Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA
09 máj

Johann Wolfgang von Goethe idézetek magyarul


Johann Wolfgang von Goethe minden bizonnyal nem abban az értelemben filozófus, amely egy tudományterületet érint. Befolyása mégis kitörölhetetlen, nemcsak irodalmi nagyság, a nagy gondolkodók között is számon tartják. Goethe csodálta az indiai irodalmat, vegetáriánus volt, hitt a lélekvándorlásban. Válogatásunk egy gazdag életművet mutat be.

Goethe a német kultúra egyik legkiemelkedőbb alakja. Az irodalom szinte valamennyi műfajában jelentős művet hagyott hátra. Színházat hozott létre, folyóiratot szerkesztett, érdekelte a régészet, a képzőművészet, sőt még a weimari herceg, titkos tanácsosa is volt.

Goethe és az indiai dráma

Goethe, miután elolvasta Kalidász Sakuntalá c. drámájának fordítását, rendkívül lelkesen írt a darabról.  Kalidász híres művét Sir William Jones, a szanszkrit nyelv tudósa és rajongója fordította le.

Ebből jött a német fordítás, de még a két közvetítés sem gyengítette a mű szépségét, elnyerte a legtöbb európai tudós lelkes elismerését. Annyira, hogy sok kritikus az arisztotelészi drámaelmélet megtámadása mellett voksolt, amikor felfedezték, hogy a keleti irodalom több irodalmi díszítéssel és filozófiával rendelkezik. 

Heine egy későbbi tanulmányában, a „Gondolatok és ötletek” fejezetben azt írta, hogy Goethe még használta is a Sakuntalá egy elképzelését a Faust elején.

Az Indiából érkező impulzusok további lendületet adtak Goethe költői munkáinak. Nem tudott szanszkritul, de annyira lenyűgözte a nyelv szépsége, hogy megpróbálkozott a dévanágari írással. Ennek bizonyítéka megtalálható a Goethe archívumban.

Goethe idézetek születésnapra

Az irodalom kedvelői gyakran keresnek Goethe idézeteket születésnapra. Most ezzel az ajánlattal segítünk:

 „Ha lelked derűs és tiszták a céljaid, jókora utat tehetsz meg előre.”

„A bölcsesség keblén, meglátod,
naponta nő majd boldogságod.”

„A szív jósága tágabb teret foglal el, mint az igazságosság tágas mezeje.”

„Tökéletesség az ég mértéke; tökéletességre törni: az emberé.”

„Hány, de hány évet kell rá feltenni, hogy legalább feltehetőleg tudjuk, mit kell tenni, és hogy kell tenni!”

„Az élet a halhatatlanságunk gyermekkora.”

„Mindannyiunknak több mint elég ideje van, ha tudjuk, hogyan kell jól kihasználni azt.”


 

Goethe idézetek ballagásra

A Goethe idézetek nagyon illenek ballagásra is. Íme:

„Sehol sem mutatkozik meg a lángelme világosabban, mint a bölcs önmérsékletben.”

„Jól válaszd meg az álmod, mert ez meghatározza egész életed alakulását, sorsodat is, és esetleg be is teljesülhet.”

„A gondolkodás érdekesebb, mint a tudás, de nem érdekesebb, mint a felismerés.”

 „Az igazság szeretete abban nyilvánul meg, hogy valaki mindenütt képes feltalálni, és meg tudja becsülni a jót.”

„A gondolkodó ember java és boldogsága, hogy a kifürkészhetőt kifürkéssze, s a kifürkészhetetlent csöndes áhítattal tisztelje.”

„Melyik a legjobb kormány? Az, amelyik megtanít minket saját magunkat kormányozni.”

„Az igazságokat sokszor kell ismételni, mert a tévedéseket is sokszor ismétlik.”

„Az igazi tanítvány megtanulja, hogy a megismert dolgokból kifejtse az ismeretleneket, és megközelítse a mestert.”

„A viselkedés tükör, amelyben mindenki megmutatja a jellemét.”


 

Goethe Faust idézetek

Goethe huszonegy éves korától ötvenhét éves koráig dolgozott a Fauston, az emberi élet nagy kérdéseit kutatva. Alkotása posztumusz műként jelent meg, és hamarosan a világdrámák közé lépett.

 „Mohó kezekkel kincset ás,
És boldogan kap egy gilisztán.”

„Ki lesz tanítóm? Mit kerüljek el?
Jaj, tetteink, akár a szenvedélyek,
Gátat emelnek életünk elé.”

„Megszoktuk, hogy az ember gúnyolódik, 
Ha valamit nem ért.
S ha a szép és jó dolgokba bonyolódik,
Az terhére van, s megugatja.”

„Egy ember azt látja a világban, amit szívében hord.”

Goethe idézetek az életről 

„Hogy a gyerekek nem tudják, mit akarnak, abban minden nagy tudományú tanító- és hopmester egyetért; hogy azonban felnőttek is gyermek módra támolyognak ezen a földön, és mint azok, éppúgy nem tudják, honnan jönnek és hová mennek; hogy éppoly kevéssé cselekszenek igaz célok szerint (…), azt senkinek sem ízlik elhinni, pedig úgy vélem, kézzelfogható igazság.”

 „A halál pillanata az, amikor a lélek elhagyja az irányító központi erőt, de csak azért, hogy újabb kapcsolatokat létesítsen, hiszen természeténél fogva halhatatlan.”

„Egy gondolkodó lény számára lehetetlen elképzelni egy nem létezést.” 

„Nem kell ellátogatnunk az őrültek házába, hogy zavaros elméket találjunk; bolygónk az univerzum mentális intézménye.”

„A legszebb állapot az önkéntes függés, és hogyan lehetne ez szeretet nélkül?”

„S míg nem látod az életet a halálban tévelygő vendég vagy földön és homályban.”

„Sokan nem törődnek a pénzükkel, amíg nem ér véget, és mások ugyanezt teszik az idejükkel.”

„A tudatlan emberek olyan kérdéseket vetnek fel, amelyeket a bölcs válaszolt ezer évvel ezelőtt.”

Goethe idézetek a természetvédelemről

„A természetet kínpadra feszítjük, hogy erőszakkal szóra bírjuk, de nem vesszük figyelembe, hogy amit így kipréselünk belőle, az esetleg egészen más, mint amit magától mondana.”

„Csak a természet gazdagsága végtelen, csak ő képzi a nagy művészt. Bármerre tekintsünk, a természetből végtelenség fakad.”

„Nincs oly fény, melynél fátyolát
a Természet levetné szépszerével,
s mi lelkednek nem fedi fel magát,
ki nem csikarhatod azt tőle semmi géppel.”

Goethe többek között így írt tanítványának és titkárának, Eckermannak:

„A természet nem ért tréfát: mindig igaz, mindig komoly, mindig szigorú, mindig igaza van; a hibák és tévedések mindig az emberéi.”

 
Spirituális Goethe idézetek 

Goethe számára az öröklét, a lélek halhatatlansága evidens volt. 1823. október 19-én írta ezeket a sorokat egy barátjának címzett levélben: 
 

„Bizonyos vagyok benne, hogy ezerszer is jártam már a Földön, és még ezerszer visszatérek. Az ember a természet és Isten dialógusa. Más égitesteken ez a dialógus nyilván más szinten folyik. Ami belőlünk még hiányzik, az az önismeret.” 


 
„A halál pillanata az, amikor a lélek elhagyja az irányító központi erőt, de csak azért, hogy újabb kapcsolatokat létesítsen, hiszen természeténél fogva halhatatlan.”

„Aki tudományosan vagy művészileg képzett, annak van vallása is. De annak, aki egyikben sem jártas, biztosan szüksége van vallásra.”


„Nehéz volna pontosan számot adni azokról az átmenetekről, amelyek hol előrelépésnek, hol visszakozásnak tűnnek, az Isten vezérelte embernek mégis mind javára és hasznára kell, hogy szolgáljanak.”

„Ha lelked derűs és tiszták a céljaid, jókora utat tehetsz meg előre.”

„Nehéz volna pontosan számot adni azokról az átmenetekről, amelyek hol előrelépésnek, hol visszakozásnak tűnnek, az Isten vezérelte embernek mégis mind javára és hasznára kell hogy szolgáljanak.”

„S míg nem látod az életet a halálban, tévelygő vendég vagy földön és homályban.”

 „Az életárban, tettek viharán
lényem fel- s lejár,
ide-oda száll.
Születés, halál,
apály s dagály:
cserélve érlelt
örökös élet!
És zúg a szövőszék, az idő, s azon én
így dolgozom Isten eleven köpenyén.”
 

 

Kapcsolódó írások


    

 

Tovább olvasom

07 feb

A rasszista Charles Dickens

Charles Dickenst írásai alapján ragyogó írónak tartjuk. Olyan személynek, akiről azt gondolhattuk, hogy a szegények vagy a hátrányos helyzetűek bajnoka. Charles Dickens valójában szűklátókörű és önző ember volt, sőt rasszista, akinek gondolatai között még a népirtás is feltűnt. Az amerikai indiánokról, a négerekről és India népéről is durva rasszistaként vélekedett. Megvédte a gyarmati európaiak kiváltságait, és elutasította azt, amit
primitív kultúrának tartott.

kultúra hírességek történelem könyv

Az angol irodalom Oxfordi szótára Charles Dickenst szélsőséges nacionalistaként írja le. Olyan embernek, aki gyakran megbélyegzi az idegen kultúrákat. Akinek a gyarmatosított népekhez való hozzáállását „genocidális szélsőségek” mérgezik, vagyis a népirtás büntette feketíti be. 2019 februárjában Ian Jack, The Guardian újságírója ezt írta Dickensről:


„könyörületes moralistának, a megaláztatás és a szenvedés ellenségének ismerjük. Jó hírneve magánéletének tényei nélkül továbbra is tartósan virágzik.”

