Minden demokratikus államban az állampolgárok alapvető joga a tájékozódás. Az újságírói szakma azonban nemcsak előjogokkal, felelősséggel is jár. Korunkat az információ korának is szokták nevezni, a tájékoztatás azonban, mint minden, visszaélésre is alkalmat ad, ami pedig maga után vonja a jogi szabályozást. Néha egész komoly perek zajlanak emiatt, de tegyük fel a kérdést: A hétköznapi életünkben vajon mennyire válogatunk, működik-e a belső szelekció?
"A szó olyan, mint a méh: méze és fullánkja van." - Talmud
Nemrégiben két médiahírben is olvashattuk ugyanazt az információt. A bulvár természetesen csak azt a részt emelte ki, amin esetleg csámcsogni lehetne. A ruhátlan aszkéta képe csak azoknak okozhat gerjedelmet, akik a biológiakönyv emberi testet bemutató rajzán is röhécselnek. A másik portál egyszerűen tényeket közölt, melyek egy földrésznyi, rendkívül színes és szerteágazó kultúrájú ország valamely ősi tradícióját mutatta be. A böngésző, ha odatévedt, azzal nyugtázta az olvasottakat: Lám, milyen különleges és rendkívüli módjai vannak az önmegvalósításnak! Az emberi törekvések ugyancsak nagyrabecsülést érdemelnek.
„Az újságírónak tiszteletben kell tartania az emberi jogokat. Nem kelthet gyűlöletet, nem szólíthat fel rasszista megkülönböztetésre népek, nemzetek, nemzetiségek ellen. Vallása, felekezeti hovatartozása, neme, testi, szellemi vagy lelki állapota, mássága, életkora, életmódbeli, életviteli különbözősége miatt senkit sem becsmérelhet…” – olvashatjuk az újságírói etikai kódexben.
Mondhatnánk azt is: a közlés etikája. Az utolérhetetlen Hofi Gézára jellemző volt, hogy megnevettetett, és egyben gondolkodásra késztetett. Miután bizonyos tv csatornákról beszélve „tv kanális”-t emleget, ránk kiált. Miért kell? Kinek kell? Ön feltette már ezeket a kérdéseket?
Ady Endre egykori menyasszonya, Dénes Zsófia, József Attila-díjas író, újságíró volt. Részlet Az újságírás etikája című írásából: „Az emberek lebecsülik a sajtó erejét. Az olvasó nem tudja, milyen mélyen nevelő és befolyásoló volt és marad számára a mindennapi olvasmány, a huszonnégyórás híradás és felhígított élettudomány…”
A Fortune magazin ezévi januári száma hatalmas vitát kavart az Egyesült Államokban. A magazin borítóján az Amazon vezérigazgatója, Jeff Bezos villog – mint Visnu, a hindu vallás Istene. A magazin legfrissebb számában az Amazon Indiában való terjeszkedéséről olvashatunk, ez adta az apropót. Bezos célja, hogy „meghódítsa a következő billió dolláros piacot”. A borító tervezője, Nigel Buchanan (akinek ügyfelei között van a The Wall Street Journal, a The New York Times stb.) elvetette a sulykot, s hatalmas felháborodást váltott ki a hindu közösségekből, így a Fortune főszerkesztőjének azonnal bocsánatot kellett kérnie a megsértettektől. Reméljük, lelkiismereti okok is erre késztették, nemcsak a pertől és kártérítéstől való félelem. Érdekes volt a címlapot kommentelők véleménye. A Google egyik szoftver mérnöke tömören megjegyezte: Semmi különös. Közönséges emberek így fejezik ki magukat, ez a kor nyelve.
„Amelyik embernek nincs mit mondania, jobb, ha nem mond semmit."
Konfuciusz
A szellemi étkezésnek is megvan a maga egészséges formája. Ha nem eszerint teszünk, ha nem válogatunk megfelelő módon, akkor az fizikai és pszichikai betegséghez vezet. Nem csak a látható testünk torzulhat el! A helytelen táplálkozás megbontja a test harmóniáját, de ugyanez igaz a szellemi bevitelre is. Freund Tamás neurobiológus, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke egy tavalyi rádióműsorban bátran kijelentette, hogy a rengeteg információ frusztrációt, krónikus stresszállapotot, sőt depressziót is okozhat.
A betű hatalma óriási: alantas ösztöneinket is fel tudja piszkálni, ugyanakkor véleményformálásra, további gondolkodásra is késztethet. Sőt még tükröt is tart elénk. Reakcióink alapján felmérhetjük, mennyire fogadjuk el a szemetet, mi mellett állunk ki, hűek vagyunk-e elveinkhez, vagy éppen hol tartunk a tolerancia szép erényének gyakorlásában.
Ez is érdekelheti:
