India Hangja

Az indiai Intex Technologies szerint ők gyártják a világ legolcsóbb okostelefonjait. Ugyanakkor egyre többet olvashatunk olyan riasztó statisztikákat, melyek a telefonfüggőségről szólnak. Ez alól India sem kivétel. Ez a szenvedély súlyos pszichés betegségbe fordulhat, ezért szükség van a konkrét beavatkozásra, mondják a szakértők. Nyugaton már „digitális bennszülöttek”-ről beszélnek, és az is előfordul, hogy maga az elektronikai termékeket forgalmazó cég teszi fel a kérdést: Teszteld magad! Mennyire vagy telefonfüggő?

Becslések szerint India lakosságából mintegy 243 millió a serdülő korosztály tagja. Ez óriási célpontja az internet szolgáltatóknak. Annak ellenére, hogy a szélessávú internet egyenetlenül oszlik meg Indiában, az okostelefonok és egyéb kézi elektronikus eszközök használata szinte az élet minden területére berobbant, behatárolta, rossz esetben felborította a korábbi viselkedési mintákat. Persze a mai versengő világban a technológiai termékek tilalma vagy korlátozása nem működik. Az iskolák többsége manapság a házi feladatot is az internethasználattal kapcsolatos kutatásokra építi.

A felnőtt egészségügyi problémák, mint a gyenge látás, a krónikus fejfájás, kialvatlanság és a gerincbántalmak egyre gyakoribbá válnak a fiatalok körében. Még nagyobb gond, hogy elveszítik a szociális készségeket, a külvilággal való kapcsolatteremtés pozitív képességét. A kütyük másik nagy veszélyforrása az agresszív játékok tömege. A fiatalok észre sem veszik, hogy gyilkolással, robbantással töltenek el órákat, és ez tagadhatatlanul kihat a mindennapi életükre is. Az vagy, azzá válsz, amire a legtöbbet gondolsz, ez az örök igazság ebben az esetben is érvényes.

Dr. G. Gopalakrishnan, vezető pszichiáter, a dél-indiai Sovmanasya (szanszkrit szó, jelentése: az elme harmóniája) Kórház és Pszichiátriai Intézet alapítója évek óta szembesül a problémával. Így fogalmazta meg aggodalmát:
Nagyon nehéz ellenőrizni a függőséget. A szülők vásárolnak gyerekeiknek egy szerkentyűt, ami hat hónap után már elavult lesz, és akkor már újra vágynak. Sajnos még az is előfordul, hogy a fiatal öngyilkossággal fenyegetőzik, sőt meg is próbálja, ha szülei nem teljesítik kérését. A professzor szerint egy kényszeres vágy hajtja a fiatalokat, hogy történjen valami. Azonnali eredményt várnak a nettől, és ez riasztó jele annak, hogy nem akarnak felnőni, mert tudják, hogy nehéz megdolgozni a célokért vagy elérni valamit. Dr. Gopalakrishnan természetesen elismeri, hogy az internet nagyon hasznos is lehet, de csak vékony választóvonal van a használat és a visszaélés között.

A szintén indiai származású dr. Vini Gautam Khurana, aki egyike a világ legjobb idegsebészeinek, évek óta próbálja felhívni a figyelmet, hogy a tartós mobiltelefon-használat nagyobb veszélyt jelent az emberi egészségre, mint a dohányzás és az azbeszt együtt, mert megnöveli az agytumor kialakulásának esélyét. A biztonsági előírások már rég elavultak, hiszen nem ilyen tartós napi használat volt a vizsgálatok alapja. A professzor Ausztráliában él, de indiai gyökereit ápolva jótékonysági műtéteket végez és tanít is Bangalore-ban.

 
Amiről ritkán beszélünk még, az maga a gyártás, legfeljebb a technikai része érdekel minket. Elgondolkodtató, hogy csak használunk dolgokat, de bele sem gondolunk, hogyan kerül hozzánk. Csak egy példa: Az iPhone-ok rendkívül elterjedtek Kínában is. A világ legnagyobb elektronikai gyártója, a kínai Foxcon nemcsak országa igényeit elégíti ki, hatalmas export tevékenységet is folytat. Nemrégiben mintegy 150 munkás fenyegetőzött azzal, hogy felmegy a gyár tetejére, és leugrik, öngyilkosságával tiltakozik az embertelen munkakörülmények miatt…
 
