India Hangja

A Tagore család több mint háromszáz éves múlttal rendelkezik, az egyik vezető kalkuttai családnak tekinthető. Napjainkban a gazdag és tekintélyes család palota nagyságú otthona múzeumként működik. Nyugaton csak Rabindranath Tagore ismert, pedig testvére is híres személyiség. Dvijendranath Tagore egy bengáli reneszánsz ember volt, többek között költő, zeneszerző, matematikus és filozófus.

Dvijendranath Tagore 180 éve, a mai napon, 1840. március 11-én született. Dátum szerinti életrajza rövid. A kalkuttai hindu főiskolán tanult. Csak húsz éves volt, amikor elkészítette Kalidasa klasszikus szanszkrit költői műveinek bengáli fordítását. Ez volt az első alkalom, hogy e híres gyűjteményt átültették bengáli nyelvre. A megjelenés évében született Dvijendranath testvére, Rabindranath Tagore, a későbbi Nobel-díjas költő. 

Dvijendranath Tagore felesége meglehetősen fiatal korban halt meg, a férj életének hátralévő részében özvegy maradt. Kiemelkedő alkotó volt a költészet terén, úttörő a bengáli rövidítésekben és a zenei jelölésekben. Betöltötte a Kalkuttai Irodalmi Társaság elnöki posztját, és a híres bengáli hetilap, a Hitabadi első szerkesztője volt. Fiai közül Sudhindranath szintén tehetséges szerzőnek bizonyult. Verseket, regényeket és novellákat írt. 

Rabindranath Tagore családja

Rabindranath Tagore családja az első évezredig vezeti vissza családfáját. A szerteágazó rokonságban a költő nagyapja, Dvarakanath még herceg, az apa, Debendranath Tagore a szanszkrit irodalom tudósa volt. Követte az indiai hagyományokat, de a politikai életben is szerepet vállalt. Debendranath Tagore irányította a Bráhmo Szamádzs szervezetet, mely egy vallási és társadalmi reformtársaságként indult. Célként a nyugati és indiai vallásrendszerek egyeztetését tűzte ki. A családban a gyerekek a szülőkkel együtt rendszeresen olvasták a hindu upanisadokat, a Bhagavad-gítát vagy a Bibliát.

 
Rabindranath Tagore családjában több híres ember található. A fiúk egy része bengáliul, szanszkritul és angolul is tudott. Rabindranath iskolás korában már három nyelven írt verseket. Rabindranath születésekor bátyja, Dvijendranath Tagore 21 évesen, már elismert költő és irodalomtudós volt. Mivel Dvijendranath a festészetben és a zenében, majd idősebb korában a matematika és filozófia területén is kitűnt, mindig nagy hatást gyakorolt világhírűvé vált öccsére.

A Tagore testvérek közül szinte mindegyik kiemelkedő pályafutást mondhatott magáénak. Hemendranath tanár volt, fizikai tudományról szóló cikkeket írt, Jyotirindranath Tagore tehetséges drámaíró, zenész, szerkesztő és festő, másik fivére, Satyendranath Tagore költő és dalszerző. Sok hazafias dalát még mindig éneklik. Lánytestvére Svarnakumari Devi elismert novellista lett, szerkesztő, dalszerző és szociális munkás. Satyendranath Tagore felesége, Jnanada Dévi számos cikket írt, melyek elsősorban a szabadsággal és a hazafisággal foglalkoztak. Cikkeiben gyakran felszólította az embereket, főleg a nőket, hogy egyesüljenek a britek ellen, és vegyenek részt a szabadságmozgalomban. Az ő kezdeményezésére jött létre a Balak nevű bengáli gyermek irodalmi magazin. Hasonlóan a többi munkájához, a magazin egyik napról a másikra sikeres lett.

Rabindranath után a család legjelentősebb tagjai között szerepelt Abanindranath Tagore, a híres festő is. Az első indiai művész, aki elnyerte a nemzetközi elismerést.

Dvijendranath Tagore, a nagy testvér

Babits Mihály amikor Rabindranath Tagorét méltatta, megemlítette a nagy elődöt és az idősebb testvért is:

„Rokona Abanindranath Tagorénak, a divatos festőnek (…), testvére Dvijendranath Tagorénak, a nagy filozófusnak. Oly családból való, mely évszázadok óta művészeket, gondolkodókat és szenteket nevelt.”

Dvijendranath Tagore a híres klasszikus szanszkrit alkotás, Kalidasa munkájának bengáli fordításkor két különböző bengáli ritmust és stílust használt. Ezt követte 1875-ben második nagy költői műve a Svapnaprayan. Ez időben Rabindranath serdülőkorú volt. A könyv történelmi értékű, és egy új irányzatot hívott életre.

Dvijendranath Tagorét magasztos intellektuális hatalommal rendelkező emberként emlegették. Ötletes és merész költői kompozíciós kísérletei mély benyomást tettek testvérére, hozzájárultak Rabindranath költői fejlődéséhez. 1891-ben Dvijendranath megalkotta a Sadhana új irodalmi magazint, és ő lett az első újságírója is. Később Rabindranath szerkesztette.

Rabindranath Tagore versek 

Nyugaton a Rabindranath Tagore versek ismertek, pedig számtalan dalt is komponált. Tagore termékeny zeneszerző volt. E dalok népszerűek Indiában és Bangladesben egyaránt. A szöveg és a zene szinte azonos jelentőséggel bír a Rabindra Dalok nevű gyűjteményben. 

Dvijendranath egyik unokája, Dinendranath zenei téren kivételes tehetséggel rendelkezett. Emlékezett minden dalra, amit egyszer hallott. Amikor Rabindranath dallamot írt verseihez, nehezen tudta megjegyezni és egységbe foglalni. A feladatot inkább Dinendranath végezte. Hallgatta a dalt, majd kidolgozta annak jelöléseit. Rabindranath dalai tárolójának hívta a fiatalembert.

Dvijendranath Tagore és Gandhi

1922-ben Gandhi egy ahmedabadi börtönből írt levelet Dvijendranathnak. A kétoldalas, ceruzával rótt sorokban kifejezte örömét, mert bebörtönzése egy olyan időben történt, amikor teljesen felkészültnek érezte magát. „India csodálatos nyugalma ebben a pillanatban jelentős erővel bír” – írta. Arra kérte Dvijendranathot, hogy küldjön bíztató üzeneteket a Young India folyóiratnak.

Dvijendranath Tagore Gandhit mint nemzetének megszabadítóját üdvözölte. Jóval azelőtt, hogy a többi honfitársa, köztük Rabindranath felismerte volna benne a Mahatmát. Gandhi egyik ismerősének megjegyezte:

„Ismered Dvijendranathot? Ő Rabindranath Tagore legidősebb testvére. Apjához hasonlóan gyakorlatilag egy szerzetes életét éli.”

Dvijendranath Tagore  filozófiai munkája, a Tattvabidya, Az alapelvek ismerete 1866-1868 között három kötetben jelent meg. Ez szintén úttörő erőfeszítés volt bengáli nyelven.

Dvijendranath életének utolsó húsz évét a Rabindranath által már híressé vált, asrammá és egyetemi központtá alakított Santiniketanban töltötte. Idős korában mélyen belemerült a Bhagavad-gítá filozófiájába. A verebekkel, mókusokkal és varjakkal való barátsága legendává vált Santiniketanban. Családja a „Bara Babu”, az idősebb tiszteletteljes címét adta neki. Dvijendranat Tagore követte az upanisádok tanácsát:

„Az ismeretek megszerzése után maradj a szívedben egy gyermek.”

