India Hangja

India megint csak elgondolkodtat. Banánlevél árusnál jártunk. Nehéz véleményt formálni. Ha India tovább fejlődik, lehet, hogy eltűnnek, a szívet melengető manufaktúrák, utcai üzemek, végső soron a banánlevél árusok is. 

Egy belső hang azt mondja, hogy a banánlevélen felszogált étel milliószor finomabb, mint a műanyag tányérra zúdított gyorséttermi étel. A banánlevél, magyarosítva talán összetűzdelt diólevél, szőlőlevél vagy fügelevél viszont megfizethetetlenül drága volna nyugaton. Ki érti ezt? Akkor most ki a gazdag és ki a szegény?

Miközben a fennkölten egyszerű ember gondos figyelemmel pakolgatja és csomagolja a banánleveleket, a nyugati ember lefagy. Hogyan? Ilyen a 21. században? Ilyen körülmények között? Megalázóan és koszosan. 

Várjunk csak. A banánlevél egyszerhasználatos, semmilyen méreganyagot nem tartalmaz. Eldobása után néhány hét múlva csodás minőségű komposzt lesz belőle. A műanyagtányér előállításához nagyon drága gép kell, ami rengeteg fémet tartalmaz. S az egyszer használatos műanyag, többszáz évig szennyezi a környezetet. Hacsak nem kerül újrahasznosításra, amihez megintcsak rengeteg energia szükséges. A műanyag gyártása során, valamint a műanyag és az élmiszer érintkezése soprán szervezetünkbe kerülő mérgekről mit sem szólva. 

Miért engedtük, hogy a műanyag gyártása gazdaságosabb legyen a természetes alapanyagokénál? 

A banánlevél árusról szóló kisfilmet Leveles Zoltán a Dél-India-i Mysoreban készítette 

Emberemlékezet óta szolgál példaképül. Királyoknak, polgároknak, tanároknak, diákoknak, férjeknek, feleségeknek, szülőknek, gyermekeknek. Ráma történetének pontos időpontját a nyugati féltekén homály fedi. Maradjunk annyiban, hogy szülők, nagyszülők és tanítók emberemlékezet óta mesélik el a hős és igazságos, szeretetteljes és oly csodálatos Ráma életét.

A mai napon ünnepli a Visnu avatárjaként tisztelt Ráma születésnapját. Ráma az Észak-Indiában fekvő Ajódjában született Daszaráth király és Kauszalja királynő szeretett gyermekeként. Már korai évei alatt sejteni lehetett, hogy nem közönséges gyermekről van szó. Életének történetét a Rámájanában olvashatjuk, mely pótolhatatlan történelmi, etikai és lelki szakirodalom. Sokszor a Mahábháratával egyetemben csak úgy említik: a két óind eposz. Ebben az esetben viszont egészen más hangsúlyt kap e páratlan lelki mű. Mintha tanmese kategóriába sorolódna, s valóban érdekes és tanulságos történet, de hát „csak egy mese” a sok közül. Vajon lehetséges volna egy mesehős születésnapja megünneplésének tradícióját évezredeken át továbbörökíteni?

A Rámájana tradicionális előadásmódja, a Ráma-lílá a Világörökség listáján szerepel. Ugyancsak a védikus mantrarecitálás hagyományos módja is. A mai napon pedig, több évezredes hagyomány szerint sok-sok védikus kántálással, rítussal, templomi eseménnyel és kulturális programmal emlékeznek a dicsőséges Ráma születésére, és életének minden mozzanatával való örök érvényű tanítására. Nemrégiben Ráma egyik legkedvesebb híve születési helyén jártunk. A mellékelt videón Hanumán születési helyén zengik a papok a Rámájanát. Vajon mi lehet most ott a mai napon? Milliószor és milliónyian kiáltanak fel a mai napon: "Dzsaj Srí Rám!" - Dicsőség Rámának!

Mennyi szidást kap a cukor manapság. Jogosan, vagy sem - döntse el mindenki maga. Az indiaiak vakítóan fehérlő foga viszont elgondolkodtat. Most megnézheted, hogy a vidéki Indiában milyen cukrot esznek.

Ezen a videón megnézheted, hogy hogyan is készül Indiában a barna nádcukor. Az íze egyenesen mennyei. Mint egy nagyon finom édesség. Miért is finomítják, amikor oly finom barnán is... 

Megbabonáz teljesen ez az India. Minden tökéletes, miközben minden kaotikus. Minden oly csodás. Minden tökéletesen működik. De hogy még a lepénysütés is...!? Rövid film az indiai lepény készítéséről - eredeti környezetben...

Leveles Zoltán beszámolója

Csak úgy sétálgattam a természet lágy ölén, gyönyörű kunyhók között. A táj, mintha mesében volnék. Sziklatenger, de nem akár milyen, mintha égi folyó mosta volna. Hatalmas vízmosta sziklák, mintha gyermekek a folyóparti kavicsokat játék közben egymásra hajigálták volna, s a játék kellős közepén édesanya rajtakapta volna őket, majd tüstént bezavarta volna őket. A kavicsdobálás pedig csak úgy abbamaradt volna.

Nos, egy ilyen táj kellős közepén egy sátor, benne pedig vagy 30 tüsténtkedő szakács. A vak is láthatja, hogy nagy lakomára készülnek. No de mi ebben az, ami olyan csodálatos? Nyugati szem vak marad. Fogalmam sincs, mi ez a varázslat, de egyszerűen gyönyörű! Most megnézheted te is, hogyan sütnek Indiában lepényt 1000 főre néhány pillanat alatt. Komoylan mondom, itt még a sós lepény is édes, de már csak a látványa is.

Megnézné élőben is a lepénysütést? Indiai kultúrtörténeti utak a Bharatával.

Ez is érdekelheti:

• Belső béke a világ egyik legmegrázóbb kórházában

• ​Az európai kultúra bölcsője

• Menekültválság Indiából nézve

• Obama szerint mennyei blues őrület van Odaát

• Másság és tolerancia Indiából nézve