03 okt

Tiszavirág életű címkék az örökkévalóság jegyeivel

Több száz ritka, indiai textilcímkéből készült kiállítás nyílt nemrég Mumbaiban. Nemcsak az India és Nagy-Britannia közötti pamut kereskedelem alakulását mutatják, egyúttal rávilágítanak a gyarmatosító gondolkodásmódra. Jobban megérthető az is, miért jelentős a textil szerepe az indiai függetlenségi mozgalomban. Születésnapja alkalmából ezzel tiszteleghetünk Mahátma Gandhi előtt is, akinek a világ október 2-án ünnepli születésnapját. 2007. óta születésnapját az erőszakmentesség világnapjaként tartják számon.

tradíció történelem üzlet művészet filozófia
Textilgyári címkék a Brit India idejéből

Nagy-Britannia világhatalmi pozíciója jelentős részben India birtoklásán nyugodott.

Egy pillantást vetve a kiállított anyagra, ismét képet kapunk a gyarmatosítás sajátos módszeréből. Az elfelejtett textilgyári címkék e ritka gyűjteménye visszavisz a múltba, és ebből a nézőpontból is megvilágítja Brit India működését. Ezek az 1800-as évek végén és a korai 1900-as években gyártott textilgyári árujegyek, amelyeket a szövetbálákhoz csatoltak, most fontos történelmi leletek. A színes kőnyomatok grafikai tervezése Angliában történt, de Németországban nyomtatták, majd elszállították a távolabbi piacokra, a gyarmati Indiába. Az indiai boltokat elárasztották a brit textilipar pamut termékei, de a címkék az indiai flóra és fauna rajzaival, a hindu kultúra és hitvilág képeivel készültek. Komoly tervezés előzte meg, és tekintélyes szakembereket kértek fel a munkára, hogy az indiai fogyasztók számára vonzóbbá tegyék az árut. Olyanoknak adták el, akiknek a kultúrájáról vajmi keveset tudtak, és akikkel a termelőknek semmilyen közvetlen kapcsolatuk nem volt.

A védjegyek fejlesztése, a tervezési és nyomtatási technikák tisztán feltárulnak, ezek a litográfiák olyanok, mint a képeskönyvek. Ezek alapján követhetjük, hogyan öltözködtek a nők, mi volt a kedvelt élelmiszer, vagy hol voltak a területi határok – mondta Radhi Parekh, annak a kézműves galériának az igazgatója, ahol megszervezték a kiállítást. A textilgyári címke vizuális emlékeztető Brit India kereskedelmére. A címkék, más néven védjegyek a bálák megkülönböztetésére szolgáltak. Nagy-Britannia ipari központjai, mint Manchester és Glasgow megtermelte a pamutárut, majd elszállították Bombay, Calcutta és Amritsar piacaira. Minden valószínűség szerint a kelméhez a gyapotrostot Indiából importálták. Az olcsó nyersanyagokat Angliába vitték, majd a behozott készruhát drágán eladták, megfosztva a helyi lakosságot a munkától és a nyereségtől.

tradíció történelem üzlet művészet filozófia
 Népszerű bazár plakát 1930-ból, mely Gandhi börtönéveit örökíti meg. Bűne és fegyvere: bojkottálta a külföldi termékeket.

Amikor Mahátma Gandhi elindította a Swadeshi mozgalmat 1918-ban, a külföldi ruha bojkottjára szólított fel, egyben a hazai khadi pamut előállításának és kereskedelmének támogatására.

Ezzel párhuzamosan az indiai iparosok elindították az első fonó és a szövő üzemeket Bombay-ben és Ahmedabadban. A Swadeshi mozgalom, a nemzeti önellátás gondolata alapján bojkottálta a brit termékeket. A kifejezés két szanszkrit szóból áll össze, jelentése: sva-deshi, a saját országból.

Nem a tömegtermelés, hanem a tömegek termelése a fontos – mondta Gandhi.

A diákok támogatták a bojkottot, de a gyarmati politika keményen fellépett ellenük. Körlevelet adtak ki, súlyos büntetés terhe mellett megtiltották nekik, hogy bármilyen módon kötődjenek a mozgalomhoz. A hatóságok az oktatási intézményeket arra kérték, hogy szigorú megfigyelés alatt tartsák a tanulókat, és jelentsék a gyanúsakat. Mindez hatalmas vihart kavart, és az indiai tulajdonú nyomdák azonnal elítélték a körlevelet. Főleg Bengálban keltett nagy felháborodást. A tanárok is lemondással tiltakoztak. A hatóságok bezárással fenyegették a Calcutta Egyetemet, amely szerintük csupán „szolga-gyártó ház”(!) volt. De a Swadeshi hatalmas folyóként túlcsordult medrében, és elterjedt egész Indiában.

tradíció történelem üzlet művészet filozófia
Textilcímkék kiállítása

Tiszavirág életűek – ezt a címet adták a rendezők a kiállításnak, hiszen az angol kereskedelem egyszer használatos, eldobható, csupán az áru tartalmára és forgalmazójára utaló védjegyeknek szánta a címkéket. Volt azonban ennek egy érdekes vonása is, amiről a beszállítók nem tudtak. Az eldobásra szánt címkék egy része azért maradt fenn, mert a hindu vallási ikonográfiát használták a képekhez. Az emberek nem hajították a szemétbe, hiszen tisztelték a szentképeket, és a gyűjtők vagy a szertartások kellékeit árusító kereskedők megőrizték, de sok mind a mai napig fellelhető az indiai háztartásokban is. Lehet, hogy régen egy egyszerű ember nem tudta elolvasni a címkére írt szövöde nevét, de mindennap összetett kézzel fejet hajtott az általa nagyra becsült szentkép előtt, tisztelve az örökkévalót, az istenit. A másik földrészen meg a bankjegyek szaporodtak. Vajon melyik kincs lett tiszavirág életű?