Összefoglalás

A Tagore család tagjai között sokan kiemelkedően kreatív emberek voltak, ideértve a nőket is. A művészet, az irodalom és a kultúra iránti érdeklődés ösztönözte őket. A zene, a dráma és a könyvek életmódjuk szerves részét képezték. A családtagok színházi előadásokat is rendeztek otthonukban. Leginkább az idősebbek figyelték, amit a fiatalabb generáció bemutatott. 

Baktay Ervin indológus 1926-ban meglátogatta a santiniketani Visva-Bharati Egyetemet. Találkozott Rabindranath Tagoreval is. 1930-ban pedig két magyar festőnő érkezett Santiniketanba, Sass-Brunner Erzsébet és lánya, Brunner Erzsébet. 

Kapcsolódó cikkek

• Spirituális idézetek Indiáról

• Suszter a kaptafánál, turista a látványosságoknál, kincskeresők Góvinda Dévnél

• Tiszavirág életű címkék az örökkévalóság jegyeivel

Isaac Bashevis Singer zsidó származású lengyel amerikai szerző volt. Már maga ez a származás is elég lenne egy regényes életrajzhoz. Talán ez az oka annak, hogy Singer legjellemzőbb történetei valamilyen időtlen, örök múltban zajlanak. A kis emberek sorsának hátterében ott sötétlik a kegyetlen 20. század, mégis minden munkáján érezhető a valódi cél: az elérhető metafizikai vigasz keresése. Emelkedettebb gondolkodásra inspirál. Vegetáriánusként pedig az állatok határozott és művelt szószólója volt.

Azt mondták róla, mesemondó, mert sok története kezdődik így: Hadd mondjak neked egy történetet , vagy: Hallgasd meg, mi történt, és hasonló kifejezések. Novellái a folklórt, a varázslatot és a valóságot egyesítik. Teljesen zökkenőmentes és hiteles történet bontakozik ki előttünk, valami hihetetlenről. A főszereplő elméjébe és szívébe viszi az olvasót, s mivel ő együtt érez az esendőkkel, minket is erre tanít:

„A kreatív ember pesszimizmusa nem a dekadencia, hanem az ember megváltásának hatalmas szenvedélye.”

Isaac Bashevis Singer élete

Lengyelországban, a Visztula parti kis faluban született, egy rabbi fiaként. A tradicionális zsidó nevelés ellenére a fiatalember eltávolodott az ortodox vonaltól, inkább a kabbalista irodalom, a zsidó hit misztikus ága foglalkoztatta. Hite megerősödött. Ahogy ő mondta:

„Otthonunkban és sok más házban az örökkévalóság kérdései olyan ténylegesek voltak, mint a jiddis újság legfrissebb hírei.”

Rabbinak tanult, de abbahagyta tanulmányait, írni kezdett.  Bátyja segítségével egy varsói modern jiddis újságnál dolgozott, és  rövid idő alatt népszerűvé vált. Mire Lengyelországból Amerikába távozott, Singer már 33 éves volt. Folytatta történeteinek írását és fordítását a nyolcvanas évekig, amikor a demencia elrabolta tőle e képességét.

Ezért kapott Nobel-díjat

A Nobel bizottság ítélete szerint Singer kiérdemelte a magas díjat: „szenvedélyes elbeszélő művészetéért, mely a lengyel-zsidó kulturális tradíciókban gyökerezik, és univerzális emberi feltételeket hív életre.”

Singer irodalmi jiddis nyelven írt. Szokatlan történetei nem csupán varázslatosan realisztikusak. Gyakran félelmetesek az emberi természetről rajzolt képei. Az írói küldetést így fogalmazta meg:

„az örök igazságokat, a létezés lényegét keresi. Saját módján megpróbálja megoldani az idő és a változás rejtvényét, választ találni a szenvedésre, felfedni a szeretet a kegyetlenség és az igazságtalanság mélységében.”
 

Ezért volt vegetáriánus

Arra a kérdésre, hogy az egészsége miatt lett-e vegetáriánus, Singer így felelt: „a csirkék egészsége miatt”. Szigorú vegetáriánus volt, ez műveiben gyakran megmutatkozik. 
 

„Az emberek nem rendelkeznek azzal, amivel az állatok. Ők a tanáraink és mestereink lehetnének, nem pedig az ételünk. Alázatosak, szerények és őszinték. Nem valamiféle ennivalók, hanem Isten csodálatos alkotásai.”

A mészáros című rövid novellájában Yoineh Meir tragédiáját ábrázolta, akit rabbi hivatása helyett gyilkosnak kényszerítenek. Összeroppan, mert nem szeret állatokat ölni. Az állatok iránti szánalma és a munkájának brutalitása olyan konfliktushelyzetet teremt, amiből az öngyilkosságba szökik. 
 „A tehenek emberi formát öltöttek, Yoineh Meir borjút vágna le, de ez lánnyá alakul (…) 
minden test ellenállt, a maga módján megpróbált elmenekülni.”
A befejezés gúnyos és ironikus: környezete bolondnak tartja, ezért megérdemli a temetést. Utána pedig keresni kezdik az új mészárost.

A „Levélíró” történetben még keményebben szembesíti az olvasót az állatmészárlás bűnével. A következőket írta: 

„Mindannyian Isten teremtményei vagyunk – az hogy kegyelemért és méltányosságért imádkozunk, miközben tovább esszük az állatok húsát, amiket miattunk öltek meg, számomra összeegyezhetetlen. Én akkor is vegetáriánus maradnék, ha az egész világ elkezdene húst enni. Ez az én tiltakozásom a világ állapota ellen. Atomenergia, éhínség, kegyetlenségek – lépéseket kell tennünk ellenük. Az én lépésem a vegetarianizmus. És azt gondolom, hogy egy nagyon fontos lépés. Gyakran emlegetik, hogy az ember mindig is evett húst, mintha ez megbocsáthatóvá tenné, hogy továbbra is ezt tegyék. Ha ezt a logikát követjük, akkor azt sem szabadna megakadályozni, hogy ember embert öljön, hiszen ez is ősidők óta megtörténik. Az állatokkal szemben, mindenki nácivá válik... Az állatok számára ez egy örök Treblinka.”
 

Singer híres „December 8-i beszéde”

Isaac Bashevis Singer Nobel-díjas beszéde, egy gyönyörű eszmefuttatás hagyományőrzésről, emberi felelősségről és írói hivatásról egyaránt. Néhány részlet:

Korunk mesemondója, mint bármikor máskor is, legyen a szellem házigazdája a szó teljes értelmében, nem csak a társadalmi és politikai eszmék prédikátora. Nincs paradicsom az unatkozó olvasók számára, és nincs mentsége az unalmas irodalomnak, amely nem teszi kíváncsivá az olvasót, nem emeli fel a szellemét, nem ad neki örömet és menekülést, amelyet az igaz művészet mindig ad.

Ugyanakkor az is igaz, hogy korunk komoly írójának mélységesen aggódnia kell nemzedéke problémái miatt. Nem láthatja, hogy a vallás hatalma, különösen a kinyilatkoztatásba vetett erő ma gyengébb, mint az emberi történelem bármely más korszakában. Egyre több gyermek nő fel Istenbe vetett hit nélkül, a jutalomba és a büntetésbe vetett hit, a lélek halhatatlansága és az etika érvényessége nélkül.