Charles Dickens, a soviniszta

A téma kutatói egyetértenek: Charles Dickens soviniszta. Grace Moore, az ausztrál Melbourne Egyetem tanára szerint Dickens a későbbi éveiben mérsékelte rasszizmusát, míg Patrick Brantlinger kultúrtörténész és William Oddie újságíró szerint az csak erősödött. Brantlinger idézi Dickenst, aki az amerikai Catskill-hegységben élő ír kolónia leírásakor „faji szempontból riasztó” csoportként tekinti őket.

Megint más kutatók, Sally Ledger és Holly Furneaux azt állítják, hogy Charles Dickens „kultúrsoviniszta” volt, etnocentrikus gondolkodásával készen állt a brit imperializmus igazolására. Magyar fogalmakkal: az angol fajt és kultúrát felbecsülte, más népeket, népcsoportokat, azok életmódját, hagyományait mélységesen lenézte. Sőt jogosnak tartotta alárendeltségüket.

Dickens az angol középosztály erkölcsi ideáljait nemzeti értékként felmagasztalta. Más kultúrák képviselőit, például a francia, az olasz és az amerikai karaktereket jó esetben csak a lusta és csaló jelzővel illette. Dickens azt állította: az indiánok piszkosak, kegyetlenek, nincs semmiféle erkölcsi érzésük. Ilyen abszurd véleménye volt az amerikai indiánokról, de az afrikai busmanokról is. Szerinte a rabszolgáknak természetesen szabadnak kell lennie; de választójogot adni nekik, nevetséges ötlet.

kultúra hírességek történelem könyv

Charles Dickenst és a népirtás gondolata

Ha megvizsgáljuk Charles Dickens kevésbé ismert oldalát, egy sötét elméjű Dickenst találunk. Íróként oly módon állt ki az elszegényedett emberek mellett, amit korában senki más nem tett, de csakis saját hazája szegényeit védte munkáiban. Más országok elnyomottjai nemcsak nem érdekelték, sokszor kifejezetten gyalázkodón emlegette őket.

Dickens nem ellenezte az őslakos amerikaiakkal szembeni bánásmódot sem. Amit ezzel kapcsolatban írt, az is népirtás jellegű. Szerinte őket „civilizálni lehetne a Föld felszínéről”. Nem lehet azzal mentegetni, hogy ez csak irodalmi kép. Egy kultúra csakis brutális erőszakkal távolítható el.

Az 1857-es indiai szabadságharc, mely nyugaton szipojlázadás néven híresült el ugyancsak felkavarta a kedélyeket. Nem valószínű, hogy Charles Dickenst érdekelte volna az indiai szabadságharc, sem annak okai. Ugyanakkor egészen szélsőséges megjegyzésre késztette. Ezt írta Angela Burdett-Couttsnek:

„Mindent meg kell tennem annak érdekében, hogy megsemmisítsem ezt a fajt.”

Peter Ackroyd regényíró és kritikus, szakterülete a londoni történelem és kultúra. Az általa készített munkák széles skálán mozognak, a kutatás mélysége jellemzi azokat. 1984-ben Ackroydot a királyi irodalmi társaság tagjává választották. Ironikusan így nyilatkozott: „Nem gyakori, hogy egy nagy regényíró népirtást javasol...”

Indiában professzor Khusrau Gurganvi, kiemelkedő nyelvtudományi könyvek szerzője csak ennyit jegyzett meg:

„Az emberek sokkal rosszabb dolgokat mondtak már Indiáról és az indiaiakról. Kit érdekel? A bolygó legrégebbi, megszakítás nélkül fennálló civilizációja Indiában van. Ha ezek az apró dolgok elkezdenek befolyásolni minket, ezt elég hamar elveszítjük.”

Copperfield Dávid − önéletrajzi vonások

Charles Dickens keserves gyermekkorának elemeit ismerhetjük fel a Copperfield Dávid c. regényében. Hőse egy kisfiú, az ő szemén keresztül látjuk a korabeli Angliát. A korrajz, mint Dickens többi könyvében is, hitelesnek tűnik. El kell ismerni, az író kiválóan tudta ábrázolni a szegények sorsát, otthonát, a szegénynegyedek piszkos utcáit vagy a gazdagok szép kertes házait, ruháit.

Eleinte a vezetékneve sem ösztönözte az írót, ezért először álnéven jelentette meg munkáit. Ugyanis a „Mi a Dickens!” régi „Mi az ördög?” jelentésű. Dickens nevét a régies kifejezés udvariasabb változatának tekintik.

kultúra hírességek történelem könyv

Charles Dickens, mint férj

Charles Dickens rámutatott, hogy a társadalom látszólag legtiszteletreméltóbb személyei gyakran jellemtelen emberek. Figyelembe véve azonban azt, amit Dickens házasságáról most tudunk, úgy tűnik, hogy valószínűleg ő maga is gazember volt − kezdte egyik cikkét Tom Carter, történész.

Charles Dickens életének egy másik dimenziója is van, amelyről 160 évig nem tudott szinte senki. A magánélete is szörnyű titokkal volt terhes. Dickens felesége az író akkori főnökének, George Hogarthnak, a Reggeli krónika szerkesztőjének a lánya volt. Dickens alacsonyabb társadalmi helyzetének és vagyonának hiánya ellenére Catherine hozzáment a kezdő íróhoz.

John Bowen, a York-i Egyetem 19. századi irodalmának professzora leírta, hogyan talált meg egy korábban figyelmen kívül hagyott levelet.

„Szörnyű felfedezés volt, felállt a szőr a hátamon” – mondta a professzor.

Dickens ugyanis az őrültek házába akarta záratni feleségét, hogy a 18 éves színésznő szeretőjével együtt élhessen, és a közönség előtt fennmaradjon a nimbusza.

A levelek feltárják Dickens próbálkozásait. Orvosát kérte, hogy feleségét őrültek házába zárassa. Talán van némi fogalmunk arról, hogy abban a korban mit jelentett egy ilyen intézmény. A terv megbukott, mert az orvos, aki jól ismerte az asszonyt, nem volt hajlandó Catherine-t mentális rendellenességgel diagnosztizálni. Catherine Dickens 1851-ben könyvet
tett közzé, témája a konyhaművészetre összpontosított, étkezési ötleteket kínált. Nagyon sikeres volt, 1860-ig öt kiadást ért meg.

Az orvos, aki Dickens útjában állt, és elutasította Catherine őrületének igazolását, valószínűleg Thomas Harrington Tuke volt. Dickens és ő barátok voltak. Vajon mért ért véget a barátságuk? 1864-ben Dickens már „nyomorult lénynek” és „orvosi szamárnak” hívta Tuke- ot. Claire Tomalin, Charles Dickens egyik életrajzírója a Harvard archívumában talált leveleket kommentálva, érdekes dolgot mondott: Dickens volt az őrült, nem a felesége.

Charles Dickens: Karácsonyi ének

Charles Dickens Karácsonyi ének c. kisregénye minden idők egyik legikonikusabb karácsonyi története. Azon híres alkotások közé tartozik, melyek megjelenésüktől kezdve töretlen népszerűségnek örvendenek. Cselekménye: Scrooge egy mogorva, materialista ember, aki a történet végére megváltozik, és örömmel segít másokat. A másik szál a szegény, de összetartó család, melynek minden tagja őszinte, mély szeretettel viseltetik a másik iránt, sőt még kínzójukat is megsajnálják, segítik.

A Karácsonyi ének idillikus meséje a valóságban egészen más. Charles Dickens elvált, miután nem tudta őrültek házába záratni 42 éves feleségét. Catherine-t „rossz anyának”, „szamárnak” nevezte, aki nem volt méltó rá, sőt azért is hibáztatta, hogy annyi gyermeket adott neki. Ugyanakkor mindent megtett, hogy a kilenc gyerek felügyeletét megszerezze. Meglepő
módon Catherine Dickenst soha nem zavarta meg a borzasztó rágalmazás. Hűséges maradt mindvégig.

Charles Dickens a szeretőjével élt együtt. Ellen Ternan 18 éves volt, nem sokkal idősebb, mint Dickens legfiatalabb lánya, Kate. Catherine legidősebb fiával együtt egy másik otthonba költözött. Dickens megszerezte a többi gyermek felügyeleti jogát, s azt mondta nekik, nem jó
ötlet az anyjukkal való találkozás. Ezért csak egy lányuk, Kate tartotta a kapcsolatot anyjával. Apjáról később azt írta:

„A viszonya minden rosszat felhozott, mindazt, ami a leggyengébb volt benne. Nem számított, mi történt velünk, egyik gyereke sem érdekelte.”

Természetesen, mivel ez az ember írta a Karácsonyi ének történetét, az emberek gyorsan a szőnyeg alá söpörték a tényeket, hogy tovább dicsérhessék Dickens könyveit.

