India Hangja

Püthagorasz és tanítványai a számokat az isteni és a földi világ alapelveiként telkintették. Jó hír, hogy manapság egyes előrejelzések szerint 2016 nagyon kedvező év lehet. Miért? A számokat összeadva a híres 9-es jön ki. A numerológia tudománya szerint ennek jegyében az élet lelki oldala kerül előtérbe, humanitárius cselekedetekre ösztönöz, bölcsességre és önzetlenségre.

A numerológia, vagyis a számmisztika az asztrológia édestestvére. Ne nézzük le, komoly, sok ezer éves tudomány. Természetesen nem a bulvárlapok oldalain megjelenő írásokból kell képet alkotnunk erről. Püthagorasz az európai mestere, aki az i.e. hatodik században Egyiptomban és Babilónban ismerkedett meg e tudománnyal, bár ekkor már az ókori Indiában is magas fokon művelték. Püthagorasz szerint az emberi gondolkodás egy alacsonyabb és egy magasabb síkon mozog. A racionális értelmi képesség, a megfontolás a mulandó világgal kapcsolatos. A magasabb ismeretszerzés a bölcs belátás. E kettőnek összhangban kell lennie egymással. Mellesleg a róla elnevezett tétel nem tőle származik, Indiában már jóval korábban ismert volt. Püthagorasz és követői a vegetáriánus táplálkozást követték, és hittek a lélekvándorlásban. Iskolája abban is elöl járt, hogy elsőként fogadtak be nőket, többek között Püthagorasz felesége és lányai is itt tanulhattak.

 „Gyönge Bábok vagyunk, s Ő tologat ide-oda az óriási Sakk
Éj- s Nap-Kockáin: megtámad, kiüt s a Dobozba egyenkint visszarak.”
(Omar Khajjám perzsa költő, kb. 1025-1122 – Szabó Lőrinc fordítása)

Igaza lenne Omar Khajjámnak? Vagy inkább annak a védikus történetnek, amelyben a főszereplő egy éles késsel meghosszabbította tenyerében az egyik barázdát? Miután kezére nézve közölték vele, hogy rövid az a bizonyos tenyérvonal, nincs meg a képessége ahhoz, amit el szeretne érni, csak annyit kérdezett: Melyik ez a vonal? És egy éles bemetszéssel máris „átírta” sorsát.

A numerológiában 9 alapszám van, a Naprendszerben 9 főbolygó, a hinduizmusban a világot jelképező mandala 9x9=81 négyzetből áll. Lehetne még folytatni a sort. Miként a bolygóknak, minden számnak megvan a maga hatása. Ugyanakkor nem szabad hozzá nem értő, olcsó magyarázatokkal beérni, főleg nem felszínes ismeretek alapján. Ennél sokkal jobb, ha józan paraszti ésszel régi magyar mondások vezérelnek: „Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát, Aki szelet vet, vihart arat, Mindenki a maga sorsa kovácsa.” A lehetőség adott. Tetteink és azok következményei fogják meghatározni nemcsak 2016-ot, a többi évet is. 

Kapcsolódó cikkek

• Az európai kultúra bölcsője

• A reinkarnáció definíciója Balzac szerint

• Játékos matematika szomorúság ellen

• Védőoltás és sebészet évezredekkel ezelőtt

A repülőtér többféle fóbiát és stresszt is kiválthat az emberből. Elsősorban a repüléstől való félelem a jellemző, de sok esetben felbukkan az emberektől, a nagy terektől vagy éppen a szűk helytől, a bezártságtól való rettegés. A Mumbai Airport nemzetközi terminálján képzett terápiás kutyák segítik a szorongó utasokat. Ezzel is beigazolódik, hogy az állatok társaink az élet színpadán, nem leigázandó élőlények. Vajon megfelelő módon értékeljük őket?

Amerikai repülőtereken már régóta jelen vannak a terápiás kutyák, amióta 9/11 után hatványozódott a repüléstől való félelem. Mumbai nemzetközi repterén két labrador, Goldie és Pepe teljesít szolgálatot. A két hete indult kísérleti projekt elsöprő sikert hozott. Az emberek nem számítottak ilyen kezdeményezésre. Volt, aki átölelte őket, vagy játszott velük, de mindenki megnyugodott a két kedves jószág barátságos közelségétől. Eddig ha valaki repülőtéri kutyákat látott, biztosan drogkereső vagy vakvezető funkcióra gondolt. Ellentétben az ilyen kereső kutyákkal Goldie és Pepe feladata az, hogy mosolyt csaljon a légikikötőben várakozó utasok arcára.

Goldie és Pepe azonnal túlhajszolt lett, így szükségessé vált több terápiás kutyus alkalmazása. Jellemző annak az amerikában élő pilótának a levele, aki visszajelzésként a reptéren kifüggesztett vendégkönyvbe az elsők között írta le véleményét. Rossz hangulatban volt, mert a légitársaság egy félreértése miatt várnia kellett a csatlakozásra. Ráadásul 25 év után azért jött Indiába, hogy eltemesse édesanyját. Ezt írta:

- Milyen csodálatos és szükséges tényező! A Mumbai repülőtéren eltöltött hosszú és fájdalmas napomon Goldie és Pepe hozott „emberséget” az egyébként embertelen élménybe, melyen keresztül kellett mennem...

Valószínűleg ez az első hely az országban, ahol állatokat foglalkoztatnak, amelyek megkönnyítik az aggodalommal teli utasok napját. Korábban ilyen speciális terápiás kutyákat használtak gyermekek vigasztalására, és traumatizált felnőttek kezelésére. Goldie és Pepe a Pune-i Terápiás Központból került ide, ott képezték ki őket. Érzékelik az egyén hangulatát, szinte „kiszippantják a félelmet”, mondták a repülőtéri tisztviselők. Tudományos bizonyítékokkal igazolták, hogy csökkent a magasabb testhőmérséklet és a vérnyomás, a szapora pulzus normalizálódott az utazók körében, amikor találkoztak a terápiás kutyákkal. Rohini Fernandes, kutya tréner és klinikai pszichológus szerint egy hosszú repülőút előtt a kutyák segítenek eloszlatni a szorongást az emberekből.

Kapcsolódó cikkek:

Indiai közlekedés: mindig ez a játék!

Jógás kényeztetés a repülőtéri transfer alatt

Mit keres a tehén az étteremben?

Finomhagolások a világ legolcsóbb autóján

Hahota jóga vagy síró szoba?

A nemzetközi első osztályú krikett világklasszist búcsúztat: október 15-én Zaheer Khan bejelentette visszavonulását. Ha belelapozunk kissé a krikett múltjába és napjaink indiai tenisz nagyságait is megnézzük, azt látjuk, hogy egy ponton találkozik magánéletük. Méghozzá egy érdekes és elgondolkoztató azonosságot fedezhetünk fel. Vegetáriánus vagy vegán táplálkozás nem hat negatívan a sportolók teljesítményére. Mi sem támaszthatná ezt alá jobban, mint néhány indiai vegetáriánus élsportoló saját példája. 

Zaheer korán betört a nemzetközi színtérre, és játéka azonnal figyelmet követelt. Mérnöki karrierjét adta fel a játék miatt. Megismételte a korábbi legendás játékos, Javagal Srinath bravúrját, de többszörös sérülése miatt kénytelen volt búcsút mondani a sportnak. Elődjéről, Javagal Srinathról egyébként annak idején azt írták: vegetáriánus, egy dél-indiai úriember és még egy világszínvonalú gyors dobójátékos is.