A hiteles író nem hagyhatja figyelmen kívül azt a tényt, hogy a család elveszíti lelki alapját. (…) Semmilyen technológiai eredmény nem enyhítheti a modern ember csalódását, magányát, alacsonyabb rendűség érzését, valamint a háború, a forradalom és a terror félelmét. Nemzedékünk nem csak a gondviselésbe vetett bizalmát veszítette el, hanem magában az emberben és intézményeiben sem hisz, sőt gyakran azokban sem, akik a legközelebb állnak hozzá.

Kétségbeesésükben sokan, akik már nem bíznak a társadalom vezetőiben, az íróhoz, a szavak mesteréhez fordulnak. Újra azt remélik, hogy a tehetség és érzékenység embere talán megmentheti a civilizációt. Lehet, hogy végül is a művészben egy próféta szikrája van.

Összefoglalás
 

Isaac Bashevis Singer az irónia, a szellemesség és bölcsesség gazdag keverékével alkotott. Az elesett, magára maradt, nehézségekkel küzdő sorsokat ábrázolta sajátos módon. Együttérzése nem volt részrehajló, megilletett minden élőlényt, legyen az ember vagy állat. Az 1978. évi Nobel-vacsoráján vegetáriánus étrenddel ünnepelték.

Kapcsolódó cikkek:

Percy Bysshe Shelley, az angol irodalom vegán fenegyereke

Zseni-díj a vegetáriánus matematikusnak 

A gumicukor készítés borzalmai 

lanck

Max Planckot a kvantummechanika atyjának vagy a XX. század Galileiének is lehetne nevezni, hiszen munkássága egy új korszakot nyitott. A modern fizika területén végzett úttörő munkája a század legfontosabb tudományos eredményéhez vezetett. Képességeit és veszteségeit tekintve is rendkívüli sorsú emberként ismerhetjük meg. Többször is nyilatkozott a tudomány és a vallás számára teljesen harmonikus kapcsolatáról.

Max Planck nemcsak a korszak egyik legnagyobb zsenije lett, de nemes gondolkodású úriember is. Egy régi nemesi családban látott napvilágot. A család elődei között tudósok, tanárok, lelkészek és teológusok szerepelnek. Jó tanuló volt, a gimnáziumban énekelt, több hangszeren is játszott, zeneszeretetét megőrizte felnőttként is. 21 évesen kiváló (summa cum laude) minősítéssel védte meg doktori disszertációját. A Nobel-díjat 1919-ben kapta meg. Max Planck jó barátja és kamarazene-partnere volt Albert Einsteinnek, akinek a neve a géniusz szinonimájává vált.

Max Planck magánélete: a veszteségek sorozata

Planck (1858-1947) magánélete tragédiákban bővelkedett. Önéletrajzából tudjuk, hogy a kortársak meg nem értése is sok keserű percet szerzett neki. Planck , mint ember azért is kivívja tiszteletünket, mert nehézségekkel teli sorsa sem rombolta le benne az alkotó személyiséget. Felesége huszonkét évnyi boldog házasság után meghalt. Egyik fia elesett Verdunnél, mindkét lánya belehalt a szülésbe. Házát lebombázták, pótolhatatlan iratai és levelezése megsemmisült. 1945 januárjában egy Hitler-ellenes összeesküvés miatt kivégezték Erwin fiát. A 87 éves tudós ezt már nem sokkal élte túl.

Lise Meitner osztrák-svéd atomfizikus asszony negyven éven át közeli barátja volt. Ezt írta:

Planck „vallásos volt, és ezt újra és újra hangsúlyozta. Mivel pedig egyike volt a legigazabb embereknek, szavai mögött mély meggyőződésnek kellett rejtőznie, amely élete tragikus pillanataiban bizonyosan nagy segítséget jelentett számára.”

Max Planck, a kvantumfizika atyja 

Max Planck azért vált a modern fizika atyjává, mert megfogalmazta a kvantumelméletet, a 20. század egyik legfontosabb fizikai elméletét. Ő a kvantummechanika egyik alapítója, ami egyben egy teljesen új természetszemlélet létrejöttét is jelenti.

Max Planck munkássága

Max Planck munkássága a hőmérsékleti sugárzás problémájának megoldásával kapcsolatos. Korának egyik legjelentősebb elméleti fizikusaként éppen a századforduló környékén, 1900 decemberében nyújtotta be sugárzáselméletét a Német Fizikai Társaságban. Azt a napot tekintik a korszakalkotó kvantumelmélet és egyben a modern fizika születésnapjának is. A Planck-állandó a kvantumelmélet valamennyi egyenletében szerepel. Igaz, a tudósnak a Nobel-díjra még tizennyolc évet kellett várnia. 

A kvantumfizika alapjai 

A kvantumfizika gyakran a kvantummechanika szinonimájaként használatos. A fizika legalapvetőbb törvényszerűségeinek működésével foglalkozik. A latin név arra utal, hogy bizonyos fizikai tulajdonságok egységi mennyiségenként (kvantum) változnak.

Max Planck felszólalása a Nobel-díj átvételekor

Már pedig anyag Max Planck szerint nincsen. Azt a felfedezését a Nobel-díj átvételekor is hangoztatta.

„Egész életemben az anyagot kutattam, de rá kellett jönnöm, a hagyományos értelemben vett anyag valójában nem is létezik. Az anyag egésze kizárólag egy olyan erő hatására keletkezik és marad fenn, mely az atom részecskéit rezgésbe hozza, és végül parányi naprendszerét összetartja. Az univerzumban minden, ami létezik, energia által jön létre. Azt kell feltételeznünk, hogy az energia mögött egy tudatos elme létezik, ami a mátrixot megteremti.”

 
A tudomány és a vallás kapcsolata Max Planck szerint

1937-ben egy vallási alapokon nyugvó természettudomány szószólójaként Vallás és természettudomány címmel több helyen is előadást tartott:

„A vallás és a természettudományok között sehol sem találunk ellentétet, sőt inkább a teljes egyezést a döntő kérdésekben. Nem zárják ki, sőt kiegészítik egymást.”

„Az embernek szüksége van a tudományra a megértéshez, és szüksége van a vallásra a megfelelő irányú cselekvéshez.” 

„A fizikai kutatások kétségtelen eredményei közé tartozik, hogy a világmindenség építőkövei nem összefüggéstelenül vagy egyes csoportokban helyezkednek el, hanem valamennyien egységes terv szerint összefüggnek, azaz a természetben bizonyos mértékig megismerhető törvényesség uralkodik… A legcsodálatosabb azonban az, hogy ennek a törvénynek legszakszerűbb megfontolása minden elfogulatlan emberben azt a benyomást kelti, hogy a természetet értelmes, céltudatos akarat irányítja.”

„Működéséhez a vallás és a természettudomány egyaránt rászorul az Istenben való hitre. Csakhogy a vallás számára minden gondolkodás kezdetén áll az Isten, a természettudomány számára minden gondolkodás végén. Az egyiknél az alapot jelenti, a másiknál mindennemű világnézeti szemlélődés koronáját.”

„Intellektusunk megköveteli, hogy a természet törvényei között felismerjük azt a két hatóerőt, amely titok, de minden tudást áthat: a rendet, amelyről a tudományok, s Istent, amelyről a vallások beszélnek.”

Összefoglalás

1900-ban egy német fizikus, Max Planck forradalmi felfedezést tett: rájött, hogy az energia csak meghatározott energiakvantumokban változhat. Új korszak kezdődött a fizikában. A mai számítógépeink sem léteznének a kvantummechanika nélkül.

