30 nov

Bertolucci elment, A kis Buddha marad

Meghalt Bernardo Bertolucci, az Oscar-díjas olasz filmrendező. Karrierjében mérföldkő volt A kis Buddha című film, melyet a kilencvenes évek elején készített. A felvételek után úgy nyilatkozott, hogy önzetlenebbé vált, és vigyázott arra, ne kerekedjen felül korábbi, sokszor durva megnyilatkozása. Sőt, a főszereplő, Keanu Reeves is más emberré vált, megérintette a buddhizmus lelkisége.

reinkarnáció filozófia halál indiai filmek hírességek művészet
Bertolucci elment, A kis Buddha marad

Bertolucci, bár megpróbálta ábrázolni a szövevényes emberi viszonyokat, az erotikus filmjei révén vált közismertté. Rendszerint zseniként és botrányhősként mutatta őt be a média. Számtalan ilyen cikk jelent már meg. Most inkább arra érdemes rávilágítani, hogy mint minden jó rendező, ő is fontos kérdéseket tett fel.

Bertolucci, a rendező, a főszereplő és a láma

Bernardo Bertolucci rendkívüli tisztelettel tekintett filmjének kultúrfilozófiában illetékes tanácsadójára. Saját bevallása szerint: Dzongsar Jamyang Khyentse Rinpoche lámától többet tanult, mint egész életében. A láma nélkül a Tibet határán lévő országban, Bhutánban sem forgathatott volna.

A filmben Buddhát Keanu Reeves formázza meg, ezzel a filmmel tűnt fel, s Dzongsar hatására a buddhizmus felé fordult. Talán ez is segítette, hogy később a sokkal nagyobb jelentőségű filmikon, a Mátrix egyik kulcsfigurájaként felejthetetlen alakítást nyújtson.

Bertolucci bravúros ábrázolásmódja

A kis Buddha Bhutánban és Nepálban készült, ez volt Bertolucci „keleti trilógiának” nevezett filmciklusának utolsó alkotása. A filmben különös jelentőséget kapnak a természet zöldje mellett a sárga, vörös és aranyszínben pompázó keleti helyszínek. Éles ellentétben állnak a nyugati világ egyhangúan szürke, városi színével.

A kis Buddha története Bhutánban egy kolostorban kezdődik, ahol a láma a tanoncoknak az erőszaknélküliségről beszél. Az állatok megölése ellen szól, egy szép történetet mond el a fiúknak. Ma már nem számít újdonságként a karma kifejezés, a tettek visszahatásának körülményei, de a kilencvenes évek elején még kevesen hallottak erről a fogalomról.

A cselekmény folytatódik: a buddhista szerzetesek kutatnak mesterük, Dorje láma reinkarnációja, újraszületése után. Az egyik lehetséges jelölt egy Amerikában élő kisfiú. A két szálon futó cselekmény másik ága Sziddhárta királyfi, vagyis Buddha megvilágosodásának története. Frappáns megoldás: a fiúcska Buddha életéről szóló könyvét olvassa, s mintha a lapok elevenednének meg, olyankor Indiában találjuk magunkat. Érdemes megjegyezni, hogy a hindu teológia Buddhát Visnu kilencedik avatárjaként, isteni megjelenéseként tartja számon.

reinkarnáció filozófia halál indiai filmek hírességek művészet
A film elbűvölő, színes homokból készült mandalája, melyet a végén elsöpörnek.

A kis Buddha hatása

Abban az időben ez egy ritka nyugati film volt, amely szinte teljes egészében a szamszárát, a születés-betegség-öregség-halál körforgását boncolgatja. A téma ma már nem jelent újdonságot, de 1993-ban bizony nagy hatást váltott ki. Igaz, A kis Buddha nem aratott egyértelmű babérokat. Sok kritika érte több helyen is giccsesnek tartott ábrázolásmódját. Felmerülhet a kérdés: vajon Bertoluccinak megvolt-e az a spirituális látásmódja, mely elengedhetetlen egy keleti filozófiával foglalkozó témához?

