Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA
25 márc

Abortuszkérdés a magzatgyermek világnapja kapcsán

A magzatgyermek világnapja alkalmával is sok szó esik az abortuszról, a mellette és ellene érvelők különféle indokokat sorakoztatnak fel. A média befolyása óriási. Abortuszkérdés tekintetében többségében azokat az információkat juttatja tovább, melyek rutinműtétnek, a nő természetes jogának tartja az élet elvételét. Nem hívja fel a figyelmet sem a súlyos etikai szempontokra, de még csak az anyát érintő, később bekövetkezhető veszélyekre sem.

ahimsza filozófia halál karma kutatás társadalom ünnepek
A 21. század egyik súlyos gondja a népesség öregedése. A WHO szerint évente 40-50 millió abortuszt végeznek a világon. Ez kb. 125 ezer abortuszt jelent naponta.

„Olyan döntést hozni, hogy a gyermeknek meg kell halnia ahhoz, hogy saját akaratunk szerint éljünk – ez nyomorúságos”

– mondta Teréz anya. Ezzel egyetértve szakembereket, orvosokat idézünk.

Dr. Paksy Mária pszichiáter, a Pacem in Utero (Békét az anyaméhben) magzatvédő egyesület alapító tagja:


 „Az első terhesség megszakítása különösen veszélyesnek számít, noha az abortuszt sokan rutin beavatkozásnak gondolják (…), rendkívül megnő a későbbi terhességek során a vetélés, a koraszülés kockázata.”


 „…az abortusz korlátlanul és legálisan végrehajtható, ez a védekezés egy lehetőségként él a köztudatban.”


 „A szülők nem ismerik saját gyerekeiket, márpedig, ha kamaszkor előtt nem beszélnek erről velük, utána már gyakorlatilag lehetetlenné válik.”


Hangsúlyozta, hogy az abortuszt követő tünetekről azért nem akarnak tudomást venni:

„Mert akkor szembesülni kellene azzal az öt évtizedes gyakorlattal, amelyben módszeres, manipulatív tudatformálással széles körben elfogadottá tették, hogy a nő önmegvalósítás címen elpusztíthatja megfogant gyermekét.”


A hippokratészi eskü ide vonatkozó része eredetileg így szól: …nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához. Dr. Paksy Mária elmondta, hogy „a végzős orvosok azonban ma már a hippokratészi esküt nem mondják el. Helyette minden egyetem összeállít egy, a hivatásetika főbb elveit tartalmazó esküszöveget, melyben az abortuszra vonatkozó elveket nem említik meg.”

ahimsza filozófia halál karma kutatás társadalom ünnepek
A KSH adatai szerint 2015-ben 31176 terhességmegszakítás történt.

Dr. Kellermayer Miklós a tudomány kategóriában Príma-díjjal kitüntetett professzor. Az élet érték című előadásában többek között olyan szörnyűségeket említ „mint a Holocaust vagy a művi abortusz.” „A magyarságot érintő problémák forrása az abortusz és a gyermekellenesség. Ennek oka pedig: úgy élünk, hogy nem tudjuk, mit cselekszünk. A tudásunkkal, a tudatosságunkkal van tehát a baj” – mondta.

Dr. Kopp Mária egyetemi tanár, pszichológus, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos igazgatóhelyettese volt.

 
„Az abortusz a védtelen élettel szembeni agresszió legkegyetlenebb megnyilvánulása, egyben a fogyasztói ideológia legdrámaibb kifejeződése.” 


Kifejtette, hogy a mai magyar párok 20 százaléka meddő, és bármennyire is nincs ez a köztudatban, összefügg az abortusz magas számával. „A megfogant magzatok harmadát nem engedik megszületni, holott sok pár szívesen örökbe fogadná ezeket a gyermekeket” – mondta. A megelőzést hangsúlyozta, szerinte rendkívül fontos lenne a fiatalokat megismertetni a művi terhességmegszakítás következményeivel. 

ahimsza filozófia halál karma kutatás társadalom ünnepek
9 hetes abortált magzat

Prof. Dr. Ferencz Antal a Semmelweis Egyetem igazgatója, egyetemi tanár egyenesen „katasztrofális cselekedet”-nek nevezi:

„A művi abortusz éppen olyan káros és pusztító, mint amennyire torz a mai közfelfogásnak az az autonómia felfogása, amelyre hivatkozva gátlástalanul és – az a benyomásom – egyre gátlástalanabbul végzik ezt ország- és világszerte.”

Prof. Dr. Széll Kálmán nyugalmazott osztályvezető főorvos, a MTA Orvostudományok Kandidátusa, Szombathely díszpolgára, nemzetközileg elismert tudós. Ez csak néhány a számtalan megtisztelő cím közül, melynek birtokosa. Munkássága során mindig kihangsúlyozta az orvosi hivatás etikus művelésének elengedhetetlen fontosságát. Néhány éve Az orvos és az abortusz című konferencián egy valóban rendkívüli előadást tartott. Néhány részlet Az abortusz orvosetikai szempontjai című beszédéből:

„…már az orvosok nagy részének sincs helyes elképzelése. Nem is csoda, hiszen nem tanultak róla. Az általános tájékozatlanság vagy helytelen tudás következményei kollegáinkon is lemérhetők.”

„Az orvosnak tudnia kell, hogy akár sebészi, akár vegyi abortusz végzésekor egy megindult élet, egy leendő személyiség megsemmisítéséről van szó, amely ellenkezik a szívünkbe vésett természeti törvénnyel, a természettől ránk szabott szülői szereppel, sőt az orvosi hivatással is.” 

ahimsza filozófia halál karma kutatás társadalom ünnepek

„Szokás a feministákra támaszkodva a személyiségi jogokat tanúul hívni, mondván, hogy az a nő elidegeníthetetlen emberi joga, hogy a testével szabadon rendelkezzen. E jogát természetesen senki sem vonja kétségbe. Így például szabadon tűzhet a fülébe, orrába, nyelvére vagy a köldökére gyűrűket, ékszereket, bizsukat, vagy akár le is vághatja egyik fülét vagy az ujjait. De ugyanezt már nem teheti meg a magzatgyermekkel, mert a magzat nem az ő teste! A magzat csak vendégségben és átmenetileg tartózkodik az anya testében, különbözik az anya testfelépítésétől, fele részben az apa génjeit hordozva mindkét szülőtől eltérő, új biológiai egyed: személy.”

„…a magyar ugaron termett és nevelődött liberálisok sajnálatosan elfelejtik, hogy az asszonynak adott abortusz-szabadsággal voltaképpen a magzatgyermek szabadságát korlátozzák, márpedig az egyik ember szabadságát nem jogos, még kevésbé etikus egy másik egyed életének kioltásával legalizálni.”

„Minden emberi logikával ellenkezik, hogy most, amikor a csecsemőhalandóságot soha nem remélt mértékben csökkenteni tudtuk, az orvosi tudást a leendő csecsemők tömeges elpusztítására használják fel.” 

  „Bűn tehát egy – mondhatni – teljesen egészséges egyénen kockázattal járó olyan orvosi beavatkozást végezni, amely gyökeresen ellentmond az orvosi hivatásnak, mert különös kegyetlenséggel öl meg egy leendő embert.” 