Planck számára nem volt kérdéses a „természet felett uralkodó, mindenható értelem”. Véleménye szerint a vallás és a tudomány más-más területeken működik, és kiegészíti egymást. Már halála előtt az ő nevét vette fel a híres Vilmos Császár Társaság. A jogutód, a Max Planck Társaság ma körülbelül 80 kutatóintézettel rendelkezik. 

Kapcsolódó cikkek

• Hit és tudomány Millikan fizikájában

• Mi a tudat?

• Siva szobor a híres részecske-gyorsító előtt

Zseni-díjat kapott két indiai származású tudós. Dr. Subhash Khot elméleti számítógépes szakembert részletesen is bemutatjuk. Nemcsak azért, mert sok más elismerés mellett a matematikai Nobel-díjnak tartott Nevanlinna-díjat is elnyerte, hanem mert ő is jó példa annak a megalapozatlan feltételezésnek a cáfolatára, hogy egy vegetáriánus étrendet követő ember hiánybetegségben szenvedhet.

Subhash Khot saját bevallása szerint még soha nem érintett számítógépet, mielőtt Bombay-ban beiratkozott az egyetemre. Doktori fokozatát számítógép-tudományból már a Princeton Egyetemen szerezte meg, ma New York-ban a számítógép-tudomány egyetemi professzora.

Dr. Subhash Khot és Dr. Manu Prakash kivételes kreativitásukért megkapták a Zseni-díjként is becézett  MacArthur támogatást. A 625.000 dollárt (171 millió Ft-ot) öt év alatt, negyedéves részletekben adják át, és ennek köszönhetően fokozott koncentrációval tudják folytatni a munkát. A díjra sem jelentkezni, sem jelölteket állítani nem lehet, az alapítvány döntőbizottsága anonim módon működik. 

Subhash Khot-ot – bár orvos családból származik – már gyermekkorában is a matematika érdekelte legjobban. Ötödikes korában a matematikai problémák megoldásához nem a tizedes, hanem más rendszereket használt. Khot fiatalon a Nemzetközi Matematikai Diákolimpián két alkalommal ezüstérmet szerzett. Bombay-ban járt egyetemre, a Princeton Egyetemen 2003-ban doktorált. Disszertációját a Rádzsasztánból származó Sanjeev Arora felügyelete alatt készítette, aki az egyetem számítástechnikai professzora.

Számos cikke jelenik meg tudományos folyóiratokban, és rendszeresen tart előadásokat.
2014-ben kapta meg a négyévenként kiadott Nevanlinna-díjat. A számítógépes tudományban nyújtott kiváló teljesítményre adott kitüntetést negyven év alatti matematikusok kapják. Ez és a Fields-érem a matematika Nobel-díja. A legenda szerint a svéd kémikus, Alfred Nobel megvetette a matematikát, miután kedvese megcsalta – egy matematikussal. Ennek a pletykának nincs történelmi alapja, de tény, hogy több tudományágban osztanak ki Nobel-díjat, vagy irodalomi, béke és gazdasági területen is, kivéve a matematikát. A legmagasabb matematikai elismerés így a Fields- és a Nevanlinna-díj lett. 

2014-ben a szintén indiai szátmazású, szintén vegetariánus Manjul Bhargava egyetemi professzor nyerte el a Fields-érmet. 
Az informatika a matematika friss tudományága. Ahogy a számítógépek az élet minden területén nélkülözhetetlenné váltak, a felhasználók joggal várják el, hogy gyors megoldásokat kapjanak. Ez az elméleti számítógép-tudomány fő motivációja. Subhash Khot találékonysága és kitartása, a megoldatlan problémák területén alkalmazott tudása is ezt célozza.

Számtalan cikk jelent meg a tudósról, de a magánemberről keveset olvashatunk. Pedig érdekes és tanulságos bepillantani egy nagy egyéniség hétköznapjaiba is.
A középiskolás évek során a legnagyobb hatással matematika tanára, az iskola igazgatója, Vaman G. Gogate volt rá. – Olyan, mint egy apa vagy nagyapa – mondta Khot. – Amikor hazamegyek, ő az első, akit felhívok és meglátogatok. A tanárok is szívesen emlékeznek a nagyszerű diákra. „Rendkívüli tudományos tehetség és figyelemre méltó koncentrációs erő” – ez az, amit elsősorban felidéznek vele kapcsolatban. Mások azt mondják: A legjobban úgy lehet leírni őt, mint kedves, szelíd és adakozó embert. 

2004-ben egy régi hagyományt követve elrendezett házasságot kötött. Felesége, Gayatri Nashikból származik, de követte férjét az USA-ba. Jelenleg elemző egy new york-i szövetségi bankban. A házaspárnak van egy hároméves kisfia.

Khot analitikus megközelítése néha egészen őrjítő – mesélte nevetve a felesége. – Minden lehetséges módon megpróbálja optimalizálni a dolgokat. Például ha A pontból megy B pontba, mindig meg akarja találni a legrövidebb utat. Úgy kell rávenni, hogy néha egy festőibb, de hosszabb útvonalat válasszon.

A fiatal tudós „az új generáció Ramanujan-ja” megtisztelő címet is megkapta. A híres elődöt, Srinivasa Ramanujan a 20. században élt, de a valaha élt  egyik legnagyobb matematikai zseniként ünnepli a tudomány (A matematikai zseni, Srinivasa Ramanujan).

India egyébként is sok kiváló matematikust adott az emberiségnek, már az időszámítás előtt pontos eredményeket mutattak fel. Ramanujan matematikai csodagyerek volt, aki 12 évesen már befejezte tanulmányait a trigonometria terén, és saját tételein dolgozott. Nagyon vallásos volt, elmondása szerint isten segítette a matematikai tételek felfedezésében. Ő is vegetáriánus étrendet követett. „Az ember, aki ismerte a végtelent” címmel film készült róla, tavasszal látható volt nálunk is.

Dr. Subhash Khot is tiszta vegetariánus, és a dzsain hit szerint él. A dzsain hit követői ősidők óta jelen vannak Mahárásztra államban, ahonnan ő is származik. A híres, három vallásnak is helyt adó Ellora barlangok többemeletes, bazaltba vájt szentélyei azt mutatják, hogy a dzsainizmus egy virágzó vallási kultúra része volt már a premodern időkben. Alaptétele az ahimsza, az erőszaknélküléség. A hívek vegetáriánusok, és az élet tisztelete jegyében minden módon kerülik más élőlények elpusztítását. Khot élvezi a házias ételeket, több évvel ezelőtt, míg a Princetonon tanult, sokszor maga főzőtt. – Egy nap, késő este fehívtak a Princeton Egyetemről. Subhash volt, és a feleségemtől, Ushától érdeklődött egy recept felől. A sheera egyfajta búzadara puding, a kedvenc édessége – kuncogott volt tanára, Gogate.

Az emberek többsége a vegetariánus életmódot nemcsak egészségügyi szempontok miatt választják, és nem is vallási alapon. Aki szereti az állatokat, aki érző lényként, nem pedig tárgyként tekint rájuk, az tiszteli az életet, melyet nem ő adott, s melyet így nincs is joga megszakítani, ezért etikai okok miatt dönt a növényi alapú étrend mellett. Számtalan cikk és névsor szerepel már mindenfelé e téma kapcsán, híres tudósok, művészek, filozófusok, akik az ókortól napjainkig ezt a szemléletmódot követik.