Az osztatlan sikert inkább a távoli kultúrát és történelmet idéző, többszörös Oscar-díjas filmje, Az utolsó császár hozta meg számára. Ez a monumentális alkotás inkább történelmi tabló. Jellemző, hogy húszezer kínai statisztát szerepeltetett, és elérte, hogy a Tiltott Város császári palotájában is forgathatott.

Bertolucci és a halál kérdése 

A filmről annak idején a Washington Post azt írta: „szomorú, de gyönyörű”, míg egy másik híres magazin elismerte a film „közvetlen halálra való összpontosítását”. Ugyanakkor ez téves megállapítás: a film az újjászületésre való összpontosítás. 

A női főszereplő találóan fogalmazza meg a film elején:

„Az élet legfontosabb dolgairól semmit sem tudunk. Azt sem tudjuk, miért születünk meg, és van-e értelme.”

Nos, ezek bizony a leglényegesebb kérdések az ember életében, mert ennek függvénye, hogy milyen célokat tűz majd ki maga elé.

Érthető módon a rendező csupán a nyugati ember felkészültségével tudta életre kelteni kelet misztikus világát és örökéletű filozófiáját. Ugyanakkor a gyönyörűen filmezett történet mégis sokat elmond az élet fontos kérdéseiről. Bernardo Bertolucci lassan, szemlélődve hozta közel az élet-halál körforgását, a reinkarnáció természetes és logikus valóságát. A néző mindenképpen hatása alá kerül, de az elfogadás vagy elutasítás joga a kezében, vagyis a tudatában van.

A kis Buddha híres epizódja

A film egyik fontos jelenetében Norbu láma egy csésze teát tart a kezében. Egyszerűen, de érthetően elmagyarázza a reinkarnációt:

„Tibetben úgy hisszük, hogy a test és a tudat olyan, mint az edény és a tartalma." 


Ekkor összetöri a porcelánt, és a tea szétfolyik az asztalon s a padlón

„A csésze már nem csésze, de vajon a tea? – kérdezi. – Egyik helyről a másikra vándorolt. Mint a test halála után a tudat, a tea is egyik tartályból a másikba került, de még mindig tea maradt”. 

A hindu filozófia kissé pontosabban fogalmazza meg: a lélekvándorlás tana a lelket tekinti a tudat hordozójának. Az élőlény, vagyis az egyéni lélek, aki különböző születéseiben különböző testeket ölt magára, az éppen elért tudatszintjének megfelelően ölti fel következő „anyagi ruháját”, vagyis a testét.

Kapcsolódó cikkek


 

Tovább olvasom

02 dec

Indiai festmények a falakon

Az indiai falfestményeket az indiai festészeti hagyomány legkorábbi bizonyítékainak tekintik. E téma méltán kapná az ókortól napjainkig címet, hiszen a festmények India utcáin is folyamatosan megjelennek. A falvakban a nemes hagyományok továbböröklődtek. Manapság ez kiegészül a nagyvárosok modern képeivel. Sőt, ma már fesztiválokat is rendeznek az utcai festészet, a „street art” jegyében. 

indiai képek kultúra művészet tradíció

A műemlékek és sziklatemplomok falain található festményeket az ősi indiai civilizáció egyik szimbólumaként fedezték fel. A barlangok falain látható csodás alkotások legkorábbi bizonyítéka az Ajanta és Ellora barlangjaiban festett gyönyörű freskók. Az UNESCO kulturális világörökségének részei.

Ma a falakon látható indiai festmények megkülönböztető jellemzője, hogy az adott tér építészeti elemei harmonikusan illeszkednek a képbe. Készítésükhöz természetes anyagokat használnak, a leggyakoribb a natúr és színezett agyag, a terrakotta és a kréta, ezek a falusi házak díszítőelemeinek is az alapanyagai.