Dickens és az antiszemitizmus

Charles Dickens leghíresebb regénye a Twist Olivér. Egyik szereplője a zsidó Fagin, aki az utcagyerekek közül zsebtolvajokat képez. A regény folytatásokban jelent meg. Dickens az első 38 fejezetben a negatív események közepette 257-szer hivatkozik Fagin-ra, mint „zsidóra”, míg a többi karakter etnikai hovatartozását vagy vallását ritkán említi.

1854-ben a Zsidó Krónika megkérdezte:

„Miért kell egyedül a zsidókat kizárni e nagy író és az elnyomottak hatalmas barátjának együttérző szívéből?”

Dickens a kritika után gyorsan átnézte a többi fejezetet, és a legtöbb helyen kihúzta a zsidó szót.

Összefoglalás

Charles Dickens vitathatatlanul minden idők egyik legsikeresebb angol regényírója. 2019-ben került a köztudatba Dickens rasszista kijelentése, mely közfelháborodást váltott ki. Akkor most ne olvassuk a regényeit?

„A cél nem az, hogy ezeket az írókat eltávolítsák a tantervből – mondta dr. Laura Peters, a Roehamptoni Egyetem tanszékvezetője, akinek a fő kutatási területe a viktoriánus irodalom. – De elengedhetetlen, hogy feltárjuk Dickens munkájának problematikusabb részeit.”

Fontos, hogy tudjunk arról is, miként tekintett más fajokra és kultúrákra Charles Dickens, a 19. századi angol irodalom legnagyobb regényírója. A hírnév vagy a jól megírt regény nem minden. Fontos, hogy ezt az iskolában is közzétegyék.

Kapcsolódó cikkek:

Isaac Bashevis Singer, a misztikus mesemondó

Móricz zsigmond idézetek a spirituális értékekről

Percy Bysshe Shelley, az angol irodalom vegán fenegyereke

William Somerset Maugham spirituális irodalma

Tovább olvasom

02 júl

Móricz zsigmond idézetek a spirituális értékekről

Móricz Zsigmond a 20. századi magyar realista prózairodalom legnagyobb képviselője. A spirituális Móricz Zsigmond idézetek közül válogattunk. Talán hiánypótló ez a kis gyűjtemény, hiszen kiváló írónk összetett személyiség volt, és írói munkássága sokszor egyoldalúan van bemutatva. Az alábbi sorok önmagukért beszélnek, nincs szükség kommentárra.

művészet könyv kultúra

Móricz A boldog ember című regényében írta:

„Én azt tartom, aki megmondja az igazat, akár jó, akár rossz, akár szép, akár csúnya, az nyugodtan alhat, és én aludni szeretek écaka. A többi a Jóisten dolga.”

Az egyik legismertebb műve: A légy jó mindhalálig

Móricz első emlékezetes lelki élménye talán az a nyári éjszaka, amikor gyermekként édesanyjával kint ült az udvarban. Édesanyja az égboltra mutatva magyarázta, hogy Isten teremtette ezt a világot, s azóta is fönntartja azt. A légy jó mindhalálig Nyilas Misijeként emlékezett erre. Írásművészet és filozófiai szépség ötvöződik ebben a bekezdésben:

A „kisdiák kereste, hogy hol találta meg legelőször életében a természetfölötti dolgokra való gondolást, de olyankor sohasem jutott eszébe sem Valkai tanár úr, sem a többi vallástanár. Az édesanyja jutott eszébe, akivel néha éjjel, nyáron kint ültek az eperfa alatt, összegubbaszkodva, s várták az édesapját, aki távoli tanyákon épített, de minden éjjel hazajött; olyankor felnéztek az égre, s az édesanyja azt mondta, hogy azok a kis csillagok éppen olyan nagy világok, mint a Föld... s azokon túl újabb csillagok vannak, meg azokon túl megint több akkora földek s így tovább, míg el nem szédült az elgondolásában... hogy mekkora a világ... s hogy mi minden van rajta... s fogott az édesanyja egy kis bogarat a lábuk alatt, s megnézték, milyen szép, hogy semmiféle művész olyat csinálni nem tudna... semmiféle ember soha... és milyen finom a pici lába... és van egy kis féreg, amely ennek a kicsi bogárnak a belsejében él, és az is egy élő élet, és az is oly tökéletes, és talán annak is megvan a maga élősdije, de ha nincs is, milyen finom a láthatatlan kis szervezete, vére, sejtje... Hát ki csinálta, ki csinálta, ki találta ki... Van... de miért van... meddig van... mi lesz aztán... mi volt azelőtt... Mikor ezekre gondolt, mindig összegubbaszkodott egészen kicsire, s a térdét átfonta a karjával, mint azokon a csillagos éjszakákon... s ez volt az ő vallása...”

művészet könyv kultúra

Spirituális Móricz Zsigmond idézetek

A tájkép élvezésében is az a fontos, amit az ember lelke önt bele a nyers képbe. Mindenki annyit lát, amennyit tud látni; azt látja meg kint, ami benne van, belül!

- Vagy más egyébre akarod te tanítani az emberiséget?

- Csak arra, hogy légy jó... légy jó... légy jó mindhalálig...

Én azt hiszem, annál nincs nagyobb öröm, mint valakit megtanítani valamire, amit nem tud.

Mindig a jövőnek kell dolgozni, nem a hirtelen zsebre vágható pillanatnyi sikernek.

Az ember oly kicsiny és magános a létezésben, hogy gyökereket kell eresztenie a Mindenségbe, hogy a forgószél el ne sodorja.

Romlott szívvel a legeszesebb ember sem fog az emberiségre áldásos cselekedeteket elkövetni, jó és nemes lélekkel azonban a legkorlátoltabb ember is hasznos tagjává lesz a társadalomnak.

Milyen kicsiny az ember, s mégis mit nem tesz fel magáról. A teremtés koronájának tartja magát... s az éjszaka csendjében gyengébb a kicsiny hernyónál, aki a fa ágacskáján a levelek alatt gubbaszkodik...

Nem lehet az igazságot elfedni, mert az Isten ujja megmutatja.

Nem azért él az ember, hogy maga kövérségében hízzon, hanem azért, hogy az Istenben bízva, segítsen azokon, akik bajban és tenger szenvedésben harapják utolsó falatjukat.

A lélek titkainak birodalma ott kezdődik, ahol a látható világ végződik.

Tovább olvasom

26 ápr

A spirituális Shakespeare

Shakespeare kivételes zseni volt, elmondott mindent, ami fontos az emberi élettel kapcsolatban. Ezt teszik a Védák is. A drámaíró a földi lét mulandó dolgairól is lebilincselően beszélt, de a lényeges, a valóban előrevivő dolgokban filozofikus magasságokban járt. Alkotásainak időtlensége és egyetemessége lenyűgözi a mindenkori olvasót. Mindezt idézetekkel bizonyítjuk.

filozófia művészet hírességek kultúra

455 éve született William Shakespeare. A legismertebb angol drámaíró, aki egyben a világ legkiválóbb színpadi szerzőjeként vált ismertté. Shakespeare többször is megfogalmazta a művész hivatását, talán legszebben ezekkel a sorokkal:

a költő szeme Földről az égbe, égből földre villan”.

Az idézet a Szentivánéji álomból való. Csak 30 éves volt ekkor, de már kiérdemelte a spirituális Shakespeare nevet.

Shakespeare élete

Tengernyi irodalom van ebben a témában. Csupán annyit érdemes most megjegyezni, hogy bár színművei több földrészen játszódnak, Shakespeare soha nem hagyta el Angliát. Rendkívül olvasott ember lehetett, de ami ennél is fontosabb rengeteg információt, hírt felszedett a beszélgetések során. Nem utolsó sorban a messze földet megjárt tengerészek elbeszéléseiből.

Shakespeare és India

Shakespeare játékai nagyrészt görög, római és más külföldi modellen alapultak, de műveiben számos Indiára való hivatkozást is látunk. Olyan szavakat használ, mint Ind, Inde, India, Indies, keleti, indiai, és ezek mindig egy mesésen gazdag, virágzó országra utalnak.

filozófia művészet hírességek kultúra
Shakespeare ihletettségű spirituális regény Kellár Márta tollából >> Megvásárolható

India négyszer jelenik meg a már idézett Szentivánéji álomban, mint a gazdagság és a napfény országa. Nem lehet minden darabját felsorolni, de Indiára való hivatkozása megtalálható akár a Troilus és Cressida vagy az Othello sorai között is. A Minden jó, ha a vége jó színműben az indiai vallásos emberekhez hasonlítja magát az egyik szereplő. A velencei kalmárban is utalásokat találunk, hiszen Indiával több ország is kereskedelmi kapcsolatban állt.

Shakespeare Indiája rendkívül gazdag, értékes gyöngyökkel és kövekkel rendelkezik, népe mélyen vallásos, és a fátyolos nők híresek a szépségükről. 1755-ben, vagyis kevesebb, mint 150 évvel Shakespeare halála után, már játszani kezdték színdarabjait Kalkuttában.

filozófia művészet hírességek kultúra

Shakespeare, a bölcs

Shakespeare az emberi indulatokat teszi drámái alapjának. Ott van például a Romeo és Júlia, ahol két család viszálya romlásba dönt minden érintettet. Antonius a testi vágya miatt egy egész világbirodalmat tesz kockára, Macbeth gyilkol, hogy trónra jusson, Lear elüldözi nemes lelkű lányát, mert az nem dicsőítette eléggé, vagy Othello, aki féltékenységében megöli feleségét. Ki ne látná be, hogy minden földi szenvedély tengernyi gondot vonz maga után.