Kapcsolódó cikkek

• A lovaggá ütött indiai tudós 
• A tudós, aki hatévesen már középiskolás volt
• Állatvédelem: szeret, nem szeret?
• Indiában már az időszámítás előtt pontos számításokat végeztek a matematikusok
• Játékos matematika szomorúság ellen
• Vegetáriánus indiai élsportolók

 

Az Indiai Köztársaság egyik hivatalos elnevezése: Bhárat. A történelmi India a híres császár után kapta nevét. A jelen Indiája arra törekszik, hogy miközben megőrzi hagyományait, a jövőt építse. Úgy tartják, hogy az informatikai csúcs után a nanotechnológia a következő óriási lépés India iparában. Bangalore-ban 2007 óta évente rendeznek INDIA NANO címmel tudományos találkozót. Az esemény az ismeretek megosztását tűzi ki céljául, és páratlan lehetőséget kínál üzleti hálózatépítésre. A tavaszi rendezvényen felszólalt C.N.R. Rao, a világhírű vegyész is.

A mai India névadója a Sindhu (Indus) folyó, melynek s betűjét nem tudták kiejteni a hódítók. India valódi neve Bháratavarsa, Bhárata országa. A szanszkrit szó gyökerének több jelentése is van. Az egyik szerint a bha szótag a tudatosság fényét jelenti, a rata pedig azt, akire jellemző. Vagyis: ez az a föld, ahol az emberek kedvüket lelik a világosságban, a bölcsességben. Röviden, aki részt vesz a tudás keresésében. A másik értelmezés szerint bha vagy bharam nehéz súlyt jelent. Eszerint: ez az a föld, ahol az emberek nagy terhelésen mennek keresztül, hogy a számtalan lelki tudományág révén megismerjék a valódi ént.

A szót India egyik leghíresebb klasszikus táncformája, a bharatnatyam is nevében hordozza.

Bhárata, a legendás király rendkívül bátor és erős volt, gyermekkorában oroszlánkölykökkel játszott. Egyesítette egész Nagy-Indiát, neve az ősi Visnu Puránában is olvasható:

उत्तरं यत्समुद्रस्य हिमाद्रेश्चैव दक्षिणम्. 
वर्षं तद् भारतं नाम भारती यत्र संतति

uttaram jatszamudraszja himádrescsaiva daksinam
varsam tadbháratam nama bhárati jatra szantatih

„Az ország (varsam) mely az óceántól északra és a havas hegyektől (Himalája) délre fekszik Bháratam, ott laknak Bhárata leszármazottai.” A dinasztia alapító Bhárata császár utódai voltak később a Pándava és Kaurava hercegek, akikről a Mahábhárata (nagy Bhárata) eposzban vagy a Bhagavad-gítában is olvashatunk. A híres eposz, a Rámájana egyik hősének a neve is Bhárata. Ő az a herceg, aki Ráma önként vállalt száműzetése alatt királyi bátyja helyetteseként uralkodott. Ráma iránti rendkívüli odaadásáról is ismert.

Márciusban nyolcadik alkalommal rendezték meg a „Bangalore India Nano” rendezvényt, mely mára már vezető szerepet tölt be, és a legkeresettebb nemzetközi nanotech eseménnyé fejlődött Indiában, sőt számos ország számára összekötő kapocs e kutatási területen. Többek között a kockázati problémákra, a technológiára, fejlesztési, szabályozási és irányítási struktúrákra valamint a beruházási kérdésekre keresik a választ a különböző kormányok és kutatási intézmények vezető tudósai, vegyészek, kutatási vezetők, politikusok részvételével. Az idén az egészségügy, a tiszta víz és az energia került a középpontba.

A nanotechnológia izgalmas terület. Robert F. Curl Nobel-díjas vegyész szerint Indiában már a középkorban ismerték a nanofémeket. Lehet hogy nem tudatosan, csak  ösztönösen, de a „damaszkuszi acél” nyersanyagában (melyet  India szállított) az elektronmikroszkópos vizsgálat nagy mennyiségű nanocső jelenlétét mutatta ki. A gyarmatosító angolok betiltották a vasérc bányászatot, így ez a technológia elveszett.

A Bangalore-i konferencián felszólalt C.N. Rámacsandra Rao, a kiváló tudós is: A nanotechnológia az a tudományos terület, ahol India tekintélyes rangsort vívott ki magának. E téma publikációinak számát tekintve India a harmadik a világon. Sikeres jövő előtt állunk ezen a területen – jelentette ki.

Dr. Rao vegyészprofesszor, aki hatévesen már középiskolás volt, első diplomáját tizenhét évesen szerezte. Számtalan kutatási anyag és 45 tudományos könyv szerzője, jó néhány egyetem vendégprofesszora, 60 egyetem tiszteletbeli doktora. Tagja a világ számos tudományos szervezetének, a római Pápai Akadémiának épp úgy, mint japán, brazil, szerb, francia, afrikai stb. kutatócsoportnak a világ minden tájáról. Kollégái úgy tekintenek rá, mint aki a Nobel-díj kivételével már elnyerte az összes lehetséges nemzetközi díjat. Édesanyja különösen járatos volt a hindu irodalomban, így ő azt jól ismeri. A Bharat Ratna, a legmagasabb indiai polgári díj tulajdonosa, jelenleg India miniszterelnökének tudományos tanácsadója.

Részletek a korábban vele készült riportokból:

„Szüleim egyetlen fiaként Bangalore óvárosában nőttem fel. Szeretettel emlékszem édesanyámra, aki gyerekkoromban sok vallásos történetet mesélt, és az általa végzett  napi púdzsa (hindu istentisztelet) is jelentős hatást gyakorolt ​​rám. Azt hiszem, hatéves lehettem, amikor anyám elmesélte a Rámájana és Mahábháratha minden epizódját.”

A gondos szülők első osztályú középiskolába íratták a kisfiút, ahol az angol mellett szanszkritot is tanult. „Ez befolyásolta spiritualitás utazásomat” – mondta a tudós.

A miniszterelnökkel, Narendra Modival kapcsolatos kérdésre így válaszolt:  Remélem, meg fogja találni a megfelelő embert és a megfelelő tanácsot, mert a tudomány vagy a társadalom nagy problémáit nem képes kezelni egy személy vagy egy minisztérium. (…) Remélem és imádkozom, hogy jól csinálja.  

Kapcsolódó cikkek

• Az európai kultúra bölcsője

• A lovaggá ütött indiai tudós 

• Ma 60 éves a világ egyik legképzettebb embere

• Naredra Modi, India miniszterelnöke himalájai jógiként zarándokolt

Az utóbbi évtizedekben megszokhattuk, hogy a nyugati félteke a világ biztonságosabb oldala. Ebbe a komfortzónába hasított bele a szeptember 11-i merénylet. Akkor még nem sejtettük, hogy a mi Európánk is, a II. világháború után újra az aggodalom helyszínévé válhat. A párizsi és a brüsszeli merényletek új korszakot nyitottak Európában. A bizonytalan helyzet mindannyiunkat újraértékelésre késztet. Ahogyan a bajba jutott kisded mamájánál keres menedéket, cikkünkkel az európai kultúra bölcsőjében, az ókori India bölcsességében keresünk választ a sok megválaszolatlan kérdésre.

