India Hangja

40 millió tonna műanyag evőeszközt dobunk el minden évben, legtöbbjüket egyetlen használat után. Indiában egy környezettudatos életmódot folytató vállalkozó zseniális réspiacra talált. Kifejlesztett egy nagyon finom, ehető evőeszközt. A kezdeményezés valóban innovatív. Tegyük hozzá: és sikeres.

A környezettudatos evőeszköz összetétele révén forró és hideg ételhez is illik. Ha pedig étkezés után használója mégsem eszi meg, csak eldobja, hamar lebomlik. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy az ehető evőeszköz lehetne a jövő szemétgondjának egyik megoldása.

Statisztika a környezetpusztító életmódról 

A legtöbb műanyag veszélyt jelent a természetre. A Gazdasági Világfórum már néhány éve elképesztő adatokat közölt. Eszerint a globális műanyaggyártás 1964-től 2014-ig 15 millió tonnáról 311 millió tonnáig emelkedett. Várhatóan 2050-ig mindez megduplázódik. Ez az emelkedő szám sokakat megfontolásra késztet. 

Narayana Peesapaty az indiai Andhra Pradesh államban él. Vállalkozó és környezetvédő. Környezettudatos életmódjának köszönhetően zseniális dolgot csinál: ehető evőeszközök gyártásával és forgalmazásával foglalkozik. Cége, a Bakeys a gyönyörű Hyderabad  városában működik, ez az ehető evőeszközök gyártásának központja. A vállalat a világon elsőként ehető evőeszközöket gyárt. Ígéretes megoldás: egy kanál, amit meg lehet enni. 

Eb, aki a kanalát meg nem eszi!

A Mátyás király mesék között van az a sokunk által ismert történet, amikor az okos juhász kivágja magát szorult helyzetében. Vendégségbe hívta a király hűséges jobbágyát, de meg akarta viccelni, és nem tetetett kanalat a levese mellé. Tálalás után pedig így kiáltott: Eb, aki a levesét meg nem eszi! A juhász a kenyér végét szépen lekanyarította, kivájta a belét, majd jóízűen kikanalazta a levest. Aztán megszólalt:

"Eb, aki a kanalát meg nem eszi!"

Nem valószínű, hogy Narayana Peesapaty ismerte ezt a történetet. Az ehető kanál megalkotására a műanyag felhasználás csökkentése miatt törekedett.

 
Így készül a környezettudatos evőeszköz

Az ehető evőeszköz alapanyaga cirok, rizs- és búzaliszt. A cirok bőségesen termő növény, ráadásul kicsi a tápanyag és vízigénye. Az ehető evőeszköz gluténmentes változatán is dolgoznak.

És ez nem minden. A valóban környezettudatos életmód szellemiségében a termék legyen erőszakmentes is. Így az ehető evőeszköz természetesen vegán termék, tartósítószert nem tartalmaz. Eltarthatósága száraz, hűvös helyen legfeljebb három év. Mmmm... jó étvágyat hozzá!

A kanalak többféle méretben készülnek, ezért felszolgáláskor is használhatóak. Elsődleges összetevőjének, a ciroknak köszönhetően  nagyon rugalmas. 15-20 percig képes ellenállni a forró levesnek és a fagyasztott desszerteknek is anélkül, hogy szétesne.

Ellentétben a műanyag eldobható evőeszközökkel, amelyek mérgező és rákkeltő anyagot is tartalmaznak, ehető evőeszközeink rendkívül tápláló és környezetbarát termékek – nyilatkozta Narayana Peesapaty. – A változás elkerülhetetlen. Fogyasztási és termelési mintáink ilyen átalakulása már régóta esedékes. Reméljük, 2017 közepéig már elindul az evőeszközformák változatos gyártása. Kis csészéket is tervezünk.

Íme, a megoldás: edd meg a kanalad! A Bakeys termékek között kanál, villa és pálcika is található, mind teljesen lebomló és ehető. A kanalat sós, édes és natúr ízben is gyártják. 

Többféle ízesítésű kapható, többek között cukor, gyömbér, fahéj, római kömény is szerepel a fűszer alapanyagok között. Az étel elfogyasztása így különleges kulináris élvezet. Annak, aki eldobja, nem kell bűntudatot éreznie. A műanyag kanállal ellentétben, ami szinte az örökkévalóságig szennyezi a környezetet , a Bakey-eszközök eldobás után 5-6 napon belül lebomlanak, ha ki vannak téve az időjárás viszontagságainak.

Az eldobható bio-evőeszközök hagyománya Indiában 

Indiában gyakran láthatjuk, hogy a tányér egy tisztára mosott banánlevél, melyre felhalmozzák a különféle fogásokat. Jóízűen falatoznak úgy, hogy csak jobb kezüket használják az étel felemeléséhez. Ujjaikkal bámulatos ügyességgel kis falatkákat emelnek szájukhoz.

A pohár félig kiégetett agyagcsésze, melyet ha eldobnak, hamar szétmorzsolódik, nem szennyezi a környezetet. A banánlevél az esetleges ételmaradékkal pedig a tehenek és a majmok csemegéje.

Kapcsolódó cikkek

• Történetek a spirituális indiai étkezésről

• Környezettudatosan: banánlevél árus Dél-Indiában

• Mit keres a tehén az étteremben?