 
Indiai festmények a házak falán


India kulturális és építészeti öröksége a paloták és templomok külső és belső falainak gazdag díszítésében is megmutatkozik. A falak külső részén látható festmények színük, formatervezésük révén sokszor megváltoztatják az épület térbeli arányait, pontosabban azt, ahogy érzékeljük azokat. Háromdimenziós hatásuk van, mivel módosítják és megosztják az adott teret. 

indiai képek kultúra művészet tradíció

Az iszapos vakolatot két rétegben alkalmazták. Az első durva, a kőzetek pórusainak kitöltésére alkalmas, a másik finomabb bevonat. A festés szakaszosan zajlott. A vonalat piros okkerrel húzták ki, a kontúrt barna, mélyvörös vagy fekete szín adta. A festékekhez szükséges pigmentek a helyi vulkáni kőzetekből származtak. Az arckifejezéseket fényes foltok emelték ki. A mélység illúzióját különböző módszerekkel érték el.


Utcai művészeti fesztivál


A 2014-es bevezetése óta a „St + art” fesztivál számos helyi és nemzetközi művészt felkért már arra, hogy segítse a képzőművészet e különleges ágát Delhi és Mumbai kanyargós utcáin. A közelmúltban például meghívták Hendrik Beikirch német művészt, aki Mahátma Gandhi képét festette meg Delhiben a Rendőr-főkapitányság épületére. A ma már híres alkotás a 10 emeletes irodaház oldalsó falát szinte teljesen kitölti.

indiai képek kultúra művészet tradíció

Miután sikeresen futott Delhiben, Hyderabadban és Bengaluru-ban, az utcafesztivál visszatért Mumbai-ba. A „St + art India” alapítvány a Városi Művészeti Fesztivál részeként ez év november végétől december végéig hatalmas megmozdulást szervez. A város legforgalmasabb kikötőjének egy nem hagyományos térségében helyszíni specifikus installációkat, falfestményeket mutatnak be, vetítéseket, megbeszéléseket rendeznek. A Sassoon Dock 142 éves helyisége nyilvános művészeti kiállítássá alakul, ahol harminc indiai és nemzetközi művész jelenik meg. 

A város gyors ütemben fejlődik. Ennek a projektnek a célja egy olyan terület felszabadítása, amely készen áll a felfedezésre. A Sassoon Dock Art Project egy sajátos ökoszisztéma, amely a legmodernebb globális városi művészet és a legmélyebb helyi hagyományok közötti átfogó párbeszéd. A résztvevők látják, hogy az utcai művészetet használhatják szépítésre és az emberek bátorítására, hogy tisztán tartsák környezetüket – nyilatkozta Arjun Bahl, társalapító és fesztiváligazgató.

indiai képek kultúra művészet tradíció
 Gyógyító kéztartás a ház falán. Az elhagyatott helyből palota lesz.

Összegzés


Az indiai festészet, mint művészeti forma már nagyon korai időszaktól kezdve virágzott Indiában. Ezt bizonyítják az irodalmi források és a felfedezett képek is. Ezek sok esetben hatalmas művek, amelyeket szilárd épületek falain láthatunk. A festészeti alkotások másik csoportja éppen ellenkező nagyságrendű, ugyanakkor világhírűek: ezek a miniatúrák.

Indiában gazdag hagyománya van a falra festett műalkotásoknak. Többnyire a 9. és a 12. századra nyúlik vissza, de ma reneszánszát éli: újraindult ez a tradicionális művészet. A falvakban a népművészet révén maradt fenn. Ma már a nagyvárosokban is találunk érdekes képeket a házak falán, melyek sokszor frappáns üzenetnek is beillenek. A street art, az utca művészete ma már különleges fesztiválokon is bemutatkozik.


Kapcsolódó írások

Tovább olvasom

08 máj

India művészete Rembrandtot is elvarázsolta

Az indiai képzőművészet legfinomabb kifejezési formája a miniatúra. Messzire visszatekintő történelmi hagyománya van. India művészete meglehetősen szuggesztív. A festmények jellemzője a finom kidolgozás és a gyönyörű kivitelezés. A festmények az európai hódítás előtti India gazdag és vibráló életét ábrázolják. Díszesen öltözött férfiak és nők láthatók, hagyományos indiai pózok, mozdulatok – egy letűnt korszak képei. Az arany díszítések 22 karátos porított arannyal készültek. Ez a pompa és gazdagság jellemzi az indiai miniatúrák legtöbbjét. Nem csoda, hogy még Rembrandtot is elbűvölte.

