Szrinagar utcáin furcsa látvány tanúi voltak a járókelők, a kép azóta bejárta a fél világot. Egy ember pórázon „vezetett” káposztával sétált. Hogy ez miért nem abszurd? Az ismeretlen meg akarta őrizni névtelenségét, de kijelentette, hogy tettének komoly oka van. A titokzatos férfi abszurd cselekedete eleinte őrült kísérletnek tűnt, de miután egy interjúban ismeretlenül elmondta célját, mindjárt értelmet nyert ez a fajta figyelemfelkeltés. Így akart rámutatni a Kasmírban levő feszült helyzetre, arra, hogyan befolyásolja az ártatlan civilek életét a militarizálódás.
Kasmírból származom, melyet traumatizált a háború és az erőszak, s ez sokkal céltalanabb, mint egy káposztával sétálgatni. Az egész célja egyfajta ellenállás, de egyben szórakoztat, az emberek nevetnek, így a hatóságok semmilyen kifogást nem emeltek. A folyamatos és stagnáló konfliktus, a háború a közönséges civilekkel is abszurd dolgokat végeztet.
Úgy nőttem fel, hogy a gyerekek nyugodtan jártak iskolába, és a tantermekben egymás mellett ültek a különböző vallású diákok. Akkoriban nem voltak bunkerek, hadsereg, katonai táborok szögesdrót épületekkel, sem fegyverrel ellátott járművek az utcán, valamint fogolyközpontok és az ott folyó kínzások…
Az ötlet nem az enyém, egy kínai művész, Han Bing híres „Séta a káposztával”projektje 2014-ben futótűzként terjedt el. A The New York Times, a Wall Street Journal, The Huffington Post lapjain és máshol is megjelent. Vitát provokált a gépies hétköznapi gyakorlattal szemben, és kritikus gondolkodásra késztetett. Ő többek között a divatos éttermeket látogató újgazdagok hivalkodó falánksága ellen tiltakozott ezzel, hiszen a szegényeknek sokszor még káposzta sem jutott. Han Bing performanszának példáját sokan követték, apró falvakban és nagyvárosokban szerte a világon.
Én csak kölcsönvettem a jól ismert szimbólumot, az ötletet, és a saját elképzelésem szerint alakítottam tovább. Ilyen szomorú módon próbálom felfrissíteni az emlékezetet, hogy a nézők gondoljanak arra az időre, amikor még nem volt konfliktus és militarizálódás. Az erőszak és a háború már több évtizede folyik, Kasmír az „erőszak”, „zűrzavar”, „felkelés” szinonimájává vált. Azt akarom, hogy az emberek rájönnek, hogy a kasmíri konfliktus, mint minden viszály a világon, csak átmeneti.
Durván 8000 eltűnt embert említenek a statisztikák Kasmírban, és több mint 70000 halt meg a katonai beavatkozás miatt. Véleményem szerint folyamatosan tiltakozni kell a háború és a katonai megszállás ellen. Ehhez szükséges a tudatosság növelése. Hogy nem érek el semmi konkrétumot? Művész vagyok, ez az én kifejezési formám, mint korábban az írás.
Kapcsolódó cikkek