„Sajnos többnyire az történik, hogy az az orvos, aki nem ért egyet az abortusz magzatgyermeket pusztító beavatkozásával, eleve nem megy szülész-nőgyógyásznak. Ezáltal e szakma irányában sajátos kiválasztódás érvényesül, amely már eleve mintegy kiközösíti magából azokat, akik az abortuszt nem tudják életvédő erkölcsi meggyőződésükkel összeegyeztetni. Pedig sok múlik az orvosokon, akiknek testületileg meg kellene tagadniuk ezt az életidegen, s az orvosi hivatástól is idegen beavatkozást.” 

„Albert Schweitzer szerint "az igazán erkölcsös ember szemében minden élet szent, még az is, amely emberi szempontból alacsonyabb rendűnek tűnik." Az édesanya nem lehet saját magzata vérbírája, az orvos pedig – ha mégis megtörténne – nem lehet ennek az ítéletnek a végrehajtója. Nem kétséges, hogy az orvos évezredeken át az élet ügyvédje volt, s hogy neki a halál kultúrája helyett ma is az élet kultúráját kell választania!” 

Aki 2017. március 15-én a Nemzeti Múzeumnál járt láthatta azt az óriásplakátot, melyen egy 11 hetes, abortusz miatt szétroncsolt magzat fényképe volt látható. Mellette Máté evangéliumának híres sorai:

„Amennyiben megcselekedtétek eggyel is az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.”
A megölt magzat testrészei jól kivehetően mutatták a kis emberkét…

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

24 nov

Hálaadás napja – egyiknek ünnep, másiknak halál 

Magyarországon a karácsony a legnagyobb ünnep, angolszász területen a Hálaadás napja is. Közeleg az év vége és az ünnepek, melyek jó esetben színessé, szeretetteljesebbé teszik életünket. Jó, ha nem a megszokás rutinja szerint zajlik. Mi lenne a megszokás?

Ha bele sem gondolunk, mi húzódik egy-egy ünnep mögött, s ha nem vesszük figyelembe, hogy a mi örömünkért esetleg mások fizettek vagy fizetnek meg. Ha nem teszünk fel a kérdéseket a körülöttünk levő világ felé, ha csak éldegélünk a kis megszokott díszletek között. Mi a hálaadás? Hogyan alakult ki? Kinek és miért kellene hálát adnunk, s főleg hogyan? 


A ma emberének nincs ideje leülni, és elgondolkozni azon, mi van a dolgok hátterében, hiszen napirendjében még arra sem futja, hogy a látható dolgokat elemezze, nemhogy a mögöttes információt. A többit csak erősebb idegzetű olvasóknak ajánljuk.

ahimsza karma terror tradíció ünnepek


 
Mióta van Hálaadás napja? 


Az angolszász Hálaadás napja főleg az Egyesült Államokban nagy ünnep, de Kanadában és Angliában is megtartják. Egy különleges nő, Sarah Josepha Hale érdeme. Addig, ha meg is emlékeztek róla, ez különböző módon és időpontokban történt. Hale a XIX. században élt, a Ladies’ Magazine, egyben az ország első női szerkesztője volt. Nagyon szerette volna elérni, hogy minden tagállamban egyszerre legyen a Hálaadás napja. Tizenhét évig írt újságcikkeket, levelezett a politikusokkal, megindokolta, miért lenne szükség egy közös ünnepre.1861-ben az unió szétesett, elkezdődött Észak és Dél polgárháborúja. Sarah már az ötödik elnöknek, Abraham Lincolnnak írta levelét, aki meglátta benne az egységre való esélyt.1863-ban nemzeti ünneppé nyilvánította a Hálaadást, melyet minden évben november utolsó csütörtökén tartanak. Sara 58 évesen állt ki először az ünnep ötlete mellett, és 75 éves volt, amikor küzdelmét siker koronázta.

Egy szép legenda szerint Lincoln elnök kisfiának, a 10 éves Tadnek volt egy Jack nevű pulykája. Jellemző, a gyerekek szeretik az állatokat, barátként tekintik őket. A Hálaadás közeledtével Tad egyre jobban féltette kedvencét. Rettegett attól, hogy az asztalon tálalva látja viszont. Egy fontos megbeszélést félbeszakítva a felnőttek közé rohant, és könyörögni kezdett apjának, hogy mentse meg Jacket. Sikerült elérnie.

ahimsza karma terror tradíció ünnepek
A pulykák meseháza zsalugáterrel, virágkoszorúval

A Hálaadás napja Amerikában - két madár megmenekül

A valóságban Bush elnök kegyelmezett meg először az asztalára szánt madárnak, azóta minden elnök követi a szokást, s a fotósok előtt parádézik egy élő pulykával. A Hálaadás ünnep forgatókönyve szerint négy pulykát adományoznak az elnöknek. Kettő pecsenyeként az ünnepi asztalra kerül, a másik kettő megmenekül. Még nevet is kapnak: Szabadság, Béke, Becsületes stb. A Nemzeti Pulyka nyilvános ceremónia keretén belül kegyelmet kap, a másik, a Pót-Nemzeti Pulyka, tartalék, de ő is túléli a véres napot.

Ha arról olvasunk, hogyan készítik elő a ceremóniát, azt kérdezhetjük magunktól: Ugye, csak egy rossz álom mindez? Ez a bolygó lenne az én valódi otthonom? Fűtött pulyka álom-házban nevelik a kegyelemre esélyes madarakat és kikelésüktől fogva paparazzi képzést kapnak, rendszeresen vakukat villantanak előttük. Kisgyerekek csoportjait arra kérik, hogy zajongjanak, sikongassanak a ház körül, hogy a madarak mindezt megszokják. A húsz legnagyobb és legjobban viselkedő közülük kerül ki a két döntős. Amikor megérkeznek a fővárosba, egy luxus szállodába viszik őket. Itt a legolcsóbb szoba 50000.-Ft/éj fölött van, de ezek a szárnyasok lakosztályt kapnak! A padlót leterítik ponyvával és felszórják forgáccsal. Másnap viszik őket a Fehér Ház rózsakertjébe, a ceremóniára.

Volt néhány év, amikor az ünnep után Disneylandbe vitték őket, és egy show keretén belül mutogatták, mint a parádé marsalljait, de az utóbbi években mindkettő egy állatkertbe vagy farmra kerül. Mivel a kezdetektől természetellenes életre kényszerítették őket, egy év múlva elpusztulnak, pedig az átlagéletkor 5 év lenne. Társaik azonban a sütőben végzik… Évente 235 millió pulykát esznek meg az amerikaiak, csak Hálaadáskor körülbelül 50 milliót.


 
Vajon a pulykák is élvezik? 


