Shakespeare kivételes zseni volt, elmondott mindent, ami fontos az emberi élettel kapcsolatban. Ezt teszik a Védák is. A drámaíró a földi lét mulandó dolgairól is lebilincselően beszélt, de a lényeges, a valóban előrevivő dolgokban filozofikus magasságokban járt. Alkotásainak időtlensége és egyetemessége lenyűgözi a mindenkori olvasót. Mindezt idézetekkel bizonyítjuk.
455 éve született William Shakespeare. A legismertebb angol drámaíró, aki egyben a világ legkiválóbb színpadi szerzőjeként vált ismertté. Shakespeare többször is megfogalmazta a művész hivatását, talán legszebben ezekkel a sorokkal:
„a költő szeme Földről az égbe, égből földre villan”.
Az idézet a Szentivánéji álomból való. Csak 30 éves volt ekkor, de már kiérdemelte a spirituális Shakespeare nevet.
Shakespeare élete
Tengernyi irodalom van ebben a témában. Csupán annyit érdemes most megjegyezni, hogy bár színművei több földrészen játszódnak, Shakespeare soha nem hagyta el Angliát. Rendkívül olvasott ember lehetett, de ami ennél is fontosabb rengeteg információt, hírt felszedett a beszélgetések során. Nem utolsó sorban a messze földet megjárt tengerészek elbeszéléseiből.
Shakespeare és India
Shakespeare játékai nagyrészt görög, római és más külföldi modellen alapultak, de műveiben számos Indiára való hivatkozást is látunk. Olyan szavakat használ, mint Ind, Inde, India, Indies, keleti, indiai, és ezek mindig egy mesésen gazdag, virágzó országra utalnak.
India négyszer jelenik meg a már idézett Szentivánéji álomban, mint a gazdagság és a napfény országa. Nem lehet minden darabját felsorolni, de Indiára való hivatkozása megtalálható akár a Troilus és Cressida vagy az Othello sorai között is. A Minden jó, ha a vége jó színműben az indiai vallásos emberekhez hasonlítja magát az egyik szereplő. A velencei kalmárban is utalásokat találunk, hiszen Indiával több ország is kereskedelmi kapcsolatban állt.
Shakespeare Indiája rendkívül gazdag, értékes gyöngyökkel és kövekkel rendelkezik, népe mélyen vallásos, és a fátyolos nők híresek a szépségükről. 1755-ben, vagyis kevesebb, mint 150 évvel Shakespeare halála után, már játszani kezdték színdarabjait Kalkuttában.
Shakespeare, a bölcs
Shakespeare az emberi indulatokat teszi drámái alapjának. Ott van például a Romeo és Júlia, ahol két család viszálya romlásba dönt minden érintettet. Antonius a testi vágya miatt egy egész világbirodalmat tesz kockára, Macbeth gyilkol, hogy trónra jusson, Lear elüldözi nemes lelkű lányát, mert az nem dicsőítette eléggé, vagy Othello, aki féltékenységében megöli feleségét. Ki ne látná be, hogy minden földi szenvedély tengernyi gondot vonz maga után.
Talán a Hamlet a legtöbbet játszott Shakespeare dráma. Természetes, hogy főhősének el kellett buknia, hiszen az egyik legvadabb anyagi érzés, a bosszú volt a célja. Hamlet kifinomult intelligenciájú fiatalember, de nem tud felemelkedni az isteni szféráig. Pedig a világirodalom egyik leghíresebb monológjában éppen a lélekről elmélkedik. Láthatjuk, milyen harag tombol benne, ha még arra is vigyáz, nehogy imádkozás közben ölje meg a királyt. Nehogy üdvözüljön a gazember.
A védikus filozófia szerint: ki mire gondol a halál pillanatában, azt éri el. Az már más kérdés, hogy a halál pillanatában az addigi élet mentalitása a perdöntő, az villan fel, ahogy addig éltünk. Shakespeare azt is többször beleszövi mondandójába, hogy lehet vallásosként tetszelegni, de a lelkiséget nem lehet imitálni. A VI. Henrikben Gloster, így kiált:
„Vallásról ne beszélj, mert te a test hívője vagy!”
