India Hangja

Krasznai Gíta lemezbemutató koncertjére készül. Jelenleg egyetemista. A sztorija valahol itt kezdődik. Miután felvételt nyert a Szegedi Tudományegyetem Képzőművészeti Szakán, mindjárt egy évet halasztott, hogy Indiába utazhasson. Fél évig eredeti környezetben, jógakolostorban, ásramban élt és tanult. Az OM című lemezről, a Bharata Kultúrtérben tartandó lemezbemutató koncertről és Indiához való kötődéséről faggattuk.

-Könnyen megszületett az elhatározás, hogy halasztasz az egyetemen és fél évet Indiában töltesz?

Igen. Egyrészt azért, mert már nagyon vágytam Indiába, miután olyan sok élmánybeszámolót végighallgattam és a családom is Indiából származó életmód és gondolkodás szerint élt és nevelt engem és a testvéreimet is. Szóval szerettem volna a saját szememmel látni mindezt. És annak ellenére, hogy mennyit halllottam róla, mégis meglepett az, amilyen valójában. Pozitív értelemben természetesen. Másrészt pedig nagyon komolyan vettem a középiskolát és emiatt mire befejeztem, nem lettem volna képes egyből beállni egy új intézménybe és tanulni újból három évet. Azt hiszem, hogy nagyon szerencsés időben jött a lehetőség, hogy elutazhassak. 

- Már régebben készültél egy olyan jellegű zenei anyag elkésztésére, amilyen az OM vagy kizárólag a kint tapasztalt dolgok ihlettek meg ennyire?

Már India előtt is tervben volt, de a kinn töltött idő és a kinn megismert zenészek adták a legnagyobb inspirációt. És hát amikor hazajöttem, sokkal nagyobb lelkesedéssel vágtam bele.

-Hogy választottad ki a számodra megfelelő zenészeket a produkcióhoz? Volt konkrét elképzelésed arról, hogy milyen hangszereket szeretnél hallani a lemezen?

Semmiképp sem akartam túlságosan ragaszkodni a bhajan tradicionális indiai hangszereihez. De azért szerettük volna, ha valamennyire mégis alátámasztja a hangzás a szöveget. Ezért is kértük meg Mótyán Tibit, hogy tablázzon a lemezen, hiszen ő Indiában tanult és sokat tud az indiai klasszikus zenéről. A gitár egyértelmű volt, mert én is gitáron tanultam meg ezeket a dalokat, de nagyon örülök, hogy Sövény Olivér is gitározik a lemezen, mert egy nagyon különleges, jazzzes, meditatív hangzást ad a daloknak. A csellót mindig is nagyon szerettem, mint hangszert  és mivel az egyik nagyon kedves barátommal, Hadobás Gergő csellistával már előtte is zenéltünk együtt, szerettem volna, ha ő is egy új színt hoz a mantrákba. Már felvettük ez első dalokat, amikor felmerült a gondolat, hogy hiányzik még egy hangszer és hosszas keresgélés után találtuk meg Pozsár Esztert, aki Indiában is tanult bansuri fuvolán játszani. A szitár pedig egy szerencsés véletlen volt, mert Debasish Ganguly, családi barátunk, aki egy indiai származású szitárművész és minden évben koncertezik Európában, pont tudott időt szánni arra, hogy az utolsó dalt vele vegyük föl.  

-Feltételezem, hogy egy ilyen különleges zene feljátszásához el kell érni egy bizonyos hangulati állapotot. Steril stúdiókörülmények között ez mennyire sikerült?

Igen, a körülmények is tudnak segíteni a hangulat létrehozásához, de azt hiszem nekem a hangulat mindig akkor jött meg, amikor elkezdtünk zenélni és mivel nem sávonként, hanem egyszerre vettük fel a dalokat, így ez sokkal könnyebb volt. 

-Maximálisan elégedett vagy a kész lemezzel? Utólag esetleg változtatnál valamin, ha módod lenne rá?