• Édes élet - indiai cukorgyárban jártunk

Több száz ritka, indiai textilcímkéből készült kiállítás nyílt nemrég Mumbaiban. Nemcsak az India és Nagy-Britannia közötti pamut kereskedelem alakulását mutatják, egyúttal rávilágítanak a gyarmatosító gondolkodásmódra. Jobban megérthető az is, miért jelentős a textil szerepe az indiai függetlenségi mozgalomban. 

Nagy-Britannia világhatalmi pozíciója jelentős részben India birtoklásán nyugodott.

Egy pillantást vetve a kiállított anyagra, ismét képet kapunk a gyarmatosítás sajátos módszeréből. Az elfelejtett textilgyári címkék e ritka gyűjteménye visszavisz a múltba, és ebből a nézőpontból is megvilágítja Brit India működését. Ezek az 1800-as évek végén és a korai 1900-as években gyártott textilgyári árujegyek, amelyeket a szövetbálákhoz csatoltak, most fontos történelmi leletek. A színes kőnyomatok grafikai tervezése Angliában történt, de Németországban nyomtatták, majd elszállították a távolabbi piacokra, a gyarmati Indiába.

Az indiai boltokat elárasztották a brit textilipar pamut termékei, de a címkék az indiai flóra és fauna rajzaival, a hindu kultúra és hitvilág képeivel készültek. Komoly tervezés előzte meg, és tekintélyes szakembereket kértek fel a munkára, hogy az indiai fogyasztók számára vonzóbbá tegyék az árut. Olyanoknak adták el, akiknek a kultúrájáról vajmi keveset tudtak, és akikkel a termelőknek semmilyen közvetlen kapcsolatuk nem volt.

_______________________________________

Iratkozz fel YouTube csatornánkra további indiai bölcsességekért

_______________________________________

A védjegyek fejlesztése, a tervezési és nyomtatási technikák tisztán feltárulnak, ezek a litográfiák olyanok, mint a képeskönyvek. Ezek alapján követhetjük, hogyan öltözködtek a nők, mi volt a kedvelt élelmiszer, vagy hol voltak a területi határok – mondta Radhi Parekh, annak a kézműves galériának az igazgatója, ahol megszervezték a kiállítást. A textilgyári címke vizuális emlékeztető Brit India kereskedelmére. A címkék, más néven védjegyek a bálák megkülönböztetésére szolgáltak. Nagy-Britannia ipari központjai, mint Manchester és Glasgow megtermelte a pamutárut, majd elszállították Bombay, Calcutta és Amritsar piacaira. Minden valószínűség szerint a kelméhez a gyapotrostot Indiából importálták. Az olcsó nyersanyagokat Angliába vitték, majd a behozott készruhát drágán eladták, megfosztva a helyi lakosságot a munkától és a nyereségtől.

Amikor Mahátma Gandhi elindította a Swadeshi mozgalmat 1918-ban, a külföldi ruha bojkottjára szólított fel, egyben a hazai khadi pamut előállításának és kereskedelmének támogatására.

Ezzel párhuzamosan az indiai iparosok elindították az első fonó és a szövő üzemeket Bombay-ben és Ahmedabadban. A Swadeshi mozgalom, a nemzeti önellátás gondolata alapján bojkottálta a brit termékeket. A kifejezés két szanszkrit szóból áll össze, jelentése: sva-deshi, a saját országból.

Nem a tömegtermelés, hanem a tömegek termelése a fontos – mondta Gandhi.

A diákok támogatták a bojkottot, de a gyarmati politika keményen fellépett ellenük. Körlevelet adtak ki, súlyos büntetés terhe mellett megtiltották nekik, hogy bármilyen módon kötődjenek a mozgalomhoz. A hatóságok az oktatási intézményeket arra kérték, hogy szigorú megfigyelés alatt tartsák a tanulókat, és jelentsék a gyanúsakat. Mindez hatalmas vihart kavart, és az indiai tulajdonú nyomdák azonnal elítélték a körlevelet. Főleg Bengálban keltett nagy felháborodást. A tanárok is lemondással tiltakoztak. A hatóságok bezárással fenyegették a Calcutta Egyetemet, amely szerintük csupán „szolga-gyártó ház”(!) volt. De a Swadeshi hatalmas folyóként túlcsordult medrében, és elterjedt egész Indiában.

Tiszavirág életűek – ezt a címet adták a rendezők a kiállításnak, hiszen az angol kereskedelem egyszer használatos, eldobható, csupán az áru tartalmára és forgalmazójára utaló védjegyeknek szánta a címkéket. Volt azonban ennek egy érdekes vonása is, amiről a beszállítók nem tudtak. Az eldobásra szánt címkék egy része azért maradt fenn, mert a hindu vallási ikonográfiát használták a képekhez. Az emberek nem hajították a szemétbe, hiszen tisztelték a szentképeket, és a gyűjtők vagy a szertartások kellékeit árusító kereskedők megőrizték, de sok mind a mai napig fellelhető az indiai háztartásokban is. Lehet, hogy régen egy egyszerű ember nem tudta elolvasni a címkére írt szövöde nevét, de mindennap összetett kézzel fejet hajtott az általa nagyra becsült szentkép előtt, tisztelve az örökkévalót, az istenit. A másik földrészen meg a bankjegyek szaporodtak. Vajon melyik kincs lett tiszavirág életű?