A krikett történetének szintén méltán nagy alakja a két éve visszavonult jobbkezes ütőjátékos, Venkata S. Laxman, aki szigorú vegetáriánus. Laxmanról megjegyezték, hogy ügyesen kihasználta rugalmas csuklója előnyét, „karcsú és kanyargós” stílusáról volt híres. 

Kapil Dev volt az egyik legsikeresebb indiai dobójátékos a teszt krikettben, vagyis a több napos játékban. Híres jó étvágyáról, egyszer nevetve vallotta be: „szinte mindent meg tudok enni – mindaddig, amíg az vegetáriánus”.

Sehwag, az indiai krikett-fejedelem, a krikett-válogatott vezető nyitó ütőjátékosa. A legtöbb rekordot is ő tartja, beleértve a legmagasabb pontszámokat is. India több világklasszis krikett-játékost is mondhat magáénak, de Virendert úgy emlegetik, mint az egyik legpozitívabb sportolót. Legyen hanyatló vagy emelkedő fázisban, a játéka állandó marad. Szigorúan vegetáriánus étrendet követ, sőt néhány vegetáriánus éttermet is működtet. A khír, az indiai rizspuding a kedvenc étele. Vele kapcsolatban meg kell említeni, hogy imád teniszezni, persze csak szórakozásból.

Apropó, tenisz! Érdemes szétnézni ennek a szép sportágnak a háza táján. Martina Hingis nevét is sokszor olvashatjuk a tenisz hírek között. Több alkalommal győzött, idén nyáron is. Wimbledonban női párosban partnere az indiai Sania Mirza, vegyes párosban a szintén indiai nemzetiségű Leander Paes volt. Ki is ez a két ázsiai teniszcsillag? 

Sania Mirza és Martina Hingis nyári győzelme után, október 10-én kemény harcot követően megnyerte a China Open döntőt női párosban. A páros már 47-7 lenyűgöző győzelem-vereség rekordot mondhat magáénak.
Sania Mirza, az indiai teniszbajnok jelenleg a ​​világelső női párosában játszik. Hat éves korában kezdett teniszezni, ugyanakkor nagyon jó úszó is. Hyderabadban diplomázott a Chennai Egyetemen díszdoktori címet kapott. Fiatal kora ellenére már számos tenisz mérkőzést megnyert. The Economic Times őt is felvette a „33 nő, akikre India büszke” nevű listára. Szülővárosában, Hyderabadban létrehozott egy tenisz akadémiát, ahová olyan világklasszisok is ellátogatnak, mint a Grand Slam győztes, Cara Black és Martina Navratilova. Sania Mirza elnyerte a kimagasló indiai állami kitüntetést, a Padma Shri és az Arjuna díjat, ő az első indiai, akit az ENSZ kinevezett a nők jószolgálati nagykövetének Dél-Ázsiában.

Sania Mirza a PETA állatvédő egyesület aktivistája. Legyél mindig kedves: nemcsak az emberekkel, az állatokkal is – mondta alapelvként. Egy riportban (2011. november 10.) a bájos Sania elég keményen kifejtette az őt ért zaklatásokkal kapcsolatos véleményét: 
Vegetáriánus vagyok, és életem egy részét hülye kérdések megválaszolásával töltöttem. Ilyen és hasonló kérdéseket gyakran feltettek nekem: „Miért nem eszik semmilyen húst, netán beteg?” vagy „Nem eszik vörös húst, rendben. De egy kis csirkét?”
Én már csak nevetek ezen. Számtalan esküvői vacsorát és más összejövetelt hagytam el üres gyomorral. A gyorséttermekben maximum sült krumpli tudok enni, nem mindenhol kapok vegetáriánus hamburgert külföldön. De ez az én választásom, önként hagytam el az húsalapú ételt, ezért kérem, hagyják abba a nyaggatásomat. 
Szeretek vegetáriánus lenni – ismételte meg egy 2014-es interjúban.

Leander Paes 17 évesen már junior bajnok volt, és vegetariánus, miként akkori két teniszbajnok edzője, az amerikai Ted Murray és David O’Meara is. Az év elején a Leander Paes-Martina Hingis páros Melbourne-ben, majd nyáron Wimbledonban is győzött.
A 42 éves indiai sportolót tartják a világ egyik legjobb páros és vegyes páros játékosának, több mint 50 címet és 700 mérkőzést nyert már. Paes igazi legenda, csak vegyes párosban 15 Grand Slam-döntőt játszott már, melyből hetet meg is nyert. Paest egyedülállónak tekintik abban az értelemben is, hogy már 24 partnere volt vegyes párosban. Ez pedig rendkívüli alkalmazkodó képességet jelent. Ebben a tekintetben Paes sikerei különösen értékesek. Ez tisztelgés a képessége előtt – írta róla egy méltatója. Ő is átvehette a Padma Shri magas állami kitüntetést.

Miután bejártam a világot, rájöttem, hogy a fű mindig zöldebben néz ki a másik oldalon. A tehetségem a keleti és a nyugati értékek keveréke – mesélte. Úgy véli, a képzési módszereket ötvözni kell. Amikor tenisz akadémiát szervezett, nem akarta csak az egyiket vagy másikat választani. – A nyugati emberek kelet megjelenésére is figyelnek. A New York-i divatbemutatón láthatjuk az indiai motívumokat a rámpán: jelen van a jóga, a meditáció és a vegetáriánizmus is. 

Természetesen rajtuk kívül még számtalan sportoló a vegán vagy vegetárius étkezés híve. Érdemes tanulmányozni pályafutásukat, mert kiderül, hogy a húsmentes étkezés nem gyengíti, sőt segíti előmenetelüket. Például Martina Navratilovát tartják az egyik legnagyobb teniszezőnek, aki valaha játszott. Leander Paest is a partnere volt néhány mérkőzésen, a barátságukat hasonló gondolkodásuk is erősítette. 
Navratilova egyeduralmát Steffi Graf törte meg, akiről mostanában nem a sporttal kapcsolatban olvashatunk. Graf, a huszonkétszeres Grand Slam győztes az indiai Kerala állam ájurvéda turizmusának új nagykövete lesz. Segíti az ájurvéda népszerűsítését a közelgő turisztikai vásáron Berlinben. Részt vesz a média kampányok és televíziós reklámok megszervezésében, hogy elősegítése ájurvéda, a híres óind egészségügyi rendszer megismertetését.

Kapcsolódó cikkek

• A divat indiai királynője

• A világ legidősebb maratonfutója 104 éves és vegetáriánus

• Női Barack Obama, az indiai származású demokrata állatjogokért küzd

• Állatvédelem: szeret, nem szeret?

• Védőoltás és sebészet évezredekkel ezelőtt

  
   

Anita Dongre az egyik legsikeresebb és legnépszerűbb divattervező Indiában. Nyugati és hagyományos viselet, valamint ruházati kiegészítők, ékszerek jellemzik a cég arculatát. A modern Indiára összpontosít, a tiszta, elegáns vonalak jellemzik, ugyanakkor Rádzsaszthán gazdag öröksége is megihlette. A művészi hagyományos szövési technikák felélesztésével és a mesteri kivitelezéssel újrateremti India fejedelmi pompáját. Anita vegán, számos jótékonysági munkája mellett a PETA, a híres állatvédő szervezet aktív tagja is.

Anita Dongre divattervezést Mumbaiban, a Női Egyetemen tanult. Ez a központ 1916-ban alakult azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy beteljesítse küldetését „a nők szerepének megerősítését”. Anita 1998-ban indította el az első nagy, 300 négyzetméteres üzletét Mumbaiban. A tervezés, gyártás, kereskedelem és marketing szálai egyaránt az ő kezében futnak össze. A General Atlantic egyike a világ vezető jótékonysági szervezetének. Ügyvezető igazgatója Sandeep Naik véleménye szerint Dongre olyan divatot alkotott meg, mely exkluzív, mégis elérhető, és nem csak a kiválasztott kevesek számára. 
 