Talán a Hamlet a legtöbbet játszott Shakespeare dráma. Természetes, hogy főhősének el kellett buknia, hiszen az egyik legvadabb anyagi érzés, a bosszú volt a célja. Hamlet kifinomult intelligenciájú fiatalember, de nem tud felemelkedni az isteni szféráig. Pedig a világirodalom egyik leghíresebb monológjában éppen a lélekről elmélkedik. Láthatjuk, milyen harag tombol benne, ha még arra is vigyáz, nehogy imádkozás közben ölje meg a királyt. Nehogy üdvözüljön a gazember.

A védikus filozófia szerint: ki mire gondol a halál pillanatában, azt éri el. Az már más kérdés, hogy a halál pillanatában az addigi élet mentalitása a perdöntő, az villan fel, ahogy addig éltünk. Shakespeare azt is többször beleszövi mondandójába, hogy lehet vallásosként tetszelegni, de a lelkiséget nem lehet imitálni. A VI. Henrikben Gloster, így kiált:

Vallásról ne beszélj, mert te a test hívője vagy!

filozófia művészet hírességek kultúra

A spirituális Shakespeare

Shakespeare világlátása nem egyértelmű – néhol egészen pesszimista és ironikus, sőt gunyoros. Érthető, hiszen az emberi természetről írt. Azonban mindig átvilágítja egy magasabb rendű szellemiség. Tisztában volt vele, hogy az ember csupán rövid szereplője az élet drámájának, és mindenkori tudatállapota szerint látja a valóságot:

Nincs a világon se jó se rossz, a gondolkozás teszi azzá” – mondja Hamlet.

A spirituális Shakespeare tudja, hogy – mai kifejezéssel élve – az elme szabályozása létfontosságú. Nem mindegy, mire fókuszál, mit tart fontosnak, mit fogad, és mit utasít el az ember élete során.

Undok egy dolog úgy mosni agyunkat, hogy mocskosabb legyen.” (Macbeth)

Tőlünk függ, mit akarunk, hová törekszünk:

"Testünk a kert, akaratunk a kertész." (Othello)

Az illúzió világa nem csupán a hétköznapokban könnyebben felfedezhető álságos dolgokból áll. A pénz és a hírnév szinte mindenkit vonz, akinek nincsenek lelki törekvései.

Ó, rang! Ó, cím! hogy színed, csillogásod mily hódolatra készti a butákat!”

Shakespeare többször is megfogalmazta, hogy illuzórikus világban élünk:

A látszat a legkevésbé vall magáról;
Még mindig dísszel csalják a világot.
(A velencei kalmár)

Machbet a halála előtt így kesereg:

Ne higgyen senki a bűvész pokolnak, kétértelmű káprázattal vakít.

A nagy drámaíró ugyanakkor azt is tudta, hogy a valóság máshol keresendő.

Mert mindent biztosan tud fenn az Isten: De mi csak látszatot sejtünk meg itt lenn. (Minden jó, ha a vége jó)

Shakespeare tehát rendszeresen tudatja velünk, hogy a test és a lélek különáll.

Elmélkedésben, szent fohász között. Vehesse lelkem a testtől búcsúját. (János király)

Csodálatos költői sorokkal fogalmazta meg azt a prózai tényt, hogy a testi tudat korlátozza az ember lelki minőségét:

… a dölyfös ember
Parányi kis hatalmával feszítve. Tombolva ágál a nagy ég előtt,  Hogy sírnak fönn az angyalok.
(Szeget szeggel)

Többször is kimondja, hogy az emberi életnek kiemelt feladata van.

Bölcs az Úr: Mint mi a fáklyát, úgy tart minket Ő, S egy fáklya sem világol önmagának. (Szeget szeggel)

Hamlet egészen keményen fogalmazza ezt meg:

Mi az ember, Ha drága idején vett fő java Alvás, evés csak? Nem több mint barom.

filozófia művészet hírességek kultúra

Kihagyhatatlan Shakespeare idézetek

Színház az egész világ,
és színész benne minden férfi és nő… (
Ahogy tetszik)

A szent érveket felhozó gonoszság
Olyan, akár a mosolygó gazember
Vagy a rothadt szívű, piros színű alma.
(A velencei kalmár)

Az erény – szép; míg a szépség, ha olcsó
Jellem köntöse: csak festett koporsó.
(Vízkereszt vagy amit akartok)

Az élet csak egy tűnő árny, csak egy
Szegény ripacs, aki egy óra hosszat
Dúl-fúl, és elnémul…
(Machbet)

Összefoglalás

Ó, ember, szamár a füled: Hízelgést meghall, bölcs szóra süket! Shakespeare Coriolanusa sóhajt így. Mi inkább a Téli rege sorait ismételjük:

Kérlek, ha bármit tudsz, ami engem is bölcsebbé tenne, azt ne börtönözd sötét titokba.

Shakespeare a világ halhatatlan költője, univerzális művei tükrözik az emberi érzelmek mélységét. Irodalmi nagysága mellett leginkább a spirituális Shakespeare-t ünnepelhetjük, akinek üzenete mindig minden korban érvényes:

az Ég igaz, és gyomlál az idő”.

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

25 jan

William Somerset Maugham spirituális irodalma

William Somerset Maugham angol regény-, novella és drámaíró, az emberi természet alapos ismerője volt. Járt Indiában, rövid időt töltött egy lelki menedékhelyen, megérintette India szellemisége. Utolsó nagy műve, a Borotvaélen című regénye az Upanisadok idézetén alapul.

reinkarnáció kultúra hírességek könyv


145 éve született William Somerset Maugham. Sikeres, magánéletében pedig magányos ember volt. Biszexualitása arra indította, hogy mások hibáival szemben elnézőbbé legyen. Egy életrajzírója találóan így fogalmazta meg:

„Maugham keményen próbált úriemberré válni, de végül is nem ez volt az ő természete."

Maugham élete

Az irodalomtörténet lapjain először talán a magas kort megélt író világhírneve és nagy vagyona tűnik fel. A valóság sokkal szomorúbb. Maugham polgári családba született, nyolc éves volt, amikor édesanyja meghalt. Ezt a traumát soha nem heverte ki.

Élete vége felé kijelentette, hogy anyja szeretete az egyetlen szeretet, amit valaha is megkapott. Két évvel később apja is meghalt, nevelőszülőkhöz került. A boldogtalan gyermekkor szerencsétlen iskolai napokkal társult, félénk és visszavonult lett.

Orvosi egyetemet végzett, de ez az időszak csak arra volt jó, hogy bepillantást nyerjen abba, mit vált ki az emberekből a szenvedéssel teli élet. Író akart lenni, ez az időszak csupán a sokszínű emberi jellem megismerésére volt jó.

Az írói sikert Lambeth-i Liza című regénye hozta meg, ettől kezdve csakis az írással foglalkozott. Mire kitört az I. világháború, már sikeres írónak számított. A háború alatt brit titkos ügynökeként dolgozott. Az erről az időszakról írt novellái is inspirálták később Ian Fleminget, a James Bond figura megalkotásában.

Sorra jelentek meg regényei és színdarabjai. Magánélete a hetero- és homoszexualitás között hullámzott. Házassága tíz év után válással végződött. Nem csoda, bár megnősült, de élete végéig férfi szeretője is volt. Maugham lehetett sikeres, de messze nem volt boldog.

reinkarnáció kultúra hírességek könyv

William Somerset Maugham Indiában

Maugham több hónapot töltött Indiában. Már a megérkezése is sorsszerű volt, a hajón az Upanisadok angol fordítását találta, volt ideje elolvasni. Utazása során 1938-ban találkozott Sri Ramana Maharshivel. Akkoriban Ramana volt a legelismertebb guru Dél-Indiában.

Több híresség felkereste már: az angol író, Paul Brunton, az India titkai c. sikerkönyv szerzője, de ott volt az amerikai antropológus, Walter Evans-Wentz vagy Greta Garbo és Marlene Dietrich is. Maugham A szent című esszéjében emlékezett meg róla, leírta csendes találkozójukat.

Maugham indiai útja során rájött, hogy hiba volt, hogy nem korábban érkezett ebbe a csodálatos országba. Úgy gondolta, Kipling biztosan mindent megírt Indiáról, de természetesen ez közel sem volt igaz. Kiplingnek csupán A dzsungel könyve lett maradandó alkotás. Maugham egy Kalkuttából küldött levélben később ezt írta:

„Sajnálom, hogy Kipling árnyéka – amely képzeletemben az ország felett vándorolt – megakadályozta, hogy húsz évvel ezelőtt eljussak ide.”

Indiában Maugham belekóstolhatott egy ősi bölcsesség logikus filozófiájába. Volt min gondolkodnia:

„Megtörtént veled, hogy a lélekvándorlás egyszerre magyarázatot és igazolást adott a világ gonoszságára? Ha fájdalmaink az elmúlt életünkben elkövetett bűnök eredményei, akkor megnyugvással tűrjük, és reméljük, hogy ha az erényben törekszünk, akkor a jövő életünk kevésbé lesz szomorú.”