Kapcsolódó cikkek

• Az angol korona más gyémántjával ékeskedik

• Az európai kultúra bölcsője

• India kincsei

• India a pozitivitás őshazája

Marc Andreessen, aki Facebook bizottsági tag és a Szilícium-völgy egyik befolyásos befektetője kénytelen volt nyílt és határozott bocsánatkéréssel korrigálni a Twitter-en tett korábbi sértő megjegyzését. Sokan felkapták a fejüket az Indiát ért pimasz bejegyzésre. A Szilícium-völgyben mintegy 90.000 indiai szakember dolgozik, beleértve a Google vezérigazgatóját, Sundar Pichait is. Ráadásul a negatív megjegyzéseket illetően nem ez az első eset.

Marc Andreessen, akinek közel félmillió odaadó híve van a Twitter-en, február elején ezt az Indiát megalázó megjegyzést engedte meg magának: "A gyarmatosítás-ellenesség gazdaságilag évtizedek óta katasztrofális az indiai embereknek. Miért hagynák abba most?"

A Facebook alapítója, Mark Zuckerberg írt egy nyilatkozatot saját Facebook oldalán. Andreessen megjegyzéseit „mélyen nyugtalanító”-nak nevezve felszólította a korrigálásra. Kijelentette: "India már személyesen fontos nekem… engem rendkívül inspirál, mennyi előrelépést tett India, egy erős nemzetet építve, mely a legnagyobb demokrácia a világon. Alig várom, hogy megerősítsem a kapcsolatomat ezzel az országgal."

Másnap reggel, a nyilvánvaló és jogosan intenzív felfordulás miatt, s nehogy PR-katasztrófa fenyegessen, Andreessen visszalépett: „Tegnap este a Twitteren tettem egy rosszul tájékozott és meggondolatlan megjegyzést India politikájával és gazdaságával kapcsolatban. Tisztázni szeretném, én 100%-osan szemben állok a gyarmatosítással, és 100% -ban támogatom a függetlenséget és a szabadságot bármely országban, többek között Indiában is. E nemzet nagy csodálója vagyok, és az indiai embereknek is, akik csak kedvesek és nagylelkűek voltak velem sok éven át. Elnézést a sértő megjegyzésem miatt, teljesen és fenntartás nélkül visszavonom. Bízom benne, hogy a jövőben az ilyen témákat érintő kommentárok több bölcsességgel és tapasztalattal rendelkeznek majd, mint az enyém.”

Nem ez az első alkalom a Szilícium-völgy Indiával kapcsolatos ügyetlen kijelentéseire. Tavaly az Airbnb társalapítója és vezérigazgatója, Brian Chesky tett egy buta összehasonlítást Gandhival kapcsolatban. Mivel az Airbnb akkor éppen jogi küzdelmeket vívott a new york-i lakásbérleti törvény miatt, Chesky gyerekesen azt írta: „Gandhit sem koronázta volna gyors siker, ha India akkoriban megpróbálja korlátozni a lakásbérlést.” Mondani sem kell, mennyire igénytelen hasonlat volt, mindenki tudta, hogy az Airbnb jogi küzdelmei össze sem hasonlíthatók a gyarmati India élet-halál harcával. Chesny sokak szerint egy szerény, megfontolt srác, a bocsánatkérés itt sem maradt el: "Amit tweeteltem korábban, meggondolatlan volt. Sajnálom. Soha nem akartam összehasonlítani munkánkat a történelem egyik nagy vezetőjével."
 
A mostani botrány után a Szilícium-völgyben dolgozó indiai közösség reakciója is gyors volt: „Az olyan emberek, mint amilyen a Facebook igazgatósági tag, Marc Andreessen is, olyan helyről beszélnek, ami hatalmas kiváltsággal rendelkezik, és még mindig rendkívül helytelenül szólnak” – mondta Rohit Sharma, a True Ventures egyik befektetője. – „Az Indiában élők igényei ugyanazok, mint valakinek, aki San Franciscóban lakik. Hogy meri másképp állítani?”

A képen látható Venky Ganesan közgazdász és mérnöki diplomával rendelkezik. Miért folyik a harc? A becslések szerint Indiában 500 millió potenciális internet-felhasználó van, s már ez a tény egy külön gazdasági elemzést igényelne. A hálózatsemlegességet tartva szem előtt, hosszú vajúdás után megszületett a döntés, a Facebook Free Basics szolgáltatását blokkolták. Ezzel egyébként csak egészségügyi, oktatási és álláskeresési oldalakat nézhettek volna a felhasználók. Az indiai távközlési hatóság differenciált árképzést biztosít a különféle adatátviteli szolgáltatásoknak. Venky Ganesan, a Menlo Ventures befektetési vállalkozás ügyvezető igazgatója remekül összefoglalta: „Az ingyenes szolgáltatás, a Free Basics egy kicsit  úgy tűnhet, mint a gyarmatosítás: néhány ajándékért cserébe a szabadságot kell feladni.  A kolonizáció Indiában a Keleti-indiai Társaság árucsere lépéseivel kezdődött – mondta Ganesan. – Az indiaiak általában nagyon óvatosak az idegenekkel, akik ajándékokat hoznak a kereskedelem nevében.”
A Szilícium-völgy ilyen értelemben a gyarmatosítás egyik formája is lehet. A Facebook, a Twitter, a Google és a többi az ellenőrzésért cserébe felajánl egy ingyenes szolgáltatást. Az ellenzők azonban nem akarnak egy multicégek által irányított életet.
 