Gyerekként sok időt töltöttem a nagymamám házában, Dzsaipurban, és teljesen beleszerettem a szépséges rádzsasztháni stílusba, a színes piacok, az építészet, a népviselet egyaránt elvarázsolt – meséli. – Mindig is szenvedélyesen érdekelt a művészet, mindenekelőtt az indiai szövőipar és a kézművesség. Divattervező munkámban megmutatkozik a filozófiám is. Minden márka tükrözik a személyiségemet és személyes meggyőződésemet. Mindig is szerettem volna tenni valamit a hagyományos indiai kézművességért, amely annyira valóságos, természetes és gazdag. Vissza akartam állítani az indiai kézműves-örökség hagyományait.

 
A tradicionális kézművesség és India gazdag kulturális öröksége megihlette, minden kollekcióija tükrözi ezt a szeretetet és csodálatot. Anita Dongre föld-, öko- és állatbarát, aki szilárdan hisz a szerves és természetes anyagokban. Az Anita Dongre Divatház megnyitásával egy hosszú dédelgetett álma vált valóra. Több mint 2500 alkalmazott dolgozik irányítása alatt, 60 városban  650 értékesítési hely áll a vásárlók rendelkezésére, köztük 150 exkluzív márkaüzlet. A nemzetközi piacon is megjelent. A kézzel festett gazdag színárnyalatú selymek mellett a pamut és a brokát is keresett cikk. Méltán híresek menyasszonyi ruhakölteményei is.

___________________________________________

___________________________________________
 
A cég design csapata elutazik a falvakba, hogy tanulmányozza a kézművességet, és így hozzon létre egy kortárs divatot. Szorosan együttműködnek civil szervezetekkel és kézművesekkel több indiai államban is. A női kézművesek foglalkoztatása terén is óriási szerepük van. A takácsok megérdemlik, hogy tisztességes béreket kapjanak, így biztosítani tudjuk a kézi szövésű minőségi alapanyagok előállítását, és megőrizhetjük kulturális örökségünket – hangsúlyozta az üzletasszony.

Számos díjat nyert: az Indiai Kereskedelmi Kamara Kiváló Divattervező díjától az Inspiráló tervező kitüntetésen át a legjobb női nyugati viselet elismeréséig. 2011-ben szerepelt a Fortune magazinban, egyike volt annak az 50 legbefolyásosabb nőnek Indiában, akikre felfigyeltek az üzleti életben. Egyik évben ő kapta a PETA humanitárius díját. Az állatok iránti együttérzése nemcsak abban mutatkozik meg, hogy vegán életmódot folytat, hanem abban is, hogy divatos ruhakompozíciói megalkotásakor nem használ semmilyen bőrt.

Kapcsolódó cikkek

• Használtruha biznisz és vidám kacagás
• Indiai nők, akik nem csak szépek, de okosak is
• ​India a világ legnagyobb zöldenergia gyártója lesz
• Ne csak reménykedj a változásban: lobbizz érte! - állati kérdések
• Védikus esküvő az amerikai kongresszus háza táján

A kultúrák közötti különbözőségek komoly megpróbáltatást jelentenek. Hányszor kerülünk olyan helyzetbe, hogy azt mondják nekünk külföldön, hogy ennyi meg annyi hüvelyk vagy pint, és nekünk fogalmunk sincs, hogy mennyi az annyi. Hát még ha az indiaiak lakh és crore pénzösszegekkel támadnak le bennünket. Egyszerűen nem tudunk mit kezdeni a sajátunktól eltérő megfogalmazásoktól. Tegyük hozzá: a miénktől eltérő kulturális szokások legalább annyira idegenül hatnak, mint az inch vagy a lakh. Gondolkodjunk egy kicsit el a kérdésen India bölcsességének segítségével.

Ha az indiai toleranciáról beszélünk, akkor minden bizonnyal Gandhi neve elsőként merül fel. Gandhi valóban kiemelkedő, mondhatnánk szélsőséges példája az elfogadásnak, a gyengébb védelmezésének. Mielőtt azonban belevágnánk a közepébe, járjuk még egy picit körbe a témát, tartsunk egy kis önvizsgálatot.

A miénktől eltérő kultúrával és szokásokkal szembeni, szinte első emberi reakció az idegenkedés. Miért kellene nekünk ilyen vagy olyan kultúra értékeivel foglalkoznunk, amikor a sajátunk is felbecsülhetetlen érték? Miért kell más mértékegységet használni, miért kell másként viselkedni, miért kell másként gondolkodni? 

Az elfogadással kapcsolatban két alapvető hibát követhetünk el. Egyik, ha túl elfogadók, a másik, ha túl beszűkültek vagyunk. Idáig világos. De vajon hol a határ? Mondhatjuk, hogy az elfogadásban vagy éppen a visszautasításban addig mehetünk el, ameddig nem okozunk vele kárt embertársainkban. No de ebben a kár nem okozásban hol a határ? Mi alapján tudhatom, hogy valaminek az elfogadása vagy visszautasítása kárt okoz-e emberekben vagy sem? 

Manapság a másság kérdésével kapcsolatban szinte azonnal az azonos neműekhez vonzódókra gondolunk. Vegyük az ő példájukat. Nem kérdés, hogy joguk van-e a szeretet megélésére. Nem kérdés, hogy joguk van a szeretet párkapcsolatban való megélésére. Ha azonban az örökbefogadási jogukról beszélünk, akkor már sokkal bonyolultabb kérdések merülnek fel. Az örökbefogadási jog kiterjesztésével a meleg párok által örökbefogadott gyermekeknek kárt okozunk-e vagy sem? Kinek a jogait védjük, az örökbefogadóét vagy a gyermekét? Hiszen a gyermeknek is alapvető joga, hogy biológiailag női anyja és biológiailag férfi apja legyen. És akkor jöhet a következő érv, hogy akkor inkább maradjon az intézetben? És mi lesz a meleg párok gyermekekhez való jogaival? Nyilván rengeteget lehetne érvelgetni pro és kontra. Vajon létezhet-e közös nevező, és ha igen, akkor annak mik a szempontjai? 

Nyugati gondolkodásunkra akaratlanuk is nagy hatással van egyfelől az Ayn Rand féle racionális önérdekérvényesítés és a „valósítsd meg önmagad” jellegzetesen értelmezett filozófiája. A másik oldalon pedig a dogmatikus, eltorzult vallások múltja, netán jelene. Alapvetően mindkét oldal eredendően az ember legnagyobb kincseivel, személyes szabadságával, szerető képességével és produktivitásával foglalkozik. Azonban mindkét oldal eltorzult formája erősen visszaélt és visszaél személyes szabadságunkkal. Magyarul, mindkét oldal lóvá tett már bennünket. Éppen ezért a kételkedés, és éppen ezért helyén való a kételkedés. Sem a vak elfogadás, sem az alapértelmezett visszautasítás nem visz bennünket közelebb a közös nevező megtalálásához.