indiai képek kultúra művészet hírességek

 
Indiai miniatúra stílus


Az indiai miniatúrafestészet egyike a világ legimpozánsabb művészeti ágának. E képek világszerte híresek szépségükről, finom eleganciájukról és a kifogástalan részletekről. Ahogy a neve is jelzi, kisebb méretű festményekről van szó, gyakran nem nagyobbak néhány centiméternél. Bonyolult színvilággal aprólékosan finom ecsetkezeléssel, többnyire merített papírra készültek. A miniatúrákat úgy is jellemezhetnénk, mint az elme és a lélek elbűvölő lírai kompozícióit. 

indiai képek kultúra művészet hírességek

A miniatúrákhoz használt színek természetes forrásból származtak. Általában ásványi, növényi alapanyagok, porrá őrölt drágakövek, indigó, kagyló, tiszta arany és ezüst. Ezek összegyűjtése és a színek keverése egy bonyolult folyamat volt. Napokig néha hónapokig is eltartott, amíg a kívánt élénk, üde szín létrejött. Nem meglepő, hogy elkészítése nagy ügyességet, türelmet igényelt. Az embereket, az állatokat és egyéb részletet kellett először megfesteni. A háttér maradt a végére. Az árnyékolás, kiemelés különleges technikát igényelt. A művészgenerációk a bonyolult mechanizmust nagy tapasztalattal rendelkező apjuktól és nagyapáiktól sajátították el. Az ékszereket, díszeket porított arannyal emelték ki.

Rembrandtot elvarázsolta India művészete


Nem kisebb személyiség, mint maga Rembrandt is elismerte az indiai miniatúrák rendkívüli jellegét. Megigézte India művészete. Az 1650-es években 25 csodálatos kis alkotást kapott kézhez, és másolatokat készített.

indiai képek kultúra művészet hírességek
Rembrandt által másolt egyik indiai művészeti alkotás.

A holland festőóriás ezeket a varázslatos műveket „Surat rajzok”-nak hívta. Surat India fő tengeri kikötővárosa volt Mumbai felemelkedése előtt. A Los Angelesben őrzött kis kép a mogul császárt, a Taj Mahal építtetőjét és fiat ábrázolja. Tollal, barna tintával japán papírra készült. Abban az időben Hollandiának volt egy különleges kereskedelmi megállapodása Japánnal.


 
India művészete – a miniatúrák története 


Az indiai miniatúrák története hosszú múltra nyúlik vissza. Ősrégi hagyományai Rádzsasztánban találhatók. A 11-12. században, a művészek pálmalevél kéziratok miniatúráit készítették el. Az illusztrációk ekkor az isteni világgal kapcsolatosak. India muszlim meghódítása után a műhelyekben a festmények mogul stílusban készültek. Nagy Akbar, mogul császár több mint 100 művészt hívott környezetébe. Ekkor született India legtöbb miniatúra remekműve.
Majd a Rádzsput maharadzsák egyfajta festmény reneszánszot hoztak létre Észak-Indiában. A hercegi államok pártfogolták a miniatúrafestészetet. Kiemelkedő képviselője a Bundi festőiskola. A rádzsasztáni miniatúra stílust képviselte, a 17-19. században virágzott. Bundi és Khota volt a középpontja. Domináns színei a zöld és a kék. Szépségét kiemelte az aranyozás és a finom részletek.

A miniatűr festmény a mai Indiában, különösen Rádzsasztánban tovább él. A képzés fiatal korban indul, mert tökéletes látás és biztos kéz szükséges hozzá. Az elkötelezettség egy szigorú életformát is követel. Önmegtartóztatást minden stimulánstól, beleértve még a koffeint is!

Ajay Sharma: India művészetének nagy mestere


Ma az egyik leghíresebb miniatúra stílust folytató és a hagyományokat tanító művész Ajay Sharma. Nemzetközi hírű mester. Ajay az indiai festészet valamennyi részletét illetően kiterjedt ismeretekkel rendelkezik. Tudja, hogy a régi mesterek is a legvékonyabb mókusszőrből készült ecsetet használták. Megemlítendő, hogy az ecsetkészítéshez szükséges alapanyag beszerzésekor a mókusok nem pusztulnak el. Ajay Sharma szerte a világon tanított: Boldog vagyok, és büszke arra, hogy egy kicsit továbbadhatom a mi ősi hagyományunkat – mondta. 