Természetesen tervezte, hogy visszamegy, mindent meg akart tenni, hogy visszajusson Indiába. A második világháború azonban meghiúsította tervét.

William Somerset Maugham az Upanisadokból idéz

Maugham nemcsak visszhangozta a két világháború közötti „elveszett generáció" frusztrációit, hanem erősítette az amúgy is élénk érdeklődést Kelet filozófiája iránt. Írt egy emberről, aki spirituális megvilágosodást keresett. Borotvaélen című regénye 1944-ben jelent meg. Főhőse utazgatásai során eljut Indiába, keresi a spirituális megnyugvást. A nagy gazdasági világválság megrázkódtatása és az első világháború utáni kiábrándultság nem véletlenül tette az emberek egy részét csendes keresőkké.

„A megvilágosodáshoz vezető út olyan, mint borotvaélen táncolni” –írta Maugham. A Katha-upanisadban (III/14.) pedig ezt olvashatjuk: „Állj fel! Eszmélj! Találj kiválóbbakat, figyelj szavukra! Nehéz a keskeny borotvaélen járni. A bölcsek szerint éppily nehéz az üdvösség útja.”

Maugham Borotvaélen c. regénye

Larry Darrell, ez a zseniális regényalak sok spekulációt adott a kutatóknak az évek során. Vajon ki valójában Maugham hőse, Larry karakterét kiről mintázta?

A lehetséges jelöltek között első helyen szerepelt Christopher Isherwood regényíró, aki egy másik indiai szvámi tanítványává vált, és nagyon komolyan vette hinduizmusát. Amit azonban biztosan elmondhatunk, hogy a regénybeli férfi, Larry egy kicsit Maugham maga. Az író saját karakterének egyik oldalát képviseli: a spirituális keresőt, akivé válni akart. Rövid részlet a műből:

– Azt hittem, a bölcsesség abból áll, hogy egyensúlyba hozzuk a test és a lélek kívánalmait.

– Éppen ez az, ami az indiaiak szerint nekünk, nyugatiaknak nem sikerült. Az a véleményük, hogy mi, számtalan találmányunkkal, gyárainkkal és gépeinkkel, s mindazzal, amit ezek termelnek. Az anyagi dolgokban keressük a boldogságot, pedig a boldogság nem ezekben rejlik, hanem a lelkiekben.

Összefoglalás

„Olyan sok van, amit tudni akarok; olvasni akarok és tanulni akarok. Magam előtt látom a világ isteni színjátékát, az embereket és táncukat, és látom szépségét, a tengert és a pálmafákat, a napfelkeltét és a napnyugtát és a csillagos éjszakát. Minden összefolyik előttem, de sejtem már homályosan az összefüggést, és kimeríthetetlen gazdagságot látok magam előtt, látom mindennek titokzatosságát és különösségét, a részvétet és szeretetet, az Utat és az Utast, és végül talán - Istent.”

Az idézet Maugham A színes fátyol című munkájából való. Önéletrajzként is ide illik.

Maugham egy másik híres regényében található az a hasonlat, mely az egyik Upanisadból való. A kiútkeresés, az egyszerű élet vágyának regénye ez. Maugham – saját bevallása szerint – elsősorban a regény vallásos, filozófiai mondanivalója miatt írta meg. A főhős India kolostoraiban is megfordul, de a szentek és bölcsek társasága nem tudja teljesen megváltoztatni.

Az élet értelmét még mindig anyagi síkon keresi, bár megismeri a „megtisztulás magvait”. Maugham kijelentette, hogy a cselekmény alapja valóságos, egy megtörtént eset.

Tovább olvasom

24 nov

Dzsaipur, a világ legnagyobb ezüsttárgyának otthona

India nevezetességei közül az egyik leghíresebb a dzsaipuri Városi Palota, ami tulajdonképpen egy palotakomplexum. Itt található a világ legnagyobb ezüsttárgya is.

hinduizmus kultúra tradíció utazás világörökség útleírás
Ebben a japuri városi palotában található a világ legnagyobb ezüsttárgya

Dzsaipur India legnagyobb államának, Rádzsasztánnak a fővárosa. A fallal körülvett óváros különleges hangulatú, bonyolult építészeti ritkaságok és csodálatos történelmi emlékek gyűjteménye. Dzsaipur az egyedülálló épületek, udvarok, átjárók, paloták, múzeumok és csarnokok városa. Gazdag története mind a mai napig vonzza a turistákat. 

Rádzsasztán a „királyok országa”, a rádzsa szó királyt jelent. A különféle korok uralkodói nemcsak Indiából, hanem a világ különböző részeiből kerestek szakképzett művészeket és kézműveseket. A hagyományok átörökítése céljából betelepítették őket a városba. 

A jaipuri Városi Palota története

A város palotáit az akkori rádzsput uralkodó a Vasztu-sásztra elvei alapján építtette. Ez a mű a védikus építészet és térrendezés kézikönyve, mely a természeti törvények figyelembe vételével kívánja megteremteni egy épület harmóniáját. A biztonság érdekében később hatalmas erődök és kapuk épültek itt. A palotakomplexum az óváros kellős közepén található.

A közismert Szelek Palotája és a csillagvizsgáló mellett még számos kisebb-nagyobb palota tartozik az együtteshez. Az architektúra ötvözi a rádzsput, a mogul és az európai építészeti stílusokat. A rangos épületek a régi fejedelmi pompára emlékeztetnek. Márvány oszlopok, csipkézett boltívek, virágos mintákkal és arannyal díszített boltívek tárulnak a látogató szeme elé.
A bejáratnál kétoldalt oroszlánszobrok, több udvar, különálló paloták, törékeny pillérek találhatók, melyeket faragott erkélyek és páva díszes ajtók gazdagítanak. Ma a palotaegyüttes egyik részét kiállítótermek és múzeumok foglalják el; a másik az egykori uralkodó leszármazottainak a lakóhelye.

hinduizmus kultúra tradíció utazás világörökség útleírás
  A legnépszerűbb és legtöbbet fényképezett páva kapu boltíve.

Az indiai látnivalók ékszere

India nevezetességei méltán ragadják meg a képzeletet, mert a pompa mögött mindig spiritualitás is húzódik. Így van ez a palotaegyüttes egyik leglátványosabb részével, a híres kapukkal. Az évszakokat képviselő négy kapu a harmadik egységben található. Mindegyiket Visnunak és képviselőinek ajánlották.

Fantasztikus belső udvarra vezetnek, mely a Chandra Mahalt, vagyis a Hold Palotát öleli körül. A magas, hétemeletes, krém-fehér szerkezet a rádzsput uralkodók művészetszeretetét és a korabeli India gazdagságát mutatja. Minden emeleten megjelenik a királyi elegancia. A palotaegyüttesen belül ez a fő épület, az a hely, ahol Dzsaipur jelenlegi maharadzsája és családja lakik. Ezért csak a földszint látogatható. A Hold Palota hetedik emelete az épület koronája, a meditációra legalkalmasabb hely, gyönyörű kilátással. A tetején levő zászlót csak akkor bontják ki, amikor a királyi család a palotában van.

A Hold Palota híres templomát, a Góvindadzsít Krisnának szentelték. Az itt álló kegyszobrot a mohamedán hódító, Aurangzeb császár dühödt pusztítása elől mentették meg. A hívek messze földről elzarándokolnak ide, hogy a hódolatukat ajánlják.

Dzsaipur obszervatóriuma

India nevezetességei közé tartozik a Jantar Mantar, a kozmikus észlelésekre kialakított megfigyelőhely, mely az UNESCO világörökség listáján is szerepel. A világhírű csillagvizsgáló egy 8 részes mandala formára épült. Az alapító, Jai Singh, nemcsak kiváló uralkodó volt, de egyben tudós, építész, a matematika és a csillagászat megszállottja is.

A dzsaipuri Városi Palota kiállításai

Múzeumai kollekciójában elegáns textíliák, selymek, hímzett kendők, az uralkodók pompás öltözékei láthatók. Érdekes kiállítás a régi kocsik és a gyaloghintók gyűjteménye. Híres a fegyvertár is. Itt van talán a legnagyobb és legszebb régi fegyvergyűjtemény Indiában. Különféle kardok, kétélű tőrök, kések, fejszék és különböző formájú nyilak láthatók. Man Singh Maharádzs kardjának súlya körülbelül 5 kilogramm.

Itt a világ legnagyobb ezüsttárgya

A legérdekesebb látnivaló a két hatalmas ezüst Gangesz víz urna. A Guinness Rekordok Könyve szerint ezek a világ legnagyobb ezüst edényei. 1,6 méter magasak, kapacitásuk 4091 liter, súlyuk 345 kilogramm.

hinduizmus kultúra tradíció utazás világörökség útleírás
Ez az csupor a  világ legnagyobb ezüsttárgya. Eredetileg Gangesz-víz tárolására szolgált

 
Mindegyik edény 14000 dzsaipuri érméből készült, az olvadt ezüst érméket forrasztás nélkül kovácsolták össze. Elkészítésük két évbe telt. Kör alakú, kerekekkel ellátott alap tette lehetővé a mozgatását. Létrát használtak, hogy elérjék a száját. II. Sawai Madho Singh számára készültek, aki vallásos hinduként csakis a Gangesz szent vizét itta útja során, amikor 1902-ben VII. Edward megkoronázására Angliába ment. A Gangesz vize akkoriban még iható volt. Sokszor az angol katonák is azt vitték a hajókra, mert ismerték antiszeptikus hatását.