Saját kultúránkhoz való túlzott ragaszkodás volna visszautasítani a PC-t vagy az Mac-et. Akárhogy is más kultúrából érkeznek, mindennapjaink nélkülözhetetlen értékei. Visszatérve Gandhi példájához, ha ma kellene kivívnia India függetlenségét, akkor ő egész biztosan nem használna külföldön gyártott számítógépet. Sőt Googlet és Facebookot sem. Ettől függetlenül tele lenne vele minden lehetséges média. Egy ember, aki nem használ semmilyen külföldi terméket, hogy megvédje saját hazáját! Ennél nagyobb szenzációt nem látott még a média világa! Gondoljunk csak bele! A mi esetünkben mi maradna, ha a mindennapjainkban csak hazai termékeket használhatnánk? Gondolva itt a számítógépre, telefonra, fényképezőgépre, tömegközlekedésre, autóra stb. Vagy mi a helyzet az arab és a római számokkal? Megint csak felmerül a kérdés, hogy hol a befogadás és a visszautasítás határa? A pozitív befogadás ékes példája az európai kultúra kialakulása. Egyrészt így vagy úgy, Európa befogadta annak idején a különféle kultúrákat és népeket. Különben most nem lehetnénk Európában.

Rúpa Gószvámí, középkori indiai filozófus a következőképpen definiálja az elfogadás és a visszautasítás kérdését: Fogadjunk el mindent, ami erősíti lelki felemelkedésünket, és utasítsunk el mindent, ami gyengíti azt.

Gyönyörű definíció. Némi kiegészítés a könnyebb érthetőség kedvéért. Az indiai védánta gondolkodásban a támpont nem relatív, hanem abszolút. Ha emberre, családra, nemzetre szűkítjük az elfogadás és visszautasítás kérdését, akkor parttalan vitába keveredünk. Mindig lesz egy újabb szempont, ami alapján a mi elfogadásunk valakinek az érdekeit vagy szabadságjogait sérti. Természetesen szükség van a kisebb egységek (pl. mikroközösségek, nemzetek, országok) érdekérvényesítésére is, de nem szabad szem elől téveszteni a felsőbb érdekeket sem. Ilyen legfelsőbb közös érdek a Földanya érdeke, és természetesen, ha megadjuk neki a létezés jogát, akkor a Legfelsőbb érdeke is. Ha érdekérvényesítésről beszélünk, akkor egész biztosan minden józan világnézetű ember egyetért azzal, hogy a Földanya érdekeit vegyük alapul. Legyen az illető keresztény, muszlim, hindu, ateista, homoszexuális, művész, tudós vagy bármilyen beállítottságú és foglalkozású józan ember, a Földanya érdekérvényesítésének segítése közös ügy. Azt hiszem, sikerült megtalálnunk a közös nevezőt. A közös nevező helyes alkalmazása pedig megint csak újabb kérdéseket vet fel…

Hasonló cikkek

• Mi köze Indiának szeptember 11-hez?

• Belső béke a világ egyik legmegrázóbb kórházában

• Az európai kultúra bölcsője

• Menekültválság Indiából nézve

• Női Barack Obama, az indiai származású demokrata állatjogokért küzd

Néhány indiai származású gyönyörű nő sikereivel szeretnénk egy kicsit feszegetni a szépség és az okosság témáját. Lenyűgöző történeteik élő bizonyítékai annak, hogy semmilyen téren sem lehet elhanyagolni a nők szerepét a társadalomban. A szépség és az okosság önmagában kevés ahhoz, hogy bemutassuk őket, sokkal inkább érdemes odaadó munkájukra felfigyelni.

Patti Tripathi kiemelkedő médiaszakember, újságíró, a társadalmi igazságosság szószólója, egy marketing tanácsadó cég, valamint a „Szári öltözködés” non-profit szervezet alapítója. Ez utóbbi arra bíztatja a lányokat, hogy emeljék fel hangjukat, harcoljanak az igazságért. Az ő kezdeményezése jött létre, az a naptár, amely gyönyörű, magas beosztású, indiai származású nőket mutat be. Lenyűgöző történeteik élő bizonyítékai annak, hogy semmilyen téren nem lehet elhanyagolni a nők szerepét a társadalomban.

Patti Tripathi Indiában született, közel a nepáli határhoz. 12 éves volt, amikor családjával kivándorolt ​​az Egyesült Államokba. A CNN Headline News népszerű bemondója, műsorvezetője volt, ma már saját médiavállalata van, a TriPath Media. Számos Associated Press újságírói díjat nyert. Szakértője minden típusú médiának, legyen az TV, rádió vagy újság.

 „Bevándorló indiai családból származom, de egy zsidó professzortól tanultam a hinduizmust, miközben túlnyomórészt a katolikus tagságú Notre Dame Egyetemre jártam. Vegetariánus vagyok, jógázom és meditálok, tanulmányozom az indiai ősi filozófiánkat.”

Az Egyesült Államokban a bevándorlók megbélyegzéssel, visszaélésekkel is szembesülnek, vagy alulbecsülik őket származásuk miatt. A nők gyakran szégyellnek ezekről a dolgokról beszélni. Patti Tripathi magas pozíciójú indiai hölgyeket bemutató naptártervével arra törekedett, hogy felhívja a figyelmet a nők szerepének megerősítésére és sokszínűségére. Inspiráló példaképeket akartunk bemutatni – jelentette ki. Egyben szeretné eloszlatni a negatív sztereotípiákat, melyek a szépségversenyen résztvevő lányokat  követik. „Ha megismered, meg fogod érteni, mennyi kedves, intelligens, szerény és gondoskodó van közöttük.” 

Tulsi Gabbard, kongresszusi képviselőasszony az első hindu, akit megválasztottak az amerikai képviselőház tagjának, és aki hivatali esküjét a Bhagavad-gítára tette le.

A már korábban is említett naptár kapcsán az emberek azt mondták neki: Te őrült, senki nem fog vásárolni teljesen felöltözött nőket mutató naptárt! Elgondolkoztató ez a vélemény, egyben súlyos igazságot hordoz korunk erkölcsi hozzáállásáról. Mégis, már az első naptár is hatalmas sikert aratott. Bevételei lehetővé teszi más nők e projektekben való részvételét, valamint dél-ázsiai nőket segítő közhasznú szervezeteket támogat az Egyesült Államokban és külföldön. Az atlantai Raksha (ami azt jelenti, védelem) is egy ezek közül. Ügyvezető igazgatója, Aparna Bhattacharyya elmondta, miért volt fontos a naptár: „Azt hiszem, ez egy emlékeztető, hogy az akadályok leküzdése terén vannak sikeres nők.” Ő a bevándorló családok szenvedélyes védelmezője. Ügyvédek, bűnüldöző szervek és szerviz szolgáltatók segítségével küzd a nemi erőszak áldozatainak gyógyulásáért, biztonságáért.

Az oktatás, a kemény munka és a kitartás példaképeinek célja, hogy nemzeti és nemzetközi szinten inspiráljon több ezer nőt és lányt. A naptár nemcsak erős tudatosságot sugároz, felhívja a figyelmet a társadalmi felelősségvállalásra, és adománygyűjtő szerepe is van. A cél a nők jogainak érvényesítése egy naptár segítségével. Volt közöttük orvos, ügyvéd, vállalati vezető. A teljesség igénye nélkül néhányat bemutatunk:

Manjula Aggarwal Az egyetemen magna cum laude minősítéssel végzett informatika szakon. A Client alelnöke, mely a világ legnagyobb online rendezvény menedzsment szolgáltatója. Olyan óriáscégeknek tervezett és fejlesztett adatbázist, mint például a National Public Radio. Számos kitüntetést kapott, köztük négy egymást követő évben is elnyerte Amerikában az év legjobb nemzetközi ügyfélszolgálati ügyvezető címet. Állatvédő tevékenysége is közismert.