Azt korábban Zuckerberg is beismerte, hogy a hangzatos „ingyen” internet nem felel meg a valóságnak. Továbbá inkább a nagyvállalatoknak kedvez. Az sem mellékes, hogy csak a Facebook által engedélyezett tartalmak lennének elérhetőek. Akik a nyílt internetért küzdenek Indiában üdvözölték a tilalmat. „Ez nagyszerű hír –mondta Kiran Jonnalagadda, a Save the Internet (Óvd az internetet) kampány tagja. – Ez az, amire ebben az országban szükség van.” A Google vezérigazgatója, Sundar Pichai is gyorsan reagált a kollektív borzongásra, akárcsak az indiai vállalkozók: „A döntés demokratikus folyamat eredménye, amely egyszerre volt szigorú, átfogó és rendkívül bátor.”

Kapcsolódó cikkek: 

• Facebook, Google, Apple, Microsoft és NASA indiai szálak 

• Az európai kultúra bölcsője

• India a világ legnagyobb zöldenergia gyártója lesz

• India a szélenergia piac egyik legfontosabb szereplője

• India kincsei

• Mit látunk ma Indiában?

• India a pozitivitás őshazája

Anita Dongre az egyik legsikeresebb és legnépszerűbb divattervező Indiában. Nyugati és hagyományos viselet, valamint ruházati kiegészítők, ékszerek jellemzik a cég arculatát. A modern Indiára összpontosít, a tiszta, elegáns vonalak jellemzik, ugyanakkor Rádzsaszthán gazdag öröksége is megihlette. A művészi hagyományos szövési technikák felélesztésével és a mesteri kivitelezéssel újrateremti India fejedelmi pompáját. Anita vegán, számos jótékonysági munkája mellett a PETA, a híres állatvédő szervezet aktív tagja is.

Anita Dongre divattervezést Mumbaiban, a Női Egyetemen tanult. Ez a központ 1916-ban alakult azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy beteljesítse küldetését „a nők szerepének megerősítését”. Anita 1998-ban indította el az első nagy, 300 négyzetméteres üzletét Mumbaiban. A tervezés, gyártás, kereskedelem és marketing szálai egyaránt az ő kezében futnak össze. A General Atlantic egyike a világ vezető jótékonysági szervezetének. Ügyvezető igazgatója Sandeep Naik véleménye szerint Dongre olyan divatot alkotott meg, mely exkluzív, mégis elérhető, és nem csak a kiválasztott kevesek számára. 
 
Gyerekként sok időt töltöttem a nagymamám házában, Dzsaipurban, és teljesen beleszerettem a szépséges rádzsasztháni stílusba, a színes piacok, az építészet, a népviselet egyaránt elvarázsolt – meséli. – Mindig is szenvedélyesen érdekelt a művészet, mindenekelőtt az indiai szövőipar és a kézművesség. Divattervező munkámban megmutatkozik a filozófiám is. Minden márka tükrözik a személyiségemet és személyes meggyőződésemet. Mindig is szerettem volna tenni valamit a hagyományos indiai kézművességért, amely annyira valóságos, természetes és gazdag. Vissza akartam állítani az indiai kézműves-örökség hagyományait.

 
A tradicionális kézművesség és India gazdag kulturális öröksége megihlette, minden kollekcióija tükrözi ezt a szeretetet és csodálatot. Anita Dongre föld-, öko- és állatbarát, aki szilárdan hisz a szerves és természetes anyagokban. Az Anita Dongre Divatház megnyitásával egy hosszú dédelgetett álma vált valóra. Több mint 2500 alkalmazott dolgozik irányítása alatt, 60 városban  650 értékesítési hely áll a vásárlók rendelkezésére, köztük 150 exkluzív márkaüzlet. A nemzetközi piacon is megjelent. A kézzel festett gazdag színárnyalatú selymek mellett a pamut és a brokát is keresett cikk. Méltán híresek menyasszonyi ruhakölteményei is.

___________________________________________

___________________________________________
 
A cég design csapata elutazik a falvakba, hogy tanulmányozza a kézművességet, és így hozzon létre egy kortárs divatot. Szorosan együttműködnek civil szervezetekkel és kézművesekkel több indiai államban is. A női kézművesek foglalkoztatása terén is óriási szerepük van. A takácsok megérdemlik, hogy tisztességes béreket kapjanak, így biztosítani tudjuk a kézi szövésű minőségi alapanyagok előállítását, és megőrizhetjük kulturális örökségünket – hangsúlyozta az üzletasszony.

Számos díjat nyert: az Indiai Kereskedelmi Kamara Kiváló Divattervező díjától az Inspiráló tervező kitüntetésen át a legjobb női nyugati viselet elismeréséig. 2011-ben szerepelt a Fortune magazinban, egyike volt annak az 50 legbefolyásosabb nőnek Indiában, akikre felfigyeltek az üzleti életben. Egyik évben ő kapta a PETA humanitárius díját. Az állatok iránti együttérzése nemcsak abban mutatkozik meg, hogy vegán életmódot folytat, hanem abban is, hogy divatos ruhakompozíciói megalkotásakor nem használ semmilyen bőrt.

