India Hangja

Leveles Zoltán jelenti Indiából

Történetemet úgy is kezdhetném, hogy hol volt, hol nem volt. Viszont mégiscsak valóság ez a mese, amiben élek. Úgy alakult, hogy kaptam egy újabb gyönyörű ajándékot. Ismét fél év Indiában.

Hetek óta már kézmosáshoz sem használok semmilyen szappant. A távoli pálmafák ingó hipnotizálása lassan kezd visszaringatni a természetbe. Mennyire megmosott agyat gyúrtak belénk odaát, a nyugati féltekén! Ha nem szappannal mosol kezed, akkor koszosnak érzed magad. Hé, földi lakó, a víz mossa le a koszt, nem pedig a halált okozó mérgek! Gyönyörű érzés. Beleteszem a kezem a folyóba, vagy egy kút alá, és tiszta lesz, valóban tiszta. Bárcsak a szív tisztítása is ilyen egyszerű volna!

India keleti partvidékén fekvő Orissza állam egy falu közeli tanyavilágában vagyok. Végre elcsendesülhetek. Többek közt ezért maradok fél évig, hogy egy picit elcsendesülhessek. Különben sem vagyok túl beszédes, de most még annál is jobban visszafogom magam. Igyekszem inkább befelé figyelni.
Egy családnál lakom, s azért illő valamennyit kommunikálni velük. Minden reggel kapok egy tál joghurtot. Ebbe teszek puffasztott rizst és előző este szerzett gyümölcsöt. Mangó dömping van éppen, ezért két közepes méretű mangót  a  faluban 40 forintnyi rúpiáért veszek. A családdal ebédelek. Mindennap natúr rizs dállal és valamilyen szabdzsival. A dál a sárga színű lencseleves, a szabdzsi pedig valamilyen főtt zöldség. Vacsorám egy pohár tej. Evés közben mindig hallok valami bölcsességet. Mintha templomba járnék, sőt. Éppen tegnap mesélte el a házigazdám, hogy képzeljem el, hogy élnek az emberek a faluban. Az idősek ékszerkereskedők, ezért kitaníttatták mindkét fiukat. A fiúk viszont faképnél hagyták a szüleiket. Ráadásul az egyik válófélben van. Ezzel fejezte történetét: „Na éppen ezért fohászkodom, hogy csak annyi pénzem legyen, amennyi a megélhetésünkhöz szükséges.„ Ilyet sem hallottam még. Mindenki azért siránkozik, hogy bárcsak még több pénze lehetne. A házigazdám nem egyedül lakik a házban. Összesen tizenketten. Felesége, két fia, azok feleségei és három unoka. Meg még a befogadott unokaöccs a feleségével és gyermekével. 

Már egy hete megy a közeli nagyvárosban a világ legnagyobb szekérünnepsége, a Ratha Yatra szekérünnep. Ilyenkor az általuk imádott Istent, a világ urát, Dzsaganáthot két kiterjedésével kocsikáztatják meg, egyik templomból az egy kilométerre levő másikba szállítják. Az odaút a nagyobb ünnep, de a tíz nappal később történő visszaút sem láthatóan kisebb. A média szerint 15 millió ember vett részt. Na most, hogy legyen mihez viszonyítani, másfél Magyarországnyi , vagy 30 Woodstocknyi ember, egy városban. Azon belül egy helyen. Elképzelhetetlen tömeg. Az egész napos ünnepség azért is fontos esemény, mert ilyenkor bárki láthatja Dzsagannáthot. Egyébként a templomba csak született hinduk léphetnek be, igazából közülük sem mindenki. A szekérfesztiválon viszont mindenki láthatja Őt. Persze megvannak a szigorú szabályai, hogy ki húzhatja a szekeret, ki ütheti a gongot a szekér tetején, s egyáltalán ki érhet hozzá a szekérhez. A legtöbb ember még csak hozzá sem érhet a szekérhez. Érthető az elővigyázatosság, mert amikor a történelem során fehér, vagy nem hindu ember lépett a templomaikba, akkor nem sok jó sült ki belőle. Gondoljunk csak India első minaretjére, mely 27 lerombolt hindu és dzsaina templom köveiből épült fel, vagy a mai napig is a brit koronát ékesítő, Indából eltulajdonított világ legnagyobb gyémántjára.

