India Hangja

A Beatles-fiúk 1968-ban Indiába, Risikésbe utaztak. Hosszabb időt töltöttek egy asramban, meditálni tanultak, illetve itt készítették a „The Beatles” legtöbb dalát. Liverpoolban, ahol minden kezdődött, 2018. február 16-án nyílt az kiállítás, ahol különleges élményben volt része a látogatóknak. Mi minden történt Indiában, milyen hatással volt a későbbi évekre?

2018-ban több évforduló is kapcsolódott a Beatles-fiúkhoz. George Harrison február 25-én lett volna 75 éves. A már hagyománnyá vált Nemzetközi Beatle-hetet augusztus 22-28 között rendezték meg. Ez a nemzetközi rendezvény évek óta emelkedő hírnévnek örvend. 2018 nyarán több mint 20 országból 70 zenekar érkezett. A nemzetközi Beatleweek egész héten kínált különböző előadásokat a város egész területén. 

A Beatles Indiában

A februárban nyílt a „Beatles Indiában” című tárlatot 2 évre tervezték. A gombafejűek 1968-ban egy rövid időre elvonultak a világtól, és Risikésbe mentek meditálni. A kiállítás John Lennon, Paul McCartney, George Harrison és Ringo Starr ötven évvel ezelőtti indiai látogatásának kulisszatitkaiba avatta be az érdeklődőket. 

A helyet az Albert Dock épületegyüttesben kialakított The Beatles Story elnevezésű múzeum adta. Többek között az 1968-as út során a zenekarral együtt utazó emberek visszaemlékezéseivel, képeivel és személyes beszámolóival foglalkozott. Az utazással és a zenekarral kapcsolatos tárgyakat is kiállítottak. A Beatles történetének ez az egyik legfontosabb és viszonylag titokzatos része.

Pattie Boyd, George Harrison felesége és nővére, Jenny Boyd is jelen volt. Pattie Boyd a részvételéről így nyilatkozott: Nagy örömömre szolgál, hogy meghívást kaptunk erre az 50. évfordulóra rendezett kiállításra. Valójában különleges, mágikus idő volt; sok emléket formál és természetesen nagyszerű Beatles zenét. Alig várom, hogy a kiállítás részeként megosszuk az Indiával kapcsolatos gondolatokat és emlékeket. 

A Beatles Indiába menekül

„Minden várhat, egyedül Isten keresése nem”

– mondta az alig húszéves George Harrison. Az előzmény a Help! című Beatles-film forgatása volt. Akkor kapott egy lélekvándorlásról szóló könyvet, mely annyira megragadta, hogy 1966-ban feleségével együtt Indiába utazott. 

Megismerkedett Ravi Shankar szitárművésszel, tőle tanult szitáron játszani Srinagarban, a Himalája lábánál. 1968-ban aztán a teljes Beatles együttes Indiába utazott, mert szükségük volt egy spirituális menedékhelyre, ahol nyugalomra találnak és megismerhetik a meditációt. A Beatles ekkor már a történelem legsikeresebb pop-együttese volt. Szükségük volt pihenésre, elmenekültek zaklatott londoni életük elől.

A risikési látogatást megelőző negyedév nehéz időszakot jelentett. Néhány hónappal az utazás előtt George Harrison, aki már felfedezte a szitárt és a hinduizmus értékeit, találkozott Angliában Maharishi Mahesh Yogival. Amikor a zenekar többi tagja beleegyezett egy1968-as februári kirándulásba, feleségüket, barátnőiket és egy kíséretet vittek magukkal.

 
A Beatles Rishikeshben Maharishi Mahesh yogi ashramjában 

A spirituális menedékhely Risikés mellett található. Harrison nem sokkal Indiába érkezése után megírta a „Hare Krishna Mantra” című számot, mely a nem tradicionális énekek között az egyik legszebb és legtöbbet játszott Krisnához szóló fohász. 

A Beatles napjai Rishikeshben: alkalmi reggeli, délelőtti meditációs órák egészen ebédig, délután szabadidő, néha még háromórányi meditáció esténként. A hét hektáros Gangesz-parti ásram valódi pihenőhelyül szolgált. Külön élmény volt számukra a természet felfedezése, a gyógynövények, a vízcsobogás. George és barátai békés légkörben tanulmányozták és gyakorolták a transzcendentális elmélyülést. Megtalálták azt a kreatív energiáit, melyre vágytak. 