A spirituális Shakespeare
Shakespeare világlátása nem egyértelmű – néhol egészen pesszimista és ironikus, sőt gunyoros. Érthető, hiszen az emberi természetről írt. Azonban mindig átvilágítja egy magasabb rendű szellemiség. Tisztában volt vele, hogy az ember csupán rövid szereplője az élet drámájának, és mindenkori tudatállapota szerint látja a valóságot:
„Nincs a világon se jó se rossz, a gondolkozás teszi azzá” – mondja Hamlet.
A spirituális Shakespeare tudja, hogy – mai kifejezéssel élve – az elme szabályozása létfontosságú. Nem mindegy, mire fókuszál, mit tart fontosnak, mit fogad, és mit utasít el az ember élete során.
„Undok egy dolog úgy mosni agyunkat, hogy mocskosabb legyen.” (Macbeth)
Tőlünk függ, mit akarunk, hová törekszünk:
"Testünk a kert, akaratunk a kertész." (Othello)
Az illúzió világa nem csupán a hétköznapokban könnyebben felfedezhető álságos dolgokból áll. A pénz és a hírnév szinte mindenkit vonz, akinek nincsenek lelki törekvései.
„Ó, rang! Ó, cím! hogy színed, csillogásod mily hódolatra készti a butákat!”
Shakespeare többször is megfogalmazta, hogy illuzórikus világban élünk:
A látszat a legkevésbé vall magáról;
Még mindig dísszel csalják a világot. (A velencei kalmár)
Machbet a halála előtt így kesereg:
Ne higgyen senki a bűvész pokolnak, kétértelmű káprázattal vakít.
A nagy drámaíró ugyanakkor azt is tudta, hogy a valóság máshol keresendő.
Mert mindent biztosan tud fenn az Isten: De mi csak látszatot sejtünk meg itt lenn. (Minden jó, ha a vége jó)
Shakespeare tehát rendszeresen tudatja velünk, hogy a test és a lélek különáll.
Elmélkedésben, szent fohász között. Vehesse lelkem a testtől búcsúját. (János király)
Csodálatos költői sorokkal fogalmazta meg azt a prózai tényt, hogy a testi tudat korlátozza az ember lelki minőségét:
… a dölyfös ember
Parányi kis hatalmával feszítve. Tombolva ágál a nagy ég előtt, Hogy sírnak fönn az angyalok.(Szeget szeggel)
Többször is kimondja, hogy az emberi életnek kiemelt feladata van.
Bölcs az Úr: Mint mi a fáklyát, úgy tart minket Ő, S egy fáklya sem világol önmagának. (Szeget szeggel)
Hamlet egészen keményen fogalmazza ezt meg:
Mi az ember, Ha drága idején vett fő java Alvás, evés csak? Nem több mint barom.
Kihagyhatatlan Shakespeare idézetek
Színház az egész világ,
és színész benne minden férfi és nő… (Ahogy tetszik)A szent érveket felhozó gonoszság
Olyan, akár a mosolygó gazember
Vagy a rothadt szívű, piros színű alma. (A velencei kalmár)Az erény – szép; míg a szépség, ha olcsó
Jellem köntöse: csak festett koporsó. (Vízkereszt vagy amit akartok)Az élet csak egy tűnő árny, csak egy
Szegény ripacs, aki egy óra hosszat
Dúl-fúl, és elnémul… (Machbet)
Összefoglalás
Ó, ember, szamár a füled: Hízelgést meghall, bölcs szóra süket! Shakespeare Coriolanusa sóhajt így. Mi inkább a Téli rege sorait ismételjük:
Kérlek, ha bármit tudsz, ami engem is bölcsebbé tenne, azt ne börtönözd sötét titokba.
Shakespeare a világ halhatatlan költője, univerzális művei tükrözik az emberi érzelmek mélységét. Irodalmi nagysága mellett leginkább a spirituális Shakespeare-t ünnepelhetjük, akinek üzenete mindig minden korban érvényes:
„az Ég igaz, és gyomlál az idő”.
Kapcsolódó cikkek