Az embereket mindig érdekelte, hogy mi történik a nagyvilágban. Az ókorban is megosztották a híreket, és továbbították azokat. Így volt ez Indiában, abban a történelem előtti korszakban is, amiről legfeljebb a Rámájana vagy a Mahábhárata lapjain olvashatunk. Ki volt a hírszerkesztő és a tájékoztatásért felelős? Nem kisebb személyiség, mint Narada muni, a nagy bölcs, a tudósítás atyja, a világ első „média szakembere”. Narada: „Bhakti szútra” – az elkötelezettség csodálatos könyve.
Narada a hindu tradíciók védikus bölcse. Keresztül-kasul bejárja az univerzumot, hiszen misztikus képességei révén még járműre sincs szüksége, a gondolat szárnyán száll. Útlevele a jóakarata, bár néha pletykásnak mondják azok, akik nem látják át messze ívelő terveit. Ma van a távközlés és információs társadalom napja. Nézzük, hogyan terjedt a hír a védikus időben.
A hírközlés története
A természeti népeknél barlangrajzok, füstjelek vagy a dobütések szállították a hírt. A perzsák már futárkapcsolat révén kapták meg a szükséges információt. A görögök fáklyajeleket is használtak, idővel a fáklyatávírón már betűket is tudtak továbbítani. Julius Caeser uralma alatt jelent meg az Acta Diurna, ami összefoglalta a politikai híreket. Kézírásos formában terjedt az egész Római Birodalomban.
A 18. században a hajózás fejlődésével szükségessé vált a tengeri üzenetváltás. A gyarmatosítás rabló hadjáratai miatt is megnőtt a tengeri forgalom, kialakultak a zászlójelek. A parton világítótornyok üzentek fényjellel. A hajók zsákszámra szállították a leveleket és iratokat a földrészek között.
Kínában adták ki az első nyomtatott újságot i.e 200 körül. Gutenberg ettől függetlenül találta fel a nyomtatást. A 19. század pedig már az optikai és elektromos távírók időszaka. Francia feltaláló nevéhez fűződik a semaphore (karjelző), a telegráf őse. Ekkor indul el világkörüli útjára a sajtó, s ekkor lett a sajtó nagyhatalom. A nemesség, katonaság és papság mellett a negyedik rend, mely a hatalmat kézben tartotta és irányította.
Az első használható elektromos távírót a Morse távíró követte. 1844-ben az első távíróvonal Baltimore és Washington között jött létre. Az először leadott mondat ez a bibliai idézet volt: „mit mívelt Isten!” Miután Bell távbeszélő készüléke megjelent, a magyar Puskás Tivadar segítségével 1878-ban létrejöttek első telefonközpontok Bostonban.
A rádióadó/vevő tévesen mind a mai napig az olasz Marconi nevéhez fűződik, holott az indiai Sir Jagadishchandra Bose volt az első ezen a területen 1895-ben. Csakhogy ő nem törekedett a kereskedelmi haszon megszerzésére, hanem nyilvánosságra hozta kutatási eredményeit. Mindezt azért, hogy mások is fejleszthessék a kutatást. Marconi Nicola Tesla asszisztense volt, aki a szabadalmát 1896-ban mutatta be. Tesla jogosan hangoztatta prioritását, és pereskedés után Marconitól visszavették az elsőbbség jogát.
Így értünk el napjaink információs társadalmáig, ahol a modern mobiltelefon-rendszerek, a mobilinternet kitágította a világot. Igaz, a természetes életformánk rendkívül beszűkült. A híranyag pedig elképesztő, beláthatatlan méretekre duzzadt. A kérdés csupán az: milyen információra van valóban szükségünk?
Narada muni, a tudósítás atyja
Narada a védikus kor misztikus képességekkel rendelkező bölcse. A muni jelentése: bölcs. Narada muni a vezeték nélküli kommunikáció mesteri jelképe is lehetne. Őt nem zavarta a nyelvi nehézség, mely India számos kasztja, törzse és regionális szubkultúrája között mind a mai napig fennáll.
A véleményközlése mestersége nem mindig tűnik egyszerű feladatnak. Mindig vannak ellenfelek, akik nem akarják, hogy bizonyos információ célba jusson. Így volt ez a messzi ókorban is. Narada muni mindig vándorló kommunikációs személy volt. A modern újságírók előde, tehetséges tudósító, aki ha kellett, ki is színezte a történeteket.
Narada az Úr Narayana lelkes híveként mindig hű urához. Mivel Narayana egyben az igazság megtestesülése is, így amikor Narada látszólag illetéktelen személynek árulja el a titkos információkat, azt tudatosan teszi, annak jó oka van. Idő előtti információja néha pánikot, viszályt és ellentétet okoz, de csak a végső győzelmet készíti elő. Narada egyetlen célja, hogy a világegyetem jobbá váljon.
Narada muni története
Brahmá odaadó meditációjából született. Narada a négy sampradája (tanítványi lánc) egyikének a kiemelkedő tagja. Brahmától kapta meg a transzcendentális tudást. Emelkedett lélek, egyik kezében húros hangszere, a vína. Szüntelenül énekli odaadó dalait, és folyton dicsőíti Visnut. Hari és Narayana neveit zengi, de szenvedélyesen hirdeti az odaadás és a hit fontosságát is.
Nevének jelentése: Nara-emberiség, da-aki átadja. Narada képes mindenkit a Legfelsőbb Úrral megajándékozni. Narada a csillagászat, a zene és más művészetek tekintélyes képviselője volt. Több művet is írt, az egyik leghíresebb a Narada Bhakti-sutra. Ez a költői munka Isten iránti odaadással kapcsolatos nyolcvannégy aforizmát tartalmaz.
Narada tanítása
A szútra (sutra) egyszerű nyelvezetű, tömör filozófiai-irodalmi tartalmú műfaj. A védikus irodalomban gyakran találkozni vele. Jelentése fonál, vezérfonál.
Narada Bhakti-sutra című összegzése a bhakti, vagyis Isten odaadó szolgálatának szépségéről szól. Részlet a műből Rácz Géza fordításában:
- 38. A bhakti legfőképp a nagy lelkek, valamint a Legfelsőbb kegyéből nyerhető el.
- 39. A nagy lelkek társaságát nehéz elnyerni, s e társulás hatása finoman, kifürkészhetetlenül, de hathatós módon érvényesül.
- 54. Anyagi vonásoktól s az önzéstől is mentes, egységes belső tapasztalat az istenszeretet, ami a világon mindennél finomabb, akadálytalan és egyre gyarapodó.
- 58. Minden egyéb lelki gyakorlattal szemben a bhakti a legbiztosabb s legegyszerűbb.
- 59. Mert nem függ semmi külső feltételtől, és magától értetődő.
- 60. Mert teljes lelki békét nyújt, és a legmagasztosabb örömöt adja.
Kapcsolódó cikkek
