba szervírozott hírhedt édesség, valamint maga az ebéd is. Az ebéd mindennap ugyan az volt. Egy óriási adag rizs, mellé káposztás burgonya kurkumásan, és egy sárgás-zöldes színű zöldségköret. Sorban érkeztek az emberek az ebédre. Egy nagy alumínium tálban voltak egymásra pakolva a levéltányérokra kiporciózott adagok. Aztán mindenkinek a kezébe gyűrtek egy tányérral. Minden alkalommal én voltam az utolsó. Ez nagyon jól eső érzés egyébként, amikor nem kell udvariaskodni. Tudod a helyed. Te vagy az messzi Földről érkezett idegen, akiről nem is tudni pontosan, hogy kicsoda. 

A papok már vígan lakmároztak. Mivel mutatták az irányt, hogy merre menjek a kezemben kuporgatott ebéddel, majdnem közéjük ültem. Szerencsére ez nem következett be, mert egy hatalmas, amolyan kutyáknak szóló kiáltással jelezték, hogy tovább kell mennem. Az volt az én helyem. A templom mögötti tér, a többi egyszerű ember, valamint kutyák és kecskék között. 

Tulajdonképpen kivetett magából az egyház. Azokba a szabályokba nem fértem bele. Viszont ahova kikerültem, az maga az élet. A kutyák és a kecskék hosszasan szemeztek az ott étkezők tányérjaival. Aztán, az ebéd vége felé egy-egy kutyus is kapott a finom falatokból. Meg kell mondanom, az indiai kutyáknak finom falat a natúr rizs is. Pláne ha az Khira Chora rizse. Vajon kik lehetnek ezek a szerencsés kutyák, akik Khira Chora Gopináth megszentelt ételét fogyaszthatják? És hogyan lehetek ilyen szerencsés, hogy ezek a csodálatos emberek, és szerencsés kutyák társaságában fogyaszthatom el a mennyei megszentelt ételt? Mindenféle él nélkül mondom, hogy nagyon jól esett ez nekem így, ahogyan történt.

Másnap reggel ellátogattam az egyik közeli egészen pici kolostorba, mely az édesrizsről híres Mádhavendra Puri szamádhijánál, vagyis síremlékhelyénél található. Reggel fél nyolc volt. Egy idős szerezetes nyitott ajtót. Mint kiderült, ő volt a hely egyetlen lakója. Rövid beszédbe elegyedtünk. Elmesélte, hogy mestere kérésére 42 éve végez ott szolgálatot és most 79 éves. Egyedül gondozza a híres szent szamádhiját. Kérdezte, hogy mi járatban vagyok, most maradok-e még, vagy csak beugrottam? Mondtam, hogy maradnék egy órácskát meditálni. Elmosolyodott és félrevonult az egyik helyiségbe.

útleírás indiai ételek filozófia főzés
Pakórát, finom rántott zöldségeket és papadamot, ropogós lepénykéket porcióz a szerzetes.

Körbejártam többször is a szamádhit. Elérzékenyülten hódolatom ajánlottam, áldásért esedeztem. Mádhavendra Puri életének főbb mozzanatai jártak a fejemben, ahogyan rátalált a góvardhani Gópálra, ahogyan elcsente neki Gópináth a finom édesrizst, s ahogyan a halálos ágyán fekve egyik tanítványával, Rámacsandra Purival nézeteltérésbe keveredett. Éppen itt, ezen a helyen.

S ahogyan tűnődve meditálok, közben edénycsörgéseket hallok. Aztán pedig olajsercegést. Nem sokkal azután előkerült a hely szerzetese, egyben papja és gondnoka egy óriási tál pakórával, a finom rántott zöldségekkel és néhány ropogós lepénnyel, a papadammal. Amikor megláttam, hogy viszi az oltár elé megszentelni, lassan eloldalogni készülődtem, hiszen nem akartam zavarni a reggeli közben.