Kapcsolódó cikkek

• Használtruha biznisz és vidám kacagás
• Indiai nők, akik nem csak szépek, de okosak is
• ​India a világ legnagyobb zöldenergia gyártója lesz
• Ne csak reménykedj a változásban: lobbizz érte! - állati kérdések
• Védikus esküvő az amerikai kongresszus háza táján

India miniszterelnöke, Narendra Modi amerikai látogatása során olyan kiemelkedő vezetőkkel találkozott, mint Sundar Pichai a Google és a Satya Nadella a Microsoft vezérigazgatói. Mindketten indiai származásúk, miként Naren Gupta, az Integrated Systems (ISI), a világ egyik vezető szoftverfejlesztő cégének társalapítója és vezérigazgatója is, aki egyébként segített megszervezni Mr. Modi látogatását is. A NASA négy profilembere közül kettő szintén indiai.

Tipp: Ismert meg a misztikus Indiát>> Indiai utak 2018-ban

A New York Times cikke párhuzamba állította India miniszterelnökét, Narendra Modit és a Facebook vezérigazgatóját Mark Zuckerberget. A politikus 1,25 milliárd ember miniszterelnöke, a Facebook pedig 1,5 milliárd aktív felhasználót mondhat magáénak. Mark Zuckerberg visszaemlékezett indiai útjára, melyet Steve Jobs unszolására tett meg, s amely döntő szerepet játszott a Facebook fejlődésében.

Az elején, amikor a dolgok nem igazán mentek jól, és egy csomó ember meg akarta venni a Facebookot, találkoztam Steve Jobs-szal, és ő azt tanácsolta, hogy látogassak el Indiába, ottani templomokba. Annak idején ő is megtette, amikor az Apple jövőképén gondolkodott - mesélte Zuckerberg. Így elrepült Indiába, ellátogatott jónéhány templomba, és majdnem egy hónapot töltött ott az országot járva. India nagyon fontos a cég történetében, jelentette ki Mark Zuckerberg. Az Apple vezérigazgatója, Tim Cook is kiemelte a miniszterelnökkel való találkozón: Az Apple-nek egyedi kapcsolata van Indiával. Alapítója, Steve Jobs Indiába járt inspirációért.

Mr. Modi mély társadalmi változásokra törekszik, és rutinszerűen használják a közösségi médiát. Ő a világ egyik legnépszerűbb embere a Twitteren, közel hétmillió követője van. Amerikai útja során, a napokban a Szilícium-völgyben tett látogatást. Vendégül látta Sundar Pichai, a Google vezetője valamint Satya Nadella, a Microsoft frontembere is. Narendra Modi kifejtette a "Digitális India" kezdeményezéssel kapcsolatos terveit. Ez egy olyan vállalkozás az indiai átalakulás skáláján, ami talán páratlan az emberi történelemben - mondta. Néhány hozzászólás:

Satya Nadella, a Microsoft vezérigazgatója:

"A digitális technológia elősegíti a kapcsolatteremtést, az iskolák közötti eszmecserét szerte a világon, Nanyukitól Srikakulamig" -vagyis Kenyától a szülővárosáig. Srikakulamig Dél-Indiában, Andra Pradés államban található. A Microsoft különös figyelmet szentel az indiai ifjúság segítésére oktatási projektek támogatásával és menedzselésével. A képen Satya Nadella India miniszterelnökével, Naredra Modival beszélget.

India műanyag-királyaként számon tartott Bhanvarlal Raghunáth Doshi már régóta szeretett volna visszavonulni a világi élettől, de családja nem adta eddig hozzájárulását. 1982-től tervezi ezt a lépést, amire most nyílt lehetősége. Hatalmas ceremóniával vették be az Ahmedabad városában működő dzsain kolostorba.

Doshi vagyonát átszámítva közel 130 millió dollárra becsülik, ekkora gazdagságról mondott le az 58 éves férfi, hogy a lelki életnek szentelje életét. Példáján sokan fellelkesültek, többen beavatást kértek, vagy megfogadták: öt éven belül szintén a lemondottak közé lépnek. A rendezvényen a család tagjain kívül több mint 7000 vendég vett részt, akik közül sokan külföldről érkeztek. 72 nemzetközi művészt is meghívták, akik vallásos dalokat adtak elő. Hatalmas, 560-láb hosszúságú, hajó alakú sátrat emeltek, az ünnepségen a díszterem, az imádságos csarnok és az étkezők mellett beteggondozó helyeket is felállítottak. Tizenkét, különféle szakterületet képviselő orvos volt jelen, beleértve a kardiológust is.

B. Raghunáth Doshi hatalmas üzleti életet irányított, most guruja tanítványaként a dzsain alapelvek szerint folytatja majd életét, ezek közül az egyik legfontosabb az erőszakmentesség elve. A dzsain hívők rendkívül figyelnek arra, hogy még egy hangyát se tapossanak el. Sokan közülük kendőt köt az orra és a szája elé, hogy ne lélegezze be az apró élőlényeket. A dzsainizmus a világvallások egyike, Mahávíra, a hindu herceg alapította az i. e. 6. században. Követői hisznek abban, hogy minden élőlény egy önálló lélek, aki felelős a cselekedeteiért. 

