A halál többnyire félelmetes az ember számára. Nehéz szembesülni saját elmúlásunk gondolatával, vagy feldolgozni szeretteink távozását. A keleti bölcselet rendkívül filozofikusan áll e kérdéshez. Először is kijelenti: nincs halál, csupán átlépés egy másik életbe. Az ókortól napjainkig számos filozófus, tudós vagy művész ezt vallotta, de az átlagemberek között is rendkívül sokan hisznek benne. A következő tanmese is erről szól.
Az áldásosztó bölcs
Valamikor régen az egyik indiai faluban nagy tömeg verődött össze. Egy áldásosztó bölcs köré csoportosult a nép. Életről és halálról tanította őket, s alkalmanként megjegyzést is tett hallgatósága bizonyos tagjára. Amikor egy ifjú herceg érkezett, neki azt mondta: – Élj soká!
Mindenki elégedetten bólintott. Annál nagyobb megrökönyödéssel hallgatták a következő szavakat, melyeket egy aszkétához intézett: – Halj mihamarabb! Ezután egy hívő közeledett, aki Isten iránti odaadással zengte a szent neveket. – Akár élsz, akár halsz! – hangzott a
talányos mondat, s a nép csak értetlenül pislogott. Végül arra bóklászott egy mészáros. A bölcs szomorúan csak ennyit mondott: – Ne élj, ne halj!
A közönség nem bírta tovább, az emberek szerették volna tudni a hallottak értelmét. Így fordultak a bölcshöz:
– Milyen furcsa áldásban részesítetted ezeket? Hogyan értelmezzük mindezt? Áldás lenne a hosszú élet és a gyors halál is? Kérünk, magyarázd meg!
A bölcs tanítani kezdte őket.
– A ifjú herceg előtt hosszú út áll. Gondoskodnia kell alattvalóiról, országa fejlődése érdekében kell dolgoznia, ez a hivatása. Jó tanárai voltak, jól végzi majd munkáját, jelleme fejlődik, ezért neki áldás a hosszú élet.
Az aszkéta számára az élet csupa örömtelen lemondás. Csak arra vár, hogy kilépjen a test börtönéből, és újra kezdje, egy magasabb szintem. Ezért neki ajándék a halál.
A hívő mindig imádott Urával van. Boldog itt, a földön, s boldog a lelki világban is. Ezért néki mindegy, akár él, akár hal.
A mészáros milyen áldást kapott? Nos, aki öl, az erőszak által hal. Szörnyű foglalkozása van, erkölcstelen tettei, így egyre több bűnt halmoz fel. Mindenki megértheti, hogy neki nem jó a hosszú élet, mert csak gyarapítja vétkeit. Ám ha meghal, felelnie kell erőszakos tetteiért, így az sem jó neki, ha meghal.
Összegzés
Longfellow, a költő így szólt:
„Nincs halál, ami annak látszik, az átmenet”.
A bölcs ember számára nem a halál megértése, elfogadása a legfontosabb kérdés. Hanem a helyes élet, az emelkedett tudatállapot elérése. Tetteit nem a halálfélelem, hanem az életszeretet vezérli, hiszen élete mások és Isten szolgálata révén, a nehézségek ellenére is örömteli és kiegyensúlyozott lehet.