Amikor már túl voltam a Dzsaganáth-tal szemtől szemben való találkozás eufóriáján, valamint a széttaposás közeli élményeimen, házigazdám nagybátyjának háza tetejére mentem. A ház éppen annak az útnak a közepén található, ahol a szekereket végigtolják. Éppen a Dzsghanáth templom és  a Gundicsa templom között félúton. Fentről az egész menet jól látható. 
Közelednek a szekerek. Mintha sosem akarnának odaérni. Szerencsére, mert így tovább tart. Percenként megáll a menet, igazítanak a szekéren ezt-azt, majd továbbgördül. Mintha nem is a vastag kötél, hanem a szekéren hangosan gongozó bráhminok ritmikus ringása hajtaná a szekeret. 
Megérkezett a szekér a házunk elé. Nem hittem a szememnek. Több száz egyenruhás rendőr csúfít bele a képbe. Uf, rendőr. Sosem szerettem az egyenruhásokat, különösen, amióta háborús országban kellett kiskatonáskodnom. Elvileg értem én, hogy miért vannak, és hogy nélkülük talán tényleg nem lehetne, na de mégis. Dzsaganáth szekerét miért kell elcsúfítaniuk? Óh, milyen szép lehetne ez az egész! A szekereket díszítő gyönyörű textíliák, ahogyan Puri tiszteletbeli királya körbesöpri a szekereket, ahogyan a milliós tömeg végigvonul és hangosan Dzsaganáth nevét ujjongva húzza végig a szegeret: Dzsaj Dzsaganáth, Dzsaj Dzsaganáth! Azt hiszed, mindjárt elájulsz a gyönyörtől és akkor egyszer csak jönnek ezek az egyenruhások. Nyugtatgatom magam egy ideig. Aztán hamar meglátom, hogy fenn a szekéren is ácsorog egy csomó rendőr. Na, álljon meg a menet! 

Odafordulok a mellettem üldögélő, Dzsaganáthra könnyes szemekkel meredő házigazdámhoz:

-Óh, mondja bátyám, miért vannak fenn ezek a rendőrök Dzsaganáth szekerén?
-Mert ők sokkal szerencsésebbek nálunk. Mi még csak hozzá sem érhetünk a szekérhez, ők pedig fenn lehetnek.

Ennyi volt a válasz. Oda sem figyelt rám. Tekintete mélyen Dzsaganáthra szegeződött. A tiszta, nemes egyszerűség. Egész más dimenzióban él. Az ostoba ember Isten színe előtt is elégedetlenkedik, akár a menetet is megállítaná. A bölcs a legnagyobb káoszban is képes abszolút harmóniát látni. Ebben, a Dzsaganáthtól kapott mondatban minden benne volt. Az is, hogy miért jobb, ha a magam fajta nyugati ember nem megy be a templomaikba. 

A félig indiai, félig szlovén származású Sunita Williams megtörte a korábbi világrekordot: most ő az űrben legtöbb időt töltött női asztronauta. Beszámolt arról, mennyire várta az űrállomáson kedvenc ételét, a szamószát, ami a társainak is nagyon ízlett, s hogyan fokozódott a Föld iránti megbecsülése.

Sunita Williams korábban haditengerészeti helikopter pilóta volt. Rendőr férjével Houstonban él, jelenleg 3 veterán űrhajóstársával együtt a kereskedelmi űrhajózás fejlesztésén dolgozik. Összesen 322 napot töltött az űrben, és ez idő szerint ő tartja a női űrhajósok között az űrséta rekord idejét (50 óra 40 perc).

Amikor élményeiről kérdezték, elmondta, mennyire döbbenetes azt átélni, hogy az indítás után 8 perccel már a világűrben volt. Félelmetes – mondta. – A Föld elkülönült és ott volt a világegyetem, amely rendkívül fekete. Lassan az egész univerzum 3D-ben kezdett kinézni, amin át lehet repülni. Láthatjuk a Föld görbületét. A hold csodálatos, száz komplex árnyas szürke, fehér és fekete „szín”. A csillagok kristálytisztán ragyognak, és láthatjuk, hogy egyesek közelebb vannak, mint mások.

Amikor megkérdezték tőle, hogy volt-e szamósza (zöldséggel töltött kenyérke) az űrben, bevallotta: Élek-halok értük. Mindenki rendelhetett ételt, én vegetárius szamószákat kértem. A transzfer hozta őket az űrállomásra – három hónap késéssel, de érdemes volt várni. 

Természetesen felmerült a vallás kérdése is. Sunita Williams apja hindu, így Krisna, Ráma tiszteletében nőtt fel, ugyanakkor keresztény édesanyja révén azt is próbálta megérteni, mit jelent számára Jézus. Hiszem, hogy van Isten – jelentette ki –, segít, hogy egy nagyon boldog, termékeny életet éljünk. Az életnek van további értelme. Nem hiszek abban, hogy véletlenül kezdődtek a dolgok. Abban viszont igen, hogy szép és jó példát mutassunk a gyerekeknek, így a jövőben ők is gondoskodó emberekké válhatnak, akik védik majd az állatokat, a növényeket és a bolygónkat is.