Indiában a hinduk körében sem ritka a szerzetesi fogadalom, hiszen a Védák is arra inspirálják az embert, hogy amikor már minden világi kötelezettségének eleget tett, a családjáról is gondoskodott, akkor idős korában már ne bonyolódjon tovább a mulandó dolgok hálójába, hanem teljesen Istennek szentelje minden figyelmét.

Korábban már hírt adtunk arról, hogy India jó példát mutat a szélenergia hasznosítása terén, most ugyanez a napenergiával kapcsolatban is megismétlődik. Ezen a héten az indiai kormány jóváhagyta a napenergia hasznosításának emeléséről szóló döntést. A beruházás végén India lesz az egyik legnagyobb zöldenergia gyártó a világon, megelőzve több fejlett országot.

India bejelentette, hogy megépíti a világ legnagyobb naperőművét, s ezzel nemcsak a szélenergia terén áll vezető helyre. A radzsasztáni erőmű területe több mint 77 négyzetkilométer lesz, de emellett más, államilag támogatott napenergia-parkok létrehozását is tervezik, főleg Tamil Nadu és Andhra Pradesh államokban. Az ország energiahiánya felülírta a korábbi, 2022-ig létrehozandó 20 GW-os tervet. Most a hivatalos álláspont nagyon ambiciózus: ez a nagyratörő cél évi 100 gigawatt napenergia termelésről beszél.  Korrábbi cikkünkben már beszámoltunk India szélenergia piacának térhódításáról.

A napenergia hozzájárulhat India hosszú távú energiabiztonságához, az ökológia szempontjából is rendkívül kedvező, ráadásul csökkenti a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőséget, mely megterheli a devizatartalékokat is. Nem utolsó szempont, hogy így India akár évi négymillió tonnával is csökkentheti a szén-dioxid-kibocsátását.

Ezzel egyidőben a New Delhi Városi Tanács (NDMC) támogatja a tetőre telepített napelem felhasználókat. Összekapcsolják az egyedi napenergia egységeket Delhi elektromos hálózatával. A havi energiaszámla alapján kiszámítják, mennyi napenergiát generáltak a napelemek, és azzal egyenértékű összeget kapnak majd a tulajdonosok. 

A média szociális szempontból is kiemelte a törekvés nagyszerűségét, hiszen a népesség egy része, több millió ember ma sem rendelkezik az elektromos hálozat előnyeivel. Az persze már más kérdés, hogy attól még nagyszerű, békés, dolgos életet élnek azok a vidéki emberek, akik este gyertyával vagy mécsessel világítanak. Talán a holdfényben sétálnak, beszélgetnek, s nem a tv előtt töltik a szabadidejüket. Nem is olyan régen, még nagyanyáink-dédanyáink korában nálunk is más jelentette az esti elfoglaltságot. Magyarországon csupán 52 éve fejeződött be a villamosítás, 1963. aug. 20-án kapcsolták be az utolsó kisközséget is a hálózatba.

A Tata Nano egy miniautó, melyet a világ legolcsóbb autójaként reklámozott az indiai Tata Motors. A kezdeti, 7 évvel ezelőtti kivitelezés azonban nagyon sok kritikát kapott, így most egy jobb kivitelt ígér a gyártó, még mindig alacsony áron. 

Erősebb karosszéria, megemelt futómű, a korábbi 33 helyett 38 lóerős motor, nyitható csomagtartó – többek között ezek a változások történtek. Most már nem olcsó, hanem „városi fürge autó”-ként reklámozzák, mert a korábbi reklám fő szava megbélyegezte ezt a típust. 
Egy nagyobb üzemanyagtartályt (24 liter) kapott, a motorja 624 köbcentiméter, kéthengeres, 199 ezer rupiába (8,5 ezer Ft) kerül.

Az eddigiek alapján bátran kijelenthetjük, hogy a Tata konszern nem találta meg számításait a Tata Nano modellel. Legalábbis eddig nem. Az elképzelés az volt, hogy a világ legolcsóbb autójával a motoros úgynevezett autóriksák piacát célozzák meg. A becslések szerint 5 millió motoros riksa közlekedik Indiában.

Meg kell jegyezni azonban, hogy a Tata a Land Rover és a Jaguar megvásárlásával viszont jó üzletet kötött. Ráadásul óriási fricska, hogy a két angol büszkeséget éppen egy volt angol gyarmat vásárolta meg. Ki tudja, lehet, hogy egy napon a Rolls Royce is erre a sorsra jut?

Mindenesetre, levonhatunk egy olyan tanulságot is, hogy sosem maradhat büntetlenül mások nyomorgatása. Ha nem is mindig a hágai bíróság tesz igazságot, az idő biztosan helyrebillenti a karma mérlegét.

Kapcsolódó cikk Indiai közlekedés: mindig ez a játék

Több díjat is elnyert Meghna Gupta rövidfilmje, mely egy különös indiai üzembe vezeti a nézőt. Egy olyan használtruha üzembe, ahol a tonnaszám érkező használtruhát újra feldolgozzák. Hallhatjuk az indiai nők véleményét a nyugati öltözködéssel kapcsolatban, de leginkább az a szívből fakadó kacagás gondolkoztatja el a nézőt, mely végigkíséri ezt a nem egészen negyedórát. Dokumentumfilm vagy környezetvédelmi propaganda, szatíra, esetleg filozófiai mű? Nos, mindez igaz rá. Mint ahogyan az is, hogy mélyen elgondolkodtat.

