A legendás indiai szerelem általában olyan történetekről mesél, melyeknek ritkán lett boldog vége. Többnyire a politika vagy a háború beleszólt. Szerencsére voltak olyan csodálatos, valós események is, amelyek éppen olyan jók vagy jobbak, mint bármely kitalált mese. Álljon hát itt az indiai szerelem három kimagaslóan szép, hiteles története.
A nyugati irodalomban talán Shakespeare Rómeó és Júliája jelenti az etalont a „nagy szerelem” témában. Az indiai történelem love story-jai sem nélkülözik a romantikus, sőt izgalmas fordulatokat, de elsősorban a hűségről és a kitartásról, a kölcsönös megbecsülésről szólnak. Népszerűek a színházban, mozifilmek készülnek róluk, vagy egyszerűen emlékeztetnek rájuk a régi freskók és miniatúrák.
1. Nala és Damajanti története az indiai szerelem egyik példaképe
Az egyik híres történet Nala király és Damajanti hercegnő házassága. Sriharsha, a 12. században élt filozófus-költő nagy epikus szanszkrit nyelvű művéből ismerjük az eseményeket, de a Mahábháratában is szerepel.
Bár szerelmi történetről mesélt a költő, a tudósok szerint a szerző jitendriya volt, vagyis olyan, aki legyőzte az érzékek befolyását. Tény, hogy Sriharsha a későbbi életét aszketikus nyugalomban töltötte a Gangesz folyó partján.
Damajanti királyi hercegnőnek jogában állt az úgynevezett svayamvara megrendezése. Az ősi Indiában ez olyan ünnepség volt, ahol egy királyi családban született lány kiválaszthatta leendő férjét a felsorakozott magas rangú udvarlók közül.
Sok király gyűlt össze a nagy napra, a különféle birodalmak uralkodói. Nem mindig értették egymás anyanyelvét, ezért szanszkrit nyelven társalogtak egymással – tudjuk meg a feljegyzésekből.
Az előzmények miatt volt Damajanti nehéz helyzetben. Anyja a szerinte legkiválóbb férjet akarta szépséges lányának, de a meghívólevélkét szállító hattyú egy vihar miatt Nala király birodalmában maradt. Nala titokban több üzenetet váltott a lánnyal, és szerelmes lett Damajantiba.
A hoppon maradt másik jelölt ezért felöltötte Nala király formáját. Oly mesterien, hogy a nevezetes ünnepségen mindenkit megtéveszthetett. Damajantit két Nala király kérte az ünnepségen, és neki választ kellett adnia.
Elkeseredettségében Istenhez, Harihoz fohászkodott, akit elfogadott cselekedetei irányítójaként. Azt kérte, hogy tegye lehetővé számára, a jó választást. Az isteni segítség nem is késett. Indiában mind a mai napig népszerű ez a történet, számos képzőművészt is megihletett.
2. A rádzsasztáni Dhola herceg és Maru hercegnő indiai szerelem-története
Az indiai szerelem történetei között az egyik legismertebb Dhola herceg és Maru hercegnő históriája.
Egy időben nagy szárazság volt Rádzsasztánban. A maharadzsa az északi királyság egy szent helyére zarándokolt feleségével és lányával Maru hercegnővel, hogy ott imádkozzon. Nalwar királya ugyanazon okból, szintén ott volt. Őt is elkísérte felesége és fia, Dhola.
A két király barátságot kötött, és létrehozta a királyságok közti szövetséget, melyeket Dhola és Maru házasságával kívántak megpecsételni. Eleredt az eső, mindenki visszatért saját királyságába.
Az évek teltek, s a kis hercegnő nagyon várta, mikor jön érte jövendőbelije. Közben Nalwar királya meghalt, és az új király, Dhola elfelejtette korábbi szerelmét. Megházasodott, feleségül vette Malvanit, egy másik birodalom hercegnőjét.
Maru szenvedett a szeretett Dholától való elszakadás fájdalmaitól, akinek csodálatos emlékét szívében őrizte. A számtalan üzenet, amelyet a vőlegény udvarához küldött, nem jutott célba. Az üzeneteket és a hírnököket mindig blokkolta Malvani, a féltékeny feleség.
Maru végül elérte Dholát. Valójában a távoli szerelem szomorú dalainak legszomorúbbjait énekelte a nap és az éjszaka sok-sok órájában. Megbízta hát az énekeseit, akik Nalwarba mentek, hogy adják elő úgy, ahogy ő tanította nekik.
Malvani őrei azonban elutasították őket. Letáboroztak hát a palota mögött, és éjjel, a holdfényben énekelni kezdték Maru hercegnő mélabús dalait.
Mágikus erejük végre eljutott Dhola herceghez, és ellopták álmát. A zenészeket másnap reggel behívatták a bíróságra, ahol szintén elénekelték Maru szerelmi tragédiáját: szenved távoli kedvese miatt, aki elfelejtkezett róla.
Dholának hirtelen minden eszébe jutott, emlékezett az ifjúságára, és szívében felébredt a vágy, hogy újra találkozzon első jegyesével. Malvani nem örült, hogy második feleséget is hoz a király, de Dhola elhagyta udvartartását.