Természetesen vannak benne olyan dolgok, amiket máshogy csinálnék ha most kezdenénk a felvételeket, de azt hiszem, hogy tökéleteset úgysem lehet alkotni és mivel majdnem mindent egyszerre vettünk föl, így nehezebb elkerülni a hibázást, viszont az eredmény élőbb lesz.

-Mit vársz az OM albumtól?

Igazából szerintem minden alkotó azt várja el az alkotásától, hogy adni tudjon másoknak vele, hogy eljusson a befogadókhoz az az üzenet, amit az alkotó mondani akart vele. Ez a lemez szerintem abban segíthet, hogy kapjunk egy ízelítőt India zenei hangulatából, és talán a keleti gondolkodásból is, hiszen próbáltunk meditatív hangulatot létrehozni. És persze az egész folyamat önkifejezés is az alkotóknak, valamint az OM album készítése nekem nagyon sok tanulságot és jó élményt is hagyott.  

Chris Jordan zseniális művész és környezetvédelmi aktivista. Eldobott cigaretta tasakokból, csomagküldő katalógusokból vagy éppen alumínium dobozokból, műanyag kupakokból készít remek alkotásokat, melyeknek nemcsak képzőművészeti értékük van, hanem komoly filozófiai mondanivalójuk is. Mint egy bűvész, elővarázsolja a mások által eldobott kacatokból a képet, és néhány digitális trükk segítségével fantasztikus fotósorozatokat készít. Nem hallgatja el, sőt kihangsúlyozza azokat a számadatokat, melyek sokkolják a nézőt, s így talán felelősségvállalását is felébresztik. A globális fogyasztás ellen szól, s rádöbbent, hogyan bánunk környezetünkkel. Messziről nézve modern remekműveknek tűnnek, de amint közeledik a néző, azzal szembesül, hogy a hulladékról készült több ezer fénykép és a digitális technika hozott össze egy szép képet.

Szemétből műalkotás, avagy világunk számokban kifejezve

Június 5-e környezetvédelmi emléknap, 8-a az óceánok világnapja. Méltóképpen megemlékezhetünk mindkettőről a környezetvédő művész, Chris Jordan bemutatásával. Vállalati jogászként dolgozott, de tíz év után kilépett, hogy szabadidejét kedvenc hobbijának szentelhesse. Több száz, esetenként több százezer fotóból, a digitális utómunka segítségével állnak össze képei. Mint fotós, ő olyan területen találta meg mondanivalója kifejező eszközét, ahol addig senki: felfedezte a szemetet. Nem akármilyen szemetet. Rengeteg fémhulladék, műanyag palackok és zacskók, eldobott mobiltelefontöltők és cigarettacsikkek óriási halmait, melyeket a fejlett fogyasztói társadalom napi rendszerességgel hoz létre.

Egy nap a Seattle-i művész elé váratlan kép tárult, egy ipari udvar tarka, színes szemétdombja, mely jól reprezentálta korunk színes, de kaotikus világát. Az a különleges technika, amellyel dolgozik akkor kezdődött, mert a művész szemével nézte, és meglátta egy tökéletesen komplex kép színkavalkádját. Ez adta az ötletet. Hulladékot gyűjtött, elrendezte a kompozíciót, fotókat készített, majd ezeket sokszorosította oly módon, hogy a kész képen első látásra nem is érzékeljük magát a főmotívumot. Egyik világhírű munkája az Elviselhetetlen szépség címet kapta. Nagy formátumú fényképekkel elgondolkodtató sorozatot készített. A téma az amerikai tömeges fogyasztás és a hulladék volt. Éves statisztikák ábrázolása ügyes képi megoldással, egyedi tárgyak vagy objektumok csoportos fotóival. Amerika egyfajta portréja – mondta Jordan.

A számok körüli futás sorozata fényképészeti mozaikkal támasztja alá a témára vonatkozó statisztikákat: Amerika fogyasztói társadalmának problémáit és a függőséget. A globális fogyasztás nagysága megdöbbentő. De ne essünk tévedésbe, ne dőljünk hátra nyugodtan a karosszékeinkben: mindez ránk is vonatkozik.