A jelenlegi átlag életstílust ismerve elég meglepő, hogy egy angol vizsgálat szerint az emberek inkább az alkoholról (70%), a csokiról (63%) és a szexről (33%) mondanának le egy hétre, de nem a mobiltelefonról. A megrögzött telefonfüggők szorongani kezdenek, ha olyan helyre érnek, ahol nincs térerő, vagy valamilyen ok miatt néhány napig nélkülözni kell készülékeiket. A betegségnek már neve is van: nomophobia (no-mobile-phobia). A felmérések szerint a telefontulajdonosok több mint a felét érinti. Németországban már olyan ötlet is felvetődött, hogy gyorséttermekben eldobható USB-billentyűzeteket kellene adni a menükhöz, hogy evés közben se kelljen senkinek elszakadni a nettől, és az érintőképernyő se legyen tele zsíros újlenyomattal. 
 
Az indiai bölcsek azt mondanák, hogy ugyancsak belegabalyodtunk egy láthatatlan hálóba, de ez nem a világháló, ezt saját magunk szőttük, melyet májá, azaz illúzió hálójának neveznek. Igazi, lelki önvalónk a tudásra vágyik, ezért mindig új információt keresünk, nem akarunk semmiről sem lemaradni. A gyors információszerzés lehetőségét jól kiszolgálja a zsebünkben hordott kis varázsdoboz, csak az a kérdés: a rabszolgái leszünk-e, vagy segédeszközként kezeljük a valódi tudás elérése érdekében.  

A Rámájana nem csupán egy epikus mű, Ráma nem egy fiktív karakter - állítja egy nemrég megjelent könyv. Chennaiban a Környezetvédelmi Oktatási Központ két tudósa többéves munkáját publikálta. A védikus kultúra híveinek nem újdonság, de a szkeptikusok figyelmét felkelti, hogy bizonyítékokat találtak Válmiki világhírű, több évezredes művének tudományos igazolására, mégpedig most a botanika szemszögéből. 

Egy mostanában napvilágra került kutatás szerint a Rámájana szó szerint örökzöld műnek bizonyult. Nem csak azért, mert tradicionális előadásmódja az UNESCO Világörökségi Listáján szerepel. Ezt a páratlan ősi írást a magyar közönség is régóta ismeri. Többek között Baktay Ervin feldolgozásában is olvashatjuk, de a közel fél évszázaddal ezelőtti Thalia Színház is bemutatatta Kazimír Károly rendezésében. A Rámájana eposz tele van a természetet dicsőítő remek leírásokkal, nem ismer határokat, nem köthető csupán egy valláshoz vagy nemzethez. Az élet örök értékeiről szól, a szülők tiszteletéről, a nép maximális megbecsüléséről, barátságról, hűségről, kitartásról, olyan viselkedésmintát adva, mely mind a mai napig vezérlő elv lehet. Például Narendra Modi miniszterelnök egyik beszédében arra figyelmeztetett, hogy minden férfi ihletet meríthet a Rámájanában szereplő Dzsatáju hősiességéből, aki a női becsület védelmében halt meg. 

A Rámájanában megtalálható biológiai változatosság már több kutató érdeklődését is felkeltette. Két tudós, M. Amrithalingam és P. Sudhakar három évig tartó vizsgálata után született meg az a könyv, melynek címe:  A növény- és állatvilág sokfélesége Válmiki Rámájanájában. A szerzőpáros így nyilatkozott: Nyomon követtük Ráma északról-délre vezető útját, és nem kis meglepetésünkre azonosítani tudtuk az összes növényfajt, amiről ebben a hősi eposzban olvashatunk. A Rámájana által említett mind a 182 növényt (virágok, gyógynövények, fák, gyümölcsök) felfedeztük utunk során. 

 
Nanditha Krishna, a Környezetvédelmi Oktatási Központ igazgatója, aki a projektet felügyelte elmondta, hogy Válmiki pontosan ismerte a földrajzot, a növények és állatok élővilágát. A Rámájana nemcsak egy történet, de krónika is. Csodálatos tényként könyvelhető el az egész út, melnyek során ugyanazt a flórát és faunát találták, mint amiről az egyes fejezetek beszámolnak.
Felkutatták a szanszkritul szereplő növényfajok latin és modern nevét, és azt tapasztalták, hogy valamennyi helyesen szerepel mind földrajzilag, mind botanikailag. Pedig ugyancsak hatalmas távolságot kellett megtenniük a mai Uttar Pradesh, Madhja Prades, Maharashtra és Karnataka államon keresztül Lankáig (ma Srí Lanka), a tengeren túlra.

