A Koh-i-Noor gyémánt illegálisan került Nagy-Britanniába, és jelenleg a királyi koronaékszerek között őrzik. Egy pakisztáni ügyvéd visszakövetelné országának, pedig a drágakő valójában Indiát illeti, több mint kétezer éve ott bányászták. Indiai üzletemberek egy csoportja is pereskedik, de a háttérben sokkal többről van szó. A gyarmattartó Anglia és a kizsákmányolt India valódi történelme sokkal érdekesebb, mint egy csupa szénatomból álló ásvány.

történelem kutatás ókori India
Az angol koronát ékesítő Koh-i-Noori gyémánt  Indiából "származik".

A Világosság hegyének is nevezték ezt az ovális alakú, tyúktojás nagyságú drágakövet. Indiai és perzsa uralkodók egyaránt birtokolták, de eredeti tulajdonosa egy templomban él. 625-ben Pulakesi király egyik nagy győzelme után köszönetként templomot emeltetett Bhadrakáli istennőnek, és neki ajánlotta a Koh-i-Noor gyémántot. Az ékszer lett a tradicionális harcművészetek védőszentjének, Bhadrakálinak a bal szeme. Amikor 1323-ban Ulugh kán legyőzte a hindu uralkodót, a gyémánt a Delhi Szultánságba került. Ettől kezdve csalás és lopás révén kézről kézre vándorolt, míg végre újra egy templomnak ajándékozták.

történelem kutatás ókori India
A Koh-i-Noor gyémánt eredendően a tradicionális harcművészetek védőszentjének, Bhadrakálinak bal szeme volt

A Koh-i-Noor  a 19. sz. elején Pandzsáb uralkodójának, Randzsit Szing Maharádzsnak a birtokába került, aki 1839-ben, a halálos ágyán, a gyémántot a híres orisszai templom urának, Dzsagannáthnak adományozta. A drágakő soha nem jutott el Dzsagannáth Puriba, a brit adminisztrátorok nem adták át a templomnak. 1849-ben, Pandzsáb bekebelezése után rátették a kezüket. Így már második alkalommal került el egy hindu templom tulajdonából. Megjegyzés: a "hivatalos" történet szerint a pnadzsábi uralkodó az angoloknak ajándékozta...

történelem kutatás ókori India
Jagannáth sohasem kapta meg a neki ajándékozott Koh-i-Noor gyémántot

Lord Randolph Churchill (Winston Churchill apja) azon államférfiak sokaságához tartozott, akik tudatában voltak, hogy a 19. századi Anglia a gyarmatok, különösen India kifosztásával emelkedhet magasra. Annak idején a parlamenti képviselőkhöz fordulva ezt mondta: „A legbuzgóbb figyelemmel kísérjék, a leggondosabban fejlesszék, a legegységesebben és lankadatlan elszántsággal őrizzék Hindusztán földjét és népét, a királynő koronájának legértékesebb gyöngyszemét, melynek birtoklása valamennyi gyarmati tulajdonunknál jobban növelte kis szigethazánk hatalmát, erőforrásait és jólétét…”

Nos, a fejlesztésről azért érdemes néhány szót szólni. A 19. század végén Nagy-Britannia fennhatósága alatt állt az indiai szubkontinens háromötöde, de a többi rész sem volt teljesen mentes a brit „tanácsadók” jelenlététől. David Arnold történész Tudomány, technológia és orvostudomány a gyarmati Indiában c. könyvében nyíltan kijelenti: „Több ellentmondást tartalmaz az a hit, hogy a britek képesek voltak Indiát korszerűsíteni és civilizálni. Leginkább az a meggyőződés ismétlődik, hogy az indiaiak felkészületlenek vagy alkalmatlanok voltak arra, hogy befogadják a modern tudomány előnyeit.”

Lényegében majdnem minden, amit India örökölt rokkant állapotú volt. Ez többek között magába foglalta a brit ihletésű civil szolgáltatásokat és az elektromos hálózatot is. A gyarmati uralom alatt bármely más ázsiai kolóniához képest Indiában volt a legmagasabb az analfabetizmus. A Delhi Egyetem kivételével az összes főbb oktatási intézmény a gyarmatosítás után jött létre.

Néhány adat, hogy a lakosság hány százaléka tudott írni-olvasni:
1900 – 7%
1920 – 9%
1940 – 15%
1947 – Az ország kivívta függetlenségét.
1960 – 28%
1980 – 40%
2000 – 62%
2015 – 74%

Összehasonlításként: a legfrissebb felmérések szerint az USA lakosságának 14%-a analfabéta, és 42 millió amerikai egyáltalán nem tud olvasni, tehát India az egykori gyarmati kiszolgáltatottságot figyelembe véve, egyáltalán nincs lemaradva.

történelem kutatás ókori India
Vivékánandna Szvámi nagy sikert aratott az első Világvallások Parlamentjén való felszólalásával.

Érdemes Szvámí Vivekánanda híres beszédét felidézni, aki 1893-ban, Chicagóban, a Világvallások Parlamentjén többek között ezt mondta:

„Mi azért jöttünk keletről, mert nap mint nap lekezelő módon azt mondták nekünk, hogy el kellene fogadni a kereszténységet, mert a keresztény nemzetek dúsgazdagok. Körülnéztünk, és látjuk Angliát, mint a világ leggazdagabb országát, amely a lábát 250 millió ázsiai nyakán tartja. Visszatekintünk a történelemben, és látjuk, hogy a spanyol vagyon felhalmozása Mexikó inváziójával kezdődött. Az ilyen jólét embertársaink torkának elvágásából származik. Ilyen áron a hinduk nem akarnak fellendülést.”

Kemény szavak? Nos, egy zseniális brit úriember, a bizonyos G.B.Shaw is hasonlóan fogalmazott:

„Egy angol sohasem jön zavarba az erkölcsi állásfoglalást illetőleg. Mint a szabadság és függetlenség bajnoka, meghódítja a fél világot, és ezt gyarmatosításnak nevezi. Ha új piacot akar silány manchesteri áruinak, egy hittérítőt küld, hogy a béke evangéliumát hirdesse. A bennszülöttek megölik a hittérítőt: ő fegyverben rohan a kereszténység védelmére, hódít érte, és azt állítja, hogy a piac az Ég jutalma!

 Kapcsolódó cikkek