Több mint negyven számot komponáltak. Az itt írt dalok nagy része hallható a puritán fehér borítója miatt „Fehér album” néven is emlegetett duplalemezen, melynek valódi címe: The Beatles.
Még az sem okozott gondot, hogy hetekig csak akusztikus gitárokon tudtak játszani. Társai többet akartak dolgozni, de George figyelmeztette őket: Nem azért vagyunk itt, hogy csak a zenéről beszéljünk, hanem azért, hogy tanuljunk meditálni. Ez a jógik és szentek földje – emlékeztette őket.

Mi történt Maharishi Mahesh ashramjával

Az ásram 1970-ben megszűnt, a természet pedig kezdte birtokba venni. Az erdő elnyelte az eredeti ásram épületeinek nagy részét. Az évek során egyre jobban lepusztult, elhagyatott egykori ásramot csak néhány Beatles-rajongó és csellengő turista látogatta. Sok kárt okoztak a graffitikkel, melyekkel az egykori meditációs termet firkálták össze.

2015-ben, John Lennon halálának 35. évfordulójára nyílt meg újra. Az eredeti épületek nagy részét lebontották vagy felújították. A területén hamarosan jógaközpont is épül a turisták számára. Egy szabadtéri épületet, a Beatles-katedrális Galéria céljaira jelöltek ki. Több száz, főleg a zenekar dalaiból vett idézet olvasható itt. Minden, ami a Beatles legendával kapcsolatos.

A Beatles Krishna árnyékában 

A Beatles minden egyes tagja érdeklődést mutatott a Krisna mozgalom iránt. Ez tükröződik a zenekar és tagjai által rögzített zeneszámokban. A „Hare Krishna” szavakat John Lennon néhány dalának szövege is tartalmazza, mint például a Give Peace a Chance (1969), de hallhatóak a Ringo Starr 1971-es It Do not Come Easy című dalában is. Eszmeisége George Harrison magánéletébe is beépült. 

1969 szeptemberében szvámi Prabhupáda, a Hare Krishna-mozgalom alapítója megérkezett Angliába. Nemcsak szent életű szerzetes, de kimagasló tudós is volt. Több mint 80 könyvet írt és fordított.

A Tittenhurst Parkban, John Lennon birtokán is tartott nyilvános előadásokat, három vagy négyszer egy héten, százméternyire a fő háztól, ahol John és Yoko élt. John egy gurut keresett Indiában, és arra törekedett, hogy megértse, hogyan lehet felismerni a valódi lelki tanítómestert.

George Harrison, John Lennon és Yoko Ono és Prabhupáda egy1969 szeptemberében folytatott beszélgetése hozzáférhető a neten hanganyagban és írott formában is.

1969 augusztusában megjelent a „Hare Krishna Mantra” szám, amit Harrison és a londoni Rádha-Krishna templom hívei adtak elő. Azonnal kedvező visszhangja lett a brit lapokban és az angol rádióban.

A lemez kiadásának első napján 70.000 példány fogyott el, sok országban hosszú ideig fenn volt a Top 10-es listán.

 
George Harrison Prabhupáda nyomdokaiban 

Harrison feleségének életrajzi könyvében olvasható, hogy Harrison miként vélekedett a lélekvándorlásról:

„Addig kell a reinkarnáció útját járnod, amíg el nem jutsz a teljes igazsághoz. A menny és a pokol csak egy lelkiállapot.”

„A hinduizmus révén jobban érzem magam – mondta egy riporternek. – Jobban boldogulok és boldogabb vagyok.”

George Harrison 1969-ben találkozott Bhaktivedanta Szvámi Prabhupádával, a kiváló vaisnava tanítóval. A Beatles tagok körül ő került legjobban a hatása alá. Harrison így emlékezett vissza az első találkozásra: Mintha egy láthatatlan ajtó nyílt volna meg a tudatom mélyén, talán az egyik régebbi életemből.

„Tetszett Prabhupáda alázatossága. Mindig is szerettem alázatosságát és egyszerűségét. (…) Annak ellenére, hogy hetvenkilenc éves volt, nagyon kevés alvás nélkül gyakorlatilag egész nap és éjjel dolgozott… ő volt a legnagyobb szanszkrit tudós és szent… Tökéletes példája volt mindannak, amit hirdetett.”