Az eredeti festmény

Aluminium dobozból

Műanyag kupakokból

Egyik legismertebb alkotása a 106.000 aluminium dobozból álló kép, a másik változat 400.000 műanyag kupakot tartalmaz. Georges-Pierre Seurat híres festménye, a „Vasárnap délután La Grande Jatte szigeten” reprodukciójának tűnik, annak halványabb, mégis tökéletes másolatának. Chris gúnyolódott, hogy ez különösen szomorú, mert ezek a flakonok ráadásul többnyire cukros vizet és pisihez hasonló sört tartalmaznak. Normális, hétköznapi emberek a parkban. A végső nagyítás azonban megmutatja, hogy valójában alumínium dobozokat látunk különböző színekben, és műanyag palackok kupakjait, hiszen az USA-ban percenként átlagosan 400.000 műanyag palackot adnak el, félpercenként 106.000 alumínium dobozt. Próbálom ezeket a számokat egy vizuális nyelvvel kifejezni, amely talán erősebb a szavaknál, így talán számíthatunk valamiféle megértésre – mondta a művész.

50000 öngyújtó, egyenlő annak a műanyag hulladéknak a becsült darabszámával, amely a világ óceánjainak minden négyzetmérföldjén lebeg.

Botticelli: Vénusz születése – részlet a híres kép kicsit átértelmezett változatából. 240000 műanyag zacskó ábrázolja a szépséget, ennyit használnak el a világon minden tizedik másodpercben.

Nagyon egyedi alkotó, nemzetközileg elismert előadó és a társadalmi változás szóvivője. Munkája már látható a művészeti múzeumokban, fesztiválokon, magazinokban, hazai és nemzetközi szinten. Jordan képei már szerepeltek a televízióban, dokumentumfilmekben, könyvekben és iskolai tantervekben egyaránt. Minden kép egy bizonyos mennyiségű valami sűrítménye révén jön létre, a nyers számok már önmagukban is elképesztőek. A digitális képek és a megdöbbentő számok mögött az amerikai fogyasztás áll. Mandalát látunk? Hasonló, de nem az, 9960 csomagküldő katalógus, melyet tízezer számra dobálunk el… A környezetvédelmi témák mellett szociális gondokra is fókuszál, mint pl. börtönproblémák vagy a gyerekek tanulása, 2005-ben fotósorozatot készített a Katrina hurrikán utóhatásáról. A „Barbie-baba” képen 32000 babát láthatunk, ez a szám megegyezik az USA-ban, 2006-ban havonta elvégzett mellnagyobbítás számával. Természetesen a műtéteket nem egészségügyi okok miatt kérték…

Amerikában percenként félmillió cigarettára gyújtanak rá. Jordan összegyűjtött több száz eldobott csikket lefényképezte és digitálisan sokszorosította, montázs: 139000 csikkből. Nyomasztó emlék, pusztán 15 másodperc az amerikai dohányzók történetéből. Ez a fajta alom messzemenő hatást gyakorol a környezetre: számos mérgező vegyi és rákkeltő anyag oldódik ki belőle, szennyezi a vizet és gyilkolja az élővilágot. A szűrőket cellulóz-acetátból, olyan típusú műanyagból készítik, ami nem bomlik le. A „Mérgező erdő” a természetes táj természetellenes megjelenítése.

 2007-ben készült Jordan egyik legerősebb műve is a dohányzással kapcsolatos, Van Gogh Koponya cigarettával c. vászonképét elevenítette meg – 200.000 csomag cigaretta alkotja a montázst, ugyanis félévente ennyi amerikai hal meg a dohányzás miatt.