Hajnali istentisztelet a maharadzsa templomában

Minden hajnalban többezer ember teszi tiszteletét Góvindadzsi előtt, aki nem más, mint maga Krisna. Vrindávanból menekítették át 300 évvel ezelőtt a pusztító hódítók elől.

A mai dzsaipur város tulajdonképpen Góvindadzsi tiszteletére épült. Ezért is rajonganak érte hódolói. Naponta többezer ember vesz részt a hajnali púdzsa szertartáson.

Góvindadzsit eredetileg 5000 évvel ezelőtt formázta meg Krisna unokája.

Még néhány érdekesség

India leggazdagabb, leghatalmasabb maharadzsái Dzsaipurban és környékén éltek.
Amikor 1878-ban a walesi herceg meglátogatta Dzsaipurt, üdvözlésképpen minden épületet rózsaszínre festettek, ezért Rózsaszín Városnak is nevezik.
A januárban rendszeresen megrendezett dzsaipuri Irodalmi Fesztivál a legnagyobb irodalmi fesztivál a világon. Ezen a különféle országokból érkező szerzők és írók vesznek részt.


 

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

13 okt

Hulladék újrahasznosítás a leleményes Indiában​​​​​​​ 

Csandígarh, más néven „A gyönyörű város”, két indiai állam, Pandzsáb és Harijána fővárosa. Ez az első tervezett város Indiában, az alapok Le Corbusier elképzelése szerint rajzolódtak ki. Több nevezetessége közül a világhírű Kőkert vonzza a legtöbb látogatót. Élettelen, mégis lüktető látványosság, mely újrahasznosított anyagokból, ipari és háztartási hulladékból, valamint eldobott tárgyakból készült. Több száz kerámia-bevonatú beton szobor áll ott, táncosok, zenészek és állatok. 

kultúra környezetvédelem társadalom

Nek Chand művészeti kormányzati tisztviselőként dolgozott. Az által létrehozott, ma már 40 hektáros területen több mint 2000 kőből, törmelékből és más anyagból készült figura látható. A Padma Shri India negyedik legnagyobb civil kitüntetése. A 90 éves Nek Chand annak idején munkája elismeréseként megkapta ezt a díjat. Az alkotónak világszerte több millió rajongója van ma is.

Csandígarh és a Kőkert története

Nehru a függetlenség utáni években szervezte meg Csandígarh fejlesztését. Azt akarta, hogy India első tervezett városa legyen. A város a tiszta levegő, az első osztályú ivóvíz, valamint az alacsony zajszennyezés miatt előkelő helyet foglal el az élhető nagyvárosok rangsorában. India egyik legzöldebb városa. A hatóságok különös gondot fordítanak a folyamatos faültetésre. A hulladék jórészének újrahasznosítása több évtizedes múltra vezet vissza. 
  
A Kőkert létrehozója Nek Chand, egy autodidakta művész, aki néhány éve halt meg. Munkája eleinte illegális volt, titokban, a szabadidejében végezte. Bejárta a város körüli bontási helyeket, és a kidobott tárgyakat félre rakta. A városi és ipari hulladékot gyűjtötte össze, majd a saját elképzelése szerint újrahasznosította.

kultúra környezetvédelem társadalom

A város melletti erdő közelében, egy szurdokban állította fel megálmodott alakjait: az isteni Sukrani királyságot varázsolta a völgybe. Mire a hatóságok 1975-ben fedezték, már egy 12 hektáros területté vált, szerteágazó, de összekapcsolt udvarokkal. Mindenhol kerámiaborítású beton figurákat találtak: táncosok, zenészek százait és az állatok mozaikszobrait. 

Bár munkáját a lebontás veszélye fenyegette, a közvélemény az ő oldalán állt. Végül Nek Chand a Kőkert mérnökeként fizetést kapott, sőt segítségként 50 munkást. A kormány támogatásával az idős művész hulladékgyűjtő központokat hozott létre a város körül. A park 18 év alatt érte el végső formáját. Ma a 40 hektáros Kőkert a világ legnagyobb kültéri művészeti kiállítása.

Újrahasznosítási ötletek az indiai Csandígarh városban

Tündérország hulladék anyagból – így jellemezték a Csandígarh mellett található különös területet. A természetes kőzetformák váltakoznak a mozaik alakokkal. Madarakat, állatokat, embereket és absztrakt formákat látni – mindezt újrahasznosított hulladékból. Az egészet gyönyörű sétányokon lehet bebarangolni. A sétaút patak, vízesés, hidak és pavilonok mellett, vagy ligeteken keresztül vezet. Az egész tájat boltívek, előcsarnok, utcák és sávok díszítik. 

kultúra környezetvédelem társadalom


 

Újrahasznosítás és művészet 

Abban a pillanatban, amikor a látogató belép a „királyságba”, az alacsony bejárati ajtónál meg kell hajtania a fejét. Az alázatosság légkörét teremti meg. Az apró ajtó csodálatos, szinte szürreális helyszínre vezet, egy mágikus királyságba, amely 14 különböző kamrából áll. Egy előcsarnokba, melyet természetes sziklaformák alkotnak. A legfelsőbb bíróság a király trónjával, vagy egy zenész kamrája, a tó egy kunyhóval mind szerves egészet alkot. Fő helyen a templom, az istentisztelet helye. Az egyes kamrák megtekintéséhez különböző méretű ajtókon, boltíveken, előszobákon és ösvényeken kell keresztülmenni, a feszültség és a kíváncsiság pedig minden fordulóban nő.

Indiai újrahasznosítás kreatívan

Miközben a világ óriási összegeket költ a hulladékkezelésre, Nek Chand kialakított egy fantáziavilágot. Csodálatos képességével a hulladékterméket egyedülálló formává alakította. Olyan elemekkel és szobrokkal, mint a paloták, templomok, falusi életképek, nők és férfiak katonák, állatok. 

A különleges mesterművek néhol kiállítási területen vannak, máshol teljesen beépülnek a tájba. A felhasznált anyag nagy részét sziklák, törött porcelán, eldobott fénycsövek és karkötők, üvegdarabok, építési hulladék, szén és agyag alkotja. A világ minden tájáról érkeznek olyanok, akik megcsodálják a Kőkert furcsa szépségét, és olyanok is, akik elgondolkoznak az újrahasznosítás kreatív módjain.

kultúra környezetvédelem társadalom


  
Újrahasznosított tárgyak

A Kőkert teljes alapanyagát ipari és háztartási hulladék, az eldobott és újrahasznosított tárgyak sokasága adta. Láthatunk itt karperecből készült madarakat, egy kérdőjelet formázó mosdókagylót, amint beépült a falba, vagy több száz csempedarabbal burkolt mozaik figurát. Fekete bivalyok úsznak fehér porcelántóban, és kerámia jógi meditál a vízesésnél.

A Rock Gardent, a Kőkertet 1976-ban nyitották meg a nyilvánosság előtt, azóta még több területtel egészült ki. A kezdetektől fogva már több mint 12 millió látogatót fogadott. Az újrahasznosítás olyan ember képzeletében született meg, akinek alázatos természetét művészi fantáziája csak tovább finomította. Így tudott létrehozni egy új világot, mely részben megoldotta a hulladék felhalmozódásának gondját is. 

Kapcsolódó cikkek


 

Tovább olvasom

06 ápr

Antoine de Saint-Exupéry idézetek minden napra

Antoine de Saint-Exupéry humanista író, hazafi, repülőgép pilóta volt, kalandor és moralista egy személyben. 75 éve jelent meg misztikus meséje, A kis herceg, szerzője pedig beírta nevét az irodalom halhatatlanjai közé. Minden könyve egy nemes életszemlélet gondolatait közvetíti. Mit írt a pénzről, a lelki értékekről, az ember feladatáról? Íme, a legütősebb Antoine de Saint-Exupéry idézetek egy csokorban.

filozófia hírességek könyv kultúra
 1935-ben Antonie de Saint-Exupery gépe a Líbiai-sivatag fölött lezuhant. Egy gyorsasági versenyt akart megnyerni, de gépészével együtt technikai balesetet szenvedett. Napokig minimális élelemmel és folyadékkal vánszorogtak a sivatagban. Egy arra haladó beduin karavánnak köszönhették a túlélést. 


 
1944-ben, csak néhány héttel Párizs felszabadulása előtt halt meg egy magányos felderítő repülés alatt. Halálának körülményeiről ma sem tudunk hiteles információt. Baleset volt, vagy a németek lőtték le? Csak az biztos, hogy a pilóta-író dicsősége töretlen, és az is, hogy komoly spirituális megvalósítással távozott erről a bolygóról. A Citadella című könyvének utolsó mondata így hangzik:

„Mert te vagy, Uram, mindenkinek a közös mértéke. Te vagy a különböző cselekedetek lényegi csomója.”