A film címe Unravel (Kibogoz). A szó ugyanakkor azt is jelenti: szálakra bontani, s pontosan ez történik azzal a mérhetetlen használt ruhamennyiséggel, melyet nyugatról Indiába szállítanak, és ott újrahasznosítják. Évente 100 ezer tonna használt ruha érkezik az észak-indiai Panipatba, mely egy álmos kisváros Észak-Indiában, és az egyetlen hely a világon, ahonnét fonalat kapunk vissza. A szétbontott és színek szerint szétválogatott textíliákból pokrócokat is szőnek, melyeket nyugaton értékesítenek.

Meghna Gupta humorral és együttérzéssel fűszerezett dokumentumfilmje számos nemzetközi díjat nyert, többek között első a tokiói Short Shorts Filmfesztiválon, a Mentsd meg a Földet! versenyen, J-WAVE díjat kapott a legjobb rövidfilm kategóriában és közönségdíjas is.

A nyugaton levetett ruhák hatalmas bálákban hajókon érkeznek Indiába. A képzelet és a pletykák különféle válaszokat gyártanak arra a kérdésre: Vajon miért dobják el a Föld egyik felén ezt a rengeteg ruhaneműt, melynek nagy része alig használt, teljesen újszerű. Sokan úgy gondolják, nincs elég víz nyugaton, nem tudják kimosni és kiteregetni a ruhákat , vagy ugyanolyan drága, mint a ruha, teszi hozzá egy szép fiatal lány, ezért csak néhányszor veszik fel, majd eldobják.

–  Nem tudom elképzelni, mi másért áradna ide – és újra csak kacagnak a nők.

Fogalmam sincs, mért csinálják – mosolyog egy asszony.

– Tetszenek a külföldi hölgyek, igazán jól néznek ki – mondja minden irigység nélkül egy másik fiatal lány, miközben válogatja a ruhákat. Ahogy nevet látszik gyönyörű fogsora, mely beillene egy fogpaszta reklámba.

­

Ezek mind újnak tűnnek –, mondja, miközben nevetve felpróbál egy fehér, bokáig érő szép használtruhát. Nagyon jó a hangulat, semmiféle irigység nem érződik, bár van, aki megjegyzi:

– Mindig szerettem volna tudni, hogy valójában mit szeretnek a nyugati emberek. Valaki megjegyzi, hogy a Discovery Channelen már megnézte.

– Mindenféle fura darabot kapunk, olyat is, amit soha nem láttam azelőtt.

– Nem értem, hogyan veszik fel ezeket, nevetésre ösztönöz némelyik.

– Akkora nadrágot is látni, hogy négyen beleférnek… Mit ehetnek, hogy ilyen kövérek? – alig tudja végigmondani, úgy hahotázik.

– Néha találunk egész kedves darabokat – mutat egy szép szoknyára –, úgy érzem, szívesen átölelném azt, aki ilyet hord – közli most fényes mosollyal a megszólított.

Felvetődik az is, hogy a bugyin levő gyöngyök és bizsu kövek elég furák, kényelmetlenek, talán ennek viseletére kényszerítik a szegényeket? Válogatás közben folyamatos csacsogás és nevetés hangzik, árad a jókedv.

– Ezek a ruhák drágák lehetnek, az emberek biztosan gazdagok, és inkább kidobják, majd sok pénzért újat vesznek.

–  A nyugati hölgyeket tisztelik, Isten jó életet adott nekik, sokszor elgondolom, vajon milyenek lennének, ha itt élnének? Egész nap ezekkel a ruhákkal dolgozom, közben ilyenre is gondolok.

A film vége felé megszólal egyikük férje is:

– Öltöztetsz másokat, a nap végén pedig olyan gyönyörű leszel, mint amilyennek Isten megteremtett. Minden embernek megvan a természetes szépsége.

– Szeretnék egyszer elmenni külföldre és ilyen ruhákat hordani ­– szól közbe valaki, mire a férfi folytatja, közben felesége boldogan mosolyog:

– Ez a sorssal kapcsolatos, Isten talán ennyit írt elő számunkra. Légy boldog a mindennapi kenyérrel, míg el nem éred Isten lakhelyét.

Az anyák mellett sokszor ott játszadoznak, s a ruhatengerben hempergőznek a gyerekeik. Együtt vannak anyjukkal, akik a munka után kézen fogva vezetik vagy karjukon viszik kisgyermekeiket, szép színes ruháikban nyugodtan sétálva hazafelé.

–  Egyszer szeretném látni Amerikát, hogyan viselik ezeket a ruhákat az ott élő nők… – mondja egyikük. De a nézőben önkéntelenül felmerül a gondolat: Vajon akkor megmaradna-e ez az őszinte, szívből jövő mosoly e lányok és asszonyok ajkán?

A Unravel c. film itt megnézhatő. Használtruha és minden, amit eszedbe juttat. 