Indiával kapcsolatban már megszokhattuk a különös híreket. Ezúttal a Chattisgarh állam Chandi Mata Temploma büszkélkedik a világhálót bejárt fotóival: egy vad medvepár gyakori templomlátogatása vált különös eseménnyé.

Bizonyára sokan emlékeznek a Kenyában játszódó Elza kölykei című könyvre és a filmre, melyben az Adamson házaspár által gondozott kis nőstényoroszlán felnövekedve visszahozta jótevőihez kölykeit, hogy bemutassa őket. Nos, Indiában egy medvepár lett az egyik templom rendszeres látogatója. Naplemente után esti imájukat végzik a hívek a Chandi Mata Templomban, miközben egy anyamedve és négy kölyke türelmesen várakozik. A szertartás után a pudzsári, a templom papja megszentelt ételt hagy a templom előtt. A kölykök csak most tűntek fel, de a történet régen kezdődött.

Laksman Pradhan, a főpap elmesélte, hogy három évvel ezelőtt Ramu kezdte látogatni a templomot. Mivel ő nagyon barátságos volt, a járókelők egy isteni követként tekintették, és nem zavarták el. Egy évvel később, megtalálta párját, Jambut. Most mindketten rendszeresen megjelennek, sőt néhány hete a kis bocsokat is elhozták a templomba. Ramu és Jambu a helyiek kedvencei, a „vad” medvepár az istentisztelet után várja a járókelőket, akik banánnal, keksszel és kókuszdióval etetik őket. 

Jelenleg több ezer vadon élő medve van a kerületben, vigyázni kell velük, mert megtámadhatják az embereket is, de ezt a két kedvencet mindenki védi. A Malkangiri erdő gazdag növény- és állatvilággal rendelkezik. Ramut és Jambut szeretnénk egy belső erdőrezervátumba terelni – mondta T. Asok Kumar, erdészeti szakember. Ugyanis attól tartanak, hogy a járművek véletlenül kárt okoznak bennük. 

Az általános szemléletmód: az élet tisztelete. Nemcsak a vadvédelmi törvények igyekeznek ezt szem előtt tartani és tartatni. Az élőlények társaink, s mi mindannyian csupán részei, nem pedig urai vagyunk a természetnek.

India műanyag-királyaként számon tartott Bhanvarlal Raghunáth Doshi már régóta szeretett volna visszavonulni a világi élettől, de családja nem adta eddig hozzájárulását. 1982-től tervezi ezt a lépést, amire most nyílt lehetősége. Hatalmas ceremóniával vették be az Ahmedabad városában működő dzsain kolostorba.

Doshi vagyonát átszámítva közel 130 millió dollárra becsülik, ekkora gazdagságról mondott le az 58 éves férfi, hogy a lelki életnek szentelje életét. Példáján sokan fellelkesültek, többen beavatást kértek, vagy megfogadták: öt éven belül szintén a lemondottak közé lépnek. A rendezvényen a család tagjain kívül több mint 7000 vendég vett részt, akik közül sokan külföldről érkeztek. 72 nemzetközi művészt is meghívták, akik vallásos dalokat adtak elő. Hatalmas, 560-láb hosszúságú, hajó alakú sátrat emeltek, az ünnepségen a díszterem, az imádságos csarnok és az étkezők mellett beteggondozó helyeket is felállítottak. Tizenkét, különféle szakterületet képviselő orvos volt jelen, beleértve a kardiológust is.

B. Raghunáth Doshi hatalmas üzleti életet irányított, most guruja tanítványaként a dzsain alapelvek szerint folytatja majd életét, ezek közül az egyik legfontosabb az erőszakmentesség elve. A dzsain hívők rendkívül figyelnek arra, hogy még egy hangyát se tapossanak el. Sokan közülük kendőt köt az orra és a szája elé, hogy ne lélegezze be az apró élőlényeket. A dzsainizmus a világvallások egyike, Mahávíra, a hindu herceg alapította az i. e. 6. században. Követői hisznek abban, hogy minden élőlény egy önálló lélek, aki felelős a cselekedeteiért. 

Indiában a hinduk körében sem ritka a szerzetesi fogadalom, hiszen a Védák is arra inspirálják az embert, hogy amikor már minden világi kötelezettségének eleget tett, a családjáról is gondoskodott, akkor idős korában már ne bonyolódjon tovább a mulandó dolgok hálójába, hanem teljesen Istennek szentelje minden figyelmét.