Antoine de Saint-Exupéry élete

Antoine de Saint-Exupéry egy lyoni nemesi családban született. Édesapját korán elvesztette, mélyen vallásos édesanyjával és négy testvérével együtt egy rokon kastélyába költöztek. 12 évesen meghatározó élményben lehetett része, repülőre ülhetett. Akkor határozta el, hogy felnőttként pilóta lesz. Katonai szolgálata alatt kezdetben mechanikusként dolgozott, majd álma valóra vált: pilóta kiképzést kapott.

Szabad idejében írt, 1925-ben jelent meg első elbeszélése, A pilóta. 26 évesen már a Toulouse és Dakar közötti postajáraton dolgozott. Pár év múlva egy szaharai állomás, majd egy argentin légitársaság igazgatója lett. Hamarosan megjelent Az Éjszakai Repülés, mely az első igazi irodalmi sikere, Prix Femina díjjal jutalmazták. Az egyre híresebbé váló író még számos irodalmi elismerést mondhatott magáénak.

A második világháború alatt a francia felderítőknél szolgált. A német megszállás miatt New Yorkba emigrált, de visszatért Európába, hogy harcoljon a hazájáért. Halála után, utólagosan megkapta a francia Becsületrendet.

 
A kis herceg

1943-ban, New Yorkban jelent meg az író legkedvesebb könyve, A kis herceg. A mű illusztrációit ő maga rajzolta. Leghíresebb sora szállóigévé vált: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” A könyvet azóta már több mint 250 nyelvre lefordították. 

filozófia hírességek könyv kultúra

1935-ben Saint-Exupery gépe a Líbiai-sivatag fölött lezuhant. Egy gyorsasági versenyt akart megnyerni, de gépészével együtt technikai balesetet szenvedett. Napokig minimális élelemmel és folyadékkal vánszorogtak a sivatagban. Egy arra haladó beduin karavánnak köszönhették a túlélést. Ősi rehidratációs kezelést kaptak, amely megmentette az életüket. A sivatagi baleset élménye ösztönözte Az ember földje című regényét, de beépült A kis herceg kerettörténetébe is. 

A kis herceg ismerős szövege mellett létezik még néhány részlet, mely kimaradt a könyv végső formájából. Tervek, amelyeket Saint-Exupéry elhagyott, melyek soha nem jelentek meg, de az örökösök megőrizték. Például a kis herceg vegetáriánus étrendjéről szóló beszámolót. Vagy a történet epilógusának variációit: Az egyik csillagon valaki elvesztette a barátját, egy másik betegen fekszik, valaki pedig háborúban van.

A kis herceg idézetek

Ennek a csodálatos könyvnek több síkon és több témával kapcsolatban is van fontos mondanivalója. A már említett, állandóan idézett mondata mellett más kincsek is rejtőznek ebben a vékony kötetben.

filozófia hírességek könyv kultúra

Például van egy olyan, a vallásfilozófia területét érintő rész, mely a lélek halhatatlanságáról, a test mulandóságáról szól, arról, hogy nincs is halál:

„Olyan lesz, mintha meghaltam volna, pedig nem is igaz… Nagyon messze van. Nem vihetem magammal ezt a testet. Túl nehéz. Olyan lesz, mint egy levetett régi kéreg. Mért volna szomorú egy levetett kéreg?”

„Miután reggel gondosan rendbe szedte magát az ember, gondosan rendbe kell szednie a bolygóját is.” – Íme, a környezetvédelem költői megfogalmazása!

„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”

„Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik.”  

 
Meditatív Antoine de Saint-Exupéry idézetek

Antoine de Saint-Exupéryt kivételesen nemes értékrendje tette az emberiség példaképévé. Az író moralizáló hajlama könyveit gondolatgyűjteménnyé is szerkesztette, örökérvényű igazságokat fogalmazott meg finom nyelvezettel. Hitről, életről, halálról, a dolgok valódi értelméről írt költői szépségű, szívmelengető sorokat:

"A tökéletességet nem akkor érik el, ha már nincs mit hozzáadni, hanem ha már nincs semmi, amit el kellene hagyni."

"Az igazságot úgy ássuk, mint a kutat. Az elrévedező tekintet elveszti Isten látását."

"Ha csupán anyagi javakért dolgozunk, magunk építjük magunk köré börtönünket. Bezárjuk magunkat, magányosan, hamunál hitványabb pénzünkkel, amely semmi olyat nem nyújt, amiért érdemes élni."

"Szeretni nem annyit jelent, mint egymás szemébe nézni, hanem azt jelenti: együtt nézni ugyanabba az irányba."

"Győzelem... Vereség... Értelmetlen szavak. Az élet ezek alatt a képek alatt folyik, és új képeket készít."

"A világos látáshoz néha elegendő a nézőpont megváltoztatása."

Antoine de Saint-Exupéry örökérvényű tanítása

Antoine de Saint-Exupéry rövid élete alatt több dolgot is igyekezett örökül hagyni.

„Ne remélj semmit attól, aki a saját életéért, nem pedig az öröklétért dolgozik.”

– Aki ilyen mondatokat képes megfogalmazni, attól érdemes olvasnunk. Aki tudja, hogy a veszteség-nyereség kettőssége nem szabad, hogy befolyásolja az embert, annak a szava figyelemre méltó. Sokan, sokféleképpen fogalmazták meg, hogy a fejlődés érdekében tudatváltásra van szükség. Ő is ezt üzente.


 

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

02 márc

Az ima világnapja

Március első péntekje az Imádság Világnapja. Annak bizonyítására szolgál, hogy az imádság és a cselekvés elválaszthatatlan, és mindkettő mérhetetlen befolyást gyakorol a világra. Minden évben valamely ország vallásos női bizottsága készíti el az imanap szertartási anyagát. Ezt küldik szét a mozgalomban részt vevő országoknak. Az idén egy kis dél-amerikai ország, Suriname a kezdeményező.

kultúra tradíció társadalom ünnepek világörökség

Az ima világnapja története

Az ökumenikus imanap története az 1870-es években kezdődött. Hívő amerikai nők indítványára indult, és 1920-ban már világnappá nőtte ki magát. Több, mint 170 országban ünneplik évente. Magyarország 1985-ben csatlakozott a mozgalomhoz. Tavaly a Fülöp-szigetek, jövőre pedig Szlovénia asszonyai állítják össze az emberek közötti egyetértésért fohászkodó imákat.

A spiritualitás mellett e vállalkozás nagy előnye, hogy az éppen soron következő helyszín is megismerhető. A szervezők vállalják országuk bemutatását: nemcsak vallási oldalról, hanem történelmi, földrajzi, művészeti, sőt gasztronómiai értékeiket is megosztják a résztvevő országokkal.

 
 
Az ima világnapja 2018-as helyszíne

Az idei év imanapi programját a suriname-i nők készítették. Jelmondatuk:

„Mindaz, amit Isten alkotott, nagyon jó!”

Ezzel is napjaink egyik legfontosabb megoldandó kérdésére, a környezet tudatosságra, a természet megóvására hívják fel a figyelmet. Gyönyörű képet is alkottak.

kultúra tradíció társadalom ünnepek világörökség

Suriname egy hazánkkal megegyező méretű kis ország, feleannyi lakossal. Hatalmas értéke, hogy 94%-át még esőerdők borítják. Suriname több természetvédelmi területtel is rendelkezik. Ennek ellenére a helyi lakosságnak ugyancsak van miért imádkoznia. A bauxit- és aranybányászat napról napra jobban veszélyezteti az esőerdőket, a vizet és az élővilágot.

Suriname másik neve Holland-Guyana, egy multikulturális és többnemzetiségű ország. Holland gyarmat volt, 1975-ben nyerte el függetlenségét. Az ország fővárosa Paramaribo, a történelmi belváros az UNESCO Világörökség része. Annak idején szép számmal érkeztek ide indiai vendégmunkások is. Nem meglepő, hogy a fővárosban áll Mahátma Gandhi szobra, aki a világbéke eszményéhez is kapcsolható.

Ima Istenhez

A Világimanap alkalmával a Suriname-i nők felemelik hangjukat, hogy emlékeztessenek mindenkit: Isten alkotásának gondviselői vagyunk! 

A Világimanap mottója kihangsúlyozza, hogy az ima is lehet naprakész, tájékozott a világ dolgaiban. A hívő ember dolga pedig az imádságos cselekvés. Ez a valódi ima Istenhez.  A környezet megóvása közös ügy. Ezekkel az alapelvekkel az is könnyen azonosulhat, aki nem vallásos érzületű.

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

20 jan

Az ember tragédiája: röviden a lélekvándorlásról

Madách Imre remekműve, Az ember tragédiája a lélekvándorlásról is szól. Az ember törekvései, sikerei és kudarcai a történelem színpadán. A költő-filozófus csodálatos alkotásában a művészi ihlet és a bölcselet hatásosan fonódik össze. Ádám bukásai a sikert vetítik előre, mert egyre tudatosabb lesz, nem pedig a pillanat foglya. Így megváltozik a cél, és az ideiglenesből az örökkévalóság felé lép.

filozófia kultúra könyv reinkarnáció

Madách rendkívül tájékozott volt kora világirodalmában. Életrajzírói feljegyezték, hogy 1841 májusában, amikor betegsége ágyhoz kötötte, csak néhány könyvet olvasott. A Biblia történeteit hasonlította össze az ősi India irodalmi és filozófiai alkotásaival. Kétségtelen, hogy találkozott a lélekvándorlás tanával. Biztos, hogy megihlette a hindu filozófia egyszerű magyarázata: addig kell új testben, új lehetőségek között megszületni, amíg az egyén el nem éri a tökéletességet. 

