07 feb

Erőszakos véleménynyilvánítás középkori módszerekkel

A történelem többször visszaigazolta, hogy erőszakkal nem terjeszthetjük meggyőződéseinket, legalábbis hosszútávon biztosan nem. Ami igazán értékes szellemi vagy lelki kincs, kizárólag belső felajánlás, belső alkotás eredménye. Savonarola az akkori egyház szörnyű életmódja, s a hívek túlzottan világias élete ellen lépett fel. 

Belső megújulást hirdetett, majd követelt. Ezzel iskolapéldáját adta annak, hogy erőszakkal senkit sem lehet jobbá tenni. Savonarola elhitette a firenzeiekkel: ha a hiúságok máglyája elégeti kedvenc tárgyaikat, azzal életük jobb irányba fordul. Egy évre rá kivégezték, majd máglyán elégették.

ahimsza kutatás terror történelem filozófia

150 évvel később Cromwell megismételte a rossz példát, az angol népet akarta jó útra téríteni. Ő már nemcsak tárgyakat égetett, csapatával halomszámra ölette az embereket is, hogy saját elveit rájuk kényszerítse. Mindkét híresség meg volt győződve arról, hogy a népet szolgálja.

A reneszánsz árnyéka


520 éve, 1497. február 7-én Savonarola prédikációi nyomán lobbant fel a nagy firenzei máglya, ahol elégették a hivalkodónak számító dolgokat, de több értékes műremeket is. Mi előzte meg?


Firenzében Lorenzo de Medici a reneszánsz bűvöletében élt. Virágzó államában több jómódú ember volt, mint szegény, folyamatosan karneválok, zajos utcabálok, mulatságok szórakoztatták a népet. A kor legismertebb művészei Michelangelo, Leonardo da Vinci és Botticelli. Rómában a képzőművészet és az építészet csodálatos alkotásai születtek meg, a pápák voltak a legnagyobb mecénások. Ilyen volt még a hírhedt Rodrigo Borgia, VI. Sándor is, akit buja, korrupt életmódja miatt Savonarola joggal támadott.

A véres kezű pápának számos szeretője és törvénytelen gyermeke volt, jellemének alapvonása a kielégíthetetlen kapzsiság. 1475-ben az ifjú Girolamo Savonarola belépett a dominikánus rendbe, búcsúlevelében ezt írta atyjának: „A kor odáig jutott, hogy már nem találni helyesen cselekvő embert… Nem tudom tovább kibírni Itália elvakult népeinek nagy romlottságát, annál kevésbé, mert láttam, hogy alapjában megrendült az erkölcs, és a bűn lett úrrá.” Így kezdődött reformokra törekvő életútja.

 Hiúságok máglyája – a tűz csak a mulandót égeti


Savonarola Firenzében vissza akarta állítani a köztársaságot, és prédikációiban nemcsak a zsarnokság, hanem a nép bűnös életmódja ellen is harsányan kikelt. Apokaliptikus katasztrófát jövendölt, mindezt oly szuggesztív módon, hogy rövid időre maga mellé állította a tömeget. Prédikációi hatásosak voltak, érzelmileg úgy tudta manipulálni az embereket, hogy hamarosan már nagy közönség hallgatta.

ahimsza kutatás terror történelem filozófia

Az erkölcsi fertő ellen beszélt, lenyűgözte a kicsapongásba belefáradt és a jövőtől rettegő hallgatóságát. Követői között nemcsak a szegényebbek, hanem nemesi családok tagjai, kiváló művészek is megjelentek. Sandro Botticelli is lelkes híve lett, s egyesek szerint a nagy firenzei több festményét elégette a máglyán. 

A fráter nemcsak a kicsapongást és a fényűző lakomákat szüntette meg, hanem szélsőségesen vallásos életet kényszerített a népre. A tobzódást törvényszerűen felváltotta az egyszerű életre való igény, így sokan rövid ideig átvették fanatizmusát, de a többség egyszerűen félelemből követte. Égett a hiúságok máglyája.

Bandái, fundamentalista fiúk és fiatal férfiak – jámbor gengszterekként – járőröztek az utcákon, ezek a kóbor bandák gyakran erőszakkal „segítették” a polgárokat, hogy megtaláljanak minden hívságos tárgyat, és azt a tűzbe dobják. A fanatikus fiatalok erőszakosan behatoltak a házakba, átkutatták a szekrényeket, elkobozták, amit hívságosnak ítéltek, a gyerekektől még a játékokat is elvették. A nagy máglya a főtéren több ezer kozmetikumot, hangszereket, ruhákat és tükröket nyelt el, de felbecsülhetetlen művészi könyveket, szobrokat, festményeket és bútorokat is. 