Prabhupáda is nagyra értékelte őt. 1977-ben, mielőtt elhagyta ezt a világot, lehúzta a jobb kezén levő gyűrűt, és azt mondta a körülötte álló tanítványainak: Ezt adjátok George-nak.

1969. január 30-án volt a Beatles utolsó közös fellépése, egy ingyenes koncert. George Harrison szólókarrierje tovább növelte világhírnevét. Annak ellenére, hogy ő nem vágyott erre.

„Én magam akarok lenni. Szeretném megtalálni Istent. Nem érdekelnek az anyagi dolgok, a világ, a hírnév, az igazi cél felé megyek. És remélem, nem aggódsz értem, anya”

– írta huszonnégy évesen édesanyjának.
Harrison 2001. november 29-én távozott. A hindu szokásoknak megfelelően hamvainak egy részét a Gangeszbe szórták.
 

Kapcsolódó cikkek:

• A The Smiths sokkoló igazsága

• Egy valódi világpolgár Magyarországon – Szvámí B.A. Paramadvaiti

• Meghalt B.B. King - pontosan úgy, ahogyan szerette volna

Április 29-e a tánc világnapja. Ha valahol, hát Indiában méltó módon megünneplik, hiszen már az év elejétől különféle táncfesztiválokat rendeztek. Rendkívül sokféle és sokrétű művészeti ágról beszélhetünk, a líraitól az akrobatikus vagy harcias elemeket is magába foglaló mozdulatok egyaránt megtalálhatóak. A látvány hol drámai, történetet elbeszélő, hol meg kizárólag a mozdulat szépségét éltető tiszta tánclépés. De egy biztos: mint Indiában minden fontos, komoly dolognak, ennek is spirituális háttere van.

Indiában a táncnak ősi emlékei vannak. A Nátja-sásztra, a táncművészet kézikönyve e téma legkorábbi összefoglalója, és még a nyugati világban is közismert Siva Nátárádzsaként, a táncosok királyaként való ábrázolása. A Mahábháratában pedig azt olvashatjuk, hogy Ardzsúna, a Pándava herceg száműzetése idején Viráta király leányait oktatta táncra.

Napjainkban a sokrétű és gazdag indiai előadóművészet rendszeresen életre hívja a fesztiválokat. Több indiai államban is  hagyománnyá vált a tánc világnapja alkalmából szervezett kulturális gigafesztivál. A rendezők célja nem csupán a közönség szórakoztatása, hanem a klasszikus hagyományok ápolása és a fiatal tehetségek bemutatása. Ilyenkor számos neves és kezdő művész enged bepillantást a különböző táncformák varázsába, a bharatanatjam, kathak, manipuri, odisszi és mohinijattam megnyerő koreográfiai pillanataiba. Tisztelegve e művészeti ág előtt, érdemes áttekinteni néhány fesztivál programját.

A Konárak Fesztivált szabadtéri színpadon tartották, természetes díszlettel, háttérben a híres Szúrja-templommal, mely a 13. században épült.  Híres a Dhauli hegy lábánál megrendezett Dhauli Mahotszav is, melyen több száz művész vesz részt. Mindig nagy közönséget vonzott a csodálatos Béke Pagoda. Nemcsak Indiában, más országokban is épült hasonló, a világbékét hirdető buddhista sztúpa. Az itt rendezett mesés ünnepen szédítő tánc és dinamikus színpadi előadásokat láthatnak a nézők. Mindig nagy tapsot kap az a tánccsoport, amely magába foglalja az akrobatikus mozdulatokat és az emberi piramis építését is.

Az egyik leghíresebb fesztivál-zóna Bhuvanésvar vonzáskörzete. A több mint 3000 éves múltra visszatekintő Bhuvanésvar Orisza szövetségi állam fővárosa, India templomvárosának is nevezik.  Közel 500 hindu templommal a területén fontos zarándokhely is. Az odisszi egyike India nyolc klasszikus tánc-formájának, egyben a legrégebbi fennmaradt tánc. A brit elnyomás után, amikor India elnyerte függetlenségét a művészek mindent megtettek a hagyományok felélesztésére, így sikeresen átörökítették ezt a csodálatosan kecses táncformát, ahol önállóan mozog a fej, a mellkas, a törzs és a végtagok. Jellemző és rendkívül kifejező az arcmimika, a kézmozdulatok és a testtartás. Korábban a templomi kultúra szerves részét alkotta, Isten dicsőítésére számtalan történetet táncoltak el, mintegy elmesélve Krisna tetteit.

