Volt egyszer Indiában egy nagyszerű király, aki öregedni kezdett. Megértette, itt az idő, hogy kiválassza utódját. Ahelyett, hogy a saját gyerekei vagy a miniszterei közül jelölt volna ki valakit, valami teljesen mást tett. Vajon hogyan találta meg méltó örökösét?

A próbatétel

Összehívta a számításba jöhető fiatalembereket a királyságából, és így szólt:

− Itt az ideje, hogy félreálljak, és kijelöljem a következő uralkodód. Elhatároztam: közületek lesz az a valaki.

Az emberek elszörnyedtek, de a király folytatta:

− Mindannyiótoknak átadom ma egy különleges növény magját. Vigyétek haza, ültessétek el, öntözzétek, gondozzátok. Mához egy évre gyertek elém, és hozzátok magatokkal, amit neveltetek ebből a magocskából. Akkor ítélkezem. Annak alapján, hogy mit mutattok be, kiválasztom az utódomat.

Vrindadász sikertelensége

Volt a tömegben egy ifjú, Vrindadász, aki híres volt arról, hogy minden élőlényben a lelket látta. Nagyon szerette a növényeket is, mindig ápolta és gondozta a környezetét. Ő is megkapta az elültetendő magocskát. Hazament, és mindent elmesélt az édesanyjának, aki keresett egy szép edényt. Elültették a magot a legkiválóbb földbe.

Vrindadász gondosan öntözte, minden nap várta, mikor bukkan föl a kis zöld hajtás. Teltek-múltak a napok, de nem történt semmi. Beszélt másokkal, akik szintén kaptak magot, s eldicsekedtek a különleges növényeikkel. Vrindadász elszomorodott, attól félt, hogy akaratlanul is elpusztította a kis életet, de nem adta fel, minden nap locsolgatta a földjét.

Lassan véget ért az esztendő. A királyság minden szögletéből érkeztek az emberek, cipelték a kis és nagy edényeket, melyben valami gyönyörű növény pompázott. Volt, aki virággal, mások termő zöldséggel, megint mások facsemetével jöttek. A színes kaspók ragyogtak, egyesek ékkövekkel még ki is díszítették a külsejét.

Vrindadász szomorúan vitte magával üres agyagedénykéjét. Sokan kinevették, amikor meglátták, és ő megpróbált egy sarokban, az árnyékban meghúzódni. Hamarosan megérkezett a király, üdvözölte az egybegyűlteket, majd így szólt:

− Ó, milyen csoda történt! Ennyi különleges növényt még nem láttam együtt! Ma közületek valaki biztosan elnyeri a trónt!

Az ítélet

A király lassan körbesétált a teremben. A szeme sarkából látta, hogy az emberek közül néhányan megpróbálják mások növényeit letörni, eltaposni vagy összetörni a virágtartókat. azt is észrevette, hogy Vrindadász ott lapul hátul, kezében egy üres agyagcsupor. Intett a szolgáknak, akik a terem közepére vezették a fiatalembert. Nagy zaj keletkezett, de a király csendet intett, és helyet foglalt trónján. Megkérdezte a zavartan középen álló nevét.

− Vrindadász vagyok – hangzott a válasz.

− Hallja meg hát mindenki! – kiáltotta a király. – Bemutatom az új uralkodót, Vrindadászt!

Óriási zaj keletkezett, maga Vrindadász pedig értetlenül pislogott csak. A király azonban folytatta:

− Egy évvel ezelőtt mindenkinek adtam egy magot, hogy ültesse el, gondozza, majd hozza vissza, ami kifejlődött. DE! – kiáltott egy nagyot. – Én egy előzőleg felforralt magot adtam, amiből semmi nem nőhetett ki! Amikor láttátok, hogy semmi sem nő ki, más magot ültettetek, mert hatalomra vágytatok, csalásotokkal gazdagságot reméltetek. Ti mindannyian elém hoztátok szélhámosságotok, hazugságaitok növényeit. Kivéve Vrindadászt! Egyedül neki volt bátorsága elém állni egy üres edénnyel.

Kapcsolódó cikkek