A fanatizmus nem hoz megoldást


Úgy tűnt, mindenki a bűnbánat tavában fürdik, az utcán és a piactereken nem lehetett hallani káromkodást, inkább egyházi himnuszokat énekeltek, segítették a náluknál szegényebbeket, és el nem mulasztották volna a fráter beszédeit. De erőszakkal kényszerítette hallgatóira mindezt, és fanatikus karizmájával el is érte, hogy a pillanat hevében hallgassanak rá.

Mihelyt elmúlt ez a lázas állapot, az emberek körülnéztek, és becsapva érezték magukat. Nem kaptak, mert anyagi tettek révén nem kaphattak belső megnyugvást. Anyagi szépségektől megfosztották magukat, de lelki szépségre így nem tehettek szert, ott maradt az üresség, és a maró hiány a korábban dicsőített fráter ellen fordította őket. Valakit hibáztatni kellett a lelki ürességért, amiért kizárólag saját maguk voltak a felelősek. 

Machiavelli személyesen nem találkozott Savonarolával, mégis ravasz politikusként sokat tanult a domonkosrendi barát példájából. Többek között azt, hogy nem lehet nyíltan megkövetelni semmit, mert pont az ellenkezőjét éri el vele, aki ezt teszi. Amit az utókor láthatott, az is hasonló: a tekintélyelvű kormányok, a tekintélyelvű tanítók eleve kudarcra vannak ítélve.

A történelemben több példát is látunk arra, hogy sem az erőszak, sem külső nyomás soha senkit nem fog belső változásra késztetni. Savonarola ugyanakkor a társadalmi igazságosság és a reform egy korai modellje is. Tizenkilenc évvel Luther Márton fellépése előtt halt meg, de a pápai visszaéléseket támadó munkája is hozzájárult ahhoz, hogy Luther a wittenbergi vártemplom ajtajára tűzte 95 pontját.

Cromwell etikai meggyőződése 


150 évvel a hiúságok máglyája után, sorsfordító események zajlottak Angliában is. A polgárháború közeledett a királygyilkosság felé. Míg Savonarola fanatikus követői csak megbotozták azokat, akik esetleg ellenszegültek a puritán életre való felszólításnak, Cromwell serege „fegyveres egyház” is volt. A katonák magukat kiválasztottaknak tartották, és ezt tüzelte bennük vezérük is. Azt hitték, hogy Isten aktívan irányítja őt és seregét. Oliver Cromwell azonban nem Isten szeretetének eszköze akart lenni, hanem abban a meggyőződésben élt, hogy majd ő tesz rendet Isten helyett.

A puritánok az anglikán egyház reformációjában odáig mentek, hogy eltörölték a karácsonyt, mint katolikus ünnepet. Ez közfelháborodást váltott ki. 1647-ben Canterburyben a tüntetők összetörték az árut azokban a boltokban, amelyek kinyitottak karácsony napján, majd megszállták és uralmuk alá vették az egész várost.

A puritánok az anglikán egyházat akarták megtisztítani a pápaság minden korábbi vonásától. Hitbuzgó, sokszor fanatikus emberek álltak közéjük, akik egy része kivándorolt Amerikába. Leszármazottaikból lettek a telepesek – természetesen más országok bevándorlóival egyetemben. Jusson eszünkbe: az indián áldozatok emlékére minden évben Nemzeti Gyásznapot tartanak az óceán partján Plymouth Rocknál, ahová az angol Mayflower megérkezett… Bővebben: Hálaadás napja – egyiknek ünnep, másiknak halál

Oliver Cromwellről a történettudósok megállapították, hogy nem lehetett mentálisan teljesen ép, többször volt idegösszeomlása, és depressziótól szenvedett. A parlamentért küzdött, majd a köztársaságért, a királygyilkosság szorgalmazója lett, aztán bevezette katonai diktatúráját, sőt a királyi palotába költözve felségnek szólíttatta magát. Firenze városállamához hasonlóan Anglia is köztársaság lett, de csak rövid időre: az egyik diktátort felváltotta a másik.

ahimsza kutatás terror történelem filozófia


 
1660-ban a hatalom újra a királypártiak kezébe került. Amikor a kivégzett király fia, II. Károly visszatért, a már halott Cromwellt árulónak minősítette. Jellemző, mennyire gyűlölték, mert még a tetemét is kiásták, összeabroncsozták, lefejezték úgy akasztották fel. Fejét mumifikálva a westminsteri apátság előtti póznára tűzték, ott lógott 20 évig…

A történelemtudomány számon tartja: Cromwell uralma idején több mint 300 ezer ember halt meg. A katolikus Írországban brutális vérengzést hajtott végre, ott még ma is gyűlölt alak, nem felejtik el a 220 ezer ír halottat. A vallási radikalizmusnak semmi köze az Isten-tudatos élethez. Semmilyen szélsőséges csoport nem hivatkozhat arra, hogy Isten útját járja. Cromwell is Isten kiválasztottjának tartotta magát, de ma népirtással vádolhatnánk. Az angol parlament épülete előtt álló szobra felállítása óta megosztja az embereket.