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

27 jún

A lélekvándorlás, mint játék

régészet történelem

A közismert angol kockadobásos számjáték, a Kígyók és létrák (Snakes & Ladders) Indiából származik. A gyarmati uralom második felében, 1892-ben került Angliába, és a viktoriánus szemlélet rögtön megváltoztatta. Ma már világszerte elterjedt ez a társasjáték, igaz csak egy lebutított változata, mert az eredeti sokkal magasztosabb célokat szolgált: játékosan beszélt az élet komoly kérdéseiről. 
 
A játékboltok egyik népszerű darabja, a Kígyók és létrák, melyet az ősi India inspirált. A ma már világszerte klasszikusnak tekinthető társasjáték több néven ismert volt az ókori Indiában: Mokshapat (A felszabadulás ösvénye) vagy Paramapadham (Végső boldogság), illetve Parama Pada Sopanam: Lépések a legmagasabb hely felé. 
 
A tábla számozott négyzetei a tudat és a létezés különböző erényeit és hibáit sorolják fel. A meghatározások az élet egy-egy lehetséges állomását mutatják, a magunkkal hozott, valamint a megszerzett jó és rossz tulajdonságokból mutat néhányat. Számos létra és a kígyó segíti vagy éppen hátráltatja a játékosokat a táblán. A cél eljutni a start alsó négyzetéből a felsőbe, vagyis a földi születésből a lelki felszabadulásba. A nyomatékosítás kedvéért néhol a játéktábla négyzete emberalakot formáz. A modern változat csak egy egyszerű, a puszta szerencse alapján zajló versenynek tekinti. Az eredeti verzió, ahol a játékos fejlődése a lényeg, háttérbe szorult. A kereskedelmi változat erkölcsi tanulságai csökkentek, ilyen az amerikai Csatornák és létrák nevű változat is. 

régészet történelemA társasjáték megalkotását egyes kutatók a szent életű költő, Gyandev Chaupar nevéhez kötik, de i.e. a 2. században már játszották Mokshapat néven. Dél-Indiában piacokon és a templomok főbejárata előtt is árulták. A játék legkorábbi irodalmi hivatkozása egy X. század dzsain kézirat, amely így ajánlja: az élőlények a Szamszára, a ciklus az újjászületés fedélzetén. A hindu és dzsain változat mellett létezik a játék muszlim formája is. Az iszlám misztikus ága, a szufi is elfogadta, és Allah trónjának hozzáadásával kibővítette a szerencsés négyzetek számát.
 
Idővel a játék több módosításon is átment, de a jelentése megmaradt. Vagyis: az embernek jó tetteket kell véghezvinni, hogy lelkileg feljebb emelkedjen, míg a bűn a mélybe húzza. A kígyók képviselték a gonoszságot, a létrák az erényeket. Olyan állomások szerepeltek, mint például a hit, nagylelkűség, megbízhatóság, jóság, tudás, a másik oldalon a hiúság, büszkeség, közönségesség, arrogancia, lopás, adósság, részegség, düh és kapzsiság, vagy akár a gyilkosság. A vesztes az újra születés ciklusába került, a győztes felszabadult. A játék erkölcsi végkövetkeztetése, hogy az üdvösség elérhető a jó tetteken és a magasabb tudatállapot elérése után, de a gonosz és alantas személy alacsonyabb életformákba kényszerül. 

régészet történelemrégészet történelem


 
  

A Nemzeti Múzeum New Delhiben a játék dzsain változatát őrzi, egy festett pamut textilt, de fennmaradt több tizennyolcadik század végi, ugyancsak színes stílusú is. A virágos kúszónövény, a dévanágari felirat és a színösszeállítás jelzi annak radzsasztáni eredetét. A dzsaipuri, gudzsaráti, marathi és pahari művészek megcsillogtatták tudásukat, a díszítés érdekesebbé, vonzóbbá tették a játékot. A négyzetekbe festett képek is segítik a tanítást, mindez a saját, regionális stílusban, a kompozíció kiegyensúlyozott, és ad egy kellemes élményt. Az eredeti játékban a különböző állomásokat kiírták a négyzetekbe, vagy miniatúrában ábrázolták, hogy az egész játék alatt látható legyen. Ez sokkal maradandóbb élményt adott a játékosnak, mint a modern változatban, ahol nincs szem előtt, külön listán kell kikeresni az egyes állomásokhoz rendelt tulajdonságokat.
 