Dr. Methil Devika tánckutatással foglalkozó tudós, tanár, többszörösen díjazott előadóművész és koreográfus. Amikor megkérdezték tőle, mit ajánl a fiataloknak, többek között ezt mondta: Fontos az edzés, de a mozdulatok szépségét megtapasztalni még fontosabb. Gyakorláskor a test felkészül arra, hogy a gondolatokat könnyedén kifejezze. A tánc nem kizárólag technika, mert ha csak abban profi valaki, akkor a bemutatója olyan lesz, mintha nyelvtankönyvet olvasnánk. Kerüljön a költészettel kapcsolatba, miként a szavak is árnyalatokkal fogalmaznak, nyitott lélekkel. Ami a legfontosabb, a végén a megértésnek belülről kell jönnie.

Kapcsolódó cikkek

• A Jaganáth templom utolsó táncosának halála

• Az európai kultúra bölcsője

• India kincsei

Amikor Morrissey Budapesten koncertezett néhány eltökélt híve a jegypénztárak előtt éjszakázott, hogy biztosítsa a bejutást. Nem véletlenül írta róla a New Musical Express, hogy egyike a „legmeghatározóbb művészeknek”, az egykori Smiths frontembere még ma is méltó a figyelemre. Az Independent találóan foglalta össze jellemző vonását: „a legtöbb művész halála után válik ikonná, neki ez sikerült életében”. 

 
Az 1982-ben alakult The Smiths angol alternatív rockegyüttes volt. Az alatt a rövid öt év alatt, amíg működött kultuszzenekarrá nőtte ki magát, s hihetetlen népszerűségre tett szert. Nem követték a korstílust, náluk a gitáré, nem pedig a szintetizátoré volt a főszerep. 
 
Amikor az együttes kiadta második albumát, a Meat Is Murder-t első helyezést ért el a brit listákon, és 13 hétig maradt az élvonalban. Ott van a „Minden idők 500 legjobb albuma” között, olyan nevekkel, mint a Beatles, Rolling Stones vagy Bob Dylan, és szerepel az „1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz” című könyvben, ide később bekerült Morrissey debütáló szólólemeze is. A Meat Is Murder, A hús gyilkosság egy olyan korban jelent meg, amikor a vegetarianizmus és az állati jogok szinte alig kaptak nyilvánosságot. Akkor nem lehetett még vega hamburgert vagy húsmentes lasagne-t kapni a brit kávézókban, és ha valaki hús nélküli ételt kért, azt kinevetették. 

 
The Smiths 1987-es feloszlása után, Morrissey szóló karrierbe kezdett, albumai közül több is bekerült az angol slágerlista Top 10-be. Steven Morrissey, az alternatív rock egyik megújító figurája nem szokta visszafogni magát az interjúkban, politikai véleményét sem rejtette soha véka alá, provokál és fenntartja a figyelmet. Annak idején Margaret Thatchertől, George Bushig sok politikusnak „beszólt”, de kapott tőle az angol királyi család is. Sőt köztudott, hogy mind az amerikai, mind a brit titkosszolgálat kihallgatta, mivel élesen bírálta mindkét ország kormányát.

Dalszövegeinek mondanivalója sok esetben megdöbbent. Nem véletlen, hogy bekerült a Rolling Stone magazin „100 legnépszerűbb dalszerző” listájára. Sajátos tónusú egyidejűleg megrázó és lírikus dalai közül az egyik leghíresebb:

A világbéke nem a te dolgod. Érdemes figyelmesen hallgatni…
Csak dolgozz keményen és fizesd az adót… nem tudod, mire… 
a gazdag még gazdagabb lesz, a szegény szegény marad… 
Ó, jaj, te szegény kis bolond, minden alkalommal, amikor szavazol, ezt támogatod…
Brazília és Bahrein,
Ó, Egyiptom, Ukrajna,
Mennyi ember szenved!
Ne tovább, te szegény kis bolond!
Ne tovább, te bolond!
 