Összegzés: A tudás megőrzése erőszakmentes továbbörökítés 


Savonarola nyíltan beszélt a pápa erkölcstelen életmódjáról, és követelte a megújulást, erre VI. Sándor eretneknek bélyegezte, majd kitagadta és kivégeztette. Jóval később Savonarola egyik műve a jezsuita rend tankönyve lett, és az Egyház majdnem szentté avatta. Savonarola élete nagyon jól példázza, hogy még az egyén számára hasznos dolgokat sem lehet erőszakkal megértetni másokkal, akarata ellenére senkit nem lehet üdvözíteni. Senkire sem lehet belső megújulást kényszeríteni, mint azt a szó is jelöli, annak belülről kell fakadnia. 

Cromwell úgy gondolta egy diktátort dönt le a trónról, és szintén az erkölcsi megújulás nevében lépett fel, aztán maga is diktátorrá vált. Mindkettő puritán, erkölcsös életre buzdított, de erőszakkal akarta elérni, így természetes, hogy velük együtt eszméiknek is bukniuk kellett. Erőszakkal, az intolerancia eszközével nem lehet jobbá tenni sem az egyént, sem a világot. A történelemnek ez a két fejezete is fényesen igazolja Gandhi erőszakmentes politikáját, aki úgy ért el tartós eredményt, hogy nemhogy vér nem tapadt a kezéhez, de valóban az egyszerű élet példaképévé válhatott.

Erőszakkal lehetetlen a tudás megőrzése és továbbadása is. Az életmód pozitív változtatását sem lehet előírni, fanatikusan megparancsolni. Shakespeare azt kérdezi:

„Kivont szablyával békét prédikálsz?”

De feltehette volna a kérdést így is: Erőszakkal akarsz jobbá tenni? Sem az egyénnek, sem a társadalomnak nem fog sikerülni ily módon. A történelem bebizonyította, hogy minden háború, kizsákmányolás alapja az, ha valaki vagy valakik úgy érzik, ők az igazság birtokosai, és ez feljogosítja őket mások leigázására. De a történelem számtalanszor bebizonyította azt is, hogy belső változás igénye nélkül nem lehet embereket vagy népeket megváltoztatni. Ideig-óráig talán sikerülhet, de tartósan pozitív változás csakis akkor lehetséges, akár az egyéni, akár a társadalmi életben, ha azt az ember maga akarja, s ha képes azért komoly áldozatot is hozni. 

Kapcsolódó cikkek


 
 

Tovább olvasom

14 dec

Indiai bölcsességek: rövid frappáns mottók

Mindenki szeret rövid, frappáns mottókat, bölcs mondásokat olvasni. Nem véletlenül külön gyűjtemények jelennek meg ebben a témában. Bölcsességek könyve többszöri kiadást ért meg, a neten rendszeresen olvashatóak a csattanós idézetek gyűjteménye, a vállalkozásfejlesztési tréningek inspiráló mondásokat tesznek közzé. Az indiai bölcsességek és szanszkrit idézetek mindig is populárisak voltak a rövid frappáns mottók között.

filozófia tradíció tudomány történelem ókori India
Az indiai bölcsességek tárháza az óind bölcsek és a szanszkrit irodalom hagyatéka

Rövid frappáns mottók

Miért szeretjük az indiai bölcsességeket és mottókat? Mert röviden és nagyon odaillően találnak el hozzánk, s néha olyasmire is emlékeztetnek, amit a mindennapokban elfelejtettünk.

Többnyire híres emberek mondásai ezek. Most indiai szervezetek szlogenjeiből állítottunk össze egy olyan különleges gyűjteményt, ami nemcsak érdekes, de elgondolkoztató is. A több ezer éves védikus kultúra szanszkrit versei mind a mai napig helytállóak és lelkesítőek.
 


 A mottó jelentése


A mottó többnyire olyan rövid mondat, amire könnyű emlékezni. Kifejezi egy személy, egy szellemi alkotás eszmeiségét, vagy valamely kezdeményezés, ország, politikai párt vagy más csoport meggyőződését. Egy üzenet, amelyet reklám céljából is használhatnak. Mivel a közmondásokra is hasonlítanak, könnyű megérteni és helyeselni a cáfolhatatlannak tűnő bölcsességüket.

A címereken, a nemesi házak, tudományos épületek, templomok homlokzatain is megtalálható egy-egy ilyen bölcs mondás, aforizma. Még a Google is rendelkezik jelmondattal: Tedd a helyes dolgot! (Do the right thing). Az már más kérdés, hogy mit értenek ez alatt, remélhetőleg általános érvényű, nemcsak a cég számára hasznos dolgokra gondoltak.


 
Indiai bölcsességek


A szanszkrit mottók, mondások az élet szinte minden területét felölelik, hiszen a Védák segítséget adnak az embernek az életfeladatok közti eligazodásban, hogy a boldogságot ne mások kárára keressék. A teljesség igénye nélkül néhány a legszebbek közül:
 
Az India Köztársaság nemzeti mottója: 


Csak az igazság győzedelmeskedik. 
(satyameva jayate – Mundaka Upanisad 3.1.6.)