Amikor a Kelet-indiai Társaság megszállta Indiát, a számtalan más értékes dolog mellett ezt a játékot is Angliába vitték, mely azonnali sikert aratott a gyerekek között, de a viktoriánus kor szája íze szerint megváltoztatták. Ennek az összetett és bonyolult játéknak az erkölcsi tanítása véget ért, az eltávolított elem, az ok-okozat összefüggésének felismerése helyett bevezették a versenyt. Ebben a változatban a siker a takarékosság, a bűnbánat révén volt megközelíthető, bukást az engedetlenség és tunyaság okozott, melyet a végén a betegség, szégyen és a szegénység követett. Sajnálatos módon a modern változatot nyugaton megfosztották vallási és erkölcsi szempontjaitól, a létrák és kígyók számát pedig kiegyenlítették. Pedig az eredeti hindu játékban több volt a kígyó, mint a létra, arra emlékeztetve a játékost, hogy nehéz az erény útján megmaradni. Összehasonlítva az eredetivel, amely tele volt lelki bölcsességgel, e játék nyugati változata sokkal sekélyesebb. Valamennyi megmaradt a tanító szándékból, de a vallási-filozófiai lényeg elhalványodott, és a magasabb eszmeiséget képviselő fogalmakat felváltotta a hétköznapi értelemben vett jó és rossz. Némely amerikai változat pedig annyira lebutítottá vált, hogy abban a főszereplő egy rosszcsontságot elkövető gyerek, akinek nem sikerült megkapnia valamit, vagy éppen a jó fiú, aki elérte, mert tett valami hasznosat. Manapság a híres társasjáték a legkülönbözőbb formákban jelenik meg, Chaplintől a Hupikék törpikék szerepléséig, csak épp a leglényegesebb dolog marad ki…
 
A hindu filozófia alaptanításához kapcsolódik, hogy a vágyak és tettek valamint azok következményei viszik előbbre vagy lökik hátra az egyént. Ebben az értelemben a szabad akaratot behatárolja az előző tettek visszahatásainak kényszerítő ereje, ugyanakkor az isteni kegy még a hátráltató tényezők ellenére is segíthet előrébb lépni. Az a legszebb az egészben, hogy ennek a játéknak nincs egyetlen győztese, csupán van aki előbb ér a célba, van, aki később. Akárcsak az óind filozófiában, mely csodálatos reményt ad, hiszen mindig van újrakezdés, és újabb lehetőség a javításra. Nincs bukás, mert mindig ott van a pótvizsga. Hosszú ugyan az út, de a bukdácsolás ellenére, s főleg mert segítő pontok is léteznek, a végén mindenki célba érhet.

régészet történelemA Kígyók és létrák minden idők egyik legnépszerűbb játéka volt, ezt bizonyítja az is, hogy szerepel a legmagasabb eladási számot elért top 25 videojáték között is. Bár az eredeti szemlélet a mai játékban kicsit sérült, mégis elmondhatjuk, hogy nagy hatást fejtett ki, hiszen maga a „snakes and ladders” összetétel jelentése: létbizonytalanság. Egy olyan angol kifejezéssé vált, ami szerencse vagy balsors hirtelen bekövetkeztének lehetőségét jelenti. 
 
Felfelé haladunk a létrán, vagy lecsúszunk a kígyón? A létra szimbolikus képe jól ismert a Bibliából is. Jákob álmában egy lajtorját (létrát) látott, amin angyalok járkáltak fel-le a Menny és a Föld között. Azt jelképezte, hogy Isten segítséget, „létrát” ad azoknak, akik Hozzá törekszenek. Az egyiptomi hitvilágban Ré és Hórusz is létrát állít föl, hogy a halottak fölmehessenek az égbe. Vagy gondoljunk csak Weöres Sándor gyönyörű sorára: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

Kapcsolódó oldalak

Tovább olvasom

19 máj

Vallásközi dialógus a középkori művészetben

Bábur, az első mogul uralkodó Indiában, a Mogul Birodalom alapítója, író és költő is volt egy személyben. Kortársai is magas műveltségű, intelligens fejedelemnek tartották, támogatta a művészeteket, az irodalmat, ez utóbbit magas szinten művelte ő maga is. Unokája, Szálim herceg évekig Alláhábádban, más néven a szent Prajágban élt, a hindu jógik és bölcsek zarándokokhelyén. Ő karolta fel azt a fiatalembert, aki révén 1600 körül óriási változás ment végbe a mogul művészetben. A tizenhetedik század elején, a birodalom csúcspontján, egy fiatal hindu khanazad, „palotában született” csodagyerek, Góvardhan új stílusban kezdett festeni, melyet még soha nem látott a mogul művészet.

Hindu festő a sah védelme alatt

kultúra történelem ókori India hinduizmus
Dzsahángír sah a mogul birodalom uralkodója


 
A mogul császárok Indiában megerősítették hatalmukat, egyetlen riválisuk a törökök voltak. Az első mogul uralkodók hatékony dinasztikus propagandát fejtettek ki. Bábur, a hódító volt az, aki megalapozta Indiában a muszlim dinasztiát és művészetet. Illusztrált naplói néhány példányban maradtak fenn. Leghíresebb irodalmi és képzőművészeti alkotása önéletrajzi írása, a Báburnáme (Bábur könyve). Unokája, Akbar folytatta a finom festményekkel díszített kiadást, a nagy előd életének minden jelentős epizódját megörökíttetve, de érdekes módon ő maga nem tudott írni és olvasni.
 

kultúra történelem ókori India hinduizmus
Góvardhan: Dzsahángír
látogatása az aszkéta
Dzsadrupnál