__________________________________________

Iratkozz fel YouTube csatornánkra további indiai bölcsességekért

__________________________________________
 

A Válmiki által említett állatok, a szarvasok, medvék, hiénák stb. is mind fellelhetőek a térségben, esetleg olyan apró eltéréssel, hogy Válmiki ír a Dandakaranya erdőben lakó oroszlánokról és a tigrisekről, de sajnos az orvvadászat miatt oroszlánok ma már nincsenek ott. Sokféle madárról is olvashatunk, ezek közé tartozik például a hamsza (hattyú), karandava (szárcsa), krauncsa (üstökösgém), majura (páva) és sarasa (daru).
 
A növény- és állatvilág mellett a domborzat és az éghajlat is feltűnő hasonlóságot mutat még most is. A műben négy nagy ökoszisztéma szerepel. A topográfia, földrajz és ökológia alapos és pontos megfigyelése jellemzi. Változatos hegyi tájak, erdők, gyönyörű folyók mellett folyt a kutatás, a trópusi erdők, síkságok, a tengerpart vagy a Himalája egyaránt pontos helyszín. 

Kapcsolódó írás Hanumán szülőhelyéről: Ráma, édes Ráma, boldog szülinapot!

Az indiai származású Radhika Kannan közgazdaságtant tanult Berkeley-ben. Legkiválóbb végzős hallgatóként tanévzáró búcsúbeszédet mondott, és átvehette a University Medalt. Ezt a kiemelkedő ösztöndíjat, a közszolgálati tevékenységet folytató, erős jellemű hallgatók nyerhetik el. A szintén felszólaló honfitársnője, Vrinda Agarwal pedig a Berkeley politológia szakán végzett.

A University Medalt, ezt a kiemelkedő ösztöndíjat 1871-ben alapították. Radhika Kannan a díj mellett 2,500 $-t is kap. Ő a tökéletes választás a University éremre – mondta Edward Miguel, a Berkeley környezetvédelmi és erőforrás-gazdaságtan professzora, majd így folytatta: Radhika valóban megtestesíti Berkeley elveit, ez a kitüntetés nem csak arról szól, hogy okos, hanem arról is, hogy a tehetségét és az energiáját egy jobb világ érdekében használja, és próbál helyesen, a társadalom javára cselekedni.

Radhika Kannan mögött kemény időszak áll. Még a junior évében meghalt 45 éves édesanyja, Geetanjali, aki mentora és legjobb barátnője is volt. Rendkívül nehezen birkózott meg a 2013-as évvel, de nagy eltökéltséggel folytatta a közgazdaságtan és természetvédelmi tanulmányait. Ahogy túltette megát a személyes csapáson, az hűen tükrözi Radhika erejét és szellemiségét, írta Kate O'Neill, egyetemi docens. Ősszel Kannan szeretné megszerezni Oxfordban a master fokozatot, utána a Columbia Egyetemen a jogi diplomát, ezt a tervet még édesanyjával közösen alakították ki.Kannan Mumbaiban született, édesapja mérlegképes könyvelő és szoftver vállalkozó, Geetanjali Kannan pedig iskolai tanár és képzett Bharatanatyam táncos volt. Ezt a művészi stílust eredetileg Tamil Nadu templomaiban mutatták be. Radhika Kannan is tanult klasszikus indiai táncot, anya és leánya azonos tánctanárhoz járt.

3 éves korában a család Szingapúrba költözött, majd vissza Indiába, olyan országokban nőtt fel, ahol aszály és árvíz gyakran sújtotta a területeket. Ezért is akar majd környezetvédelmi területen dolgozni, az ENSZ ilyen irányú programjához csatlakozni. Másik fontos elhatározása, hogy jogászként is segítse az indiai mezőgazdasági termelőket, akik nehezen tudnak védekezni a nagyvállalatok ellen.

Vrinda Agarwal politológiát és jogi ismereteket tanult. Legnagyobb szenvedélye a közösségi szolgáltatások területén való munka, kutatási területe a nemzetközi gazdasági fejlesztés. 

Másodévesen társalapítója a Big Ideas-díjas non-profit szervezetnek, amely alacsony jövedelmű nők mentorálására vállalkozik. Nemrég indította el a második civil szervezetét, a Delhi Shakti projektet, amelynek célja a nőket érő erőszak elleni küzdelem, különösen az indiai nyomornegyedekben. Mint a Delhi Shakti Project ügyvezető igazgatója, ezt a szolgálatot folytatni szeretné a diploma megszerzése után is.