 
Orvostudományi Intézet:


A test a Dharma /minden lény saját kötelessége/ beteljesedésének eszköze. 
(shareermadhyam khaludharmasa dhanam –Kalidasa Sarga 5.33.)


 
Turizmus Fejlesztési Társaság: 


A vendéget istennek kijáró fogadás illeti. 
(athithi devo bhavah – Taittiriya Upanisad 11.2.)


 
Mysore Egyetem: 


Semmi sem hasonlítható az igaz tudáshoz. 
(na hi jnanena sadrsam – Bhagavad-gítá 4.38.)


 
Orvosi Tudományok Intézete, Andhra Pradesh: 


Legyen mindenkinek jó egészsége.
(sarve santu niramaya – Sankara által komponált ima egyik sora)


 
Bengáli Műszaki és Tudományos Egyetem, Shibpur: 


Ébredj! Kelj fel! Ne állj meg a cél eléréséig.
(uttisthita jagrata prapya varan nibodhata – Katha Upanisad 1.3.14.)


 
Nemzeti Technológiai Intézet, Srinagar:


Vezess minket a sötétségből a fénybe.
(tamasoma jyotir gamaya – Brihadaranyaka Upanisad 1.3.28.)


 
Ahilyabai királynőről elnevezett állami egyetem, Indore: 


Az isteni értelem vezesse tetteinket.
(dhiyoyo nah prachodayat – Jadzsurvéda 36. 3.)


 
Nemzeti Jogi Egyetem, Gujarat: 


A nemes gondolatok jussanak eszünkbe mindennel kapcsolatban. 
(aa no bhadrah krutavo yantu vishwato – Rigvéda 1.89.)

Hyderabad Egyetem, Andhra Pradesh: 


A helyes tanulási mód nem korlátozza a tudást.
(sa vidja ya vimuktaye –Visnu Purána 1.19.41.)


 
Műszaki Főiskola, Gorakhpur:


A jóga minden munka művészete.
(yogah karmasu kausalam – Bhagavad-gítá 2.50.)


 
Az indiai haditengerészet titkársági iskolája, Mumbai:


A hittel rendelkező eléri a tudást.
(sraddhaval labhate jnanam – Bhagavad-gítá 4.39.)


 
Sampurnanand Szanszkrit Egyetem: 


Az az isteni bölcsesség vezérel, amit megtanultam.
(shrutam me gopaya – Taittiriya Upanisad)


 
Cochin Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Kerala:


Legyen a tanár és diák tudása sugárzó. 
(tejasvi navadhitamastu – Taittiriya Upanisad)


 
Arya Samaj Alapítvány:


Tedd az egész világot nemessé!
(krinvanto visvam aryam – Rigvéda 9.63.5.)


 
Az indiai légierő egyik helikopteres egysége:


Nehézségek között mutatkozik meg az igaz barát.
(apathsu mithram – Hitopadesa 1. 3.)


 
Falusi Orvosok Szövetsége: 


Minden élőlény mindenhol legyen boldog és szabad.
(lokah samastha sukhino bhavantu – Védák)


 
Baroda Egyetem, Gujarat:


Igazság, hit és szépség!
(satyam sivam sundaram – Jadzsurvéda)


 
Védelmi Akadémia, Delhi:


A bölcs mindig erős.
(buddhir yasya balam tasya – Hitopadesa)


 
Környezettudomány Tervezési és Technológiai Központ, Ahmedabad:


Bölcsesség, amivel a tudás megvalósítható.
(jnanam vijnana sahitam – Bhagavad-gítá 9. 1.)


 
 
A jelmondat hosszú magyarázkodások helyett azonnali meggyőzésre törekszik, és egyben kifejezi az összetartozást. Szellemisége azt sugallja, hogy az emberiség egy nagy család, ezért követésre buzdít. 

Egy-egy indiai bölcsesség és szanszkrit idézet, mondás nagyszerű emlékeztető, hatalmas kincs, az egyetemes igazság drágaköve. Igazi ajándék az egész világ számára. A rövid frappáns mottók ereje megigéző. Keresse további mottóinkat!

Kapcsolódó cikkek


 


 

Tovább olvasom

03 okt

Tiszavirág életű címkék az örökkévalóság jegyeivel

Több száz ritka, indiai textilcímkéből készült kiállítás nyílt nemrég Mumbaiban. Nemcsak az India és Nagy-Britannia közötti pamut kereskedelem alakulását mutatják, egyúttal rávilágítanak a gyarmatosító gondolkodásmódra. Jobban megérthető az is, miért jelentős a textil szerepe az indiai függetlenségi mozgalomban. Születésnapja alkalmából ezzel tiszteleghetünk Mahátma Gandhi előtt is, akinek a világ október 2-án ünnepli születésnapját. 2007. óta születésnapját az erőszakmentesség világnapjaként tartják számon.

tradíció történelem üzlet művészet filozófia
Textilgyári címkék a Brit India idejéből

Nagy-Britannia világhatalmi pozíciója jelentős részben India birtoklásán nyugodott.

