Az indiai Intex Technologies szerint ők gyártják a világ legolcsóbb okostelefonjait. Ugyanakkor egyre többet olvashatunk olyan riasztó statisztikákat, melyek a telefonfüggőségről szólnak. Ez alól India sem kivétel. Ez a szenvedély súlyos pszichés betegségbe fordulhat, ezért szükség van a konkrét beavatkozásra, mondják a szakértők. Nyugaton már „digitális bennszülöttek”-ről beszélnek, és az is előfordul, hogy maga az elektronikai termékeket forgalmazó cég teszi fel a kérdést: Teszteld magad! Mennyire vagy telefonfüggő?
Becslések szerint India lakosságából mintegy 243 millió a serdülő korosztály tagja. Ez óriási célpontja az internet szolgáltatóknak. Annak ellenére, hogy a szélessávú internet egyenetlenül oszlik meg Indiában, az okostelefonok és egyéb kézi elektronikus eszközök használata szinte az élet minden területére berobbant, behatárolta, rossz esetben felborította a korábbi viselkedési mintákat. Persze a mai versengő világban a technológiai termékek tilalma vagy korlátozása nem működik. Az iskolák többsége manapság a házi feladatot is az internethasználattal kapcsolatos kutatásokra építi.
A felnőtt egészségügyi problémák, mint a gyenge látás, a krónikus fejfájás, kialvatlanság és a gerincbántalmak egyre gyakoribbá válnak a fiatalok körében. Még nagyobb gond, hogy elveszítik a szociális készségeket, a külvilággal való kapcsolatteremtés pozitív képességét. A kütyük másik nagy veszélyforrása az agresszív játékok tömege. A fiatalok észre sem veszik, hogy gyilkolással, robbantással töltenek el órákat, és ez tagadhatatlanul kihat a mindennapi életükre is. Az vagy, azzá válsz, amire a legtöbbet gondolsz, ez az örök igazság ebben az esetben is érvényes.
Dr. G. Gopalakrishnan, vezető pszichiáter, a dél-indiai Sovmanasya (szanszkrit szó, jelentése: az elme harmóniája) Kórház és Pszichiátriai Intézet alapítója évek óta szembesül a problémával. Így fogalmazta meg aggodalmát:
Nagyon nehéz ellenőrizni a függőséget. A szülők vásárolnak gyerekeiknek egy szerkentyűt, ami hat hónap után már elavult lesz, és akkor már újra vágynak. Sajnos még az is előfordul, hogy a fiatal öngyilkossággal fenyegetőzik, sőt meg is próbálja, ha szülei nem teljesítik kérését. A professzor szerint egy kényszeres vágy hajtja a fiatalokat, hogy történjen valami. Azonnali eredményt várnak a nettől, és ez riasztó jele annak, hogy nem akarnak felnőni, mert tudják, hogy nehéz megdolgozni a célokért vagy elérni valamit. Dr. Gopalakrishnan természetesen elismeri, hogy az internet nagyon hasznos is lehet, de csak vékony választóvonal van a használat és a visszaélés között.
A szintén indiai származású dr. Vini Gautam Khurana, aki egyike a világ legjobb idegsebészeinek, évek óta próbálja felhívni a figyelmet, hogy a tartós mobiltelefon-használat nagyobb veszélyt jelent az emberi egészségre, mint a dohányzás és az azbeszt együtt, mert megnöveli az agytumor kialakulásának esélyét. A biztonsági előírások már rég elavultak, hiszen nem ilyen tartós napi használat volt a vizsgálatok alapja. A professzor Ausztráliában él, de indiai gyökereit ápolva jótékonysági műtéteket végez és tanít is Bangalore-ban.
Amiről ritkán beszélünk még, az maga a gyártás, legfeljebb a technikai része érdekel minket. Elgondolkodtató, hogy csak használunk dolgokat, de bele sem gondolunk, hogyan kerül hozzánk. Csak egy példa: Az iPhone-ok rendkívül elterjedtek Kínában is. A világ legnagyobb elektronikai gyártója, a kínai Foxcon nemcsak országa igényeit elégíti ki, hatalmas export tevékenységet is folytat. Nemrégiben mintegy 150 munkás fenyegetőzött azzal, hogy felmegy a gyár tetejére, és leugrik, öngyilkosságával tiltakozik az embertelen munkakörülmények miatt…
A jelenlegi átlag életstílust ismerve elég meglepő, hogy egy angol vizsgálat szerint az emberek inkább az alkoholról (70%), a csokiról (63%) és a szexről (33%) mondanának le egy hétre, de nem a mobiltelefonról. A megrögzött telefonfüggők szorongani kezdenek, ha olyan helyre érnek, ahol nincs térerő, vagy valamilyen ok miatt néhány napig nélkülözni kell készülékeiket. A betegségnek már neve is van: nomophobia (no-mobile-phobia). A felmérések szerint a telefontulajdonosok több mint a felét érinti. Németországban már olyan ötlet is felvetődött, hogy gyorséttermekben eldobható USB-billentyűzeteket kellene adni a menükhöz, hogy evés közben se kelljen senkinek elszakadni a nettől, és az érintőképernyő se legyen tele zsíros újlenyomattal.
Az indiai bölcsek azt mondanák, hogy ugyancsak belegabalyodtunk egy láthatatlan hálóba, de ez nem a világháló, ezt saját magunk szőttük, melyet májá, azaz illúzió hálójának neveznek. Igazi, lelki önvalónk a tudásra vágyik, ezért mindig új információt keresünk, nem akarunk semmiről sem lemaradni. A gyors információszerzés lehetőségét jól kiszolgálja a zsebünkben hordott kis varázsdoboz, csak az a kérdés: a rabszolgái leszünk-e, vagy segédeszközként kezeljük a valódi tudás elérése érdekében.