Mosolyogva leintett. Elővett egy söprűt, amivel egy kisebb helyet megtisztított. Odaültetett. Két levéltányért tett elém. Meghozta a nagy tálat az oltár elől. Gondosan kettéosztotta. Arra is ügyelt, hogy ugyanannyi jusson mindenből, mert hogy volt rántott krumpli és rántott padlizsán is. Aztán mellém ült, és intett, hogy falatozhatunk. Mondanom sem kell, hogy életem legfinomabb pakoráit fogyasztottam. Csak egy kicsit nehezen csúszott. Mintha valami szorította volna a torkom.

útleírás indiai ételek filozófia főzés
A templom háta mögötti téren ebédelnek a világi hívek kíváncsiskodó kutyák és kecskék között.

Leveles Zoltán indiai útinaplója

Kapcsolódó cikkek:

Miért lop az Isten?

Kiteregetem a szennyesemet

Dzsaganáth szekerén

Tovább olvasom

15 aug

Miért lop az Isten?

Bár indiai kinntartózkodásom helyszíneit illetően konkrét terveim nem voltak, mégsem gondoltam volna, hogy egy hónapig Orisszában ragadok. Ki is tudna elszakadni ezektől a mesés helyektől, ahol a Legfelsőbbet tolvajként imádják, s az emberi szívek forrósága meglágyítja a legmegkövültebb sziklát is? Drága barátom! Óh, züllött elmém gazdája, hidd el, ez a tűz benned is lobog. Kedvező körülmények között egyszer csak, váratlanul fellobban benned. Mint ahogyan a magas hő előcsalja a fában rejlő tüzet, egy napon azt veszed észre, hogy az anyag íze a szádban megkeseredik, és a transzcendensen kívül semmi sem érdekel. S majd mindent vele kapcsolatban, abszolút harmóniában látsz. Ez a benned rejlő tűz lángra lobbantja a körülötted levő elhidegült szíveket is. Egyelőre még mesének tűnik, de próbálj csak tűzközelbe kerülni, és maradni!

A Ratha Yatra szekérünnep után szép lassan búcsút intettem falusi házigazdáimnak. Mintha legalábbis sürgős intéznivalóm lett volna. Komoly kifogások nélkül sosem engedtek volna el. Irány Remuna, Khirachora Gopináth földje – 5 órányi buszozás!

útleírás asram indiai ételek
A remunai Khira Chora Gopinath templom a jellegzetes orisszai hindu motívumokkal.
Fotó: Leveles Zoltán

Hogy, hogy nem, úgy történt, hogy a templomban kaptam szobát. Ráadásul ággyal. Sőt, szúnyoghálós baldachint is kaptam. Egész éjjel, egyszer sem ébredtem fel a szúnyogokra. Hajnali  4 órakor eget hasító, mézédes mantrarecitálás ébresztett. Aztán púdzsá. A reggeli szertartásra érkező hívek betöltötték a kicsiny templomot. Remuna kissé félreeső helyen, Kalkutta és Puri között félúton található. Nem félreeső hely azoknak, akik éppen ezen az útvonalon közlekednek. Belőlük pedig van azért bőven. Gondoljunk csak a Puriban szervezett 15 milliós lélekszámú szekérünnepségre!

Így volt ez sok száz évvel ezelőtt is. Remunában Mádhavendra Puri  XV. századi híres szent is megfordult, akinek Csaitanya Maháprabhu is nagy tisztelője volt. Mádhavendra Puri látogatása kapcsán vált a hely még híresebbé. A világi ember azért látogat el valahova, hogy híressé váljon. Legalább a közvetlen környezete tudhassa, vagy magáról elmondhassa, hogy ide is, meg oda is eljutott. A szent ember látogatása pedig az általa felkeresett helyet teszi híressé, akármilyen eldugott helyen is legyen az.