Morrissey, az énekes-szövegíró gyerekkorától elkötelezett vegetáriánus kiegészülve harcos állatvédelemmel. Még mindig tudja, hogyan kell átadni egy dallamot, elmondani egy történetet. A híres Meat is Murder számot Budapesten és ez év elején Angliában is úgy adta elő, hogy lágy bariton hangja közben vágóhidakon készült felvételekkel sokkolta a közönséget. A zene lírikus és mégis drámai, szuggesztív.

 
Közelebb jön a visító kés,
ennek a gyönyörű teremtésnek meg kell halnia,
a halálának nincs értelme,
és az értelmetlen halál gyilkosság. 
 
Erőfeszítései néha meghozzák gyümölcsüket. Hatására sokan felhagytak a húsfogyasztással, már a The Smiths nemzedékéből is. Ilyen tartalmú kommentek tucatjai olvashatók: Ez a dal jelentős része annak a folyamatnak, amely ahhoz döntéshez vezetett, hogy megváltoztassam az életemet. Tavaly ősszel a chilei Santiago Festival szervezői beleegyeztek, hogy a rendezvény 100%-osan vegetáriánus lesz. Megrázó sorai, a Könyörgés Perunak is nagyon időszerű volt, mert A 19 éves Andres Roca Rey, perui torreádor kórházba került, amikor a megsebzett bika beledöfött a szájába: Ahogy a világ ezer pozitív módon változik és fejlődik – írta Morrissey –, a bikák kínzása mégis folytatódik Peruban. Nekik nincsenek jogaik, egyszerűen azért, mert nem beszélnek spanyolul? 
 
Az amerikai Pitchfork Media annak idején azt írta róla, ő a nyugati popkultúra egyik legkülönlegesebb alakja. Ma már azt is hozzátenné, jogi aktivista. A vegán életmód mellett is kardoskodik: Ha az állatok számítanak erkölcsileg, a vegánizmus nem lehetőség – hanem szükségszerűség. Minden állatvédő mozgalomnak világossá kell tenni, hogy a vegánizmus erkölcsi kötelesség. Morrissey nyílt levelet írt az Élő Föld program szervezőinek is:
Azt már tudjuk, hogy az állattartás a vezető oka a klímaváltozásnak. Súlyosan érinti a világ édesvíz-készletét, és nagyban hozzájárul a globális üvegházhatást okozó gázok kibocsátásához, az erdőirtáshoz, a biológiai sokféleség csökkenéséhez, valamint a levegő- és vízszennyezéshez, sok más káros hatás mellett. A vegán étrend szükséges az éghajlatváltozás elleni küzdelemben.
 
 

Kapcsolódó cikkek:

• Kutyák lepték el Mumbai repülőterét

• Vegetáriánus indiai élsportolók

• Indiai nők, akik nem csak szépek, de okosak is

• A világ első nyugati ájurvéda orvosának tanácsai

• A világ legidősebb maratonfutója 104 éves és vegetáriánus

Minden demokratikus államban az állampolgárok alapvető joga a tájékozódás. Az újságírói szakma azonban nemcsak előjogokkal, felelősséggel is jár. Korunkat az információ korának is szokták nevezni, a tájékoztatás azonban, mint minden, visszaélésre is alkalmat ad, ami pedig maga után vonja a jogi szabályozást. Néha egész komoly perek zajlanak emiatt, de tegyük fel a kérdést: A hétköznapi életünkben vajon mennyire válogatunk, működik-e a belső szelekció?

Nemrégiben két médiahírben is olvashattuk ugyanazt az információt. A bulvár természetesen csak azt a részt emelte ki, amin esetleg csámcsogni lehetne. A ruhátlan aszkéta képe csak azoknak okozhat gerjedelmet, akik a biológiakönyv emberi testet bemutató rajzán is röhécselnek. A másik portál egyszerűen tényeket közölt, melyek egy földrésznyi, rendkívül színes és szerteágazó kultúrájú ország valamely ősi tradícióját mutatta be. A böngésző, ha odatévedt, azzal nyugtázta az olvasottakat: Lám, milyen különleges és rendkívüli módjai vannak az önmegvalósításnak! Az emberi törekvések ugyancsak nagyrabecsülést érdemelnek.

