Akár Gandhitól is származhatna e cikk címében szereplő gondolat. Gandhi, ezt így fogalmazta: "Légy magad a változás, mit a világban látni szeretnél!" Most viszont egy jelenleg 14 éves fiúról írunk. Thomas Ponce felnőtteket is megszégyenítő komolysággal áll ki az elvei mellett. De nemcsak szavakkal: állat és környezetvédelmi szószóló, aki 2 évvel ezelőtt megalapította az állatokkal szembeni kegyetlenség ellen küzdő Lobby For Animals nevű csoportot.
Hiszek abban, hogy fel kell szólalni az állatok védelmében, akkor pozitív változás történhet – nyilatkozta Thomas egy sajtótájékoztatón. – Felkérek minden embert, az élet minden területén, hogy csatlakozzanak hozzám, és küzdjünk az állatok mészárlása ellen. A boldogság iránti vágy, s az hogy igazságos világban élhessünk, csak akkor valósulhat meg, ha az ember tiszteletben tartja és védi a környezetet, és könyörületes minden élőlénnyel. Beszélnünk kell azokért, akik nem tudnak szót emelni a maguk érdekében; mi vagyunk az ő hangjuk, és meg is kell hallanunk! A LFA célja, hogy felhívja erre az emberek figyelmét.
Vajon honnan szedi e gyermek a bátorságot és az erőt, hogy szembeszálljon a felnőttvilággal? Az világ nagyobbik fele tárgynak tekinti az állatot, mely azért van, hogy megöljék, megegyék, kísérletezzenek rajta és használják a bundáját. Ráadásul mindehhez egy mosolygó röfi arcát, vagy egy elégedett sarki róka arcát adják, mintha csak maguk az állatok is rendkívül elégedettek volnának, amiért életük árán szolgálhatják az emberiség melléfogásait. Egy indiai mondás szerint egy társadalmat az alapján kell megítélni, hogy miként bánik az idősekkel és az állatokkal. Kétségkívül, ők a törődésre leginkább rászorulók.
Vajon nem elhamarkodott véleményalkotás-e az, amikor egyszerűen kijelentjük, hogy az állatok azért léteznek, hogy ketrecekben, méltatlan körülmények között tartva, néhány hónapos meggyötört élet után elvágjuk a torkukat, hogy gyermekeink és saját gyomrunkba tegyük az ártatlanul megkínzott állatok tetemeit? Vajon miért gondolja a társadalom, hogy ez így rendjén van?
Voltak már életszemléletek a történekelmben, amikor az ember alanyi jogon kínzott, gyötört és emberi életeket oltott. Csak azért mert egy ilyen-olyan elmélet, vagy az erőt összpontosító vezetők jóváhagyták. Szerencsére, mindig voltak csendes és hangos forradalmárok, akik ezt nem hagyták annyiban. Ezeknek az ellenállást tanúsító hősöknek köszönhetjük a változást: az emberi mivoltukban meggyalázottak felszabadítását.
Lehet, hogy Thomas Ponce, az állatokért lobbizó kiskamasz nevére majd így emlékezik az utókor: "A srác, aki felszabadította a meggyötört állatvilágot."
