A Műemlékvédelmi világnap 1984 óta kerül megszervezésre. Ebből az alkalomból mutatunk be három dél-indiai műemlékvédelmi csodát. A három hely közös jellemzője, hogy Ellora, Mahabalipuram és Hampi is az UNESCO világörökség része. Mutatjuk a részleteket.
Dél-Indiai kalandozások 2019-ben>> Dél-Indiai utazás
A Műemlékvédelmi világnap vagy más néven a Világörökség napja arra ösztönöz bennünket, hogy ünnepeljük a világ népeinek kultúráját. Évszázadok, sőt évezredek fontos építészeti emlékei, szellemi kincsei és helyszínei maradtak ránk. Tudatosítsuk megőrzésük fontosságát! Saját környezetünkben talán könnyen megy, de mit tehetünk például egy más földrészen levő csodálatos műemlékért? Tanuljunk, írjunk róluk. Ami a köztudatban van, amiről beszélnek, amire emlékeznek, az nem tűnik el. Ösztönzi a helyi közösségeket, és az ott élők gondozni fogják, vagy nemzetközi segítséget kérnek a megmentésükhöz.
A Műemlékvédelmi világnap és a Világörökség nap története
1972-ben az UNESCO elfogadta a Világörökségi Egyezményt, majd kezdeményezte a Műemlékvédelmi világnapot, melyet 1984. április 18-án tartottak meg először. A Műemlékvédelmi világnap egyben a Világörökség napja. Ilyenkor egy-egy ország vagy tájegység építészeti értékei, helyszínei kerülnek a középpontba. A Világörökség napot azért alapították, hogy megvédjék ezeket az értékes helyeket.
Műemlékvédelmi világnap Indiában
India 35 világörökségi helyszínnek ad otthont. Az egyes tagállamok kormányai nagy erőfeszítéseket tesznek ezek megóvására, illetve a még számtalan építészeti csoda fenntartására. A helyi közösségek való kapcsolattartás is a munkájuk része. Emellett tájékoztató előadásokat, szakmai programokat szerveznek, és egyéb tevékenységeket végeznek, melybe beletartoznak a természetvédelmi irányelvek is.
Anyagi erőforrás hiányában azonban számtalan középület, ősi templom áll elhanyagolt állapotban. E tény leginkább azt bizonyítja, hogy India ősi civilizációja sokkal régebbi, mint azt gondolnánk – a fennmaradt emlékek ugyanis rendkívüli technikai és művészeti képzettségről is tanúskodnak.
A legfontosabb dél-indiai műemlékek
A dél-indiai műemlékek címszó alatt annyi látványosság, oly sok bámulatra és hódolatra méltó alkotást gyűjthetünk össze, mely több művészettörténeti könyvet is kitöltene. Érdemes utána olvasni, most csak párat tudunk néhány szóban bemutatni:
Srirangam: India egyik legnagyobb Visnu szentélyébe, pontosabban Visnunak szentelt templomvárosba léphet be a látogató. 50 szentély, 21 torony, 39 pavilon és számos víztározó tartozik ide.
Tanjore: A Saraswathi Mahal Ázsia legrégebbi könyvtárainak egyike. A szép épület a királyi palota része. Ritka gyűjtemény, jóval több, mint 49 000 pálmalevélre és papírra írt kéziratot őriz. A hindi, a szanszkrit és a tamil mellett más indiai nyelvű különlegesség is található itt.
Thanjavur: Dél-India egyik legszebb és legrégebbi temploma, a Brihadeeswarar-templom gránit kőből épült több mint 1000 évvel ezelőtt. A kupolája 63,4 méter magasan van!
Madurai népszerű hindu temploma, a Meenakshi Amman a Vaigai folyó partján helyezkedik el. Tamil Nadu állam egyik legnagyobb templomkomplexuma.
A Konáraki naptemplom vagy más néven Szúrja-templom híres képe egyetlen keleti témájú művészettörténeti könyvből sem hiányzik.
Hampi: sziklavilág a Holdbéli tájon
Hampi Karnataka állam északi részén rejtőzik. Jó néhány rendkívül lenyűgöző ősi templom és egy letűnt civilizáció emléke található itt.
Hampi egészét különböző méretű csatornák hálózata szövi át, amelyek mindent összekötnek: templomokat, palotákat, istállókat, mezőgazdasági területeket. A városhoz és környékéhez több mint 1600 műemlék tartozik. Hatalmas sziklákkal keverednek, amelyek a táj egészét uralják.
Az egyik leglátogatottabb hely a Vittala-templom. Impozáns építészeti remekmű, és szinte páratlan kézművességéről is ismert. A XV. században épült, később a Vijayanagara-dinasztia leghíresebb uralkodója, Krishnadevaraya bővítette és erősítette meg. A templom „zenélő”oszlopainak messze földre elhatott a hírük. Belül üregesek, így a légmozgás hatására különös hangokat adnak ki. Jellemző a brit gyarmatosítókra, hogy valami trükkre gyanakodva két oszlopot kivágattak.