Még a középiskolában létrehozott egy Menekültügyi szolgálatot, sok családot segített munkájával. Több éven keresztül végzett karitatív munkát. Közszolgálati tevékenységével szenvedélyesen képviselte a hátrányos helyzetű lakosság jónéhány tagját, a szegény közösségek jogaiért küzdött. Hosszú távú célja, hogy ő legyen az első női indiai-amerikai szenátor.

A Tata Nano egy miniautó, melyet a világ legolcsóbb autójaként reklámozott az indiai Tata Motors. A kezdeti, 7 évvel ezelőtti kivitelezés azonban nagyon sok kritikát kapott, így most egy jobb kivitelt ígér a gyártó, még mindig alacsony áron. 

Erősebb karosszéria, megemelt futómű, a korábbi 33 helyett 38 lóerős motor, nyitható csomagtartó – többek között ezek a változások történtek. Most már nem olcsó, hanem „városi fürge autó”-ként reklámozzák, mert a korábbi reklám fő szava megbélyegezte ezt a típust. 
Egy nagyobb üzemanyagtartályt (24 liter) kapott, a motorja 624 köbcentiméter, kéthengeres, 199 ezer rupiába (8,5 ezer Ft) kerül.

Az eddigiek alapján bátran kijelenthetjük, hogy a Tata konszern nem találta meg számításait a Tata Nano modellel. Legalábbis eddig nem. Az elképzelés az volt, hogy a világ legolcsóbb autójával a motoros úgynevezett autóriksák piacát célozzák meg. A becslések szerint 5 millió motoros riksa közlekedik Indiában.

Meg kell jegyezni azonban, hogy a Tata a Land Rover és a Jaguar megvásárlásával viszont jó üzletet kötött. Ráadásul óriási fricska, hogy a két angol büszkeséget éppen egy volt angol gyarmat vásárolta meg. Ki tudja, lehet, hogy egy napon a Rolls Royce is erre a sorsra jut?

Mindenesetre, levonhatunk egy olyan tanulságot is, hogy sosem maradhat büntetlenül mások nyomorgatása. Ha nem is mindig a hágai bíróság tesz igazságot, az idő biztosan helyrebillenti a karma mérlegét.

Kapcsolódó cikk Indiai közlekedés: mindig ez a játék

Indiában még ez is lehetséges. Annak idején a fiatal Narendra Modit megihlette az ásrami élet, még az is felmerült, hogy szerzetes lesz. A kolostori tanító erre a felvetésére bölcsen azt válaszolta, hogy a lemondás, a szannyász nem neki való, emberek közé kell mennie, mert ott tud igazán hasznos munkát végezni. A fiatalember megfogadta a tanácsot, politikai vezető, majd az ország első embere lett.

2013-ban, amikor Modi még csak a Gudzsarát szövetségi állam főminisztere volt, megígérte korábbi mentorának, aki akkor már a Rámkrishna misszió fejeként tevékenykedett, hogy visszatér. Csak kevesen tudják, hogy tavaly, a frissen megválasztott indiai miniszterelnök zsebében eskütételkor egy megszentelt virág volt, melyet egykori gurujától, Szvámi Atmasthanandától kapott. A Times of India tudatja velünk, hogy Modi betartotta ígéretét, nemrégiben meglátogatta a gyengélkedő, 95 éves Szvámit. A hosszú beszélgetés után a szerzetes megáldotta a miniszterelnököt, aki az idős ember lábainál ült. Ezzel is kifejezte nagyrabecsülését, mint tanítvány mestere előtt.

A védikus tradíció szerint a politikai vezetők, a ksatriják vagy más kifejezéssel élve a katonai rend felett álltak a bráhmanák, a lelki vezetők, akik semmilyen fizetést nem fogadhattak el. Teljesen önzetlenül kellett szolgálniuk jótanácsaikkal az állam vezetőit. Az ősi időkben a király mindig figyelembe vette tanácsadóinak lelki szempontok szerint kialakított véleményét. A király minden állampolgár jólétéért felelős volt, ha valaki panasszal élt, azt ki kellett vizsgálnia, mert az azt jelentette, hogy valamit nem jól csinál. A védikus civilizáció idején Indiában így működött a politikai élet. 

Kapcsolódó cikk: Naredra Modi, India miniszterelnöke himalájai jógiként zarándokolt

A szakirodalom szerint a Bhagavad-gítá a Védák ékszere. Eddig csak költői hasonlatként jellemezhettük így. Most már viszont szó szerint is értendő. Megjelent egy különleges művészi kiadvány, ami már azért is figyelemfelkeltő, mert több mint 25 nemzet közös összefogása révén jött létre. Természetesen nagy az érdeklődés iránta, fél évvel a megjelenése előtt már ajánlatos volt megrendelni. Ez a világ legköltségesebb kiadású Bhagavad-gítája, érthető, hogy csak 360 példányban kapható a nemzetközi piacon. Ha kapható!