Leveles Zoltán írása

Jelen tények

A világsajtót és a világ minden tévécsatornáját bejáró brüsszeli robbantásos merényletek képei mindenkit mélységesen megráztak. Ártatlanul életüket vesztett áldozatok és sebesültek. A túlélők megszólalásai tovább sokkolnak bennünket. Az ember azon veszi észre magát, hogy szeme összeszűkül, ajkai összeszorulnak, és fejcsóválva hitetlenkedik, hogy ez nem lehet igaz. Magatehetetlensége akaratlanul is egyfajta dühvel párosul, amikor azt mondja magában, hogy most már aztán álljon meg a menet. Miért kell ártatlan embereknek meghalnia, miért kell rettegésben élnünk, amikor már éppen minden olyan szépen alakult? Mindenki jót akar és mégis minden rosszra fordult.

Nem kívánok végeláthatatlan politikai fejtegetésbe bocsátkozni. Viszont a bennünk lakó bölcsesség meg szeretné velünk értetni a problémák kialakulását. Szeretnénk tudni, hogy mi vezetett a nemkívánatos körülmények kialakulásához. Miért kell szenvednünk, ha egyszer mindannyian boldogok szeretnénk lenni? Vajon milyen távolra kell eljutnunk az okfejtésben?

Az igazság törvénye

Ha az ember pofont kap valakitől, akkor óhatatlanul is neheztel a támadóra. Elvileg tudjuk, hogy kenyeret kéne adni cserébe, de ösztöneinkben a szemet szemért, fogat fogért törvénye működik. A törvény szerint ne okozzunk senkinek sem szenvedést. Ha azonban az erőszakmentesség természetünkké válik, akkor a nem-ártás alapvető hozzáállás lesz. Sőt, azon túlmenően, talán egyszer eljön majd az a nap is, amikor őszintén kegyessé válunk, és kenyérrel válaszolunk a ránk támadónknak.

Tény, hogy első reakciónk egy dühös értetlenség lesz. Aztán, ha verekedésbe torkollik a pofonos konfliktus, és valaki ki szeretné bogozni, akkor a végtelenségig nyomozgathatna, hogy végül is ki ütött először? Ha már mindkét fél ezer sebből vérzik, elég nehéz dolgunk van az eredeti ok megkeresésekor. Ami biztos, szét kell szedni őket és ellátni a sebeket, majd valami kompromisszumot találni. Így leírva aránylag egyszerűnek tűnik a megoldás, de lássuk be, sokszor még két ember esetében is szélmalomharc a kialakult konfliktus feloldása. Ha egyik felet meghallgatjuk, neki adunk igazat, ha a másikat hallgatjuk meg, akkor neki adunk igazat, és ide-oda pattogunk, akár egy ping-pong labda. Persze ha egyik fél bizonyos határon túllép, mondjuk, nyolc napon túl gyógyuló sérülést okoz, vagy netán emberi életet kiolt, akkor nincs helye különösebb diskurálásnak. A törvény szerint majdnem mindegy, hogy ki ütött először, ha valamelyik fél túllépte a vita és a bűncselekmény határát. Igazságot kell tenni, a törvény ellen vétkezőket megbüntetni.

Káosz vagy harmónia

Kétségkívül, a terrortámadás óriási és elítélendő pofon. Legnehezebb a közvetlen érintetteknek, az áldozatok hozzátartozóinak és barátainak. Együtt érzünk velük. Tegyük hozzá, nekünk sem könnyű. Minden európai közvetlenül érintett. Mindannyian szenvedjük a terrortámadás következményeit.

Mint korábban említettem, ebben az írásban nem a politikai okokat fejtegetjük, hogy miként a menekültválság, hogyan az öbölháború stb. Inkább a szenvedést, mint alapvető létkérdést járjuk körbe. Mindenekelőtt leszögezhetjük, hogy a védikus bölcselet szerint nincs okunk aggodalomra, ugyanis a világot abszolút harmónia hatja át. Itt máris meg kell állnunk egy pillanatra. Hogyan lehet ott abszolút harmónia, ahol ártatlan embereket gyilkolnak meg? Szórakozik velünk a Mindenható, vagy netán kínozna, büntetne bennünket, hogy ezt a fájdalmasan sajgó káoszt abszolút harmóniának nevezi? A kérdés jogos. Legalábbis innen nézve annak tűnik. Ha csak egyetlen emberéletet is kioltanak ártatlanul, az minden körülmények között elítélendő. Nekünk, az itt maradtaknak pedig fájdalmas és igazságtalannak tűnő.

Energiamegmaradás

Közelítsük meg a kérdést másik oldalról. A tetteknek a fizikai hatáson túl bizonyos finomabb síkon tapasztalható energiájuk van. Vegyünk egy példát: ha megsimogatjuk a gyermek buksiját, vagy ugyanazt a gyermeket a másik utcabéli csibészek jól elagyabulálják, akkor a fizikai világ számára látható jelenségen túl is történik valami. A gyermek mosolyán vagy sírásán túl még valami történik. Pozitív vagy negatív energiák gerjednek a gyermekben. Ezek az energiák nem állnak meg a bensőjében, hanem környezetére kisugározza azokat.

Hasonlóan, minden tettnek energiája van. Az indiai lelki szakirodalom a tettet és annak bevonzott energiáját nevezi karmának. Minden tettnek súlya van. A tett minősége határozza meg, hogy ez a súly mennyit nyom a mérlegen, vagy úgy is mondhatnák, hogy a lélek milyen súllyal kerül a mérlegre. Az égi tettek pedig olyanok, mint a héliummal teli lufik: kiemelik a lelket a súly világából, fel a magasba.

A tettek természete

Az égi tettek alaptermészete az erőszakmentesség, és hogy mindenkinek örömet szerez. Nem csak a mi megítélésük szerint, hanem mindenki szerint. Természetesen beleértve a Legfelsőbbet is. Ebből következően a minden élőlény lelki felemelkedését szolgálják, rövid és hosszútávon is elégedettséget eredményez.

Az anyagi tettek pedig a lelki boldogság helyett valamilyen élvezet délibábját kergetik. Ez önmagában végül is nem volna baj. A gond viszont az, hogy az anyagi tettek érintettjei az elégedettség helyett az élvezet utáni szomjukat fokozzák. Anyagi értelemben az élőlény nem igazán tud elégedetté válni. Ha van egy, kell kettő. Ha van kettő, kell nagyobb. Ha van nagyobb, kell az újabb. Ha van újabb, kell az édesebb. Ha pedig megvan az édesebb, akkor hamar rájövünk, hogy egészségünk rovására ment a sok édes. A játéknak pedig néhány évtized alatt vége. Az anyagi tettek ártatlannak tűnnek, de elégedettség helyett végül bonyodalmakat szülnek.

Egyéni tettek, globális következmények

Arra nem is gondolnánk, hogy az egyéni tettek energiái nem állnak meg az egyénnél. A mosolygó, vagy síró gyermek nem csak a gyermek kedélyállapotát határozza meg.  Hat a szülőkre, az egész családra, sőt ha valóban nagy az öröm vagy a baj, akár az egész osztályra vagy iskolára is hatással lesz.

Felületesség volna azt gondolni, hogy az egyéni tettek nincsenek kihatással az egészre. Butaság azt gondolni, hogy ha cián kerül a Tiszába, akkor az nincs hatással a Dunára. Hanyagság azt hinni, hogy ha Magyarországon sósavazzák a fürdőszobát, akkor az nincs hatással Ausztráliára. Önzés azt gondolni, hogy ha műanyag zacskóból csipszet esznek, akkor az nincs hatással a messzi sarkvidékre. Ezek a szemmel látható összefüggések kezdenek összeállni a XXI. század ember fejében. Más kérdés, hogy a mindennapi egyéni tettekben ez hogyan és miként nyilvánul meg.