Ellora: Misztikus barlangtemplomok a domboldalban
Az ókori India sziklafalú architektúráját öt évszázadon keresztül fáradhatatlan buddhista, hindu és dzsain szerzetesek generációi hozták létre.
Az 5. és a 13. század között kolostorok, kápolnák, templomok tűntek elő a sziklafalból. A barlangok ízlésesen díszített szentélyekké váltak, részletgazdag szobrokkal. Van, ahol freskók díszítik a falakat, máshol a lótuszvirág finom faragványai. Ellora 34 barlangja és az Ajanta 29 barlangja több száz évig homályban maradt, ma már mindkét hely védett műemlék.
Az Ellora barlangok rejtélyes Kailasa-temploma évszázadokon keresztül lenyűgözte a kutatókat és a turistákat. Ez egy lélegzetelállító konstrukció, amely rámutat arra, hogy az évezredes, ősi kultúrák sokkal fejlettebbek voltak, mint amit a tudósok jóváírnak. Érthetetlen, hogy a modern technológia nélkül miként keletkezett a templom. Nem „felépült”, a vulkanikus bazalt sziklákból vájták ki.
Ez a világ legrégebbi egyetlen sziklából faragott, többszintes templom komplexuma. A nyugati régészek megdöbbenve állapították meg, hogy az athéni Parthenón méretének kétszerese. Alapos megfigyelés után számos szakértő azt is felfedezte, hogy kezdetben a templomot fehér gipsz fedte, hogy hasonlítson a havas Kailash-hegyre, Siva himalájai lakóhelyére.
Mahabalipuram: tengerparti barlangtemplomok
Mahabalipuram a Bengáli-öböl partján fekvő üdülőváros. A Pallava-dinasztia uralkodása idején, a 3. és 7. század között fontos művészeti, építészeti és irodalmi központ volt.
Visnu híveivel összefüggésben már a középkori szanszkrit szövegek is említik Mahabalipuram műemlékeit és a javítás korai hagyományát. Szekér alakú, faragott templomok, barlang szentélyek, fantasztikus domborművek, életnagyságú elefánt-, oroszlán- és bikaszobrok, oszlopos csarnokok láthatók Mahabalipuramban. Művészeik a természetes módon előforduló diorit és gránit blokkokat használták. A gránitsziklából faragtak ki csodálatos épületeket, és történeteket jelenítettek meg.
A Brahma, Visnu és Siva dicsőségének szentelt Trimurti-barlang, a teremtés, a fenntartás és a pusztítás folyamatát képviseli. Az istenségek mellett híveik, valamint faragott oszlopok és szobrok láthatók. A Krisna barlangok a Legfelsőbbhöz kapcsolódó történeteket mutatnak be.
Mahabalipuram 400 műemléke közül a leghíresebb az „Arjuna vezeklése” című lélegzetelállító remekmű, a világ legnagyobb domborműve (30x15m). Egy természetes sziklahasadék két oldalán helyezkedik el. Falán több életnagyságú alak látható jóga pozícióban. Az egyik egy macska, aki a meditáló hőst, Arjunát utánozza. Körülötte pedig kacagnak az egerek, mert biztonságban érzik magukat.
Ez a kis részlet fontos dologra hívja fel a figyelmet. A macska csak mímeli a meditációt, a mozdulat csak külsőség, lényeg nélküli. Ardzsuna, az önmegvalósított személy a jóga lelkiségét is megéli, a macska nem. Az egerek pedig még csak a fizikai szinten sem képesek követni a jó példát. Csak a macskát látják, Arjunát nem – a felszínt és nem a lényeget. Nem jut eszükbe, hogy mihelyt a macska leengedi végtagjait, abban a pillanatban az életük veszélybe kerül. Illúzióban vannak, a pillanat érzéki örömének élnek, ahogy az anyagi síkon élő ember sem képes életét tudatosabbá tenni.
Összefoglalás: dél-indiai műemlékvédelmi csodák
India mindig is büszke lehetett templomépítészetére. A dél-indiai műemlékek különösen figyelemre méltóak, kivitelezésük az ősi kézművesség csodája. Évszázadok óta a rejtély forrását jelentik. A Vijayanagara királyság kiemelkedő művészetet hozott létre, mellesleg az akkori világ leggazdagabb birodalma is volt. A déli indiai templomépítészet sok titokzatos csodát alkotott ebben az időszakban. A Műemlékvédelmi világnap arra emlékeztet, hogy a kulturális örökség érték és lehetőség.
Kapcsolódó cikkek