Shruthi Reddy a családon belüli erőszak áldozatainak nyújtott jogi támogatást. Sutba dobta ügyvédi diplomáját, feladta jól jövedelmező életét, a segítő élet egy más módját választotta. Gyermekeket és közösségeket patronál. A “Reddy set jóga!” alapítója, egy holisztikus megközelítéssel működő egészségügyi szervezeté, amelynek középpontjában a jóga és az egészséges táplálkozás áll. 

Moni Basu, neves újságíró, a CNN Digital riportere. Témája minden, az elnökválasztástól az iraki háborúig. Csecsemőként egy árvaház lépcsőjén hagyták Kalkuttában, de szerencséjére egy bengáli nő már régóta epekedett, hogy gyermeke legyen. Nagyon jó nevelőszülőkhöz került. Ezt soha nem felejtem el, nekem is törődnöm kell a kiszolgáltatott nőkkel. Szülővárosom lányainak is a mentora vagyok. Mi mást tehetnék? – mondta. 

Amrita Saigal pandzsábi-tamil örökséget mondhat magáénak. 5 évesen kezdett táncolni. A Bharatanatyam klasszikus előadásában vezető táncosként két nagy táncdrámában is szerepelt az Egyesült Államokban és Indiában egyaránt. Gépészmérnöki diplomát szerzett, sikeres üzletasszony, 2014-ben a női higiéniát segítő és egyben környezetbarát újításával elnyerte a Harvard Business School fődíját és közönségdíját is.

Nina Davaluri az első indiai származású Miss America. Nemzetközi üzleti diplomás, az egység a sokszínűségben célú közösségi médiakampány elindítója. A Miss Amerika szervezet szószólója, a nők ösztöndíjhoz juttatása terén ez a cég az egyik legnagyobb szolgáltató a világon. 

Csak egy hónappal Nina Davuluri győzelme után a 18 éves Emily Shah  nyerte a Miss New Jersey 2014 címet. Emily színésznő, aki egyaránt szerepelt Hollywood és Bollywood filmjeiben. Több szépségverseny díjazottja, ő volt a legfiatalabb Miss New Jersey. Számos jótékonysági intézménynél segítő munkatárs. Amikor megkérdezték tőle, mi a legnehezebb egy szépségversenyre való felkészülésben, mosolyogva azt mondta, a tiszta étkezés. Szeretem a jó ropogós, még meleg indiai szamószát (zöldséggel töltött péksütemény). Kedvenc ételem a mexikói burritó zöldséges, vegetariánus változata. 

Viji Reddy multimédia művész, festő, keramikus és textiltervező, aki a saját márkájú ágyneműit forgalmazza, valamint alapítója és elnöke az Alamwar vállalkozásnak, amely kézzel készített ruhákra specializálódott. A cég állatkórházakat is segít. Nemzetközi bemutatókon is díjnyertes textiljei ötvözik az ősrégi nyomtatás, festés, szövés és hímzés technikáit. Indiában saját műhelyei vannak, és számtalan munkahelyet teremt a vidéken élő nők számára.

Kapcsolódó cikkek

• Női Barack Obama, az indiai származású demokrata állatjogokért küzd

• Védikus esküvő az amerikai kongresszus háza táján

• A világ első nyugati ájurvéda orvosának tanácsai

• Facebook, Google, Apple, Microsoft és NASA indiai szálak 

• Mi köze Indiának szeptember 11-hez?

Már az indiai kis faluba való megérkezésemből sejthető volt, hogy valami van a levegőben. Hozzá kell tenni, hogy a szóban forgó falu egy zarándokhely, valahol Indiában. Először is, az történt velem, ami még eddig soha. A jegykezelőnek háromszor is elmondtam, hogy álljon meg a busz a város előtt annál az útelágazódásnál, ahonnan elérhetem célállomásom anélkül, hogy bemennék a városba, s aztán vissza. Mindháromszor tudomásul vette. Aztán pedig jól belealudt. Én pedig belefeledkezve azt vettem észre, hogy már benn is vagyunk a városban. Nos, gondoltam magamban, nemcsak hogy elbuktam két órát, de most még riksázhatok is a buszpályaudvarig, mert persze a központi pályaudvar le volt zárva a távolsági buszok előtt. Legalábbis a buszsofőr szerint.

Sikeresen odaértem, még ülőhely is jutott a zarándokhelyre tartó buszon. Ezen a buszon pedig még egyszer megtörtént, hogy nem szálltam le a buszról időben. Minden megállónál be szokta kiabálni a kalauz a helység nevét, alig beazonosítható félszavakkal. Persze az indiaiak ügyesek a szótlanságban. A non-verbális kommunikációjuk valami hihetetlen. Egy-egy szempillantásból vagy fejbiccentésből mindent megértenek. Oda-vissza lereagálják a dolgokat, miközben mi az egészből semmit sem veszünk észre. Hát most még félszavakkal sem közölte a kalauz az állomás nevét, és éppen annál a megállónál nem tette, ahol le kellett volna szállnom. Azon kaptam magam, hogy kinn vagyunk már újra valahol a dombok között. Hát szóltam, hogy leszállnék. Panaszkodni? Kinek? Miért? Semmi értelme sem volna. Egyrészt egy kukkot sem értene az egészből, hiszen én nem szálltam le. Másrészt, ami megtörtént, az megtörtént.

Valahogyan visszastoppoltam, majd begyalogoltam a szent faluba. A helyzet tovább fokozódott. Vagy tíz szálláshelyen próbálkoztam. Az alku után, miután kiderült az útlevelemből, hogy nem indiai vagyok, már ki is küldtek. Idegenrendészeti rendelet szerint külföldieket csak az arra jogosult szálláshelyek fogadhatnak. Már kezdtem feladni, amikor végre egy szálláshelyen lazábbak voltak. Ez a hely már a sógor szomszédjának az ismerősének az anyukájáé volt. Szóval, sok közvetítőn keresztül jutottam oda…  Nem kértek  dokumentumot, csak be kellett írni egy előre bevonalazott füzetbe az adataimat. Azt hiszem, görbe lehetett a vonalzója. Talán már elfelejtette, hogy az Indus-völgyi ásatások kutatásai szerint a vonalzó Indiából származik?

Olyan ügyesen írtam, hogy nem derült ki külföldi származásom. Megvan a szoba. Hopsz. Egy kis félremagyarázhatatlan fürdőszobai zaj, a mellékhelyiség használatával együtt járó hangok.  Akkor tűnt csak fel, hogy a fali függöny a fogadó egyetlen fürdőszobájának a szobámba nyíló egyetlen ablakát takarja el. Hm. Ezen kívül hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a fogadósnak van egy másik vállalkozása is. Ha találós kérdéseset játszanánk, kb. a századikra jutna eszembe a panziós második szakmája. Képkeretezés. Ez abból derült ki, számomra csak utólag, hogy a hotel recepciójánál van a képkeretező műhely is. Valahogyan nem vettem észre korábban. Végül is nincs abban semmi, ha gépek és mindenfélék vannak egy indiai recepción. A körfűrész belém nyilalló hangja, majd a szűnni nem akaró kalapálás ugrasztott ki az ágyból. Végül is, miért kellene fényes nappal pihenni?

Lementem a recepcióra. Nem hittem a szememnek. Két körfűrész mellett ott sorakoztak a képkeretek és a préselt falemezek. Kíváncsi volnék, hogy a két vállalkozás közül melyik volt az eredeti. A faiparos vendéglátós kivágott magának egy darabot a farostlemezből, majd megunta talán a kalapálást, mert hamar eltűnt. Amint elhagyta a csatateret, édesanyja nyomban le is dőlt egy kicsit. Persze ott helyben, a recepción. Lassan körvonalazódott számomra, hogy a recepció a lakásuk is egyben.