A dél-indiai Tamil Nadu állam fővárosa Madurai a nagy templomvárosok egyike, egyben kulturális központ, mely több mint 2500 éves múltra tekint visza. Híres intézménye, a Mahatma Montessori Iskola, melynek diákjai is megcsodálhatják, és olvashatják ezt a művészi kötetet. Az iskola elnevezése Gandhi, és a híres olasz doktornő, Maria Montessori (valamint a róla elnevezett pedagógiai módszer) nevét kombinálja, ezzel is kifejezve a célkitűzést: képzett tanárok vezetésével olyan légkört teremteni, ahol igazi értékeket tudnak átadni. Természetes hát, hogy elsők között rendelték meg a kívül belül ékszer-csillogású Bhagavad-gítát.
Mr. Panneerselvam, az iskola egyik alapítója izgatottan várja, hogy teljes pompájában közkinccsé tehesse a művészi kivitelű Bhagavad-gítát, a tanárok, diákok és szüleik, a látogatók, valamint az iskola összes alkalmazottja számára. A Mahatma iskolák gyakorlatában a napi olvasás természetes, így mindig áll valaki az olvasópult mellett.

 
Egy másik államban, Andhra Pradesh egyik nagyvárosában, akik meglátták ezt a csodálatos könyvet, és vásárolni akartak belőle a  Sudhita Book Centre-ben, megdöbbenve vették észre a mellette levő cédulát: „Nem eladó!” A könyvesbolt tulajdonosa, Kiran Karumuri csak megmutatja vásárlóinak. Egy példányt mesterének ajándékozott, de sajátjához féltett kincsként ragaszkodik. Miért emlegetik ezt az új, exkluzív kiadást mega remekműként?

A gyönyörű kötet a Srínivasa Képzőművészeti Kiadó és a hozzá tartozó Nightingale Paper Products kiadványa. Hozzá kell tenni, hogy mindkettő már önmagában kiemelt márkanév a könyves szakmában. Egyesíti az ősi indiai hagyományokat a világ legújabb nyomtatási technológiáját, hogy megfeleljen a nyomtatás legmagasabb nemzetközi szabványainak.

Ennek a díszkiadásnak különleges jellemzője, hogy minden alapanyaga teljesen környezetbarát, amely a kiadó szerint generációkon keresztül megőrzi minőségét. A rendkívül jó minőségű aranyozott szélű papír Európából érkezett, a nyersanyag fenntartható gazdálkodású európai erdőkből származik, és savmentes tanúsítvánnyal van ellátva. A növényi festékeket Japán adta, a fedél különleges anyaga Hollandiának köszönhető, a könyv dombornyomott gerince Németország képzőművészeit dicséri. A borítóba beágyazott Swarovski kristályokat Ausztria küldte, az aranyozott fém részek brit eredetűek, a különleges, bármilyen szögben és irányban forgatható olvasóállványt Svájcban gyártották. A kizárólagos szövet alapú burkolóanyag Skandináviából származik. E lenyűgöző kiadvány könyvjelzőként a pávatoll aranyozott mását kapta. A borítóélek sarkait aranyozott fém klipsz díszíti.

A szöveg 700 verset és azok fordítását tartalmazza, mégpedig a különböző filozófiai  iskolák gondolatisága szerint, beleértve az Advaita, Visistadvaita és Dvaita felfogást egyaránt. Angol és hindi nyelven.  A gyönyörű grafika csak fokozza az olvasók érdeklődését. 150-nél több egyedi festmény díszíti. A híres művész G.L.N. Simha alkotásai, aki stílusában követi az isteni festészet ősi kalauzát, a Csitra Szútrát. A spirituális művész több művét nemrég vette meg a brüsszeli Museum of Sacred Art.

A védikus kultúra egyik világhírű filozófiai alkotása a Bhagavad-gítá, ez az időtlen szentírás. Párbeszéd formájában tárja fel a lelki bölcsességet. Olyan filozófiai és magatartási kódex, mely általános érvényű, minden időben és mindenki számára helytálló. Ez a díszkiadás méltó külsőt ad a Bhagavad-gítának, a Magasztos Éneké-nek.