Akbar egy dzsaipuri hercegnőt vett feleségül, feltételezhető, hogy a fiúk Szálim herceg (a későbbi Dzsahángír császár) úgy nőtt fel, hogy az iszlám mellett belekóstolt a hindu vallásba is, hiszen Akbar megengedte hitvesének vallása megtartását, sőt a hindu házi oltár felállítását is. A herceg az 1600-as évek elején, ha rövid időre is, de fellázadt apja, a nagy Akbar ellen, és saját birodalmi adminisztrációt épített ki. Hatalmi bázisának Alláhábádot, korábbi nevén Prajágot választotta. Ez volt a hinduk egyik legáldottabb városa, a két szent folyó, a Jamuná és a Gangesz összefolyásánál. Prajág mindig is szent emberek, aszkéták és különféle jógik gyülekező helye volt, zarándokok hullámzó metropolisza, nagyobb, mint egy modern főváros.
 

kultúra történelem ókori India hinduizmus
Az asztrológus és a szentek

Szálim székhelyére, Alláhábádba csábított több művészt, köztük a kiemelkedő tehetségű hindu festőt, Góvardhant, aki a hindu piktor, Bhavani Dász fia volt. Góvardhannak számos munkája maradt fenn, így jól látható rendkívüli tehetsége, a finom színhasználat és a lágyan modellezett formák. A szent emberekről készült műveit áthatja a lelkes intenzitás. A portréknál ugyanolyan eszközöket használt a jellemzésre, mint amiket a reneszánsz evangélium könyvek alapos tanulmányozásakor tanult. Ezeket a köteteket a jezsuiták hozták Indiába. 
 
Góvardhan Szálim herceg védelmét és pártfogását élvezte, s mivel a herceg semmi kivetni valót nem talált az alláhábádi aszketikus világban, így háborítatlanul élhetett művészetének. Ez idő tájt sok azonos stílusú festmény került ki a műhelyekből, de ő nem csatajeleneteket vagy bírósági tárgyalásokat festett. Portréi szent embereket, jóga ászanákat bemutató vagy gyakorló jógikat ábrázoltak, akiknek célja a lelki felszabadulás elérése volt. Góvardhan a festményeivel tett kísérletet arra, hogy az elme összpontosítását, és a transzcendencia elérésének ilyen módját bemutassa.
 

kultúra történelem ókori India hinduizmus
Meditáló bölcs

A trónörökös sajátos pártfogoltja volt, és erre büszkén hivatkozott is. A szent folyók torkolatánál közvetlenül kapcsolatba léphetett és beszélhetett a jógikkal, láthatta egyszerű életüket a palota falai alatt. Góvardhan ekkor egy lelkes, éles szemű és intelligens fiatalember. Ez a jól öltözött, fiatal udvaronc ugyanakkor szakított az idealizált udvari művészettel, és kunyhókban élő szent emberekről vagy jógázó, lemondásokat végző jógikról készített portrét – rendkívüli pontossággal.
 
Ezek az alkotások ugyanolyan gyönyörűen kidolgozottak és a pontosak, mint bármi, amit Góvardhan korábban festett. Gondos ecsetvonással készített arcok, az alanyok orr és arccsontja a művész jellegzetesen pontos arányaival. De ezek már nem a megszokott udvaroncok vagy hercegek, a hatalom vagy testi öröm keresői. Helyettük a szerény szádhu, a szentéletű bölcs vagy a jógázó remete látható a kunyhója előtt, hosszú haja csapzott, végtagjai összefonódtak. Ők egy sokkal nehezebb kérdésre keresték a választ: a megvilágosodás felé vezető hosszú és fáradságos utat választották.

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom

13 máj

2000 éves pálmalevél, a tamil Véda

"Ha másnak ártasz délelőtt, a baj felkeres délután"

Olvasható többek között a Thirukural-ban, a híres tamil etikai „tankönyv”-ben, melyet a madrasi (Chennai) legfelsőbb bíróság végzése szerint bevesznek a tartományi iskolák tananyagába. Ez az egyik legtiszteletreméltóbb ókori tamil nyelvű mű, mely az erkölcsös élet útmutatójaként szolgálhat. Az ellenzők szerint felesleges növelni a diákok megterheltségét, de R. Mahadevan bíró megindokolta a döntést: A matematika és a különféle tudományok a legnehezebb témák az iskolákban, a kormány mégsem akarta soha csökkenteni ezeket, mert szükségesnek tartja a hallgatók tudományos fejlődését. Az erkölcsi tudomány egyaránt fontos, sőt talán jobban. A pusztán intelligens, de erkölccsel nem rendelkező személy jobban tönkreteheti a társadalmat, mint egy erkölcsös, de tanulatlan ember. 

kutatás könyv régészet tradíció történelem ókori India
 A Thirukural pálmalevél kéziratának egy kiállított példánya, tamil Védaként is ismerik.