Megdöbbentő híreket hallhatunk Európa énekesmadarainak mészárlásáról. Az oka? Vendéglők kínálják a belőlük készült ételeiket. Főleg az olaszországi ínyencek között népszerű mindez. Ugyanakkor a közelmúltban nagy port vert fel az a per, melynek kapcsán a Delhi Legfelsőbb Bíróság határozottan kimondja: A madarak alapvető joga, hogy az égen repülhessenek.

Delhiben is nagy visszhangja lett annak, amikor a rendőrség elfogott egy madárkereskedőt. Dr. Manmohan Szingh, India korábbi szikh származású miniszterelnöke is nyilatkozott. Dr. Szingh, aki természetesen vegetáriánus az ügy kapcsán kifejezte fájdalmát: Ahelyett, hogy szabadon repülhetnének, illegálisan külföldre exportálják őket, ráadásul a megfelelő élelem, víz vagy gyógyászati segédeszköz nélkül. „Világosan látom, hogy minden madárnak alapvető joga, hogy az égen repülhessen, az ember nem tarthatja őket kis ketrecekben – jelentette ki a Legfelsőbb Bíróságon az ügyet tárgyaló bíró.

A becslések szerint ötmilliárd madár repül át Európából minden ősszel, hogy melegebb országokban teleljenek, ebből egymilliárdot elpusztítanak. Vékony hálókat feszítenek ki, melybe belegabalyodnak, vagy a fák alsó ágait, ahol a madarak megpihennek, bevonják ragasztóval. A vízi madarakat rugós hálóval fogják be, vagy megmérgezik őket. Volt olyan román vadász, aki azzal dicsekedett, hogy egy nap 400 énekesmadarat lőtt le, de az is megtörtént, hogy több mint 100 ezer halott énekesmadarat találtak egy Szerbiából érkező teherautóban – olvashatjuk a Newsweek cikkében. Romániában a pacsirtákat legálisan vadászhatják, vannak erre szakosodott cégek, melyek a mezei pacsirta hangját utánzó elektronikus eszközöket és puskákat ad a – kerti szék mellé, ahonnan kényelmesen lövöldözhetnek az emberi fajhoz tartozó lények. 

Bár 1979-ben az EU próbált madárvédelmi irányelveket létrehozni, a gyakorlatban nem sok eredménye van. Az orvvadászat és a csempészés egyre nő. Miért? Mert van rá igény. Józan fejjel elképzelhetetlen, hogy egy csalogányszív vagy fülemüle nyelv értelmes ember számára vonzó táplálék legyen… Sajnos a tények másról beszélnek.

Nem jobb a helyzet más téren sem. Évente kb. 40 millió vadon élő madarat fognak be, a legnagyobb felvásárló az USA, Japán és Nyugat-Európa. A kegyetlen bánásmódban az állatok 20%-a, szállításkor további 25%-a elpusztul. 42 amerikai madárfaj a kipusztulás szélén van, fele a kereskedelem miatt. 

Korábban már hírt adtunk arról, hogy India jó példát mutat a szélenergia hasznosítása terén, most ugyanez a napenergiával kapcsolatban is megismétlődik. Ezen a héten az indiai kormány jóváhagyta a napenergia hasznosításának emeléséről szóló döntést. A beruházás végén India lesz az egyik legnagyobb zöldenergia gyártó a világon, megelőzve több fejlett országot.

India bejelentette, hogy megépíti a világ legnagyobb naperőművét, s ezzel nemcsak a szélenergia terén áll vezető helyre. A radzsasztáni erőmű területe több mint 77 négyzetkilométer lesz, de emellett más, államilag támogatott napenergia-parkok létrehozását is tervezik, főleg Tamil Nadu és Andhra Pradesh államokban. Az ország energiahiánya felülírta a korábbi, 2022-ig létrehozandó 20 GW-os tervet. Most a hivatalos álláspont nagyon ambiciózus: ez a nagyratörő cél évi 100 gigawatt napenergia termelésről beszél.  Korrábbi cikkünkben már beszámoltunk India szélenergia piacának térhódításáról.

A napenergia hozzájárulhat India hosszú távú energiabiztonságához, az ökológia szempontjából is rendkívül kedvező, ráadásul csökkenti a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőséget, mely megterheli a devizatartalékokat is. Nem utolsó szempont, hogy így India akár évi négymillió tonnával is csökkentheti a szén-dioxid-kibocsátását.