Ezen a videón belenézhet a Bhagavad-gítá díszkiadásába

Balzac a  Seraphita című regényében költői módon fogalmazza meg az egyik legfontosabb filozófiai gondolatot, a lélekvándorlás fogalmát.
 

Balzacról minden tankönyv először azt jegyzi meg, hogy ő a francia realista regény legnagyobb alakja. Pedig magánélete inkább szürreális keretek közt folyt, a végletek között mozgott. Szülei nevelőintézetbe, majd egy szerzetesrend internátusába adták, azután jogot tanult. Később nagy lendülettel belekezdett egy-egy vállalkozásba, s ugyanolyan lendülettel bele is bukott, legyen az nyomda, fakereskedés, bányászat stb. A hírnév hamar rátalál, napi 16 órát dolgozik, elképesztő munkatempóját adósságai is fokozzák. Szereplőinek legfőbb mozgatórugója a vagyon, így rendkívül hiteles képet fest az egyre elmagányosodó, a pénz rabságában vergődő emberről.

 
Seraphita című regényének méltán híres soraival emlékezünk rá.
 
„Ki tudja, hányszor ölt hús-vér formát a mennyek örököse, mielőtt megérti a Lelki Világ értékeit? Egy egész élet jámborsága és erényessége kell ahhoz, hogy az előző élet bűneit jóvátegye az ember. A bensőnkben lassanként kibontakozó erény képezi azt a láthatatlan kapcsot, ami összefűzi létezéseinket – azokat az életeket, amikre csak a lélek emlékezhet, hiszen az anyag nem emlékezhet lelki élményére. Az emberi géniusz forrásának titka a múltnak a jelenig tartó, végeérhetetlen folytonossága.”

Több díjat is elnyert Meghna Gupta rövidfilmje, mely egy különös indiai üzembe vezeti a nézőt. Egy olyan használtruha üzembe, ahol a tonnaszám érkező használtruhát újra feldolgozzák. Hallhatjuk az indiai nők véleményét a nyugati öltözködéssel kapcsolatban, de leginkább az a szívből fakadó kacagás gondolkoztatja el a nézőt, mely végigkíséri ezt a nem egészen negyedórát. Dokumentumfilm vagy környezetvédelmi propaganda, szatíra, esetleg filozófiai mű? Nos, mindez igaz rá. Mint ahogyan az is, hogy mélyen elgondolkodtat.

A film címe Unravel (Kibogoz). A szó ugyanakkor azt is jelenti: szálakra bontani, s pontosan ez történik azzal a mérhetetlen használt ruhamennyiséggel, melyet nyugatról Indiába szállítanak, és ott újrahasznosítják. Évente 100 ezer tonna használt ruha érkezik az észak-indiai Panipatba, mely egy álmos kisváros Észak-Indiában, és az egyetlen hely a világon, ahonnét fonalat kapunk vissza. A szétbontott és színek szerint szétválogatott textíliákból pokrócokat is szőnek, melyeket nyugaton értékesítenek.

Meghna Gupta humorral és együttérzéssel fűszerezett dokumentumfilmje számos nemzetközi díjat nyert, többek között első a tokiói Short Shorts Filmfesztiválon, a Mentsd meg a Földet! versenyen, J-WAVE díjat kapott a legjobb rövidfilm kategóriában és közönségdíjas is.

A nyugaton levetett ruhák hatalmas bálákban hajókon érkeznek Indiába. A képzelet és a pletykák különféle válaszokat gyártanak arra a kérdésre: Vajon miért dobják el a Föld egyik felén ezt a rengeteg ruhaneműt, melynek nagy része alig használt, teljesen újszerű. Sokan úgy gondolják, nincs elég víz nyugaton, nem tudják kimosni és kiteregetni a ruhákat , vagy ugyanolyan drága, mint a ruha, teszi hozzá egy szép fiatal lány, ezért csak néhányszor veszik fel, majd eldobják.

–  Nem tudom elképzelni, mi másért áradna ide – és újra csak kacagnak a nők.

Fogalmam sincs, mért csinálják – mosolyog egy asszony.

– Tetszenek a külföldi hölgyek, igazán jól néznek ki – mondja minden irigység nélkül egy másik fiatal lány, miközben válogatja a ruhákat. Ahogy nevet látszik gyönyörű fogsora, mely beillene egy fogpaszta reklámba.

­

Ezek mind újnak tűnnek –, mondja, miközben nevetve felpróbál egy fehér, bokáig érő szép használtruhát. Nagyon jó a hangulat, semmiféle irigység nem érződik, bár van, aki megjegyzi:

– Mindig szerettem volna tudni, hogy valójában mit szeretnek a nyugati emberek. Valaki megjegyzi, hogy a Discovery Channelen már megnézte.