Chris Jordan célja, hogy a fogyasztói társadalom elképesztő számadatait vizuális művészettel tárja elénk, hátha rádöbbenünk a túlzott fogyasztás ellentmondásaira és következményeire. Ellentétben a '90-es években divatba jött, mélységillúziót keltő mágikus lépekkel, az ő alkotásainál nem a képen rejlő alakzat a lényeg. Az ő rejtett kép a képben műve szembesít a kemény igazsággal. Műve gyakran számtalan apró dolog kompozíciója: alumínium dobozok, mobiltelefon töltők, üveg, műanyag pohár stb. az anyaga, nagyszabású fotók egymásra halmozása. A vizuális látvány a számok miatt feltűnő és elgondolkodtató. Azt reméli, hogy segítségével az emberek megértik, hogy ezek a jelenségek s az ijesztő számadatok léteznek, és minden további kis lépés számít mind pozitív, mind negatív irányban. Fényképeivel segít szembenézni azzal, amiben élünk: a fogyasztói rendszer elképesztő hatásaival. Meg akarja értetni, hogy a nagyobb problémák csak több millió apró lépéssel oldhatóak meg, de azokat nekünk kell meglépnünk.

A halott albatrosz fiókáról készült híres fotója számtalan helyen megjelent. A madár műanyag hulladékkal teli gyomra megdöbbentő látvány. Társai ezerszám hullanak el mérgezésben és a különféle plasztikdarabok okozta fulladástól. Chris Jordan így próbálta felhívni a figyelmet a műanyag okozta halálozási arány lehetetlenül magas számára. A Csendes-óceán térségében egy „Nagy szemétfolt” néven ismert terület van, mely megegyezik Ausztrália nagyságával. A tudósok szerint 1 millió tonna mérgező műanyag szemét halmozódott itt fel, de az óceáni áramlatok továbbra is hozzák-viszik a káros hulladékdarabokat. 

Viselkedésünk nem tudatos és ez elkerülhetetlen következményekkel jár. Erre világít rá Chris Jordan, akinek munkája nyugtalanító, merész üzenetet hordoz. Chris Jordan egyetemi oktató, a művészet alapjait tanítja, de nekünk mást is: „Az egyik legnagyobb probléma, amivel szembetaláljuk magunkat, hogy a környezetpusztítás nem egyetlen, iszonyú mennyiségben fogyasztó, démonikus, gonosz lény miatt zajlik. Azért történhet meg, mert minden egyes ember kis károkat okoz. Ha magunkba nézünk, mindez nem is tűnik olyan rossznak. Azonban meg kell értenünk, hogy mi magunk is részei vagyunk azoknak a felhalmozódott következményeknek, melyek a több száz millió vásárló döntéseiből keletkeztek. Kemény dolog kollektív tetteink szörnyűségének látványa.” „Együttesen okozzuk áttekinthetetlen és tarthatatlan cselekedeteink következményeit, de minden névtelenül folyik, és senki sem vállal felelősséget a következményekért. Attól tartok, hogy ebben a folyamatban helyrehozhatatlan kárt teszünk a bolygónkkal és egyénekként is kárt szenvedünk.”

Jordan szerint a technológiára való túlzott mértékű támaszkodás veszélyes mértékű önelégültséghez vezethet. Egy csomó ember úgy gondolja, hogy a technológia megmenti a világot… Nézd meg a műanyaggal borított óceánokat. A vállalkozók hatalmas hajókat terveztek, hogy körbejárva beszippantsák a műanyagot, de a folyamatosan kavargó áramlatok szerteviszik azt…, a tudósok azt állítják, nincs semmi, ami képes eltávolítani a műanyagot az óceánokból. A technológia biztosan szerepet játszik, de nem ez a megoldás. Jordan úgy véli, kulcsfontosságú, hogy csökkentsük a hulladék mennyiségét, és lépésről lépésre magatartásbeli változásokra is szükség van. Például nem kell vizet árulni műanyag palackban, nem kell inni műanyag poharakból. Minden apró rész egy sokkal nagyobb megoldáshoz vezet, amely olyan összetett és részletes, mint a művei.

Kapcsolódó cikkek

• A kimondott szó és a leírt betű hatalma

• Hamlet, Buddha és a Biblia tanácsai a boldogsághoz

• Környezettudatosan: banánlevél árus Dél-Indiában

• Legyen a Földnek jó napja!