Ezzel egyidőben a New Delhi Városi Tanács (NDMC) támogatja a tetőre telepített napelem felhasználókat. Összekapcsolják az egyedi napenergia egységeket Delhi elektromos hálózatával. A havi energiaszámla alapján kiszámítják, mennyi napenergiát generáltak a napelemek, és azzal egyenértékű összeget kapnak majd a tulajdonosok. 

A média szociális szempontból is kiemelte a törekvés nagyszerűségét, hiszen a népesség egy része, több millió ember ma sem rendelkezik az elektromos hálozat előnyeivel. Az persze már más kérdés, hogy attól még nagyszerű, békés, dolgos életet élnek azok a vidéki emberek, akik este gyertyával vagy mécsessel világítanak. Talán a holdfényben sétálnak, beszélgetnek, s nem a tv előtt töltik a szabadidejüket. Nem is olyan régen, még nagyanyáink-dédanyáink korában nálunk is más jelentette az esti elfoglaltságot. Magyarországon csupán 52 éve fejeződött be a villamosítás, 1963. aug. 20-án kapcsolták be az utolsó kisközséget is a hálózatba.

Turbános tornádónak nevezték el Fauja Singhet, a szikh maratoni futót, aki 1911. április 1-én született. Élete óriási tömegeket inspirált az egész világon. 2011-ben, 100 évesen nyolc világrekordot állított fel korcsoportja szerinti futószámokban. Gyermekkorától edz, azért ér el ilyen kimagasló eredményeket? Nem. A születése óta vegetáriánus, nem dohányzó és antialkoholista Fauja csupán  89 éves korában kezdte a futást, a versenyzést, mert így akart megbírkózni a felesége és egyik fia halála miatt érzett depressziójával.
 

Az északnyugat-indiai Pandzsábban született Fauja Singh 1992 óta csúcstartó a maga korcsoportjában, különböző sportolási kategóriákban. Szeretett felesége halála után, 81 éves korában költözött az Egyesült Királyságba.

Tipp: Keresd képzéseinket

• 10 alkalmas intenzív jóga tanfolyam
• Jóga otthon program | Jóga otthon e-mailes jógatanfolyam – Végre egy komplex jóga tudásanyag, ráadásul ingyen. A 6 részes ingyenes  jógatanfolyam alatt elsajátíthatod a jógagyakorlás rutinját. A jóga új távlatokat nyit az életedben. Kezdd el most!

„A legtöbb idős ember Nagy-Britanniában gazdag étrendet eszik, és nem mozog, ez teszi őket beteggé” – mondta.

Ő nem volt hajlandó ugyanígy élni, ezért kezdett először kocogni. Akkor még nem gondolt a maratoni futásra, de a sport iránti szeretete egyre komolyabbá vált. 

Fauja élete különleges, de nem egyedülálló a sportvilágban, hiszen ma már számtalan vegetáriánus vagy vegán sportolót ismerünk. Ő szigorú vegetáriánus, így ő soha nem kapott izomépítő fehérjét, halat vagy húst. Kedvenc étele a csapáti (lepény), az indiai lencse (a dal), zöldségek, tea gyömbérrel, barna kenyér, gyümölcs és joghurt. Sikerét főleg a táplálkozási szokásainak tulajdonítja:

„Az életem védett, mivel szabályozott az evésem.” Meggyőződése, hogy eredményeit, hosszú élettartamát és jó egészségét a növényi alapú étrend, valamint a pozitív gondolkodás biztosította. „Korán lefekszem, Istenem nevére koncentrálok, és minden negatív gondolatot kizárok.”

Több versenyen vett részt (London, New York, Toronto, India stb.), nyereményét legtöbbször különböző jótékonysági szervezeteknek küldte, hogy támogassa a szikh kultúrát vagy a koraszülöttek gondozását. Ez utóbbit úgy jellemezte, úgy adja, mint a „legidősebb futó a legfiatalabbnak”.

2013-ban még részt vett a Hong Kong maraton 26 mérföldes versenyén, utána bejelentette visszavonulását, de továbbra is tart személyes edzést. Már működik a róla elnevezett Fauja képzési rendszer is, mely magába foglalja a napi nyolc mérföldes sétát és futást, nincs dohányzás vagy alkoholfogyasztás, helyette sok a nevetés, továbbá a résztvevők sok gyömbért és curryt fogyasztanak.
 
