Egy közeli halálesest vagy nagy trauma mindenkiben felszínre hozza a kérdést: mi történik az emberrel a halál után? A hindu filozófia szerint a halál márpedig nem létezik! E bölcselet szerint az ember az örökkévalóságra fókuszál, vagyis a tökéletességre törekszik. Egy emberöltő is kevés erre? Még egy jó hír: mindig van újrakezdés, a lehetőségek végtelen tárháza. Ez a reinkarnáció értelme. A halottak napja általános kegyeleti ünnep. Az ember tisztelettel emlékezik elhunyt szeretteire, ezzel is ápolva a család és a barátság fontosságát. De milyen igaza volt Mark Twainnek, aki nem a halált, az életet, és annak minőségét emelte ki.
„A két legfontosabb nap az életedben: a nap amikor megszületsz, és a nap, amikor megtudod, miért.”
Kellár Márta írása
A reinkarnáció jelentése
Miután szembesült az ember azzal, hogy a halál az egyetlen biztos dolog az életben, mindig kereste annak értelmét. De mindaddig, amíg nem tudjuk, kik is vagyunk valójában, nincs pontos válasz. Ha csak testnek tekintem magam, akkor sokszor értelmetlen, sőt igazságtalan küszködéssel, esetleg feldolgozhatatlan fájdalommal szembesülök, ha léleknek, akkor logikus magyarázattal. Életünket behatárolják kézzel fogható tapasztalataink, melyek a jövőt nem képesek érzékelni, de értelmünk kíváncsian kutatná, mi lesz a halál után.
A reinkarnáció gondolatát elvethetjük, kinevethetjük, ettől függetlenül egyre több ember ismeri meg, s ami korábban még tiltott olvasmány volt, ma már magyar nyelven is könyvtárnyi irodalommal rendelkezik. Olyan szélsőséges formában is jelen van, mint egy 2007-es kínai kormányrendelet. Kína hivatalos közleményt adott ki, melyben „intézményesíteni akarta a reinkarnáció folyamatát”. Megtiltotta a tibeti buddhista szerzeteseknek, hogy a kínai kormány engedélye nélkül újjászülessenek!
Földi dolgoknál több, amit egy ember élete során magáénak mondhat. Legenda szól Nagy Sándor haláláról, aki megparancsolta, hogy holttestét majd égnek fordított tenyérrel ravatalozzák fel, hadd lássa mindenki: még a világhódító is üres kézzel távozik. A reinkarnáció elve szerint azzal gazdálkodunk, amit jelen életünkben összegyűjtöttünk, az a tudatállapot, azok a célok visznek majd tovább.
Erényei alapján választ a Lélek
finom vagy durva formát magának,
és tettének, lelkének erényei
lesznek majd okává újabb kötésnek. (Svétásvatara upanisad 5.12. Takács László fordítása)
Előző élet
Az ember szívesen eljátszik a gondolattal: Vajon mi lehettem korábban? Az előző élet gondolata felemelő. A folytonosságot, a végtelen lehetőségeket biztosítja, ugyanakkor a felelősségvállalást is rendkívül megnöveli. Ha az ember megérti, hogy újra meg kell születnie, akkor fokozottabban vigyáz környezetére, a természet kincseire is. Nem teszi tönkre, nem rombolja le otthonát, amibe újra be kell lépnie.
Az előző élet, mint téma rendkívül jó szenzációhajhászásra és üzleti szempontból is előnyös. Éppen ezért óvatosan kell közeledni a témához. Megvan a maga a varázsa, a reményekkel teli ígéret, hogy a következő életükben újabb esélyünk lesz beteljesíteni céljainkat. Betty Stafford, a Kaliforniai Állami Egyetem professzora szerint ez „az univerzum irgalmas árnyalata, nagy előrelépést jelent az örök pokol tanításához képest”. Sir William Jones, angol tudós közel két évszázaddal ezelőtt szintén ezt a vonást emelte ki:
,,Nem vagyok hindu, de a következő állapotra (reinkarnáció) vonatkozó hindu tanokat összehasonlíthatatlanul ésszerűbbnek, jámborabbnak tartom, melyek inkább elrettentik az embereket a bűntől, mint a végtelen bűnhődésről való ijesztő leírások.”
