Percy Bysshe Shelley mindössze 29 éves volt, amikor elnyelték a tenger hullámai. Rövidre sikerült földi pályafutása ellenére az angol irodalom egyik nagy alakja. Az életmű rövid, mégis több szempontból is felhívta magára a kortársak figyelmét. Nem mondhatni, hogy pozitív visszhanggal. Az utókor viszont méltán ünnepli az angol romantika egyik legjelentősebb képviselőjeként. Mindemellett az európai vegán életmód egyik úttörője.
Percy Bysshe Shelley, az angol irodalom kiemelkedő költője elbűvölő, ellentmondásos személyiség volt. Ifjúkorát párhuzamba lehetne állítani napjaink jó néhány színészének vagy rock sztárjának hasonlóan meghökkentő életvitelével. De mindez 200 évvel ezelőtt történt, s mivel csak a fiatal évekkel számolhatunk, nem lehet tudni, milyen lett volna lehiggadva. Mégis azt írják róla: vitathatatlanul neki köszönhető az angol nyelv egyik legszebb költeménye.
A három barát: Shelley, Byron és John Keats
A nagy romantikus triász, Shelley, Byron és John Keats szinte versenyezhetett abban, hogy kinek volt rövidebbre szabva életpályája. 29, 36 és 25 éves korában halt meg e három különleges ember. Shelley és Byron még abban is versenghetett volna, hogy melyikük élete volt bonyolultabb, zajosabb és megdöbbentőbb.
Keats és Shelley barátsága közismert volt, Shelley fájó szívvel vette tudomásul korai halálát. Pár év múlva meg Byronnak kellett vele kapcsolatban átélnie ugyanezt, amikor a halotti máglyáját meggyújtotta.
Shelley, a vegetáriánus
Percy Bysshe Shelley az angol ősi arisztokráciához tartozó, dúsgazdag családban látta meg a napvilágot. Már az is épp eléggé ellentmondásos, hogy nem kellett neki sem a cím, sem a vagyon. Oxfordi diákként egy röpiratot szerkesztett az ateizmus szükségességéről, ami miatt ki is csapták az egyetemről.
Ez volt az első lökés a társadalommal való szembeforduláshoz. Az sem volt általános, hogy angol létére az írek szabadságjogáért emelte fel szavát.
19 évesen Shelley házasságot kötött a 16 éves Harriet Westbrookkal, egy kocsmáros lányával. Nem lehet tudni, hogy ezt a mélyen rangon aluli házasságot a családja, különösen főrendi apja elleni dac motiválta-e. Ez a kapcsolat később tragikus véget ért.
Az viszont tény, hogy barátaiknak az ifjú házasok azt írták: elfogadták a „pitagoraszi rendszert”, vagyis vegetáriánusok lettek. Shelley művelt fiatalként latinul és görögül is olvasott, így ismerte Püthagorasz tanítását, az erőszakmentes életről. Abban az időben még ez is szélsőséges cselekedetnek számított.
Később Shelley találkozott Londonba John Frank Newtonnal, a „Visszatérés a természethez” szerzőjével és egy híres orvossal. Dr. William Lambe a Királyi Orvosok Kollégiumának tagja volt. Őt tartják a vegán étkezés atyjának, aki a „Víz- és Növényi Diéta” című munkájában azokat az alapelveket fektette le, melyeket ma vegánizmusnak hívnak. Az ifjú Shelley hamar csatlakozott hozzájuk.
Shelley esszét is írt a természetes táplálkozásról, majd a Mab királynő című versében is megfogalmazta véleményét.
„Többé már nem
öli meg a bárányt, amely az arcába néz,
És nem falja fel iszonytatón az összetört testet.”
A Mab királynőhöz fűzött jegyzetekben pedig egészen drasztikusan írta le:
„A halott állat húsát a konyhai elkészítés „álcázza”, vagyis evésre alkalmassá teszi, így az egyébként nyers, véres valóság látványa már nem okoz utálatot, kibírhatatlan ellenszenvet.”
Mindezt 1813-ban írta!
Későbbi társa, Mary Shelley is vegetáriánus volt. Ő az a híres női szerző, akit tulajdonképpen a sci-fi irodalom megalapítójaként kell elismernünk.
Frankenstein alakja az ő tolla által született meg, hogy aztán a hozzá hasonló számtalan figura benépesítse az irodalomban ezt a műfajt. Erről bővebben a Dr. Frankenstein munkában - kérdések a fejátültetésről című cikkünkben.
Shelley sajátos ateizmusa
Percy Bysshe Shelley Mab királynő című verse más szempontból is nevezetes. Kora társadalmának, álszent erkölcsének, politikai agressziójának éles kritikája. Így már érthető, hogy szigorú bírálata az egyházra is kiterjed.
Antiklerikális nézetei hosszú időre megbélyegezték. Életművének modern kritikai kiadása azonban már figyelembe veszi a teljes hátrahagyott anyagot, és így árnyaltabb képet kapunk.
A költő hírhedt kijelentése, miszerint nincs Isten, néhány év múlva már átalakul. Shelley számára a büntetést osztó istenkép volt elfogadhatatlan. 1821-ben már így írt:
„Egy, az univerzummal együtt örökkévaló, mindent átható Szellem hipotézise megingathatatlan.”
Van, hogy Shelley úgy utal magára, mint a „bizonyíték hiánya által ateista” emberre. Máskor meg hosszú tanulmányt ír Jézusról, és a lélek halhatatlanságát emlegeti. Shelley nem volt teológus, sem filozófus.
Amit biztosan érezhetünk soraiból, hogy Shelley számára Isten nem lehet az, aki örök kárhozatra utalja az embert halála után, mert ez teljesen ellenkezne az „Isteni” fogalmával.
Kapcsolódó cikkek