– Mindenféle fura darabot kapunk, olyat is, amit soha nem láttam azelőtt.

– Nem értem, hogyan veszik fel ezeket, nevetésre ösztönöz némelyik.

– Akkora nadrágot is látni, hogy négyen beleférnek… Mit ehetnek, hogy ilyen kövérek? – alig tudja végigmondani, úgy hahotázik.

– Néha találunk egész kedves darabokat – mutat egy szép szoknyára –, úgy érzem, szívesen átölelném azt, aki ilyet hord – közli most fényes mosollyal a megszólított.

Felvetődik az is, hogy a bugyin levő gyöngyök és bizsu kövek elég furák, kényelmetlenek, talán ennek viseletére kényszerítik a szegényeket? Válogatás közben folyamatos csacsogás és nevetés hangzik, árad a jókedv.

– Ezek a ruhák drágák lehetnek, az emberek biztosan gazdagok, és inkább kidobják, majd sok pénzért újat vesznek.

–  A nyugati hölgyeket tisztelik, Isten jó életet adott nekik, sokszor elgondolom, vajon milyenek lennének, ha itt élnének? Egész nap ezekkel a ruhákkal dolgozom, közben ilyenre is gondolok.

A film vége felé megszólal egyikük férje is:

– Öltöztetsz másokat, a nap végén pedig olyan gyönyörű leszel, mint amilyennek Isten megteremtett. Minden embernek megvan a természetes szépsége.

– Szeretnék egyszer elmenni külföldre és ilyen ruhákat hordani ­– szól közbe valaki, mire a férfi folytatja, közben felesége boldogan mosolyog:

– Ez a sorssal kapcsolatos, Isten talán ennyit írt elő számunkra. Légy boldog a mindennapi kenyérrel, míg el nem éred Isten lakhelyét.

Az anyák mellett sokszor ott játszadoznak, s a ruhatengerben hempergőznek a gyerekeik. Együtt vannak anyjukkal, akik a munka után kézen fogva vezetik vagy karjukon viszik kisgyermekeiket, szép színes ruháikban nyugodtan sétálva hazafelé.

–  Egyszer szeretném látni Amerikát, hogyan viselik ezeket a ruhákat az ott élő nők… – mondja egyikük. De a nézőben önkéntelenül felmerül a gondolat: Vajon akkor megmaradna-e ez az őszinte, szívből jövő mosoly e lányok és asszonyok ajkán?

A Unravel c. film itt megnézhatő. Használtruha és minden, amit eszedbe juttat. 

Ugyancsak érdekesek a nézői vélemények, érdemes beleolvasni:

• Nagyon érzékenyen elkészített film. Az itt szereplő nők rendkívül bölcsek. (Heather, Nova Scotia, Kanada)

• Nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek… (Dian)

• Amikor megjelenik a textil pazarlása a mi gazdag nyugati életünkben, nagy árat kell fizetni érte. Olyan ár ez, amit a férjem és én nem vagyunk hajlandók megadni. …a túlzott fogyasztás fenntarthatatlan. (Karen, Ausztrália)

• Ez egy zseniális rövidfilm, köszönöm. Úgy gondolom, hogy a filmben szereplő nők igazán szépek és koruktól függetlenül bölcsek. Nincs rajtuk smink, nincs divatos blúzuk és ékszereik, de a mosolyuk azt mondja, hogy boldogok és elégedett emberek. (Katalin, Hungary)

• Gyönyörű alkotás, emlékeztet, miért kezdtem írni az etikus divatról és a fenntartható életformáról sok-sok évvel ezelőtt. Köszönöm, ezt az elgondolkodtató filmet. (Jennifer)

• Igazán lenyűgöző rövid dokumentumfilm, amely kötetnyit beszél arról, hogyan látják mások a mi társadalmunkat. (Steve)

• A rendező kevesebb, mint 15 perc alatt kinyitja a szemünket, nem lep meg, hogy számos díjat nyert. (Kathryn)

• Zseniálisan egyszerű. Költői. Felvilágosítás 14 percben. (Geoff)

• Hihetetlen. Megtudná mutatni a forgatócsoport a magánéletüket is? A családot, a gyerekeket és a barátokat? (Xi)

• Ritkán dobok el ruhát, kivéve, ha már elhasználódott vagy már nem jó. Annyira örülök, ha arra gondolok, talán Panipatba kerül, és Reshma fogja rendezni. (Jane)

