Nyolcadik alkalommal rendezték meg a világ legnagyobb irodalmi találkozóját, a Dzsaipur Irodalmi Fesztivált. Találkozhatunk itt Nobel-díjasokkal, helyi nyelven írókkal, a Man Booker-díj nyerteseivel, debütáló regényíróval egyaránt. A leginkább figyelemre méltó, szellemes, érzékeny és ragyogó szerzői gyűjteményeket lehet megismerni az öt napos felolvasások, viták és tárgyalások ideje alatt a rádzsasztáni fővárosban.
Hazánkban több programmal is készülnek a szervezők a Könyv napja megünneplésére, India már túl van rajta. A szabad és demokratikus beszéd irodalmi fóruma ez, ahol a résztvevők megoszthatják gondolataikat. E rangos rendezvényt először 2006-ban szervezték meg a legnagyobb területű indiai állam, Rádzsasztán fővárosában, s mára már a kulturális katalizátor szerepét tölti be Indiában és szerte a világon. Az idei fesztivál túlnőtt a gyönyörű Diggi Palace falain, a több mint 300 rendezvényt 10 helyszínen bonyolították le. Az előadásokat és konzultációkat élőzene és interaktív foglalkozások tarkították.
A résztvevők egyik legismertebbike, Sir Vidiadhar Surajprasad Naipaul, az indiai származású Nobel-díjas brit író volt.
Újságíróként kezdte pályáját, és a BBC munkatársa volt. Ma már a St. Andrew's College, a Columbia, valamint a cambridge-i, oxfordi és londoni egyetem díszdoktora. 1990-ben Erzsébet királynő a brit irodalomnak tett szolgálataiért lovaggá ütötte.
Regényei társadalmi problémákat feszegetnek, az elidegenedésre keresi a választ, de számos munkája India történelmével, kettő pedig az iszlám kultúrkörrel kapcsolatos. Írásaiban megtalálható a növekvő irónia és a pesszimizmus, gyakran sötéten részletezi a harmadik világ gondjait, a gyarmatosítás múltját és jelenét, valamint a poszt-kolonializmust.
Egy előadása során Indiai történelmével kapcsolatban emlékeztette hallgatóit, hogy Indiát különféle inváziók dúlták fel és intellektuálisan pusztították. Ennek ellenére India, mint egy hatalmas ősi civilizáció, évszázadokkal ezelőtt sikeresen beteljesítette fenséges küldetését.
„A hindu koncepció megoldása a dharma – a helyes út, a szentesített mód, melyet minden embernek természetének megfelelően követni kellene. Ez tág teret biztosít. A dharma legnemesebb része az, hogy az egyén számára egyesíti az önmegvalósítást és az igazságot a cselekvés, mint szolgálat elképzeléssel. Ennek a szolgálatnak pedig az a lelki jutalma, hogy az ember egy szent eszközzé válhat.”
Vikas Swarup neve nem ismeretlen, hiszen a híres 