Ajay Sharma szereteti, tiszteli és csodálja ezt a kifinomult művészetet. Mindent megtesz, hogy megmentse e csodás örökséget. Jaipuri műtermében minden szempontból felügyeli annak különösen szigorú hagyományait. Nagyon körültekintőnek kell lennie, mivel itt összekapcsolódik a festészet, a költészet és a vallás. Ugyanakkor ez a varázslatos világ nem a fantázia terméke. Az örökkévalóság szépsége elevenedik meg rajtuk, ahogy a szem a szereteten keresztül látja.

Indiai hangszerek a képzőművészetben

indiai képek kultúra művészet hírességekAz indiai zene és az indiai képzőművészet találkozási pontja a rága, az különféle érzelem megnyilvánulása. A hindu klasszikus zene eredete egyfajta meditáció.

A rágákon és a zenei időmértéken alapul. A képzőművészetben pedig egész rágafüzér kompozíciókat találunk, melyeken az ember és hangszere a középpont.

Minden klasszikus hangszer megtalálható a festményeken. A legtöbbször a vina, ez a különleges húros hangszer. Érdemes megjegyezni, hogy számtalan nőalak szerepek a képeken, ezt a speciális hangszert is leginkább az ő kezükben látjuk. De a mridanga, a kétfenekú dob vagy a kis cintányér, a karatal is feltűnik.

Indiai képzőművészet és az indiai zene világa

indiai képek kultúra művészet hírességekA hindusztáni klasszikus zene eredete megtalálható a Számavédában, ahol száman „dallam”, a véda „tudás” értelemben szerepel. 

A festményeken pedig olyan finomsággal ábrázolják a hangszereket és a zenészeket, szinte hallani a hangokat.

A zenetudósok figyelték a természetes hangokat, például amikor egy páva rikoltott, vagy a csataka, az esőmadár síró hangját. A kukorékolást, egy varjú vagy a kakukk jellegzetes hangját és az elefánt trombitálását egyaránt.

Mindez beépült a hindusztáni zene számos díszítményébe, így fokozva a hatását. Az elsődleges téma a tiszta szeretet, szerelem, a természet szépségének a leírása csak segíti az odaadást. Mindez pedig megjelent a festményeken is. Sokszor éppen a zenész az, aki valamelyik madarat eteti.


 

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

03 okt

Tiszavirág életű címkék az örökkévalóság jegyeivel

Több száz ritka, indiai textilcímkéből készült kiállítás nyílt nemrég Mumbaiban. Nemcsak az India és Nagy-Britannia közötti pamut kereskedelem alakulását mutatják, egyúttal rávilágítanak a gyarmatosító gondolkodásmódra. Jobban megérthető az is, miért jelentős a textil szerepe az indiai függetlenségi mozgalomban. Születésnapja alkalmából ezzel tiszteleghetünk Mahátma Gandhi előtt is, akinek a világ október 2-án ünnepli születésnapját. 2007. óta születésnapját az erőszakmentesség világnapjaként tartják számon.

tradíció történelem üzlet művészet filozófia
Textilgyári címkék a Brit India idejéből

Nagy-Britannia világhatalmi pozíciója jelentős részben India birtoklásán nyugodott.

Egy pillantást vetve a kiállított anyagra, ismét képet kapunk a gyarmatosítás sajátos módszeréből. Az elfelejtett textilgyári címkék e ritka gyűjteménye visszavisz a múltba, és ebből a nézőpontból is megvilágítja Brit India működését. Ezek az 1800-as évek végén és a korai 1900-as években gyártott textilgyári árujegyek, amelyeket a szövetbálákhoz csatoltak, most fontos történelmi leletek. A színes kőnyomatok grafikai tervezése Angliában történt, de Németországban nyomtatták, majd elszállították a távolabbi piacokra, a gyarmati Indiába. Az indiai boltokat elárasztották a brit textilipar pamut termékei, de a címkék az indiai flóra és fauna rajzaival, a hindu kultúra és hitvilág képeivel készültek. Komoly tervezés előzte meg, és tekintélyes szakembereket kértek fel a munkára, hogy az indiai fogyasztók számára vonzóbbá tegyék az árut. Olyanoknak adták el, akiknek a kultúrájáról vajmi keveset tudtak, és akikkel a termelőknek semmilyen közvetlen kapcsolatuk nem volt.