Feltette már a kérdést valaha: Miért kell a szerencsétlen pulykákat megölni ahhoz, hogy ünnepeljünk? Ha tudatosak vagyunk Istenről, és köszönetet szeretnénk mondani, Ő nem vár el semmilyen „pogány” véres áldozatot. De még materialista szemmel is furcsa, hogy egy államelnök „megbocsát” egy szárnyasnak, ugyanis ez az eredeti ünnep, a „pardoning” ceremónia. Mi volt a „bűne”, amiért megbocsátást kapott? Ennyire szánalmasak vagyunk? A New York állambeli Erie megye vezetője például húsvét előtt egy báránynak kegyelmez meg…


Az őshonos pulyka tud repülni, szépen alszanak a fákon. A nagyüzemi tenyésztéssel a pulykák olyan természetellenesen nagyok, hogy sokan fel sem tudnak állni. A fogyasztásra tenyésztetteket felhizlalják, gyakoriak az elhízással összefüggő betegségek, a szív és légzőszervi elégtelenség és az ízületi fájdalom. Akkora mellük van, hogy még ha párosodhatnának, akkor sem lennének képesek rá. Mivel a minél nagyobb tömeg a cél, jellemző, hogy legtöbbször a saját súlyukat sem bírják megtartani, sőt a vágó koruk, vagyis körülbelül 18 hét előtt kimúlnak. Mindez jellemző a hazai pulykatenyésztésre is, és hazánk a világ 3. legnagyobb pulykahús fogyasztó nemzete!

„Nevetségesen rövid ideig élnek azok a pulykák, amiket addig tömnek növekedési hormonokkal, hogy nem képesek sem rendesen állni, sem szaporodni. Mégis, amikor a családok hálaadáskor vagy karácsonykor körbeülik az asztalt, hányan adnak hálát gondolatban a pulykának, akinek a szenvedése árán készülhetett el az ünnepi vacsorájuk? A pulykák ott kísértő szelleme azonban valószínűleg szintén hálát ad – a haláláért, ami véget vetett szenvedésből álló életének.”

Jane Goodall: A remény gyümölcsei. Kalauz az ésszerű táplálkozáshoz

 

ahimsza karma terror tradíció ünnepek

 
A Hálaadás napja az indiánmészárlás emléknapja? 


A hagyománynak kétféle verziója van. Egyik kedves, emberi történet, de félő, hogy a rémisztő valóság más volt. Íme az első:


1620-ban Angliából megérkezett a Mayflowernek nevezett vitorlás Amerikába, fedélzetén a Pilgrimnek (zarándoknak) nevezett emberekkel. Ők az anglikán egyháztól különvált csoporthoz tartoztak, mert szerintük az anyaország nem határolódott el eléggé a számukra hírhedt katolikus egyháztól. Az utazástól, betegségtől, nélkülözéstől legyengült telepeseket egy indián törzs segítette az első időkben. Tőlük tanulták a kukoricatermesztést, a juharfák megcsapolásának, az édes szirup kinyerésének titkát is. A következő év sikeres betakarítása után a tradicionális angol szüreti fesztivál mintájára nagy ünnepséget rendeztek, ahová meghívták az indiánokat is.
 
Többen viszont úgy vélik, hogy az első Hálaadás napjának megtartása több millió indián lemészárlásának megünneplése volt. Erről ma nem beszélnek, a mai generáció tagjainak legtöbbje talán nem is tud róla. Az őslakosokra emlékezve sok amerikai állampolgárnak ez a dátum nemzeti gyásznap. Eszerint az első hivatalos Hálaadás nem egy ünnepélyes összejövetel volt, hanem 700 pequot indián férfi, nő és gyerek lemészárlásának, megünneplése. 1637-ben angol és holland telepesek meglepték az éves betakarítást ünneplő indiánokat, lelőtték vagy agyonverték őket, akik pedig a közösségi épületben kerestek menedéket, azokra élve tűzhalál várt. Másnap a kormányzó bejelentette, a hálaadás napját, amit ebben az államban 100 éven keresztül meg is tartottak. E „győzelem” után a bátor telepesek falu után falut romboltak le, a lakosokat megölték, vagy eladták rabszolgának. Egy Pequot elleni különösen sikeres rajtaütés után is bejelentették a „pogány vadak” feletti hálaadást. A bennszülöttek levágott fejét úgy rugdosták az utcákon, mint a futball-labdát. 
 
Az indián áldozatok emlékére minden évben Nemzeti Gyásznapot tartanak Plymouth Rocknál, ahová a Mayflower megérkezett. A kis massachusettsi tengeri kikötőnél áll Amerika egyik leghíresebb műemléke. A nemes vonású indián a tengert kémleli, s az aktivistákkal együtt talán arra figyelmeztet, hogy a hiteles és pontos történelem-oktatás segíthet, hogy tanulni tudjunk a múlt hibáiból.

Hálaadás ünnepe Angliában


Az angolszász kultúrkörben a Hálaadás Szüreti Fesztiváljának nincs hivatalos dátuma, az Egyesült Királyságban ezt a holdnaptár szerint tartották. Az egyik legrégebbi fesztivál, de nem nyilvánították nemzeti ünneppé. A Szüreti Hálaadás Nagy-Britanniában megelőzte a kereszténységet, ekkor a szászok kínálták az első kéve kukoricát a termékenység istenének. A betakarítás végén aztán összejöttek egy szüreti vacsorára. Mai változata 1843-ban, Cornwallban kezdődött, amikor Robert Hawker meghívta a helyi híveket egy speciális hálaadásra a templomba. Ez eredményezte később a templomok szokásos, házilag előállított díszítését. A régi időkben a gazdák sikerét a növények határozták meg. Úgy tartják, az utolsó kéve kukoricából készült „kukoricababák” szimbolizálják a gabona istennőjének szellemét. Ilyenkor az egész közösség meghívást kap egy ünnepi vacsorára. A gyerekek himnuszokat énekelnek, és aki teheti, ajándékba gyümölcsöt és zöldséget osztogat. Kanadához hasonlóan szeptember végére, október elejére esik ez a nap. Kosarakat díszítenek fel étellel, gyümölcsökkel, hogy megünnepeljék a sikeres aratást, és köszönetet mondjanak érte. Az összegyűjtött élelmiszert általában helyi karitatív szervezetek kapják, amelyek segítik a hajléktalanokat és a rászorulókat.


 
Valóban a háláról szóljon


Decemberben, mielőtt megvenné a pulykát, álljon meg egy pillanatra, mert talán nem teszi majd a kosarába. Gondoljon bele a fagyasztott tetemek láttán, hogy önkezével valószínűleg nem lenne képes elvágni a torkát egyetlen élőlénynek sem. Magyarországon nincs Hálaadás napja, de igenis van hálaadás ünnepe. Legyen az erőszakmentes, valóban a szeretetről, a minden lény iránti szeretetről szóljon. A háláról, mert kaptunk választási lehetőséget, mindig eldönthetjük, melyik utat választjuk! 


 

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

06 ápr

Terrorveszély Indiából nézve

Az utóbbi évtizedekben megszokhattuk, hogy a nyugati félteke a világ biztonságosabb oldala. Ebbe a komfortzónába hasított bele a szeptember 11-i merénylet. Akkor még nem sejtettük, hogy a mi Európánk is, a II. világháború után újra az aggodalom helyszínévé válhat. A párizsi és a brüsszeli merényletek új korszakot nyitottak Európában. A bizonytalan helyzet mindannyiunkat újraértékelésre késztet. Ahogyan a bajba jutott kisded mamájánál keres menedéket, cikkünkkel az európai kultúra bölcsőjében, az ókori India bölcsességében keresünk választ a sok megválaszolatlan kérdésre.