Egy pillantást vetve a kiállított anyagra, ismét képet kapunk a gyarmatosítás sajátos módszeréből. Az elfelejtett textilgyári címkék e ritka gyűjteménye visszavisz a múltba, és ebből a nézőpontból is megvilágítja Brit India működését. Ezek az 1800-as évek végén és a korai 1900-as években gyártott textilgyári árujegyek, amelyeket a szövetbálákhoz csatoltak, most fontos történelmi leletek. A színes kőnyomatok grafikai tervezése Angliában történt, de Németországban nyomtatták, majd elszállították a távolabbi piacokra, a gyarmati Indiába. Az indiai boltokat elárasztották a brit textilipar pamut termékei, de a címkék az indiai flóra és fauna rajzaival, a hindu kultúra és hitvilág képeivel készültek. Komoly tervezés előzte meg, és tekintélyes szakembereket kértek fel a munkára, hogy az indiai fogyasztók számára vonzóbbá tegyék az árut. Olyanoknak adták el, akiknek a kultúrájáról vajmi keveset tudtak, és akikkel a termelőknek semmilyen közvetlen kapcsolatuk nem volt.

A védjegyek fejlesztése, a tervezési és nyomtatási technikák tisztán feltárulnak, ezek a litográfiák olyanok, mint a képeskönyvek. Ezek alapján követhetjük, hogyan öltözködtek a nők, mi volt a kedvelt élelmiszer, vagy hol voltak a területi határok – mondta Radhi Parekh, annak a kézműves galériának az igazgatója, ahol megszervezték a kiállítást. A textilgyári címke vizuális emlékeztető Brit India kereskedelmére. A címkék, más néven védjegyek a bálák megkülönböztetésére szolgáltak. Nagy-Britannia ipari központjai, mint Manchester és Glasgow megtermelte a pamutárut, majd elszállították Bombay, Calcutta és Amritsar piacaira. Minden valószínűség szerint a kelméhez a gyapotrostot Indiából importálták. Az olcsó nyersanyagokat Angliába vitték, majd a behozott készruhát drágán eladták, megfosztva a helyi lakosságot a munkától és a nyereségtől.

tradíció történelem üzlet művészet filozófia
 Népszerű bazár plakát 1930-ból, mely Gandhi börtönéveit örökíti meg. Bűne és fegyvere: bojkottálta a külföldi termékeket.

Amikor Mahátma Gandhi elindította a Swadeshi mozgalmat 1918-ban, a külföldi ruha bojkottjára szólított fel, egyben a hazai khadi pamut előállításának és kereskedelmének támogatására.

Ezzel párhuzamosan az indiai iparosok elindították az első fonó és a szövő üzemeket Bombay-ben és Ahmedabadban. A Swadeshi mozgalom, a nemzeti önellátás gondolata alapján bojkottálta a brit termékeket. A kifejezés két szanszkrit szóból áll össze, jelentése: sva-deshi, a saját országból.

Nem a tömegtermelés, hanem a tömegek termelése a fontos – mondta Gandhi.

A diákok támogatták a bojkottot, de a gyarmati politika keményen fellépett ellenük. Körlevelet adtak ki, súlyos büntetés terhe mellett megtiltották nekik, hogy bármilyen módon kötődjenek a mozgalomhoz. A hatóságok az oktatási intézményeket arra kérték, hogy szigorú megfigyelés alatt tartsák a tanulókat, és jelentsék a gyanúsakat. Mindez hatalmas vihart kavart, és az indiai tulajdonú nyomdák azonnal elítélték a körlevelet. Főleg Bengálban keltett nagy felháborodást. A tanárok is lemondással tiltakoztak. A hatóságok bezárással fenyegették a Calcutta Egyetemet, amely szerintük csupán „szolga-gyártó ház”(!) volt. De a Swadeshi hatalmas folyóként túlcsordult medrében, és elterjedt egész Indiában.

tradíció történelem üzlet művészet filozófia
Textilcímkék kiállítása

Tiszavirág életűek – ezt a címet adták a rendezők a kiállításnak, hiszen az angol kereskedelem egyszer használatos, eldobható, csupán az áru tartalmára és forgalmazójára utaló védjegyeknek szánta a címkéket. Volt azonban ennek egy érdekes vonása is, amiről a beszállítók nem tudtak. Az eldobásra szánt címkék egy része azért maradt fenn, mert a hindu vallási ikonográfiát használták a képekhez. Az emberek nem hajították a szemétbe, hiszen tisztelték a szentképeket, és a gyűjtők vagy a szertartások kellékeit árusító kereskedők megőrizték, de sok mind a mai napig fellelhető az indiai háztartásokban is. Lehet, hogy régen egy egyszerű ember nem tudta elolvasni a címkére írt szövöde nevét, de mindennap összetett kézzel fejet hajtott az általa nagyra becsült szentkép előtt, tisztelve az örökkévalót, az istenit. A másik földrészen meg a bankjegyek szaporodtak. Vajon melyik kincs lett tiszavirág életű?