Én pedig, mivel aznap még nem ebédeltem, és már délután négy óra is elmúlt, hát valami elemózsia után indultam. Mindjárt az első sarkon egy nem mindennapi teázó állt. Félig kiégetett agyagcsuporban szolgálták fel a gyömbéres-kardamonos finom teát. Óriási tömeg nyüzsgött a teázó körül, ebből tudtam, hogy ez a hely figyelemre méltó.

A látvány annyira magával ragadó volt, hogy mobiltelefonommal azonnal kattintgatni kezdtem. Élvezték is a fényképezést. Sok helyen úgy van, hogy a fotózás után markukat tartják, sőt olyan is van, hogy már a fotózás előtt. Hát itt bizony ingyen teát osztogattak a távolból érkező, hosszúszakállas idegennek, aki európai ugyan, de Vrindávanból érkezik. Vrindávan pedig minden szent hely nagytestvére. Az európaiságomat pedig szerintem elintézték, azzal, hogy az valami ismeretlen falu lehet Vrindávan környékén. Két csupor teát is megitattak velem.

Folytattam hát az ennivaló után való kutatásom. Mint kérdezősködésemből hamar kiderült, az összes étterem bezárt, és csak este 7 után nyitnak újra. Az utca népe elkezdett hangosan tanakodni, hogy most akkor mi is legyen. Erre az egyik bezárt étterem kopott zsalugátere megnyílt, s kilépett belőle egy kócos és szakállas ember. Egyenesen hozzám. Szótlanul kézen fogott, mint annak idején nálunk az oviban volt szokás, s bevezetett az éttermébe. A zsalugátert behajtotta maga után. Ekkor szólalt meg először. És a nála töltött bő félóra alatt egyben utoljára is.

-Csak egyféle maradék szabdzsi (zöldségköret) van. Jó lesz?

Gondolkodás nélkül bólintottam. Aki éhes, az éhes. Az ember eltűnt a konyhában, én pedig a három kopott asztalból álló vendégtérben foglaltam helyet. Két asztal tele volt frissen vagdalt és hámozás alatt álló zöldséggel. Készültek már a vacsorához. Indiai éttermeknél gyakori, hogy a főétkezésekre nyitnak csak ki, s a köztes időben zárva tartanak. Persze azért, hogy felkészüljenek a következő vendégrohamra.

Miközben a vendéglős a konyhában tüsténkedett, egyszer csak valaki matatni kezd a zsalugáteres bejáratnál, méghozzá elég ügyetlenül. Végül is megnyílt az ajtó. Egy tehén volt az. Bedugta a fejét, és óriási szemekkel bámult. Engem is alaposan végigmustrált. Próbált szuggerálni, de semmire sem ment velem. Hamar megértette, hogy egy cipőben járunk. Ő is koldus, én is koldus. Végül előkerült az embere. Meglátva a tehenet, az éttermes azonnal sarkon fordult, s egy finom lepénnyel tért vissza. A tehén mintha mosolygott volna a lepény befalása közben. Szépen letolta, s tovább várt türelmesen. Minden sarkot alaposan szemügyre vett. Mintha azon morfondírozott volna, hogy milyen jó is lenne hozzájutni az asztalon tornyosuló felvagdalt zöldségekhez, de legalább a héjához.

Az éttermes meghozta az ebédem. Két maradék, megráncosodott lepény és hideg szabdzsi, mégis nagyon jólesett. Hamar hozott még egy kis rizst is, majd előkerült egy kis vagdalt uborka is. Hozott még két lepényt. Intettem, hogy a tehénnek adja. Így is tett, de szerintem magától is ezt tette volna, különben miért jött volna a tehén? Egyértelmű volt, hogy ez a gyönyörű játék mindennapos. Az egyébként jó húsban levő tehén meghitten, mélyeket szuszogva gyömöszölte be a további két lepényt. Ha nem látom, nem hiszem el: a tehén könnye is kicsordult. Két csepp is a földre hullt.

Aztán sorba érkeztek a finomságok a tányéromba. Mint egy terülj asztalkám. Egyszer csak az éttermes kiosont az étteremből. Persze a tehén utána. A vendéglátós egyedül tért vissza. Mint kiderült, a cukrászdába ugrott át, mert egy ilyen egyszerű étteremben nem tartanak édességet. Vásárolt öt finomságot, s mind nekem adta. Aztán előkerült egy átlátszó szatyor, amiben sárgás leves úszkált. Nyugati szemnek nem valami kellemes látvány, másra asszociálunk róla. Mire észhez tértem volna, már ki is töltötte a tányéromra, azzal, hogy a főtemplom oltáráról hozta. Természetesen magának. Bevált szokás a templomból megszentelt ételből hazavinni. Végül megszámoltam, 12 féle étel sorakozott a tányéromon. És akkor hozott még joghurtot is. Megtanultam a végére, hogy mikor a vendéglátós az asztalom közelébe ért, akkor felemeltem a tányérom, és hátat fordítottam neki. Csak így tudtam már elkerülni a további felhalmozást. Pont úgy szuszogtam, mint az a jóllakott tehén. Egyébként egészen eddig a pillanatig nem beszéltünk. Ha kérdeztem valamit, csak fejbiccentéssel válaszolt. A legelején szólalt csak meg, amikor kérdezte, hogy elegendő lesz-e egyféle étel…

Gondoltam, azért csak beszélgetek egy kicsit ezzel a kedves emberrel. Kiféle, miféle, miként gondolkodik, hogyan él?

-A te éttermed, testvérem?

Néma, és mégis sokatmondó volt a válasz. A falon levő oltárképre mutatott a tekintetével.

-Hm, mondom, értelek én. Akkor hát a Jóisten a nagyfőnök, te pedig a második főnök?

A válasz megint néma és sokatmondó volt. Tekintetével rám mutatott, mely mozdulatba belefoglalta az összes nála megforduló vendéget.

Ebéd után ücsörögtem nála még egy darabig. Forró tekintetével töltődtem még egy picit, aztán láttam, hogy már nagyon mozgolódnak a zöldségek körül.

-Drága barátom, csak egy kérdésem van már. Mivel tartozom?

A válasz megint csak néma és sokatmondó volt. Jellegzetes indiai „namaszte” kéztartásba, imára összeillesztett két tenyerére ráhajtotta homlokát.

Hát így öröklődött tovább ebben a kicsiny faluban az ötezer éves tradíció.

Még több indiai útleírás

• Belső béke a világ egyik legmegrázóbb kórházában

• Menekültválság Indiából nézve

• Hogyan főzzünk vízforralóval mennyei ételeket néhány perc alatt?

• Történetek a spirituális indiai étkezésről

• Kiteregetem a szennyesemet

India miniszterelnöke, Narendra Modi amerikai látogatása során olyan kiemelkedő vezetőkkel találkozott, mint Sundar Pichai a Google és a Satya Nadella a Microsoft vezérigazgatói. Mindketten indiai származásúk, miként Naren Gupta, az Integrated Systems (ISI), a világ egyik vezető szoftverfejlesztő cégének társalapítója és vezérigazgatója is, aki egyébként segített megszervezni Mr. Modi látogatását is. A NASA négy profilembere közül kettő szintén indiai.

Tipp: Ismert meg a misztikus Indiát>> Indiai utak 2018-ban

A New York Times cikke párhuzamba állította India miniszterelnökét, Narendra Modit és a Facebook vezérigazgatóját Mark Zuckerberget. A politikus 1,25 milliárd ember miniszterelnöke, a Facebook pedig 1,5 milliárd aktív felhasználót mondhat magáénak. Mark Zuckerberg visszaemlékezett indiai útjára, melyet Steve Jobs unszolására tett meg, s amely döntő szerepet játszott a Facebook fejlődésében.