• Elképesztő és elgondolkodtató munka. Egyszerűen hihetetlen  ezeknek a dolgozó  embereknek a szemével nézni a társadalmunkat.  Ők azok, akik bölcsek és gyönyörűek. (cucicucicoo)

• Milyen nagy film - Milyen gyönyörű nők! Ez egy magával ragadó alkotás. Látva ezeket a ruhákat, melyeket nem sokat koptattak, megérthetjük, mennyire pazarló a társadalom kis része. (Susanna)

• Emlékezni fogok erre a videóra legközelebb, ha el akarok dobni vagy venni akarok valamit.  Köszönöm. (Sacha)

• Milyen érdekes dokumentumfilm! Látni, hogy eldobott ruháikon keresztül mások hogyan látják az amerikaiakat. (Kellie McKinney)

• Szuper, tetszik! Néhány ártatlan kérdés, ami mélyen elgondolkodtató. (Joyashree)

David Cameron rendkívül elismerően beszélt India kultúrájáról a választási kampánya során. Ne legyünk azért teljesen naívak. Bevándorláspolitika ide, vagy oda, az Egyesült Királyság az egymilliós létszámú indiai származású népességének szavazatai bizony sokat nyomnak a latban. Vajon mi marad az indiai kultúra dicsőítéséből az elsöprő választási győzelem után?

Nagy-Britanniának ihletet kell merítenie a hinduizmusból, ha azt akarja, hogy jobban menjenek a dolgok – mondta nemrégiben David Cameron, brit miniszterelnök. Cameron, aki már háromszor járt Indiában, méltatta a nagy indiai eposzt, a Rámájanát is, és „a 21 század nagy partnerségéről” beszélt Indiával kapcsolatban.

Természetesen volt, akinél mindez mosolyt váltott ki, hiszen nem is olyan régen, Nagy-Britannia még egy gyarmatosító nagyhatalomként volt partner. De változnak az idők, a történelem lapjain most India jelentkezik feltörekvő gazdasági hatalomként és hatalmas felvevőpiaccal, ami szintén vonzó a befektetők számára. Érdekes fricska, hogy olyan nagy anglol státusz szimbólumok, mint a Jaguár és a Land Rover indiai cég kezében van. A valamikori gyarmat kivásárolta Anglia büszkeségeit.

Mindenesetre a többség jóleső érzéssel nyugtázta David Cameron szavait, amikor azt hangsúlyozta, hogy az Egyesült Királyságban is tanulhatnak a Rámájana csodálatos epikus soraiból, melyek fontosak még a modern időkben is.

„Ha megnézem a Rámájanát és a hindu vallást, megértem, hogy milyen lényeges a család szerepe, miért fontos a közösség, milyen elengedhetetlen az önkéntes szolgálat – ezek mind azon értékeket, amelyekre hazánkban is nagy szükség van.”

Ünnepeljük ezeket az értékeket, mondta, majd hozzátette: „Nekem a brit hindu értékek a legfontosabbak, mint a dharma, a helyes magatartás.”

Vajon David Cameron tisztában van azzal, hogy a dharma, pontosabban a szanátana-dharma szanszkrit kifejezés az élőlény Isten iránti örök kötelességét jelenti? A felekezeti hovatartozástól függetlenés a valláson túli istenszeretetet, tágabb értelemben minden élőlény szeretetteljes szolgálatát? Olyan magatartást, életformát, amely az univerzum minden élőlényére vonatkozik, mindegy, milyen korban és hol születik meg? Lehet miniszterelnök vagy szegény utcaseprő, a szanátana-dharma rá is vonatkozik. Vajon mit szólna hozzá David Cameron?

Az indiai közlekedés bravúrjait nyilván nem kell bemutatnunk. A repülőgép landolása után, amikor mindenkinek megvan a maga baja, álmos, fáradt, kultúrsokk és hasonlók, egyszercsak elkezdődik a valódi rémálom. Elindul a taxi! Mintha lepöccintenék egy sípálya tetejéről, aztán lesz, ami lesz. Az adrenalin- és a játékfüggők viszont vidámparki élményként élik meg. Mint ahogyan például az India Hangja stábja is. Készítettünk ezért Keralában egy négyperces számítógépes játékélményt az indiai közlekedésről. Kellemes szórakozást hozzá!

A címet egy himalájai sofőrünk vezetés közbeni elszólásából vettük: Az élet egy utazás, melyen mindenre fel kell készülni...