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

27 jún

A lélekvándorlás, mint játék

régészet történelem

A közismert angol kockadobásos számjáték, a Kígyók és létrák (Snakes & Ladders) Indiából származik. A gyarmati uralom második felében, 1892-ben került Angliába, és a viktoriánus szemlélet rögtön megváltoztatta. Ma már világszerte elterjedt ez a társasjáték, igaz csak egy lebutított változata, mert az eredeti sokkal magasztosabb célokat szolgált: játékosan beszélt az élet komoly kérdéseiről. 
 
A játékboltok egyik népszerű darabja, a Kígyók és létrák, melyet az ősi India inspirált. A ma már világszerte klasszikusnak tekinthető társasjáték több néven ismert volt az ókori Indiában: Mokshapat (A felszabadulás ösvénye) vagy Paramapadham (Végső boldogság), illetve Parama Pada Sopanam: Lépések a legmagasabb hely felé. 
 
A tábla számozott négyzetei a tudat és a létezés különböző erényeit és hibáit sorolják fel. A meghatározások az élet egy-egy lehetséges állomását mutatják, a magunkkal hozott, valamint a megszerzett jó és rossz tulajdonságokból mutat néhányat. Számos létra és a kígyó segíti vagy éppen hátráltatja a játékosokat a táblán. A cél eljutni a start alsó négyzetéből a felsőbe, vagyis a földi születésből a lelki felszabadulásba. A nyomatékosítás kedvéért néhol a játéktábla négyzete emberalakot formáz. A modern változat csak egy egyszerű, a puszta szerencse alapján zajló versenynek tekinti. Az eredeti verzió, ahol a játékos fejlődése a lényeg, háttérbe szorult. A kereskedelmi változat erkölcsi tanulságai csökkentek, ilyen az amerikai Csatornák és létrák nevű változat is. 

régészet történelemA társasjáték megalkotását egyes kutatók a szent életű költő, Gyandev Chaupar nevéhez kötik, de i.e. a 2. században már játszották Mokshapat néven. Dél-Indiában piacokon és a templomok főbejárata előtt is árulták. A játék legkorábbi irodalmi hivatkozása egy X. század dzsain kézirat, amely így ajánlja: az élőlények a Szamszára, a ciklus az újjászületés fedélzetén. A hindu és dzsain változat mellett létezik a játék muszlim formája is. Az iszlám misztikus ága, a szufi is elfogadta, és Allah trónjának hozzáadásával kibővítette a szerencsés négyzetek számát.
 
Idővel a játék több módosításon is átment, de a jelentése megmaradt. Vagyis: az embernek jó tetteket kell véghezvinni, hogy lelkileg feljebb emelkedjen, míg a bűn a mélybe húzza. A kígyók képviselték a gonoszságot, a létrák az erényeket. Olyan állomások szerepeltek, mint például a hit, nagylelkűség, megbízhatóság, jóság, tudás, a másik oldalon a hiúság, büszkeség, közönségesség, arrogancia, lopás, adósság, részegség, düh és kapzsiság, vagy akár a gyilkosság. A vesztes az újra születés ciklusába került, a győztes felszabadult. A játék erkölcsi végkövetkeztetése, hogy az üdvösség elérhető a jó tetteken és a magasabb tudatállapot elérése után, de a gonosz és alantas személy alacsonyabb életformákba kényszerül. 

régészet történelemrégészet történelem


 
  

A Nemzeti Múzeum New Delhiben a játék dzsain változatát őrzi, egy festett pamut textilt, de fennmaradt több tizennyolcadik század végi, ugyancsak színes stílusú is. A virágos kúszónövény, a dévanágari felirat és a színösszeállítás jelzi annak radzsasztáni eredetét. A dzsaipuri, gudzsaráti, marathi és pahari művészek megcsillogtatták tudásukat, a díszítés érdekesebbé, vonzóbbá tették a játékot. A négyzetekbe festett képek is segítik a tanítást, mindez a saját, regionális stílusban, a kompozíció kiegyensúlyozott, és ad egy kellemes élményt. Az eredeti játékban a különböző állomásokat kiírták a négyzetekbe, vagy miniatúrában ábrázolták, hogy az egész játék alatt látható legyen. Ez sokkal maradandóbb élményt adott a játékosnak, mint a modern változatban, ahol nincs szem előtt, külön listán kell kikeresni az egyes állomásokhoz rendelt tulajdonságokat.
 