Az elején, amikor a dolgok nem igazán mentek jól, és egy csomó ember meg akarta venni a Facebookot, találkoztam Steve Jobs-szal, és ő azt tanácsolta, hogy látogassak el Indiába, ottani templomokba. Annak idején ő is megtette, amikor az Apple jövőképén gondolkodott - mesélte Zuckerberg. Így elrepült Indiába, ellátogatott jónéhány templomba, és majdnem egy hónapot töltött ott az országot járva. India nagyon fontos a cég történetében, jelentette ki Mark Zuckerberg. Az Apple vezérigazgatója, Tim Cook is kiemelte a miniszterelnökkel való találkozón: Az Apple-nek egyedi kapcsolata van Indiával. Alapítója, Steve Jobs Indiába járt inspirációért.

Mr. Modi mély társadalmi változásokra törekszik, és rutinszerűen használják a közösségi médiát. Ő a világ egyik legnépszerűbb embere a Twitteren, közel hétmillió követője van. Amerikai útja során, a napokban a Szilícium-völgyben tett látogatást. Vendégül látta Sundar Pichai, a Google vezetője valamint Satya Nadella, a Microsoft frontembere is. Narendra Modi kifejtette a "Digitális India" kezdeményezéssel kapcsolatos terveit. Ez egy olyan vállalkozás az indiai átalakulás skáláján, ami talán páratlan az emberi történelemben - mondta. Néhány hozzászólás:

Satya Nadella, a Microsoft vezérigazgatója:

"A digitális technológia elősegíti a kapcsolatteremtést, az iskolák közötti eszmecserét szerte a világon, Nanyukitól Srikakulamig" -vagyis Kenyától a szülővárosáig. Srikakulamig Dél-Indiában, Andra Pradés államban található. A Microsoft különös figyelmet szentel az indiai ifjúság segítésére oktatási projektek támogatásával és menedzselésével. A képen Satya Nadella India miniszterelnökével, Naredra Modival beszélget.

Szókratész gyakran hangoztatta: a bölcsesség legfőképp abban van, ha tudom, hogy nem tudok semmit. Többek között ezt mondja dr. Robert Svoboda is, aki nemcsak amerikai orvosi egyetemre járt, hanem a híres Maharasztra állambeli Bharati Ájurveda Főiskolán is diplomát szerzett. Neves író és előadó, aki hatalmas tapasztalattal rendelkezik a tanulás, tanítás terén. Szeptemberi iskolakezdéskor érdemes megismerni a világszerte elismert orvos pedagógus oldalát is.

Lássuk hát, miként gondolkodik a világ első nyugati ájurvéda orvosa:

Amikor tanítok, a diákjaimnak azt tanácsolom: Maradj nyugodt. Minél mélyebbre veted magad valamely tudomány óceánjába, annál jobban megérted, milyen keveset tudsz róla. Minél idősebb vagy, annál többször fogod észrevenni, hogy megint csak a tudás felszínén vagy. A modern életben az egyik lehangoló dolog számomra az, hogy manapság sokan szakértőnek tartják magukat, miután egyetlen hétvégi kurzust elvégeztek. Ez nem történhet meg; ez merő illúzió. Illúzió az is, hogy az internet tudást ad, elősegíti az adatok megtalálását, s ez a tudás a bölcsesség. De az adat nem tudás, és a tudás nem bölcsesség! Bár az emberek rengeteg információt gyűjtenek össze, és ehhez még gratulálnak is maguknak, túl gyakran előfordul, hogy a megszerzett információ csak zűrzavart okoz.

A tanultak megemésztése és a tudás felszívódása a legfontosabb. Ha túl messzire mégy felszínes irányba, ha emésztés nélkül felhalmozod a tanultakat, és még szakértőnek is hiszed magad, akkor előbb-utóbb elkövetsz egy szerencsétlen, drámai hibát. Gurum, Aghori Vimalananda ettől akarta megóvni tanítványait. Ghora jelentése: szörnyű, rémisztő, az „a” fosztóképző, így az Aghora jelentése: spirituális út, mely elkerüli mindazt, ami félelmetes, ijesztő. Nem tekintette magát gurunak, mert tudta, hogy aki mesternek képzeli magát, az előtt bezárul a tanulás ajtaja. Arra törekedett, hogy mindig tanítvány maradjon, és ezt tanácsolta tanítványainak is. A mesterem azt tanította, hogy a világ legjobb mámorítószere ingyenes, könnyen használható, és egy pillanat alatt a rendelkezésünkre áll: ez természetesen a Transzcendens édes neve.  

Egy dolog a fizikai szem, egy másik a lelki látásmód. A spirituális látás nehezebb, de sokkal pontosabb képet ad a valóságról. Nyugaton, különösen olyan helyeken, mint az USA, ahol én is élek, az a probléma, hogy az ember hatalmas tudásra tehet szert, és azonnal úgy gondolja, hogy birtokában is van mindennek. Elkezd ennek alapján cselekedni. Nem jön rá, hogy valójában ez csak egy rész-tudás és jóval nagyobb az a tudáshalmaz, melynek egy hányadát ő is megkapta. Úgy vélem, nagy különbség van aközött, amit a legtöbb nyugati, és amit az indiai ember gondol a tudásról. Nyugaton a tudás valami kézzelfogható, anyagi, valami, ami könnyedén szállítható, lehet venni és eladni. Indiában a valódi tudás egyféle élőlény – szanszkritul „Vidja”. A megtestesült potenciális tudat, amely az Univerzumban létezik. Az ájurvéda és a jóga megannyi technikát, elméletet és gyakorlatot felhalmozott az évszázadok során. A tudás energia is, ami inspirál, egy gyógyító energia.

A média információkat továbbít, ezt ne hívjuk tudásnak. Amikor 40 évvel ezelőtt elkezdtem az ájurvéda tanulmányozását, nagyon kevés információ állt rendelkezésemre angolul. Tehát kellett keresnem olyan embereket, akik segítettek átalakítani az információt tudássá. Manapság ez egy másik probléma: bőven van információ, de nem tudjuk, hogyan kapcsoljuk a tudáshoz. Szóval, ha valaki nem olyan szerencsés, hogy találkozik egy segítővel, egy igaz tanítóval, akkor a régi és biztos módszert kell követnie. Olyan információt kell keresni, amit sok ember kipróbált már, vagy saját magamnak kell kísérletezni vele. Az is egy módja a tanulásnak, ha az ember beveri a fejét a falba. Akkor tudja: ha így cselekszem, ez lesz az eredmény. Persze sokkal jobb, ha valaki figyelmeztet minket. 

Évezredek óta az egyik legfőbb indiai szakkönyv a Bhagavad-gítá, mely Krisna és egyik bizalmas tanítványa közötti rendkívül izgalmas párbeszéd. Az ősi könyv egyik gondolata a következő: „Sok-sok születés és halál után az igazi tudást elsajátító ember átadja magát Nekem, mert tudja, hogy Én vagyok minden ok oka. Az ilyen nagy lélek bizony ritka.” Aki tanulni akar, annak türelmet kell gyakorolnia. Összpontosítania kell, beilleszteni a megfelelő helyre minden információt.
 

