Az állatok helyzete meglehetősen furcsa a nyugati féltekén. Egyik állatot kutyakozmetikushoz viszik, a másikat megeszik. Ha pedig más nációk, mondjuk a kutyust eszik meg, akkor mélységesen felháborodunk, miközben minden jogot fenntartunk magunknak, hogy a sertést és a tehenet megegyük. Pedig más nemzetek ugyanúgy felháborítónak tartják a sertés vagy a tehén húsának elfogyasztását, mint mi a kutyáét. Talán a világ kultúráinak össze kéne fognia, és akkor nem enne az emberiség sem kutyát, sem sertést, sem tehenet. Egyesek szerint ez volna a világbéke és a belső béke felé vezető út.
M.K. Gandhi
Mennyire relatív, hogy mit is jelent az állatok szeretete. A PETA, az állatokkal való etikus viselkedésért küzdő szervezet megdöbbenve kommentálta azt a videót, mely oklohamai iskolás gyerekeket mutat be, amint halott macskákat táncoltatnak – boncolás előtt.
Kegyetlenségre, érzéketlenségre nevelünk? – teszik fel sokan a kérdést. Vagy már meg sem lepődünk, ha arról olvasunk, hogy békából készült turmixot isznak Peruban? És vajon mi az általános álladvédelmi helyzet Magyarországon?
Kosztolányi Dezső:
A rút varangyot véresen megöltük
Ó iszonyú volt.
Vad háború volt.
A délután pokoli-sárga.
Nyakig a vérbe és a sárba
dolgoztunk, mint a hentesek,
s a kövér béka elesett.
Egész smaragd volt. Rubin a szeme,
gyémántot izzadt, mérgekkel tele.
A lába türkisz, a hasa zafir,
a bőre selymek fonadéka,
s regés kincsével elterült
a gazdag, undok anya-béka.
Botokkal nyomtuk le a földre,
az egyik vágta, másik ölte,
kivontuk a temető-partra,
ezer porontya megsiratta,
s az alkonyon, a pállott alkonyon
véres szemével visszanézett.
Kegyetlenül, meredten álltunk,
akár a győztes hadvezérek.
Most itt vagyunk. A tiszta kisszobában.
Szép harc után. A szájunk mosolyog.
Maró fogunk az undort elharapja,
s gőggel emeljük a fejünk magasra,
mi hóhérok, mi törpe gyilkosok.