Amikor a Kelet-indiai Társaság megszállta Indiát, a számtalan más értékes dolog mellett ezt a játékot is Angliába vitték, mely azonnali sikert aratott a gyerekek között, de a viktoriánus kor szája íze szerint megváltoztatták. Ennek az összetett és bonyolult játéknak az erkölcsi tanítása véget ért, az eltávolított elem, az ok-okozat összefüggésének felismerése helyett bevezették a versenyt. Ebben a változatban a siker a takarékosság, a bűnbánat révén volt megközelíthető, bukást az engedetlenség és tunyaság okozott, melyet a végén a betegség, szégyen és a szegénység követett. Sajnálatos módon a modern változatot nyugaton megfosztották vallási és erkölcsi szempontjaitól, a létrák és kígyók számát pedig kiegyenlítették. Pedig az eredeti hindu játékban több volt a kígyó, mint a létra, arra emlékeztetve a játékost, hogy nehéz az erény útján megmaradni. Összehasonlítva az eredetivel, amely tele volt lelki bölcsességgel, e játék nyugati változata sokkal sekélyesebb. Valamennyi megmaradt a tanító szándékból, de a vallási-filozófiai lényeg elhalványodott, és a magasabb eszmeiséget képviselő fogalmakat felváltotta a hétköznapi értelemben vett jó és rossz. Némely amerikai változat pedig annyira lebutítottá vált, hogy abban a főszereplő egy rosszcsontságot elkövető gyerek, akinek nem sikerült megkapnia valamit, vagy éppen a jó fiú, aki elérte, mert tett valami hasznosat. Manapság a híres társasjáték a legkülönbözőbb formákban jelenik meg, Chaplintől a Hupikék törpikék szerepléséig, csak épp a leglényegesebb dolog marad ki…
 
A hindu filozófia alaptanításához kapcsolódik, hogy a vágyak és tettek valamint azok következményei viszik előbbre vagy lökik hátra az egyént. Ebben az értelemben a szabad akaratot behatárolja az előző tettek visszahatásainak kényszerítő ereje, ugyanakkor az isteni kegy még a hátráltató tényezők ellenére is segíthet előrébb lépni. Az a legszebb az egészben, hogy ennek a játéknak nincs egyetlen győztese, csupán van aki előbb ér a célba, van, aki később. Akárcsak az óind filozófiában, mely csodálatos reményt ad, hiszen mindig van újrakezdés, és újabb lehetőség a javításra. Nincs bukás, mert mindig ott van a pótvizsga. Hosszú ugyan az út, de a bukdácsolás ellenére, s főleg mert segítő pontok is léteznek, a végén mindenki célba érhet.

régészet történelemA Kígyók és létrák minden idők egyik legnépszerűbb játéka volt, ezt bizonyítja az is, hogy szerepel a legmagasabb eladási számot elért top 25 videojáték között is. Bár az eredeti szemlélet a mai játékban kicsit sérült, mégis elmondhatjuk, hogy nagy hatást fejtett ki, hiszen maga a „snakes and ladders” összetétel jelentése: létbizonytalanság. Egy olyan angol kifejezéssé vált, ami szerencse vagy balsors hirtelen bekövetkeztének lehetőségét jelenti. 
 
Felfelé haladunk a létrán, vagy lecsúszunk a kígyón? A létra szimbolikus képe jól ismert a Bibliából is. Jákob álmában egy lajtorját (létrát) látott, amin angyalok járkáltak fel-le a Menny és a Föld között. Azt jelképezte, hogy Isten segítséget, „létrát” ad azoknak, akik Hozzá törekszenek. Az egyiptomi hitvilágban Ré és Hórusz is létrát állít föl, hogy a halottak fölmehessenek az égbe. Vagy gondoljunk csak Weöres Sándor gyönyörű sorára: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

Kapcsolódó oldalak

Tovább olvasom

19 máj

Vallásközi dialógus a középkori művészetben

Bábur, az első mogul uralkodó Indiában, a Mogul Birodalom alapítója, író és költő is volt egy személyben. Kortársai is magas műveltségű, intelligens fejedelemnek tartották, támogatta a művészeteket, az irodalmat, ez utóbbit magas szinten művelte ő maga is. Unokája, Szálim herceg évekig Alláhábádban, más néven a szent Prajágban élt, a hindu jógik és bölcsek zarándokokhelyén. Ő karolta fel azt a fiatalembert, aki révén 1600 körül óriási változás ment végbe a mogul művészetben. A tizenhetedik század elején, a birodalom csúcspontján, egy fiatal hindu khanazad, „palotában született” csodagyerek, Góvardhan új stílusban kezdett festeni, melyet még soha nem látott a mogul művészet.