A tudatosság fogalma

Tudatosan élni azt jelenti, hogy minél kisebb ökológiai lábnyomot hagyunk magunk után. Ez így érthető. Kevesebb cián, sósav, csipsz. A tudatosságunk nem csökkenhet a nagyok pusztítását látva. A tudatos ember szerint egy fecske képes nyarat csinálni. Lásd Gandhi példáját. Egyetlen ember szembefordult a legerősebb világhatalommal. És volt értelme. Idáig világos.

No de mi van a tettek energiáival? Az ökológiai lábnyom mellett kell lennie egy tett-energialábnyomnak is. Milyen jó volna, ha lenne erre egy megfelelő kifejezésünk. Van. Ez volna a szanszkrit szakirodalomban használt karma szó. A karma az elkövetett tett, és a tett által keltett energia együtt. Megvan az új kifejezés: karma-lábnyom. Úgy kell élni, hogy minél kisebb karma-lábnyomot hagyjuk magunk mögött. A karma-lábnyom magában foglalja az ökológiai lábnyomot is.

Gandhi komoly erkölcsi és életviteli kódexet állított össze a követői számára. A sok más érték mellett kettőre hívnám fel a figyelmet. Önmegtartóztatás és nem-ártás. Az önmegtartóztatás nem feltétlenül azonos az aszkézissel. Sokkal inkább azt jelenti, hogy életünket nem az érzékek és az élvezetvágy irányítja, hanem az értelem. Értelmünk segítségével felállíthatjuk a saját értékrendszerünket. Aki megérti a dolgok összefüggését, annak az önmagára és a környezetre nézve káros dolgokról való lemondás nem aszkézis, hanem a magasabb minőség elérése.

Erőszakmentesség

Elérkeztünk a desszerthez. Ki mondja meg, hogy mikor ártok másoknak, és mikor nem? Kell lennie egy általános mércének. A különféle nációk társadalmi normái eltérőek. Valahol belefér a kutyahús fogyasztása, miközben másutt a kutyát bántalmazó akár elzárásra is kerülhet. Hol az objektív mérce? A hús fogyasztása a Föld lakosságának nagyobbik fele számára természetes. Gandhi számára nem volt az. Nála a nem-ártás elve nem állt meg az embereknél.  Az általános mérce tehát az, hogy mennyi fájdalmat okozunk másoknak azzal, hogy élünk. Súlyos kérdés. Végtére, mint mondták elődeink, minden szentnek maga felé hajlik a keze: „Ó, én soha senkinek sem ártottam, mindig mindenkinek jót akartam, segítettem…” Viszont az objektív mérce a mérvadó, nem pedig a saját véleményünk. Aztán jön a kopp, amikor úgy érezzük, hogy ártatlanul kell szenvednünk.

Ártatlanul? És mi a helyzet a sósavazással, meg a csipszes zacskókkal? Mi a helyzet a miattunk leölt állatokkal? Nagy vakmerőség azt gondolni, hogy a húsfogyasztás nem gerjeszt energiákat. Hús az asztalunkra csak állatmészárlás árán kerülhet. Ha a gyermeket ért pofon kihat a tágabb környezetre, az állatmészárlás fájdalma miért ne gerjesztene fájdalmas energiákat? Az energia nem vész el. Az általunk közvetve vagy közvetlenül okozott szenvedés energiája sem vész el. Gyűlik egy ideig, majd túlgerjedés után nagyot üt.

Ezek a gondolatok sokak számára természetesek. G.B. Shaw a Béke dala című versében súlyosan, és egyértelműen fogalmaz:

Akár a varjak, húst eszünk és húson élünk,

Nem törődve fájdalommal, szenvedéssel, hogy így teszünk.

Miközben világbékét imádkozunk,

Áldozatok katakombáinál erkölcsi törvényt szegünk.

Ekként szül a kegyetlenség háborút.

G.B. Shaw egyenes összefüggést lát a hús fogyasztása és a háború kialakulása között. Nincs ebben egyedül. Mögötte áll az évezredes óind bölcselet is.

Végkövetkeztetés

A világbéke az egyén belső békéjével kezdődik. Hogyan is érhetnénk el világbékét, ha az egyénekben háború dúl. A bennünk kavarodó békétlenségnek olyan súlyos okai vannak, mint amilyen az önteltség, mohóság, irigység, fanatizmus és hasonló belső ellenségek.

Viszont a belső ellenségek leküzdése mellett tetteinkkel is hozzájárulunk a belső béke eléréséhez. Hogyan is érhetnénk el a belső békét, ha miattunk, azaz hogy a nyelvünk miatt szisztematikusan, szervezetten ártatlan állatokat mészárolnak le? Miért is kellene bármilyen módon bármilyen erőszakot támogatni? Ilyen súlyú kérdést nem bagatellizálhatunk el. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy a vágóhidakon keletkező energiák megállnak a falakon belül, vagy hogy nem is keletkeznek. E cikk olvasása után senki sem kérdezheti, hogy mi köze a békének a húsevéshez.

Kapcsolódó cikkek

• Menekültválság Indiából nézve

• Az európai kultúra bölcsője

• Mi köze Indiának szeptember 11-hez?

• Ne csak reménykedj a változásban: lobbizz érte! - állati kérdések

• Történetek a spirituális indiai étkezésről

India miniszterelnöke, Narendra Modi amerikai látogatása során olyan kiemelkedő vezetőkkel találkozott, mint Sundar Pichai a Google és a Satya Nadella a Microsoft vezérigazgatói. Mindketten indiai származásúk, miként Naren Gupta, az Integrated Systems (ISI), a világ egyik vezető szoftverfejlesztő cégének társalapítója és vezérigazgatója is, aki egyébként segített megszervezni Mr. Modi látogatását is. A NASA négy profilembere közül kettő szintén indiai.

Tipp: Ismert meg a misztikus Indiát>> Indiai utak 2018-ban

A New York Times cikke párhuzamba állította India miniszterelnökét, Narendra Modit és a Facebook vezérigazgatóját Mark Zuckerberget. A politikus 1,25 milliárd ember miniszterelnöke, a Facebook pedig 1,5 milliárd aktív felhasználót mondhat magáénak. Mark Zuckerberg visszaemlékezett indiai útjára, melyet Steve Jobs unszolására tett meg, s amely döntő szerepet játszott a Facebook fejlődésében.

Az elején, amikor a dolgok nem igazán mentek jól, és egy csomó ember meg akarta venni a Facebookot, találkoztam Steve Jobs-szal, és ő azt tanácsolta, hogy látogassak el Indiába, ottani templomokba. Annak idején ő is megtette, amikor az Apple jövőképén gondolkodott - mesélte Zuckerberg. Így elrepült Indiába, ellátogatott jónéhány templomba, és majdnem egy hónapot töltött ott az országot járva. India nagyon fontos a cég történetében, jelentette ki Mark Zuckerberg. Az Apple vezérigazgatója, Tim Cook is kiemelte a miniszterelnökkel való találkozón: Az Apple-nek egyedi kapcsolata van Indiával. Alapítója, Steve Jobs Indiába járt inspirációért.