• „Víz Nobel-díj”  az indiai Radzsendra Szinghnek, mert képes megmenteni a bolygót

Turbános tornádónak nevezték el Fauja Singhet, a szikh maratoni futót, aki 1911. április 1-én született. Élete óriási tömegeket inspirált az egész világon. 2011-ben, 100 évesen nyolc világrekordot állított fel korcsoportja szerinti futószámokban. Gyermekkorától edz, azért ér el ilyen kimagasló eredményeket? Nem. A születése óta vegetáriánus, nem dohányzó és antialkoholista Fauja csupán  89 éves korában kezdte a futást, a versenyzést, mert így akart megbírkózni a felesége és egyik fia halála miatt érzett depressziójával.
 

Az északnyugat-indiai Pandzsábban született Fauja Singh 1992 óta csúcstartó a maga korcsoportjában, különböző sportolási kategóriákban. Szeretett felesége halála után, 81 éves korában költözött az Egyesült Királyságba.

Tipp: Keresd képzéseinket

• 10 alkalmas intenzív jóga tanfolyam
• Jóga otthon program | Jóga otthon e-mailes jógatanfolyam – Végre egy komplex jóga tudásanyag, ráadásul ingyen. A 6 részes ingyenes  jógatanfolyam alatt elsajátíthatod a jógagyakorlás rutinját. A jóga új távlatokat nyit az életedben. Kezdd el most!

„A legtöbb idős ember Nagy-Britanniában gazdag étrendet eszik, és nem mozog, ez teszi őket beteggé” – mondta.

Ő nem volt hajlandó ugyanígy élni, ezért kezdett először kocogni. Akkor még nem gondolt a maratoni futásra, de a sport iránti szeretete egyre komolyabbá vált. 

Fauja élete különleges, de nem egyedülálló a sportvilágban, hiszen ma már számtalan vegetáriánus vagy vegán sportolót ismerünk. Ő szigorú vegetáriánus, így ő soha nem kapott izomépítő fehérjét, halat vagy húst. Kedvenc étele a csapáti (lepény), az indiai lencse (a dal), zöldségek, tea gyömbérrel, barna kenyér, gyümölcs és joghurt. Sikerét főleg a táplálkozási szokásainak tulajdonítja:

„Az életem védett, mivel szabályozott az evésem.” Meggyőződése, hogy eredményeit, hosszú élettartamát és jó egészségét a növényi alapú étrend, valamint a pozitív gondolkodás biztosította. „Korán lefekszem, Istenem nevére koncentrálok, és minden negatív gondolatot kizárok.”

Több versenyen vett részt (London, New York, Toronto, India stb.), nyereményét legtöbbször különböző jótékonysági szervezeteknek küldte, hogy támogassa a szikh kultúrát vagy a koraszülöttek gondozását. Ez utóbbit úgy jellemezte, úgy adja, mint a „legidősebb futó a legfiatalabbnak”.

2013-ban még részt vett a Hong Kong maraton 26 mérföldes versenyén, utána bejelentette visszavonulását, de továbbra is tart személyes edzést. Már működik a róla elnevezett Fauja képzési rendszer is, mely magába foglalja a napi nyolc mérföldes sétát és futást, nincs dohányzás vagy alkoholfogyasztás, helyette sok a nevetés, továbbá a résztvevők sok gyömbért és curryt fogyasztanak.
 
A BBC készítette riportban az idős ember többek között ezt mondta: 
A legnagyobb jutalmat és áldást azok érik el, akik más embereket boldoggá tesznek. 
A gazdag országokban az egyik halálok a túlzott evés miatt van, a szegény országokban meg éhenhalnak az emberek.
50 ember közül én voltam az egyetlen, aki nem tartotta fel a kezét, amikor azt kérdezték: szükségünk van-e valamilyen tablettára. Én soha, semmilyen gyógyszert nem szedtem. Ha néha beteg voltam, zabkását ettem vagy böjtöltem.
 