Hindu festő a sah védelme alatt

kultúra történelem ókori India hinduizmus
Dzsahángír sah a mogul birodalom uralkodója


 
A mogul császárok Indiában megerősítették hatalmukat, egyetlen riválisuk a törökök voltak. Az első mogul uralkodók hatékony dinasztikus propagandát fejtettek ki. Bábur, a hódító volt az, aki megalapozta Indiában a muszlim dinasztiát és művészetet. Illusztrált naplói néhány példányban maradtak fenn. Leghíresebb irodalmi és képzőművészeti alkotása önéletrajzi írása, a Báburnáme (Bábur könyve). Unokája, Akbar folytatta a finom festményekkel díszített kiadást, a nagy előd életének minden jelentős epizódját megörökíttetve, de érdekes módon ő maga nem tudott írni és olvasni.
 

kultúra történelem ókori India hinduizmus
Góvardhan: Dzsahángír
látogatása az aszkéta
Dzsadrupnál

Akbar egy dzsaipuri hercegnőt vett feleségül, feltételezhető, hogy a fiúk Szálim herceg (a későbbi Dzsahángír császár) úgy nőtt fel, hogy az iszlám mellett belekóstolt a hindu vallásba is, hiszen Akbar megengedte hitvesének vallása megtartását, sőt a hindu házi oltár felállítását is. A herceg az 1600-as évek elején, ha rövid időre is, de fellázadt apja, a nagy Akbar ellen, és saját birodalmi adminisztrációt épített ki. Hatalmi bázisának Alláhábádot, korábbi nevén Prajágot választotta. Ez volt a hinduk egyik legáldottabb városa, a két szent folyó, a Jamuná és a Gangesz összefolyásánál. Prajág mindig is szent emberek, aszkéták és különféle jógik gyülekező helye volt, zarándokok hullámzó metropolisza, nagyobb, mint egy modern főváros.
 

kultúra történelem ókori India hinduizmus
Az asztrológus és a szentek

Szálim székhelyére, Alláhábádba csábított több művészt, köztük a kiemelkedő tehetségű hindu festőt, Góvardhant, aki a hindu piktor, Bhavani Dász fia volt. Góvardhannak számos munkája maradt fenn, így jól látható rendkívüli tehetsége, a finom színhasználat és a lágyan modellezett formák. A szent emberekről készült műveit áthatja a lelkes intenzitás. A portréknál ugyanolyan eszközöket használt a jellemzésre, mint amiket a reneszánsz evangélium könyvek alapos tanulmányozásakor tanult. Ezeket a köteteket a jezsuiták hozták Indiába. 
 
Góvardhan Szálim herceg védelmét és pártfogását élvezte, s mivel a herceg semmi kivetni valót nem talált az alláhábádi aszketikus világban, így háborítatlanul élhetett művészetének. Ez idő tájt sok azonos stílusú festmény került ki a műhelyekből, de ő nem csatajeleneteket vagy bírósági tárgyalásokat festett. Portréi szent embereket, jóga ászanákat bemutató vagy gyakorló jógikat ábrázoltak, akiknek célja a lelki felszabadulás elérése volt. Góvardhan a festményeivel tett kísérletet arra, hogy az elme összpontosítását, és a transzcendencia elérésének ilyen módját bemutassa.
 

kultúra történelem ókori India hinduizmus
Meditáló bölcs

A trónörökös sajátos pártfogoltja volt, és erre büszkén hivatkozott is. A szent folyók torkolatánál közvetlenül kapcsolatba léphetett és beszélhetett a jógikkal, láthatta egyszerű életüket a palota falai alatt. Góvardhan ekkor egy lelkes, éles szemű és intelligens fiatalember. Ez a jól öltözött, fiatal udvaronc ugyanakkor szakított az idealizált udvari művészettel, és kunyhókban élő szent emberekről vagy jógázó, lemondásokat végző jógikról készített portrét – rendkívüli pontossággal.
 
Ezek az alkotások ugyanolyan gyönyörűen kidolgozottak és a pontosak, mint bármi, amit Góvardhan korábban festett. Gondos ecsetvonással készített arcok, az alanyok orr és arccsontja a művész jellegzetesen pontos arányaival. De ezek már nem a megszokott udvaroncok vagy hercegek, a hatalom vagy testi öröm keresői. Helyettük a szerény szádhu, a szentéletű bölcs vagy a jógázó remete látható a kunyhója előtt, hosszú haja csapzott, végtagjai összefonódtak. Ők egy sokkal nehezebb kérdésre keresték a választ: a megvilágosodás felé vezető hosszú és fáradságos utat választották.

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom


India Hangja

blogavatar

India elgondolkodtat. Valami, misztikum hatja át évezredek óta, amitől a legnagyobb káosz is harmóniává lesz. Ezt a békét kutatja az India Hangja csapata. Olykor indiai vagy éppen nyugati napi aktualitásokra reagálunk, máskor pedig az ősi bölcsek szavait vesszük elő. Jó olvasást és jó utazást kívánunk India szellemi tárházában! Adó 1% India Klub Alapítvány – Adószám: 19561383-2-43

Bharata a Facebookon