A BBC készítette riportban az idős ember többek között ezt mondta: 
A legnagyobb jutalmat és áldást azok érik el, akik más embereket boldoggá tesznek. 
A gazdag országokban az egyik halálok a túlzott evés miatt van, a szegény országokban meg éhenhalnak az emberek.
50 ember közül én voltam az egyetlen, aki nem tartotta fel a kezét, amikor azt kérdezték: szükségünk van-e valamilyen tablettára. Én soha, semmilyen gyógyszert nem szedtem. Ha néha beteg voltam, zabkását ettem vagy böjtöltem.
 
Néhány eseménynek nem volt korábbi rekordere, mivel 100 év feletti senki sem volt, aki valaha is megkísérelt volna ilyen távolságot lefutni. A 26 mérföldes (42 kilométer) maratoni győzelmeivel kapcsolatban mosolyogva megjegyezte: Az első 20 mérföld nem nehéz. Az utolsó haton pedig úgy futok, hogy közben Istenhez beszélek.

A BBC riportfilmje a világ legidősebb maratonfutójával

Forrás: InboundJoga

Amióta csak eszét tudja, Kellár Márta az irodalom rabja. Imád írni és olyan témákban kutakodni, melyekből valami patinás értéket tud kivarázsolni. Saját életében is vannak regényes történetek. Nem túlzás azt állítani, hogy életét feltette az irodalomra, sőt ha kellett kockáztatta is.

Ki gondolná, hogy országunk első magyar nyelvű Bhagavad-gítái, melyeket ő maga lektorált, általa jutottak be a vasfüggöny mögött elszigetelt Magyarországra? Egy különös legenda szerint az akkor osztrák állampogárságot viselő Kellár Mártát lekapcsolták Hegyeshalomnál, mert szamizdat irodalmat találtak nála. Várandós kismamának álcázva magát tömte ki ruháját a saját maga által lektorált könyvekkel. Valószínűleg kicsit naiva szerepkörben tette ezt, mert a hatóságok hamar kibökték... Most viszont egy különös regényével mutatkozik meg a magyar olvasóközönség előtt. Az Ünnepi Könyvhéten útjára indul a Vándor Kiadó által megjelenő Mr. Peare. Magát az írót faggatjuk a történetről. 

Megszoktuk tőled, hogy van véleményed a dolgokról. Azt is, hogy ezt nem rejted véka alá. Eddig inkább esszékben, rövidebb cikkekben szoktuk meg írásaid. Hogy jött az ötlet, hogy most a regény műfajához nyúltál? 

Amióta megtanultam elsőben a betűvetést, állandóan olvasok. Mivel sokat köszönhetek a szépirodalomnak is, úgy gondoltam, másoknak szintén adhat útmutatót, kérdésfeltevést, elgondolkoztató perceket ez a műfaj. Ráadásul a szereplők életét úgy alakíthatom, hogy ők mondják el, amit én szeretnék üzenni. Ha nincs mondanivaló, jobb, ha az ember csendben marad, ha pedig van valami fontos, amit szeretne másokkal megosztani, akkor azt tetszetős köntösbe öltöztesse. Nem a naponta változó divat szerint, hanem olyan ruhába, amit bármelyik életkorban levő olvasó szívesen felpróbálna.

Egy regényíró annyi mindenről írhat. Annyi mindenbe csomagolhatja mondanivalóját. Hogy jött nálad az angol világ? 
 
Rajongok Shakespeare-ért. Az első világháború utáni idő is egy nagy választóvonal az emberiség történelmében, mert annyi mindent kellett újraértelmezni. Angliára azért esett a választás, mert néhány helyen össze szerettem volna kapcsolni a cselekményt Indiával, és így a történelmi keretek máris adottak voltak.

 
Szerinted mit gondol majd az olvasóközönség Mr. Peareről? Te milyennek álmodtad meg őt?

Remélem, megkedveli. Számomra egy kissé magába forduló, de szilárd jellem, akinek a felelősségvállalása mindig az első helyen áll. Ugyanakkor érzi a maga korlátait, ezért szerethető. 
 

Kiknek ajánlod regényed?

A Mr. Peare egy krimi, egy love story és érdekes művelődéstörténeti eseményekkel teleszórt ötvözet. Olyan, mint egy orvosság: kívül színes édes cukormáz, benne elrejtve a gyógyszer. Vagy a mese, amiben végül mindig a jó győz. Aki ilyesmire vágyik, annak tetszeni fog...

Az interjút Leveles Zoltán készítette

A dél-indiai Karnataka állam egykori Maiszúra (Mysore) királyságának 600 éves Vadijar-dinasztiája örökös nélkül maradt. A gyermektelen özvegy ezért örökbe fogadta unokaöccsét, egy 23 éves közgazdász végzettségű fiatalembert, akit az elmúlt napokban szenteltek fel a dinasztia 23. maharadzsájává. 