A reinkarnáció bizonyítékai
Dr. Ian Stevenson, a Virginiai Egyetem Pszichiátriai Tanszékének professzora volt, nemzetközileg elismert orvos, aki negyven évig végezte reinkarnációval kapcsolatos kutatásait. Több ezer esetet vizsgált meg szerte a világon, azokat kereste fel, akik azt állították, hogy emlékeznek előző életeikre. Elsősorban gyermekeket, mert ők 2-4 évesen tisztábban felidézik, és még nem befolyásolja őket a felnőttek véleménye. A sokszor igen pontos és részletes beszámoló alapján felkereste az elhunyt személyek rokonait, és számtalan esetben bizonyítottnak találta a gyermekek emlékeit. Dr. Stevenson semmilyen vallást nem képviselt, tudományos igényű szakmai munkákat adott közre.
Dr. Jim Tucker az egyetem orvos-igazgatója folytatta Stevenson munkáját. Beszélt arról, hogy a tudatosság nem lehet az agy mellékterméke, hanem egy különálló egység, amely hatást gyakorol az agyra. A tv analógiáját hozta fel példának. A tévékészülék szükséges a sugárzott jel dekódolására, de maga nem hoz létre jelet. Hasonló módon, az agy szükséges eszköz, de nem a tudatosság forrása.
Két doktori címe és egy orvosi diplomája van dr. Raymond Moodynak, a halálközeli élmények nemzetközi szinten is leghíresebb kutatójának. A leglényegesebb tapasztalata, amit a pácienseitől hallott egyrészt, hogy halál pillanatában másképp kezdték látni önmagukat és környezetüket, és tudatuk nem kötődött a testhez. Kihangsúlyozta, hogy a „tudat” szón nem az agy értendő. Másrészt, megszűnt a félelmük, meggyőzte őket az átélt élmény. Számukra már nem létezett a halál, csupán egy átmenet valami más felé. Moody elnyerte a Világ Humanitárius díját. Szerinte a reinkarnáció sokkal bonyolultabb folyamat, mint azt elképzeljük, de ismereteink még nem érték el azt a pontot, ahol tudományos kérdéseket lehetne megfogalmazni. Mindezt nagyon megfontolandó gondolattal egészítette ki:
„...bosszant, hogy mindig a tudományos bizonyítékokat helyezik előtérbe, mintha a tudomány lenne az Igazsághoz vezető egyetlen út.”
A déjà vu-t szakkifejezésként Émile Boirac vezette be egy 1876-ban megjelent könyvében. A francia szó jelentése: „már láttam”. Olyan élményre utal, ami rengeteg emberrel megtörténik. Az egy adott szituáció ismerősként való átélése, amikor az ember úgy érzi, valahol, valamikor már megtapasztalta. Nem fizikális látásról van szó, hanem élményről. A leedsi egyetem emlékezetkutató csoportja beszámolt egy vak emberről is, aki szintén átélte a déjà vu-t a halláson, szagláson és tapintáson keresztül.
A reinkarnáció bizonyítékai persze nem mindenki számára elfogadhatóak. Nem baj. Az iskolában sem mindent az első osztályban tanulunk meg.
Lélekvándorlás történetek
Ma már számtalan egyetemi tanulmány, könyv, videó jelenik meg ebben a témában. Mindig voltak olyanok, akik emlékeikben előző életükről őriztek benyomásokat, de ha elmondták jó eséllyel bolondok házába kerültek. Cesare Lombroso olasz kriminológus, orvos 1864-ben beszámol egy különös félőrült mániákusról, aki azt állította, hogy részt vett az előző évek háborúiban, és látta I. Károly, angol király kivégzését. Ez a „rögeszmés” ember John Clare volt, akit ma a 19. sz. egyik kiemelkedőbb angol költőjének tartanak.