Kapcsolódó cikkek

• A jóga lényege, hogy minden otthonban boldogság legyen

• Sziporkázó indiai diáklányok

• Játékos matematika szomorúság ellen

• Ma 60 éves a világ egyik legképzettebb embere

Több közelmúltbeli és történelmi esemény is fűződik ehhez a bizonyos szeptember 11-i dátumhoz. 2001-ben ezen a szeptemberi napon több mint 3000 ember veszett oda a New York-i Világkereskedelmi Központ ikertornyai elleni terrortámadásban - teljesen értelmetlenül. Indiát másik két amerikai esemény köti szeptember 11-hez. Chicagóban 1893. szeptember 11-én a vallástörténet addig egyedülálló fordulata jött létre, összehívták a Világvallások Parlamentjét. A szociális reformer, filozófus és hindu spirituális vezető, az indiai Vivekánanda Szvámí ekkor mondta el a vallástörténet egyik leghíresebb beszédét. New Jersey-ben pedig 2015. szeptember 11-én Globális Dharma Konferencia került megszervezésre. Cikkünkben most körbejárjuk, hogy mi is áll e különös konferencia hátterében.

A szervezők szeptember 11-re időzítették a Dharma Konferenciát, talán ezzel is nyomatékosítva a belső és a globális harmónia nélkülözhetetlenségét. A program kezdetén a diákok a szent Om szótagot zengték, ezt követte egy percnyi csend a szeptember 11-i terrortámadás áldozatainak emlékére.

A nemzetközi visszhangot kiváltó konferenciát Észak-Amerika legnagyobb hindu ifjúsági szervezete (HSC) rendezte, melyen 20 ország és 70 egyetem vett részt. A jubileumi ünnepség egyik célja a Nemzetközi Jóganap létrehozóinak elismerése, valamint a dharma, az egyetemes emberi kötelesség lelki gyakorlatának mélyebb megértése volt. Két hindu-amerikai műsorvezető, Patti Tripathi, díjnyertes média szakember és a Miss America címet elnyert Nina Davuluri volt az esemény házigazdája.
 
Indián kívül a HSC a legnagyobb hindu Hallgatói Szervezet. Egyetemista diákok összefogásaként jött létre a háromnapos Dharma és a világ harmóniája nevű konferencia, melyen köszönetet akartak mondani Narendra Modi indiai miniszterelnöknek, a Nemzetközi Jóganap megálmodójának. Csupa gondosan kiválasztott méltóság, valamint kiemelkedő tudósok, szellemi és lelki vezetők kaptak meghívást, hogy elősegítsék a dharma lelki gyakorlatának mélyebb megértését. Mint ahogy azt Srí Srí Ravi Shankar videokonferencia segítségével kifejtette, a dharma követése egy teljesebb élethez és harmonikusabb társadalomhoz vezet. A dharma elveinek betartása segít létrehozni egy konfliktusmentes társadalmat. Srí Srí Ravi Shankar néhány nappal később a Béke Világnapján a béke üzenetét így fogalmazta meg: Világbéke csak belső béke révén lehetséges. Csak az tud harmóniát teremteni maga körül, aki megtalálta belső békéjét. Akiben ez nincs meg, az csak zavart kelt környezetében.

Nikunj Trivedi, a HSC elnöke is a dharmáról beszélt: Ez az egyik legmélyebb fogalom az indiai hagyományokban. Szó szerint azt jelenti „ami együtt tart” vagy „az, ami élteti a lényt”. Olyan alapelv, amely az emberi élet kötelességéhez fűződik, és az elvégzendő feladatok legjobb teljesítését is jelenti. „A jóga a mi ősi hindu örökségünk Kohinoor gyémántja, melyet egykori bölcsek az egész emberiség javára fejlesztettek ki” – hangsúlyozta Nikunj Trivedi.
Dr. Nagendra a Nemzetközi Jóganap bizottságának elnöke az indiai kormány erőfeszítéseiről számolt be, mely azt célozta, hogy az egészség érdekében a jóga elérhető legyen több millió ember számára.

A konferencián neves szakemberek, egykori NASA tudós, a spiritualitás, a tudományok, az egyetemi oktatás, üzleti, politikai és művészeti élet szereplői, szervezetek vezetői, újságírók és különböző területek szakemberei vettek részt, valamint diákok a világ minden tájáról. A plenáris ülés nyitóbeszédében dr. David Frawley (Vámadeva Sásztri), a Védikus Tanulmányok Intézetének alapítója, egyben az indiai kormány rangos Padma Bhushan díjának kitüntetettje arról beszélt, hogy a jóga, ez a sokoldalú rendszer az ősi hindu bölcsek ajándéka volt. A jóga ősi, szellemi gyökerei a dharma filozófiájához kapcsolódnak, ezért meg kell őrizni a gyakorlatokon túli holisztikus jellegét és a Védák felbecsülhetetlen értékű tanításait.

Olyan neves személyiség is jelen volt, mint dr. Alok Kumár professzor, aki történelmi kutatásai kapcsán bebizonyította, hogy a védikus kultúra, az ősi hindu tudás jelentősen hozzájárult a tudományok kialakulásához. Dr. Bhargava, a neves matematikus, Dr. G.N.R. Tripathi fizikus, Dr. Subhash Kak számítógép-tudós és dr. Alok Kumar professzor megvitatta az ősi hindu tudomány és matematika szélesebbkörű elismertetésének szükségességét. Dr. Bhargava azzal érvelt, hogy a ma használt arab számrendszer helyett a töténelmi bizonyítékok révén a „hindu számrendszer” használata a helyes, valamint a 12. században élt olasz tudósról elnevezett Fibonacci-sorozatot át kell nevezni „Hemchandra számok”-ká, mivel a dzsain tudós, Hemcsandra Ácsárja 900 évvel korábban fejlesztette ki.

Patti Tripathi a CNN TV hírolvasója volt azon a bizonyos szeptemberi napon. Azóta már sikeres üzletasszony TriPath Média alapítója: „Bevándorló indiai családból származom, de egy zsidó professzortól tanultam a hinduizmust, miközben túlnyomórészt a katolikus tagságú Notre Dame Egyetemre jártam. Vegetariánus vagyok, jógázom és meditálok, tanulmányozom az indiai ősi filozófiánkat. Mélységesen lenyűgöz a HSC kezdeményezése, amely lehetővé teszi a hindu fiatalok számára gazdag örökségük ünneplését, hogy büszkék lehessenek saját identitásukra” – mondta a gyönyörű Patti Tripathi. 
Ms. Nina Davuluri több szépségverseny győztese, a PETA állatvédő egyesület egyik szóvívője. Mint második generációs hindu amerikai kifejezte vágyát a kulturális értékek megosztására. Örömmel jógázik, s bár orvosi egyetemre járt, nem maradt választott hivatása mellett, inkább különféle szociális ügyek szószólója lett.
A testület a nők szerepének megerősítését is hangsúlyozta, többek között kiemelte Dr. Indrani Rampersad, a hindu tudós szerepét, valamint Shambhavi Chopra munkásságát, aki jógaoktató és védikus asztrológia mester-tanára.

A konferencia alatt látványos szórakozásról is gondoskodtak. A meghívottak láthattak klasszikus indiai táncot, a Rámájana eposz drámai, balinéz színházi előadását, valamint hallhattak lenyűgöző zenei produkciókat, a neves fuvolás, mandolin, ghatam (indiai agyagedényt) és ütőhangszeres művészek előadását.

Allegra Lovejoy, a Princeton Egyetem egy friss diplomásának véleményét több helyen is leközölte a sajtó: „Mélyen inspirált, hogy ilyen sok embernél láttam alázatos és elkötelezett hozzáállást, önzetlen szolgálatot. Mindez arra motivált, hogy tanuljam és gyakoroljam a dharma spiritualitását, sokkal komolyabban, mint korábban.”