A nagy tamil remekművet 1730-ban Constanzo Beschi fordította latinra, ezáltal hamarosan ismertté vált az európai értelmiség számára. Thiru azt jelenti: szent, egyben Visnu egyik neve a tamil nyelvben, a kural az egyik legfontosabb klasszikus versforma a tamil költészetben. A Thirukural 133 fejezetből, s azok mindegyike 10 rímes verspárból áll, ezek pedig pontosan hét-hét szóból. 
A mű három részre oszlik: az első (Aram) az etikus viselkedéssel, a lelkiismeret, a becsület, a helyes magatartás kérdéseivel foglalkozik. A második (Porul) a világi ügyek megfelelő kezelését és a vezetői magatartást tárgyalja, a harmadik (Kaamam) pedig a férfi-nő kapcsolatot. Az első rész 38, a második 70, míg a befejező rész 25 fejezetet tartalmaz. Látható, hogy míg a költemény első és befejező fejezetei az egyén privát életével foglalkoznak, a középső, egyben leghosszabb szakasz a közélet etikai kérdéseit tárgyalja.

kutatás könyv régészet tradíció történelem ókori India
A híres tamil költő és
filozófus

A mű szerzője a valaha Dél-Indiában élt legnagyobb költő, szent és filozófus, Thiruvalluvar. 2000 évvel ezelőtt született Majiláppúrban Chennai közelében. Megmutatta az egész világnak, hogy egy házas ember szép családi életet élhet, miközben vezetőként dolgozik, szem előtt tartva az isteni élet tisztaságát és szentségét. Tanításai hiteles tanácsok minden generációnak.
 
 

kutatás könyv régészet tradíció történelem ókori India
Tiruvalluvar szobor
Kanyakumarinál, India déli
csücskénél

A Thirukural 133 fejezetének megfelelően Thiruvalluvar kőszobra 133 láb (40,6 m) magas. India legdélebbi pontján, 400 méterre a parttól, egy kis szigeten található, ahol két tenger és az óceán találkozik. Kompjárat közlekedik ott, mely érinti a kissé távolabb álló Vivekánanda Emlékmű szigetét is. A hatalmas szobrot V. Ganapati Sthapati (1927-2011) tervezte, aki az építészet ősi tankönyve, a Vasztu-sásztra segítségével oldotta meg a tervezési kihívást, így az elkészült mű földrengésbiztos, és rendíthetetlenül magasodik a sziklák fölé. Szintén ő építette Valluvar Kottam-ot, a híres mű gyönyörű emlékhelyét, egy 39 m magas különleges templom-szekeret, melynek a belsejében olvasható a szent szöveg, és látható a szerző szobra is. 

 
Chennai, Tamil Nadu állam fővárosa egyike India négy vezető nagyvárosának. Híres kulturális örökségéről, gazdag hagyományokban, templomokban és műemlékekben. Ezek egyike a Valluvar Kottam, a költő síremléke, mely a tamilok csodálatos kultúráját is szimbolizálja. A Valluvar Kottam különleges tulajdonsága, hogy minden pillére alap nélküli. Az 1330 vers vésett gránit oszlopokon olvasható, a homlokzati csarnokban, a folyosókon és a hatalmas nézőtéren, mely több mint 4000 embert képes befogadni.
 
A legendás építész és szobrász, V. Ganapati Sthapati sokat tett az ősi tudomány értékeinek megőrzéséért, a hagyományos hindu építészetet képviselte a modern indiai társadalomban. Céljául tűzte ki, hogy helyreállítsa az ősi Vasztu-sásztra tanítását, az építészet és térrendezés szakrális művészetét. Dr. Sthapati matematikából diplomázott. Egyetemi kurzusokat tartott, és 1992-ben létrehozta a Vasztu Védikus Kutatási Alapítványt, mely a tervezők, mérnökök és mesteremberek tehetséges csoportja, akik együtt dolgoznak a Vasztu-sásztra inspirálta templomokon és más épületeken Indiában és külföldön.

„Ez a tudomány a finom energia anyagban és térben, anyagi formában való megnyilvánulásának örök folyamatával foglalkozik”

. A cél a jelen generáció megismertetése a klasszikus művészettel és építészettel, valamint ennek megőrzése a jövő számára. Ganapati Sthapati munkássága rendkívüli: több mint 600 templomot tervezett és épített Indiában és az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Ausztráliában, Szingapúrban, Malajziában, a Fidzsi-szigeteken, Srí Lankán és Kenyában. 

A Thirukural nem utal semmilyen vallásra, de már legelső verse Istent köszönti: „Az ábécé kezdő betűje az A, hasonlóan, Isten az első a világon.” Számos témakört érint, középpontjában mindig az erényes magatartás és a szeretet áll.

A tamil irodalom eme értékes gyöngyszemét már több mint 60 nyelvre lefordították. Ízelítőül néhány verse:
 
 
A tanulás ártalmatlan, komoly, értékes, 
minden más vagyon nem igazi gazdagság.
Mi haszna tanulmányaidnak, 
ha nem adod át magad Isten lába előtt.
 
Azok, akik átadták magukat Istennek, 
átszelik majd az élet nagy óceánját; mások nem.
  
Akik szeretnék, hogy ne gyötörjék őket fájdalmas reakciók, 
nem ártanak másoknak.
 
Van valami, ami erősebb, mint a karma? Mindig is meghatározó, 
a leküzdése érdekében szőtt különféle tervek ellenére.
 
A hús valamely test sebe,
aki ezt felismeri, hagyja abba annak evését.
 
Azt, aki nem hajlandó ölni, és visszautasítja a húst, 
minden élet a karjaiba zár, és főhajtással tiszteli.
 
Minden erő leghatalmasabbika, 
ha segítünk és figyelünk olyan embereket, akik jobbak, mint mi.
  