Leveles Zoltán írása

terror ahimsza karma környezetvédelem menekültválság állatok Nobel-díj

Jelen tények

A világsajtót és a világ minden tévécsatornáját bejáró brüsszeli robbantásos merényletek képei mindenkit mélységesen megráztak. Ártatlanul életüket vesztett áldozatok és sebesültek. A túlélők megszólalásai tovább sokkolnak bennünket. Az ember azon veszi észre magát, hogy szeme összeszűkül, ajkai összeszorulnak, és fejcsóválva hitetlenkedik, hogy ez nem lehet igaz. Magatehetetlensége akaratlanul is egyfajta dühvel párosul, amikor azt mondja magában, hogy most már aztán álljon meg a menet. Miért kell ártatlan embereknek meghalnia, miért kell rettegésben élnünk, amikor már éppen minden olyan szépen alakult? Mindenki jót akar és mégis minden rosszra fordult.

Nem kívánok végeláthatatlan politikai fejtegetésbe bocsátkozni. Viszont a bennünk lakó bölcsesség meg szeretné velünk értetni a problémák kialakulását. Szeretnénk tudni, hogy mi vezetett a nemkívánatos körülmények kialakulásához. Miért kell szenvednünk, ha egyszer mindannyian boldogok szeretnénk lenni? Vajon milyen távolra kell eljutnunk az okfejtésben?

Az igazság törvénye

Ha az ember pofont kap valakitől, akkor óhatatlanul is neheztel a támadóra. Elvileg tudjuk, hogy kenyeret kéne adni cserébe, de ösztöneinkben a szemet szemért, fogat fogért törvénye működik. A törvény szerint ne okozzunk senkinek sem szenvedést. Ha azonban az erőszakmentesség természetünkké válik, akkor a nem-ártás alapvető hozzáállás lesz. Sőt, azon túlmenően, talán egyszer eljön majd az a nap is, amikor őszintén kegyessé válunk, és kenyérrel válaszolunk a ránk támadónknak.

Tény, hogy első reakciónk egy dühös értetlenség lesz. Aztán, ha verekedésbe torkollik a pofonos konfliktus, és valaki ki szeretné bogozni, akkor a végtelenségig nyomozgathatna, hogy végül is ki ütött először? Ha már mindkét fél ezer sebből vérzik, elég nehéz dolgunk van az eredeti ok megkeresésekor. Ami biztos, szét kell szedni őket és ellátni a sebeket, majd valami kompromisszumot találni. Így leírva aránylag egyszerűnek tűnik a megoldás, de lássuk be, sokszor még két ember esetében is szélmalomharc a kialakult konfliktus feloldása. Ha egyik felet meghallgatjuk, neki adunk igazat, ha a másikat hallgatjuk meg, akkor neki adunk igazat, és ide-oda pattogunk, akár egy ping-pong labda. Persze ha egyik fél bizonyos határon túllép, mondjuk, nyolc napon túl gyógyuló sérülést okoz, vagy netán emberi életet kiolt, akkor nincs helye különösebb diskurálásnak. A törvény szerint majdnem mindegy, hogy ki ütött először, ha valamelyik fél túllépte a vita és a bűncselekmény határát. Igazságot kell tenni, a törvény ellen vétkezőket megbüntetni.

Káosz vagy harmónia

Kétségkívül, a terrortámadás óriási és elítélendő pofon. Legnehezebb a közvetlen érintetteknek, az áldozatok hozzátartozóinak és barátainak. Együtt érzünk velük. Tegyük hozzá, nekünk sem könnyű. Minden európai közvetlenül érintett. Mindannyian szenvedjük a terrortámadás következményeit.

Mint korábban említettem, ebben az írásban nem a politikai okokat fejtegetjük, hogy miként a menekültválság, hogyan az öbölháború stb. Inkább a szenvedést, mint alapvető létkérdést járjuk körbe. Mindenekelőtt leszögezhetjük, hogy a védikus bölcselet szerint nincs okunk aggodalomra, ugyanis a világot abszolút harmónia hatja át. Itt máris meg kell állnunk egy pillanatra. Hogyan lehet ott abszolút harmónia, ahol ártatlan embereket gyilkolnak meg? Szórakozik velünk a Mindenható, vagy netán kínozna, büntetne bennünket, hogy ezt a fájdalmasan sajgó káoszt abszolút harmóniának nevezi? A kérdés jogos. Legalábbis innen nézve annak tűnik. Ha csak egyetlen emberéletet is kioltanak ártatlanul, az minden körülmények között elítélendő. Nekünk, az itt maradtaknak pedig fájdalmas és igazságtalannak tűnő.

terror ahimsza karma környezetvédelem menekültválság állatok Nobel-díj
A belső béke ösvényén az ember nem hagy maga mögött karma-lábnyomot.  Fotó: Leveles Zoltán

Energiamegmaradás

Közelítsük meg a kérdést másik oldalról. A tetteknek a fizikai hatáson túl bizonyos finomabb síkon tapasztalható energiájuk van. Vegyünk egy példát: ha megsimogatjuk a gyermek buksiját, vagy ugyanazt a gyermeket a másik utcabéli csibészek jól elagyabulálják, akkor a fizikai világ számára látható jelenségen túl is történik valami. A gyermek mosolyán vagy sírásán túl még valami történik. Pozitív vagy negatív energiák gerjednek a gyermekben. Ezek az energiák nem állnak meg a bensőjében, hanem környezetére kisugározza azokat.

Hasonlóan, minden tettnek energiája van. Az indiai lelki szakirodalom a tettet és annak bevonzott energiáját nevezi karmának. Minden tettnek súlya van. A tett minősége határozza meg, hogy ez a súly mennyit nyom a mérlegen, vagy úgy is mondhatnák, hogy a lélek milyen súllyal kerül a mérlegre. Az égi tettek pedig olyanok, mint a héliummal teli lufik: kiemelik a lelket a súly világából, fel a magasba.

A tettek természete

Az égi tettek alaptermészete az erőszakmentesség, és hogy mindenkinek örömet szerez. Nem csak a mi megítélésük szerint, hanem mindenki szerint. Természetesen beleértve a Legfelsőbbet is. Ebből következően a minden élőlény lelki felemelkedését szolgálják, rövid és hosszútávon is elégedettséget eredményez.

Az anyagi tettek pedig a lelki boldogság helyett valamilyen élvezet délibábját kergetik. Ez önmagában végül is nem volna baj. A gond viszont az, hogy az anyagi tettek érintettjei az elégedettség helyett az élvezet utáni szomjukat fokozzák. Anyagi értelemben az élőlény nem igazán tud elégedetté válni. Ha van egy, kell kettő. Ha van kettő, kell nagyobb. Ha van nagyobb, kell az újabb. Ha van újabb, kell az édesebb. Ha pedig megvan az édesebb, akkor hamar rájövünk, hogy egészségünk rovására ment a sok édes. A játéknak pedig néhány évtized alatt vége. Az anyagi tettek ártatlannak tűnnek, de elégedettség helyett végül bonyodalmakat szülnek.

Egyéni tettek, globális következmények

Arra nem is gondolnánk, hogy az egyéni tettek energiái nem állnak meg az egyénnél. A mosolygó, vagy síró gyermek nem csak a gyermek kedélyállapotát határozza meg.  Hat a szülőkre, az egész családra, sőt ha valóban nagy az öröm vagy a baj, akár az egész osztályra vagy iskolára is hatással lesz.