Az ember tragédiája röviden


195 éve, jan. 21-én született Madách Imre. Világirodalmi rangú remekműve, Az ember tragédiája a valódi önmagát kereső emberről szól. Jó és rossz, szellemi és anyagi kincs, lélek és test kettőssége a mű gerince. 

A Tragédia gazdag gondolatisága két mondatban így foglalható össze: Az Ember magában hordja lelki örökségét, ezért egy eszményi életre vágyik. Végighaladva az emberiség történelmén újabb és újabb célokat tűz ki. 

Madách: Az ember tragédiája spirituális tanítása


Ádám 2. színben felhangzó kezdő szavai jól kifejezik az Ember zavartságának okát: „Én vagyok a föld istene” – mondja a büszke, porszemnyi emberke. Át is élheti a tiszavirág életű földi hatalmat és dicsőséget. Ehhez társul a másik hajtóerő: „Ez az enyém” – Ádám 3. színben elhangzó első mondata. Máris megvan a két legfőbb mozgatórugó: a hamis énkép és a birtoklási vágy. Csodálatos a Tragédia felépítése. Rögtön ezután, az egyiptomi színben Ádám a hatalom tetőfokán már így sóhajt fel: „Űrt érzek, mondhatatlan űrt.”

A konstantinápolyi színben Ádám még kesereg eszméi bukása felett, de Keplerként már a kiábrándult ember egykedvűségével szemléli a kort, melyben él. Fejlődésének egy újabb és rendkívül fontos állomása Párizs. Danton szerepében felismeri: minden emberben ott van az „isteni szikra”, akár győz, akár elbukik. Miért is kellene oly nagy fontosságot tulajdonítani valaminek, ami csak egy nagy színjáték különféle felvonásaiban nyilvánul meg. Melyben az „isteni szikra” hol vesztest, hol győztest játszik, s mindegyikben lehet igaza, miként tévedhet is. Ádám felismeri, hogy a különféle jelmezek alatt a lélek az egyedüli állandó:


„Vak, aki Isten szikráját nem érti,
Ha vérrel és sárral volt is befedve.”

Ezt követő vándorlásai csupán az anyagi világból való kiábrándulását fokozzák. Látja, miként tör előre a modern kor, lassan megsemmisítve mindazt, amiért korábban még lelkesedni tudott. Az elgépiesedett, érzelem nélküli világban nincs helye az egyéniségnek, a tömegtermelés világában a művészi alaposságnak. A haza, a család fogalma megszűnt. A természet pusztítása falanszterbe kényszerítette az embert. 

Ádám ebből a gépi világból egyéniség megsemmisítése révén akar kitörni. Ez a modern ember zsákutcája, aki nem találja élete értelmét, és a nihilt választaná. Mivel a lélek örök, az ember küldetése nem érhet véget a „semmiben” való felolvadással. Ádám a létezés miértjét keresi. Visszajut a Földre, de az eszkimó jelenet embereinél a lelket teljesen befedte az anyag. Ez is teljesen megegyezik a hindu filozófia ciklikus korszakaival, mely a vaskor végét hasonlóan mutatja be.


Amikor látszólag minden elveszett, Ádám hirtelen választ kap arra, amit mindaddig hiába kutatott. Megérti: neki magának kell teljes erejével küzdenie, önmagán belül, önmagát formálva. Az emberiségért tett szolgálat itt kezdődik – a külső körülmények csak díszletek. A tökéletesség elérését a mindig új és új esély biztosítja. Így érthető meg a lélekvándorolás, mely nem büntetés, hanem a lehetőségek sorozata. 

filozófia kultúra könyv reinkarnáció

Amikor Ádám fölteszi a kérdést: „E szűk határú lét-e mindenem?”, akkor az eljövendő nemzedékek érdekében is beszél. Az emberi faj átélt történelme csak arról győzte meg, hogy kell lennie valami anyagi kötelékektől mentes, és ezért örök célnak is, amit nem korlátoz a múló idő vagy a korízlés. 

Éva a női energia anyagi és transzcendens vetülete


Éva a maga különös módján küzd Ádám mellett. Hol elérhetetlen eszmény, hol csak nemiségével csábító lény, üres fejű egoista vagy inspiráló társ, menedéket, vigaszt adó hitves. Kettejük kapcsolata a magánélet szerepeit, a társ, barát, feleség, szerető és anya viszonyt mutatja be. 

A nő kihasználása, a női test tárgyiasítása, szex tárggyá degradálása a XX. században gyorsult fel. Megfigyelhetjük, Madách milyen tökéletesen méri fel a női lét anyagi és lelki karakterét. A Tragédia is két pólus között ábrázolja Évát: 

4. szín, Ádám:


„Óh, nő, mi szűk, mi gyarló látköröd.
S a büszke férfit épp ez vonzza hozzád.

Te csak virág légy, drága csecsebecs,
Haszontalan, de szép, s ez érdeme.”

11. szín. Éva:
„Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál!
Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt:
A por hull csak belé, e föld szülötte,
Én glóriával átallépem azt.”

 
Lucifer az illúzió szerepében


Ha az ember figyelmesen olvassa Az ember tragédiáját, Lucifert okosnak, cinikusnak látja. Feladata, hogy ideiglenes anyagi értékekkel elterelje Ádám figyelmét. Így Ádám nem veszi észre, hogy nem szabad, nem ő irányítja sorsát. Vágyik valamire, de amikor megkapja, azonosulnia kell annak a szerepnek minden nehézségével.


„Előre csak önhitten utadon,
Hidd, hogy te mégy, ha a sors árja von.”
(Lucifer, 3. szín)

Lucifer tisztában van a dolgok ideiglenes voltával, és a földi érzéki élet sem vonzza, mert tudja:


„Csak ember műve csillog és zörög,
melynek határa egy arasznyi lét.”

A gőg és hatalomvágy azonban megakadályozza abban, hogy tiszta lélekként éljen. Ő is az isteni rend kis részecskéje csupán, sajátos szerepe, hogy bűvkörébe vonja az embert. Lucifer a nagyhatalmú látszat. Abban a pillanatban, mihelyt a sok csalódás végre valódi kérdésekre készteti Ádámot, elveszik a varázslat. Lucifer, az illúzió valójában gondolkodni tanítja az embert. Így Ádám a saját példáján okulva tudja kijavítani téves világképét.

A Tragédia fő gondolatisága más művekben


Az ember tragédiája már 14 nyelven megjelent, a világ több színházában is repertoárdarab. Messze kimagaslik a hasonló témájú művek közül. A romantika korának több irodalmi alkotása is az isteni rend és a tagadás alapötletére épült. 

Byron Káinja az anyagi lét kötöttségeivel viaskodik, tudásszomját kihasználva akarja őt a Sátán a Teremtő ellen fordítani. A francia Lessing hőse Cédar, a bukott angyal. Anyagi vágya, a földi szerelem miatt hagyja el az eget, majd a földi lét minden szenvedését megtapasztalva máglyára lép, hogy visszatérhessen az égbe. De még kilencszer meg kell születnie, s megtisztulnia, hogy Isten elé léphessen. Goethe Faustja a tökéletes boldogság pillanatát keresi, azt a percet, mely tisztán megmarad, s nem követi csömör. 

Arany János és Jelenits István véleménye 


Madách kérésére nem kisebb géniusz csiszolgatta a szöveget, mint Arany János. 1861. november 5-i levelében ezt írta Madách Imrének:

„A mű alapeszmében, kompozícióban, mindenben, ami lényeges, eredeti, merész, költői.”

„Bizonyos szempontból Az ember tragédiája elébe ment a korának. Nem egy új nyelvet vagy írásmódot felfedezve, hanem úgy, hogy becsülettel igyekezett feltárni az emberi lélek bolyongását.” – Jelenits István

Zárószó

Schiller szerint a „világtörténelem a világítélet”, vagyis az ember minden cselekedete vonzza a következményeket. Különféle díszletek között, különféle szerepekben kénytelen megjelenni, amíg fel nem ismeri, hogy ő egyedi kincs, lelki lény. Az ember tragédiája ezért nem tragikus – inkább felemelő távlatokat ad. A döntés joga mindig is sajátunk, az egyénen múlik, akar-e élni vele vagy sem. 

„Az egyén szabad
Érvényre hozni mind, mi benne van.
Csak egy parancs kötvén le: szeretet.” (15. szín)

E küzdés mellett csak egyetlen biztos pont van, a madáchi zárószó. Bízva bízni, hogy önmagunkkal vívott harcunkban nem vagyunk magunkra hagyva. Madách remekműve ezt olyan tökéletesen bemutatja, hogy szinte minden sora szállóige lehetne.

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

«
1234

Bharata indiai webshop

India Hangja

blogavatar

India elgondolkodtat. Valami, misztikum hatja át évezredek óta, amitől a legnagyobb káosz is harmóniává lesz. Ezt a békét kutatja az India Hangja csapata. Olykor indiai vagy éppen nyugati napi aktualitásokra reagálunk, máskor pedig az ősi bölcsek szavait vesszük elő. Jó olvasást és jó utazást kívánunk India szellemi tárházában! Adó 1% India Klub Alapítvány – Adószám: 19561383-2-43

Bharata a Facebookon