Más felesége iránti oktalan vágyódás nincs meg azokban, 
akik az erény és birtoklás kérdéseiben megvilágosodottak. 
 
Az összes ismert igazság között, semmi sem
jelentősebb, mint a hitelesség.
 
Külső tisztaságot víz által érhetsz el; 
belső tisztaságot nyilvánvaló igazmondással.
 
A vágy a mag, amely minden életben 
csalhatatlanul vezet az újraszületés ciklusában.
 
Az élet egy állandó lakás lenne? 
Ideiglenes menedék ebben a testben.
 
 

 

Kapcsolódó cikkek


 

Tovább olvasom

04 máj

 Nyugati nők keleten

Ma már nem ritka, hogy a nyugati ember Keleten keresi a választ kérdéseire. Mégis, ha olyan híres emberekről olvasunk, akiket hívott India spiritualitása, akkor többnyire férfiakról esik szó, pedig India ugyanúgy vonzza a nőket is. Több befolyásos nyugati nőt ihletett meg a múltban és napjainkban is a hinduizmus, akik vezető beosztásban dolgoztak, művészek vagy az ősi kultúra gyakorlói és továbbadói lettek. Aki egy kicsit is ismeri a témát, rögtön Julia Robertsre, az Oscar-díjas színésznőre gondol, mert az ő hindu kultúra iránti szimpátiája közismert. De különféle módon számos más hölgy is, jónéhány ragyogó személyiség szentelte már az életét a Védák tanításán alapuló ó-ind bölcseletnek. 

foglalkozások hírességek indiai nők történelem


Olyan személyekről beszélhetünk, akik nemcsak a vegetariánizmus, az állatvédelem és a jógaoktatás területén, hanem élethivatásuk adta szerepekben, komoly alkotói pályán vagy társadalmi téren is kibontakoztatták tehetségüket. Bizonyítva ezzel azt a tényt, hogy a női erőforrás, melyet szanszkritul saktinak, a női isteni teremtő energiának neveznek, nem elhanyagolható tényező. Vallási hovatartozás nélkül létezik, hatalmas erő a nyugati világban is, mely ha követi az alapvető emberi törvényeket, folyamatos növekedésre és fejlődésre inspirál. Anne Besant vagy Mirra Alfassa és még két-három különleges nő külön cikket érdemel, de a teljesség igénye nélkül érdemes emlékezni olyanokra, akik életében gyökeres változást hozott India spiritualitása.

  

foglalkozások hírességek indiai nők történelem
Nyugati nők Keleten - Maria Wirth

Maria Wirth, német író miután befejezte pszichológiai tanulmányait a Hamburgi Egyetemen, Indiába kötött ki. Így meséli el történetét: 1980-ban szálltam le Indiában, útban Ausztrália felé. Legalábbis ez volt az, amit gondoltam. Nem lelki okokból mentem Indiában, de belebotlottam India ősi hagyományaiba, és megdöbbentett azok mélysége. Az intelligenciát használva akarták létrehozni a világegyetemről szóló igazságot, és nem ellenőrizhetetlen dogmákat szabtak ki. Ez a tudás azonnal értelmet adott, és nagy öröm forrása lett. Hangot adott homályos megérzésemnek, mi szerint Isten kell, hogy legyen az alapja mindennek, és semmi sem tőle különálló egység. Azóta sok év telt el Indiában, és én még mindig nem mentem Ausztráliába. Otthon érzem magam a Hindu Dharmában. Gyakran megkérdezik „keresztény vagy?” – a válasz mindig ez: „én egy hindu vagyok”. Maria Wirth India szellemi hagyományainak megosztását tűzte ki céljaként, hogy írásain keresztül betekintést adjon a német olvasóknak az általa is kimagasló értékként tisztelt ó-ind kultúrába. Cikkei rendkívül alaposak és informatívak.
 
 

foglalkozások hírességek indiai nők történelem
Nyugati nők Keleten - Blanca Schlamm

Blanca Schlamm (1906-1985), a bécsi gazdag zsidó család tagja nagyon jó nevelést kapott. Már nyolcévesen megmutatkozott kiemelkedő zenei tehetsége és szépsége. A bécsi zeneakadémián tanult, néhány évig Hollandiában orgonistaként működött, de ez nem elégítette ki. 29 éves korában meghívást kapott Benáreszből (ma Váránaszi), a Rajghat School-ba hívták tanítani. A nemzeti állami rádióadó rendszeresen közvetítette zongorakoncertjeit. Indiából soha nem tért vissza, ott találta meg azt, amit addig keresett. Több nyelven beszélt, ott pedig tanult hindit és bengálit is. Amikor találkozott Anandamayival, megértette, hogy a gurura szükség van a lelki úton, ugyanúgy, mint ahogy tanár nélkül nem tudunk matematikát vagy fizikát sem tanulni. Így örömmel elfogadta a kiemelkedő női gurut mesterének. Az Atmananda nevet kapta, és az egykori osztrák arisztokratából hindu szerzetesnő lett. Leborotválta a haját, és lelki tanítóként haláláig rendkívül egyszerű életet élt.

foglalkozások hírességek indiai nők történelem
Nyugati nők Keleten - Margaret Woodrow

Margaret Woodrow Wilson (1886-1944) Wilson, amerikai elnök legidősebb lánya volt. Anyja halála után Margaret a Fehér Ház szociális hoszteszi teendőit látta el. Megkapta a First Lady címet, de ez sem marasztalta hazájában, Indiába vágyott. 1940-ben látogatott el Srí Aurobindo  Puduccseriben működő ásramjába, ahol úgy döntött, hogy élete végéig ott marad. A neve Nisthá lett, ami szanszkritul őszinteséget jelent. Haláláig a klasszikus hindu munkák angol fordításában és szerkesztésében vett részt.

