Az indiai képzőművészet legfinomabb kifejezési formája a miniatúra. Messzire visszatekintő történelmi hagyománya van. India művészete meglehetősen szuggesztív. A festmények jellemzője a finom kidolgozás és a gyönyörű kivitelezés. A festmények az európai hódítás előtti India gazdag és vibráló életét ábrázolják. Díszesen öltözött férfiak és nők láthatók, hagyományos indiai pózok, mozdulatok – egy letűnt korszak képei. Az arany díszítések 22 karátos porított arannyal készültek. Ez a pompa és gazdagság jellemzi az indiai miniatúrák legtöbbjét. Nem csoda, hogy még Rembrandtot is elbűvölte.
Indiai miniatúra stílus
Az indiai miniatúrafestészet egyike a világ legimpozánsabb művészeti ágának. E képek világszerte híresek szépségükről, finom eleganciájukról és a kifogástalan részletekről. Ahogy a neve is jelzi, kisebb méretű festményekről van szó, gyakran nem nagyobbak néhány centiméternél. Bonyolult színvilággal aprólékosan finom ecsetkezeléssel, többnyire merített papírra készültek. A miniatúrákat úgy is jellemezhetnénk, mint az elme és a lélek elbűvölő lírai kompozícióit.
A miniatúrákhoz használt színek természetes forrásból származtak. Általában ásványi, növényi alapanyagok, porrá őrölt drágakövek, indigó, kagyló, tiszta arany és ezüst. Ezek összegyűjtése és a színek keverése egy bonyolult folyamat volt. Napokig néha hónapokig is eltartott, amíg a kívánt élénk, üde szín létrejött. Nem meglepő, hogy elkészítése nagy ügyességet, türelmet igényelt. Az embereket, az állatokat és egyéb részletet kellett először megfesteni. A háttér maradt a végére. Az árnyékolás, kiemelés különleges technikát igényelt. A művészgenerációk a bonyolult mechanizmust nagy tapasztalattal rendelkező apjuktól és nagyapáiktól sajátították el. Az ékszereket, díszeket porított arannyal emelték ki.
Rembrandtot elvarázsolta India művészete
Nem kisebb személyiség, mint maga Rembrandt is elismerte az indiai miniatúrák rendkívüli jellegét. Megigézte India művészete. Az 1650-es években 25 csodálatos kis alkotást kapott kézhez, és másolatokat készített.
A holland festőóriás ezeket a varázslatos műveket „Surat rajzok”-nak hívta. Surat India fő tengeri kikötővárosa volt Mumbai felemelkedése előtt. A Los Angelesben őrzött kis kép a mogul császárt, a Taj Mahal építtetőjét és fiat ábrázolja. Tollal, barna tintával japán papírra készült. Abban az időben Hollandiának volt egy különleges kereskedelmi megállapodása Japánnal.
India művészete – a miniatúrák története
Az indiai miniatúrák története hosszú múltra nyúlik vissza. Ősrégi hagyományai Rádzsasztánban találhatók. A 11-12. században, a művészek pálmalevél kéziratok miniatúráit készítették el. Az illusztrációk ekkor az isteni világgal kapcsolatosak. India muszlim meghódítása után a műhelyekben a festmények mogul stílusban készültek. Nagy Akbar, mogul császár több mint 100 művészt hívott környezetébe. Ekkor született India legtöbb miniatúra remekműve.
Majd a Rádzsput maharadzsák egyfajta festmény reneszánszot hoztak létre Észak-Indiában. A hercegi államok pártfogolták a miniatúrafestészetet. Kiemelkedő képviselője a Bundi festőiskola. A rádzsasztáni miniatúra stílust képviselte, a 17-19. században virágzott. Bundi és Khota volt a középpontja. Domináns színei a zöld és a kék. Szépségét kiemelte az aranyozás és a finom részletek.
A miniatűr festmény a mai Indiában, különösen Rádzsasztánban tovább él. A képzés fiatal korban indul, mert tökéletes látás és biztos kéz szükséges hozzá. Az elkötelezettség egy szigorú életformát is követel. Önmegtartóztatást minden stimulánstól, beleértve még a koffeint is!
Ajay Sharma: India művészetének nagy mestere
Ma az egyik leghíresebb miniatúra stílust folytató és a hagyományokat tanító művész Ajay Sharma. Nemzetközi hírű mester. Ajay az indiai festészet valamennyi részletét illetően kiterjedt ismeretekkel rendelkezik. Tudja, hogy a régi mesterek is a legvékonyabb mókusszőrből készült ecsetet használták. Megemlítendő, hogy az ecsetkészítéshez szükséges alapanyag beszerzésekor a mókusok nem pusztulnak el. Ajay Sharma szerte a világon tanított: Boldog vagyok, és büszke arra, hogy egy kicsit továbbadhatom a mi ősi hagyományunkat – mondta.
Ajay Sharma szereteti, tiszteli és csodálja ezt a kifinomult művészetet. Mindent megtesz, hogy megmentse e csodás örökséget. Jaipuri műtermében minden szempontból felügyeli annak különösen szigorú hagyományait. Nagyon körültekintőnek kell lennie, mivel itt összekapcsolódik a festészet, a költészet és a vallás. Ugyanakkor ez a varázslatos világ nem a fantázia terméke. Az örökkévalóság szépsége elevenedik meg rajtuk, ahogy a szem a szereteten keresztül látja.
Indiai hangszerek a képzőművészetben
Az indiai zene és az indiai képzőművészet találkozási pontja a rága, az különféle érzelem megnyilvánulása. A hindu klasszikus zene eredete egyfajta meditáció.
A rágákon és a zenei időmértéken alapul. A képzőművészetben pedig egész rágafüzér kompozíciókat találunk, melyeken az ember és hangszere a középpont.
Minden klasszikus hangszer megtalálható a festményeken. A legtöbbször a vina, ez a különleges húros hangszer. Érdemes megjegyezni, hogy számtalan nőalak szerepek a képeken, ezt a speciális hangszert is leginkább az ő kezükben látjuk. De a mridanga, a kétfenekú dob vagy a kis cintányér, a karatal is feltűnik.
Indiai képzőművészet és az indiai zene világa
A hindusztáni klasszikus zene eredete megtalálható a Számavédában, ahol száman „dallam”, a véda „tudás” értelemben szerepel.
A festményeken pedig olyan finomsággal ábrázolják a hangszereket és a zenészeket, szinte hallani a hangokat.
A zenetudósok figyelték a természetes hangokat, például amikor egy páva rikoltott, vagy a csataka, az esőmadár síró hangját. A kukorékolást, egy varjú vagy a kakukk jellegzetes hangját és az elefánt trombitálását egyaránt.
Mindez beépült a hindusztáni zene számos díszítményébe, így fokozva a hatását. Az elsődleges téma a tiszta szeretet, szerelem, a természet szépségének a leírása csak segíti az odaadást. Mindez pedig megjelent a festményeken is. Sokszor éppen a zenész az, aki valamelyik madarat eteti.
Kapcsolódó cikkek