Felületesség volna azt gondolni, hogy az egyéni tettek nincsenek kihatással az egészre. Butaság azt gondolni, hogy ha cián kerül a Tiszába, akkor az nincs hatással a Dunára. Hanyagság azt hinni, hogy ha Magyarországon sósavazzák a fürdőszobát, akkor az nincs hatással Ausztráliára. Önzés azt gondolni, hogy ha műanyag zacskóból csipszet esznek, akkor az nincs hatással a messzi sarkvidékre. Ezek a szemmel látható összefüggések kezdenek összeállni a XXI. század ember fejében. Más kérdés, hogy a mindennapi egyéni tettekben ez hogyan és miként nyilvánul meg.

A tudatosság fogalma

Tudatosan élni azt jelenti, hogy minél kisebb ökológiai lábnyomot hagyunk magunk után. Ez így érthető. Kevesebb cián, sósav, csipsz. A tudatosságunk nem csökkenhet a nagyok pusztítását látva. A tudatos ember szerint egy fecske képes nyarat csinálni. Lásd Gandhi példáját. Egyetlen ember szembefordult a legerősebb világhatalommal. És volt értelme. Idáig világos.

No de mi van a tettek energiáival? Az ökológiai lábnyom mellett kell lennie egy tett-energialábnyomnak is. Milyen jó volna, ha lenne erre egy megfelelő kifejezésünk. Van. Ez volna a szanszkrit szakirodalomban használt karma szó. A karma az elkövetett tett, és a tett által keltett energia együtt. Megvan az új kifejezés: karma-lábnyom. Úgy kell élni, hogy minél kisebb karma-lábnyomot hagyjuk magunk mögött. A karma-lábnyom magában foglalja az ökológiai lábnyomot is.

Gandhi komoly erkölcsi és életviteli kódexet állított össze a követői számára. A sok más érték mellett kettőre hívnám fel a figyelmet. Önmegtartóztatás és nem-ártás. Az önmegtartóztatás nem feltétlenül azonos az aszkézissel. Sokkal inkább azt jelenti, hogy életünket nem az érzékek és az élvezetvágy irányítja, hanem az értelem. Értelmünk segítségével felállíthatjuk a saját értékrendszerünket. Aki megérti a dolgok összefüggését, annak az önmagára és a környezetre nézve káros dolgokról való lemondás nem aszkézis, hanem a magasabb minőség elérése.

Erőszakmentesség

Elérkeztünk a desszerthez. Ki mondja meg, hogy mikor ártok másoknak, és mikor nem? Kell lennie egy általános mércének. A különféle nációk társadalmi normái eltérőek. Valahol belefér a kutyahús fogyasztása, miközben másutt a kutyát bántalmazó akár elzárásra is kerülhet. Hol az objektív mérce? A hús fogyasztása a Föld lakosságának nagyobbik fele számára természetes. Gandhi számára nem volt az. Nála a nem-ártás elve nem állt meg az embereknél.  Az általános mérce tehát az, hogy mennyi fájdalmat okozunk másoknak azzal, hogy élünk. Súlyos kérdés. Végtére, mint mondták elődeink, minden szentnek maga felé hajlik a keze: „Ó, én soha senkinek sem ártottam, mindig mindenkinek jót akartam, segítettem…” Viszont az objektív mérce a mérvadó, nem pedig a saját véleményünk. Aztán jön a kopp, amikor úgy érezzük, hogy ártatlanul kell szenvednünk.

Ártatlanul? És mi a helyzet a sósavazással, meg a csipszes zacskókkal? Mi a helyzet a miattunk leölt állatokkal? Nagy vakmerőség azt gondolni, hogy a húsfogyasztás nem gerjeszt energiákat. Hús az asztalunkra csak állatmészárlás árán kerülhet. Ha a gyermeket ért pofon kihat a tágabb környezetre, az állatmészárlás fájdalma miért ne gerjesztene fájdalmas energiákat? Az energia nem vész el. Az általunk közvetve vagy közvetlenül okozott szenvedés energiája sem vész el. Gyűlik egy ideig, majd túlgerjedés után nagyot üt.

Ezek a gondolatok sokak számára természetesek. G.B. Shaw a Béke dala című versében súlyosan, és egyértelműen fogalmaz:

Akár a varjak, húst eszünk és húson élünk,

Nem törődve fájdalommal, szenvedéssel, hogy így teszünk.

Miközben világbékét imádkozunk,

Áldozatok katakombáinál erkölcsi törvényt szegünk.

Ekként szül a kegyetlenség háborút.

terror ahimsza karma környezetvédelem menekültválság állatok Nobel-díj
G. B. Shaw 1925-ben kapott irodalmi Nobel-dijat „irodalmi munkásságáért amelyet idealizmus és humanizmus jellemez, valamint sajátos költői szépséggel párosuló erőteljes szatírájáért”

G.B. Shaw egyenes összefüggést lát a hús fogyasztása és a háború kialakulása között. Nincs ebben egyedül. Mögötte áll az évezredes óind bölcselet is.

Végkövetkeztetés

A világbéke az egyén belső békéjével kezdődik. Hogyan is érhetnénk el világbékét, ha az egyénekben háború dúl. A bennünk kavarodó békétlenségnek olyan súlyos okai vannak, mint amilyen az önteltség, mohóság, irigység, fanatizmus és hasonló belső ellenségek.

Viszont a belső ellenségek leküzdése mellett tetteinkkel is hozzájárulunk a belső béke eléréséhez. Hogyan is érhetnénk el a belső békét, ha miattunk, azaz hogy a nyelvünk miatt szisztematikusan, szervezetten ártatlan állatokat mészárolnak le? Miért is kellene bármilyen módon bármilyen erőszakot támogatni? Ilyen súlyú kérdést nem bagatellizálhatunk el. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy a vágóhidakon keletkező energiák megállnak a falakon belül, vagy hogy nem is keletkeznek. E cikk olvasása után senki sem kérdezheti, hogy mi köze a békének a húsevéshez.

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

25 jan

Lopott szappanból készül a kiállítás az indiai börtönben

Agra  a világörökség részeként számon tartott  Vörös Erőd és a Tádzs Mahal révén India egyik legismertebb városa. A helyi sajtó címlapsztorija nemrégiben a Tadzs Mahal helyett azonban a központi börtön egyik fogvatartottjáról  szólt. Firoz Khan cellájában az egyetlen képlékeny anyagból, szappanból farag gyönyörű szobrokat. A hír azért is szenzációs, mert muzulmánként a hindu alapműveknek számító Rámájana és a Mahábhárata, valamint az indiai történelem egyéb kulcsfiguráit formázza meg.

történelem hinduizmus világörökség karma érdekes
Hindu Pantheon és az indiai történelem kulcsfigurái indiai börtönben jelentek meg - szappanból.

Egy emberrablási ügyben ítélték szabadságvesztésre a 35 éves férfit, aki az első napok nyomott hangulata után munkába fogott. Méghozzá nem is akármilyen eredménnyel. Egyrészt a témaválasztás, másrészt a kivitelezés révén hamarosan felfigyeltek rá. A börtönben is minden évben megtartják a Dívali pudzsát, a fény ünnepét, vagyis a jó győzelmét a gonosz fölött. Talán abban is reménykednek, hogy az elítéltek számára ez terápiás hatással is lehet. Az ünnepre Firoz Khan készítette a gyönyörű istenszobrokat.