India 1947-ben vált függetlenné, megváltozott a társadalom felépítése, de a maharadzsák még ma is a nagy tiszteletnek örvendenek. Maiszúra királyságát a több mint ötszáz hasonló hercegséggel együtt beolvasztották a szövetségi államba.

A 17. században éppen harc dúlt a Wadiyar-dinasztia és egy másik hercegség között. Srirangapatna hercegnője, amikor elfoglalták országát, nem adta meg magát, inkább a halálba menekült, de még előtte megátkozta a Wadiyar-dinasztiát hogy mindig legyenek gyermektelenek. Úgy tűnik, az átok beteljesedett, a mostani címzetes uralkodót is az özvegy hercegné fogadta örökbe.

 
Az üvegablakairól, tükreiről, a tömör ezüst ajtókról, márvány és mahagóni faragásokról, ezüst trónjáról, csodálatos kertjeiről méltán híres maiszúrai palota az egyik leghíresebb turisztikai látványosság. A komplexumban tizenkét hindu templom is megtalálható. A palota termei néhány napig zárva voltak a látogatók elől, amíg az ünnepélyes beiktatási ceremónia folyt. 40 pap, Bhagavad-gítá idézetek, virágfüzérek, védikus mantrák zengése jellemezte a címzetes maharadzsa beiktatásának ünnepét. A királyi család tagjai mellett számos politikus és más előkelőség volt jelen.
Jaduvi Krisnadatta Csamaradzsa Vadija a sajtótájékoztatón kijelentette, hogy szeretné megőrizni elődei örökségét. A dinasztia mindig híres volt a társadalmi és gazdasági reformjairól. A tiszteletbeli király ősszel visszatér az Egyesült Államokba, hogy befejezze egyetemi tanulmányait.

 
Maiszúra királyságának történelme összefonódik a kegyetlenségéről híres Tipu szultán hódításával (1782-1799). A 17 évig tartó rezsimet elsősorban katonai és gazdasági terror jellemezte, egész városokat szó szerint földig rombolt, égetett fel.
Egyik levelében azzal dicsekedett, hogy parancsára 40.000 foglyot erőszakkal iszlám hitre térítettek, majd beépítették hadseregének alakulataiba. A csaták során ártatlan törzseket élő pajzsként használt.
A becslések szerint nyolcezer templomot pusztított el Dél-Indiában. Tipu nem titkolta gyűlöletét a „hitetlenek”, mind a hinduk, mind a keresztények iránt.
Annyira rémisztő uralmat gyakorolt, hogy több száz templom papja családjával együtt elmenekült. Egyes templomokat levelekkel borítottak be, hogy elrejtsék. Tipu közeledésének hírére a híres Omkareshvara templom tornyát eltávolították, és a helyére egy kupolát raktak, ezáltal messziről úgy nézett ki, mint egy mecset. Tipu szultán csatában esett el, halála előestéjén, már csak két hindu templom volt, amelyben naponta végeztek szertartást.

Rövid film Mysore maharadzsájának megkoronázásáról.

Kamala Harrist, Kalifornia főügyészét nevezték női Obamának. Már eddig is számos jelentős jogi eredmény fűződik a nevéhez, de most két okból is újra ráirányult a figyelem. No, nem azért, mert Obama szerint ő a „messze legjobban kinéző főügyész az országban”. Egyrészt mert kiállt az indián őslakosok tisztelete mellett, másrészt, az állatvédők is köszönettel üdvözlik azt a rendelkezését, mely megtiltja az állatokkal való kegyetlenkedést. 
 

Az elmúlt hetekben a demokrata képviselő, Loretta Sanchez felháborító viselkedése kiváltotta mind a kollégái mind a szavazók felháborodását, amikor lekicsinylő utalást tett az őslakos amerikaiakra. Indián csatakiáltást idézve ügyetlen viccet engedett meg magának, furcsa utalást téve az indián és az indiai származású amerikaiakra, egyaránt megsértve ezzel mindkét felet, akiktől a támogatást várta. Kamala Harris, az indiai-jamaicai származású demokrata vezető felhúzta a szemöldökét, és megdöbbenéssel fogadta ezt a rasszista megnyilvánulást: „Nem tudom, mit mondjak erre. Ez sokkoló” – kommentálta a történteket.
  