Mr. Modi mély társadalmi változásokra törekszik, és rutinszerűen használják a közösségi médiát. Ő a világ egyik legnépszerűbb embere a Twitteren, közel hétmillió követője van. Amerikai útja során, a napokban a Szilícium-völgyben tett látogatást. Vendégül látta Sundar Pichai, a Google vezetője valamint Satya Nadella, a Microsoft frontembere is. Narendra Modi kifejtette a "Digitális India" kezdeményezéssel kapcsolatos terveit. Ez egy olyan vállalkozás az indiai átalakulás skáláján, ami talán páratlan az emberi történelemben - mondta. Néhány hozzászólás:

Satya Nadella, a Microsoft vezérigazgatója:

"A digitális technológia elősegíti a kapcsolatteremtést, az iskolák közötti eszmecserét szerte a világon, Nanyukitól Srikakulamig" -vagyis Kenyától a szülővárosáig. Srikakulamig Dél-Indiában, Andra Pradés államban található. A Microsoft különös figyelmet szentel az indiai ifjúság segítésére oktatási projektek támogatásával és menedzselésével. A képen Satya Nadella India miniszterelnökével, Naredra Modival beszélget.

Professzor Sir Ramakrisnan – elég érdekesen hangzik. Venkatraman Ramakrisnan, az indiai születésű molekuláris biológust az Egyesült Királyságban lovaggá ütötték, megkapta India második legmagasabb polgári kitüntetését, a Padma Vibhusant, 2009-ben pedig elnyerte a kémiai Nobel-díjat. Most azért küzd, hogy a környezetvédelmi szempontból elfogadható viselkedés rövid időn belül általános normává váljon. 

Ramakrisnan professzor egyike volt annak a 65 Nobel-díjas kitüntetettnek, aki részt vett a 65. Lindau-i Nobel-díjas találkozón. A Bodeni-tó partján, Dél-Németországban 1951 óta tartanak tanácskozást. Az idén az éghajlatváltozás aggasztó következményeit vizsgálták, határozott lépéseket kérve minden téren. Ennek folytatása, az ENSZ Klímaváltozási Konferenciája november-december körül Párizsban lesz majd.

Ramakrisnan jelenleg Cambridge-ben dolgozik, egyik fő kutatási területe az éghajlatváltozás. Személyesen is jó példát mutat. Soha nem volt autója, kerékpárral jár dolgozni minden nap. Szükség esetén a tömegközlekedést veszi igénybe, de Indiában a vonaton másodosztályon utazik. Közel sem vagyok olyan szigorú, mint lehetnék – mondta szerényen. – Például a légi közlekedés, a szórakoztató elektronika az én életemben is jelen van.

Ramakrisnan professzor elmondta, hogy India számára különösen előnyős a napenergia-technológia fejlesztése. Indiában valós probléma a szén széles körű használata, pedig az ország földrajzilag ideális helyzetben van a napenergia felhasználás terén. Ugyanakkor mivel egy globális problémáról van szó, ennek kezeléséhez feltétlenül szükséges az egyéni viselkedés és a szokások módosítsa is. Nemcsak Indiában!

A zenei élet gyászolja B.B. King, a legendás blues gitáros, énekes, dalszerző elhunytát. Las Vegas-i otthonában, álmában békésen halt meg 89 éves korában. Egyszer kijelentette: Addig akar játszani, amíg az Úr nem hívja. Boldog embernek tartotta magát, aki tud mosolyogni. Mindjárt kiderül, hogy miért is számol be erről az India Hangja.

Vegetáriánus vagyok, így nincs semmi komoly problémám – nyilatkozta egy interjúban. Nem dohányzott, alkoholt évente egyszer, a karácsonyi és újévi ünnepek alatt ivott. Na ezért írunk róla. Büszkék vagyunk arra, hogy a blues királya erőszakmentesen élt.

Szülei válása után nagyanyja nevelte, gospelkórusban énekelt, a templom prédikátorától tanulta a gitározás alapjait. Amikor a pap az első akkordokat mutatta, azt mondta a fiúnak: „A gitár egy értékes eszköz. Ez egy másik módja, hogy kifejezze Isten szeretetét.”
 
A világ 88 országában lépett fel, volt olyan éve, hogy 300-nál több koncertet adott. Az egyik legemlékezetesebb az 1979-es Szovjetunióban tett látogatás volt, a még keményvonalas kommunista rezsim idején. Minden emeleten figyeltek – mesélte később. Turnéi során háromszor járt Magyarországon.
 
Kategóriák és kultúrák fölé emelkedő rendkívüli tehetség volt. 15 Grammy-díjat kapott. 2004-ben Ligeti György zeneszerző és ő vehette át Stockholmban a Polar-díjat, mely a zenei Nobel-díjnak felel meg. Több mint 53 filmzene is fűződik nevéhez. Minden idők 100 legjobb gitárosa között a dobogós 3. helyre jelölték őt, akinek első gitárja megvásárlásához kölcsön kellett kérnie 30 dollárt.

"Néha eltűnődöm, miért is harcolok…" énekelte a „There Must Be a Better World Somewhere” című híres dalában, melynek refrénje is ez: "Valahol lennie kell egy jobb világnak".

Kapcsolódó cikk: Obama szerint mennyei blues őrület van a mennyekben

Az Indiai Köztársaság első elnökének dédunokája, Dr. Ashoka Jahnavi Prasad. Címeit és doktori fokozatait hosszú listában lehetne csak feltüntetni. „Tökéletes példája a huszadik század géniuszának” – írta róla az angol Nobel-díjas szerves kémikus, Sir Derek Barton. Tavaly a Cambridge News „a világ egyik legképzettebb embere”-ként büszkén emlegette a város volt diákját. A nagy tudós teljes visszavonultságban él szülővárosában. Gandhi és közel fél India lakosságának példáját követve maga is vegetáriánus.

Dr. Ashoka Jahnavi Prasad 60 éve, május 10-én egy régi, nagyon előkelő családban született. Anyai dédapja, Dr. Rajendra Prasad Gandhi egyik legfontosabb követője, majd az Indiai Köztársaság első elnöke volt. Ashoka Jahnavi Prasad iskolái között olyan egyetemek szerepelnek, mint Cambridge, Oxford, St.Andrews, Columbia és a Harvard.

Amerikai, brazil, svájci és kanadai egyetemek vendégprofesszora volt, a Svéd Királyi Tudományos Akadémia akadémikusa, az American Academy of Arts and Sciences korábbi igazgatósági tagja, Dél-Afrikában tiszteletbeli doktor. Több mint 100 könyvet írt, melyek 25 különböző nyelven jelentek meg. Nemzetközi tudományos folyóiratokban számtalan írást publikált. Kiemelt eredményeket ért el a gyógyászat, gyermekgyógyászat, földrajz, patológia, klinikai genetika, pszichiátria, sebészet, a közegészségügy, a történelem, az antropológia, a biológia, a matematika és a légi közlekedési medicina területén.

Nem nősült meg. Amikor megkérdezték ennek okát, szerényen azt válaszolta: soha nem gondolt házasságra. Olyan ember, aki a szellemi és szakmai kiteljesedésért dolgozott. A szegényebb betegeket ingyen gyógyította.

A nyomtatott média rovatvezetőjeként különböző témákról írt cikkeket az interneten. Ő maga így foglalta össze ezt a tevékenységét: „Kedves barátom, gyűjtöttem és kitettem többezer idézetet a facebookra a barátaim számára. Mogosztva a tudást és segítve őket, hogy jól tudják élni az életüket. Mindenkinek joga van tanulnia a legjobb emberektől, akiket Isten adott a világnak – a tudomány fejlődése és az emberiség kezdte óta. ”