Krasznai Gíta lemezbemutató koncertjére készül. Jelenleg egyetemista. A sztorija valahol itt kezdődik. Miután felvételt nyert a Szegedi Tudományegyetem Képzőművészeti Szakán, mindjárt egy évet halasztott, hogy Indiába utazhasson. Fél évig eredeti környezetben, jógakolostorban, ásramban élt és tanult. Az OM című lemezről, a Bharata Kultúrtérben tartandó lemezbemutató koncertről és Indiához való kötődéséről faggattuk.
-Könnyen megszületett az elhatározás, hogy halasztasz az egyetemen és fél évet Indiában töltesz?
Igen. Egyrészt azért, mert már nagyon vágytam Indiába, miután olyan sok élmánybeszámolót végighallgattam és a családom is Indiából származó életmód és gondolkodás szerint élt és nevelt engem és a testvéreimet is. Szóval szerettem volna a saját szememmel látni mindezt. És annak ellenére, hogy mennyit halllottam róla, mégis meglepett az, amilyen valójában. Pozitív értelemben természetesen. Másrészt pedig nagyon komolyan vettem a középiskolát és emiatt mire befejeztem, nem lettem volna képes egyből beállni egy új intézménybe és tanulni újból három évet. Azt hiszem, hogy nagyon szerencsés időben jött a lehetőség, hogy elutazhassak.
- Már régebben készültél egy olyan jellegű zenei anyag elkésztésére, amilyen az OM vagy kizárólag a kint tapasztalt dolgok ihlettek meg ennyire?
Már India előtt is tervben volt, de a kinn töltött idő és a kinn megismert zenészek adták a legnagyobb inspirációt. És hát amikor hazajöttem, sokkal nagyobb lelkesedéssel vágtam bele.
-Hogy választottad ki a számodra megfelelő zenészeket a produkcióhoz? Volt konkrét elképzelésed arról, hogy milyen hangszereket szeretnél hallani a lemezen?
a való Indiában
Semmiképp sem akartam túlságosan ragaszkodni a bhajan tradicionális indiai hangszereihez. De azért szerettük volna, ha valamennyire mégis alátámasztja a hangzás a szöveget. Ezért is kértük meg Mótyán Tibit, hogy tablázzon a lemezen, hiszen ő Indiában tanult és sokat tud az indiai klasszikus zenéről. A gitár egyértelmű volt, mert én is gitáron tanultam meg ezeket a dalokat, de nagyon örülök, hogy Sövény Olivér is gitározik a lemezen, mert egy nagyon különleges, jazzzes, meditatív hangzást ad a daloknak. A csellót mindig is nagyon szerettem, mint hangszert és mivel az egyik nagyon kedves barátommal, Hadobás Gergő csellistával már előtte is zenéltünk együtt, szerettem volna, ha ő is egy új színt hoz a mantrákba. Már felvettük ez első dalokat, amikor felmerült a gondolat, hogy hiányzik még egy hangszer és hosszas keresgélés után találtuk meg Pozsár Esztert, aki Indiában is tanult bansuri fuvolán játszani. A szitár pedig egy szerencsés véletlen volt, mert Debasish Ganguly, családi barátunk, aki egy indiai származású szitárművész és minden évben koncertezik Európában, pont tudott időt szánni arra, hogy az utolsó dalt vele vegyük föl.
-Feltételezem, hogy egy ilyen különleges zene feljátszásához el kell érni egy bizonyos hangulati állapotot. Steril stúdiókörülmények között ez mennyire sikerült?
Igen, a körülmények is tudnak segíteni a hangulat létrehozásához, de azt hiszem nekem a hangulat mindig akkor jött meg, amikor elkezdtünk zenélni és mivel nem sávonként, hanem egyszerre vettük fel a dalokat, így ez sokkal könnyebb volt.
-Maximálisan elégedett vagy a kész lemezzel? Utólag esetleg változtatnál valamin, ha módod lenne rá?
Természetesen vannak benne olyan dolgok, amiket máshogy csinálnék ha most kezdenénk a felvételeket, de azt hiszem, hogy tökéleteset úgysem lehet alkotni és mivel majdnem mindent egyszerre vettünk föl, így nehezebb elkerülni a hibázást, viszont az eredmény élőbb lesz.
-Mit vársz az OM albumtól?
Igazából szerintem minden alkotó azt várja el az alkotásától, hogy adni tudjon másoknak vele, hogy eljusson a befogadókhoz az az üzenet, amit az alkotó mondani akart vele. Ez a lemez szerintem abban segíthet, hogy kapjunk egy ízelítőt India zenei hangulatából, és talán a keleti gondolkodásból is, hiszen próbáltunk meditatív hangulatot létrehozni. És persze az egész folyamat önkifejezés is az alkotóknak, valamint az OM album készítése nekem nagyon sok tanulságot és jó élményt is hagyott.