Az állati jogokért küzdő szervezetek is nagy elismeréssel szóltak róla, hiszen a főügyésznő szeretné újra érvényre juttatni a libamáj értékesítéssel kapcsolatos, az egész államra kiterjedő törvényjavaslatot, mely megszüntetné az állatok mérhetetlen kínzását. Kaliforniának joga van betiltani az ilyen kegyetlen és embertelen termék értékesítését – mondta Paul Shapiro, a Humane Society alelnöke. Shapiro 13 évesen lett vegetáriánus, amikor az iskolában a hústermelés borzalmairól tanult.

A májnagyobbodás érdekében kacsák és libák etetése egy csövön keresztül történik. Ledugják a torkukba, és a levegő után kapkodó beteg állatoknak muszáj lenyelniük. Szűk ketrecükben semmilyen mozgásra nem képesek, májuk tízszer nagyobb, mint természetes körülmények között. Bár a törvényhozás 2004-ben jóváhagyta, az amerikai Kerületi Bíróság most eltörölte a liba- és kacsamáj értékesítési tilalmat. Kamala Harris bejelentette, hogy fellebbezni kíván.
 
Kamala Harris főügyésznő törekvését kommentáló levelekből idézünk: 

Nem sok ember fog kiállni az állatok jogaiért. Jó tudni, hogy vannak jószívűek is, mert látják mások szenvedését, különösen az állatokét, akiknek nincs hangja. Ők harcolnak az igazságért, és nem várnak cserébe semmit. Ők hősök/hősnők, mint Kamala Harris, aki igazán értékesen használja szép pozícióját. Carmen

Gratulálok, Kamala azokat védi, akik nem tudják megvédeni magukat. Szégyen, hogy egy fejlett nemzet, mint USA jóváhagyja ezen alattomos módszert. Ez nagyon embertelen, és azt sem értem, az emberek miért vonzódnak a mesterséges „élelmiszerhez”. Sandra
 
Képzeld el, hogy egy csövön keresztül táplálnak, mely közvetlenül a gyomorba megy minden alkalommal, amíg fel nem dagad a máj, és hatalmasra nem duzzad. Ha nem akarod, hogy ez történjen veled, akkor miért kell a kacsáknak és libáknak szenvednie? Köszönöm, Főügyésznő, a Szövetségi ítélettel való szembenállását. William

Nagyon jó és kedves Kamala Harristől, hogy az állatkínzás ellen szól. Érthetetlen, hogy csupán az ízlelőbimbóink miatt mennyi fájdalmon és szenvedésen kell ezeknek a kacsáknak és libáknak keresztülmennie. Patsy

El tudod képzelni, hogy étkezés után, majd valaki jön, és arra kényszerít, hogy egyél még többet és többet? Borzalmas. És a legrosszabb az egészben, hogy nem tehetsz semmit. Nem lehet segítséget hívni, nincs beleszólás, csak szenvedés.  Mit éreznek a szerencsétlen állatok, amikor hizlalják őket önző igényeink… Julien

Köszönöm Kamala Harris szövetségi döntéssel való szembenállását. Valóban jó hír, hogy Kalifornia Állam főügyésze felszólal az állatkínzás ellen. Ő egy ritka drágakő, amiért a jó ügy érdekében lépéseket mer tenni. Sofi

Tudatlanságban élni, és öntudatlanul enni ételünket, ez nem fog szerencsés emberré tenni, de sok szenvedést fog okozni másoknak… Wah Ying

Inkább vagyok hajléktalan koldus, mintsem pénzt kapjak ilyen értékesítésből. Josh

Annyira boldog vagyok, hogy ez az extra kegyetlenség csökkenni fog. Nem tudom elképzelni, hogyan okozhatunk ennyi fájdalmat… Remélem, ez a lépés magával hozza, hogy több ember lesz vegetáriánus, mert ha az embereknek megtiltják a kegyetlenkedést, talán ők maguk is rájönnek, hogy milyen szörnyű… Egy békésebb világban szeretném látni az embereket, fájdalomokozás és a gyilkolás nélkül. Lucas
 
Elgondolkoztató, hogy a témával kapcsolatban mennyi videó található a youtube-on, melyek  után nem egyszer azt olvashatjuk a kommentekben: Azt kívánom, hogy aki ilyet tesz, annak át kelljen élnie ugyanezt...

Sokan megkérdezhetik, miért kell ilyen apróságokkal foglalkozni, mint a háziállatok sorsa: az állat azért van, hogy az ember megegye, és kész. Ez az élet rendje. Vajon valóban rendje? A választ a film megnézése után fogalmazd meg. Libamáj horror (The Horror of Foie Gras) címmel megnézhető, de gyenge idegzetűeknek nem ajánlott ez a 4 és fél perces film