„Az újságírónak tiszteletben kell tartania az emberi jogokat. Nem kelthet gyűlöletet, nem szólíthat fel rasszista megkülönböztetésre népek, nemzetek, nemzetiségek ellen. Vallása, felekezeti hovatartozása, neme, testi, szellemi vagy lelki állapota, mássága, életkora, életmódbeli, életviteli különbözősége miatt senkit sem becsmérelhet…” – olvashatjuk az újságírói etikai kódexben.

Mondhatnánk azt is: a közlés etikája. Az utolérhetetlen Hofi Gézára jellemző volt, hogy megnevettetett, és egyben gondolkodásra késztetett. Miután bizonyos tv csatornákról beszélve „tv kanális”-t emleget, ránk kiált. Miért kell? Kinek kell? Ön feltette már ezeket a kérdéseket?

Ady Endre egykori menyasszonya, Dénes Zsófia, József Attila-díjas író, újságíró volt. Részlet Az újságírás etikája című írásából: „Az emberek lebecsülik a sajtó erejét. Az olvasó nem tudja, milyen mélyen nevelő és befolyásoló volt és marad számára a mindennapi olvasmány, a huszonnégyórás híradás és felhígított élettudomány…”

A Fortune magazin ezévi januári száma hatalmas vitát kavart az Egyesült Államokban. A magazin borítóján az Amazon vezérigazgatója, Jeff Bezos villog – mint Visnu, a hindu vallás Istene. A magazin legfrissebb számában az Amazon Indiában való terjeszkedéséről olvashatunk, ez adta az apropót. Bezos célja, hogy „meghódítsa a következő billió dolláros piacot”. A borító tervezője, Nigel Buchanan (akinek ügyfelei között van a The Wall Street Journal, a The New York Times stb.) elvetette a sulykot, s hatalmas felháborodást váltott ki a hindu közösségekből, így a Fortune főszerkesztőjének azonnal bocsánatot kellett kérnie a megsértettektől. Reméljük, lelkiismereti okok is erre késztették, nemcsak a pertől és kártérítéstől való félelem. Érdekes volt a címlapot kommentelők véleménye. A Google egyik szoftver mérnöke tömören megjegyezte: Semmi különös. Közönséges emberek így fejezik ki magukat, ez a kor nyelve.

„Amelyik embernek nincs mit mondania, jobb, ha nem mond semmit."

                                                                                            Konfuciusz 

A szellemi étkezésnek is megvan a maga egészséges formája. Ha nem eszerint teszünk, ha nem válogatunk megfelelő módon, akkor az fizikai és pszichikai betegséghez vezet. Nem csak a látható testünk torzulhat el! A helytelen táplálkozás megbontja a test harmóniáját, de ugyanez igaz a szellemi bevitelre is. Freund Tamás neurobiológus, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke egy tavalyi rádióműsorban bátran kijelentette, hogy a rengeteg információ frusztrációt, krónikus stresszállapotot, sőt depressziót is okozhat.

A betű hatalma óriási: alantas ösztöneinket is fel tudja piszkálni, ugyanakkor véleményformálásra, további gondolkodásra is késztethet. Sőt még tükröt is tart elénk. Reakcióink alapján felmérhetjük, mennyire fogadjuk el a szemetet, mi mellett állunk ki, hűek vagyunk-e elveinkhez, vagy éppen hol tartunk a tolerancia szép erényének gyakorlásában.

Ez is érdekelheti:

• Az európai kultúra bölcsője

• Menekültválság Indiából nézve

• A telefonfüggőség illúziója

• Obama szerint mennyei blues őrület van Odaát

• Másság és tolerancia Indiából nézve

B.B. King, a blues király halálának napján Barack Obama azt találta mondani, hogy „ma este őrületes blues buli lesz a mennyekben”. Az India Hangja utána járt, hogy Obama szokatlan megjegyzésének lehet-e reális alapja. Tényleg, lehet a mennyekben bluesolni? Ha igen, akkor biztosan egyetlen blues zenész sem áll meg a mennyország kapujáig. Kérdés, hogy beléphet-e? Nézzük, mit mondanak erre az indiai bölcsek.