A védjegyek fejlesztése, a tervezési és nyomtatási technikák tisztán feltárulnak, ezek a litográfiák olyanok, mint a képeskönyvek. Ezek alapján követhetjük, hogyan öltözködtek a nők, mi volt a kedvelt élelmiszer, vagy hol voltak a területi határok – mondta Radhi Parekh, annak a kézműves galériának az igazgatója, ahol megszervezték a kiállítást. A textilgyári címke vizuális emlékeztető Brit India kereskedelmére. A címkék, más néven védjegyek a bálák megkülönböztetésére szolgáltak. Nagy-Britannia ipari központjai, mint Manchester és Glasgow megtermelte a pamutárut, majd elszállították Bombay, Calcutta és Amritsar piacaira. Minden valószínűség szerint a kelméhez a gyapotrostot Indiából importálták. Az olcsó nyersanyagokat Angliába vitték, majd a behozott készruhát drágán eladták, megfosztva a helyi lakosságot a munkától és a nyereségtől.

tradíció történelem üzlet művészet filozófia
 Népszerű bazár plakát 1930-ból, mely Gandhi börtönéveit örökíti meg. Bűne és fegyvere: bojkottálta a külföldi termékeket.

Amikor Mahátma Gandhi elindította a Swadeshi mozgalmat 1918-ban, a külföldi ruha bojkottjára szólított fel, egyben a hazai khadi pamut előállításának és kereskedelmének támogatására.

Ezzel párhuzamosan az indiai iparosok elindították az első fonó és a szövő üzemeket Bombay-ben és Ahmedabadban. A Swadeshi mozgalom, a nemzeti önellátás gondolata alapján bojkottálta a brit termékeket. A kifejezés két szanszkrit szóból áll össze, jelentése: sva-deshi, a saját országból.

Nem a tömegtermelés, hanem a tömegek termelése a fontos – mondta Gandhi.

A diákok támogatták a bojkottot, de a gyarmati politika keményen fellépett ellenük. Körlevelet adtak ki, súlyos büntetés terhe mellett megtiltották nekik, hogy bármilyen módon kötődjenek a mozgalomhoz. A hatóságok az oktatási intézményeket arra kérték, hogy szigorú megfigyelés alatt tartsák a tanulókat, és jelentsék a gyanúsakat. Mindez hatalmas vihart kavart, és az indiai tulajdonú nyomdák azonnal elítélték a körlevelet. Főleg Bengálban keltett nagy felháborodást. A tanárok is lemondással tiltakoztak. A hatóságok bezárással fenyegették a Calcutta Egyetemet, amely szerintük csupán „szolga-gyártó ház”(!) volt. De a Swadeshi hatalmas folyóként túlcsordult medrében, és elterjedt egész Indiában.

tradíció történelem üzlet művészet filozófia
Textilcímkék kiállítása

Tiszavirág életűek – ezt a címet adták a rendezők a kiállításnak, hiszen az angol kereskedelem egyszer használatos, eldobható, csupán az áru tartalmára és forgalmazójára utaló védjegyeknek szánta a címkéket. Volt azonban ennek egy érdekes vonása is, amiről a beszállítók nem tudtak. Az eldobásra szánt címkék egy része azért maradt fenn, mert a hindu vallási ikonográfiát használták a képekhez. Az emberek nem hajították a szemétbe, hiszen tisztelték a szentképeket, és a gyűjtők vagy a szertartások kellékeit árusító kereskedők megőrizték, de sok mind a mai napig fellelhető az indiai háztartásokban is. Lehet, hogy régen egy egyszerű ember nem tudta elolvasni a címkére írt szövöde nevét, de mindennap összetett kézzel fejet hajtott az általa nagyra becsült szentkép előtt, tisztelve az örökkévalót, az istenit. A másik földrészen meg a bankjegyek szaporodtak. Vajon melyik kincs lett tiszavirág életű?