Néhány eseménynek nem volt korábbi rekordere, mivel 100 év feletti senki sem volt, aki valaha is megkísérelt volna ilyen távolságot lefutni. A 26 mérföldes (42 kilométer) maratoni győzelmeivel kapcsolatban mosolyogva megjegyezte: Az első 20 mérföld nem nehéz. Az utolsó haton pedig úgy futok, hogy közben Istenhez beszélek.

A BBC riportfilmje a világ legidősebb maratonfutójával

Forrás: InboundJoga

Amióta csak eszét tudja, Kellár Márta az irodalom rabja. Imád írni és olyan témákban kutakodni, melyekből valami patinás értéket tud kivarázsolni. Saját életében is vannak regényes történetek. Nem túlzás azt állítani, hogy életét feltette az irodalomra, sőt ha kellett kockáztatta is.

Ki gondolná, hogy országunk első magyar nyelvű Bhagavad-gítái, melyeket ő maga lektorált, általa jutottak be a vasfüggöny mögött elszigetelt Magyarországra? Egy különös legenda szerint az akkor osztrák állampogárságot viselő Kellár Mártát lekapcsolták Hegyeshalomnál, mert szamizdat irodalmat találtak nála. Várandós kismamának álcázva magát tömte ki ruháját a saját maga által lektorált könyvekkel. Valószínűleg kicsit naiva szerepkörben tette ezt, mert a hatóságok hamar kibökték... Most viszont egy különös regényével mutatkozik meg a magyar olvasóközönség előtt. Az Ünnepi Könyvhéten útjára indul a Vándor Kiadó által megjelenő Mr. Peare. Magát az írót faggatjuk a történetről. 

Megszoktuk tőled, hogy van véleményed a dolgokról. Azt is, hogy ezt nem rejted véka alá. Eddig inkább esszékben, rövidebb cikkekben szoktuk meg írásaid. Hogy jött az ötlet, hogy most a regény műfajához nyúltál? 

Amióta megtanultam elsőben a betűvetést, állandóan olvasok. Mivel sokat köszönhetek a szépirodalomnak is, úgy gondoltam, másoknak szintén adhat útmutatót, kérdésfeltevést, elgondolkoztató perceket ez a műfaj. Ráadásul a szereplők életét úgy alakíthatom, hogy ők mondják el, amit én szeretnék üzenni. Ha nincs mondanivaló, jobb, ha az ember csendben marad, ha pedig van valami fontos, amit szeretne másokkal megosztani, akkor azt tetszetős köntösbe öltöztesse. Nem a naponta változó divat szerint, hanem olyan ruhába, amit bármelyik életkorban levő olvasó szívesen felpróbálna.

Egy regényíró annyi mindenről írhat. Annyi mindenbe csomagolhatja mondanivalóját. Hogy jött nálad az angol világ? 
 
Rajongok Shakespeare-ért. Az első világháború utáni idő is egy nagy választóvonal az emberiség történelmében, mert annyi mindent kellett újraértelmezni. Angliára azért esett a választás, mert néhány helyen össze szerettem volna kapcsolni a cselekményt Indiával, és így a történelmi keretek máris adottak voltak.

 
Szerinted mit gondol majd az olvasóközönség Mr. Peareről? Te milyennek álmodtad meg őt?

Remélem, megkedveli. Számomra egy kissé magába forduló, de szilárd jellem, akinek a felelősségvállalása mindig az első helyen áll. Ugyanakkor érzi a maga korlátait, ezért szerethető. 
 

Kiknek ajánlod regényed?

A Mr. Peare egy krimi, egy love story és érdekes művelődéstörténeti eseményekkel teleszórt ötvözet. Olyan, mint egy orvosság: kívül színes édes cukormáz, benne elrejtve a gyógyszer. Vagy a mese, amiben végül mindig a jó győz. Aki ilyesmire vágyik, annak tetszeni fog...

Az interjút Leveles Zoltán készítette