Frances Henrietta Müller (1846-1906) chilei-brit női jogi aktivista. Egy német üzletember lánya volt, hat nyelven beszélt. Cambridge-ben végzett, majd bekapcsolódott a feminista mozgalomba, segítve a női szakszervezeteket. 1888-ban saját folyóiratot alapított, ez volt az első női újság Londonban. 1892-ban utazott Indiába, mint előadó. Nagy tisztelője lett Szvámí Vivékánandának, akivel a világ vallásainak parlamentjén találkozott, attól kezdve ő szerkesztette a hindu filozófus jónéhány könyvét.

foglalkozások hírességek indiai nők történelem
Nyugati nők Indiában - Frederike von Hannover

Friederike von Hannover, Görögország utolsó anyakirálynője, szintén többször volt Indiában. Életét nagymértékben befolyásolta a Védánta tanítása, vonzotta a meditáció és a hindu filozófia. A tudománynak még fel kell zárkóznia ahhoz, amit Indiában a látnokok már megértettek több mint 2500 évvel ezelőtt – mondta. – Míg Görögország a születésem helye, India a lelkem országa. 

 
Jane Addams szociális reformer, béke aktivista volt, aki 1931-ben Nobel-Békedíjat kapott az amerikai női egyenjogúságért és választójogért vívott harcáért. Theodore Roosevelt elnök azt mondta róla, ő „Amerika legveszélyesebb nője”, mások „Szent Jane”-nek nevezték.

Az FBI hosszú ideig figyeltette. Társalapítója a chicagói Hull House-nak, amely egy szociális és oktatási komplexum volt, főleg a munkásosztály és a bevándorlók számára. Részt vett Szvámí Vivékánanda több előadásán New Yorkban, és meghívta őt a Hull House-ba is, mert szívét megérintették a hallottak. Addams kisasszony olyan, mint egy örök angyal – írta róla Vivékánanda.

foglalkozások hírességek indiai nők történelem
Nyugati nők Indiában - Emma Calvé

Emma Calvé (1858-1942) ünnepelt francia szoprán és valószínűleg a leghíresebb francia női operaénekes volt a múlt század fordulóján. Rendszeresen énekelt a New York-i Metropolitan Operaházban. 1899-ben, Chicagóban találkozott először Szvámí Vivékánandával, akiről így vélekedett: Új távlatokat nyitott előttem, megtanított az igazság szélesebb értelmezésére.

Később járt Indiában, több ásramot is meglátogatott, beszélgetett az ott élő szerzetesekkel. Madame Calve ezt írta önéletrajzában: Azok az órák, melyeket ezekkel a szelíd filozófusokkal töltöttem, örökre az emlékezetemben maradnak.

Ezek a lények – tiszták, ragyogóak és távolinak tűnnek, mintha egy másik univerzumhoz tartoznának, egy jobb és bölcsebb világhoz.

foglalkozások hírességek indiai nők történelem
Nyugati nők Indiában - Emma Sara Bull

Sara Bull (1850-1911) amerikai író és emberbarát. Apja Wisconsin állam szenátora, férje Ole Bull, norvég hegedűművész volt. A házaspár boldog házasságban élt, sokat turnézott, Sara a koncerteken zongoristaként kísérte férjét. Házuk a szellemi tevékenység központjaként gyakran látta vendégül a vezető értelmiség tagjait, művészeket és harvardi filozófusokat. Férje halála után 1880-ban, Sara Norvégiában részt vett a skandináv közösség tevékenységében. Érdekelte a filozófia, olvasta a Bhagavad-gítát, és mélyen spirituális emberré vált. Szvámí Vivékánanda tanítványaként különösen a védánta filozófia érdekelte. Többször is ellátogatott Indiába, az indiai nőkért dolgozott. Vivékánanda Sara Bullt tekintette amerikai anyjának, Dhira Mata (nyugodt anya) becenéven hívta. Sara Bull rendszeres adományokat juttatott a Rámakrisna missziónak, és anyagilag segítette Jagadish Chandra Bose tudományos kutatásait. Amikor a híres tudós beteg volt, ő fizette a londoni kezelést, majd komoly összeggel támogatta, hogy saját botanikai kutatólaboratóriumot hozhasson létre. (Lásd Sir Jagadishchandra Bose)

foglalkozások hírességek indiai nők történelem
Nyugati nők Indiában - Mrs. Bull, és
a MacLeod nővérek