Úgy tűnt, minden boldogan megoldódott, de az akadályok még nem értek véget. Umar, egy helyi nemes, aki őrülten szerelmes volt Maruba, csatlakozott egy csapat gyilkoshoz. Bosszút akart állni. Meghívta hát a királyi párt, és látszólag nagy vendégszeretettel kínálta pihenőhelyül a karavánszerájt.
Dhola élvezte a finom vacsorát, de közben néhány énekes felfedezte Umar gonosz szándékait, és figyelmeztette Marut. A királynő egy varázslatos ajándékot, egy lendületes, gyors lábú tevét kapott tőlük, hiszen mindig jó volt hozzájuk. Olyan fürge állatot, mely gyorsabban vágtatott, mint a szél.
Sikerült is elmenekülniük, de az akadályok még mindig nem értek véget. Amikor a cél már közel volt, Marut megmarta egy kígyó. A kétségbeesett Dhola hűségesen ápolta, miközben szívből imádkozott: Sivának és Párvatinak, a házasság isteni védőinek kegyét kérte.
Mély meditációja, lemondásai és fohászai meghallgatásra találtak, így Dhola és az újra egészséges Maru végül hazatérhetett.
3. Shivaji Maharaj és Saibai szerelmi története
Shivaji Bhosale a Maratha Birodalom alapítója, aki eredményesen harcolt a mogul hódítókkal szemben. Ezáltal a későbbi indiai függetlenségi mozgalom egyik példaképévé is vált. Rendkívül bátor, harcos királyként ismerjük. Ő az indiai haditengerészet atyja is.
Elsőként ismerte fel annak fontosságát, ezért stratégiai alapon megszervezte a haditengerészetet, és erődítményeket emeltetett, hogy megvédje Mahárástra tengerparti oldalát.
Népszerűségére jellemző, hogy „hegyi patkánynak” is nevezték, mert ismerte az egész területet, és a váratlan támadások elleni gerilla módszereket, vagy a földrajzot, mint hadászati tényezőt. A patkány itt nem megvető értelmű, csupán a mindent kifürkésző értelem jelképe.
Shivaji hatalmas hadsereget hozott létre az államhatárok védelmére. Úgy is ismerték, mint a hindu politikai és bírósági hagyományok megőrzőjét, mint igazságos királyt, valamint a marathi és a szanszkrit nyelvek megőrzőjét, ápolóját. Shivaji a nők és a női erény megbízható támogatója is volt.
Ellenezte a nőkkel szembeni erőszak, zaklatás és csalás minden formáját. Birodalmában súlyosan megbüntették azt, aki megsértette a nők jogait. Mindig hangsúlyozta és megkövetelte a nők tiszteletét, s maga is jó példával járt elöl. A csatában legyőzöttek földjén sem esett bántódása a nőknek, ami pont ellentéte volt a mogul hódítók gyakorlatának.
Vallásos neveltetése nagy hatással volt Shivajira, alaposan tanulmányozta a két nagy hindu eposzt, a Rámájanát és a Mahábháratát – ezek befolyásolták nála a hindu értékek élethosszig tartó védelmét. Egész életében mélyen érdeklődött a vallási tanítások iránt, és rendszeresen kereste a szentek társaságát.
Művészetpártoló volt, találkozott kora két kiemelkedő szent költőjével, Tukarammal és Ramdas-szal. Folytonos kölcsönhatásuk legendák tárgya. Egyes történészek szerint az Isten odaadó szeretetének, a bhakti mozgalomnak e két kimagasló költője befolyásolta Shivaji hatalomra jutását.
Shivaji India egyik legbátrabb, leghaladóbb szellemű uralkodójaként vívott ki tiszteletet. Királyi szokás szerint több felesége is volt, de mindközül Sai Bhosale, állt az első helyen, akit Saibai néven tiszteltek.
Akkor találkoztak először, amikor a hercegnő apja fogságba került, és az ifjú Shivaji apja segített neki a menekülésben. A házasságot Shivaji mélyen vallásos édesanyja szervezte.
1640-ben, kötöttek házasságot, ami az első naptól fogva nagyszerűen alakult. Bár Shivaji továbbra is elfoglalt volt, felesége mindenben segítette őt. Az állam és a királyi család ügyeiben egyaránt, briliánsan gondoskodott mindenről.
Shivaji Maharaj és Saibai nagyon közeli kapcsolatban álltak egymással. Ám még egymás iránti szeretetüknél is nagyobb volt az alattvalók jólétéért folytatott munka. A házaspár 19 évig békés és problémamentes házas életet élt, négy gyermekük született.
Saibai nemcsak gyönyörű és jóindulatú hölgy volt, szelíd és önzetlen emberként is jellemezték. Azt írták róla, hogy bölcs nő, aki hűséges társa Shivajinak. Saibai emlékműve a Raigad erődben található.
Az erődöt 1818-ban a britek elfoglalták és kifosztották. Ez kicsit sem ártott annak, hogy Shivaji és felesége a történelem és a néphagyomány legendás hősévé váljon.
Kapcsolódó cikkek