Az egyik leghíresebb lélekvándorlás történet 2000-ben került nyilvánosságra, azóta bejárta a világot. Louisianában egy keresztény házaspár kisfia imádta a játék repülőgépeket. Második születésnapja után szörnyű rémálmok kezdték gyötörni, sikoltozott: Corsair, Corsair elég a tűzben. A szó, amit ismételt egy vadászrepülőgép típus volt a II. világháború alatt. A szülök állították, hogy a kisfiú csak meséket nézett, soha nem hallhatta ezt a nevet. Először megijedtek, és nem tudtak mit kezdeni a helyzettel, amikor gyermekük kijelentette, hogy előző életében is Jamesnek hívták, és ő volt a pilóta. Úgy beszélt a repülőgép szerkezetéről, mint egy hadmérnök, ami egészen kizárt egy 2 éves fiúcska részéről. Gondolkodás nélkül válaszolt a feltett kérdésekre, állította, hogy Iwo Jimánál lelőtték azok, akiknek a gépén nagy vörös nap volt, és emlegetett egy Natoma nevű hajót. Az apa szkeptikus volt, de utánajárt a dolognak. Kiderült, hogy a második világháború idején valóban volt egy repülőgép-hordozó amerikai hadihajó, a Natoma Bay. Nyomozni kezdtek a szolgálatban elhunytak után. Így találtak rá a pilótára, James R. Houstonra, aki 1945-ben, az Iwo Jima-i csatában vesztette életét, valóban a japánok lőtték le. Pontosan úgy, ahogy a kisfiú leírta: a gép felrobbant, kigyulladt, és belezuhant az óceánba.
Glasgow-ban Cameron Macaulex szintén kétévesen kezdte mondogatni, hogy ő valójában egy Barra nevű szigetről származik. Ez a hely Skócia nyugati partjánál található. Egy fehér házról, egy foltos kutyáról beszélt és az előző életbeli édesapjáról, Shana Robertsonról, aki autóbalesetben halt meg. A szülők segítségét kértek. 2006-ban, dr. Tucker vizsgálta az ügyet, s együtt elvitték Barra szigetére a kicsit. Megtalálták a házat, melynek tulajdonosa Robertsons volt, és a régi autót, ahogy Cameron emlékezett. Találkoztak a család egyetlen élő tagjával. A már idős hölgy, Gillie Robertson régi családi fotóalbumot mutatott – az egyik képen kisfiú játszott fekete-fehér kutyájával…
A ritka történetről dokumentumfilm készült, ami magyar fordításban is hallható.
Összegzés
1599-ben VIII. Kelemen pápa Giordano Brunot máglyára küldte, mert nem vonta vissza tanait, köztük a lélekvándorlásba vetett hitét sem tagadta meg. Egy piackutató cég felmérés szerint ma a túlnyomórészt keresztény Olaszországban a lakosság 25%-a hisz a reinkarnációban, 20%-a pedig a karmában. Az amerikaiak 24 százaléka, több mint 75 millió ember. Igaza lesz Schopenhauernek, aki azt mondta:
„...az indiai bölcsesség visszaáramlik Európába, és alapvető változást fog hozni tudásunk s gondolkodásunk egészében.”
De egy kicsit helyesbítsünk: bár a forrás India, nem kizárólag India bölcsessége. Az ókori kultúráktól az amerikai transzcendentalistákig, minden korban jelen volt. Olyan nevek fémjelzik, mint Püthagorasz, Platón, Tolsztoj gróf, Balzac, Albert Schweitzer stb.
A reinkarnáció azon alapszik, hogy a tudatos én és a test külön dolog. Filozofikus és irodalmi megfogalmazása egyforma „Miként az ember leveti elnyűtt ruháit, és újakat ölt magára, úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket, hogy újakat fogadjon el helyükbe.” (Bhagavad-gítá 2.22.) A magyar irodalom kiemelkedő alakja, Gárdonyi Géza ismerte a Védák tanítását, és hitt a lélekvándorlásban. Ő így ír:
„…az ember nem test, hanem lélek: a test csak ruha; ha elszakad, újat osztanak a világ-magazinból.”
Kapcsolódó cikkek