Mrs.Bull, és a MacLeod nővérek
Josephine MacLeod (1858-1949) és húga, Betty egyaránt erősen kötődött Indiához, és aktív résztvevője volt a Rámakrisna-Vivékánanda mozgalomnak. Sara Bull is kedves ismerőseik közé tartozott. Josephine olyan irodalmárokkal volt kapcsolatban, mint George Bernard Shaw és Romain Rolland. Nem lett felavatott tanítvány, de élete végéig a megismert filozófia elkötelezettjévé vált. Segített a különböző európai nyelvre, köztük németre átültetni azt, amit ő is szívesen tanulmányozott. Sokat dolgozott az indiai nők oktatása terén is, és rendszeres pénzügyi hozzájárulást adott annak az iskolának, melyet Indiában Nivedita nővér működtetett.
Josephine kijelentette: Semmilyen lemondást nem kellett végeznem! Viszont szabadon segíthetek India gyarapodásában. Ez a munkám, és imádom ezt. Jó látni ezt a csoport tüzes idealistát, kivezető új utakat ebből a dzsungelből, az úgynevezett életből. (1923. március 12.)
Az egész élet csak egy szép színjáték, és én élvezem mindezt, de mélyen tudom, hogy a birodalmak elmúlnak – és csak Isten marad! (1925. január 29.)
Húga, Betty egy New York-i üzleti mágnás, Francis Leggett felesége lett. Férje még vőlegény korában megismerte és megszerette Szvámí Vivékánandát, a család barátjaként párizsi esküvőjükre is meghívták. Később több hétig gyönyörű birtokukon látták vendégül, ahol állandóan hallgatták Istenről szóló tanítását. Mrs. Betty Legett a kislányát, Albertát is ilyen szellemben nevelte. Alberta, a későbbi Lady Sandwich szintén szorosan kapcsolódott a Védánta Társasághoz.
 
  

foglalkozások hírességek indiai nők történelem
Nyugati nők Indiában - Laura Franklin Glenn

Laura Franklin Glenn (1867–1942), lelki nevén Devamata nővér, az első amerikai nő, aki az Egyesült Államokban a védánta filozófiát tanította. Gyönyörű költeményeket is írt, ihletett írásaival, és a zenén keresztül fejezte ki Isten iránti szeretetét. Tehetséges szónok, író, költő és zenész volt. Egy neves család leszármazottja, anyai ágon Benjamin Franklin rokona volt. Első diplomáját 1882-ben szerezte, majd  Európában élt tíz évet, közben a Sorbonne-on is tanult. Vonzotta a vallásos lét, de gyökeresen akkor változott meg az élete, amikor 1895-ben hallotta Szvámí Vivékánanda előadását New Yorkban. Két évet Indiában töltött, visszatérte után a Védánta Társaság vezetője lett. Őszinte szolgálattal töltötte a következő 40 évet, egészen haláláig hindu szerzetesi egyszerűségben élt.

foglalkozások hírességek indiai nők történelem
Nyugati nők Indiában - Nirváni Teasley

Nirváni Teasley, költő és író, napjainkban is aktívan dolgozik. Hawaii-on él, 4 gyermek boldog anyukája. Vegetáriánus, akit az ájurvéda is komolyan érdekel. Így ír magáról:
Egész életemben spirituális kereső voltam, mindig erős vágy élt bennem, hogy jobban megismerjem Istent, és mélyebb bölcsességre tegyek szert. Fiatal koromban a mormon hit szerint neveltek, de kezdtem érezni, hogy valami hiányzik. Különösen a keleti filozófiák vonzottak, és ezek a tapasztalatok megnyitották a szellemi tudatosság egy teljesen új paradigmáját. Minél többet megtudtam hinduizmusról, annál inkább rezonált bennem. A Szanátana Dharma, az örök emberi feladat tanítása egy akkordot pendített meg a lelkemben, és úgy éreztem, ez csodálatosan terjeszkedik elmémben és szívemben. Amikor először olvastam az Upanisadokat, úgy éreztem, ez igazi lelki tisztaság, amilyet még soha nem tapasztaltam. Miután addig csak egy erősen strukturált, merev, és férfiak által uralt hierarchikus hitrendszert ismertem, teljesen elbűvölt, amikor megtudtam, hogy Istennek különböző energiái vannak, sőt istennői aspektusa is. Ez rendkívül izgalmas volt számomra, éreztem, ez egy gazdagon összetett vallás, és a hindu szentírások hatalmas víztározók, folyamatos betekintést adnak új igazságokba. (…) A meditáció és a szent lelki gyakorlatok, mint például a dzsapán való mantrázás, az egyik kedvenc gyakorlatom. Helytelen lenne kijelenteni, hogy úgy döntöttem, hindu leszek. Az igazság az, hogy a hinduizmus választott engem. (…) Úgy érzem, már létezik a legnagyobb gazdagság a földön, az a tudás, mely elvisz haza, megmutatja, ki vagyok valójában. 
 
Mi lehet a Védák tanításának ez a halhatatlan varázsa, mely régen és most, továbbra is vonzza az embereket szerte a világon? Mi lehet ebben az ősi kultúrában, amely teljesen elrabolja egyes nők szívét, és arra inspirálja őket, hogy ne csupán kis családi körben éljenek, hanem mások lelki anyái legyenek?

Kapcsolódó cikkek

Tovább olvasom


India Hangja

blogavatar

India elgondolkodtat. Valami, misztikum hatja át évezredek óta, amitől a legnagyobb káosz is harmóniává lesz. Ezt a békét kutatja az India Hangja csapata. Olykor indiai vagy éppen nyugati napi aktualitásokra reagálunk, máskor pedig az ősi bölcsek szavait vesszük elő. Jó olvasást és jó utazást kívánunk India szellemi tárházában! Adó 1% India Klub Alapítvány – Adószám: 19561383-2-43

Bharata a Facebookon