A Koh-i-Noor gyémánt illegálisan került Nagy-Britanniába, és jelenleg a királyi koronaékszerek között őrzik. Egy pakisztáni ügyvéd visszakövetelné országának, pedig a drágakő valójában Indiát illeti, több mint kétezer éve ott bányászták. Indiai üzletemberek egy csoportja is pereskedik, de a háttérben sokkal többről van szó. A gyarmattartó Anglia és a kizsákmányolt India valódi történelme sokkal érdekesebb, mint egy csupa szénatomból álló ásvány.
A Világosság hegyének is nevezték ezt az ovális alakú, tyúktojás nagyságú drágakövet. Indiai és perzsa uralkodók egyaránt birtokolták, de eredeti tulajdonosa egy templomban él. 625-ben Pulakesi király egyik nagy győzelme után köszönetként templomot emeltetett Bhadrakáli istennőnek, és neki ajánlotta a Koh-i-Noor gyémántot.
Az ékszer lett a tradicionális harcművészetek védőszentjének, Bhadrakálinak a bal szeme. Amikor 1323-ban Ulugh kán legyőzte a hindu uralkodót, a gyémánt a Delhi Szultánságba került. Ettől kezdve csalás és lopás révén kézről kézre vándorolt, míg végre újra egy templomnak ajándékozták.
A Koh-i-Noor a 19. sz. elején Pandzsáb uralkodójának, Randzsit Szing Maharádzsnak a birtokába került, aki 1839-ben, a halálos ágyán, a gyémántot a híres orisszai templom urának, Dzsagannáthnak adományozta. A drágakő soha nem jutott el Dzsagannáth Puriba, a brit adminisztrátorok nem adták át a templomnak. 1849-ben, Pandzsáb bekebelezése után rátették a kezüket. Így már második alkalommal került el egy hindu templom tulajdonából. Megjegyzés: a "hivatalos" történet szerint a pnadzsábi uralkodó az angoloknak ajándékozta.
Lord Randolph Churchill (Winston Churchill apja) azon államférfiak sokaságához tartozott, akik tudatában voltak, hogy a 19. századi Anglia a gyarmatok, különösen India kifosztásával emelkedhet magasra. Annak idején a parlamenti képviselőkhöz fordulva ezt mondta:
„A legbuzgóbb figyelemmel kísérjék, a leggondosabban fejlesszék, a legegységesebben és lankadatlan elszántsággal őrizzék Hindusztán földjét és népét, a királynő koronájának legértékesebb gyöngyszemét, melynek birtoklása valamennyi gyarmati tulajdonunknál jobban növelte kis szigethazánk hatalmát, erőforrásait és jólétét…”
Nos, a fejlesztésről azért érdemes néhány szót szólni. A 19. század végén Nagy-Britannia fennhatósága alatt állt az indiai szubkontinens háromötöde, de a többi rész sem volt teljesen mentes a brit „tanácsadók” jelenlététől. David Arnold történész Tudomány, technológia és orvostudomány a gyarmati Indiában c. könyvében nyíltan kijelenti:
„Több ellentmondást tartalmaz az a hit, hogy a britek képesek voltak Indiát korszerűsíteni és civilizálni. Leginkább az a meggyőződés ismétlődik, hogy az indiaiak felkészületlenek vagy alkalmatlanok voltak arra, hogy befogadják a modern tudomány előnyeit.”
Lényegében majdnem minden, amit India örökölt rokkant állapotú volt. Ez többek között magába foglalta a brit ihletésű civil szolgáltatásokat és az elektromos hálózatot is. A gyarmati uralom alatt bármely más ázsiai kolóniához képest Indiában volt a legmagasabb az analfabetizmus. A Delhi Egyetem kivételével az összes főbb oktatási intézmény a gyarmatosítás után jött létre.
Néhány adat, hogy a lakosság hány százaléka tudott írni-olvasni:
1900 – 7%
1920 – 9%
1940 – 15%
1947 – Az ország kivívta függetlenségét.
1960 – 28%
1980 – 40%
2000 – 62%
2015 – 74%
Összehasonlításként: a legfrissebb felmérések szerint az USA lakosságának 14%-a analfabéta, és 42 millió amerikai egyáltalán nem tud olvasni, tehát India az egykori gyarmati kiszolgáltatottságot figyelembe véve, egyáltalán nincs lemaradva.
Érdemes Szvámí Vivekánanda híres beszédét felidézni, aki 1893-ban, Chicagóban, a Világvallások Parlamentjén többek között ezt mondta:
„Mi azért jöttünk keletről, mert nap mint nap lekezelő módon azt mondták nekünk, hogy el kellene fogadni a kereszténységet, mert a keresztény nemzetek dúsgazdagok. Körülnéztünk, és látjuk Angliát, mint a világ leggazdagabb országát, amely a lábát 250 millió ázsiai nyakán tartja. Visszatekintünk a történelemben, és látjuk, hogy a spanyol vagyon felhalmozása Mexikó inváziójával kezdődött. Az ilyen jólét embertársaink torkának elvágásából származik. Ilyen áron a hinduk nem akarnak fellendülést.”
Kemény szavak? Nos, egy zseniális brit úriember, a bizonyos G.B.Shaw is hasonlóan fogalmazott:
„Egy angol sohasem jön zavarba az erkölcsi állásfoglalást illetőleg. Mint a szabadság és függetlenség bajnoka, meghódítja a fél világot, és ezt gyarmatosításnak nevezi. Ha új piacot akar silány manchesteri áruinak, egy hittérítőt küld, hogy a béke evangéliumát hirdesse. A bennszülöttek megölik a hittérítőt: ő fegyverben rohan a kereszténység védelmére, hódít érte, és azt állítja, hogy a piac az Ég jutalma!”
Kapcsolódó cikkek