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

20 szept

Homokra is lehet építeni

Sudarsan Pattnaik, indiai homokművész „Mahátma Gandhi – világbéke” címmel készült alkotása elnyerte az aranyérmet az idei kilencedik homokszobrászat kiállításon, melyet Moszkvában rendeztek. A szobor, melynek témája az erőszakmentesség 80.000 szavazatot kapott a közönségdíj kategóriában. Nem ez az első győzelme, híres alkotásai révén 50 nemzetközi homokszobrászat bajnokságot és fesztivált nyert meg a világ minden táján, nevét a rekordok könyvében is megtaláljuk. 

foglalkozások művészet
a kilencedik homokszobrászat kiállítás győztes alkotása:  „Mahátma Gandhi – világbéke”

Mielőtt valaki arra gondolna, hogy egy játszótéri homokozóban vagy a Balaton partján is készíthet hasonlót, jobb, ha elfelejti. A művészek kiváló minőségű, különleges helyről bányászott homokot kapnak, melyet vízzel tömörítenek, a szobrokat a végén speciális lakkal vonják be. Így az eső és a szél nem rombolja le rögtön, hónapokig megmaradnak, nem esnek szét. 

foglalkozások művészet

Sudarsan Pattnaik Puriban született, a híres Dzsagannáth templom városában. Ez későbbi munkáiban jól megmutatkozik, mert többször is készített kompozíciót az Úr Dzsagannáth tiszteletére az évente megrendezett szekér-ünnep alkalmából. A kilenc napos fesztiválon eredetileg óriási fa szekereket húznak a zarándokok, melyen a templom kegyszobrai utaznak. A hírneves alkotó 100 kis homoszekér létrehozásával készült az ünnepre Puri tengerpartján. Ezzel világrekordot állított a homokszobor faragása terén. Intézetének huszonöt diákja segítette munkáját.

foglalkozások művészet

A családban ő volt a legfiatalabb a három testvér közül. Gyermekkora tele volt nehézségekkel, talán ez ösztönözte arra, hogy a tengerparton már hét éves korától homokszobrokat készítsen. Az elismertség beköszönte után megalapította az Arany Homokművészet Intézetét (The Golden Sand Art Institute), amely első a maga nemében. Számos hazai és nemzetközi díjjal értékelték kreatív terveit, látványos installációit. Az évek során egyaránt megnyerte a szentpétervári és a dán nagydíjat, az észak-amerikai bajnokságot vagy a közönségdíjat Kanadában. Közönségdíjat Berlinben ötször nyert, ami rekordnak számít. 2014-ben hazájában Padma Shri kitüntetést kapott, ez a negyedik legmagasabb polgári díj Indiában.

foglalkozások művészet

A leghíresebb európai homokszobor-fesztivál Berlinben van. Évente megrendezik. 2008-ban Sudarsan Pattnaik nyerte meg az első díjat: homokföldgömböt készített, melyen egy jegesmedve állt, aki ezt a feliratot tartotta a mancsában: Mentsd meg a családomat! – A művész nemcsak a globális felmelegedés problémájára utalt ezzel, az állatvédelem is inspirálta. Több munkája is foglalkozik ezzel a témával, miként a környezetvédelem kérdésével is. Emellett kiemelt témája még a nemzeti integritás és a vallási tolerancia.

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

«
12

India Hangja

blogavatar

India elgondolkodtat. Valami, misztikum hatja át évezredek óta, amitől a legnagyobb káosz is harmóniává lesz. Ezt a békét kutatja az India Hangja csapata. Olykor indiai vagy éppen nyugati napi aktualitásokra reagálunk, máskor pedig az ősi bölcsek szavait vesszük elő. Jó olvasást és jó utazást kívánunk India szellemi tárházában! Adó 1% India Klub Alapítvány – Adószám: 19561383-2-43

Bharata a Facebookon