Egy tucat szép faragás került már ki a keze alól, beleértve Ráma hívének, a híres Hanumánnak a fegyverét, egy gyönyörű buzogányt vagy a híres oroszlános Asóka pillért is. Asóka felirattal díszített oszlopának egy másolata nálunk is látható a Fővárosi Állat- és Növénykertben. Asóka kegyetlen, véres kezű uralkodóként kezdte hatalma gyakorlását az i.e. 3. században, de miután rádöbbent tettei borzalmas következményeire, jó útra tért. Olyannyira, hogy nemcsak a háborúzást hagyta abba, de hittel vallotta, hogy csakis az önmagunk felett aratott győzelem az igazi siker. A nem ártás elvét gyakorolva vegetáriánus lett, és számos erkölcsi tanács mellett törvénybe foglalta az állatok védelmét is. 

Egy üzletember elrablása miatt kerültem börtönbe – mondta Firoz Khan. – Eleinte depressziós voltam, majd egy lelki gyakorlatokat folytató rabtársam megmutatta a helyes utat, így képes voltam bocsánatot kérni az Úrtól. Néhány napon belül elkezdtem a szappanlopást… 

Hobbijának csupán fogvatartott társait fizették meg az árát. Minden reggel keresték a szappanokat, mialatt ő újabb és újabb ravasz ötleteket talált ki azok begyűjtésére. De mivel Firoz művészete lenyűgözte az összes többi rabot, így megbocsátották neki.

Lenyűgöző tehetsége nagy hatással volt a börtönhatóság képviselőire is, ezért úgy döntöttek, hogy támogatják, és alkotásait bemutatják magasabb fórumokon. „Egyszerűen zseniális, teljesen meglepett minket. Órákon át ül a sarokban, és dolgozik – mondta a börtönőr, L.S. Ratnakar. – Bár hibázott ifjúkorában, de meg kell adni a lehetőséget, hogy kijavítsa azt.” Ratnakar felvette a kapcsolatot két civil szervezettel, hogy támogassák Firozt, aki azóta már egy nemzeti díjat is kapott.

Kapcsolódó cikkek:


 

Tovább olvasom

18 jan

A kimondott szó és a leírt betű hatalma

Minden demokratikus államban az állampolgárok alapvető joga a tájékozódás. Az újságírói szakma azonban nemcsak előjogokkal, felelősséggel is jár. Korunkat az információ korának is szokták nevezni, a tájékoztatás azonban, mint minden, visszaélésre is alkalmat ad, ami pedig maga után vonja a jogi szabályozást. Néha egész komoly perek zajlanak emiatt, de tegyük fel a kérdést: A hétköznapi életünkben vajon mennyire válogatunk, működik-e a belső szelekció?

zene kultúra karma érdekes filozófia

"A szó olyan, mint a méh: méze és fullánkja van." - Talmud

Nemrégiben két médiahírben is olvashattuk ugyanazt az információt. A bulvár természetesen csak azt a részt emelte ki, amin esetleg csámcsogni lehetne. A ruhátlan aszkéta képe csak azoknak okozhat gerjedelmet, akik a biológiakönyv emberi testet bemutató rajzán is röhécselnek. A másik portál egyszerűen tényeket közölt, melyek egy földrésznyi, rendkívül színes és szerteágazó kultúrájú ország valamely ősi tradícióját mutatta be. A böngésző, ha odatévedt, azzal nyugtázta az olvasottakat: Lám, milyen különleges és rendkívüli módjai vannak az önmegvalósításnak! Az emberi törekvések ugyancsak nagyrabecsülést érdemelnek.

„Az újságírónak tiszteletben kell tartania az emberi jogokat. Nem kelthet gyűlöletet, nem szólíthat fel rasszista megkülönböztetésre népek, nemzetek, nemzetiségek ellen. Vallása, felekezeti hovatartozása, neme, testi, szellemi vagy lelki állapota, mássága, életkora, életmódbeli, életviteli különbözősége miatt senkit sem becsmérelhet…” – olvashatjuk az újságírói etikai kódexben.

Mondhatnánk azt is: a közlés etikája. Az utolérhetetlen Hofi Gézára jellemző volt, hogy megnevettetett, és egyben gondolkodásra késztetett. Miután bizonyos tv csatornákról beszélve „tv kanális”-t emleget, ránk kiált. Miért kell? Kinek kell? Ön feltette már ezeket a kérdéseket?

Ady Endre egykori menyasszonya, Dénes Zsófia, József Attila-díjas író, újságíró volt. Részlet Az újságírás etikája című írásából: „Az emberek lebecsülik a sajtó erejét. Az olvasó nem tudja, milyen mélyen nevelő és befolyásoló volt és marad számára a mindennapi olvasmány, a huszonnégyórás híradás és felhígított élettudomány…”

A Fortune magazin ezévi januári száma hatalmas vitát kavart az Egyesült Államokban. A magazin borítóján az Amazon vezérigazgatója, Jeff Bezos villog – mint Visnu, a hindu vallás Istene. A magazin legfrissebb számában az Amazon Indiában való terjeszkedéséről olvashatunk, ez adta az apropót. Bezos célja, hogy „meghódítsa a következő billió dolláros piacot”. A borító tervezője, Nigel Buchanan (akinek ügyfelei között van a The Wall Street Journal, a The New York Times stb.) elvetette a sulykot, s hatalmas felháborodást váltott ki a hindu közösségekből, így a Fortune főszerkesztőjének azonnal bocsánatot kellett kérnie a megsértettektől. Reméljük, lelkiismereti okok is erre késztették, nemcsak a pertől és kártérítéstől való félelem. Érdekes volt a címlapot kommentelők véleménye. A Google egyik szoftver mérnöke tömören megjegyezte: Semmi különös. Közönséges emberek így fejezik ki magukat, ez a kor nyelve.

„Amelyik embernek nincs mit mondania, jobb, ha nem mond semmit."

                                                                                            Konfuciusz 

A szellemi étkezésnek is megvan a maga egészséges formája. Ha nem eszerint teszünk, ha nem válogatunk megfelelő módon, akkor az fizikai és pszichikai betegséghez vezet. Nem csak a látható testünk torzulhat el! A helytelen táplálkozás megbontja a test harmóniáját, de ugyanez igaz a szellemi bevitelre is. Freund Tamás neurobiológus, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke egy tavalyi rádióműsorban bátran kijelentette, hogy a rengeteg információ frusztrációt, krónikus stresszállapotot, sőt depressziót is okozhat.

A betű hatalma óriási: alantas ösztöneinket is fel tudja piszkálni, ugyanakkor véleményformálásra, további gondolkodásra is késztethet. Sőt még tükröt is tart elénk. Reakcióink alapján felmérhetjük, mennyire fogadjuk el a szemetet, mi mellett állunk ki, hűek vagyunk-e elveinkhez, vagy éppen hol tartunk a tolerancia szép erényének gyakorlásában.

