Professzor Sir Ramakrisnan – elég érdekesen hangzik. Venkatraman Ramakrisnan, az indiai születésű molekuláris biológust az Egyesült Királyságban lovaggá ütötték, megkapta India második legmagasabb polgári kitüntetését, a Padma Vibhusant, 2009-ben pedig elnyerte a kémiai Nobel-díjat. Most azért küzd, hogy a környezetvédelmi szempontból elfogadható viselkedés rövid időn belül általános normává váljon.
Ramakrisnan professzor egyike volt annak a 65 Nobel-díjas kitüntetettnek, aki részt vett a 65. Lindau-i Nobel-díjas találkozón. A Bodeni-tó partján, Dél-Németországban 1951 óta tartanak tanácskozást. Az idén az éghajlatváltozás aggasztó következményeit vizsgálták, határozott lépéseket kérve minden téren. Ennek folytatása, az ENSZ Klímaváltozási Konferenciája november-december körül Párizsban lesz majd.
Ramakrisnan jelenleg Cambridge-ben dolgozik, egyik fő kutatási területe az éghajlatváltozás. Személyesen is jó példát mutat. Soha nem volt autója, kerékpárral jár dolgozni minden nap. Szükség esetén a tömegközlekedést veszi igénybe, de Indiában a vonaton másodosztályon utazik. Közel sem vagyok olyan szigorú, mint lehetnék – mondta szerényen. – Például a légi közlekedés, a szórakoztató elektronika az én életemben is jelen van.
Ramakrisnan professzor elmondta, hogy India számára különösen előnyős a napenergia-technológia fejlesztése. Indiában valós probléma a szén széles körű használata, pedig az ország földrajzilag ideális helyzetben van a napenergia felhasználás terén. Ugyanakkor mivel egy globális problémáról van szó, ennek kezeléséhez feltétlenül szükséges az egyéni viselkedés és a szokások módosítsa is. Nemcsak Indiában!