Hogy közös nevezőre jussunk, nevezzük most a mennyországot lelki égnek, odaátnak vagy Isten Országának, antianyagú világnak – helyettesítse be mindenki a számára legkedvesebb szókapcsolatot. A menny kifejezés ugyanis különböző jelentéssel bír az indiai és az európai kultúrkörnyezetben. Az óind hitvilágban a menny meghatározás inkább kozmológiai irányultságú, s nem igazán Isten országára értendő. Ne menjünk most ebbe bele, hogy témánknál maradhassunk. A mennyország óind értelmezéséről részletesebben korábbi cikkünkben olvashat.

Az kérdés tehát az, hogy szólhat-e Odaát a blues vagy sem. Az indiai bölcsek szerint az anyagi világ a lelki világ eltorzult tükörképe. E szerint a gondolat szerint az anyagi világban minden létező dolog létezik Odaát is. Megfordítva: csak olyan dolog létezhet az anyagi világban, ami Odaát is létezik, egy fontos különbséggel. Amíg Odaát minden harmonikus, hiszen önzetlen és a Legfelsőbb iránti odaadással teli, addig a mi lenti világunkban eltorzultan léteznek a dolgok. Odaát az jelent örömöt, ha a másiknak jó. Ez itt is létező érzés, de többnyire eltorzult formában. Az önzetlenség eltorzult formája a mindent elrontó irigység. Ugyanaz az érzés, de ellentétes minőségű. Mint a matematikában a +2 és a -2. Ugyanakkora érték, de ellentétes előjelű, éppen ezért ellentétes hatású. Amennyiben valaki már idelenn megszabadul az irigységtől, és szívből örül más sikereinek, boldogságának, akkor ebből az érzésből már érvényes útlevéllel rendelkezik. Az Odaátra érvényes vízum pedig az, ha mindent a Legfelsőbbel kapcsolatban látunk. Ugyanilyen ellentétpár a szeretet és a kéj. Ami odaát istenszeretet, idelenn kéj.  Vagy ami odaát a dolgok örömmel való elfogadása, az idelenn saját beteljesületlen vágyainkból fakadó magatehetetlen düh. A cél az, hogy idelenn kifejlesszük az odaáti tulajdonságainkat és aszerint éljünk. Akkor már idelenn mennyei életünk lesz.

Térjünk vissza a zenéhez. Zenének is lennie kell Odaát, hiszen idelenn is létezik. A korábbi gondolatmenetet követve, a zene odaát az élet szépségét zengi, és a Legfelsőbb örömét szolgálja, idelenn pedig sokszor öncélú, csupán szórakoztató vagy nihilista, esetleg magamutogató. Gyorsan hozzátenném, hogy idelenn is szolgálhatja a zene a világ és a Legfelsőbb szépségeinek dicsőítését. Ebben az esetben, bár a Földön szól, az a zene már nem földi, hanem égi.

Következő kérdésünk, hogy odaát milyen zenei stílusok lehetnek jelen, illetve, hogy lehet-e a mennyekben bluesolni? Nos, konkrétan egyetlen tradíció sem tudja erre a választ, így az óind szakirodalom sem. Viszont kikövetkeztethetjük. Ha belegondolunk, akkor az orgonamuzsika vagy a templomi kórusművek is egy-egy zenei stílust képviselnek. Nem azért tartjuk égi zenének, mert zenei zsenik csodálatos hangszereken játsszák, vagy több száz fős kórus énekli, hanem a mű szerzőjének és előadóinak indíttatása miatt. Lehet, hogy az égi zene egy templomban szólal meg, de az is lehet, hogy valahol a természet ölén, vagy egy sportcsarnokban. Nyilvánvalóan az is lehetséges, hogy valahol Odaát.

Végkövetkeztetés: hogy milyen zene szólal meg odaát, nem a zenei stílustól, hanem az előadó és a zenei mű indíttatásától függ. Azt pedig, hogy melyik zenésznek mi lakik a szívében, két személy tudja igazán. Saját maga a zenész és a Legfelsőbb. Az utóbbi viszont tévedhetetlenül tudja. Vagyis: nem kizárt, hogy blues zene is szólhat odaát.

A lenti videó nem odaát készült. Pontosabban odaát, a  tengeren túl - a Fehér Házban. Egy dolog, hogy Obama hosszas unszolás után együtt bluesol BB Kinggel, de a színpadon van Mick Jagger, Buddy Guy és Jeff Beck is.

Kapcsolódó cikk: Meghalt B.B. King - úgy, ahogyan akarta