Ez is érdekelheti:

Tovább olvasom

12 jan

2016-os jövendölés számmisztika és lelkiség tükrében

Püthagorasz és tanítványai a számokat az isteni és a földi világ alapelveiként telkintették. Jó hír, hogy manapság egyes előrejelzések szerint 2016 nagyon kedvező év lehet. Miért? A számokat összeadva a híres 9-es jön ki. A numerológia tudománya szerint ennek jegyében az élet lelki oldala kerül előtérbe, humanitárius cselekedetekre ösztönöz, bölcsességre és önzetlenségre.

karma misztika tradíció tudomány számmisztika
A világot átható misztikum - számok és tények.

A numerológia, vagyis a számmisztika az asztrológia édestestvére. Ne nézzük le, komoly, sok ezer éves tudomány. Természetesen nem a bulvárlapok oldalain megjelenő írásokból kell képet alkotnunk erről. Püthagorasz az európai mestere, aki az i.e. hatodik században Egyiptomban és Babilónban ismerkedett meg e tudománnyal, bár ekkor már az ókori Indiában is magas fokon művelték. Püthagorasz szerint az emberi gondolkodás egy alacsonyabb és egy magasabb síkon mozog. A racionális értelmi képesség, a megfontolás a mulandó világgal kapcsolatos. A magasabb ismeretszerzés a bölcs belátás. E kettőnek összhangban kell lennie egymással. Mellesleg a róla elnevezett tétel nem tőle származik, Indiában már jóval korábban ismert volt. Püthagorasz és követői a vegetáriánus táplálkozást követték, és hittek a lélekvándorlásban. Iskolája abban is elöl járt, hogy elsőként fogadtak be nőket, többek között Püthagorasz felesége és lányai is itt tanulhattak.

karma misztika tradíció tudomány számmisztika

 „Gyönge Bábok vagyunk, s Ő tologat ide-oda az óriási Sakk
Éj- s Nap-Kockáin: megtámad, kiüt s a Dobozba egyenkint visszarak.”
(Omar Khajjám perzsa költő, kb. 1025-1122 – Szabó Lőrinc fordítása)

Igaza lenne Omar Khajjámnak? Vagy inkább annak a védikus történetnek, amelyben a főszereplő egy éles késsel meghosszabbította tenyerében az egyik barázdát? Miután kezére nézve közölték vele, hogy rövid az a bizonyos tenyérvonal, nincs meg a képessége ahhoz, amit el szeretne érni, csak annyit kérdezett: Melyik ez a vonal? És egy éles bemetszéssel máris „átírta” sorsát.

A numerológiában 9 alapszám van, a Naprendszerben 9 főbolygó, a hinduizmusban a világot jelképező mandala 9x9=81 négyzetből áll. Lehetne még folytatni a sort. Miként a bolygóknak, minden számnak megvan a maga hatása. Ugyanakkor nem szabad hozzá nem értő, olcsó magyarázatokkal beérni, főleg nem felszínes ismeretek alapján. Ennél sokkal jobb, ha józan paraszti ésszel régi magyar mondások vezérelnek: „Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát, Aki szelet vet, vihart arat, Mindenki a maga sorsa kovácsa.” A lehetőség adott. Tetteink és azok következményei fogják meghatározni nemcsak 2016-ot, a többi évet is. 

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

23 szept

Belső béke a világ egyik legmegrázóbb kórházában

A kórház a legutolsó hely, ahová kívánkozik az ember. Remélhetőleg másként vannak ezzel az orvosok. És remélhetőleg Indiában is. Húsz év Indiába utazgatás után magam is megfordultam jó néhányszor indiai kórházakban. Természetesen nem jó kedvemben, még csak nem is kíváncsiságból. Szerencsére általában nem magam miatt. Most legutóbb egy kolostor 80 éves szerzetesét kísértem, azaz vittem egy vidéki kisváros állami kórházába. Ezt a kórházi élményemet szeretném most megosztani.

Leveles Zoltán indiai útinaplója

Nagyjából egy tucat indiai kórházban jártam az évek során. Volt már lábtörés, szívkatéterezés, Dengue-láz, különféle ízületi sérülés, mankóvásárlás, végelgyengülésnek tűnő gyengélkedéssel járó gyomorrontás. Viszont meg kell jegyeznem, soha sem fordult elő indiai környezetemben hepatitis a-b, kolera, fertőző agyhártyagyulladás, malária vagy hasonló súlyosabb betegség, melyektől leginkább tart az Indiába utazó.

egészség karma reinkarnáció útleírás
Indiai vidéki kórház sürgősségi osztálya. Fotó: Leveles Zoltán

Jártam olyan luxuskórházakban is, ahol a beteg ebédje előtt megkérdezték, hogy mit kér. Félve válaszolta, hogy vegetáriánus menüt. Magyarországon felesleges nyűgként  tekintenek az emberre, ha a kórházban vegetáriánus menüt kér. Tisztelet a kivételnek, van elég baja annak a szegény nővérnek, s most még ezzel a vegás beteggel is külön kellene foglalkoznia. Aztán a menü egy szelet teszkós kenyér cukrozott teával. Ennyi. Ja, hogy a szalámit nem kéri? Bocsi. Azaz, hogy más nincs. Nem enni jár a beteg a kórházba. Nos, abban az indiai luxuskórházban azt válaszolta a nővér, hogy oké, vegetáriánus menü, de olasz, mexikói, kínai vagy indiai legyen? Mivel akkor az a beteg éppen én voltam, így az olaszra esett a választásom. Olyan finom volt, hogy olasz étteremben sem ettem még olyan finomat. A tisztaság pedig olyan színvonalú volt, hogy szó szerint a földről is lehetet volna enni. Mondjuk, a földön evés Indiában nem azt jelenti, mint Magyarországon. Itt bárhol képesek a földről enni. Szó szerint bárhol. Egyébként a költségeket az utasbiztosítás állta. Nem vagyok biztosítási ügynök, de meg kell jegyeznem, hogy az utasbiztosítások nagyon jól működnek Indiában és mindig nagyon készségesek a magyar ügyintézők.

Mint említettem, egy idős szerzetessel kellett kórházba mennünk. Olyan erős csípőfájdalommal küzdött már hónapok óta, hogy bottal is alig tudott járni. Hogy korábban miért nem volt orvosnál, arra csak azt válaszolta, hogy nem jutott eszébe. Mint egy gyermekkel, közöltem vele, hogy holnap elmegyünk a kórházba megnézetni a csípőjét. Ő pedig, mint egy gyermek, csak annyit válaszolt, hogy „jó”. Luxuskórház és utasbiztosítás híján a közeli állami kórházba mentünk. A "közeli" Indiában azt jelenti, hogy maximum két óra alatt ott van az ember. Luxuskórház csak a legnagyobb városokban van.

Faluhelyen, ahol a kolostor állt, nyilván nincs kórház. Először is át kellett kelnünk csónakkal a Gangeszen. A túloldalon pedig fogtunk egy autós riksát, mely elvitt bennünket a közeli kisvárosba. Először magánrendelővel próbálkoztam. Mégiscsak jobb lehet egy állami kórháznál, gondoltam. Belépve a váróterembe, azonnal sarkon fordultam.  Akkora sorban állás volt, hogy ránézésre, másnapra sem kerültünk volna sorra.