Ugyancsak érdekesek a nézői vélemények, érdemes beleolvasni:

• Nagyon érzékenyen elkészített film. Az itt szereplő nők rendkívül bölcsek. (Heather, Nova Scotia, Kanada)

• Nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek… (Dian)

• Amikor megjelenik a textil pazarlása a mi gazdag nyugati életünkben, nagy árat kell fizetni érte. Olyan ár ez, amit a férjem és én nem vagyunk hajlandók megadni. …a túlzott fogyasztás fenntarthatatlan. (Karen, Ausztrália)

• Ez egy zseniális rövidfilm, köszönöm. Úgy gondolom, hogy a filmben szereplő nők igazán szépek és koruktól függetlenül bölcsek. Nincs rajtuk smink, nincs divatos blúzuk és ékszereik, de a mosolyuk azt mondja, hogy boldogok és elégedett emberek. (Katalin, Hungary)

• Gyönyörű alkotás, emlékeztet, miért kezdtem írni az etikus divatról és a fenntartható életformáról sok-sok évvel ezelőtt. Köszönöm, ezt az elgondolkodtató filmet. (Jennifer)

• Igazán lenyűgöző rövid dokumentumfilm, amely kötetnyit beszél arról, hogyan látják mások a mi társadalmunkat. (Steve)

• A rendező kevesebb, mint 15 perc alatt kinyitja a szemünket, nem lep meg, hogy számos díjat nyert. (Kathryn)

• Zseniálisan egyszerű. Költői. Felvilágosítás 14 percben. (Geoff)

• Hihetetlen. Megtudná mutatni a forgatócsoport a magánéletüket is? A családot, a gyerekeket és a barátokat? (Xi)

• Ritkán dobok el ruhát, kivéve, ha már elhasználódott vagy már nem jó. Annyira örülök, ha arra gondolok, talán Panipatba kerül, és Reshma fogja rendezni. (Jane)

• Elképesztő és elgondolkodtató munka. Egyszerűen hihetetlen  ezeknek a dolgozó  embereknek a szemével nézni a társadalmunkat.  Ők azok, akik bölcsek és gyönyörűek. (cucicucicoo)

• Milyen nagy film - Milyen gyönyörű nők! Ez egy magával ragadó alkotás. Látva ezeket a ruhákat, melyeket nem sokat koptattak, megérthetjük, mennyire pazarló a társadalom kis része. (Susanna)

• Emlékezni fogok erre a videóra legközelebb, ha el akarok dobni vagy venni akarok valamit.  Köszönöm. (Sacha)

• Milyen érdekes dokumentumfilm! Látni, hogy eldobott ruháikon keresztül mások hogyan látják az amerikaiakat. (Kellie McKinney)

• Szuper, tetszik! Néhány ártatlan kérdés, ami mélyen elgondolkodtató. (Joyashree)

Az energia, különösen a zöldenergia minden országban fontos kérdés. India jó példát mutat, követni kellene. Szélenergia törekvéseiben mindenképp. India szélenergia beruházásban közel száz szélturbina beüzemelésére írt alá szerződést a közelmúltban.

A spanyol Gamesa, a világ vezető technológiai vállalata uralja az indiai szélenergia szolgáltatási piac egyharmadát. Már Chennai közelében felavatták az új létesítményeket, de újabb szerződésekre került sor. 

A két legfontosabb helyszín Gujarat és Madhja Prades lesz, ahol 50 és 108 MW-os szélerőműparkot terveznek, 25 illetve 54 szélturbina működésével. A tervek szerint a gujarati már ez év júliusában elkészül, a másik helyszínen a következő év februárjában végeznek a szakemberek. Gamesa egy új szélturbina változat telepítését is tervezi, a G97-es szélerőmű magassága 104 méter lesz.  

Ma India a globális szélenergia piac egyik legfontosabb szereplője. A világrangsorban az előkelő 5. helyet foglalja el. As Indiai Szélenergia Szövetség így fogalmazta meg küldetését: Igyekszünk optimális módon kihasználni a szélenergia forrásokat, és ezzel hozzájárulunk a megfizethető, tiszta energia előállításához, valamint az energiabiztonsághoz. 

Nem lehet szó nélkül hagyni a spanyol Gamesa vállalat és Ganesa, a hindu vallás egyik jelentős alakjának névbeli hasonlóságát. Maga a gan szó csoportot is jelent, tágabb értelemben az atomok és különböző energiák csoportját. 
Ganesa félistent az akadályok elhárítójaként is tisztelik – nemcsak Indiában. Az év elején olvashattuk, hogy Tom Brady, a New England Patriots irányítója negyedszer nyerte meg a Super Bowlt, a profi amerikai futball döntőjét. A híres hátvéd asztalán pedig ott üldögélt Ganesának egy szobrocskája. 

Már számtalan tudós, közgazdász foglalkozott a fenntartható fejlődés kérdésével. Ugyanakkor a zöldenergia használata nem csupán az energiaelőállításról vagy a szélenergia hasznosításáról szól. Amikor az ENSZ április 22-ét a „Földanya Nemzetközi Napjá”-vá nyilvánította, akkor azt nem véletlenül tette. Arra akarták felhívni a figyelmet, hogy a Föld egy élő organizmus, védelme elsőrendű feladat. 

Magyarország egyelőre nem dicsekedhet a nagymértékű megújuló energiaforrások, ezen belül a szélenergia felhasználásával. Ez már azért is sajnálatos, mert Európai Uniós vállalásunk szerint hazánk 2020-ra az éves összfogyasztás 14%-át megújuló energiából kívánja előállítani. A magyar szélenergia piacának valósága pedig a jelenlegi 1,7%, csupán 176 szélgenerátor üzemel országunkban! Előttünk a lehetőség: a szélenergia business-világ ígéretes lehetőségnek tűnik.