Mádhavendra Puri Vrindávanból tartott Puri városa felé. A Góvardhan-hegyen imádott Gópál  Istenség küldte őt Orisszába, hogy az ottani szantállal hűsítse égő testét. Vajon mitől is égne Isten teste, ha nem hívei szívének forróságától? Mádhavendra Purit álmában kérte az általa imádott Gópál Istenség, hogy hozzon neki szantált Orisszából. Csak a legszerencsésebbek mondhatják el magukról, hogy Istennel álmodtak. Útközben Puri felé megállt Remunában is, hogy felkeresse az ott imádott Gopináth Istenséget. Gopináth fenségesen gyönyörű. Nem csoda, hiszen az isteni kegyszobrot maga Ráma faragta szeretett Szítájának, majd 700 évvel ezelőtt került Csitrakutból Remunába. Mádhavendra Puri látta, hogy milyen pompában folyik a templomi imádat, s azt is, hogy nagyon különös, khir nevű édességet ajánlanak fel Gópináthnak. Minden este 12 csuporral. Hm, gondolta magában Mádhavendra Puri, ha megkínálnának abból az édességből anélkül, hogy kérnék belőle, akkor tudnék olyan finomat készíteni az én góvardhani Gópálomnak is. Mádhavendra Puri egyébként arról volt híres, hogy csak akkor evett, ha megkínálták. Most el is szégyellte magát, amiért az édesség megkóstolására gondolt, ráadásul az oltáron történő felajánlás előtt. Nem szólt senkinek semmit, s félrevonult. A piactéren hajtotta álomra fejét.

Éjjel a remunai Gopináth megjelent az őt imádó pap álmában:

útleírás asram indiai ételek
A bráhmin átadja Madhavendra Purinak
Gópínáth menneyi édezsrizsét.

„Óh, kedves bráhmin, az este elrejtettem a kendőm alá egy csupor édességet, így nem vehetted észre, hogy egy hiányzik. Mádhavendra Purinak tettem félre. Kérlek, fogd, és vidd oda neki a piactérre.”

A bráhmin nagyon boldogan ébredt álmából, és azon tűnődött, ki lehet az a legszerencsésebb Mádhavendra Puri. Azonnal megfürdött, majd bement a templomba. Az édesség valóban ott volt az oltáron imádott Gopináth kendője alatt. Az éjszaka kellős közepén azonnal a piacra sietett vele, ahol fennhangon kiabálni kezdett a sötétben:

„Mádhavendra Puri, hol vagy, Mádhavendra Puri! Gopináth egy tál édességet lopott neked, és arra kért, hogy adjam át neked…  Jelentkezz, Mádhavendra Puri, te vagy a legszerencsésebb a világon!”

Mádhvenra Puri nagy izgatottsággal került elő. Kifakadó boldogságmámorban fogyasztotta el a transzcendentális finomságot, melyet Isten tett félre neki. Az édesség félig kiégetett csuprát összemorzsolta, s darabkáit batyujába tekerte, hogy a következő napokban azokat is elfogyassza. Kora reggel azonnal elhagyta Remunát. Arra gondolt, hogy ha ennek híre megy, akkor mindenki nagy tisztelettel járul elé. A szent ember pedig nem szeretné, ha tisztelnék. Ezért mielőtt bárki is felébredt volna továbbindult Puri felé.

Akkortól kezdve ragadt a remunai Gopináthra a Khirachora Gopináth név: Édesrizs-lopó Gópínáth. Ksirachora Gópinátnak is írják. De hogy milyen finom az a mennyei édesrizs! Megvan a receptje. De az már egy másik történet...

Szép kis kultúra ez, mondhatnánk, ahol tolvaj az isten. Ez még csak a kezdet. Itt még csak egy tál édességet lopott a hívének. De vajon mikor rabolja el örökre a szívemet?

útleírás asram indiai ételek
Ebben az egyszer használatos, félig kiégetett agyagcsuporban finom Khirachora Gopinath-féle
édesség lapul. Falevéllel csomagolták be. Az édesség elfogyasztása után minden visszakerül a természetbe. A levelet megeszi  tehén,  a félig kiégetett cserépedényt pedig visszamossa az eső. Fotó: Leveles Zoltán

Leveles Zoltán indiai útinaplója

Tovább olvasom

«
12

India Hangja

blogavatar

India elgondolkodtat. Valami, misztikum hatja át évezredek óta, amitől a legnagyobb káosz is harmóniává lesz. Ezt a békét kutatja az India Hangja csapata. Olykor indiai vagy éppen nyugati napi aktualitásokra reagálunk, máskor pedig az ősi bölcsek szavait vesszük elő. Jó olvasást és jó utazást kívánunk India szellemi tárházában! Adó 1% India Klub Alapítvány – Adószám: 19561383-2-43

Bharata a Facebookon