Irány a helység kórháza. Azért néha kell a furfang. Gyorsan befutottam, és pánikszerűen a Sürgősségi Betegellátó Osztályt kerestem. A folyosón majdnem felbotlottam egy ott parkoló motorba. Hoppá, jó helyen vagyunk. Ettől a motortól egyből jó kedvem lett, és a megjátszott pánikhangulatomat egy letörölhetetlen mosoly rontotta el. Mindegy, kötöttem az ebet a karóhoz. Kértem egy tolószéket, hogy betolhassam a kórház utcai kapujában ücsörgő beteget. Sajnos az egyetlen tolókocsi kereke kitört. Pedig egy korábbi útitársam nagyon élvezte a tolószékezést. Lábtörés gyanújával vittük egy himalájai kórházba. A lábtörésgyanúról megfeledkezett beteg végig csak arról beszélt, hogy te, Zoli, mekkora élmény, ez hihetetlen, s nem lehetett vele kikapcsoltatni a videó kameráját. Szép kis látvány lehettünk. Egyik tologatja a másikat, az meg operatőrködik a várakozó, és frissen érkező betegek között. Mondjuk, van is mit nézni. Meg látni is.

egészség karma reinkarnáció útleírás
A kórház folyosója. A háttérben egy parkoló motor. Fotó: Leveles Zoltán

Nagy sokára bebicegtünk a beteggel. Betegtoló ággyal azért mégsem tolhattam volna be. A sürgősségi osztály igazából a pici kórház aulája volt. A mentősök is oda tolták be a betegeket. Volt, akit ájulva, volt akit motorbalesetből. Hamar megértettem, hogy legjobb, amit tehetek, ha visszább fogom magam. Oké, hogy nem akartam sokat várakoztatni az idős szerzetest, de azért csak be kell engedni a valóban sürgős eseteket.

Olyan volt az a kórház, hogy minden a feje tetején állt. A röntgenasztalnak nekitámasztva egy bicikli, a folyosó földjén ücsörgők között parkoló motor, mandala és virágfüzér a röntgengépen, civil ruhás orvosok, törökülésben ücsörgő család a beteg ágyán és hasonlók.

Mivel azt tanultam, hogy nagy melegben sokat kell inni, hát nem sokat kellett várni, hogy mellékhelyiség után kezdjek kutatni. Hamar kiderült, hogy a kórházban egyetlen mellékhelyiség van. Azt használják a járóbetegek a hozzátartózóikkal együtt, és a benn fekvők is. Így történt, hogy végigsétáltam a kórtermek között. A földszinti  három kórteremben a férfiak, az emeleten a nők.

Első benyomásra, még ennyi idő után is nyugati aggyal arra gondoltam, hogy itt bizony az is meghal, aki egészséges. Azonnal megfogadtam magamnak, hogy igyekszem még egészségesebben élni, csak be ne kerüljek a betegek közé.

Aztán az ügyeletes orvos ott, az aulában, mindenki előtt megvizsgálta a szerzetest. Röntgenre és vérvételre küldte. Rendkívül kedves volt az orvos. Valóban jóleső érzés. A beteg gyógyulásának legalább a felét jelenti az orvos kedvessége.

Aztán, ahogy ide-oda járkáltunk, hol a röntgen, hol a vérvétel, hol az ügyeletes orvos között, kezdtem megszokni. Minden átfordult. Láttam, ahogyan az orvosok törődnek a beteggel, láttam, hogy a betegek elégedettek, és láttam, ahogy gyógyulnak. Tipikus India. A nyugati szemmel látott indiai káosz végül belső békéhez vezet. Ki érti ezt? Nincs káosz. Rend van. 

Végül is a gyógyulás nem igazán a környezeten múlik. Egy korábbi falusi indiai orvos szavai csengenek a fülemben. Az orvosi ellátás után (infúzió, injekció, tabletták), nekiszegeztem a kérdést: „most már akkor ugye meggyógyul a magyar barátom, aki már egy hete nem kelt fel az ágyból, hacsak nem a mellékhelyiségbe kellett futnia”. Nagy bölcsességgel így válaszolt: „A beteg gyógyulása nem rajtam múlik.” és mutatóujjával az ég felé mutatott, mint a kalkuttai Teréz anya, amikor megkapta a Nobel-békedíjat.

Első hallásra nem szép dolog orvostól ilyet hallani. Pedig teljesen így van, ahogyan az indiai orvos is mondta. És azt hiszem, végső soron ezzel minden orvos egyetérthet. Persze nem a hanyag és balfék orvosokat szeretném védeni. Az orvosi műhiba és gondatlanság egészen más kategória. A gyógyulás egy misztikus folyamat, amiben az orvos a médium. A gyógyulás folyamatát a karma törvényének energiája irányítja, s meg kell értenünk, hogy nem az orvosé a főszerep. A védikus tanítások szerint, Földi pályafutásunkat előző életeinkben és jelenlegi életünkben elkövetett tetteink által generált hatások, azaz a visszahatások határozzák meg. Nem teljesen előre meghatározott a sorsunk. A korábban önmagunknak okozott karma megadja az alaphangot, de az egyén bármikor változtathat sorsán. Akár pozitív, akár negatív irányba. Méghozzá jelenlegi tetteivel. A karma, vagyis a reinkarnáció törvényeinek béklyóiból való megszabadulás kulcsa a szerteágazó figyelem befelé fordítása, hogy valódi, lelki önvalónkat megtapasztalva lelki látásmódra tehessünk szert.

egészség karma reinkarnáció útleírás
A kórház épülete kívülről. A parkolóban látható Ambassador típusú autót 1958 ban kezdék gyártani. Az angliában mindössze három évig gyártott Morris Oxford series III indiai utódjaként összesen 56 évig gyártották. Sajnos 2014-ben piaci ellehetetlenülés miatt leálltak a gyártással. Az Ambassador gyári ára felszereltségtől függően 3 millió forint körül mozgott.  Ennyi pénzért a tetszetősebb és kisebb fogyasztású nyugati autók mellett nem volt versenyképes. Fotó: Leveles Zoltán

egészség karma reinkarnáció útleírás
Röntgenasztal biciklivel. Fotó: Leveles Zoltán
egészség karma reinkarnáció útleírás
Áldást és kegyet invitáló motívumok a röntgengépen. Fotó: Leveles Zoltán
egészség karma reinkarnáció útleírás
Várakozó járóbetegek a hozzátartozókkal. Fotó: Leveles Zoltán
egészség karma reinkarnáció útleírás
Végeredmény: belső béke. Beteglátogatás a kórteremben. A beteg ágyán ücsörög a család. Fotó: Leveles Zoltán

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom


Bharata indiai webshop

India Hangja

blogavatar

India elgondolkodtat. Valami, misztikum hatja át évezredek óta, amitől a legnagyobb káosz is harmóniává lesz. Ezt a békét kutatja az India Hangja csapata. Olykor indiai vagy éppen nyugati napi aktualitásokra reagálunk, máskor pedig az ősi bölcsek szavait vesszük elő. Jó olvasást és jó utazást kívánunk India szellemi tárházában! Adó 1% India Klub Alapítvány – Adószám: 19561383-2-43

Bharata a Facebookon